2013. november 13., szerda
2013. október 29., kedd
2/37.Fejezet
Itt az utolsó rész.Ami a közleményemet illeti: nem részletezném mi járt akkor az agyamban,egyszerűen csak bocsánatot szeretnék kérni. Igazatok volt mindenben szóval inkább köszönöm azoknak akik még itt vannak és olvasnak.
'Porból lettünk,s porrá leszünk' szokás mondani. Minden emberi úgy jön világra,hogy egy távozik. Mindenkinek meg van a saját feladata,így születünk. Minden emberi élet terel egy másikat,segít vagy akár elvesz. De ez így van rendjén és így a helyes. Mérhetetlen fájdalmat érzünk egy fontos személy elvesztésénél és mérhetetlen örömet egy új személy jövetelénél.
Minden homályos és tompa. A fájdalomtól csak zsibbadást érzek ami már-már kellemes. Minden egyes görcsnél fel akarom adni de aztán rájövök,hogy ezek a fájdalmak jelzik,hogy hamarosan új élet jön világra.
-Minden rendben lesz kicsim-Zayn arcán végig gördül egy könnycsepp és én erősebben szorítom kezét. Nem tudom mi lenne velem nélküle,hatalmas hálával tartozom,hogy így végig csinálja.
-Apa hol van?-suttogom,mert ez az egy dolog ami kicsit mindennél jobban foglalkoztat.
-Már a műtőben várja magát-mosolyog rám az orvos amitől némi képp megnyugszom.
Ez a nyugalom viszont egyből szerte foszlik amint meglátom hordágyon fekve csukott szemekkel. Még több könny tolul a szemembe és idegesen nézem ahogyan résnyire nyitja szemeit. Kiszáradt szája apró mosolyra húzódik de alig észrevehető. Egyenesen mellé tolnak,annyira közel,hogy meg tudom fogni a kezét. Megszorítja és felém fordítja fejét.
-Kicsim-suttogja és egy dagadt csepp pottyan ki szeméből majd nedvesíti meg a lepedőt.
-Hope,most epidurális érzéstelenítőt fog kapni. Amikor azt mondom,hogy 'most' nyomjon ahogyan csak bír-a doktor mosolya kedves mégsem érzem jól magam. Leterítik a mellem és egy ponyvát húznak elém úgy,hogy nem látom az orvost. Zaynre pillantok aki idő közben sapkát és köpenyt vett fel,arca most még sápadtabb mint eddig-Most,Hope nyomjon-kiállt az orvos amikor az összehúzódás jön. Kiálltok és minden erőmből nyomok. Lihegve vetem hátra a fejem és próbálom csillapítani a fájdalmat-Szép volt Hope-dícsér az orvos és a monitorra pillant. Apa egyre csak pislog és tudom nehezen tud csak ébren maradni. Aggódva nézem fáradt arcát és félek nem fogja látni ahogyan az unokája megszületik.
-Nyugodj meg kincsem,addig nem megyek sehová míg meg nem látom a kis kobakját-motyogja és egyszeriben megnyugszom. Tudom,hogy így lesz.
-Most.Nyomjon Hope-az ötödik nyomás és én egyre hangosabban ordítok,ez a fájdalom kibírhatatlan. És a következő minden eddigi fájdalmat felül múl de amint vége mintha megkönnyebültem volna. Baba sírás tölti be a szobát és mindenki csodálattal néz. Zayn eltűnik és sírva tér vissza hozzám.
-Kisfia született Hope-nevet az orvos és én apa felé kapom a fejem. Apró mosoly játszik ajkán.
-Gyönyörű.Szeretlek kincsem örökké szeretni foglak-suttogja és lehunyja szemeit.
Az idő mintha meg állt volna. Minden lassítottban történik. Az orvosok felpattanak és apához sietnek.
-Neee-ordítom de magam is elmosottnak hallom. Eltolnak és én csak a távolból látom ahogyan szívmasszázst alkalmaznak. Mindenki sürög-forog egyedül csak én vagyok lelassulva és hirtelen minden ami eddig itt tartott elvész és én újra a sötétségbe süllyedek.
Mintha fagyos levegő süvítene végig a várón,mind a három fiú egyszerre kapja fel a fejét de nem értik mi történhetett. Sejtik de egyikük sem mer bele gondolni,hogy ez a halál volt. Nem akarnak bele gondolni,hogy a barátjuk most hagyja itt őket. Még egyikük sem volt rá felkészülve,hisz ki az aki valaha is bele tudna törődni,hogy legjobb barátjuk szinte már testvérük el fogja hagyni őket. Hogy soha többet nem láthatják nem hallhatják hangját,vicceit. Hogy soha többet nem érinthetik vagy veregethetik hátba ha valamit jól csinált vagy épp eltolt. Hogy soha többet nem lesz már.
Mindenkinek nehéz tovább lépni hisz azt hiszik,hogy ha megteszik akkor elengedik őt. Hogy többet már nem él majd emlékükben,hogy elfelejtik. Minden ember retteg ettől és ez most sem volt másképp.
Mondhatni még mai napig nem fogták fel azt,hogy barátjuk el fog távozni és ha ezt nem fogták fel azt hogyan tudnák,hogy távozott?
Egy nap amikor az ünneplés helyett csak gyász marad az emberek szívében.
Egy nap amikor egy olyan embert vesztettek el akit mindenki szeretett és mindenki csodált.
Egy nap amikor mindenki összetört.
A nap amikor Ő meghalt.
Itt az utolsó rész.Ami a közleményemet illeti: nem részletezném mi járt akkor az agyamban,egyszerűen csak bocsánatot szeretnék kérni. Igazatok volt mindenben szóval inkább köszönöm azoknak akik még itt vannak és olvasnak.
'Porból lettünk,s porrá leszünk' szokás mondani. Minden emberi úgy jön világra,hogy egy távozik. Mindenkinek meg van a saját feladata,így születünk. Minden emberi élet terel egy másikat,segít vagy akár elvesz. De ez így van rendjén és így a helyes. Mérhetetlen fájdalmat érzünk egy fontos személy elvesztésénél és mérhetetlen örömet egy új személy jövetelénél.
Minden homályos és tompa. A fájdalomtól csak zsibbadást érzek ami már-már kellemes. Minden egyes görcsnél fel akarom adni de aztán rájövök,hogy ezek a fájdalmak jelzik,hogy hamarosan új élet jön világra.
-Minden rendben lesz kicsim-Zayn arcán végig gördül egy könnycsepp és én erősebben szorítom kezét. Nem tudom mi lenne velem nélküle,hatalmas hálával tartozom,hogy így végig csinálja.
-Apa hol van?-suttogom,mert ez az egy dolog ami kicsit mindennél jobban foglalkoztat.
-Már a műtőben várja magát-mosolyog rám az orvos amitől némi képp megnyugszom.
Ez a nyugalom viszont egyből szerte foszlik amint meglátom hordágyon fekve csukott szemekkel. Még több könny tolul a szemembe és idegesen nézem ahogyan résnyire nyitja szemeit. Kiszáradt szája apró mosolyra húzódik de alig észrevehető. Egyenesen mellé tolnak,annyira közel,hogy meg tudom fogni a kezét. Megszorítja és felém fordítja fejét.
-Kicsim-suttogja és egy dagadt csepp pottyan ki szeméből majd nedvesíti meg a lepedőt.
-Hope,most epidurális érzéstelenítőt fog kapni. Amikor azt mondom,hogy 'most' nyomjon ahogyan csak bír-a doktor mosolya kedves mégsem érzem jól magam. Leterítik a mellem és egy ponyvát húznak elém úgy,hogy nem látom az orvost. Zaynre pillantok aki idő közben sapkát és köpenyt vett fel,arca most még sápadtabb mint eddig-Most,Hope nyomjon-kiállt az orvos amikor az összehúzódás jön. Kiálltok és minden erőmből nyomok. Lihegve vetem hátra a fejem és próbálom csillapítani a fájdalmat-Szép volt Hope-dícsér az orvos és a monitorra pillant. Apa egyre csak pislog és tudom nehezen tud csak ébren maradni. Aggódva nézem fáradt arcát és félek nem fogja látni ahogyan az unokája megszületik.
-Nyugodj meg kincsem,addig nem megyek sehová míg meg nem látom a kis kobakját-motyogja és egyszeriben megnyugszom. Tudom,hogy így lesz.
-Most.Nyomjon Hope-az ötödik nyomás és én egyre hangosabban ordítok,ez a fájdalom kibírhatatlan. És a következő minden eddigi fájdalmat felül múl de amint vége mintha megkönnyebültem volna. Baba sírás tölti be a szobát és mindenki csodálattal néz. Zayn eltűnik és sírva tér vissza hozzám.
-Kisfia született Hope-nevet az orvos és én apa felé kapom a fejem. Apró mosoly játszik ajkán.
-Gyönyörű.Szeretlek kincsem örökké szeretni foglak-suttogja és lehunyja szemeit.
Az idő mintha meg állt volna. Minden lassítottban történik. Az orvosok felpattanak és apához sietnek.
-Neee-ordítom de magam is elmosottnak hallom. Eltolnak és én csak a távolból látom ahogyan szívmasszázst alkalmaznak. Mindenki sürög-forog egyedül csak én vagyok lelassulva és hirtelen minden ami eddig itt tartott elvész és én újra a sötétségbe süllyedek.
Mintha fagyos levegő süvítene végig a várón,mind a három fiú egyszerre kapja fel a fejét de nem értik mi történhetett. Sejtik de egyikük sem mer bele gondolni,hogy ez a halál volt. Nem akarnak bele gondolni,hogy a barátjuk most hagyja itt őket. Még egyikük sem volt rá felkészülve,hisz ki az aki valaha is bele tudna törődni,hogy legjobb barátjuk szinte már testvérük el fogja hagyni őket. Hogy soha többet nem láthatják nem hallhatják hangját,vicceit. Hogy soha többet nem érinthetik vagy veregethetik hátba ha valamit jól csinált vagy épp eltolt. Hogy soha többet nem lesz már.
Mindenkinek nehéz tovább lépni hisz azt hiszik,hogy ha megteszik akkor elengedik őt. Hogy többet már nem él majd emlékükben,hogy elfelejtik. Minden ember retteg ettől és ez most sem volt másképp.
Mondhatni még mai napig nem fogták fel azt,hogy barátjuk el fog távozni és ha ezt nem fogták fel azt hogyan tudnák,hogy távozott?
Egy nap amikor az ünneplés helyett csak gyász marad az emberek szívében.
Egy nap amikor egy olyan embert vesztettek el akit mindenki szeretett és mindenki csodált.
Egy nap amikor mindenki összetört.
A nap amikor Ő meghalt.
~*~
-Igen kicsim oda rakd a virágot-aprócska fekete hajú,zöld szemű dús pillájú fiúcska rohangál a sírkövek között. Már tudja hova kell menni. Mindenki mosolyog miközben követi de ez a mosoly nem szívből jövő,nem boldog. Ez a gyász és az emlék mosolya. Aprócska kezéből kiengedi a virágokat és nézi ahogyan a sírra hullanak. Tudja,hogy miért van itt és sajnálja. Bár még kicsi fel tudja fogni,hogy aki ide jön az nem boldog hisz valaki olyan miatt teszi aki már nincs vele. Sokat hallott a papájáról és tudja,hogy kedves ember volt. Mindig azt meséli anyukájának,hogy ő emlékszik rá. Hogy már látta valahol,persze Hope csak nevet de legbelül reméli,hogy így van. Hogy ha csak egy pillanatra is de látták egymást.
-Négy éve-sóhajt Loui és egy szál fehér rózsát ejt a márvány lapra. Zayn magához húzza Hope-ot és úgy állnak.Mind néma csenddel tisztelegnek előtte még a kis Nolan is aki idő közben édes anyja elé állt.
-Szeretlek papa-suttogja és erre a kijelentésre mindenki rácsodálkozik. Mindenki meghatódik és csodálattal nézi a kisfiút aki könnyeit törölgeti.
-A papa is szeret téged kicsim-guggol le elé Hope és megcsókolja pufók kis arcát.
-Tudom mami-mosolyog és újra eltűnik a sírok között.
Mindenki a kis Nolan után megy kivéve Hope-ot aki egyedül szeretne maradni apjával. Leül a kis padra ami oda van rakva és letörli könnyeit.
-Nagyon hiányzol apa-hangja megakad-Emlékszel,hogy amikor kicsi voltam mindig meséltél nekem anyáról és arról,hogy milyen volt? Én is minden este mesélek Nolannek rólatok. Mindig azt mondom,hogy remélem most megint boldogak vagytok ott fent a mennyekben. Tudom,hogy így kellett lennie,hogy már nagyon hiányzott anya. És köszönöm neked-újra elakad a szava a hatalmas csomótól a torkában-köszönöm,hogy megvártad míg megszületik. Mindig azt mondja,hogy emlékszik rád és ezt mindenkinek elmeséli akivel találkozik. Azt mondja,hogy neki van a legjobb nagypapája akit bár csak alig pár pillanatra látott is,szeret. Nagyon hiányzol nekem is ahogyan a fiúknak is. Sosem említik de látom rajtuk,hogy még mindig megviseli őket a dolog. Akkor a legjobban amikor a rajongók előtt tartanak megemlékezést. Már sokat fejlődtek az első óta amit végig sírtak. De miért is mondom,hisz biztos figyelted fentről őket. Köszönöm,hogy vigyázol ránk,szeretlek apa-suttogja és csak nézi ahogyan a fiúk és Nolan a sárguló levelek között játszanak.
Felejteni nehéz,talán a legnehezebb dolog de nem kell megtenni. Soha nem szabad elfelejteni semmit,se rosszat se jót hisz minden okkal történik. Mindenből tanulunk és amit tanulunk azt sosem illik elfeledni. Így van ez a halállal is nem szabad úgy tenni mintha meg sem történt volna. Beszélni kell róla és nem feledni.
Tudja valaki hogy miért tesznek egy vonalat a születés és a halál dátuma közé? Ez az élet vonala,a vonal ami rólad szól. Arról,hogy te mit tettél és mit értél el amíg éltél. Senki sem választhatja meg,hogy mikor születik és hal meg de azt,hogy mi van az élet vonalán azt igen.
2013. október 19., szombat
KÖZLEMÉNY
Sziasztok! Tudom,igen nagyon rég jelentkeztem már de ennek is meg van az oka. Nem azért,mert tanulok és nem azért mert heti 4 edzésem és 2 meccsem van.Nem.Hanem miattatok. Igen,ti vagytok azok akik miatt nem írtam már hónapok óta részt. Nem azért,mert lusta vagyok,hisz tele van a bloggerem be nem fejezett blogokkal amiket bármikor képes lennék megosztani veletek. Van időm az írásra. Szóval az ok: ti vagytok. És nem azért,mert nem látogattok. Igen is látogattok és ez a baj. Mert nem hiszem el,hogy 2 és fél hónap alatt napi 50+ oldalmegjelenítésnél nem lehet hagyni egy kibaszott kommentet sem.(tisztelet a kivételnek). Soha nem voltam dühös rátok,mert ti vagytok a mindenem és nektek köszönhetek mindent. Most sem mondanám igazán annak magam,inkább csalódott vagyok és rosszul esik. Szóval meghoztam azt a döntést,hogy ha 2 héten belül nem jön meg a rendes komment szám akkor törlöm az EGÉSZ történetet és az utolsó/zárórészt sem fogom felrakni. Nagyon sajnálom de nincs olyan ember aki tovább tudna lépni bárhonnan is támogatók és segítők nélkül.
Sziasztok! Tudom,igen nagyon rég jelentkeztem már de ennek is meg van az oka. Nem azért,mert tanulok és nem azért mert heti 4 edzésem és 2 meccsem van.Nem.Hanem miattatok. Igen,ti vagytok azok akik miatt nem írtam már hónapok óta részt. Nem azért,mert lusta vagyok,hisz tele van a bloggerem be nem fejezett blogokkal amiket bármikor képes lennék megosztani veletek. Van időm az írásra. Szóval az ok: ti vagytok. És nem azért,mert nem látogattok. Igen is látogattok és ez a baj. Mert nem hiszem el,hogy 2 és fél hónap alatt napi 50+ oldalmegjelenítésnél nem lehet hagyni egy kibaszott kommentet sem.(tisztelet a kivételnek). Soha nem voltam dühös rátok,mert ti vagytok a mindenem és nektek köszönhetek mindent. Most sem mondanám igazán annak magam,inkább csalódott vagyok és rosszul esik. Szóval meghoztam azt a döntést,hogy ha 2 héten belül nem jön meg a rendes komment szám akkor törlöm az EGÉSZ történetet és az utolsó/zárórészt sem fogom felrakni. Nagyon sajnálom de nincs olyan ember aki tovább tudna lépni bárhonnan is támogatók és segítők nélkül.
2013. szeptember 13., péntek
2/36.Fejezet
Szóval: ez lenne az utolsó előtti részecske. Remélem elnyerte a tetszéseteket!:)
Hasam sajgására ébredek,a fájdalom majd szét mar. Amilyen gyorsan csak tudok pattanok és rohanok a mosdóba. A wc kagyló fölé hajolva kétségbeesetten nézem ahogyan torkomat vér hagyja el. Fel állnék de minden erőm elvészni látszik.
-Valaki-suttogom de mind hibába,tudom senki sem hall engem. Fejem a kezemre hajtom és próbálok erőt gyűjteni.Nem megy,annyira kimerültem,hogy már a fejem sem bírom mozdítani,utolsó erőmből hasamra simítom szabad kezem és a babát simogatom. Legalább ő legyen nyugodt ha én nem vagyok az.
-Hope-kétségbeesett elmosódott hang tör be gyenge elmémbe. Fejem nehéz majdnem elhanyatlik ahogyan felemelem. Apa kétségbeesett arccal néz míg Zayn karjait megérzem magam alatt. Kezeimet nyaka köré kulcsolják,fejemet tartják amíg a kertbe érünk ahol mentő vár. A hangos szírénázástól csak még rosszabb lesz agyam állapota,újra eszméletlenség fenyeget.
Oly nyugodt és csöndes ez a hely,mintha minden bajom elszállt volna. Kezeimmel simogatom babámat mikor rugdosni kezd. Mosolygok,mert tudom minden rendben van. Bárhol is vagyok ha ő mozog és rugdos akkor tudom nincs miért aggódnom. Nekem csak az a legfontosabb,hogy szeretteimet biztonságban tudjam és tudom apa akkor lesz a legnagyobb biztonságban ha már anyával lesz. Szívem nehézkéssé válik amikor szeretett apámra gondolok,mintha valami nem lenne rendben. Kis betolakodónak sem tetszik a hasamban,erővel rúg és nyugtalanul mozgolódik. Nyugodt közérzetem kezd kissé elpárologni.
*Elbeszélő*
A fiúk ezerrel vágtázó szível ültek a váróban és várták a fejleményeket. Amikor rátaláltak Hope-ra és látták körülötte a sok vért tudták,hogy baj van.
Harry tüdejéhez kap amikor szúró érzés jelentkezik,nehézkesen veszi a levegőt és tudja nem a pánik miatt. Ő az egyetlen aki tudja és tisztában van vele,hogy ideje lassan lejár. Hetek óta pereg a homok óra,tudja milyen érzés lesz a halála. Eddig nem félt és már-már várta a halált de most nem akar menni. Még nem,amíg nem tudja lánya,hogy van nem hagyhatja itt az élők sorát. Torkát markolva bökdösi a mellette ülő Liam-et aki félő,hogy már túl későn fordul oda. A másod perc tört része alatt ugrik fel és rohan orvosért miközben kiosztja a parancsot miszerint próbálják Harryt vissza hozni.
Orvosok tömörülnek az élettelen test köré,hordágyra teszik és máris megkezdik a mesterséges lélegeztetést.
