29.fejezet/A vég
Sziasztok!Hát el jött ez is..ez a zárórész..Elösször is nagyon megszeretném köszönni a több mint 9400(!!) oldalmegjelenítést és a több mint 10 rendszeres olvasót. Nagyon sokat segítettetek nekem ebben az egészben. Amikor elkezdtem írni abban reménykedtem,hogy majd lessz kb.: 500 megtekintés és egy-két olyan ember aki mindig olvassa. Erre tessék....tényleg nagyon szépen köszönök nektek mindent. Nagyon nehéz abba hagynom,de sajnos már nem tudom folytatni. Tudjátok én sosem úgy írtam a részeket,hogy előre kitaláltam,hanem mindig mielött elkezdtem volna a kövi részt elolvastam az előzőt és az alapján....sajnos mostanra már nincs ötletem,hogyan folytassam. De igérem,még vissza térek..nem hagylak el titeket:)
Amikor ezt a rész írtam és visszaolvastam..sírtam. Sírtam a részen,de leginkább azon amekkora örömöt okoztatok nekem nap mint nap:) Szóval utoljára..nagyon-nagyon szépen köszönök mindent:))
Ui.:Most elösször és utoljára kérek tőletek ilyet...ha elolvastátok légyszives hagyjatok nekem egy komit vagy írjatok twitteren(@vandabordas),hogy nektek hogyan tetszett a blog...előre is köszönöm:)) JAAA és majdnem elfelejtettem itt a másik blogom nézzetek be:): http://louistomlinsononsport.blogspot.hu/
Ezer csók: Vanda xx
http://www.youtube.com/watch?v=LVsrP9OJ6PA
*Harry szemszög*
Amikor Amanda azt mondta,hogy elfolyt a magzat víz,egyszerre voltam izgatott és féltem. Féltem attól,hogy elvesztem vagy Amandát vagy a picit. De most nem lehetett ezzel törődni,fogtam a kocsi kulcsot és már indultunk is. A kocsiban riasztottam a többieket is akik egyből indultak. Amikor odaértünk Amandát,már egy tolókocsival várták. Betolták a szülészetre,rám meg valami felszerelés aggattak,hogy bemehessek hozzá. Mikor bementem már elindították a szülést,odaléptem mellé és megszorítottam a kezét,hogy tudja itt vagyok és vigyázok rájuk.
*Amanda szemszög*
Borzasztóan fályt minden,kértem valami gyógyszert,hogy ne fállyon,de nem használt. Harry,még sehol sem volt,épp akartam szólni,hogy hozzák ide amikor belépett az ajtón és megfogta a kezem.
Én: Nagyon fáj.-sikítottam Harrynek aki csak mégjobban megszórította a kezemet.-
Harry: Csss...semmi baj hercegnőm,itt vagyok,vigyázok rád.-majd adott egy puszit a kezemre.-
Én: Harry?.-néztem gyönyörű szemeibe.-
Harry: Igen hercegnőm?.-kérdezte izgatottan mégis nyugodtan.-
Én: Nagyon szeretlek.-mondtam neki és egy könycsepp folyt végig az arcomon.Nagyon rosszul éreztem magam,éreztem,hogy valami nincs rendben.-
Harry: Én is szeretlek.-suttogta miközben könnyeivel küszködött. Ez volt az utolsó amire emlékszem,egyszer csak elsötétült minden. Nem tudtam,hogy mi történik,hallottam mindent,mégsem voltam magamnál. Harry aggodó kiáltását halottam,de nem tudtam mire vélni. Egyszer csak egy hatalmas fehér szobában jelentem meg. A fény bántotta a szemem,sehol semmi csak a nagy üresség. Maga a nyugalom,szeretetet és kedvességet sugalt az egész. Mostmár a hangokat sem halottam,tudtam mi történik. Tudtam,hogy nekem elkelett hagynom az élők sorát ahoz,hogy egy új világra jöhessen.
http://www.youtube.com/watch?v=9bxc9hbwkkw
*Harry szemszög*
Amanda: Nagyon szeretlek-mondta és egy könycsepp folyt végig arcán.-
Én: Én is szeretlek.-sugtam neki és küzdöttem a könnyeimmel. Miután ezt kimondtam Amanda lecsukta szemeit. Nem tudtam mi történik,csak hallgattam az orvosokat.
