2/6 fejezet



Óhhh Istenem annyira sajnálom,hogy csúsztam. Igaz csak egy napot de akkor is nagyon zavar. Teljesen elvesztettem az idő érzékemet. Tényleg nagyon-nagyon sajnálom:( De most itt a rész amihez jó olvasást:)
Ui.:Szavazni ne felejtsetek el:$$
WARNING! A részben vannak 16+-os részek is amit csak saját felelőségre olvass el!



A naptáramhoz sietve x-eltem be a mai napot. Végre eljött ez is,ma töltöm be a 17.élet évemet. Nagyon várom már,hogy apuék meglepjenek este. Megbeszéltük Georgeval,hogy elmegyünk mozizni így nem leszek itthon mikor a "meglepi" buli készül. Sajnos Ő este utazik Amerikába ezért nem tud itt lenni amit nagyon sajnálok.

-Jó reggelt te kis szülinapos-puszilta meg fejem búbját Niall bácsi
-Jó reggelt-mosolyogtam rá-Apa?-néztem körbe a konyhában ahonnan csak Ő hiányzott
-Elkelett mennie,de azt mondta,hogy majd este találkoztok.Aprópó este,George kint ül a nappaliban-kicsit furcsán néztem rá ugyanis nem értem,hogy ez a két dolog,hogy függ össze.
-Szia-ültem szerelmem ölébe
-Szia kicsim-lehelt csókot ajkaimra
-Nem lehetne máshol nyáladzani?-kérdezte egy ideges hang
-Ki lehet menni-néztem Zaynre aki beszólt. Ki más lett volna...
-Ki lehet menni-utánozta hangomat,majd grimaszolva kibaktatott
-Mi baja van?-mutatott az irányába
-Nem szereti ha fiúval vagyok-hajtottam le a fejemet
-Miért?-értetlenkedett
-Hagyjuk-suttogtam.Ezzel nem is kérdezősködött tovább
-Na akkor megyünk moziba?-mosolygott rám
-Naná.Szólok a fiúknak addig menj ki-adtam puszit szájára.Gyorsan bementem a konyhába.-Elmentem,este jövök-kacsintottam
-Majd megcsöngetlek ha indulhatsz-mondta Niall bácsi ugyanis apán kívül mindenki tudta,hogy tudom a bulit.
-Jó nyáladzást-vetette ide nekem flegmán Zayn
-Kössz,meglessz-mosolyogtam rá.Tudtam,hogy ez jobban bántja mintha beszólok.

*Niall szemszög*
-Zayn neked mi bajod?-néztem rá miután elment Hope
-Semmi,csak féltem-mondta halkan
-Nem kell mitől,George rendes fiú-pacskoltam meg arcát.-Figyeljetek,Harry elment megvenni Hope ajándékát és engem nevezett ki főnöknek.
-Mi?Miért téged?-akadt ki Liam-Bennem már nem bízik?
-Nyugi Liam én kértem meg-mosolyogtam rá
-Biztos?-aggodalmaskodott még mindig
-Igen,nyugi-nevettem-Szóval azt mondta Harry,hogy menjünk el vásárolni. Kell sok kaja és azt mondta,hogy sok-sok pia. Rengeteg pia.
-Minek?-kerekedtek el Loui szemei
-Azt mondta,hogy tudja,hogy Hope tud a buliról ezért kicsit meglepi és a fél iskolát elhívta. Képzeljétek azt mondta,hogy MINIMUM 500 embert várjunk-hangsúlyoztam ki a 'minimum' szót
-Atya úr isten mi lessz itt-fogta homlokát Zayn
-Nekem mondod-csóváltam fejemet.-Na de most ne ezen agyaljunk hanem menjünk vásárolni

*Harry szemszög*
Már korán reggel eljöttem otthonról,ugyanis meg kell vennem Hope ajándékát.Nem kért tőlem semmit,mert azt mondta nincs szüksége semmire.Nem is tudtam mit vegyek egészen tegnapig.A nappaliban ültünk és szegény akart valakit hívni a telefonján de az nem akart működni.Hihetetlen ez a lány még akkor sem akar magára költeni amikor szükséges. Szóval arra jutottam,hogy veszek neki egy telefont,meg persze a fiúk is adtak egy listát,hogy az Ő nevükben mit vegyek.

*Zayn szemszög*
Mi a franc van velem?Egyszerűen nem bírok magammal,akárhányszor meglátom Hope-ot azzal a bájgúnárral elönt a düh. Nem bírom elviselni azt,hogy vele van. Szerelmes vagyok belé nem tudok mit tenni. Valahogy kéne tennem azért,hogy ezt tudassam vele,de nem tehetem ki ennek. Hisz ő csak egy 17 éves lány és én?Arról ne is beszéljünk,hogy házas ember vagyok.Értitek egy házas ember aki bele szeretett egy tinibe. Ezt még büntetik is ugyanis ez pedofilizmusnak számít. De nem tehetek róla,olyan gyönyörű. Ahogyan mosolyog,ahogyan rám néz,ahogyan megérint. Minden egyes alkalommal jobban belé esek.
-Föld hívja Zaynt-csettintgetett előttem Loui
-Mi?Hogy,mivan?-ráztam meg fejem
-Min elmélkedtél ennyire?-mosolygott
-Semmin,semmin-mondtam gyorsan
-Annak ellenére úgy vigyorogtál mint a tejbe tök-nevetett-Na de hagyjuk is ezt inkább döntsük el milyen piát veszünk.
-Ez egyszerű-vágtam rá
-Na mondjad,Mr.Mindenpiátismerek-vágott ököllel karomba ami nem fájt de akkor se csinálja
-Ezt még egyszer ne-néztem rá komolyan mire ijedten zsebre tette kezeit.-Azt mondták,hogy minimum 500 gyereket várhatunk,igaz?-néztem rá mire bólintott-Ez egyszerű,kell venni 50 darab nagyon ütős piát és vagy 300 üveg gyengébbet.-helyeseltem
-Nem lessz ez egy kkicsit sok?-nézett furán
-Hidd el így még kevesebbet veszünk mintha nem vennénk ütőset-veregettem hátba
-Hiszek neked.Akkor kezdjük el pakolni-sóhajtott fel.