-Kérem,a lánya most fog szülni-suttogja az erőtlen Loui. Mind annyian tudják,hogy Harry nem akarna úgy távozni,hogy nem látta unokáját és lányát,utoljára. Az orvos megértően biccent miszerint minden tőlük telhetőt megtesznek.
A fiúk egyik korteremből a másikba rohannak,Harry állapota jobb lett de csak géppel képes lélegezni. Hope-nál már nem minden olyan rózsás,Zayn felette görnyed,kezét fogja és könnyei potyognak. Az orvos közölte,hogy a szülés beindult de így nem tudnak mit tenni. Amíg eszméletlen nem képes nyomni és így nem császározhatják,mert azzal a baba és Hope életét is kockára tennék. Viszont amikor az összehúzódások elérik azt az időt amikor a baba már ha kell ha nem jön dönteni kell: Hope vagy a baba. Egyszerre a kettőt nem lehet.
Lélekben Harry és Hope is érzik egymást,mintha ugyan azon a csendes és nyugodt helyen lennének. Hope most már tudja,hogy apja csak miatta és unokája miatt él.
*Hope*
Valami erő húz lefelé a mélybe,tudom,hogy nem lesz rosz mégis félek.
Hunyorogva nézem a fölöttem sirdogáló Zaynt,megszorítom kezét mire orvost hív,majd rám borul és arcomat puszilgatja.
-Hol van apa?-suttogom és fejem mozgatom.
-Hope-Niall nem tud mit mondani ahogyan a többiek sem.
-El kell kezdenünk a szülést-mondja az orvos amint belép a szobába.
-Nem,nem lehet. Hol van az apám? Nélküle nem,kérem-kezdek el sírni de hiába apa sehol sincs és nem is jön. Itt hagyott volna? Megigérte és ő mindig betartja a szavát.
-Ha-Harry felkelt-liheg Loui amint beront a szobába. Felkapom a fejem és könnyeim öröm cseppeké alakulnak.
-Hozzák be velem a műtőbe-suttogom és senki sem ellenkezik. Zayn kezét szorítva várom,hogy láthassam apát.
Szóval: ez lenne az utolsó előtti részecske. Remélem elnyerte a tetszéseteket!:)
Hasam sajgására ébredek,a fájdalom majd szét mar. Amilyen gyorsan csak tudok pattanok és rohanok a mosdóba. A wc kagyló fölé hajolva kétségbeesetten nézem ahogyan torkomat vér hagyja el. Fel állnék de minden erőm elvészni látszik.
-Valaki-suttogom de mind hibába,tudom senki sem hall engem. Fejem a kezemre hajtom és próbálok erőt gyűjteni.Nem megy,annyira kimerültem,hogy már a fejem sem bírom mozdítani,utolsó erőmből hasamra simítom szabad kezem és a babát simogatom. Legalább ő legyen nyugodt ha én nem vagyok az.
-Hope-kétségbeesett elmosódott hang tör be gyenge elmémbe. Fejem nehéz majdnem elhanyatlik ahogyan felemelem. Apa kétségbeesett arccal néz míg Zayn karjait megérzem magam alatt. Kezeimet nyaka köré kulcsolják,fejemet tartják amíg a kertbe érünk ahol mentő vár. A hangos szírénázástól csak még rosszabb lesz agyam állapota,újra eszméletlenség fenyeget.
Oly nyugodt és csöndes ez a hely,mintha minden bajom elszállt volna. Kezeimmel simogatom babámat mikor rugdosni kezd. Mosolygok,mert tudom minden rendben van. Bárhol is vagyok ha ő mozog és rugdos akkor tudom nincs miért aggódnom. Nekem csak az a legfontosabb,hogy szeretteimet biztonságban tudjam és tudom apa akkor lesz a legnagyobb biztonságban ha már anyával lesz. Szívem nehézkéssé válik amikor szeretett apámra gondolok,mintha valami nem lenne rendben. Kis betolakodónak sem tetszik a hasamban,erővel rúg és nyugtalanul mozgolódik. Nyugodt közérzetem kezd kissé elpárologni.
*Elbeszélő*
A fiúk ezerrel vágtázó szível ültek a váróban és várták a fejleményeket. Amikor rátaláltak Hope-ra és látták körülötte a sok vért tudták,hogy baj van.
Harry tüdejéhez kap amikor szúró érzés jelentkezik,nehézkesen veszi a levegőt és tudja nem a pánik miatt. Ő az egyetlen aki tudja és tisztában van vele,hogy ideje lassan lejár. Hetek óta pereg a homok óra,tudja milyen érzés lesz a halála. Eddig nem félt és már-már várta a halált de most nem akar menni. Még nem,amíg nem tudja lánya,hogy van nem hagyhatja itt az élők sorát. Torkát markolva bökdösi a mellette ülő Liam-et aki félő,hogy már túl későn fordul oda. A másod perc tört része alatt ugrik fel és rohan orvosért miközben kiosztja a parancsot miszerint próbálják Harryt vissza hozni.
Orvosok tömörülnek az élettelen test köré,hordágyra teszik és máris megkezdik a mesterséges lélegeztetést.
-Kérem,a lánya most fog szülni-suttogja az erőtlen Loui. Mind annyian tudják,hogy Harry nem akarna úgy távozni,hogy nem látta unokáját és lányát,utoljára. Az orvos megértően biccent miszerint minden tőlük telhetőt megtesznek.
A fiúk egyik korteremből a másikba rohannak,Harry állapota jobb lett de csak géppel képes lélegezni. Hope-nál már nem minden olyan rózsás,Zayn felette görnyed,kezét fogja és könnyei potyognak. Az orvos közölte,hogy a szülés beindult de így nem tudnak mit tenni. Amíg eszméletlen nem képes nyomni és így nem császározhatják,mert azzal a baba és Hope életét is kockára tennék. Viszont amikor az összehúzódások elérik azt az időt amikor a baba már ha kell ha nem jön dönteni kell: Hope vagy a baba. Egyszerre a kettőt nem lehet.
Lélekben Harry és Hope is érzik egymást,mintha ugyan azon a csendes és nyugodt helyen lennének. Hope most már tudja,hogy apja csak miatta és unokája miatt él.
*Hope*
Valami erő húz lefelé a mélybe,tudom,hogy nem lesz rosz mégis félek.
Hunyorogva nézem a fölöttem sirdogáló Zaynt,megszorítom kezét mire orvost hív,majd rám borul és arcomat puszilgatja.
-Hol van apa?-suttogom és fejem mozgatom.
-Hope-Niall nem tud mit mondani ahogyan a többiek sem.
-El kell kezdenünk a szülést-mondja az orvos amint belép a szobába.
-Nem,nem lehet. Hol van az apám? Nélküle nem,kérem-kezdek el sírni de hiába apa sehol sincs és nem is jön. Itt hagyott volna? Megigérte és ő mindig betartja a szavát.
-Ha-Harry felkelt-liheg Loui amint beront a szobába. Felkapom a fejem és könnyeim öröm cseppeké alakulnak.
-Hozzák be velem a műtőbe-suttogom és senki sem ellenkezik. Zayn kezét szorítva várom,hogy láthassam apát.
2013. augusztus 30., péntek
2/35.Fejezet
Sajnálom lányok de a blog 1-2 részen belül befejeződik.Ma is mielőtt elkezdtem írni a részt majdnem egy órát gondolkoztam mivel húzhatnám még de már nem megy:( Nagyon fog hiányozni és nagyon úgy néz ki NEM lesz harmadik felvonás ugyan is senki nem írt ötletet és nekem már nincs annyi dolog a gondolatomban. Rengeteg blogot kezdtem el írni csak úgy jegyzetbe de félek közzé tenni őket,mert nem hiszem,hogy olvasnátok. De ígérem még alszom rá párat hátha kitalálok valami jó fojtatást:/
Azért születünk,hogy egyszer meghaljunk,ahogy mondani szokták "porból lettünk,s porrá leszünk." Igen ám csak az nem mindegy,hogy mikor! Miért van az,hogy valaki egész életét végig csalta és roszz dolgokat tett mégis megélte a 90.élet évét?És miért van az,hogy valaki jó ember volt,nem csinált rosszat mégis alig élt? Milyen erő dönt sorsunk felett és miért igazságtalan?Miért mindig azokat jutalmazza akik nem érdemlik meg?
-Ne apa kérlek kelj fel,nyisd ki a szemed.Apa-ordítom de hiába.Szemem láttára csuklott össze lába ahogyan a kávé főzőt bekapcsolta. Könnyeim arcára potyognak ahogyan fölé hajolok,hogy megnézzem lélegzik-e még-Valaki fiúk-torkom szakattából ordítok aminek meg is van az eredménye,egyszerre mindenki a konyhában köt ki.Mind a négyen elsápadnak és csak néznek hol rám,hol eszméletlen apámra-Vigyetek a kórházba-suttogom mert mostanra akkorára nőtt a csomó a torkomban,hogy majd szétrepeszti a nyelőcsövemet.
Sebességet átlépve és szabályokat megszegve szinte már repülünk a kórházig. Liam betelefonált így már hordággyal várnak a járdán.Két megtermett férfi emeli a kocsira és az orvossal az oldalukon rohannak a műtőbe ahova mi már nem mehetünk. Mindenki sír kivéve engem,mert én zokogok,Zayn magához ölel nyugtatás képp de ő sem nyugodt. Megválaszolatlan kérdések lebegnek fejünk fölött de talán a legfontosabb: "túl éli-e".
-Önök Mr.Styles hozzátartozói?-kérdezi az orvos több órányi várakozás után.Egyszerre pattanunk fel mind és adunk igen választ-Sajnálom de nem tudtuk megmenteni,a rák teljesen szét terjedt tüdejében.Leállt a légzése és összeomlott a bal tüdő lebenye. Sajnálom-darálja le az orvos és azzal ott is hagy minket.
-Neeeem-hangosan felkiáltok és a földre rogyok.
-Hope,Hope-Zayn hangja lágy miközben rázkódom.Szemeim kinyitom és sötét van,veríták ráz és zokogok-Csss csak egy rossz álom-mellkasára hajtja a fejem és lágyan ringat-Csak álom-ismételgeti és lassan tudatosul bennem,valóban csak egy álom volt.
-Megnézem apát-mondom,mert nem vagyok meggyőződve hogy léte felől.Halkan nyomom le a kilincset és látom apa él és virul,alszik. Muszáj közelebb mennem és megnézem lélegzik-e de igen. Leülök az ágya melletti fotelba és nézem ahogyan szuszog. Résnyire nyitott száján szabadon áramlik ki és be a levegő. Göndör fürtjei arcába hullanak,néha megpiszkálja orrát amikor a fürt vége megcsikizi. Kék anyagot ölel magához amiről tudom,hogy anya kedvenc pólója volt. Apa azt mondta még mindig érzi rajta finom illatát,az ruha darab nélkül képtelen lenne elaludni. Ez az ő ereklyéje,az éjjeli szekrényre pillantok ahol 5 kép sorakozik. Egy rólam,egy anyáról,egy hármunkról,egy rólam és apáról és egy anyáékról ahogyan az Eiffel torony tetején megcsókolják egymást. Könny szökik a szemembe és lassan de rájövök,hogy bármennyire is fáj el kell engednem apát. Őt már várja valaki a más világon,anya.
-Azt hittem már vissza se jössz-suttogja Zayn és egyből szorosan magához ölel amint bebújok a meleg takaró alá-Jobban vagy már?
-Azt álmodtam,hogy apa meghalt,muszáj voltam megnézni-rántom meg a vállam és újra csomó képződik torkomban.
-Kincsem-puszit nyom homlokomra és ha lehet még jobban karjaiba csomagol.
***
-Zayn apát is elhívom oké?-kérdezem miközben magamra ráncigálom a nadrágom.
-Persze-mosolyog-Vagy tudod mit amíg te belegyömöszölöd magad-nevetve mutat a cica nacira-Addig én szólok neki-gyilkos pillantást vetek rá és ő csak még jobban nevetve hagyja el a szobát. Lassan már egy ruha sem jön rám,a hasam már egyre nagyobb.Bár ahhoz képest,hogy a 7,hónapban járok nem nagy a hasam.Legalábbis a szülészem azt mondta,de most úgyis megyünk és akkor megkérdezhetem megint-Hope?-Zayn félve dugja be a fejét és félek nem fog tetszeni amit mondani akar-Az úgy volt,hogy-itt olyan halkan kezd beszélni,hogy az ég világon semmit sem hallok-szóval jönnek a többiek is. Wáo ez egy új póló? Nagyon sexy vagy benne-nem mer közelebb jönni pedig nem vagyok mérges.
-Vicces vagy-nevetek és közelebb lépek hozz-Dehogy baj amúgy meg jól tudsz terelni-szájon csókolom majd a nappaliba igyekszem.
Az Doktor úr furcsán néz rám,nem érti mi ez a felhajtó sereg de én egy könnyed vállrándítással elintézem.
-Gondolom most nem a hüvelyi vizsgálatot szeretné-hebeg miközben talán kicsit megilletődve nézi a fiúkat.
-Mi?Eddig hüvelyi vizsgálat volt?-kérdezi Zayn és karja megfeszül.
-Persze sokkal modernebb,amúgy meg elmondom ez egy nőgyógyász-Zayn lenyugszik így az orvosomra tudok koncentrálni-Igen most jó lesz a hagyományos-a szobába tereli a fiúkat.
Felfekszem az ágyra és felhajtom a pólóm. A doki hideg trutyit nyom a hasamra és rányomja a fejet.A monitor életre kel és egyszerre sóhajt fel mindenki amint meglátják a kisbabát.
-Itt ver a szíve-mutat a képernyőre,mindenki néma csöndben van és szemük fátyolos.
-Te jó ég a kis Loui már mozog-kiált fel amikor a baba aprót rúg.
-Egy: még nem biztos,hogy fiú kettő: NEM LESZ LOUI A NEVE-hangosan szögezem le csak,hogy a hülye feje is meg értse. Loui duzzogva bár de tovább csodálja a monitort. Apára pillantok és látom,hogy könnyei végig szántják arcát,megszorítom kezét ő lehajol és homlokon csókol.
-Amikor utoljára láttam ilyet te ültél anyukád pocijában-suttogja és a baba pont akkor rúg. Mindenki mosolyog és tudják ez egy jel.
http://donot-let-me-go.blogspot.hu/
Sajnálom lányok de a blog 1-2 részen belül befejeződik.Ma is mielőtt elkezdtem írni a részt majdnem egy órát gondolkoztam mivel húzhatnám még de már nem megy:( Nagyon fog hiányozni és nagyon úgy néz ki NEM lesz harmadik felvonás ugyan is senki nem írt ötletet és nekem már nincs annyi dolog a gondolatomban. Rengeteg blogot kezdtem el írni csak úgy jegyzetbe de félek közzé tenni őket,mert nem hiszem,hogy olvasnátok. De ígérem még alszom rá párat hátha kitalálok valami jó fojtatást:/
Azért születünk,hogy egyszer meghaljunk,ahogy mondani szokták "porból lettünk,s porrá leszünk." Igen ám csak az nem mindegy,hogy mikor! Miért van az,hogy valaki egész életét végig csalta és roszz dolgokat tett mégis megélte a 90.élet évét?És miért van az,hogy valaki jó ember volt,nem csinált rosszat mégis alig élt? Milyen erő dönt sorsunk felett és miért igazságtalan?Miért mindig azokat jutalmazza akik nem érdemlik meg?
-Ne apa kérlek kelj fel,nyisd ki a szemed.Apa-ordítom de hiába.Szemem láttára csuklott össze lába ahogyan a kávé főzőt bekapcsolta. Könnyeim arcára potyognak ahogyan fölé hajolok,hogy megnézzem lélegzik-e még-Valaki fiúk-torkom szakattából ordítok aminek meg is van az eredménye,egyszerre mindenki a konyhában köt ki.Mind a négyen elsápadnak és csak néznek hol rám,hol eszméletlen apámra-Vigyetek a kórházba-suttogom mert mostanra akkorára nőtt a csomó a torkomban,hogy majd szétrepeszti a nyelőcsövemet.
Sebességet átlépve és szabályokat megszegve szinte már repülünk a kórházig. Liam betelefonált így már hordággyal várnak a járdán.Két megtermett férfi emeli a kocsira és az orvossal az oldalukon rohannak a műtőbe ahova mi már nem mehetünk. Mindenki sír kivéve engem,mert én zokogok,Zayn magához ölel nyugtatás képp de ő sem nyugodt. Megválaszolatlan kérdések lebegnek fejünk fölött de talán a legfontosabb: "túl éli-e".
-Önök Mr.Styles hozzátartozói?-kérdezi az orvos több órányi várakozás után.Egyszerre pattanunk fel mind és adunk igen választ-Sajnálom de nem tudtuk megmenteni,a rák teljesen szét terjedt tüdejében.Leállt a légzése és összeomlott a bal tüdő lebenye. Sajnálom-darálja le az orvos és azzal ott is hagy minket.
-Neeeem-hangosan felkiáltok és a földre rogyok.
-Hope,Hope-Zayn hangja lágy miközben rázkódom.Szemeim kinyitom és sötét van,veríták ráz és zokogok-Csss csak egy rossz álom-mellkasára hajtja a fejem és lágyan ringat-Csak álom-ismételgeti és lassan tudatosul bennem,valóban csak egy álom volt.
-Megnézem apát-mondom,mert nem vagyok meggyőződve hogy léte felől.Halkan nyomom le a kilincset és látom apa él és virul,alszik. Muszáj közelebb mennem és megnézem lélegzik-e de igen. Leülök az ágya melletti fotelba és nézem ahogyan szuszog. Résnyire nyitott száján szabadon áramlik ki és be a levegő. Göndör fürtjei arcába hullanak,néha megpiszkálja orrát amikor a fürt vége megcsikizi. Kék anyagot ölel magához amiről tudom,hogy anya kedvenc pólója volt. Apa azt mondta még mindig érzi rajta finom illatát,az ruha darab nélkül képtelen lenne elaludni. Ez az ő ereklyéje,az éjjeli szekrényre pillantok ahol 5 kép sorakozik. Egy rólam,egy anyáról,egy hármunkról,egy rólam és apáról és egy anyáékról ahogyan az Eiffel torony tetején megcsókolják egymást. Könny szökik a szemembe és lassan de rájövök,hogy bármennyire is fáj el kell engednem apát. Őt már várja valaki a más világon,anya.
-Azt hittem már vissza se jössz-suttogja Zayn és egyből szorosan magához ölel amint bebújok a meleg takaró alá-Jobban vagy már?
-Azt álmodtam,hogy apa meghalt,muszáj voltam megnézni-rántom meg a vállam és újra csomó képződik torkomban.
-Kincsem-puszit nyom homlokomra és ha lehet még jobban karjaiba csomagol.
***
-Zayn apát is elhívom oké?-kérdezem miközben magamra ráncigálom a nadrágom.
-Persze-mosolyog-Vagy tudod mit amíg te belegyömöszölöd magad-nevetve mutat a cica nacira-Addig én szólok neki-gyilkos pillantást vetek rá és ő csak még jobban nevetve hagyja el a szobát. Lassan már egy ruha sem jön rám,a hasam már egyre nagyobb.Bár ahhoz képest,hogy a 7,hónapban járok nem nagy a hasam.Legalábbis a szülészem azt mondta,de most úgyis megyünk és akkor megkérdezhetem megint-Hope?-Zayn félve dugja be a fejét és félek nem fog tetszeni amit mondani akar-Az úgy volt,hogy-itt olyan halkan kezd beszélni,hogy az ég világon semmit sem hallok-szóval jönnek a többiek is. Wáo ez egy új póló? Nagyon sexy vagy benne-nem mer közelebb jönni pedig nem vagyok mérges.
-Vicces vagy-nevetek és közelebb lépek hozz-Dehogy baj amúgy meg jól tudsz terelni-szájon csókolom majd a nappaliba igyekszem.
Az Doktor úr furcsán néz rám,nem érti mi ez a felhajtó sereg de én egy könnyed vállrándítással elintézem.