Dr.: Esik a pulzus. Gyorsan az injekciót.
Nővér.: Doktor úr egyre jobban esik.-
Én: Mi? Amanda kelj fel.-szorítottam meg kezét.-Csináljanak már valamit a feleségemmel.-ordítottam velük ahogy csak tudtam.-
Dr.: Kérem kisérjék ki Mr. Styles-t
Nővér: Kérem jöjjön velem.-majd karomnál fogva megragadott és magával húzott a folyósóra.-
Én: De nem mehetek el. Csináljanak vele valamit,nem halhat meg sem ő,sem a baba.-ordítottam és sírtam egyszerre. Amikor a fiúk meglátták mi történik odajöttek szóltak a nővérnek,hogy majd átvesznek. Nem akartam elhinni,hogy ez velem,velünk történik. Végre sikerült a baba és boldogak vagyunk erre ez történik. Istenem miért veszed el a számomra legfontosabb embereket?.-Miért?.-ordítottam fel és összerogytam. Nem akartam mást csak sírni és sírni. Miért ők? Miért nem én? A fiúk nem szóltak semmit csak öleltek,öleltek és ők is annyira izgultak és féltek mint én. Rengeteget vártunk arra,hogy valaki megjelenjen,de semmi. 4 óra kínyszenvedés után megjelent egy orvos. Nem lehetett leolvasni semmit az arcáról csak annyit,hogy nincs minden rendben. A maradék kis erőmmel felálltam és oda siettem hozzá.
Én: Hogy van Amanda és a pici?.-kérdeztem és reméltem,hogy jó hírt kapok.-
Dr.: Nos a babát,már elvittük a többi kisbabához. Bármikor lemehet hozzá és egy hét múlva haza is viheti. Egézséges kislánya született szerencsére.-
Én: Tényleg kislány? Amanda biztos nagyon fog neki örülni,hisz mind ketten kislányt szerettünk volna.-mosolyogtam az orvosra és tényleg boldog voltam,hogy lányunk született.-
Dr.: Sajnálom Mr.: Styles,de Amanda nem élte túl a szülést. Túl sok vért vesztett és már nem lehetett visszahozni. Nagyon sajnálom.
Én.: Mi? Nem az nem lehet,Amanda nagyon erős lány,nem halhatott meg. Most nem,kérem Doktor úr mondja,hogy csak szivat.-mostmár zokogtam.-
Dr.: Nagyon sajnálom.-Magához ölelt és távozott. Nem hittem el,hogy megint elvesztettem,de most örökre. Nem tudok nélküle élni,ő a mindenem és van egy gyerekünk is. Hogy fogom nélküle felnevelni? Mikor a fiúkkal is közölte az orvos a történteket,sírásban törtek ki ők is. Amanda volt a mindenem..a mindenünk. Ő volt az aki szinesebbé tette a napjainkat,ő volt az aki sosem hagyott minket szomorkodni és ő volt az akit még az életemnél is jobban szerettem. És most elveszik tőlem..csak annyit szeretnék tudni,hogy miért,miért pont őt? Mikor kicsit összeszedtem magam bementem hozzá a korterembe. Le volt takarva,odasétáltam az ágya mellé és lehúztam ról a takarót. Még így is gyönyörű volt,olyan mintha csak aludna. Odahúztam egy széket megfogtam a kezét és mesélni kezdtem neki.-Emlékszel arra amikor barátok lettünk? Mindenki azt hitte Gimiben,hogy mi együtt vagyunk,persze én így akartam,de mind1. És amikor eljátszottam,hogy meleg vagyok és kaptam egy igazgatóit. Meg amikor osztállyal elmentünk az állatkertbe és majdnem megöltél egy állatot,mert azt mondtam,hogy szereti a gumicukrot és te megetetted? Azért is kaptunk ám. De a kedvencem mégis az volt amikor elösször megcsókolhattalak és magamnak tudhattalak. Tudom,hogy sok hibát követtem el,de hidd el,hogy nem ellened,mert téged sosem tudnálak bántani. Te vagy az eggyetlen akit valaha így szerettem és így is fogok. Senkit nem fogok tudni úgy szeretni mint téged. És ezzennel megigérem neked,hogy a lehető legjobbat és legtöbbet fogom megadni a kislányunknak. Igen képzeld kislányunk született. Te is azt akartál,meg én is...Hopenak fogom hívni.