*Hope szemszög*
-Köszönöm ezt a napot-néztem George szemeibe
-Én köszönöm-döntötte homlokát enyémnek
-Minden nap felhívsz?-sütöttem le szemeimet
-Ez milyen kérdés?-fordított maga felé-Nem is egyszer-csókolt meg
-Szeretlek-mondtam csókunk közben
-Én is szeretlek.Boldog szülinapot kicsim,ez még a tiéd-vett elő egy dobozt zsebéből
-Jaj nem kelett volna-nyitottam ki a dobozt amiben egy gyönyörű szív nyaklánc volt,amit szét lehet szedni
-Csak,hogy mindig érezd,veled vagyok-csattolta eggyiket az én másikat a saját nyakába
-Ez gyönyörű,köszönöm-suttogtam és egy hosszú csokot adtam neki.
-Gyönyörűt a gyönyörűnek.Most sajnos mennem kell.Érezd jól magad,szeretlek-adott puszit számra és elment
-Én is téged-suttogtam utána amit  valószinüleg nem halott.Meg fordultam és mielőtt kinyítottam volna az ajtót megigazítottam magam és felvettem a meglepett arcomat.
-Megjöttem-níitottam be az ajtón és felkapcsoltam a villanyt.Viszont ami a lakásban fogadott attól tényleg leesett az állam. A fél iskola ordította egyszerre,hogy boldog szülinapot.
-Ez mi apa?-kérdeztem még mindig meglepetten
-Boldog szülinapot kicsim.-puszilt meg-Most tényleg meglepődtél-nevetett
-Köszönöm-öleltem meg.Felrohanok átöltözni.-Mondtam és már ott sem voltam.Gyorsan felkaptam valami bulizósat és mire leértem a buli már ezerrel ment.A zene üvöltött és mindenki táncolt.A lépcső alján az 5 férfi állt akik az életemet jelentik.
-Köszönöm ezt nektek-próbáltam túl kiabálni a zenét
-Boldog szülinapot-nyújtotta át mindenki az ajándékát.Gyorsan felmentünk a szobámba ahol megnéztem mindent és nagyon örültem mindennek. Mindenkinek adtam egy puszit,majd megbeszéltük,hogy mindenki bulizik ahogyan akar.

/http://www.youtube.com/watch?v=8s8-7cM2njg KAPCSOLD BE!/
-Tessék ezt idd meg-halottam valaki hangját mögülem.
-Mi ez Zayn?-néztem az üvegcsére
-Csak idd meg-adta oda.Végülis miért ne? Egyszer élünk.Lehúztam a piát amit adott,kicsit égette a torkomat de nagyon jó volt.
-Kérek még-mondtam neki.Megragadta kezemet és maga után húzott.
-Itt van,igyunk-mondta majd sorra töltötte a piákat.A 10. pohár után már rendesen éreztem a hatását.Mindenen nevettem,olyan volt mintha egy álom világba zuhantam volna.Tudtam mit csinálok mégis olyan hihetetlennek tűnt.Zayn is rendesen becsípett ugyanis ugyan azt csinálta amit én.
-Menjünk táncolni-fogtam meg kezét és a tömegbe vezettem.Mindenhol táncoló tinik akik remekül érzik magukat. Zaynhez simulva táncoltam,Ő kezét drekemra vezette én pedig karomat a nyaka köré fontam. Ha valaki részeg az azt jelenti,hogy nem tud leállni a piálással.Én is így voltam nagyon kivántam az alkoholt.
-Zayn hozol még piát?-néztem rá,csak bólintott egyet és már itt sem volt.Egyedül táncoltam tovább mikor egyik barátnőm jelent meg.
-Boldog szülinapot csajszi-adott puszit
-Köszönöm.Várjunk csak ez a kedvenc számom-emeltem magasba kezeimet-Táncooljunk.-neki sem kelett többször mondani..
-Megjöttem,ohoho.Elnézést szép hölgyek de csak két pia van nálam-görbítette le ajkait.-De megoldható,hogy megkapjátok-váltott mimikája perverzé
-Mit szeretnél?-nevettem fel
-Hmm,nem is tudom,egy csók tetszene-rá néztem barátnőmre aki csak elmosolyodott.Lassan közelebb jött és ajkait enyémre tapasztotta.Nyelveink vad csatát vívtak,kezem lecsúszott fenekére amit meg is markoltam. Ennek hatására számba nyögött,kezeit mellemre csúsztatta és azokat maszírozta.Lassan elváltunk egymástól és Zaynre néztünk.Elégedett vigyorral kóslatott minket,kezéből kivettük a piát és egy húzásra megittuk.Valamilyen ötlettől vezérelve rábeszéltem a melletem álló lányt,hogy mozduljunk rá Zaynre.Lassan elkaptam tarkóját és vad csókolózásba kezdtünk,csak úgy tépte ajkaimat. Ilyen szenvedéllyel még sosem csókolt,de kifejezetten tetszett.Lassal elváltam tőle és át adtam a helyet barátnőmnek. Rossz volt látni azt,hogy ő csókolja Zaynt és nem én.Ezért elég sietősen de magam után húztam Zaynt a folyosóra. A falnak nyomott és csak nézett,percekig néztünk egymás szemébe.Ajkai lassan szinte csiga tempóban támadtak enyéimre,ami nem sokkal később vad vágtába fulladt.Kezeit végig futatta oldalamon,majd pólóm alá nyúlt és azon keresztül círogatta hasam alsó részét. Apró nyögések szöktek ki számon ezzel megszakítva csókunkat. Nem bírtam már magammal,kezénél fogva rángattam fel az emeletre,de csókunkat egy percre nem szakítottuk meg.