-Gondolom most nem a hüvelyi vizsgálatot szeretné-hebeg miközben talán kicsit megilletődve nézi a fiúkat.
-Mi?Eddig hüvelyi vizsgálat volt?-kérdezi Zayn és karja megfeszül.
-Persze sokkal modernebb,amúgy meg elmondom ez egy nőgyógyász-Zayn lenyugszik így az orvosomra tudok koncentrálni-Igen most jó lesz a hagyományos-a szobába tereli a fiúkat.
Felfekszem az ágyra és felhajtom a pólóm. A doki hideg trutyit nyom a hasamra és rányomja a fejet.A monitor életre kel és egyszerre sóhajt fel mindenki amint meglátják a kisbabát.
-Itt ver a szíve-mutat a képernyőre,mindenki néma csöndben van és szemük fátyolos.
-Te jó ég a kis Loui már mozog-kiált fel amikor a baba aprót rúg.
-Egy: még nem biztos,hogy fiú kettő: NEM LESZ LOUI A NEVE-hangosan szögezem le csak,hogy a hülye feje is meg értse. Loui duzzogva bár de tovább csodálja a monitort. Apára pillantok és látom,hogy könnyei végig szántják arcát,megszorítom kezét ő lehajol és homlokon csókol.
-Amikor utoljára láttam ilyet te ültél anyukád pocijában-suttogja és a baba pont akkor rúg. Mindenki mosolyog és tudják ez egy jel.
Nem is tudom mit mondjak..nagyon-nagyon szépen köszönöm a -nem tudom hanyadik-díjat :) még egyszer köszönöm: Csajsziii_TW-1D
Szabályok:1, Írj magadról 11 dolgot.2, Válaszolj 11 kérdésre.3, Tegyél fel 11 kérdést.4, Küldd tovább 11 embernek.
11. dolog rólam:
1. Nem igazán szeretem a sulit, de szerintem sokan vannak így vele :D
2. Van egy tetkóm : 'Stay Strong' felirat alatta 3 madárral:)
3. 16 éves vagyok :)
4. Ekliktikus a zenei ízlésem vagyis minden zenét meghallgatok:)
5. Kézizek és egy sportgimibe járok
6. Imádok bulizni*-*
7. Szeretem a családom és cicám *.*
8. Van egy amerikai sorozat a 'White Collar' imádom és szerelmes vagyok a főszereplőbe aki mellesleg meleg:D
9. Imádom a melegeket és kiállok a másság ellen.ÉN NEM VAGYOK LEZBI A FIÚKAT SZERETEM!:DD
10. Rengeteg sérülésem volt már...
11. Most készül a szobám és nagyooon varoooom*-*
11. kérdés:
1. Mit szeretnél elérni az életben?:szeretnék egy jó állást egy jó országban
2. Kutya vagy macska?mind kettő
3. Szereted a csokit?imádom
4. Ha tehetnéd, mit változtatnál meg saját magadon?lehetőleg MINDENT
5. Hány éves vagy?16
6. Ki a kedvenced a One Direction-ből?Larry
7. Ki a kedvenced a The Wanted-ból?-
8. Ismered a Hősök című sorozatot?igen
9. Sophia vagy Danielle?ha Liam boldog akkor nekem oly mindegy
10. Mit gondolsz az eljegyzésről? (Zerrie)örülök nagyon bár szerintem korai
11. Mit üzensz az olvasóidnak?remélem tetszik amit csinálok:)
11. kérdés:
1. Van valamilyen tartós betegséged?
2. Kedvenc sampon? -
3. Ha lehetne egy esélyed, hogy találkozz kettővel a kedvenc sztárjaid közül akkor kikkel találkoznál?
4. Téged is idegesít, hogy ilyen rossz minősége van a Liebster díjnak? Engem nagyon.. -
5. PLL, Teen Wolf vagy TVD? -
6. Szoktál gondolkodni napközben (suliban/munkában/sétálás közben/ stb..) azon, hogy mi lesz a blogod következő fejezeteiben?
7. Meddig tart megírni egy részt? -
8. Kedvenc író? -
9. Rihanna vagy Miley Cyrus? -
10. Neked is nehéz kitalálni 11 random kérdést?
11. Olvasod a blogom? -
Akiknek küldöm:
http://asemmikozepen.blogspot.hu/11. dolog rólam:
1. Nem igazán szeretem a sulit, de szerintem sokan vannak így vele :D
2. Van egy tetkóm : 'Stay Strong' felirat alatta 3 madárral:)
3. 16 éves vagyok :)
4. Ekliktikus a zenei ízlésem vagyis minden zenét meghallgatok:)
5. Kézizek és egy sportgimibe járok
6. Imádok bulizni*-*
7. Szeretem a családom és cicám *.*
8. Van egy amerikai sorozat a 'White Collar' imádom és szerelmes vagyok a főszereplőbe aki mellesleg meleg:D
9. Imádom a melegeket és kiállok a másság ellen.ÉN NEM VAGYOK LEZBI A FIÚKAT SZERETEM!:DD
10. Rengeteg sérülésem volt már...
11. Most készül a szobám és nagyooon varoooom*-*
11. kérdés:
1. Mit szeretnél elérni az életben?:szeretnék egy jó állást egy jó országban
2. Kutya vagy macska?mind kettő
3. Szereted a csokit?imádom
4. Ha tehetnéd, mit változtatnál meg saját magadon?lehetőleg MINDENT
5. Hány éves vagy?16
6. Ki a kedvenced a One Direction-ből?Larry
7. Ki a kedvenced a The Wanted-ból?-
8. Ismered a Hősök című sorozatot?igen
9. Sophia vagy Danielle?ha Liam boldog akkor nekem oly mindegy
10. Mit gondolsz az eljegyzésről? (Zerrie)örülök nagyon bár szerintem korai
11. Mit üzensz az olvasóidnak?remélem tetszik amit csinálok:)
11. kérdés:
1. Van valamilyen tartós betegséged?
2. Kedvenc sampon? -
3. Ha lehetne egy esélyed, hogy találkozz kettővel a kedvenc sztárjaid közül akkor kikkel találkoznál?
4. Téged is idegesít, hogy ilyen rossz minősége van a Liebster díjnak? Engem nagyon.. -
5. PLL, Teen Wolf vagy TVD? -
6. Szoktál gondolkodni napközben (suliban/munkában/sétálás közben/ stb..) azon, hogy mi lesz a blogod következő fejezeteiben?
7. Meddig tart megírni egy részt? -
8. Kedvenc író? -
9. Rihanna vagy Miley Cyrus? -
10. Neked is nehéz kitalálni 11 random kérdést?
11. Olvasod a blogom? -
Akiknek küldöm:
http://donot-let-me-go.blogspot.hu/
2013. augusztus 24., szombat
2/34.Fejezet
Az előző bejegyzést/FONTOS/ mindenki olvassa el!![kukkancsatok a jobb oldalra és klikkeljetek a videómra:)]
Mosollyal az arcomon ébredtem és ahogyan eszembe jutottak az előző este történtek egyből felemeltem a kezem és a gyönyörű gyűrűt kezdtem el kémlelni. Fehér arany közepén egy csodásan ragyogó gyémánttal. Még én sem tudtam volna tökéletesebbet választani,úgy érzem az életem eddig is boldog volt de most már maga a mennyország. Persze nem minden felhőtlen és boldog de amíg apa jól van addig nem szabad a rosszra gondolni. Ahogyan Zayn mozgolódik és szuszog mellettem úgy a baba is mozgolódik. Lehetséges,hogy már most összhangban vannak,hogy már most elválaszthatatlanok? Végig simítok a ficánkoló gyermekemen és halkan osonok a folyosón nehogy fel keltsek akárkit is. Lent viszont döbbenetemre az óra már délt is ütött és egy kis cetli vár a pulton.
-Nincs áfonya?-kérdezem kétségbeesetten.
-Meglehet,Niall tegnap este azt evett lehet,hogy elfogyott-szavait alig értem,még korán van neki ahhoz,hogy szájával artikuláljon.
-De én áfonyát akarok enni-kezdek kiborulni. Mindig van itthon áfonya csak akkor nincs amikor ÉN azt kívánok enni.
-Egyél mást-rántja meg a vállát és kávét tölt magával. Most komolyan ennyire nem érdekli a bajom? Lehet,hogy én sem érdeklem? Könnyeim elkezdenek hullani és hüppögve ülök le a bárszékre. Mi van velem?Persze hisz terhes vagyok.Képzeletben fejbe vágom magam,hogy ez a "semmi miatt is sírok" állapot is a vele járója-Hope-Zayn ide siet hozzám és hirtelen már éber. Magához ölel és puszit nyom a homlokomra-Ha akarod akkor elmehetünk venni-megtörlöm a szemem felnézek rá és aprót bólintok- Mielőtt segítene fel állni puszit nyom a homlokomra és mosolyogva nyugtázza magában,hogy terhes vagyok.
*Harry*
Idegesen rohangálok bal oldalamon Louival a supermarket-ben és lufikat keresek. Már minden megvan ami kell a baba váró és eljegyzési bulihoz csak azok a nyamvatt lufik nincsenek.
-Elnézést-szólítok le idegesen egy dolgozót-Hol a fenében vannak itt a lufik?-sürgetem. A férfi mintha hülye lennék úgy néz rám,fel emeli jobb kezét és mellém mutat. Bal oldalamon ott van egy halom lufi. Most tényleg hülyének érzem magam-Köszönöm-motyogom az orrom alatt és megütöm Louit amiért hangosan kinevet.
-Nyugi van-még hangosabban nevet amikor kiejtem a sok aprót a kezemből.
-Ez nem az én napom. Ne nevess inkább segíts!-szólok rá és ő még mindig vihogva hajol le,hogy felszedje a zsetonokat.
-Végre,hol a fenében voltatok?-kérdezi Liam és kikapja kezemből a sok díszitő anyagot.
-Ne akard tudni-kuncog Loui és elvonul,hogy felfujja az átkozott lufikat. Én is a kezembe veszek egyet és levegőt juttatok bele amikor szét durran.
-Utálom a lufikat-kiáltom és inkább a kajával kezdek el foglalatoskodni.
-Mikorra is jönnek?-kérdezi Niall.
-A vendégek 5-re Hope és Zayn 6-ra-mondom és folytatom a feladatom.
*Hope*
-Zayn-gügyögöm és megint könnyek marják a szemem de most vissza pislogom-Nézd milyen aranyos-azzal felemel a rugdalózót aminek maci füle és farka van.
-Te jó ég-Zayn minden eddigi dolgot ami a kezében volt eldob és ide rohan hozzám.Kikapja a kezembél és úgy nézegeti-Ezt muszáj megvennünk-szeme csillog amikor a kosárba dobja.
-Nézd itt még van egy csomó-kezét megragadom és együtt kezdjük el nézegetni a cukibbnál-cukibb baba ruhákat.
-Ha kisfiúnk lesz biztos swag-nek fogom öltöztetni ha meg kislányunk akkor meg hercegnőnek-hangja tele van csodálattal.
-Nekem nincs is bele szólásom?-sóhajtom.
-Dehogy nem. Te mit szeretnél kincsem?-ölel magához.
-Ugyan ezt-kuncogom és szüzies csókot váltunk.
-Ti vagytok az álmom-hasamat simogatja miközben ezeket mondja.
-Képzeld mindig amikor hozzá érsz rúg egyet-mesélem neki-Már most imád-nem mond semmit de tudom,hogy nagyon jól esik neki.
-Mi az,hogy nincs áfonya?-kérdezem idegesen.
-Sajnálom hölgyem de elfogyott-a férfi mintha félne tőlem.
-Akkor én mégis mi a fenét egyek a zabkásámhoz?-hangom egyre magasabb,Zayn nem szól semmit csak jót mulat. Látszik a férfin,hogy fogalma sincs mit tegyen. Idegesen nézek körbe hátha mégis van áfonya de nincs-Mangó-kiáltom amint tekintetem megakad rajta.
-Szeretnél mangót kincsem?-kérdezi Zayn.
-Igen-mosolygok és az eladó felé fordulok-3 mangót szeretnék-a férfi újra furcsán néz rám,szerintem azt hiszi hülye vagyok. Kicsit arrébb állok,hogy Zayn fizethessen de még hallom ahogyan kedvesen azt mondja az eladónak "nézze el neki,terhes".
-Mindenki azt hiszi őrült vagy-nevet Zayn-Szegény férfi már majdnem sírt.
-Hát nem lennék a helyedben-szomorkásan nézek rá.
-Pedig én senkinek nem adnám át a helyem-újra megcsókol.
***
-Mi ez a hely?-kérdezem amikor ki szállunk a kocsiból-Ti ilyen helyeken szoktatok interjút adni?-fordulok Zayn felé.
-Nem igazán-ujjainkat összekulcsolja és úgy megyünk az ajtóig.Amikor belépünk az épületben néma csend uralkodik sehol egy kamera vagy stábtag.
-Zayn nekem ez nem tetszik-suttogom.
-Nekem sem kincsem-ért egyet velem. Lassan és talán kicsit félve lépdelünk egyre hátrébb.Egy csukott ajtón fehér papírin az áll,hogy 'interjú'. Még egyszer utoljára egymásra nézünk,majd benyitunk a helyiségbe ahol először csend uralkodik majd hangos 'meglepetés' hangzik fel. Ijedten bár de mosolyogva kapok a szívemhez,szemem végig futtatom a szobában. Mindenhol lufik és lámpások. Két szalag is lóg a falon 'baba váró' és 'eljegyzési buli' feliratokkal. Mindenki körénk gyűlik és gratulálnak.
-Te tudtál erről?-mosolygok Zaynre.
-Nem-feleli de neki sem lehet levakarni mosolyát.
-Meglepetés kicsim-apa ölel magához.
-Ezt ti csináltátok?-nézek először rá majd a másik három jó madárra. Csak szégyenlősen bólintanak.
-Köszönjük-mondjuk egyszerre Zaynnel. Mindenki helyet foglal a hatalmas asztalnál Zayn és én ülünk középen.
Mindenki hangosan beszélget én mégsem tudok figyelni. Lehetne ennél szeretőbb családom? Lehetne ennél tökéletesebb az életem? Persze nem akadályok nélkül jutottam el idáig de megérte. Ha arra gondolok,hogy most mennyire boldog vagyok megtenném újra és újra. Mindenem meg van,szerető férjem,családom és babát várok. Egy tökéletes kisgyereket fogok világra hozni attól az embertől akit a legjobban szeretek. Most még apa is jól van,mintha ez a sok boldogság meggyógyítaná. Titkon merem remélni,hogy felépül és túléli, Hogy velünk fog élni még sokáig,hogy nem kell lemondanom róla. Nem szeretném őt is elveszteni mint anyát és azt sem szeretném,hogy a kisbabám ne ismerje az embereket akik miatt vagyok én: én.
-Minden rendben kincsem?-Zayn aggódva néz rám és csak akkor veszem észre,hogy könnyezem amikor hüvelykujjával letörli a sós cseppeket.
-Igen csak annyira boldog vagyok-szipogom és arcom puha tenyerébe hajtom.Másik kezével fejemet a mellkasára hajtja és államnál fogva felszegi,hogy rá nézzek.
-Én is,még soha nem voltam ennél boldogabb. Úgy érzem a mennyekben járok,mert ami most történik velem az már szinte mese szerű-mondandójától még jobban meghatódom és újra könnyekben török ki.Lehajol és hosszan megcsókol.
-Szeretlek-egyszerre szökik ki szánkon e gyönyörű szócska.
Az előző bejegyzést/FONTOS/ mindenki olvassa el!![kukkancsatok a jobb oldalra és klikkeljetek a videómra:)]
Mosollyal az arcomon ébredtem és ahogyan eszembe jutottak az előző este történtek egyből felemeltem a kezem és a gyönyörű gyűrűt kezdtem el kémlelni. Fehér arany közepén egy csodásan ragyogó gyémánttal. Még én sem tudtam volna tökéletesebbet választani,úgy érzem az életem eddig is boldog volt de most már maga a mennyország. Persze nem minden felhőtlen és boldog de amíg apa jól van addig nem szabad a rosszra gondolni. Ahogyan Zayn mozgolódik és szuszog mellettem úgy a baba is mozgolódik. Lehetséges,hogy már most összhangban vannak,hogy már most elválaszthatatlanok? Végig simítok a ficánkoló gyermekemen és halkan osonok a folyosón nehogy fel keltsek akárkit is. Lent viszont döbbenetemre az óra már délt is ütött és egy kis cetli vár a pulton.
Elmentünk,turbékoljatok nyugodtan. Este viszont lesz egy interjú ahova te is hivatalos vagy! 6 kor legyetek ott.Megnézem a címet és magamban rögzítem. Zabkását kívánok áfonyával de a gyümölcsöt sehol sem találom. Lehetséges,hogy nincs itthon? Az lehetetlen,mert én azt akarok enni! Zayn jön le a konyhába és egyből le is támadom.
-Nincs áfonya?-kérdezem kétségbeesetten.
-Meglehet,Niall tegnap este azt evett lehet,hogy elfogyott-szavait alig értem,még korán van neki ahhoz,hogy szájával artikuláljon.
-De én áfonyát akarok enni-kezdek kiborulni. Mindig van itthon áfonya csak akkor nincs amikor ÉN azt kívánok enni.
-Egyél mást-rántja meg a vállát és kávét tölt magával. Most komolyan ennyire nem érdekli a bajom? Lehet,hogy én sem érdeklem? Könnyeim elkezdenek hullani és hüppögve ülök le a bárszékre. Mi van velem?Persze hisz terhes vagyok.Képzeletben fejbe vágom magam,hogy ez a "semmi miatt is sírok" állapot is a vele járója-Hope-Zayn ide siet hozzám és hirtelen már éber. Magához ölel és puszit nyom a homlokomra-Ha akarod akkor elmehetünk venni-megtörlöm a szemem felnézek rá és aprót bólintok- Mielőtt segítene fel állni puszit nyom a homlokomra és mosolyogva nyugtázza magában,hogy terhes vagyok.
*Harry*
Idegesen rohangálok bal oldalamon Louival a supermarket-ben és lufikat keresek. Már minden megvan ami kell a baba váró és eljegyzési bulihoz csak azok a nyamvatt lufik nincsenek.
-Elnézést-szólítok le idegesen egy dolgozót-Hol a fenében vannak itt a lufik?-sürgetem. A férfi mintha hülye lennék úgy néz rám,fel emeli jobb kezét és mellém mutat. Bal oldalamon ott van egy halom lufi. Most tényleg hülyének érzem magam-Köszönöm-motyogom az orrom alatt és megütöm Louit amiért hangosan kinevet.
-Nyugi van-még hangosabban nevet amikor kiejtem a sok aprót a kezemből.
-Ez nem az én napom. Ne nevess inkább segíts!-szólok rá és ő még mindig vihogva hajol le,hogy felszedje a zsetonokat.
-Végre,hol a fenében voltatok?-kérdezi Liam és kikapja kezemből a sok díszitő anyagot.
-Ne akard tudni-kuncog Loui és elvonul,hogy felfujja az átkozott lufikat. Én is a kezembe veszek egyet és levegőt juttatok bele amikor szét durran.
-Utálom a lufikat-kiáltom és inkább a kajával kezdek el foglalatoskodni.
-Mikorra is jönnek?-kérdezi Niall.
-A vendégek 5-re Hope és Zayn 6-ra-mondom és folytatom a feladatom.
*Hope*
-Zayn-gügyögöm és megint könnyek marják a szemem de most vissza pislogom-Nézd milyen aranyos-azzal felemel a rugdalózót aminek maci füle és farka van.
-Te jó ég-Zayn minden eddigi dolgot ami a kezében volt eldob és ide rohan hozzám.Kikapja a kezembél és úgy nézegeti-Ezt muszáj megvennünk-szeme csillog amikor a kosárba dobja.