Ő is olyan gyönyörű mint te. Minden nap fogok neki mesélni rólad. Elmesélem neki,hogy milyen csadaszép és okos anyukája volt. Azt is el fogom neki mondani,hogy anya azért halt meg,hogy ő élhessen. Tudom,hogy te is ezt akarnád. Jaj Amanda annyira hiányzol,már most. Most mennem kell,de soha ne feledd,hogy te vagy az eggyetlen akit szerettem és szeretni is fogok. Szeretlek hercegnőm.-majd adtam egy utolsó puszit a szájára és kisétáltam a szobából.-
(Zenét kikapcsolhatjátok)
*Harry szemszög*/4 évvel késöbb/
Hope: Apa,apa meszéj még anyujól.-nézett rám a bociszemeivel,amit az anyjától örökölt.-
Én: De azt mondtam,hogy alvás,reggel indulunk Amerikába és Liam bácsi mérges lessz ha késünk.-
Hope: Apaaaa légysziiii, a koncejtek várhatnak.-nézett megint rám gyönyörű szemeivel.-
Én: Ki tud neked ellenálni?.-nevettem és leültem az ágy szélére.-Naszóval anyukád volt a világ legszebb lánya. Pont olyan gyönyörű szemei voltak mint neked. Tudod apa és anya nagyon sokáig csak barátok voltak,amíg apa rá nem jött,hogy szereti anyát. Persze nem egyből mondtam el neki,hanem az XFactorban az egész világ elött.Anyu nagyon meglepődött de ő is szerette aput ezért összejöttünk. Nagyon sok helyen jártunk együtt a fiúkkal és anyuval. Körbe utaztuk az egész világot. Kalandot éltünk,meg kaland után és persze történtek balesetek is. Röviden ennyi, anyukád volt és lessz is a világ legszebb anyukája.-majd egy könycsepp gördült le az arcomon. Odapillantottam a kis Hopera aki már el is aludt..-Kiköpött anyukád vagy.-suttogtam magamban, adtam a homlokára egy puszit és kisétáltam a szobából.
2012. október 27., szombat
2012. október 20., szombat
28.Fejezet
Sziasztooook ez a zárórész elötti fejezet. Jövőhéten sajnos felkerül az utolsó rész:/ Nem tudom,hogy vagytok vele de én eggyáltalán nem várom. Nagyon fogtok hiányozni....de még mielött elkezdenétek olvasni ezt a részt szólnék pár szót Amanda Toddról. Gondolom ti is hallotatok a haláláról és annak okairól. Csak azt szeretném,hogy ha ismertek olyat akinek gondjai vannak akkor foglalkozzatok vele egy kicsit,mert már egy kedves szó is megmenthet egy ember életet!! Csak ennyit szerettem volna Amandáról #RIPAmandaTodd :/
Jó olvasást:)
Sziasztooook ez a zárórész elötti fejezet. Jövőhéten sajnos felkerül az utolsó rész:/ Nem tudom,hogy vagytok vele de én eggyáltalán nem várom. Nagyon fogtok hiányozni....de még mielött elkezdenétek olvasni ezt a részt szólnék pár szót Amanda Toddról. Gondolom ti is hallotatok a haláláról és annak okairól. Csak azt szeretném,hogy ha ismertek olyat akinek gondjai vannak akkor foglalkozzatok vele egy kicsit,mert már egy kedves szó is megmenthet egy ember életet!! Csak ennyit szerettem volna Amandáról #RIPAmandaTodd :/
Jó olvasást:)
Bocsi de ez a kép megunthatatlan:DD♥
https://www.youtube.com/watch?v=oFkSMHle8-M /kapcsold be:)/
Én: Harry,mondtam már,hogy egyedül is elbírom.