Reggel horkolásra és erős fejfájásra keltem fel.Lassan nyitottam ki szemeimet ugyanis az erős fény még egy lapáttal rátett a fej fájásra.Mikor körbe pillantottam rájöttem,hogy nem a saját szobámban vagyok.Kicsit félve húztam fel a melletem mozgó takarót. Szemem hatalmasra tágult amikor megláttam az egyszál boxerben fekvő Niall bácsit magam melett.

2/5 fejezet



Sziasztook nos itt lenne az új rész is:) Most szeretnék mindenkinek Kellemes Karácsonyt és Ünnepeket kivánni:) Remélem mindenki azt kapja a jézuskától amit kért:) Ami azt illeti tegnap meg kaptam első tetkómat is ami utó szülinapi ajándég és nagyon imádom(gondolom senkit nem érdekel de azért elmondtam). De most vegyünk egy 360 fokos fordulatot és térjünk vissza a történethez ami kicsit,najó nagyon uncsi lett de azért jó olvasást:)
Ui.:JAHHH ÉÉÉS mostantól lent lehet szavazni,hogy hogyan tetszett a rész:))

Reggel a nap lágy sugarai keltem amit kifejezetten szeretek itt Londonban.Szép lassan kipattantam az ágyból majd a naptáramhoz siettem. Felkaptam egy tollat és beixeltem a mai napot. Már csak 3 nap és elérem azt a dátumot ami vastagon be van karikázva. És hogy miért? Pár nap és betöltöm a 17. élet évemet. Hogy izgulok-e? Kicsit sem,eddig minden évben ugyan úgy telt és én imádtam. Apa mindig szervezett nekem egy meglepi bulit amiről persze tudtam de amikor haza jöttem nagyon meglepődtem,hogy egy meglepi bulin vagyok. Meg hát annyira nem is nagyon nevezhető bulinak ugyanis csak a család szokott itt lenni akikkel amúgy is napjaimat töltöm. De nekem nem is kell ennél több,elég csak annyi,hogy a szeretteimmel lehetek. Elég ez és nem kell a hatalmas fényűző buli és a millió ajándék. Lehet,hogy ha anya élne akkor ez másképp lenne de így a hiánya nélkül nem. Megtanultam értékelni a dolgokat és a család igenis fontosabb egy jól átbulizott éjszakánál. 

-Jó reggelt kincsem-puszilta meg apa a fejem búbját.
-Neked is-mosoolyogtam-Többiek?-néztem körbe az üre konyhán
-Gondlom alszanak még-mosolyodott el és leült mellém.Elé tóltam egy csésze kávét és két piritóst
-Köszönöm-mosolygott rám-Mi lenne velem nélküled-kortyolt bele az italába
-Nem tudom-nevettem fel-Mit csinálunk ma?-kiváncsiskodtam
-Mit szeretnél kincsem?-emelte rám tekintetét
-Tudod apuci-kezdtem el gyerekesen beszélni és közben az ölébe ültem-Elszeretnék menni a vidámparkba-karoltam át nyakát és úgy néztem rá mint még soha
-Ó istenem,hogy neked nem lehet ellen állni-nevetett fel,majd puszit nymott arcomra-Na sipirc keltsd fel a többieket-rakott le öléből és én nyomban az emeletre siettem. Az első ajtón be is kopogtam de nem jött válasz,halkan lenyomtam a kilincset és beosontam. A takaró púpos volt szóval oda mentem és felhajtottam. Nem volt ott senki viszont valaki megfogta a vállam mire én sikítva felugrottam.
-Nem illik kutakodni-halottam Loui bácsi hangját
-Loui bácsi te hülye vagy,majd nem meg haltam-kaptam szívemhez-Ezért nem mondom meg hova megyünk-nyújtottam ki a nyelvem és tovább mentem. Mindenkinek szóltam,majd csatlakoztam a konyhában lévő tömeghez.
-Na de Harry kérlek-kérlelte Loui bácsi apát
-Nem-mondta egyszerűen apa
-Min folyik a vita?-néztem rájuk.
-Apád nem mondja el hova megyünk-nyújtotta rá a nyelvét.
-Jól teszi-mosolyogtam-Honnan tudtad?-néztem apára
-Ismerlek annyira,hogy tugjam okkal nem mondod el neki-nevetett
-Jol van na,de ne is mond el neki-mosolyogtam