-Nézd itt még van egy csomó-kezét megragadom és együtt kezdjük el nézegetni a cukibbnál-cukibb baba ruhákat.
-Ha kisfiúnk lesz biztos swag-nek fogom öltöztetni ha meg kislányunk akkor meg hercegnőnek-hangja tele van csodálattal.
-Nekem nincs is bele szólásom?-sóhajtom.
-Dehogy nem. Te mit szeretnél kincsem?-ölel magához.
-Ugyan ezt-kuncogom és szüzies csókot váltunk.
-Ti vagytok az álmom-hasamat simogatja miközben ezeket mondja.
-Képzeld mindig amikor hozzá érsz rúg egyet-mesélem neki-Már most imád-nem mond semmit de tudom,hogy nagyon jól esik neki.
-Mi az,hogy nincs áfonya?-kérdezem idegesen.
-Sajnálom hölgyem de elfogyott-a férfi mintha félne tőlem.
-Akkor én mégis mi a fenét egyek a zabkásámhoz?-hangom egyre magasabb,Zayn nem szól semmit csak jót mulat. Látszik a férfin,hogy fogalma sincs mit tegyen. Idegesen nézek körbe hátha mégis van áfonya de nincs-Mangó-kiáltom amint tekintetem megakad rajta.
-Szeretnél mangót kincsem?-kérdezi Zayn.
-Igen-mosolygok és az eladó felé fordulok-3 mangót szeretnék-a férfi újra furcsán néz rám,szerintem azt hiszi hülye vagyok. Kicsit arrébb állok,hogy Zayn fizethessen de még hallom ahogyan kedvesen azt mondja az eladónak "nézze el neki,terhes".
-Mindenki azt hiszi őrült vagy-nevet Zayn-Szegény férfi már majdnem sírt.
-Hát nem lennék a helyedben-szomorkásan nézek rá.
-Pedig én senkinek nem adnám át a helyem-újra megcsókol.
***
-Mi ez a hely?-kérdezem amikor ki szállunk a kocsiból-Ti ilyen helyeken szoktatok interjút adni?-fordulok Zayn felé.
-Nem igazán-ujjainkat összekulcsolja és úgy megyünk az ajtóig.Amikor belépünk az épületben néma csend uralkodik sehol egy kamera vagy stábtag.
-Zayn nekem ez nem tetszik-suttogom.
-Nekem sem kincsem-ért egyet velem. Lassan és talán kicsit félve lépdelünk egyre hátrébb.Egy csukott ajtón fehér papírin az áll,hogy 'interjú'. Még egyszer utoljára egymásra nézünk,majd benyitunk a helyiségbe ahol először csend uralkodik majd hangos 'meglepetés' hangzik fel. Ijedten bár de mosolyogva kapok a szívemhez,szemem végig futtatom a szobában. Mindenhol lufik és lámpások. Két szalag is lóg a falon 'baba váró' és 'eljegyzési buli' feliratokkal. Mindenki körénk gyűlik és gratulálnak.
-Te tudtál erről?-mosolygok Zaynre.
-Nem-feleli de neki sem lehet levakarni mosolyát.
-Meglepetés kicsim-apa ölel magához.
-Ezt ti csináltátok?-nézek először rá majd a másik három jó madárra. Csak szégyenlősen bólintanak.
-Köszönjük-mondjuk egyszerre Zaynnel. Mindenki helyet foglal a hatalmas asztalnál Zayn és én ülünk középen.
Mindenki hangosan beszélget én mégsem tudok figyelni. Lehetne ennél szeretőbb családom? Lehetne ennél tökéletesebb az életem? Persze nem akadályok nélkül jutottam el idáig de megérte. Ha arra gondolok,hogy most mennyire boldog vagyok megtenném újra és újra. Mindenem meg van,szerető férjem,családom és babát várok. Egy tökéletes kisgyereket fogok világra hozni attól az embertől akit a legjobban szeretek. Most még apa is jól van,mintha ez a sok boldogság meggyógyítaná. Titkon merem remélni,hogy felépül és túléli, Hogy velünk fog élni még sokáig,hogy nem kell lemondanom róla. Nem szeretném őt is elveszteni mint anyát és azt sem szeretném,hogy a kisbabám ne ismerje az embereket akik miatt vagyok én: én.
-Minden rendben kincsem?-Zayn aggódva néz rám és csak akkor veszem észre,hogy könnyezem amikor hüvelykujjával letörli a sós cseppeket.
-Igen csak annyira boldog vagyok-szipogom és arcom puha tenyerébe hajtom.Másik kezével fejemet a mellkasára hajtja és államnál fogva felszegi,hogy rá nézzek.
-Én is,még soha nem voltam ennél boldogabb. Úgy érzem a mennyekben járok,mert ami most történik velem az már szinte mese szerű-mondandójától még jobban meghatódom és újra könnyekben török ki.Lehajol és hosszan megcsókol.
-Szeretlek-egyszerre szökik ki szánkon e gyönyörű szócska.
2013. augusztus 22., csütörtök
FONTOS
Szóval ugye mind tudjátok,hogy a blog nemsokára véget ér. Biztos szeretnétek,majd,hogy legyen harmadik évad is de nem hiszem,hogy erre van esély. Ezért azt találtam ki,hogy apró történeteket fogok írni-pár fejezeteseket-amiket ide fogok kirakni. Sőt még abban is benne lennék,hogy ha esetleg van olyan akinek van egy jó történet a fejében de nem tudja rendesen leírni vagy valami akkor össze dolgozhatnánk. Ti hozzátok a történetet amit én megírok. Mit szóltok? Ha valakinek van kedve az írjon nekem: vandabordas@gmail.com
Szóval ugye mind tudjátok,hogy a blog nemsokára véget ér. Biztos szeretnétek,majd,hogy legyen harmadik évad is de nem hiszem,hogy erre van esély. Ezért azt találtam ki,hogy apró történeteket fogok írni-pár fejezeteseket-amiket ide fogok kirakni. Sőt még abban is benne lennék,hogy ha esetleg van olyan akinek van egy jó történet a fejében de nem tudja rendesen leírni vagy valami akkor össze dolgozhatnánk. Ti hozzátok a történetet amit én megírok. Mit szóltok? Ha valakinek van kedve az írjon nekem: vandabordas@gmail.com
2013. augusztus 9., péntek
2/33.Fejezet
Csak annyit még a rész előtt,hogy jövőhéten biztos nem lesz új,mert edzőtáborban leszek!
Zayn mosolygós arcával találtam szemben magam amikor kinyitottam szemeimet.
-Jó reggelt-suttogta és puszit nyomott számra,majd elém rakott egy tál gőzölgő reggelit.
-Köszönöm de nem kellett volna-mosolyogtam és még egy csókot nyomtam ajkaira-Egyél te is-mutattam a tálra.
-Neked csináltam-rázta a fejét.
-Tudom terhes vagyok de csak egy babát várok és nem egy egész elefánt csordát-mosolyogtam és megint a reggelire mutattam.Zayn nevetve vette kezébe a felé nyújtott palacsintát.
-Ma elviszlek vacsorázni-mondta két falat között.
-Miért mi van ma?-értetlenkedtem.
-Semmi csak gondoltam még meg sem ünnepeltük a babát meg amúgy is szeretek villogni a gyönyörű barátnőmmel és mostantól a kisbabámmal is-egy pillanatra megsimította a hasam,majd megint enni kezdett.
-Jut eszembe-török ülésbe vágtam magam és teljes testtel Zayn felé fordultam-Mi lesz a sajtóval?
-Mi lenne? Majd ha már kellő kép nagy lesz a pocid úgy is rájönnek-rántotta meg a vállát.
-Végülis....-mosolyogtam-Amúgy hová megyünk este,mit vegyek fel?
-Amit csak akarsz,így is-úgy is csini leszel-egy megawattos mosolyt villantott rám.
***
Csak álltam a tükör előtt fehérneműben és a testemet kémleltem. A melleim megdagadtak de úgy,hogy alig tudtam magam bele gyömöszölni a melltartómba,ráadásul érzékeny is de nagyon. A hasam egyre jobban kidomborodik,már kezd olyan formája lenni mint egy igazi terhes nőnek. Vajon milyen leszek a 9.hónapban?
-Mit csinálsz kincsem?-suttogta Zayn és közben átkarolta a derekam,kissé megrezzentem váratlan látogatásától.
-Mi van ha nagyon kövér leszek?-kérdeztem és közben a tükörből néztem ahogyan két tenyerét a hasamra rakja. Hatalmas kezei szinte belepték az egyre domborodó felületet.
-Ne beszélj hülyeségeket!Nézd milyen gyönyörű vagy,annyira jól áll-a végén már csak suttogott. Megfordultam karjaiban és kezem a nyakába fűztem-Nálad szebbet még soha nem láttam,kérlek ne kételkedj magadban-ajkaimat az övére tapasztottam.
-Annyira szeretlek Zayn Malik-csillogó szemeibe néztem amik kicsit fátyolosak lettek.
-Én is téged,én is téged-suttogta és egy gyors szűzies csókot lehelt ajkaimra majd magamra hagyott had készüljek.
-Azt a...-Zayn szava elakadt és mind az öt fiú csillogó szemekkel nézte ahogyan lesétálok a lépcsőn.Komolyan mint a mesékben.
-Úgy csináltok mintha nem láttatok volna már kiöltözve-ráztam a fejem és hangosan nevettem arckifejezésükön.
-Gyönyörű vagy kislányom-suttogta apa és arcán könnycseppek csillogtak.
-Apa csak vacsizni megyünk-nem értettem miért hatja meg ennyire a dolog.
-Tudom,tudom-sóhajtott és el állt Zayn elől.
-Gyönyörű vagy Hope-mosolygott és kezét nyújtotta.
-Te is jól nézel ki-végig simítottam puha szmokingján és belé karoltam.
-Ez valami isteni volt-dőltem hátra a székben-Köszönöm,hogy elhoztál-mosolyogtam Zaynre aki kicsit furcsán reagált a dolgokra. Egész este figyelte minden reakciómat és mozdulatomat,nagyon vicces elég rossz detektív lenne.
-Ugyan már-legyintett-A szeretett nőnek bármit-mosolygott.
-Szóval én egy szeretett nő vagyok?-kezembe vettem a pezsgős poharat és lassan kortyoltam az alkohol mentes italt miközben sexyn néztem rá.
-Főleg amikor így kacérkodsz-nevetett.
-Én kacérkodnék?-nyelvemmel lassan végig nyaltam a számat majd csettintettem vele.
-Hope ha így fojtatod-halkan zihált és én egy önelégült mosolyt villantottam. Hirtelen viszont halk hegedű dallam csapta meg a fülemet. Fejem körbe forgattam,hogy láthassam honnan jön ez a mesés szólam és meg pillantottam a közeledő hangszereseket. Két nőt és egy férfit,gyönyörű dalt játszottak,Zaynre néztem hátha ő tudja a választ de nem ült a helyén. Előttem térdelt egy dobozkával a kezében,a zene halkabb lett és Zayn megragadta a kezemet.-Hope,már régen terveztem,hogy megkérem a kezed,mert szeretlek mindennél jobban de eddig nem tettem. Azt gondoltam,hogy neked még idő kell de most,hogy kisbabánk lesz..azt szeretném,hogy majd azt lássa a szüleik mindennél jobban szeretik egymást. Azt szeretném,hogy örökre együtt legyünk és még tovább,mert szerelmes vagyok beléd. Annyira mint még soha senkibe,te vagy a napom és a holdam te vagy a mindenem. Leszel a feleségem?-kezeim remegtek és könnyeim patakokban folytak. Minden érzelem felgyülemlett bennem és robbant,zokogni kezdtem és csak bólogatni tudtam. Zayn megértette és könnyes szemekkel húzta fel a gyűrűt ujjamra. Még mindig térdelt amikor lehajoltam,hogy szorosan magamhoz öleljem. Könnyeink összemosódtak ahogyan csókoltuk egymást.
-Istenem annyira szeretlek-ennyit tudtam csak kinyögni és végre észleltem mi folyik körülöttünk. A hegedűsök még mindig csodás darabot játszottak és a vendégek és dolgozó kicsattantó mosollyal tapsoltak és örültek. Velünk együtt örültek,Zayn kezét a hasamra simította és csillogó szemeit rám meresztette.
-Szeretlek-suttogta és újra megcsókolt.
***
-Zayn-ziháltam amikor elváltunk egymástól.Az ajtónak nyomott így az be is csukódott,kulcsra zárta szobája ajtaját,majd a karjaiba kapott és úgy cipelt az ágyig. Csókolt és csak csókolt,keze bebarangolta a testem és meg állt a ruhám aljánál. Gyorsan tűrte fel az anyagot és közben száját a nyakamra tapasztotta,hangos nyögés szakadt fel a tüdőmből ahogyan egyszerre izgatott és szívta a nyakam. Hajába túrtam és úgy tartottam,markoltam. Ruhám cipzárját egy gyors mozdulattal lehúzta de az ujjaival való munkát nem hagyta abba, a ruha gyorsan lekerült rólam ahogyan róla is. Viszont hirtelen abba hagyott mindent és aggódva nézett rám.-Mi-mi a baj?-dadogtam és ziháltam a vágytól.
-Hope nem akarom,hogy baj legyen.Tudod..-kezem az arcára simítottam és közel húztam,hogy megcsókoljam.
-Nem lesz semmi baja,tudom,hogy vigyázni fogsz ránk-suttogtam ajkaiba. Hátam elvált a matractól amikor belém hatolt,hatalmasat nyögtem. Várt pár pillanatot és lassan,igazán lassan kezdett el mozogni. Közben ujjait közénk vezette,hogy dupla élvezetben részesítsen. Fájdalmasan nyögtem fel amikor fájó melleimet megszorította.
-Érzékeny-suttogtam félő arcát látva. Remegve fújta ki a levegőt majd igazán óvatosan vette kezeimbe fájó melleimet. Szájába vette és szopogatta,nyelvét pörgette mire bimbóim megkeményedtek.Nem fájt sőt,szemeimet össze szorítottam a gyönyörtől és kezét kerestem,hogy ujjainkat összekulcsolhassam. Hüvelyem össze szorítottam amint egy erősebbet lökött. Hangosan felnyögött és megállt,homlokát az enyémnek döntötte és hangosan zihált.
-Hope,kérlek csináld újra-suttogta és lassan megint mozogni kezdett. Teljesítettem kérését és ő megint hangosan nyögött. Csodáltam ahogyan arca eltorzul a gyönyörtől,majd hangosan nyög és hátra veti fejét. Kezdett gyorsulni és én még párszor megismételtem a mozdulatot. A mennyekben éreztem magam és azt hittem ennél már nem lehet jobb de akkor eltalált bennem egy olyan pontot amitől hátam ívbe feszült és elemelkedett a matractól. Hangosan sikítottam a nevét és utoljára megfeszítve magam húztam magam után őt is a gyönyör világába.
-Szeretlek,szeretlek-ziháltam és próbáltam vissza nyerni az eszméletemet. Zayn most nem feküdt rám-gondolom a baba miatt-hanem mellkasára vont és hajamat simogatta.
-Szeretlek-hatalmasat sóhajtott és éreztem,hogy mosolyog. Abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere.
Csak annyit még a rész előtt,hogy jövőhéten biztos nem lesz új,mert edzőtáborban leszek!
Zayn mosolygós arcával találtam szemben magam amikor kinyitottam szemeimet.
-Jó reggelt-suttogta és puszit nyomott számra,majd elém rakott egy tál gőzölgő reggelit.
-Köszönöm de nem kellett volna-mosolyogtam és még egy csókot nyomtam ajkaira-Egyél te is-mutattam a tálra.
-Neked csináltam-rázta a fejét.
-Tudom terhes vagyok de csak egy babát várok és nem egy egész elefánt csordát-mosolyogtam és megint a reggelire mutattam.Zayn nevetve vette kezébe a felé nyújtott palacsintát.
-Ma elviszlek vacsorázni-mondta két falat között.
-Miért mi van ma?-értetlenkedtem.
-Semmi csak gondoltam még meg sem ünnepeltük a babát meg amúgy is szeretek villogni a gyönyörű barátnőmmel és mostantól a kisbabámmal is-egy pillanatra megsimította a hasam,majd megint enni kezdett.
-Jut eszembe-török ülésbe vágtam magam és teljes testtel Zayn felé fordultam-Mi lesz a sajtóval?
-Mi lenne? Majd ha már kellő kép nagy lesz a pocid úgy is rájönnek-rántotta meg a vállát.
-Végülis....-mosolyogtam-Amúgy hová megyünk este,mit vegyek fel?
-Amit csak akarsz,így is-úgy is csini leszel-egy megawattos mosolyt villantott rám.
***
Csak álltam a tükör előtt fehérneműben és a testemet kémleltem. A melleim megdagadtak de úgy,hogy alig tudtam magam bele gyömöszölni a melltartómba,ráadásul érzékeny is de nagyon. A hasam egyre jobban kidomborodik,már kezd olyan formája lenni mint egy igazi terhes nőnek. Vajon milyen leszek a 9.hónapban?
-Mit csinálsz kincsem?-suttogta Zayn és közben átkarolta a derekam,kissé megrezzentem váratlan látogatásától.
-Mi van ha nagyon kövér leszek?-kérdeztem és közben a tükörből néztem ahogyan két tenyerét a hasamra rakja. Hatalmas kezei szinte belepték az egyre domborodó felületet.
-Ne beszélj hülyeségeket!Nézd milyen gyönyörű vagy,annyira jól áll-a végén már csak suttogott. Megfordultam karjaiban és kezem a nyakába fűztem-Nálad szebbet még soha nem láttam,kérlek ne kételkedj magadban-ajkaimat az övére tapasztottam.
-Annyira szeretlek Zayn Malik-csillogó szemeibe néztem amik kicsit fátyolosak lettek.
-Én is téged,én is téged-suttogta és egy gyors szűzies csókot lehelt ajkaimra majd magamra hagyott had készüljek.
-Azt a...-Zayn szava elakadt és mind az öt fiú csillogó szemekkel nézte ahogyan lesétálok a lépcsőn.Komolyan mint a mesékben.
-Úgy csináltok mintha nem láttatok volna már kiöltözve-ráztam a fejem és hangosan nevettem arckifejezésükön.
-Gyönyörű vagy kislányom-suttogta apa és arcán könnycseppek csillogtak.
-Apa csak vacsizni megyünk-nem értettem miért hatja meg ennyire a dolog.
-Tudom,tudom-sóhajtott és el állt Zayn elől.
-Gyönyörű vagy Hope-mosolygott és kezét nyújtotta.
-Te is jól nézel ki-végig simítottam puha szmokingján és belé karoltam.
-Ez valami isteni volt-dőltem hátra a székben-Köszönöm,hogy elhoztál-mosolyogtam Zaynre aki kicsit furcsán reagált a dolgokra. Egész este figyelte minden reakciómat és mozdulatomat,nagyon vicces elég rossz detektív lenne.
-Ugyan már-legyintett-A szeretett nőnek bármit-mosolygott.
-Szóval én egy szeretett nő vagyok?-kezembe vettem a pezsgős poharat és lassan kortyoltam az alkohol mentes italt miközben sexyn néztem rá.
-Főleg amikor így kacérkodsz-nevetett.
-Én kacérkodnék?-nyelvemmel lassan végig nyaltam a számat majd csettintettem vele.