Harry: Persze,persze elbírod.-mondta és nyomott egy puszit az arcomra
Én: Harry,már 4 hónapja ezt csinálod.-Igen 4 teljes hónapja,hogy kiderült a terhességem.Mostmár a 9. hónapban vagyok. Az orvosok szerint december 20-a körül fog megszületni. De ez persze még kicsit sem biztos. Ahogyan már tudjátok az első négy hónap úgy telt mintha nem is lennék terhes mivel nem tudtam róla. Aztán hónapról hónapra csak nőtt a hasam,mostanra már tényleg úgy nézek ki mint egy tehén. De nekem és Harrynek is tetszik,naphosszat szoktunk beszélni hozzá. Ha minden igaz és a műszerek nem csalnak akkor kislány lessz. Mikor megtudtuk Harry elsírta magát,azt mondta mindig is kislányt szeretett volna elösször. Apropó Harry,annyira aranyos,mindenben segít és folyton velem van. Volt egy idő amikor a munkát is elhanyagolta,de szerencsére sikerült rá beszélnem,hogy nagyon fontos dolgoznia,mert valamiből el kell majd tartanunk ezt a kis lurkót. A fiukkal eddig is minden nap találkoztam,de mióta tudják,hogy babánk lessz kétszerr annyit látom őket. Van olyan,hogy egy kicsit tovább kell bennmaradniuk.De akkor is valamelyik fiú eljön és vigyáz rám. Ezt csak Paulnak köszönthetjük,mert ha ő nem lenne nem engednék el őket. Ja és persze van olyan is amikor Paul van velem. Ezt el ne mondjátok senkinek,de azt szeretem a legjobban(Harryn kívül). 1 hónapja hatalmas lépést tettünk,hisz kinyitottuk a baba szobát. Elösször nem mertem bemenni,de azóta minden nap bemegyünk Harryvel és alakítgatunk valamit rajta. Imádkozni is szoktunk,pedig azelött soha nem tettünk. Bevallom őszintén mind ketten félünk attól,hogy a baba nem fog megszületni. De próbálunk szemet hunyni a múlt felett és csak a jövőre koncentrálni. Harry borzasztóan jó apuka lessz,jobbat nem is kivánhatnék. Minden este úgy alszunk el,hogy Ő énekel a kicsinek. Minden eggyes északa,nincs olyan,hogy elfelejtené. Nézzük csak mi van még...ó hát a legfontosabbat szinte el is felejtettem a sajtót. Láss csodát de nem zaklatnak. Mikor bejelentettük,hogy gyerekünk lessz,mindenki csak gratulált. Még azok is akik eddig gyülőlködő leveleket írtak most kedves szavakkal illetnek. Megkértünk mindenkit,hogy amíg meg nem szülök ne nagyon zaklassanak és ezt tiszteletben is tartják. Van még egy probléma vagyis csak volt...Az anyám. Elösször apának mondtam el,hogy terhes vagyok ő nagyon boldog volt annyira aranyos volt. Viszont anya nagyobb falat vollt,elmentünk hozzájuk Harryvel. Mikor meglátott teljesen boldog lett viszont mikor Harryt is észrevette elakart küldeni minket. Nagy nehezen,de sikerült meggyőznünk,hogy engedjen be. Elmondtam a jó hírt,elösször lesokkolt de percekkel késöbb zokogásban tört ki. Azt mondta,hogy sajnál mindent és Harrytől is bocsánatot kért. Azt igérte,hogy megpróbál kedves lenni Harryvel,de csak a baba miatt. Nagyon örültem,hogy végre megbékélt,mégha nem is teljesen.
A baba nevét még nem sikerült eldöntenünk,annyi szép név van de még eggyik sem fogta meg a lelkünket. Persze a fiúk nap mint nap kitalálnak valami baromságot. Így is teljes két hónapunkba telt amíg megértettük velük,hogy nem lessz Loui,Niall,Zayn,Liam sem és még Noui,Zoui,Lilo,Ziall és Ziam se. Most,hogy visszaemlékeztem ezekre a hónapokra egy könycsepp folyt le az arcomon. Hisz ez volt életem legszebb 9 hónapja.-
Harry: Hercegnőm mi a baj?.-kérdezte aggódva,majd leült mellém és az ölébe vett.
Én: Semmi csak tudod ez életem eddigi legszebb része. Annyira boldog vagyok.-mire befejeztem a mondatot a könnyek egyre szaporábban és szaporábban törtek elő a szememből.