-Na légyszi menjünk már be-kérleltem a többieket
-De hisz ez egy szellem hastély-bújt Niall bácsi Loui bácsi mögé
-Kérlek szépen titeket.Utána oda megyünk ahová akarjátok-néztem rájuk a boci szemekkel.-Nem is szerettek?-kezdtem el szipogni
-Na jó menjünk-fogta meg Niall bácsi a kezemet és maga után húzott.
-Köszönöm-öleltem magamhoz a jegypánztárnál.
-Jónapot kívánok-mondta a nőci
-Jónapot 6 jegyet szeretnénk-mondta Niall bácsi
-Tessék,a hajókba kettesével tudnak beszálni de ezt majd bent is elmondják-adta ki a jegyeket
-Köszönjük-köszöntem meg és a többiek után mentem.Mindenki a mögötte állóval ült egy hajóba ami nekem annyit jelentett,hogy Zayn a párom. Szuper,hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ráadásul Liam bácsi és Loui bácsi ülnek elöttünk ami annyit tesz,hogy végig minket fognak figyelni.
-Uram ég-síkítottam hangosan amikor egy hatalmas csontváz ugrott elénk-Nagyon félek-suttogtam Zaynnek.
-Semmi baj ezek csak bábuk-fogta meg a kezem és közben nevetett egy sort
-Na,hogy tetszik?-fordult hátra Liam bácsi aki egyből kiszúrta,hogy fogjuk egymás kezét. Egy gyors mozdulattal elengedtük és a távolba merengtünk.
-Én nagyon félek-mondtam neki gyorsan-Neked,hogy tetszik Liam bácsi?-tereltem a témát

Miután kiértünk a szellem kastélyből gyors léptekkel távolodtunk el egymástól Zaynnel.Liam bácsi és Niall bácsi össze beszélhettek ugyanis Niall bácsi velem került kettesbe Liam bácsi pedig Zaynnel. 
-Szia Hope-köszönt
-Szia Niall bácsi-nevettem-Tudom mit akarsz és elmondhatod Liam bácsinak,hogy nincs köztem és Zayn közt semmi-pásztáztam a földet miközben egy vatta cukros bodéhoz értünk.
-Hú ez gyorsan ment-nevetett fel.-Rendben,de Hope ha bármi van nekem elmondhatod-fogta meg a kezem.
-Rendben,köszönöm-pusziltam meg-De nekem ott van George-mondtam neki és közben meg kaptuk a vatta cukrunkat.
-Az oké de szereted is?-kérdezte és leültünk egy padra
-Persze,hogy szeretem-vágtam rá
-És Zaynt?-nézett rám
-Niall bácsi kérlek,több mint 10 év van köztünk-mondtam neki a tényt
-De én nem ezt kérdeztem-evett bele vatta cukromba
-Nem tetszik-mondtam neki és letöröltem a cukros arcát
-Biztos Hope?
-Biztos Niall bácsi-mosolyogtam

*Zayn szemszög*
-Zayn beszélhetnénk?-halottam meg Liam apáskodó hangját
-Persze,gyere ide-intettem neki
-Négy szemközt.-megálltam és bevártam,majd leültünk egy padra
-Mondjad csak-mosolyogtam rá
-Zayn mi van közted és Hope közt?-tette fel azt a kérdést amit nem akartam hallani
-Mi lenne,semmi-nevettem fel
-Figyelj ismerlek és tudom,hogy nyyomulsz rá. De kérlek hagyd békén ő még csak egy gyerek.
-Hagyjál már Liam,Miket feltételezel? Nem emlékszek,hogy van egy feleségem?-kérdeztem idegesen
-De,de csak tudod elég félreértehő amit csináltok-dadogott
-Miért talán te nem szoktad ölelgetni vagy megfogni a kezét ha fél? Liam a kereszt apja vagyok ahogyan te is-mondtam neki,majd felálltam és ott hagytam

*Hope szemszög*
-Hahó valaki csöngettek-mondtam a kanapén punnyadó 5 "férfinak"
-Akkor nyisd ki-mondták egyszerre
-De,én ahw istenem-forgattam meg szemeimet és az ajtó felé indultam. Mikor megláttam a személyt aki nem rég még a csöngőt nyomta azt hittem csak képzelődöm.
-George?-suttogtam
-Szia kicsim-jött közelebb
-Uram ég? Mit keresel itt?-sikítottam fel
-Hiányoztál-húzott közelebb magához,hogy megcsókolhasson. A legédesebb csók a világon,ezt a csodás pillanatot egy hang szakította meg.
-Hope minden rend-akadt meg a szava.Hátra fordultam és Zaynnel találtam szemben magam.
-Zayn ő itt George. George ő itt Zayn-mutattam be őket. George a kezét nyújtotta viszont Zayn egy grimasz után az emeletre sietett.-Bocsi nem tudom mi ütött belé-néztem kedvesemre
-Semmi baj-nevetett
-Gyere bemutatlak a többieknek-húztam magam után-Apa és a többiek ő itt George. George ők itt a többiek.
-Te jó ég az One Direction-fehéredett el a kezemet fogó fiú-Imádlak titeket,mármint a zenéteket.-dadogott össze vissza
-Szia én Harry vagyok Hope apukája-nyújtotta apa a kezét amit George el is fogadott.Gyorsan bemutattam neki mindenkit és Niall bácsi még vacsira is meghívta. Úgy vettem észre,hogy nagyon jól kijönnek,bár Zayn-aki közben lemerészkedett-nagyon bunkó volt.Mindenbe bele kötött és folyton beszólt neki. Ezt leszámítva szerintem remekül telt az este.