-Hope ha így fojtatod-halkan zihált és én egy önelégült mosolyt villantottam. Hirtelen viszont halk hegedű dallam csapta meg a fülemet. Fejem körbe forgattam,hogy láthassam honnan jön ez a mesés szólam és meg pillantottam a közeledő hangszereseket. Két nőt és egy férfit,gyönyörű dalt játszottak,Zaynre néztem hátha ő tudja a választ de nem ült a helyén. Előttem térdelt egy dobozkával a kezében,a zene halkabb lett és Zayn megragadta a kezemet.-Hope,már régen terveztem,hogy megkérem a kezed,mert szeretlek mindennél jobban de eddig nem tettem. Azt gondoltam,hogy neked még idő kell de most,hogy kisbabánk lesz..azt szeretném,hogy majd azt lássa a szüleik mindennél jobban szeretik egymást. Azt szeretném,hogy örökre együtt legyünk és még tovább,mert szerelmes vagyok beléd. Annyira mint még soha senkibe,te vagy a napom és a holdam te vagy a mindenem. Leszel a feleségem?-kezeim remegtek és könnyeim patakokban folytak. Minden érzelem felgyülemlett bennem és robbant,zokogni kezdtem és csak bólogatni tudtam. Zayn megértette és könnyes szemekkel húzta fel a gyűrűt ujjamra. Még mindig térdelt amikor lehajoltam,hogy szorosan magamhoz öleljem. Könnyeink összemosódtak ahogyan csókoltuk egymást.
-Istenem annyira szeretlek-ennyit tudtam csak kinyögni és végre észleltem mi folyik körülöttünk. A hegedűsök még mindig csodás darabot játszottak és a vendégek és dolgozó kicsattantó mosollyal tapsoltak és örültek. Velünk együtt örültek,Zayn kezét a hasamra simította és csillogó szemeit rám meresztette.
-Szeretlek-suttogta és újra megcsókolt.
***
-Zayn-ziháltam amikor elváltunk egymástól.Az ajtónak nyomott így az be is csukódott,kulcsra zárta szobája ajtaját,majd a karjaiba kapott és úgy cipelt az ágyig. Csókolt és csak csókolt,keze bebarangolta a testem és meg állt a ruhám aljánál. Gyorsan tűrte fel az anyagot és közben száját a nyakamra tapasztotta,hangos nyögés szakadt fel a tüdőmből ahogyan egyszerre izgatott és szívta a nyakam. Hajába túrtam és úgy tartottam,markoltam. Ruhám cipzárját egy gyors mozdulattal lehúzta de az ujjaival való munkát nem hagyta abba, a ruha gyorsan lekerült rólam ahogyan róla is. Viszont hirtelen abba hagyott mindent és aggódva nézett rám.-Mi-mi a baj?-dadogtam és ziháltam a vágytól.
-Hope nem akarom,hogy baj legyen.Tudod..-kezem az arcára simítottam és közel húztam,hogy megcsókoljam.
-Nem lesz semmi baja,tudom,hogy vigyázni fogsz ránk-suttogtam ajkaiba. Hátam elvált a matractól amikor belém hatolt,hatalmasat nyögtem. Várt pár pillanatot és lassan,igazán lassan kezdett el mozogni. Közben ujjait közénk vezette,hogy dupla élvezetben részesítsen. Fájdalmasan nyögtem fel amikor fájó melleimet megszorította.
-Érzékeny-suttogtam félő arcát látva. Remegve fújta ki a levegőt majd igazán óvatosan vette kezeimbe fájó melleimet. Szájába vette és szopogatta,nyelvét pörgette mire bimbóim megkeményedtek.Nem fájt sőt,szemeimet össze szorítottam a gyönyörtől és kezét kerestem,hogy ujjainkat összekulcsolhassam. Hüvelyem össze szorítottam amint egy erősebbet lökött. Hangosan felnyögött és megállt,homlokát az enyémnek döntötte és hangosan zihált.
-Hope,kérlek csináld újra-suttogta és lassan megint mozogni kezdett. Teljesítettem kérését és ő megint hangosan nyögött. Csodáltam ahogyan arca eltorzul a gyönyörtől,majd hangosan nyög és hátra veti fejét. Kezdett gyorsulni és én még párszor megismételtem a mozdulatot. A mennyekben éreztem magam és azt hittem ennél már nem lehet jobb de akkor eltalált bennem egy olyan pontot amitől hátam ívbe feszült és elemelkedett a matractól. Hangosan sikítottam a nevét és utoljára megfeszítve magam húztam magam után őt is a gyönyör világába.
-Szeretlek,szeretlek-ziháltam és próbáltam vissza nyerni az eszméletemet. Zayn most nem feküdt rám-gondolom a baba miatt-hanem mellkasára vont és hajamat simogatta.
-Szeretlek-hatalmasat sóhajtott és éreztem,hogy mosolyog. Abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere.
2013. augusztus 3., szombat
2/32.Fejezet
Közeledünk!Sajnos egyre közelebb van az,hogy a blog végleg véget ér.De,még én sem tudom hogyan..remélem azért annak aki még olvas azért tetszeni fog. A napokban egy nagyon fontos posztot fogok kitenni. Kérlek figyeljétek majd és reagáljatok!
Ui.: Elkezdtem frissíteni az első évad elejét a prológus és az első fejezet már kész is(:D)
-Ne menj-duruzsoltam álmosan Zayn mellkasába.
-Mennem kell kincsem,nagyon sok dolgom van ma. Estére itthon vagyok vigyázz magatokra-szájon csókolta majd a hasamra adott puszit és kiment a szobából. A baba aprót rúgott,mikor apja puszit adott neki. Ezt mosolyogva nyugtáztam és szinte pillanatok alatt vissza aludtam.
*Zayn*
-Jó reggelt-köszöntem amint beléptem az üzletbe.
-Üdvözlöm-egy negyvenes éveiben járó mosolygós asszony lépett elém.Látszott rajta,hogy érti a dolgát-Miben segíthetek?
-Eljegyzési gyűrűt szeretnék vásárolni.csaptam össze két tenyerem.
-Kérem jöjjön utánam-követtem a hölgyet az üzlet sarkába.Egy kis székre mutatott a pult előtt amin helyet is foglaltam-Van elképzelése?-feltette szemüvegét.
-Különösebben nincs.Valami olyat szeretnék amiből tudja majd,hogy mennyire szeretem-basszus ki kellett volna derítenem,hogy Hope-nak milyen gyűrűk tetszenek. A nő kedvesen elmosolyodott és az üveges szekrényből előszedett két doboz gyűrűt. Egyik gyönyörűbb volt mint a másik. Hogy fogom tudni melyik jó? Felhívjak valakit,hogy jöjjön ide? Enyhe kifejezés ha azt mondom be pánikoltam. A hölgy mintha jót mulatna arc kifejezésemen,de megesik a szíve.
-Nyugodjon meg,biztos tetszeni fog a barátnőjének-és elhittem neki. Elkezdte nekem mutogatni őket,azt mondta akkor szóljak ha valamelyik megfogott. Hogy ha ránézek egyből ő jut az eszembe. De semmi, csak néztük és néztük őket de egyik sem volt az igazi. Már épp megakartam köszönni és elmenni amikor a raktárból kihozott egy új darabot. Egyből megfogott,tudtam ez az ami tetszeni fog neki,ez az igazi. A nő kicsit gondolkozott,mert elvileg csak két hét múlva szabadna elkezdenie árusítani de engedett. Azt mondta most az egyszer. Sok szerencsét és boldogságot kívánt miután kifizettem. Ezzel megvagyunk,még egy szép dobozt is vettem mellé. Már csak helyet kell találnom és lefoglalnom. Isten segíts!
-Jó napot-köszöntem a telefonba.
-Jó napot kívánok ön a Maze-t hívta,miben segíthetek?-nő hang szólt a vonal másik végéről.
-Zayn Malik névre szeretnék egy két fős asztalt lefoglalni ha lehet két nap múlvára-daráltam le a már-már betanult szövegem.
-Rendben. Legkorábban este 8-kor van szabad helyünk-jegyzeteltem,az pont meg felel.
-Az tökéletes lenne.
-Akkor szerda este 8 óra,két fős asztal Zayn Malik névre-ismételte ezzel jelezve mindent feljegyzett.
-Igen és még lenne valami. Leánykérésre készülök nem tudom lehetséges-e zenei kíséret?-remélem lesz valami kis halk hegedű vagy zongora. Azt szeretném,hogy minél tökéletesebb legyen. Régen terveztem már,hogy megkérem Hope kezét de most,hogy terhes szeretném még a baba előtt megtenni. Meg persze Harry miatt is akitől még el sem kértem a lánya kezét. Bravo Zayn itt szervezkedsz de még meg se kérted az apát..
-Persze elintézhető. Hegedű lenne és amikor ön jelezne kezdődne is.
-Szuper,köszönöm szépen.
-Mi köszönjük,hogy minket választott. A viszont hallásra.
-Viszhall-elköszöntem és letettem a telefont.
Hely pipa! Most roham haza és megkérni Harrytől Hope kezét,utána peddig valami normális smokingot venni. Alig csináltam valamit és máris 4 óra van már.
-Szia Harry,beszélhetnénk?-suttogtam,mert nem akartam,hogy Hope meghalljon,mert akkor biztos nem megyek ma már sehova.
-Persze-Harry mosolygott és elindult a szobájába-Na mondjad.
-Szóval én..én szeretném megkérni Hope kezét-arca felderült és egy pillanatra úgy ragyogott mintha semmi baja nem lenne.
-O haver,persze,persze-szinte ugrált örömében. Kezét nyújtotta és amikor elfogadtam erősen magához szorított. Viszonoztam.-Tudod nagyon örülök ennek,te vagy a legmegfelelőbb személy-szeme könnyes volt mikor rám nézett-Zayn kérlek-suttogta-Ha már nem leszek vigyázz rá helyettem is.Benned feltétel nélkül megbízik és én is-könnyek mardosták a szememet. Utálom,hogy Harry meg fog halni,néha azt kivánom bárcsak én lennék a helyében.
-Persze-suttogtam és most én öleltem magamhoz-Szeretünk Harry,piszkosul fogsz hiányozni te barom-mind ketten sírva de elnevettük magunkat.
*Louis*
-Loui-ordibált Harry. Amilyen gyorsan csak lehet rohantam. Add Isten,hogy ne legyen semmi baja! Mióta tudom,hogy haldoklik minden másodpercben rettegek attól,hogy elmegy.
-Harry jól vagy?-lihegve nyitottam be a szobájába ahol bent ült Liam és Niall is. Ennyire rossz a helyzet?-Úristen Harry nagyon rosszul vagy?-suttogtam és közben kivert a víz.
-Semmi bajom idióta,ülj le-mutatott az ágyra.
-Mi?-most mi van? Semmi baja? Hála,köszönöm Istenem!
-Szóval most megosztok veletek egy hatalmas titkot-suttogta-De ha bármelyikőtök kikotyogja kiherélem-fenyegetett mutató ujjával-Zayn meg fogja kérni szerdán Hope kezét-úgy mosolygott,mint a tejbe tök.
-Mi a fasz?-hupsz ez kicsúszott.
-De király-mondta Niall és a szobában körbe nézve mindenki mosolygott. Tudtuk,hogy el fog jönni ez a pillanat és én örültem neki, Imádom Hope-ot és Zayn szerintem jól bánik vele. Persze néha vitáznak de akkor nagyon de ennyi. Ráadásuk babát várnak. Mesés ez az egész.
-Mint egy mesében-áradoztam mire mindenki hülyén nézett rám de csak megrántottam a vállam.
-Na és mit tervelsz Harry?-kérdezte Liam. Hogy ez az ember ennyire ismer mindenkit. Hihetetlen! Ez mesebelibb dolog.
-Se Zaynnek se Hope-nak ne mondjátok de csinálnunk kéne egy eljegyzési bulit-olyan izgatott volt mint egy kisfiú. Jó őt így látni,talán ez majd segít,hogy jobban legyen. Azt mondják,hogy a rákos betegeknél nagyobb az esély,hogy meg gyógyuljanak ha boldogan élnek és nem törődnek a betegséggel. És most több jó hír is van, Hope babát vár,Zayn meg akarja kérni a kezét. Add Istenem,hogy Harry meggyógyuljon! Már csak ez maradt, a folytonos imádkozás.
-Szuper-pattant fel Liam.
-Mikor?-kérdezte Niall.
-Hol?-tettem hozzá kuncogva.
-Talán a hétvégén és itthon nálunk. Nagyon nem kéne meghívni senkit,mármint persze a csajokat.
-Mi lesz a Malik family-val és Perrievel?-kérdeztem.
-Jó kérdés-töprengett Harry.
-Szerintem Perrie okés,valamelyik nap beszéltünk és egyáltalán nem haragyszik,sőt ugyan úgy szereti Hope-ot. Itt már nagyobb gond van Zayn anyjával-közölte Niall és igaza is volt.
-Okés akkor Liam remélem rád bízhatom a megszervezést Niall rád a meghívókat,te-itt rám mutatott-pedig el jössz velem Zayn anyához-osztotta ki Harry a feladatokat.
-Rendben-mondtuk egyszerre-De holnap kezdjük-tettem hozzá-mindenki egyetértően bólintott.
-De tényleg titok-nézett komolyan Harry.
-Mit akarsz,hogy vérszerződést kössünk?-viccelődtem de Harry arca láttán meg is bántam-Én csak vicceltem-néztem ijedten.
-Liam,hozd a tűt-mondta Harry. Mi ezek hárman tűrik? Hülyék ezek? Bár miért ne,tök buli.
Miután végeztünk a vérszerződéssel ami csak egy csapda volt. Meg szurkáltam az ujjam amiből csak úgy folyt a vér amikor közölték,hogy hülye vagyok és nem csinálunk ilyen hülyeséget.
*Hope*
-Hol voltál édesem?-néztem boci szemekkel Zaynre.
-Hoztam neked virágot-csókot nyomott ajkaimra és odaadta a gyönyörű rózsa csokrot.
-Ez gyönyörű-suttogtam-Miért kaptam?-mosolyogtam és vázát kerestem.
-Mert szeretlek-mosolygott,az ölébe ültem és hosszan megcsókoltam.
-Én is szeretlek-elmosolyodtam mikor kezét a hasamra simította és puszit nyomott rá.
-Mit vacsizunk ma?-kérdezte.
-Nem tudom,ma egész nap nem találkoztam senkivel-rántottam meg a vállam.
-Mit kíván az anyuka?-csillogó szemekkel nézett rám.
-Kínait-nevettem amikor a hasamba suttogott és azt kérdezte :"Már most szereted a kínait?"
-Fiúk,aki akar kínait az most jöjjön,mert rendelünk-kiabált Zayn és egyszerre 4 robogtak le az emeletről. Szinte fel lökték egymást amikor rájöttek,hogy egyszerre nem férnek át az ajtón.
-Látod kicsim ezzel az 5 idiótával kell majd együtt élnünk-simogattam a pocim.
-Hé-félredöntött fejjel szólalt fel egyszerre az összes,min megint csak nevettem.
Közeledünk!Sajnos egyre közelebb van az,hogy a blog végleg véget ér.De,még én sem tudom hogyan..remélem azért annak aki még olvas azért tetszeni fog. A napokban egy nagyon fontos posztot fogok kitenni. Kérlek figyeljétek majd és reagáljatok!
Ui.: Elkezdtem frissíteni az első évad elejét a prológus és az első fejezet már kész is(:D)
-Ne menj-duruzsoltam álmosan Zayn mellkasába.
-Mennem kell kincsem,nagyon sok dolgom van ma. Estére itthon vagyok vigyázz magatokra-szájon csókolta majd a hasamra adott puszit és kiment a szobából. A baba aprót rúgott,mikor apja puszit adott neki. Ezt mosolyogva nyugtáztam és szinte pillanatok alatt vissza aludtam.
*Zayn*
-Jó reggelt-köszöntem amint beléptem az üzletbe.
-Üdvözlöm-egy negyvenes éveiben járó mosolygós asszony lépett elém.Látszott rajta,hogy érti a dolgát-Miben segíthetek?
-Eljegyzési gyűrűt szeretnék vásárolni.csaptam össze két tenyerem.
-Kérem jöjjön utánam-követtem a hölgyet az üzlet sarkába.Egy kis székre mutatott a pult előtt amin helyet is foglaltam-Van elképzelése?-feltette szemüvegét.
-Különösebben nincs.Valami olyat szeretnék amiből tudja majd,hogy mennyire szeretem-basszus ki kellett volna derítenem,hogy Hope-nak milyen gyűrűk tetszenek. A nő kedvesen elmosolyodott és az üveges szekrényből előszedett két doboz gyűrűt. Egyik gyönyörűbb volt mint a másik. Hogy fogom tudni melyik jó? Felhívjak valakit,hogy jöjjön ide? Enyhe kifejezés ha azt mondom be pánikoltam. A hölgy mintha jót mulatna arc kifejezésemen,de megesik a szíve.
-Nyugodjon meg,biztos tetszeni fog a barátnőjének-és elhittem neki. Elkezdte nekem mutogatni őket,azt mondta akkor szóljak ha valamelyik megfogott. Hogy ha ránézek egyből ő jut az eszembe. De semmi, csak néztük és néztük őket de egyik sem volt az igazi. Már épp megakartam köszönni és elmenni amikor a raktárból kihozott egy új darabot. Egyből megfogott,tudtam ez az ami tetszeni fog neki,ez az igazi. A nő kicsit gondolkozott,mert elvileg csak két hét múlva szabadna elkezdenie árusítani de engedett. Azt mondta most az egyszer. Sok szerencsét és boldogságot kívánt miután kifizettem. Ezzel megvagyunk,még egy szép dobozt is vettem mellé. Már csak helyet kell találnom és lefoglalnom. Isten segíts!
-Jó napot-köszöntem a telefonba.
-Jó napot kívánok ön a Maze-t hívta,miben segíthetek?-nő hang szólt a vonal másik végéről.
-Zayn Malik névre szeretnék egy két fős asztalt lefoglalni ha lehet két nap múlvára-daráltam le a már-már betanult szövegem.
-Rendben. Legkorábban este 8-kor van szabad helyünk-jegyzeteltem,az pont meg felel.
-Az tökéletes lenne.
-Akkor szerda este 8 óra,két fős asztal Zayn Malik névre-ismételte ezzel jelezve mindent feljegyzett.
-Igen és még lenne valami. Leánykérésre készülök nem tudom lehetséges-e zenei kíséret?-remélem lesz valami kis halk hegedű vagy zongora. Azt szeretném,hogy minél tökéletesebb legyen. Régen terveztem már,hogy megkérem Hope kezét de most,hogy terhes szeretném még a baba előtt megtenni. Meg persze Harry miatt is akitől még el sem kértem a lánya kezét. Bravo Zayn itt szervezkedsz de még meg se kérted az apát..
-Persze elintézhető. Hegedű lenne és amikor ön jelezne kezdődne is.
-Szuper,köszönöm szépen.
-Mi köszönjük,hogy minket választott. A viszont hallásra.
-Viszhall-elköszöntem és letettem a telefont.
Hely pipa! Most roham haza és megkérni Harrytől Hope kezét,utána peddig valami normális smokingot venni. Alig csináltam valamit és máris 4 óra van már.
-Szia Harry,beszélhetnénk?-suttogtam,mert nem akartam,hogy Hope meghalljon,mert akkor biztos nem megyek ma már sehova.
-Persze-Harry mosolygott és elindult a szobájába-Na mondjad.
-Szóval én..én szeretném megkérni Hope kezét-arca felderült és egy pillanatra úgy ragyogott mintha semmi baja nem lenne.
-O haver,persze,persze-szinte ugrált örömében. Kezét nyújtotta és amikor elfogadtam erősen magához szorított. Viszonoztam.-Tudod nagyon örülök ennek,te vagy a legmegfelelőbb személy-szeme könnyes volt mikor rám nézett-Zayn kérlek-suttogta-Ha már nem leszek vigyázz rá helyettem is.Benned feltétel nélkül megbízik és én is-könnyek mardosták a szememet. Utálom,hogy Harry meg fog halni,néha azt kivánom bárcsak én lennék a helyében.
-Persze-suttogtam és most én öleltem magamhoz-Szeretünk Harry,piszkosul fogsz hiányozni te barom-mind ketten sírva de elnevettük magunkat.