Harry: Tudod,nekem is ez életem legszebb része. Annyira boldog vagyok,hogy az enyém vagy és,hogy még egy ilyen csodaszép kislány lessz az életem rész.-megcsókoltam. Amint ezt elmondta megcsókoltam,hisz ő egy csodás ember akit lehet,hogy meg sem érdemlek.
Én: Szeretlek.-suttogtam
Harry: Én is szeretlek.-megcsókolt-Örökre
/kikapcsolhatod a zenét/
Én: Ne Harry tegyél le.Neeee.-sikitoztam és nevettem.
Harry: Nem azt mondtam,hogy ne cipekedj?.-mondta majd lerakott.
Én: Olyan hülye vagy ez csak egy ruhás kosár,tele könnyebnél-könyebb ruhákkal.-mondtam nevetve.
Harry: Jó de így összesen nyom vagy 3 kilót.
Én: Uram ég.Igazad van nem bírok ilyen sok ruhával. Tessék.-majd a kezébe adtam és a fürdőszobába sétáltam.
Harry: Te ne gúnyolódj velem.-mondta nevetve,majd bejött utánam.-Olyan gyönyörű vagy.-suttogta a fülembe,majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.-Akarlak
Én: Harry fürdeni szeretnék.-mondtam két sóhaj közt.
Harry: Akkor menjünk.-mondta majd a karjaiba vett és beemelt a zuhanyzó kabinba. Gyorsan levetkőzött majd csatlakozott. Megengedte a forró vizet,amitől kirázott a hideg. Megint a nyakamat kezdte el csokokkal belepni,de én azt akartam,hogy engem csokoljon és ne a nyakamat. Felemeltem a fejét és méjen a szemébe néztem.Percekig csak néztük egymást,majd szép lassan közeledni kezdtünk egészen addig míg ajkunk össze nem ért. Lassú és ütemes volt,nem sietett el semmit,nem akartunk véget vetni ezeknek a pillanatoknak. Minden történt a maga módján,hihetetlenül jó volt ennyi idő után érezni őt. Végig ovatos mégis szenvedélyes volt. Nem akartam,hogy most vége legyen,de sajnos egyszer minden véget ér,ahogyan ez a csodás együllét is.
Én: Mostmár kinyithatom a szemem?
Harry: Igen.-mikor kinyitottam a konyhában találtam magam ahol pontosan úgy volt megterítve mint amikor megkérte a kezem.-Remélem tetszik.-mondta elpirulva
Én: Istenem ez gyönyörű.-mondtam majd a nyakába ugrottam.-Köszönöm-suttogtam.-Harry..miért teszel meg ennyi mindent csak azért,hogy nekem jobb legyen?.-kérdeztem sírva
Harry: Erre egyszerű a válasz,azért mert szeretlek. Mondjuk ez nem igaz,mert amit irántad érzek az már több mint szeretet,nincs rá szó. Tudod érted még a saját életemet is feláldoznám,mert mindennél fontosabb,hogy téges boldogan lássalak.-nem mondtam semmit csak megcsókoltam és még jobban elkedztem sírni. Ez a fiú egyszerüen megőrít.
Én: Köszönöm ezt a vacsit. Isteni volt.-mondtam mosolyogva
Harry: Örülök,hogy ízlett.-mikor ezt Harry kimondta egy pillanatra fájdalom nyilalt a hasamba,majd valami nedveset érzetem odalent.
Én: Harry én azt hiszem,hogy....
2012. október 13., szombat
27.Fejezet
Sziasztok drágaságaim:)) Most csak annyit szeretnék mondani,hogy ezen kívül,már csak 2 rész lessz és vége a blognak:/ De most itt az új rész....szóval jó olvasást:))
Vanda
Reggel fúst szagra kelltem,borzasztóan zavarta az orromat. Egyből körbenéztem,de Harry nem volt sehol. Féltem,hogy vele van valami ezért gyorsaan lerohantam a nappaliba,de ott sem találtam. A konyhából jött a szag ezért oda siettem. Harry ott volt és épp egy poróltó segítségével oltotta el a lángogban álló tűzhelyet.