-Nincs kedved itt aludni?-kérdeztem már a szobámban
-De szívesen-puszilt bele hajamba
-Akkor várj meg kérdezem-egy gyors puszit nyomtam szájára és a konyhába siettem ahol a többiek tartózkodtak
-Apuci-néztem rá-Itt aludhat ma George?-billegtem mint egy kis ovodás
-Aludjon-mosolygott-De Hope gumit feltétlen használjatok-nevetett
-Apa-nevettem fel én is mire hirtelen elhalgatott
-Nem vicceltem-mondta komolyan
-Öhm oké-mondtam furán
-Gyere Hope,majd én adok neked-húzott maga után Loui bácsi
-Ugye most csak szivatsz?-ijedtem meg
-Hope a védelem a legfontosabb-nézett rám komolyan
-Ti mind betegek vagytok-vakartam meg tarkómat. Közben felértünk Loui bácsi szobájába aki a kezembe nyomott egy doboz óvszert.
-Tudom milyenek a fiatalok,mint a kanos nyuszik-nevetett
-Esküszöm kihívok nektek egy dili dokit.-mondtam halál komolyan
-Haha nagyon vicces.Mulassatok jól-kacsintott majd elindult lefele
-Nem vicceltem-kiáltottam utána és a szobámba sétáltam
-Mi tartott eddig?-nevetett George
-Képzeld kaptunk egy doboz óvszert,hogy védekezzünk-nevettem fel kínomba
-Legfontosabb a biztonság-mondta ő is
-Na ne kezd te is-nevettem,majd befeküdtem mellé és megcsókoltam
-Szeretlek Hope-csókolt vissza
-Én is téged-mondtam csókunk közben. Lassan fölé másztam és úgy csókolotam tovább. Pólóját eltávolítottam és apró puszikkat adva mellkasára haladtam egyre lejjebb.

2/4 fejezet




Sziaaaasztooook:) Itt is lenne az új fejezet.Még mielőtt bele kezdenétek jobb oldalt lenne egy kis szavazás:))
Na és most *dobpergés* itt is van az új rész:) Jó olvasást:)
Ui.: nézzetek be ide: http://onedirectiontortenetekbybernibob.blogspot.hu/



Egy hét Francia országban,pontosan ennyi időt töltöttem itt nagy nénimmel és egy fiúval aki nagyon fontos lett. És pontosan ennyi idő kellett ahhoz,hogy szerelembe essek. Nem hiába mondják,hogy Párizs a szerelem fővárosa. Amikor George elhívott minket a koncertre szívesen fogattuk el és mentünk is. Valami eszméletlen volt amit csináltak. Danielle néninek is nagyon tetszett pedig ő elég finnyás,zene téren. Mondanom sem kell,hogy utána George-al minden nap találkoztunk és a nap nagy részét együtt töltöttük. Mintha a sors így akarta volna,hisz egyik este meg kérdezte,hogy leszek a barátnője és én szinte gondolkodás nélkül bele egyeztem. Furcsa egy hét nem sok idő de én úgy érzem mintha már évek óta ismernénk egymást. Úgy érzem,hogy benne megbízhatok. Mikor Danielle néni meg tudta annyira örült,hogy még az erkélyről is majdnem kiesett. Nekem viszont a szívem esett ki majdnem annyira megijedtem. 
-Hope,el kéne indulni-rázogatott az emlegetett szamár.
-Rendben,menj csak előre mindjárt utánad megyek-mondtam Danielle néninek aki csak szemöldök húzogatva elindult a terminál felé. Egy gyors pillantást vetettem a kezemet fogó kézre,majd gazdájára emeltem tekintetemet. 
-Hiányozni fogsz-előzött meg
-Te is nagyon-fúrtam arcom nyakába.-Minden nap hívj-suttogtam
-Foglak,többször is-puszilt bele hajamba
-Mennem kell-váltam el tőle,majd szemébe néztem-Szeretlek-suttogtam
-Én is szeretlek Hope-hajolt közel,hogy csókot lehelhessen számra. Életem legjobb csókja volt,ahogy szája lassan mozgott és kényeztette enyémet. Mikor elvált tőlem homlokát enyémnek döntötte,majd adott rá egy puszit.
-Vigyázz magadra Hope-engedte el kezem,én csak utolsó gyors csókot adtam neki,majd nénikém után indultam.