*Louis*
-Loui-ordibált Harry. Amilyen gyorsan csak lehet rohantam. Add Isten,hogy ne legyen semmi baja! Mióta tudom,hogy haldoklik minden másodpercben rettegek attól,hogy elmegy.
-Harry jól vagy?-lihegve nyitottam be a szobájába ahol bent ült Liam és Niall is. Ennyire rossz a helyzet?-Úristen Harry nagyon rosszul vagy?-suttogtam és közben kivert a víz.
-Semmi bajom idióta,ülj le-mutatott az ágyra.
-Mi?-most mi van? Semmi baja? Hála,köszönöm Istenem!
-Szóval most megosztok veletek egy hatalmas titkot-suttogta-De ha bármelyikőtök kikotyogja kiherélem-fenyegetett mutató ujjával-Zayn meg fogja kérni szerdán Hope kezét-úgy mosolygott,mint a tejbe tök.
-Mi a fasz?-hupsz ez kicsúszott.
-De király-mondta Niall és a szobában körbe nézve mindenki mosolygott. Tudtuk,hogy el fog jönni ez a pillanat és én örültem neki, Imádom Hope-ot és Zayn szerintem jól bánik vele. Persze néha vitáznak de akkor nagyon de ennyi. Ráadásuk babát várnak. Mesés ez az egész.
-Mint egy mesében-áradoztam mire mindenki hülyén nézett rám de csak megrántottam a vállam.
-Na és mit tervelsz Harry?-kérdezte Liam. Hogy ez az ember ennyire ismer mindenkit. Hihetetlen! Ez mesebelibb dolog.
-Se Zaynnek se Hope-nak ne mondjátok de csinálnunk kéne egy eljegyzési bulit-olyan izgatott volt mint egy kisfiú. Jó őt így látni,talán ez majd segít,hogy jobban legyen. Azt mondják,hogy a rákos betegeknél nagyobb az esély,hogy meg gyógyuljanak ha boldogan élnek és nem törődnek a betegséggel. És most több jó hír is van, Hope babát vár,Zayn meg akarja kérni a kezét. Add Istenem,hogy Harry meggyógyuljon! Már csak ez maradt, a folytonos imádkozás.
-Szuper-pattant fel Liam.
-Mikor?-kérdezte Niall.
-Hol?-tettem hozzá kuncogva.
-Talán a hétvégén és itthon nálunk. Nagyon nem kéne meghívni senkit,mármint persze a csajokat.
-Mi lesz a Malik family-val és Perrievel?-kérdeztem.
-Jó kérdés-töprengett Harry.
-Szerintem Perrie okés,valamelyik nap beszéltünk és egyáltalán nem haragyszik,sőt ugyan úgy szereti Hope-ot. Itt már nagyobb gond van Zayn anyjával-közölte Niall és igaza is volt.
-Okés akkor Liam remélem rád bízhatom a megszervezést Niall rád a meghívókat,te-itt rám mutatott-pedig el jössz velem Zayn anyához-osztotta ki Harry a feladatokat.
-Rendben-mondtuk egyszerre-De holnap kezdjük-tettem hozzá-mindenki egyetértően bólintott.
-De tényleg titok-nézett komolyan Harry.
-Mit akarsz,hogy vérszerződést kössünk?-viccelődtem de Harry arca láttán meg is bántam-Én csak vicceltem-néztem ijedten.
-Liam,hozd a tűt-mondta Harry. Mi ezek hárman tűrik? Hülyék ezek? Bár miért ne,tök buli.
Miután végeztünk a vérszerződéssel ami csak egy csapda volt. Meg szurkáltam az ujjam amiből csak úgy folyt a vér amikor közölték,hogy hülye vagyok és nem csinálunk ilyen hülyeséget.
*Hope*
-Hol voltál édesem?-néztem boci szemekkel Zaynre.
-Hoztam neked virágot-csókot nyomott ajkaimra és odaadta a gyönyörű rózsa csokrot.
-Ez gyönyörű-suttogtam-Miért kaptam?-mosolyogtam és vázát kerestem.
-Mert szeretlek-mosolygott,az ölébe ültem és hosszan megcsókoltam.
-Én is szeretlek-elmosolyodtam mikor kezét a hasamra simította és puszit nyomott rá.
-Mit vacsizunk ma?-kérdezte.
-Nem tudom,ma egész nap nem találkoztam senkivel-rántottam meg a vállam.
-Mit kíván az anyuka?-csillogó szemekkel nézett rám.
-Kínait-nevettem amikor a hasamba suttogott és azt kérdezte :"Már most szereted a kínait?"
-Fiúk,aki akar kínait az most jöjjön,mert rendelünk-kiabált Zayn és egyszerre 4 robogtak le az emeletről. Szinte fel lökték egymást amikor rájöttek,hogy egyszerre nem férnek át az ajtón.
-Látod kicsim ezzel az 5 idiótával kell majd együtt élnünk-simogattam a pocim.
-Hé-félredöntött fejjel szólalt fel egyszerre az összes,min megint csak nevettem.
2013. július 28., vasárnap
2/31.Fejezet
Nem tetszik már nektek a blog?Valamit rosszul csinálok?Miért nem látogattok és kommenteltek annyian,mint régen? Kérlek segítsetek és mondjátok el mi a baj,mert lassan vége a blognak és én úgy érzem,hogy már ti sem vagytok velem:/
Amúgy mostantól megint szemszögből fogom írni,remélem nem zavar senkit,bár amennyien olvastok..
*Hope szemszög*
Végre kiengednek a kórházból és haza mehetek. Kemény egy hét ebben az unalmas szobában.Kemény egy hét a szívemnek.Még mindig nem tudtam felfogni,hogy apa megfog halni. Miért pont ő? Még annyira fiatal és még azt se tudja,hogy lesz egy unokája. Vajon azt még megéli,hogy megszületik? Nem akarom,hogy egyik szülőm se tudja majd a kezében tartani,megpuszilni kis pofiját. Nem akarom,hogy apa itt hagyjon,hogy ő is elmenjen és magamra maradjak. Könnyek csorognak le az arcomon és ez még így lesz jó sokáig ha rá gondolok. Bármikor amikor meglátom elbőgöm magam,nem tudom visszatartani. Minden percem vele szeretném tölteni,eddig is ezt tettem ezért nem tudtam még beszélni Zaynnel. Ő sem erőltette,gondolom csak,hogy apával lehessek és remélem nem azért,mert már nem szeret.
-Kész vagy kincsem-apa dugja be fejét az ajtón és amikor látja,hogy kész vagyok beljebb lép. Ellépek a táskámtól és szorosan,könnyes szemekkel ölelem magamhoz-Mostantól mindig ez lesz ha meglátsz?-apa hangja szomorkás mégis magára erőlteti a nevetést.
-Lehet-suttogom,mire puszit nyom a fejemre és eltol magától.
-Kicsim,ez az élet rendje.Születünk és meghalunk. Nincs sok időm de ebben a kis időben sem a szomorú arcodat szeretném nézni. Nem bírom amikor sírsz,mert fáj tőle a szívem,főleg ha tudom miattam van. Csak mosolyogj és gondolj a szép dolgokra-mosolya fertőző. Mindig megvilágítja a dolgokat-Szeretlek kicsim és mindig is szeretni foglak.
-Én is szeretlek apa-még egyszer megölelem de most nem sírom el magam.
-Sziasztok-köszönök a nappaliban ülőknek-Zayn beszélhetnénk?-nézek rá,félénken bólint és mellém lép.Elindulok az emeletre és nem tudom miért de az ő szobájába sétálok és ülök le az ágyra. Megvárom amíg leül velem szembe és hatalmasat sóhajtok.
-Sajnálom,szeretlek-mondjuk egyszerre.Meglepődök,azt hittem már nem szeret.
.Sajnálom Hope amit tettem. Utánad mentem Franciaországba de nem találtalak. Minden reményt feladtam,mind végig csak arra gondoltam,hogy mekkora egy fasz vagyok.Életem szerelme elhagyott,mert nem tudok gondolkozni. És..és sajnálom. Annyira szeretlek,hogy már fáj de te miért kérsz bocsánatot?-két másodperce foglalta a monológját de a végét lassan mondta,azt,hogy szeret.
-Azt sajnálom,hogy elmentem,mert nem rád voltam mérges hanem magamra és hónapokig szenvedtetek és én is szeretlek,annyira,hogy már fáj-könnyeim újra előtörtek.Komolyan ha így folytatom külön víz gyárat nyithatok.Zayn letörölt egy kósza cseppet,majd ajkait az enyéimre tapasztotta. Mikor el akart húzódni vágyakozóan kaptam utána és nem engedtem. Zihálva váltunk el percek elteltével-Zayn-suttogtam.
-Mi a baj-ujjainkat összekulcsolta és apró puszit nyomott rá.
-Terhes vagyok-reakcióját figyeltem.Arca pillanatok alatt felderült és hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Biztos?-felugrott és magával emelt amikor aprót bólintottam. Nevettem ahogyan megpörgetett a levegőben és puszit nyomott a hasamra-Szia prücsök,hogy vagy mami hasában?-beszélt a pocakomhoz-Hány hónapos,tudja már valaki?-nézett rám.
-4.hónap és még csak te-mosolyogtam ahogyan a hasam simogatta és puszilgatta-Zayn,akkor mi most rendben vagyunk?-kérdeztem félénken.
-Rendben vagyunk?-bólintottam és megcsókoltam-Szeretlek-suttogta ajkaimba-Mind kettőtöket.
-Mi is szeretünk.Este elmondjuk a többieknek?-aprót bólintott és a karjaiba csomagolva elszundítottunk mind a hárman.
-Mondani szeretnénk valamit-mindenki a nappaliban ült,én Zayn ölében a fotelben míg a többiek velünk szemben a kanapén.Zayn keze a hasamon pihent és cirógatta,még délután felfedeztük,hogy a baba már rugdos. Mindenki elcsendesedett és ránk nézett,Zayn aprót bólintott amikor rá néztem-Szóval öhm..én kisbabánk lesz-amikor percek múlva sem szólaltak meg felegyenesedtem,fel álltam és felhúztam a pólóm,kicsit már látszott a pocim-Terhes vagyok-mosolyogtam. Apa ugrott fel először,leguggolt elém megsimogatta a hasam majd könnyes szemekkel ölelt magához.
-O kicsim-suttogta a hajamba és nyakamon megéreztem könnyeit. Ennyi,eddig bírtam én is sírásban törtem ki és ahogy körbe néztem mindenkinek könnyes volt a szeme. Minden fájdalmunk kijött és minden örömünk. Sorra megölelgetett mindenki és lepacsiztak Zaynnel.
-Kislány-mosolygott Loui és még erősebben,mint apa megölelt-Annyira örülök,remélem Loui lesz a neve.
-Szó sem lehet róla-néztem rá komolyan.
-Mi? Mi? Mi az,hogy nem lesz Loui? Zayn ugye Loui lesz a neve?-esett pánikba.
-Biztos nem-nevetett Zayn és Loui,mint egy megsebzett oroszlán úgy huppant le a kanapéra.
-Apa?-suttogtam-Ugye megvárod?-fúrtam arcom a mellkasába.
-Persze kincsem-suttogta-Látni fogom az én kis unokámat-csókot nyomott fejem búbjára kezével pedig megsimogatta a hasamat
.jpg)
Nem tetszik már nektek a blog?Valamit rosszul csinálok?Miért nem látogattok és kommenteltek annyian,mint régen? Kérlek segítsetek és mondjátok el mi a baj,mert lassan vége a blognak és én úgy érzem,hogy már ti sem vagytok velem:/
Amúgy mostantól megint szemszögből fogom írni,remélem nem zavar senkit,bár amennyien olvastok..
*Hope szemszög*
Végre kiengednek a kórházból és haza mehetek. Kemény egy hét ebben az unalmas szobában.Kemény egy hét a szívemnek.Még mindig nem tudtam felfogni,hogy apa megfog halni. Miért pont ő? Még annyira fiatal és még azt se tudja,hogy lesz egy unokája. Vajon azt még megéli,hogy megszületik? Nem akarom,hogy egyik szülőm se tudja majd a kezében tartani,megpuszilni kis pofiját. Nem akarom,hogy apa itt hagyjon,hogy ő is elmenjen és magamra maradjak. Könnyek csorognak le az arcomon és ez még így lesz jó sokáig ha rá gondolok. Bármikor amikor meglátom elbőgöm magam,nem tudom visszatartani. Minden percem vele szeretném tölteni,eddig is ezt tettem ezért nem tudtam még beszélni Zaynnel. Ő sem erőltette,gondolom csak,hogy apával lehessek és remélem nem azért,mert már nem szeret.
-Kész vagy kincsem-apa dugja be fejét az ajtón és amikor látja,hogy kész vagyok beljebb lép. Ellépek a táskámtól és szorosan,könnyes szemekkel ölelem magamhoz-Mostantól mindig ez lesz ha meglátsz?-apa hangja szomorkás mégis magára erőlteti a nevetést.
-Lehet-suttogom,mire puszit nyom a fejemre és eltol magától.
-Kicsim,ez az élet rendje.Születünk és meghalunk. Nincs sok időm de ebben a kis időben sem a szomorú arcodat szeretném nézni. Nem bírom amikor sírsz,mert fáj tőle a szívem,főleg ha tudom miattam van. Csak mosolyogj és gondolj a szép dolgokra-mosolya fertőző. Mindig megvilágítja a dolgokat-Szeretlek kicsim és mindig is szeretni foglak.
-Én is szeretlek apa-még egyszer megölelem de most nem sírom el magam.
-Sziasztok-köszönök a nappaliban ülőknek-Zayn beszélhetnénk?-nézek rá,félénken bólint és mellém lép.Elindulok az emeletre és nem tudom miért de az ő szobájába sétálok és ülök le az ágyra. Megvárom amíg leül velem szembe és hatalmasat sóhajtok.
-Sajnálom,szeretlek-mondjuk egyszerre.Meglepődök,azt hittem már nem szeret.
.Sajnálom Hope amit tettem. Utánad mentem Franciaországba de nem találtalak. Minden reményt feladtam,mind végig csak arra gondoltam,hogy mekkora egy fasz vagyok.Életem szerelme elhagyott,mert nem tudok gondolkozni. És..és sajnálom. Annyira szeretlek,hogy már fáj de te miért kérsz bocsánatot?-két másodperce foglalta a monológját de a végét lassan mondta,azt,hogy szeret.
-Azt sajnálom,hogy elmentem,mert nem rád voltam mérges hanem magamra és hónapokig szenvedtetek és én is szeretlek,annyira,hogy már fáj-könnyeim újra előtörtek.Komolyan ha így folytatom külön víz gyárat nyithatok.Zayn letörölt egy kósza cseppet,majd ajkait az enyéimre tapasztotta. Mikor el akart húzódni vágyakozóan kaptam utána és nem engedtem. Zihálva váltunk el percek elteltével-Zayn-suttogtam.
-Mi a baj-ujjainkat összekulcsolta és apró puszit nyomott rá.
-Terhes vagyok-reakcióját figyeltem.Arca pillanatok alatt felderült és hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Biztos?-felugrott és magával emelt amikor aprót bólintottam. Nevettem ahogyan megpörgetett a levegőben és puszit nyomott a hasamra-Szia prücsök,hogy vagy mami hasában?-beszélt a pocakomhoz-Hány hónapos,tudja már valaki?-nézett rám.
-4.hónap és még csak te-mosolyogtam ahogyan a hasam simogatta és puszilgatta-Zayn,akkor mi most rendben vagyunk?-kérdeztem félénken.
-Rendben vagyunk?-bólintottam és megcsókoltam-Szeretlek-suttogta ajkaimba-Mind kettőtöket.
-Mi is szeretünk.Este elmondjuk a többieknek?-aprót bólintott és a karjaiba csomagolva elszundítottunk mind a hárman.
-Mondani szeretnénk valamit-mindenki a nappaliban ült,én Zayn ölében a fotelben míg a többiek velünk szemben a kanapén.Zayn keze a hasamon pihent és cirógatta,még délután felfedeztük,hogy a baba már rugdos. Mindenki elcsendesedett és ránk nézett,Zayn aprót bólintott amikor rá néztem-Szóval öhm..én kisbabánk lesz-amikor percek múlva sem szólaltak meg felegyenesedtem,fel álltam és felhúztam a pólóm,kicsit már látszott a pocim-Terhes vagyok-mosolyogtam. Apa ugrott fel először,leguggolt elém megsimogatta a hasam majd könnyes szemekkel ölelt magához.
-O kicsim-suttogta a hajamba és nyakamon megéreztem könnyeit. Ennyi,eddig bírtam én is sírásban törtem ki és ahogy körbe néztem mindenkinek könnyes volt a szeme. Minden fájdalmunk kijött és minden örömünk. Sorra megölelgetett mindenki és lepacsiztak Zaynnel.
-Kislány-mosolygott Loui és még erősebben,mint apa megölelt-Annyira örülök,remélem Loui lesz a neve.
-Szó sem lehet róla-néztem rá komolyan.
-Mi? Mi? Mi az,hogy nem lesz Loui? Zayn ugye Loui lesz a neve?-esett pánikba.
-Biztos nem-nevetett Zayn és Loui,mint egy megsebzett oroszlán úgy huppant le a kanapéra.
-Apa?-suttogtam-Ugye megvárod?-fúrtam arcom a mellkasába.
-Persze kincsem-suttogta-Látni fogom az én kis unokámat-csókot nyomott fejem búbjára kezével pedig megsimogatta a hasamat
.jpg)
2013. július 27., szombat
2013. július 20., szombat
2/30.Fejezet
Lenne még egy kérdésem: Biztos nem zavar titeket,hogy mesélő szemszögből írom a történetet?Mert ugyebár eddig nem így volt és nem is tudom én nem nagyon tudok megbékélni vele,de ugyan akkor így sokkal jobban le lehet írni a dolgokat. Szóval hatalmas gondban vagyok,fogalmam sincs mi tévő legyek:/ Lehet,hogy az utolsó három fejezetet át írom és olyan lesz mint eddig,hogy szemszögekből lesz vagy az is lehet,hogy így hagyom.Tényleg nem tudom,szóval egy kicsit segíthetnétek azzal,hogy leírjátok a véleményeteket..://
Az idő lassan telt ahogyan Harry és Zayn a taxiban ülve haza felé tartottak. Mind kettejük arcán apró mosoly díszelgett bár nem volt teljesen szívből jövő. Örültek,hogy haza érnek barátaikhoz de közben boldogtalanok is voltak,hogy nem találták meg Hope-ot. A kocsi lassan leparkolt és a fiúk szinte egymásban felbukva nyitottak be az ajtón.
-Megjöttünk-ordította el magát Zayn de választ nem kaptak. Összenéztek és megindultak két különböző irányba. Zayn az emeletet kutatta ahol síri csend uralkodott,minden gondosan volt de senki sem volt se hol. Harry közben elindult a konyhába ahol látta,hogy 4 pohár díszeleg a pulton,nem értette,hisz a fiúk hárman vannak. De különösebben nem izgatta a dolog ezért a nyitott ajtón belépett a nappaliba. Egyből kiszúrta a földön heverő sporttáskát és a szétszórt zsebkendőket. Tudta,hogy az a táska Hope-é hisz még ő vette neki egyik születésnapjára. Tudta,hogy lánya tudja a betegségét de nem értette hol lehetnek. Biztos volt benne,hogy nem indultak útnak Franciaországba. Annyira ismerte a fiúkat,hogy nem tennének ilyet. De akkor mi történhetett? Zayn lépett a helyiségbe és ő is egyből kiszúrta a táskát és a zsebkendőket. Kétségbeesetten nézett barátjára aki ugyan azzal az arckifejezéssel ajándékozta. Egyszerre kapták elő a telefonjukat és tárcsázták barátaik számát. Zayn hívta Hope-ot és Louit is de amint nem vették fel és hallotta,hogy Harry sikerrel járt nem folytatta a próbálkozást csak figyelmesen és idegesen várt. Harry kezéből kiesett a telefon, könnyekkel a szemében kezdte el kutatni az autója kulcsát. Zayn nem értett semmit de amint Harry kiejtette azt a két szót,hogy "Hope,kórház" ugyan olyan idegesen kezdett el kutakodni.
