Drágaságaim!!
Elég rosz hírrel jövök:/ Én hülye tegnap leakartam tölteni egy programot a gépemre gondolván úgysem lesz baj már vagy 1000x csináltam. Nahát most viszont kúrvára elbasztam/sajnálom a szóhasználatot csak nagyon ideges vagyok a baromságom miatt/. Amit most mondani akarok,hogy kilátástalan ideig NEM lesz rész. A gépet csak jövőhéten tudjuk szerelőhöz vinni és utána még kitudja mennyi idő. Tényleg nagyon sajnálom elhihetitek,ezzel az ügyes kis akciómmal csupán több ezer képet,gifet,videót és zenét vesztettem.Na de ez már gondolom nem érdekel senkit.MÉG EGYSZER NAGYON-NAGYON SAJNÁLOM ÉS BOCSÁNAT!!
Ui.: Ezt a bejegyzést is barátnőm tabletjéről írtam,szóval tényleg nincs hozzáférésem olyan eszközhöz amivel egy egész fejezetet tudnék írni.

2/28.Fejezet

Igen tudom késtem,vessetek meg.Sajnálom de ez a hétvégém annyira zsúfolt volt,hogy még meghalni sem lett volna időm.De nem keresem itt a kifogásokat,itt van a rész amihez jó olvasást:)
Ui.: Tudom,hogy k*rva rövid lett de nem akartam többet írni,mert akkor nem tudtam volna úgy abba hagyni,meg minden hülyeség...szóval bocsánat de ez most csak ennyi lett:/

-Zayn én..rákos vagyok...-mondta ki Harry azokat a szavakat amik már oly rég óta bántották.Lehajtotta fejét és úgy várt,egyszerűen nem volt képes barátja szemébe nézni.Zayn sokkoltan ült a padon és nem tudta mit gondoljon.Tudta,hogy valami baj van de,hogy ekkora? Soha nem gondolta volna,és így,hogy most jobban bele gondolt végre rájött,felfogta,hogy legjobb barátja itt fogja hagyni őket.Hogy egy olyan korban szenved amiből nincs kiút.Hogy lehet bármennyi pénzük is az most nem számít,kicsit sem.
-Úr isten Harry-bukott ki belőle egy apró zokogás.Kezét egyből szája elé tartotta és érezte ahogyan a könnyek végig szántanak arcán.Harry óvatosan emelte fel a fejét és barátja aggodalommal teli arcába nézett.
-Sajnálom-csak ennyi bukott ki belőle.Hisz őszintén sajnálta,hogy megfog halni.Hogy itt kell hagynia mindent és mindenkit.És avval is tisztában volt,hogy az one directionnak valószínűleg vége lesz. Egyszerűen sajnálta,hogy mindent amit eddig felépítettek azt most ő egy szócskával tönkreteszi,lerombolja.
-Harry-suttogta Zayn és férfi létére nem tudott uralkodni magán.Ott mindenki előtt a váróban zokogva szorította magához barátját aki a halállal küzd.Erősen szorította magához,talán attól félt,hogy ha elengedi akkor eltűnik-Menjünk haza-Zayn maga is alig hallotta meg gyötört hangját.
-Nem-Harry kibontakozott az öleléséből és Zaynre meredt-Nem mehetünk haza,nincs sok időm és még szeretném látni a kislányomat.Nem mehetek el úgy,hogy nem beszéltem vele,egyszerűen nem hagyhatom így magára-a végére már az ő hangja is halk,fájdalmas volt.Zayn tudta,hogy nem vitatkozhat vele és igazából egyet is értett vele.Egyszerűen csak újra magához ölelte a beteg barátját és úgyy próbálta lenyugtatni őt is és egyben önmagát is.

***

Könnyeimmel küszködve sétáltam az elhagyatott utcákon.Hideg szél fújt,a fák lombjai vadul mozogtak jobbra-balra.Zavart,hogy apa nem volt elérhető,most csakis az ő hangjára,nyugtató szavaira vágytam. Ilyen tehetetlen még soha nem voltam,ő tudná mit csináljak.Haza akarok menni,megakarok bocsájtani Zaynnek de nem megy. Az egyik felem ezt akarja míg a másik elakar menekülni és soha nem megbocsájtani neki. Ezek az érzések viszont teljesen össze zavarnak. Csak egyetlen kis jelet akarok,egy kis jelet,hogy mi tévő legyek.Bármit ami segít a döntésemben,a döntésben ami valószínűleg megfogja változtatni az életem. És akkor hirtelen olyan erős hányinger tört rám,hogy kénytelen voltam a legközelebbi kukába üríteni a gyomrom tartalmát. Istenem,ez lenne az a nagy jel? Mégis mit akarsz ezzel üzenni?