-Danielle néni,biztos ki jönnek értünk?-idegeskedtem ugyanis apáéknak már vagy fél órája itt kellene lenniük.
-Nyugi Hope,biztos mindjárt ide érnek-nevetett de ő hangja is kicsit aggódó volt.
-Komolyan mondom én elindulok-fogtam meg bőröndöm újabb 10 perc várakozás után. Már a bejárati ajtónál voltam mikor valaki felkapott és meg pörgetett.
-Hova mész kicsim?-halottam meg apa hangját
-Hagyj békén-mentem tovább sértődötten
-Most mi a baj? Itt vagyok,nem?-nevetett
-És mi tartott ennyi ideg?-emeltem fel a hangom és könnyeim potyogni kezdtek
-Hé,hé,hé most meg mi a baj kislányom?-fogta meg két vállam és rám nézett
-Hogy mi a baj? Tudod,hogy féltem,hogy valami történt? Legalább egy hülye sms-t dobhattál volna-sírtam tovább,mire apa magához húzott és hátamat kezdte simogatni-
-Semmi baj kicsim.Itt vagyok és nem hagylak itt-puszilt bele hajamba
-Sajnálom-suttogtam mellkasába. El tolt magától és rám nézett
-Szeretlek kicsim
-Én is szeretlek apa- egy mozdulattal letörölte könnyeimet és puszit adott arcomra
-Gyere menjünk haza a többiek,már a kocsiban várnak-fogta meg kezemet és úgy mentünk ki az autóig. Most is két autóval voltunk ugyanis annyian vagyunk mint egy hadsereg. Velünk Niall és Loui  bácsi jött a többiek pedig a másik kocsiban.
-És,öhm finom volt a kaja?-kérdezte Niall bácsi és tudtam,hogy arra akar kilyukadni,hogy hoztam-e neki valamit. De én még játszani akartam vele.
-Nagyon,képzeljétek ettünk csigát és még béka combot is. Kicsit furcsa volt elsőnek de nagyon finom-áradoztam,minek hatására Niall bácsi szájából a nyál is kicsordult. A szó szoros értelmében,tényleg össze nyálazta az ülést.
-Az jó-hajtotta le fejét
-Képzeld hoztam neked is,hogy meg kóstolhasd-hirtelen felkapta fejét majd az ölébe húzott és agyon ölelgetett
-Tudtam,hogy nem csalódhatok benned Hope-adott egy hatalmas cuppanós puszit arcomra
-Jól van,jól van-nevettem,majd vissza akartam mászni a helyemre de Niall bácsi nem engedett.
-Na és,hogy állsz a szerelemmel?-nézett rám Loui bácsi
-Van egy fiú-pirultam el
-Hoppá, hoppá. Harry,Harry látod,hogy a lányod elpirult? Szerelmes a kis hölgy-apa csak felnevetett,majd tovább vezette az autót.
-Igen elpirultam és igen szerelmes.-sóhajtottam nagyot.
-Ez az az énekes fiú az Árion J-ből?-csak hangosan felnevettem
-Union J, Georgnak hívják és igen-mondtam mosolyogva
-Aztán mond meg annak a fiúnak,hogy vigyázzon és ne bántson meg,különben megismerkedik Loui bácsi ökleivel-puszilta meg említett test részeit.

-Fúú-fúlytam ki a levegőt-Ez isteni volt-simogattam meg pocimat
-Nekem mondod?-nézett rám Niall bácsi aki szerintem vagy 2 kiló husit magába tömött
-Mi lesz a desszert?-kérdeztem cukin
-Majd amit hozol a cukrászdából-nevetett apa
-Mi? Csak akkor kapok sütit ha elmegyek venni?-akadtam ki
-Pontosan-bólintottak egyszerre
-Na szép-álltam fel és hoztam egy papírt-Ki mit kér?-tettem fel a legfontosabb kérdést. Mindenki felíratott vagy két sütit kivéve Niall bácsit,mert ő vagy tízet.-Na,most,hogy ez is megvan kéne egy vállalkozó személy aki eljön velem,ugyanis egyedül biztos nem bírok el ennyit-néztem a lapocskára ami tele volt sütikkel. Mindenki néma csendben ült és más-más felé nézett.
-Majd én megyek-nézett rám Zayn
-Okés,na gyerünk,már nagyon akarom azt a sütit-nevettem majd kimentünk  a konyhából és el is indultunk.