Én: Szent isten Harry jolvagy?-rohantam oda hozzá
Harry: Annyira sajnálom én csak megakartalak lepni de semmire sem vagyok jó. Még egy rohadt palacsintát sem tudok megsütni-fakadt ki magából
Én: Csss semmi baj.-szorosan magamhoz öleltem.-Mi a baj kicsim?.-néztem a szemébe
Harry: Semmire sem vagyok jó,megakartalak lepni,de nézd mi lett belőle.-mondta már sokkal nyugodtabban.
Én: Olyan buta vagy. Nagyon örülök neki,hogy reggelit akartál csinálni. És attól még,hogy ilyen kis ügyetlen vagy ugyanúgy imádlak.-néztem a szemébe és megcsókoltam.
Harry: Szeretlek.-suttogta miközben homlokát az enyémnek döntötte. Újra megcsókoltam,nem tudtam betelni vele. Hiányzott már a közelsége és a csókjai is. Hosszú szenvedélyes csók volt,újra elváltunk. De egyből megtaláltuk egymás ajkát újra és újra. Mind ketten arra gondoltunk. Harry belemarkolt a fenekembe ami még jobban beindított.Két lábam dere köré kulcsoltam ő meg felrakott a konyhapultra. Nyakamat kezdte el csókokkal belepni és haladt egyre lejebb. Mire feleszméltem egyikünkön sem volt már ruha. Harry kérdőn a szemembe nézett én meg nemes egyszerüséggel bólintottam...
Én: Szeretlek.-pusziltam meg pucér mellkasát.
Harry: Én is szeretlek hercegnőm.-puszilt bele hajamba
Én: Most,hogy meg volt a reggeli desszert..mit csinálunk ma?
Harry: Arra gondoltam,hogy elmegyünk korrizni.
Én: Szupeeer.-ordítottam el magamat.-A fiúk is jönnek?
Harry: szeretnéd?.-kérdezte angyali vigyorral az arcán
Én: Ühüm.-bólogattam
Harry: Olyan cuki vagy. Gyere ide.-majd magához húzott és megcsókolt.
Én: Ezt nem hiszem. Loui ha mégegyszer összekötöd a korcsolya cipőm esküszüm megverlek..-keltem ki magamból,de a végét elröhögtem
Loui: Jaj nagyon félek.-rázta meg a kezét. Egy gyilkos pillantást vetettem rá ő pedig elkezdett futni,mármint korizni..
Én: Úgyis utolérlek.-kiabáltam utána és már a háta mögött is voltam.
Loui: Azt várhatod.-amint kimondta a hátára ugrottam. Loui azzonnal elesett,vele együtt én és a fél kori terem. Tömegbalesetet okoztunk az esésünkkel. Mindenki szúros pillantásokat vetett ránk de mi csak röhögni tudtunk.
Niall: Lemaradtam valamiről?.-korizott oda hozzánk
Zayn: Ááá semmi érdekesről.-röhögte el magát
Niall: Igaz..a kajánál semmi sem érdekesebb
~*~
Én: Paul,Paul hol vagy? Paul!!.-ordibáltam a folyóson de semmi válasz. Egyszer csak két hatalmas kéz berántott egy terembe.-Atya isten. Te normális vagy? Majdnem összepisiltem magam.
Paul: Azt megnéztem volna-röhögött.-Na megyünk?
Én: Höhöhö. Menjünk.-mondtam majd elindultam a fiúk felé-Naszóval most kimegyünk Paullal kaját venni. Kinek mi kell?.-miután mindenki rendelt elindultunk a boltba.
Paul: Mizu van kislány?.-kérdezte majd oldalba lökött amitől majdnem pofára estem.
Én: Mit akarsz tudni?.-nevettem
Paul: Hogy álltok Harryvel?.-kérdezte komolyan
Én: Szeretem.-suttogtam.Nem tudom miért de egy könnycsepp folyt végig az arcomon egészen a betonig.
Paul: Nagyon szerelmes vagy.-mosolygott majd magához ölelt.
Én: Na...megjöttünk.-fogtam magam és beleültem a bevásárló kocsiba.