Amilyen gyorsan csak tudtak száguldottak a kórház felé,cikáztak a sávok között és nem érdekelte őket,hogy dudálnak rájuk. Most csakis az az egy dolog lebegett a szemük előtt,hogy mihamarabb a szeretett lány közelében lehessenek. De sajnos az idő nem nekik játszott,minden egyes másodperc óráknak tűnt ahogyan araszoltak a beduguló forgalomban.
***
Létezik olyan,hogy valaki megakad egy síkban? Egy helyen ami nem e világi és bárhogy próbál nem tud semerre sem mozdulni? Hope pontosan így érzett,egy olyan helyen volt aminek a létezéséről nem tudott de még csak nem is hallott róla. Bármit próbált nem tudott hova menni. Nem volt hová menni,minden olyan végtelen volt. Hatalmas és üres,nem értette mi történik vele elakart innen menni de nem tudta,hogy kell.Hogy,hogyan tegye. Félt,hogy örökre itt marad,így ilyen egy helyben és tudatlanságban. De akkor hirtelen minden sötét lett,nem látott semmit csak azt érezte,hogy zuhan szélsebesen zuhan és bármennyire is próbál nem tud meg állni. Rettegett attól,hogy mi lesz a folytatás de sajnos nem tudta a választ. Rengeteget zuhant és már kezdett beletörődni,hogy egyhamar nem is lesz vége. "Gondolj apádra" ez volt az utolsó amit hallott,mert utána mindennek vége lett. Eltűnt a sötétség a zuhanás,eltűnt minden.
A három fiú még mindig aggódva bár már kicsit nyugodtabban ült Hope ágya mellett. Az elmúlt pár óra maga volt a pokol.Hatalmas szerencséjük volt az orvos szerint ha két perccel később érnek ide Hope már nem éli túl. A sokktól leállt a légzése és amint a műtőbe tolták az oxigén miatt leállt a szíve is.
"-Esik a pulzus-nézett a monitorról az orvosra a nővér. Mindenki kapkodni kezdett ahogyan látták,hogy a lánynak a kezükben áll le szíve.
-Defibrillátort-kiáltott az orvos-Töltés kétszázra.Mehet-mondta és Hope mellkasához érintette a mancsokat ami miatt a lány el emelkedett az ágytól de semmi-Újra.Töltés kétszázra.Mehet-és újra elismételték és még négyszer de semmi. Az orvos tudta,hogy vége de nem akarta feladni. Emlékezett mit mondott az egyik hozzátartozó,hogy az apja haldoklik és már hónapok óta nem látta. Az orrára kötötte,hogy így nem hagyhatja meghalni.
-Még egyszer utoljára-erősködött az orvos-Kislány,nem mehetsz el.Gondolj apádra-suttogta és újra összedörzsölte a mancsokat-Töltés kétszázra.Mehet.-amint a test visszazuhant az ágyra a monitor újra életre kelt ahogyan a lány szíve is. Egyszerre lélegzett fel mindenki és boldogan pacsiztak le az orvossal aki megkönnyebbült.
-Vérnyomás jó,pulzus jó-sorolta a nővér.
-Szép volt kislány-suttogta az orvos aki alig hitte el,hogy sikerült.
Évek óta most volt a legjobban megelégedve magával,a férfiak öröme amikor kimondta,hogy túlélte.Ilyet még életében nem látott,szinte már ő is elmorzsolt pár könnycseppet."
Harry és Zayn minden erejükből rohantak a recepcióra és sajnos a legrosszabbtól tartottak. Amint megtudták,hogy Hope melyik szobában van kicsit megnyugodtak,abban már biztosak voltak,hogy él.
Ijedten néztek körben a szobában ahol Niall,Liam,Loui és Hope tartózkodott. Utóbbi szájából egy cső lógott ki ami levegőt pumpált tüdejébe. Kezébe infúzió csöpögött,takarója alól katéter lógott ki.
-Hope-suttogta egyszerre a két fiú és két oldalán elhelyezkedve vették kezükbe kezeit. Mind kettejük arcát sós cseppek borították ahogyan a lányt figyelték.
-Mi történt?-Zayn volt az akinek volt annyi ereje,hogy megkérdezze.
-Ma hazajött és titeket keresett.kezdte Liam-Tudtuk,hogy el kell neki mondanunk,hogy mi van veled Harry. Tudod milyen,úgysem hagyott volna addig. Annyira kikészült,hogy nem vett levegőt miközben zokogott. Elősször azt hittük,hogy ez csak pillanatnyi de miután láttuk,hogy ténylegesen nem kap levegőt egyből ide hoztuk. A kocsiban elájult az orvos azt mondta,hogy ha két perccel később érünk ide meghal. Leállt a szíve az oxigén hiány miatt. Rengetegszer kellett újraéleszteni de azt mondta a doki,hogy most már biztosan felépül.-Harry hangosan felzokogott de egyből szájára tapasztotta a kezét. Zayn és reszketett a vissza fojtott könnyektől de mind a ketten megnyugodtak,hogy mostmár jól van.
Mind az öt fiú aludt amikor Hope lassan kinyitotta szemeit.Nem tudta felemelni a fejét se a végtagjait.Úgy érezte,mintha mázsákat kötöttek volna rájuk amik húzzák lefelé. Szeme egyből a szájából kilógó csőhöz majd a géphez vezetett. Kissé megijedt,nem emlékezett semmire és nem értette minek van ez a szájában. Zayn volt az aki felkelt,megérezte,hogy Hope fent van. Nem tudta mit csináljon,elsőnek hatalmas mosollyal csókolta arca minden egyes szabad területét,majd a nővérhívóval hívta a nővért és végezetül felkeltette a fiúkat is. Mindenki szinte ugrált örömében,mindenki végig csókolgatta. Hope szemébe könnyek gyűltek amint meglátta édesapját akinek viszont hatalmas mosoly díszítette arcát.
ZENE
-Ne sírj kicsim-egyedül voltak a szobában miután a nővér kivette a lélegeztetőt és a fiúk elmentek valami cuccot hozni.
-Miért nem hívtál? Miért nem szóltál? Apa nem hagyhatsz itt-zokogott Hope és Harry sem tartotta vissza könnyeit.
-Kicsim ne félj,mindig veled leszek ezt te is tudod-nyugtatgatta,arcon csókolta majd kezébe vette kezét és azt halmozta el puszikkal.
-De nem mehetsz el,miért pont te?Ki lesz nekem?Anya is elment és te is? Nem bírom ki,miért nem én?-Hope nem tudta megállítani könnyeit,borzasztóan összetört. Rettegett,hogy apja itt fogja hagyni,még nem állt készen.
-Ilyet még egyszer meg ne halljak-utalt Hatty a "miért nem én?" kérdésre.-Mindenki veled lesz,mindenki veled marad senki sem hagy el.Én is itt leszek csak nem fogsz látni de mi édes anyáddal mindig figyelni fogunk.Mindig veled leszünk a szívedben-suttogta Harry és hagyta,hogy lánya szorosan magához ölelje. Csak ölelték egymást,nem kellettek szavak. Harry előtt leperegtek a képek életéről:
Amikor először tartotta az apró kislányt a kezében,már akkor hasonlított édesanyjára. Az első lépésekre és szavakra. A rengeteg nevetésre és sírásra. A hajnali felkelésekre,büdös pelusokra. Az első kéz törésre ami biciklizés közben történt. Az első iskola napra,amikor először volt szerelmes és amikor először törték össze a szívét. A mesélő estékre,születésnapokra,ünnepekre.Szeme előtt látta ahogyan kis gyermekből felnőtté cseperedik a gyönyörű lánya. A kislány aki miatt boldogabb lett az élete,ha vissza forgathatná az időt biztosan nem változtatna meg semmit. És most már Harry is félt egy kicsit a haláltól,félt,hogy itt kell hagyni a kislányát.
Lenne még egy kérdésem: Biztos nem zavar titeket,hogy mesélő szemszögből írom a történetet?Mert ugyebár eddig nem így volt és nem is tudom én nem nagyon tudok megbékélni vele,de ugyan akkor így sokkal jobban le lehet írni a dolgokat. Szóval hatalmas gondban vagyok,fogalmam sincs mi tévő legyek:/ Lehet,hogy az utolsó három fejezetet át írom és olyan lesz mint eddig,hogy szemszögekből lesz vagy az is lehet,hogy így hagyom.Tényleg nem tudom,szóval egy kicsit segíthetnétek azzal,hogy leírjátok a véleményeteket..://
Az idő lassan telt ahogyan Harry és Zayn a taxiban ülve haza felé tartottak. Mind kettejük arcán apró mosoly díszelgett bár nem volt teljesen szívből jövő. Örültek,hogy haza érnek barátaikhoz de közben boldogtalanok is voltak,hogy nem találták meg Hope-ot. A kocsi lassan leparkolt és a fiúk szinte egymásban felbukva nyitottak be az ajtón.
-Megjöttünk-ordította el magát Zayn de választ nem kaptak. Összenéztek és megindultak két különböző irányba. Zayn az emeletet kutatta ahol síri csend uralkodott,minden gondosan volt de senki sem volt se hol. Harry közben elindult a konyhába ahol látta,hogy 4 pohár díszeleg a pulton,nem értette,hisz a fiúk hárman vannak. De különösebben nem izgatta a dolog ezért a nyitott ajtón belépett a nappaliba. Egyből kiszúrta a földön heverő sporttáskát és a szétszórt zsebkendőket. Tudta,hogy az a táska Hope-é hisz még ő vette neki egyik születésnapjára. Tudta,hogy lánya tudja a betegségét de nem értette hol lehetnek. Biztos volt benne,hogy nem indultak útnak Franciaországba. Annyira ismerte a fiúkat,hogy nem tennének ilyet. De akkor mi történhetett? Zayn lépett a helyiségbe és ő is egyből kiszúrta a táskát és a zsebkendőket. Kétségbeesetten nézett barátjára aki ugyan azzal az arckifejezéssel ajándékozta. Egyszerre kapták elő a telefonjukat és tárcsázták barátaik számát. Zayn hívta Hope-ot és Louit is de amint nem vették fel és hallotta,hogy Harry sikerrel járt nem folytatta a próbálkozást csak figyelmesen és idegesen várt. Harry kezéből kiesett a telefon, könnyekkel a szemében kezdte el kutatni az autója kulcsát. Zayn nem értett semmit de amint Harry kiejtette azt a két szót,hogy "Hope,kórház" ugyan olyan idegesen kezdett el kutakodni.
Amilyen gyorsan csak tudtak száguldottak a kórház felé,cikáztak a sávok között és nem érdekelte őket,hogy dudálnak rájuk. Most csakis az az egy dolog lebegett a szemük előtt,hogy mihamarabb a szeretett lány közelében lehessenek. De sajnos az idő nem nekik játszott,minden egyes másodperc óráknak tűnt ahogyan araszoltak a beduguló forgalomban.
***
Létezik olyan,hogy valaki megakad egy síkban? Egy helyen ami nem e világi és bárhogy próbál nem tud semerre sem mozdulni? Hope pontosan így érzett,egy olyan helyen volt aminek a létezéséről nem tudott de még csak nem is hallott róla. Bármit próbált nem tudott hova menni. Nem volt hová menni,minden olyan végtelen volt. Hatalmas és üres,nem értette mi történik vele elakart innen menni de nem tudta,hogy kell.Hogy,hogyan tegye. Félt,hogy örökre itt marad,így ilyen egy helyben és tudatlanságban. De akkor hirtelen minden sötét lett,nem látott semmit csak azt érezte,hogy zuhan szélsebesen zuhan és bármennyire is próbál nem tud meg állni. Rettegett attól,hogy mi lesz a folytatás de sajnos nem tudta a választ. Rengeteget zuhant és már kezdett beletörődni,hogy egyhamar nem is lesz vége. "Gondolj apádra" ez volt az utolsó amit hallott,mert utána mindennek vége lett. Eltűnt a sötétség a zuhanás,eltűnt minden.
A három fiú még mindig aggódva bár már kicsit nyugodtabban ült Hope ágya mellett. Az elmúlt pár óra maga volt a pokol.Hatalmas szerencséjük volt az orvos szerint ha két perccel később érnek ide Hope már nem éli túl. A sokktól leállt a légzése és amint a műtőbe tolták az oxigén miatt leállt a szíve is.
"-Esik a pulzus-nézett a monitorról az orvosra a nővér. Mindenki kapkodni kezdett ahogyan látták,hogy a lánynak a kezükben áll le szíve.
-Defibrillátort-kiáltott az orvos-Töltés kétszázra.Mehet-mondta és Hope mellkasához érintette a mancsokat ami miatt a lány el emelkedett az ágytól de semmi-Újra.Töltés kétszázra.Mehet-és újra elismételték és még négyszer de semmi. Az orvos tudta,hogy vége de nem akarta feladni. Emlékezett mit mondott az egyik hozzátartozó,hogy az apja haldoklik és már hónapok óta nem látta. Az orrára kötötte,hogy így nem hagyhatja meghalni.
-Még egyszer utoljára-erősködött az orvos-Kislány,nem mehetsz el.Gondolj apádra-suttogta és újra összedörzsölte a mancsokat-Töltés kétszázra.Mehet.-amint a test visszazuhant az ágyra a monitor újra életre kelt ahogyan a lány szíve is. Egyszerre lélegzett fel mindenki és boldogan pacsiztak le az orvossal aki megkönnyebbült.
-Vérnyomás jó,pulzus jó-sorolta a nővér.
-Szép volt kislány-suttogta az orvos aki alig hitte el,hogy sikerült.
Évek óta most volt a legjobban megelégedve magával,a férfiak öröme amikor kimondta,hogy túlélte.Ilyet még életében nem látott,szinte már ő is elmorzsolt pár könnycseppet."
Harry és Zayn minden erejükből rohantak a recepcióra és sajnos a legrosszabbtól tartottak. Amint megtudták,hogy Hope melyik szobában van kicsit megnyugodtak,abban már biztosak voltak,hogy él.
Ijedten néztek körben a szobában ahol Niall,Liam,Loui és Hope tartózkodott. Utóbbi szájából egy cső lógott ki ami levegőt pumpált tüdejébe. Kezébe infúzió csöpögött,takarója alól katéter lógott ki.
-Hope-suttogta egyszerre a két fiú és két oldalán elhelyezkedve vették kezükbe kezeit. Mind kettejük arcát sós cseppek borították ahogyan a lányt figyelték.
-Mi történt?-Zayn volt az akinek volt annyi ereje,hogy megkérdezze.
-Ma hazajött és titeket keresett.kezdte Liam-Tudtuk,hogy el kell neki mondanunk,hogy mi van veled Harry. Tudod milyen,úgysem hagyott volna addig. Annyira kikészült,hogy nem vett levegőt miközben zokogott. Elősször azt hittük,hogy ez csak pillanatnyi de miután láttuk,hogy ténylegesen nem kap levegőt egyből ide hoztuk. A kocsiban elájult az orvos azt mondta,hogy ha két perccel később érünk ide meghal. Leállt a szíve az oxigén hiány miatt. Rengetegszer kellett újraéleszteni de azt mondta a doki,hogy most már biztosan felépül.-Harry hangosan felzokogott de egyből szájára tapasztotta a kezét. Zayn és reszketett a vissza fojtott könnyektől de mind a ketten megnyugodtak,hogy mostmár jól van.
Mind az öt fiú aludt amikor Hope lassan kinyitotta szemeit.Nem tudta felemelni a fejét se a végtagjait.Úgy érezte,mintha mázsákat kötöttek volna rájuk amik húzzák lefelé. Szeme egyből a szájából kilógó csőhöz majd a géphez vezetett. Kissé megijedt,nem emlékezett semmire és nem értette minek van ez a szájában. Zayn volt az aki felkelt,megérezte,hogy Hope fent van. Nem tudta mit csináljon,elsőnek hatalmas mosollyal csókolta arca minden egyes szabad területét,majd a nővérhívóval hívta a nővért és végezetül felkeltette a fiúkat is. Mindenki szinte ugrált örömében,mindenki végig csókolgatta. Hope szemébe könnyek gyűltek amint meglátta édesapját akinek viszont hatalmas mosoly díszítette arcát.
ZENE
-Ne sírj kicsim-egyedül voltak a szobában miután a nővér kivette a lélegeztetőt és a fiúk elmentek valami cuccot hozni.
-Miért nem hívtál? Miért nem szóltál? Apa nem hagyhatsz itt-zokogott Hope és Harry sem tartotta vissza könnyeit.
-Kicsim ne félj,mindig veled leszek ezt te is tudod-nyugtatgatta,arcon csókolta majd kezébe vette kezét és azt halmozta el puszikkal.
-De nem mehetsz el,miért pont te?Ki lesz nekem?Anya is elment és te is? Nem bírom ki,miért nem én?-Hope nem tudta megállítani könnyeit,borzasztóan összetört. Rettegett,hogy apja itt fogja hagyni,még nem állt készen.
-Ilyet még egyszer meg ne halljak-utalt Hatty a "miért nem én?" kérdésre.-Mindenki veled lesz,mindenki veled marad senki sem hagy el.Én is itt leszek csak nem fogsz látni de mi édes anyáddal mindig figyelni fogunk.Mindig veled leszünk a szívedben-suttogta Harry és hagyta,hogy lánya szorosan magához ölelje. Csak ölelték egymást,nem kellettek szavak. Harry előtt leperegtek a képek életéről:
Amikor először tartotta az apró kislányt a kezében,már akkor hasonlított édesanyjára. Az első lépésekre és szavakra. A rengeteg nevetésre és sírásra. A hajnali felkelésekre,büdös pelusokra. Az első kéz törésre ami biciklizés közben történt. Az első iskola napra,amikor először volt szerelmes és amikor először törték össze a szívét. A mesélő estékre,születésnapokra,ünnepekre.Szeme előtt látta ahogyan kis gyermekből felnőtté cseperedik a gyönyörű lánya. A kislány aki miatt boldogabb lett az élete,ha vissza forgathatná az időt biztosan nem változtatna meg semmit. És most már Harry is félt egy kicsit a haláltól,félt,hogy itt kell hagyni a kislányát.
2013. július 19., péntek
2013. július 6., szombat
2/29. Fejezet
Kedveseim!
Sok-sok kihagyás után itt az új rész.Több dolgot is elszeretnék mondani szóval kérlek szépen titeket,hogy ezt most olvassátok végig!
Az első az lenne,hogy a gépem még mindig haszna vehetetlen,most is a kedves baránőm gépét használom,de ígérem mostantól valakitől mindig elcsórom péntekente szóval lesz rész! Kivéve egy hét múlva ugyanis Horvátországban leszek,de uána,ígérem.
A második dolog ami sokkal fontosabb pedig az,hogy gondolom ti is látjátok,hogy közeledünk a blog végéhez. Még én sem tudom mennyi rész van hátra de nem sok. Ezzel kapcsolatban/blog folytatásával/kicsit később fogok írni egy külön bejegyzést,mert fontosnak tartom!
Nagyjából ennyi lenne,szerintem mindent elmondtam amit akartam,szóval most jó olvasást!:)
Ui.: Tudom,hogy kurvára rövid lett és ezért utálom is magam de ha többet írok,kettőt pislogunk és már vége is a történetnek.