-Ki ez a fiú akivel össze jöttél?-kérdezte Zayn
-De gyorsan terjednek a hírek-nevettem fel-Georgnak hívják-mosolyodtam el
-Szereted?-kérdezte halkan,majd meg álltunk az ajtóban
-Igen-mosolyogtam.Be akartam menni de Zayn elállta az utat és megfogta a kezemet.
-Biztos Hope?-kérdezte meg megint és közelebb hajolt. Szánk már csak mili méterre volt,mikor észbe kaptam
-Igen-suttogtam,majd cselesen kikerültem és bementem a lakásba.
-Meg jöttünk-ordítottam el magam,mire mindenki ki rohant és elvett tőlem egy szatyrot. 
A sütikkel pukkadásig ettük magunkat és épp azon gondolkoztunk,hogy hogyan üssük el az időt ugyanis ma mindenki nálunk alszik. Már vagy ezer ötlet felmerült de mindegyiket elvetettük.
-Mi lenne ha Activytiznénk?-kérdezte Loui bácsi
-Ez nem is rossz-értettem vele egyet
-Jó legyen,de csak mutogatós-mondta Danielle néni
-Akkor csináljunk kettes csapatokat-mondta apa. A kettes csapatok gyorsan meg is alakultak. A párosok így néztek ki: Apa-Danielle néni, Loui-Niall, Zayn.és én. Liam bácsinak nem jutott pár de azt mondta,hogy nem is baj majd ő lesz a bíró. Minden páros írt egy feladatot a lapjára,majd össze hajtotta és oda adta Liam bácsinak. A szabályok,hogy minden csapat húz egy lapot és ami a lapon van azt kell eljátszani. Persze ha valaki azt húzza amit ő írt akkor csere van. A játék el is kezdődött és mit ne mondjak rég szórakoztam ilyen jól. A legjobb szerintem Loui és Niall bácsi volt. Kézi táskát kellett eljátszaniuk ami úgy nézett ki,hogy Loui bácsi valahogy Niall bácsi kezére csinpánzkodott és úgy járkáltak. Nagyon vicces volt. Már csak mi voltunk hátra és mit ne mondjak nem kegyelmezett a sors. Egy leány kérést kellett el játszanunk úgy,hogy közben lassúzunk. 
Vonakodva de elkezdtük. Zayn letérdelt elém,majd valami mű anyag szart az ujjamra húzott amit én szinte már "sírva" fogadtam el. Azt hittem,hogy ennyivel megúszom de nem. Zayn fogta és bekapcsolt valami lassú zenét a telefonján,majd táncra hívott. Egyik keze a derekamon pihent másikkal meg tenyeremet fogta. Én vállát és hátát fogtam úgy ahogyan azt kell. Mélyen a szemembe nézett,majd elkezdett vezetni. Először csak azt akartam,hogy vége legyen,ami kis idő után elmúlt. Kezdtem élvezni az egészet,végig Zayn csoki barna szemeit néztem,teljesen meg babonázott. A zene lejárt és a megoldást is rég bekiabálták de mi még mindig táncoltunk. Egymás tekintetében voltunk elveszve és arcunk sajnos egyre csak közeledett. Már épp,hogy összeért,mikor valaki elrántott Zayntől.
-Mégis mit csináltok?-nézett rám Liam bácsi
-Hát izé,teljesítjük a feladatot-vágtam rá gyorsan
-Azt látom,ha nem rántalak el már rég smárolnátok.-folytatta-Szerencséd,hogy apád ezt nem látta-annyira bele voltam merülve Zaynbe,hogy észre sem vettem,hogy apa elment.
-Hol van apa?-kérdeztem
-El kellett mennie valahova.-mondta Loui bácsi aki szerintem sokk hatása alatt volt.

Miután ejtettem egy elég kínos beszélgetést Liam bácsival arról,hogy mi van köztem és Zayn közt,feljöttem a szobámba. Alig tudtam meg magyarázni neki,hogy köztünk az ég világon semmi nincsen. Hisz neki ott van Perri néni nekem meg George.Szerencsére meg igérte,hogy apának nem mondja el. Van egy olyan érzésem,hogy mostantól figyelni fog minket. Jelen pillanatban nem vágytam másra csak egy jó forró fürdőre.

Mostantól minden fejezet után jön egy hozzá illő kép:)

2/3 fejezet


Sziasztoook itt is lenne az új rész:) Remélem eddig tetszik a második évad....ha esetleg van valami kérdésetek a bloggal kapcsolatban a jobb oldalt feltüntetett linkre kattintva kérdezhettek is. Nem is szaporítom tovább a szót,jó olvasást:))



A fényekben pompázó város látványa meg nyugvást jelentett számomra. Látni a sok fénylő autót,kirakatot,házat. Az épp haza fele tartó embereket akik ilyenkor mintha kicserélődnének,hogy otthonukba a békét és ne az idegességet vigyék. Bár ilyen magaslatból nézve kis hangyáknak tűnnek.
Itt még a levegő is más mint London utcáin. Meleg és lágy,a szél mely még ha tombol is megnyugtató. Néha-néha bele kap göndör fürtjeimbe és viszi őket össze-vissza. Ami eme helyzetben kicsit sem zavar. Ez az a hely ahol anyáék oly sokszor jártak és apa mindig azt mesélte,hogy csodás hely. De ez nem igaz ez a hely szavakkal leírhatatlan. Az emberek,kedvesek és segítő készek. Ezt a helyet egyszerűen látni és megélni kell. Nagy a nyüzsgés mégis olyan nyugtató. Nincsenek dudáló és káromkodó emberek.
-Gyönyörű-suttogta a mellettem álló göndör hajú csoda
-Az-mondtam és vettem még egy pillantást az Eiffel torony legtetejéről a fényekben pompázó városra.-Danielle néni te voltál itt anyával?-kérdeztem és még mindig a távolba merengtem
-Igen,édes anyáddal nagyon sokszor voltunk itt,imádtuk ezt a helyet.-nevetett fel
-Azért hiányzik-suttogtam és könnyeim megállíthatatlan mennyiségben folytak szét arcomon,amit a hűvös szél egyből rászárított.
-Nekem is-suttogta anya egykori legjobb barátnője és szorosan magához ölelt.-Remélem tudod,hogy most hihetetlen büszke rád-mosolygott és végig simított arcomon.
-Mindig is azon voltam és azért dolgoztam,hogy ő büszke legyen rám-néztem fel rá
-Tudom és ezt ő is tudja,Ő mindig itt van velünk-kezébe vette a kezemet és a szívemre rakta.