Reggel ismét hányingerem volt és émelyegtem.Biztos az a hülye repülős kaja,akárhányszor eszem mindig rosszul leszek tőle.És persze nekem most is kísérleteznem kellett vele...
Miután vettem egy jó forró fürdőt bőröndjeimet felkapva indultam meg a recepcióra ahol ki is fizettem a szobát amit egy egész estére kivettem.
A taxi sofőrnek lediktáltam az új címem nevét és vártam,hogy megérkezzünk.

***

A fiúk repülője 3 óra csúszás után landolt a Páriszi repülőtéren.Mind ketten villám gyorsan szedték fel a csomagjaikat és siettek a reptér elé,hogy minél gyorsabban taxit foghassanak. Rengeteg ember várt arra,hogy egy taxi kiürüljön és elfoglalhassák. A különbség csak az volt,hogy Harryéknek nem volt idejük. Gyorsan megelőztek egy párt akik beakartak szállni a szabad kocsiba. Nem éppen szép szavakkal illették a két fiút ami érthető is volt de ez őket most a legkevésbé sem érdekelte. Tudták hova kell menniük,amit a taxissal is gyorsan tudattak. 
Rohanva egy-két embert szinte felborítva rohantak a recepcióra ahol egyből felismerték őket így szívesen segítettek nekik.
-Hope Styles-t keressük-nyögte ki lihegve Zayn.
-Oh a kis Styles kislány-a recepciós szeretettel mosolygott de arca egyből elkomorodott-2 órája kijelentkezett de nem mondta hová megy-csóválta lemondóan a fejét. Zayn idegesen túrt a hajába.
-Az a rohadt gép,ha nem késik még megtaláljuk-csapott idegesen a pultra és kimondta a szavakat amik Harry fejében keringtek. A recepciós kicsit megugrott és segíteni akart és tudta is hogyan.
-Szerintem taxival ment.Itt a szálloda előtt csak 20 söfőr szokott állni,tudom sok de több mint a semmi-mosolyodott el kedvesen mégis bűnbánóan.
-Köszönjük-hálálkodott Zayn.
-Figyelj-szólt Harry a barátjának-Szerintem ma este már itt kéne maradnunk. Zaynek nem tetszett az ötlet és tiltakozni is akart amikor rájött,hogy barátja beteg,nagyon beteg és pihennie kell. Arca egyből ellágyult és egy mosolyt küldött a kimerült férfi felé.
-Egy szoba lesz ma estére-fordult Zayn a recepciós felé és elintézte a dolgokat.

2/27.Fejezet

Sziasztok.Mivel azt szavaztátok meg,hogy a régi külső jobb volt(egyébként szerintem is)ezért vissza varázsoltam.Több hozzáfűzni valóm nincs a dolgokhoz szóval jó olvasást;)


Zayn a földre rogyva,arcát a tenyerébe temetve zokogott.Azt kívánta bárcsak vissza forgathatná az időt,bárcsak ne tette volna amit tett.Mélyen legbelül tudta,hogy Hope igazat mond és az anyja csak becsapja,de mégsem bízott eléggé a megérzéseiben.Tudta,egyszerűen érezte,hogy most nagyon elszúrta.Félt,rettegett attól,hogy miatta hülyeséget csinál a lány akibe szerelmes.Félt,rettegett,hogy soha többet nem látja viszont,hogy soha többé nem érezheti haja csodás illatát,bőre puhaságát,szája gyengédségét.Remegő lábakkal állt fel és sietett a recepciós pult felé.Harry közben felé kapta a tekintetét és kíváncsian vizslatta a történteket.
-Mikor indult a következő járat Párizsba?-kérdezte idegesen.
-3 Óra múlva uram-adta a választ a hölgy aki a kelleténél kicsit jobban szemügyre vette őt.
-2 jegyet-csapta le Zayn a hitelkártyáját a pultra és várta,hogy a jegyeket a kezébe kapja,amint megtörtént sietve állt Harry elé-Van 1 és fél órán,hogy összepakoljunk pár ruhát-rángatta fel az ülő férfit aki szemldökét felvonva indult meg a kocsijuk felé.