-A kúrva életbe!Az isten verje meg!- kiabált Zayn és idegességében még egy kisebb lyukat is ütött a falba-Még érzem a kibaszott illatát!-ordította.Elkéstek,megint elkéstek.Már két hete kergetik Hope-ot egyik szállásról a másikra de mindig csak hűlt helyét találják. Mind ketten kezdenek kimerülni és belefáradni,főleg Harry-Annyira sajnálom-suttogta Zayn Harrynek. Hatalmas bűntudata volt. Nem csak Hope miatt,maga a tudat,hogy legjobb barátja itt fogja hagyni kikészítette. Mióta megtudta nem aludt egy normálisat,nem mosolygott szívből még csak mosolyra sem volt képes görbíteni ajkait. Olyan mélyről jövő fájdalom mardosta a dolgok miatt,hogy lassan azt hitte teljesen felemészti. Harry is így volt vele,de cseppet sem haragudott Zaynre.Tudta,emlékezett még arra,hogy ő miket tett Amandával és azokhoz képest Zayn egy szent volt. Simán csak attól rettegett,hogy úgy fog távozni,hogy nem tudott elköszönni a kislányától és a többi barátjától. Érezte,hogy egyre gyengébb,szervezetének szüksége lett volna a gyógyszerekre amit ő megtagadott. Nem azért,mert önző lett volna,vagy mert nem akart élni. Igenis akart csak tudta,annyira súlyos az állapota,hogy már nem segítettek volna. Már ott tartott,hogy már a gyógyszerek sem hosszabították volna meg az életét akár egy hónappal is tovább. Ő ezt jól tudta és nem is vágyott semmire csak,hogy a családja körében lehessen,hogy ammikor távozik olyanok vegyék körül akik szeretik,akikkel leélte az életét. És nem félt,egyáltalán nem félt a haláltól. Titkon,már évek óta várta,várta,hogy újra azzal a személlyel lehessen akit az életénél is jobban szeretett.Tudta,hogy ő ott várja,mindig is várta de azért nehéz volt neki,hisz itt is volt egy személy akit mindennél jobban szeretett. A személy akit most semmiféleképp nem tudnak megtalálni.
-Zayn?-nézett barátjára aki rákapta a tekintetét-Menjünk haza,jó?
-Mi?Harry,miről beszélsz még nincs meg Hope-állt fel Zayn.Nem értette miért mondja ezt.
-Kérek csak menjünk.Fogod még látni,tudom-mosolyogott el Harry,hisz ismerte a lányát és tudta,hogy halálosan szerelmes,tudta,hogy az ő szerelmük pont olyan mint az övé és Amandáé.
-De nem Harry,nem mehetünk,nélküle nem-Zayn hangja elcsuklott.
-Miért Zayn?Miért olyan fontos ez neked?-kiáltott rá Harry.
-Mert nem akarok,nem vagyok képes még valaki elveszteni-suttogta könnyes szemmel. Harry megértette,tudta,hogy azért ilyen fontos neki,mert nem tudja feldolgozni,hogy a barátja megfog halni. Neki is könny tolult a szemébe és erősen szorította magához.
-Zayn,én mindig vfeletek leszek-suttogta miközben minden megmaradt erehéből szorította-A szívetekben fogok élni,örökre.
-Nem hagyhatsz itt,még nem állunk készen-férfi létére zokogott. Annyi nap kínlódás és szenvedés után minden felszínre tört amit eddig magában tartott. Harry nem próbálta csitítani csak hagyta,hogy kiadja magából és közben ő is megtehette ugyanezt-Menjünk haza-szólalt meg óráknak tünő percek után Zayn.
Hope magányosan és elhagyatottan bolyongott Franciaország utcáin. Már nem volt hova mennie és őszintén? Nem is akart. Egyetlen helyre vágyott: apja ölelő karjaiba. Már nem haragudott se magára se Zaynre. Főleg azután nem,hogy megtudta kisbabát vár. Egy egészséges kisbabát hordott a szíve alatt,egy gyereket amire váytak. Ez volt a gyóygír Hope lelkének,tudta,hogy ez helyre fog hozni mindent. Bár a baba nélkül is minden biztos rendben lett volna. Így hát a leghamarabbi járatra foglalt helyet és izgatottan várta,hogy otthon lehessen a szeretett családja körében. Együtt gyermeke édesapjával.
-Hazajöttem-kiáltotta el magét Hope amint megérkezett a londoni otthonukba. Három boldogságot tetetett férfi rohant elő de kettő, a kettő legfonosabb hiányzott. A három fiú örült,nagyon de egyben csalódottak is voltak. Ők tudták,hogy Harryék miért vannak távol és sajnos tudták a dolgot is amibe Hope összefog roppani.
-Apa és Zayn?-suttogta Hope és már-már érezte,hogy könnyek mardossák a szemét.
-Hope,beszélnünk kell-fogta meg Liam a kezét és a nappaliba mentek mindannyian.
Hope zokogott,alig kapot levegőt.Nem hitte el,nem értette miért történik ilyen. A szíve sajgott a fájdalomtól tüdejébe nem áramlot elég levegő,nem volt képes levegőt venni. Sokkot kapott,a tudat,hogy az apja hónapok óta keresi és halálos beteg teljesen kikészítette. Úgy érezte tönkre tett mindent és mindenkit.
-Hope-rázogatta Loui-Hope,lélegezz az ég szerelmére-mind hárman megijedtek azon ahogyan Hope reagált de egyszerűen nem volt képes levegőhöz jutni. Vagy csak félt és így akart menekülni. Menekülni a fájdalom elől. Megszorította Loui kezét és már csak rázkódott a levegő hiány miatt. Egyből a kezébe kapta és a kocsihoz cipelte. Villám gyórsan száguldoztak a sávok között ahogyan a kórházba tartottak. Niall tövig nyomta a gázt de még így is elmormolt egy sor káromkodást,hogy milyen rohadt lassó ez a tragacs. Loui rázogatta Hope-ot amint észrevette,hogy szemei lassan lecsukódnak és már nem rázkódik.
-Nem Hope-kiabált vele-Nem teheted ezt,gondolj apádra-és ez volt az utolsó amit még Hope hallott. Elájult és csak zuhant a mély sötétségbe de az a mondat végig ott lebegett: "Gondolj apádra."
2013. június 24., hétfő
Drágaságaim!!
Elég rosz hírrel jövök:/ Én hülye tegnap leakartam tölteni egy programot a gépemre gondolván úgysem lesz baj már vagy 1000x csináltam. Nahát most viszont kúrvára elbasztam/sajnálom a szóhasználatot csak nagyon ideges vagyok a baromságom miatt/. Amit most mondani akarok,hogy kilátástalan ideig NEM lesz rész. A gépet csak jövőhéten tudjuk szerelőhöz vinni és utána még kitudja mennyi idő. Tényleg nagyon sajnálom elhihetitek,ezzel az ügyes kis akciómmal csupán több ezer képet,gifet,videót és zenét vesztettem.Na de ez már gondolom nem érdekel senkit.MÉG EGYSZER NAGYON-NAGYON SAJNÁLOM ÉS BOCSÁNAT!!
Ui.: Ezt a bejegyzést is barátnőm tabletjéről írtam,szóval tényleg nincs hozzáférésem olyan eszközhöz amivel egy egész fejezetet tudnék írni.
Elég rosz hírrel jövök:/ Én hülye tegnap leakartam tölteni egy programot a gépemre gondolván úgysem lesz baj már vagy 1000x csináltam. Nahát most viszont kúrvára elbasztam/sajnálom a szóhasználatot csak nagyon ideges vagyok a baromságom miatt/. Amit most mondani akarok,hogy kilátástalan ideig NEM lesz rész. A gépet csak jövőhéten tudjuk szerelőhöz vinni és utána még kitudja mennyi idő. Tényleg nagyon sajnálom elhihetitek,ezzel az ügyes kis akciómmal csupán több ezer képet,gifet,videót és zenét vesztettem.Na de ez már gondolom nem érdekel senkit.MÉG EGYSZER NAGYON-NAGYON SAJNÁLOM ÉS BOCSÁNAT!!
Ui.: Ezt a bejegyzést is barátnőm tabletjéről írtam,szóval tényleg nincs hozzáférésem olyan eszközhöz amivel egy egész fejezetet tudnék írni.
2013. június 16., vasárnap
2/28.Fejezet
Igen tudom késtem,vessetek meg.Sajnálom de ez a hétvégém annyira zsúfolt volt,hogy még meghalni sem lett volna időm.De nem keresem itt a kifogásokat,itt van a rész amihez jó olvasást:)
Ui.: Tudom,hogy k*rva rövid lett de nem akartam többet írni,mert akkor nem tudtam volna úgy abba hagyni,meg minden hülyeség...szóval bocsánat de ez most csak ennyi lett:/
-Zayn én..rákos vagyok...-mondta ki Harry azokat a szavakat amik már oly rég óta bántották.Lehajtotta fejét és úgy várt,egyszerűen nem volt képes barátja szemébe nézni.Zayn sokkoltan ült a padon és nem tudta mit gondoljon.Tudta,hogy valami baj van de,hogy ekkora? Soha nem gondolta volna,és így,hogy most jobban bele gondolt végre rájött,felfogta,hogy legjobb barátja itt fogja hagyni őket.Hogy egy olyan korban szenved amiből nincs kiút.Hogy lehet bármennyi pénzük is az most nem számít,kicsit sem.
-Úr isten Harry-bukott ki belőle egy apró zokogás.Kezét egyből szája elé tartotta és érezte ahogyan a könnyek végig szántanak arcán.Harry óvatosan emelte fel a fejét és barátja aggodalommal teli arcába nézett.
-Sajnálom-csak ennyi bukott ki belőle.Hisz őszintén sajnálta,hogy megfog halni.Hogy itt kell hagynia mindent és mindenkit.És avval is tisztában volt,hogy az one directionnak valószínűleg vége lesz. Egyszerűen sajnálta,hogy mindent amit eddig felépítettek azt most ő egy szócskával tönkreteszi,lerombolja.
-Harry-suttogta Zayn és férfi létére nem tudott uralkodni magán.Ott mindenki előtt a váróban zokogva szorította magához barátját aki a halállal küzd.Erősen szorította magához,talán attól félt,hogy ha elengedi akkor eltűnik-Menjünk haza-Zayn maga is alig hallotta meg gyötört hangját.
-Nem-Harry kibontakozott az öleléséből és Zaynre meredt-Nem mehetünk haza,nincs sok időm és még szeretném látni a kislányomat.Nem mehetek el úgy,hogy nem beszéltem vele,egyszerűen nem hagyhatom így magára-a végére már az ő hangja is halk,fájdalmas volt.Zayn tudta,hogy nem vitatkozhat vele és igazából egyet is értett vele.Egyszerűen csak újra magához ölelte a beteg barátját és úgyy próbálta lenyugtatni őt is és egyben önmagát is.
***
Könnyeimmel küszködve sétáltam az elhagyatott utcákon.Hideg szél fújt,a fák lombjai vadul mozogtak jobbra-balra.Zavart,hogy apa nem volt elérhető,most csakis az ő hangjára,nyugtató szavaira vágytam. Ilyen tehetetlen még soha nem voltam,ő tudná mit csináljak.Haza akarok menni,megakarok bocsájtani Zaynnek de nem megy. Az egyik felem ezt akarja míg a másik elakar menekülni és soha nem megbocsájtani neki. Ezek az érzések viszont teljesen össze zavarnak. Csak egyetlen kis jelet akarok,egy kis jelet,hogy mi tévő legyek.Bármit ami segít a döntésemben,a döntésben ami valószínűleg megfogja változtatni az életem. És akkor hirtelen olyan erős hányinger tört rám,hogy kénytelen voltam a legközelebbi kukába üríteni a gyomrom tartalmát. Istenem,ez lenne az a nagy jel? Mégis mit akarsz ezzel üzenni?
Reggel ismét hányingerem volt és émelyegtem.Biztos az a hülye repülős kaja,akárhányszor eszem mindig rosszul leszek tőle.És persze nekem most is kísérleteznem kellett vele...
Miután vettem egy jó forró fürdőt bőröndjeimet felkapva indultam meg a recepcióra ahol ki is fizettem a szobát amit egy egész estére kivettem.
A taxi sofőrnek lediktáltam az új címem nevét és vártam,hogy megérkezzünk.
***
A fiúk repülője 3 óra csúszás után landolt a Páriszi repülőtéren.Mind ketten villám gyorsan szedték fel a csomagjaikat és siettek a reptér elé,hogy minél gyorsabban taxit foghassanak. Rengeteg ember várt arra,hogy egy taxi kiürüljön és elfoglalhassák. A különbség csak az volt,hogy Harryéknek nem volt idejük. Gyorsan megelőztek egy párt akik beakartak szállni a szabad kocsiba. Nem éppen szép szavakkal illették a két fiút ami érthető is volt de ez őket most a legkevésbé sem érdekelte. Tudták hova kell menniük,amit a taxissal is gyorsan tudattak.
Rohanva egy-két embert szinte felborítva rohantak a recepcióra ahol egyből felismerték őket így szívesen segítettek nekik.
-Hope Styles-t keressük-nyögte ki lihegve Zayn.
-Oh a kis Styles kislány-a recepciós szeretettel mosolygott de arca egyből elkomorodott-2 órája kijelentkezett de nem mondta hová megy-csóválta lemondóan a fejét. Zayn idegesen túrt a hajába.
-Az a rohadt gép,ha nem késik még megtaláljuk-csapott idegesen a pultra és kimondta a szavakat amik Harry fejében keringtek. A recepciós kicsit megugrott és segíteni akart és tudta is hogyan.
-Szerintem taxival ment.Itt a szálloda előtt csak 20 söfőr szokott állni,tudom sok de több mint a semmi-mosolyodott el kedvesen mégis bűnbánóan.
-Köszönjük-hálálkodott Zayn.
-Figyelj-szólt Harry a barátjának-Szerintem ma este már itt kéne maradnunk. Zaynek nem tetszett az ötlet és tiltakozni is akart amikor rájött,hogy barátja beteg,nagyon beteg és pihennie kell. Arca egyből ellágyult és egy mosolyt küldött a kimerült férfi felé.
-Egy szoba lesz ma estére-fordult Zayn a recepciós felé és elintézte a dolgokat.
Igen tudom késtem,vessetek meg.Sajnálom de ez a hétvégém annyira zsúfolt volt,hogy még meghalni sem lett volna időm.De nem keresem itt a kifogásokat,itt van a rész amihez jó olvasást:)
Ui.: Tudom,hogy k*rva rövid lett de nem akartam többet írni,mert akkor nem tudtam volna úgy abba hagyni,meg minden hülyeség...szóval bocsánat de ez most csak ennyi lett:/
-Zayn én..rákos vagyok...-mondta ki Harry azokat a szavakat amik már oly rég óta bántották.Lehajtotta fejét és úgy várt,egyszerűen nem volt képes barátja szemébe nézni.Zayn sokkoltan ült a padon és nem tudta mit gondoljon.Tudta,hogy valami baj van de,hogy ekkora? Soha nem gondolta volna,és így,hogy most jobban bele gondolt végre rájött,felfogta,hogy legjobb barátja itt fogja hagyni őket.Hogy egy olyan korban szenved amiből nincs kiút.Hogy lehet bármennyi pénzük is az most nem számít,kicsit sem.
-Úr isten Harry-bukott ki belőle egy apró zokogás.Kezét egyből szája elé tartotta és érezte ahogyan a könnyek végig szántanak arcán.Harry óvatosan emelte fel a fejét és barátja aggodalommal teli arcába nézett.
-Sajnálom-csak ennyi bukott ki belőle.Hisz őszintén sajnálta,hogy megfog halni.Hogy itt kell hagynia mindent és mindenkit.És avval is tisztában volt,hogy az one directionnak valószínűleg vége lesz. Egyszerűen sajnálta,hogy mindent amit eddig felépítettek azt most ő egy szócskával tönkreteszi,lerombolja.
-Harry-suttogta Zayn és férfi létére nem tudott uralkodni magán.Ott mindenki előtt a váróban zokogva szorította magához barátját aki a halállal küzd.Erősen szorította magához,talán attól félt,hogy ha elengedi akkor eltűnik-Menjünk haza-Zayn maga is alig hallotta meg gyötört hangját.
-Nem-Harry kibontakozott az öleléséből és Zaynre meredt-Nem mehetünk haza,nincs sok időm és még szeretném látni a kislányomat.Nem mehetek el úgy,hogy nem beszéltem vele,egyszerűen nem hagyhatom így magára-a végére már az ő hangja is halk,fájdalmas volt.Zayn tudta,hogy nem vitatkozhat vele és igazából egyet is értett vele.Egyszerűen csak újra magához ölelte a beteg barátját és úgyy próbálta lenyugtatni őt is és egyben önmagát is.
***
Könnyeimmel küszködve sétáltam az elhagyatott utcákon.Hideg szél fújt,a fák lombjai vadul mozogtak jobbra-balra.Zavart,hogy apa nem volt elérhető,most csakis az ő hangjára,nyugtató szavaira vágytam. Ilyen tehetetlen még soha nem voltam,ő tudná mit csináljak.Haza akarok menni,megakarok bocsájtani Zaynnek de nem megy. Az egyik felem ezt akarja míg a másik elakar menekülni és soha nem megbocsájtani neki. Ezek az érzések viszont teljesen össze zavarnak. Csak egyetlen kis jelet akarok,egy kis jelet,hogy mi tévő legyek.Bármit ami segít a döntésemben,a döntésben ami valószínűleg megfogja változtatni az életem. És akkor hirtelen olyan erős hányinger tört rám,hogy kénytelen voltam a legközelebbi kukába üríteni a gyomrom tartalmát. Istenem,ez lenne az a nagy jel? Mégis mit akarsz ezzel üzenni?
Reggel ismét hányingerem volt és émelyegtem.Biztos az a hülye repülős kaja,akárhányszor eszem mindig rosszul leszek tőle.És persze nekem most is kísérleteznem kellett vele...
Miután vettem egy jó forró fürdőt bőröndjeimet felkapva indultam meg a recepcióra ahol ki is fizettem a szobát amit egy egész estére kivettem.
A taxi sofőrnek lediktáltam az új címem nevét és vártam,hogy megérkezzünk.
***
A fiúk repülője 3 óra csúszás után landolt a Páriszi repülőtéren.Mind ketten villám gyorsan szedték fel a csomagjaikat és siettek a reptér elé,hogy minél gyorsabban taxit foghassanak. Rengeteg ember várt arra,hogy egy taxi kiürüljön és elfoglalhassák. A különbség csak az volt,hogy Harryéknek nem volt idejük. Gyorsan megelőztek egy párt akik beakartak szállni a szabad kocsiba. Nem éppen szép szavakkal illették a két fiút ami érthető is volt de ez őket most a legkevésbé sem érdekelte. Tudták hova kell menniük,amit a taxissal is gyorsan tudattak.
Rohanva egy-két embert szinte felborítva rohantak a recepcióra ahol egyből felismerték őket így szívesen segítettek nekik.
-Hope Styles-t keressük-nyögte ki lihegve Zayn.
-Oh a kis Styles kislány-a recepciós szeretettel mosolygott de arca egyből elkomorodott-2 órája kijelentkezett de nem mondta hová megy-csóválta lemondóan a fejét. Zayn idegesen túrt a hajába.
-Az a rohadt gép,ha nem késik még megtaláljuk-csapott idegesen a pultra és kimondta a szavakat amik Harry fejében keringtek. A recepciós kicsit megugrott és segíteni akart és tudta is hogyan.
-Szerintem taxival ment.Itt a szálloda előtt csak 20 söfőr szokott állni,tudom sok de több mint a semmi-mosolyodott el kedvesen mégis bűnbánóan.
-Köszönjük-hálálkodott Zayn.
-Figyelj-szólt Harry a barátjának-Szerintem ma este már itt kéne maradnunk. Zaynek nem tetszett az ötlet és tiltakozni is akart amikor rájött,hogy barátja beteg,nagyon beteg és pihennie kell. Arca egyből ellágyult és egy mosolyt küldött a kimerült férfi felé.
-Egy szoba lesz ma estére-fordult Zayn a recepciós felé és elintézte a dolgokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)