-Hope,mit csinálsz megfulladtál?-ordibált Danielle néni az ajtón kívülről.
-Mindjárt kész vagyok,csak olyan jó-kiabáltam ki. Épp zuhanyoztam ami magában nem nagy cucc,csak én éppenséggel egy wellness zuhanyzóban áztatom magam. Ezt a csodát egyszerűen képtelenség itt hagyni.
-Le fogjuk késni a reggelit-kiabált tovább,mire én kicsit dühösen kimásztam a csoda gépből és kirontottam a fürdőből.
-Itt vagyok és kész vagyok.Mehetünk-néztem nénikémre aki csak nevetve megforgatta szemeit.
Nem gondoltam,hogy van szebb dolog a szobánknál míg le nem értünk az étkezőbe. Minden márványból volt és ez gyönyörű látványt nyújtott.
-Meg haltam?-kérdezte Danielle néni tátott szájjal
-Szerintem a mennyben vagyunk-értettem vele eggyet
-Jó reggelt a hölgyeknek,az asztaluk elő állt.-jött oda hozzánk egy pasas aki gondolom a pincér.
-Köszönjük szépen-foglaltunk helyet az asztalnál.
-Danielle néni miért van 6 féle villa a tányérom mellett?-suttogtam neki
-Én sem tudom-suttogta vissza-Csinálj úgy mintha tudnád-mosolygott és körbenézett.
-Ki megyek a mosdóba-álltam fel,de hirtelen neki mentem valakinek,vagy az a valaki jött nekem.-----.Nem tudsz oda figyelni?-néztem a fölöttem görnyedő személyre
-Hope?-kérdezte egy ismerős hang
-George?-néztem rá nagyra nyílt szemekkel
-Mit keresel itt?-kérdeztük egyszerre,mire mind ketten felnevettünk
-Kezd csak te-mosolygott rám és felsegített
-Tudod múltkor amikor úgy siettem francia vizsgára mentem. Apukámtól meg ezt a Francia utazást kaptam-mosolyogtam-És te?-néztem rá
-Hát nekem itt van fellépésem-hajtotta le a fejét
-Hogy mid? Milyen fellépésed?-fogtam meg kezét
-Van egy bandám és velük turnézunk-nézett rám
-Oh értem,hát nem is tudom mit mondjak-hatottam le a fejem
-Mondj igent-rántotta meg a vállát
-Mégis mire?-nevettem fel
-Egy randira ma délután-mosolygott
-Rendben-mosolyogtam én is
-Akkor 3-kor itt a halban-mondta majd adott egy puszit és elment. Fülig érő mosollyal ültem vissza az asztalhoz és bámultam ki a fejemből
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte nevetve Danielle néni
-Ő volt az a fiú akiről meséltem-mondtam még mindig álmodozva
-Nagyon helyes-mosolygott,de én csak bologattam-Hé Hope itt vagy?-tapsikolt és csettingetett szemem előtt-Föld hívja Hope-t-nevetett
-Mi,hogy? Itt vagyok-néztem rá
-Azt látom-nevetett-Gyere válasszuk ki mit veszel fel-mosolygott
-Rendben-mondtam majd kézen fogva felmentünk


-Gyönyörű ez a hely-mosolyogtam a kezemet fogó fiúra
-Igen nagyon szép-nézett rám-De te szebb vagy-hajtotta le a fejét. Én csak egy mosolyt küldtem felé.
-És mikor mentek el az országból?-kérdeztem szomorúan
-Egy hét múlva-sóhajtott
-Mi is,de nem sokára jövünk vissza-mosolyodtam el
-Hogy-hogy?-nézett rám
-Tudod apumék is jönnek fel lépni-nevettem
-Tényleg,hisz apud Harry Styles. Olyan hihetetlen,imádom őket-nevett
-Át adom-nevettem én is
-Nincs kedvetek eljönni ma koncertünkre?-kérdezte reménnyel teli hangon
-Ezer örömest,Danielle néni is biztos örülni fog-mosolyogtam.
-Örülök neki.Hát sajnos megérkeztünk-nyitotta ki előttem a szálloda ajtaját
-Igen.Köszönöm ezt a délutánt-mosolyogta.
-Én köszönöm és azt hogy eljöttök-vakarta tarkoját
-Akkor este-adtam puszit arcára
-Este-szólt utánam

-Danielle néni van egy jó hírem-ordítottam el magam miután beléptem a szobánkba
-Csókolóztatok-rohant be ő is
-Nem-nevettem.Hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról
-Kár-ült le mellém
-Viszont este megyünk a koncertjükre-mosolyogtam rá
-Ezaaaaaaaz-ordibált
-Jól van-nevettem-Beszéltél ma már Liam bácsival?-néztem rá
-Igen,beszéltem apáddal is és azt mondta,hogy amint haza értél hívd fel-adta kezembe a telefont.
-Okés-mondtam majd tárcsáztam apa számát,közben pedig kitessékeltem Danielle nénit
-Szia apa-szóltam bele a telefonba
-Szia kincsem,hallom,hogy egy fiúval voltál-mondta
-Igen,de nyugi nem történt semmi-nevettem-Csak este megyünk a koncertjükre,jah és imád titeket-nevettem még mindig
-Akkor jól van,de mi az,hogy mentek a koncertjükre?-kérdezte 
-Tudod ő is olyan sztár-macska körmöztem a levegőben bár ezt ő nem látta-mint te.
-Kik azok?-kérdezte
-Union J a nevük.
-Tudom kik ők.Kicsim kérlek vigyázz magadra-mondta apa
-Nyugi apa tudok magamra vigyázni-mosolyogtam de ezt sem látta
-Csak féltelek-éreztem,hogy ő is mosolyog.-Most mennem kell,mert dalokat veszünk fel.Mulass jól és vigyázzatok magatokra-
-Rendben,szeretlek apu-mondtam halkan
-Én is szeretlek kincsem-mondta,majd bontottuk a vonalat.