***

Sporttáskával a kezemben álltam a Párizsi repülőtér nyüzsgő várójában és próbáltam rájönni,hogy most mi tévő is legyek. Kint a szakadó eső elől az emberek a repülőtér előtti kis tetővel fedett részbe tömörültek.Énis  közéjük beállva vártam míg kiürül egy taxi amibe be tudok szállni. 
Megadtam a címet a taxisnak aki abba a hotelbe indult ahol eddig már kétszer is jártam,csak egy éjszakát fogok itt tölteni,mert tudom,hogy utánam fognak jönni és itt fognak elösször keresni. De amíg nem találok valami kis nyugis helyet ez pont megfelel.
-Merci-köszöntem meg a taxisnak,hogy idehozott-Bonjour.Une chambre,s'il vous plaît-foglaltam le a szobám.

Pulcsimat jobban összehúztam magamon úgy csodáltam a tájat az Eiffel-torony legtetejéről.Bárcsak most itt lenne anya,biztos tudná,hogy mit tegyek.Tudom,hogy Zayn nem direkt ütött meg.Láttam rajta és tudom,hogy szándékosan soha nem bántana senkit.De akkor is rosszul esik,nem is az,hogy megpofozott hanem az,hogy nem hitt nekem.Hogy nem bízott meg bennem,soha nem adtam rá okot,hogy kételkedjen bennem.És persze ott van az anyja is,Patricia.Ő az akire a legjobban mérges vagyok.Hogy képzeli?Hogy teheti ezt a saját fiával? Nem is veszi észre,hogy az aki tönkre teszi az ő maga.De részben igaza is van.Kezdek kételkedni abban,hogy elég lennék Zaynnek,Patriciának igaza van,neki gyerekek kellenek. És persze én szeretnék gyerekeket,de még nem most.Amikor múltkor azt hittük örültem neki,mert ha úgy adódna az csodás lenne de így,hogy nem jött össze,még szeretnék várni. Zayn viszont már abban a korban van,hogy család,gyerekek. 
Bánom viszont,hogy csak úgy ott hagytam apát és a fiúkat.Apa mostanában annyiszor elvan és annyiszor beteg,nem szívesen hagynám magára.Meg persze tudom,hogy most ő az aki a legjobban aggódik de nem üzenhetek neki,hogy jöjjön velem csak ő,hisz ott van neki a banda.Nem tehetem ki ennek,hogy miattam feladja az álmát. Viszont amint visszaértem a szállodába hagyok neki egy üzenetet.

Az utcai telefonokban az a legjobb,hogy nem lehet őket lenyomozni.Kicsit félve,mégis izgatottan nyomtam le a számokat és tárcsáztam apát.
-A hívott szám jelenleg nem kapcsolható, a sípszó után hagyjon üzenetet-mondta be a gépi hang.Kicsit csalódottan sóhajtottam és szedtem össze a gondolataimat.
-Szia apa-kezdtem suttogva-Nagyon sajnálom,hogy csak úgy szó nélkül eljöttem de abban a pillanatban ezt láttam helyesnek.Nagyon hiányzol és remélem minden rendben van veled.Én jól vagyok,nem kell aggódnod miattam-mosolyra húztam a számat a gondolatra,hogy biztos most is aggódik-Puszilom a fiúkat és téged is nagyon-nagyon.Ami Zayn illeti....ne hibáztasd én sem teszem-most már könnyek marták a szememet-Ne feledd apa szeretlek-suttogtam és bontottam a vonalat.

****

-Ezt nem hiszem el-vágódott  le Zayn idegesen a székre.
-Francba-mormogott Harry is amint meglátta,hogy a járatuk előreláthatólag 2 és fél órát késik.Mind ketten idegesen a gondolataikba merülve ültek és vártak a csodára. Azt remélték,hogy ez csak egy álom és mindjárt felébrednem,vidáman a házban Hope-al együtt. De nem így lett és nem is lesz így.Ezt sajnos mind ketten jól tudták.
-Otthon hagytam a telefonom-állt fel Zayn miközben az összes zsebét kipakolta.
-Az enyém teljesen lemerült-rázta a fejét Harry és azon gondolkozott vajon hol a fenében tölthetné fel.
-Harry..én annyira sajnálom-fordult Zayn a barátja felé.Igazat mondott,szívből sajnálta ezt az egészet. Harry nem haragudott,egyszerűen csak látni akarta a lányát mielőtt...és tudta,tudta,hogy most mindent el kell mondani a barátjának.Mindent amit eddig titkolt előlük.
-Zayn mondanom kell valamit-fordult ő is a barátja felé-Gondolom neked is meg a többieknek is feltűnt,hogy mostanában sokat elvagyok.-Zayn lassan bólintott és tudta,hogy most olyat fog hallani amit nem akar-Orvoshoz járkáltam eddig mindig,mert nekem..Szóval én..-minden erejét összeszedte,hogy kimondhassa azt az egy szócskát ami megváltoztatta az életét.-Én...