Paul: Te meg mi a fenét csinálsz?.-kérdezte nevetve
Én: Tudod utoljára 5 évesen csináltam ezt és most megint-pirultam el
Paul: Istenem,hogy egy normális ember sincs körülöttem.-szurosan néztem rá de elröhögte magát és én sem bírtam tartani magam.-Azt hiszem végeztünk...-nézett a tele pakolt kocsiba
Én: De én méééééég szeretnék enni dinnyét.-hisztiztem
Paul: Te megőrültél? Hol akarsz te a tél közepén dinnyét venni?
Én: Nem tudom de nagyon akarom. Most úgy kivánom.-néztem boci szemekkel Paulra
Paul: De akkor sem....oh az istenit veszünk dinnye levet-adta be a derekát. Tudtam,hogy nem bír nekem ellenállni.
Én: Szupi-tapsoltam mint egy kisgyerek.
Én: Paul nem látom a koncertet. A nyakdba veszel?.-vetettem be megint a boci szemeimet
Paul: Na gyere-majd a nyakába kapott.-Hallod te híztál?-nevetett
Én: Ja basszus ennyire látszik?.-kérdeztem. Az az igazság,hogy mostanság felszedtem pár kilót. Pontosabban 7-et. Tiszta kerek hasam van,de nem gondoltam,hogy ennyire észrevehető.
Paul: Ne aggódj,sztem jól áll.-mosolygott
Én: Hát kössz...és ha Harrynek nem fog tetszeni és elhagy?
Paul: Látom agyadra ment a sok dinnye lé.-röhögött
Mikor vége lett a koncertnek a fiúk öltözőjébe mentem.Még nem voltak ott gondolom fotózkodtak még párat. Kapva az alkalmon,hogy egyedül vagyok beálltam a tükör elé és a hasamat kezdtem el nézegetni.Elösször csak pólón keresztül,majd a nélkül is. Tényleg eléggé meglátszik,hogy felszedtem pár kilót. Csak azt nem értem,hogy hogy a fenében hisz alig eszem és ha eszem akkor sem egézségtelenül. Épp a hasamat nézegettem amikor nyitódott az ajtó. Harry lépett be rajta és egyből odajött hozzám.
Harry: Mit nézegetsz hercegnőm?.-kérdezte majd megpuszilta az arcom.
Én: Harry én híztam.-sütöttem le a szememet.
Harry: Észre sem vettem.-nevetett
Én: De biztos észre vetted akkora a hasam kint egy tehéné.-kezdtem el sírni
Harry: Dehogyis. Most miért sírsz?.-kérdezte kedvesen
Én: Mert félek,hogy nem fogok neked tetszeni,de igérem lefogyok.-
Harry: Olyan buta vagy,te még 100 kilósan is tetszenél. Amúgy meg meg ne lássam,hogy fogyózol.
~*~
Én: 3hónap után végre itthon.-mentem be a nappaliba
Harry: Otthon édes otthon.-mondta majd ledobta a csomagokat.
Én: Holnapra van valami program?.-kérdeztem és befészkeltem magam a kanapéra.
Harry: Holnap megyünk a stúdióba,de utána az egész hét szabad.
Reggel mikor felkeltem Harry,már nem volt itthon aminek örültem. Csak azért örültem,mert mostanában nem érzem jól magam reggelente és felszedtem vagy 15 kilót. Volt egy sejtésem,hogy mi történik,de nem akartam úgy kideríteni,hogy Harry is itthon van.
https://www.youtube.com/watch?v=XF2AlO8cKbE
A mosdóban ülök egy terhességi tesztet szorongatva,ami azt jelzi,hogy megint terhes vagyok. Rettentően boldog vagyok,de félek is.. Mivan ha megint elvetélek? Azt már eggyikőnk sem bírná ki. Tényleg Harrynek is el kell mondanom. De most nem várhatok bemegyek a stúdióba és elmondok neki mindent.
*Harry szemszög*
Épp az új számunkat vettük fel,mikor megjelent Amanda.Elég idegesnek tünt,féltem,hogy valami baj van.
Amanda: Harry beszélnünk kell.-mondta idegesen
Én: Mondjad hercegnőm
Amanda: 4 szem közt.-fogtam és bevezettem a felvevő szobába
Én: Most már mondhatod.-mosolyogtam rá biztatóan
Amanda:Harry én azt hiszem,hogy..-itt elcsuklott a hangja-terhes vagyok.-suttogta tovább.Hogy mi? Ezt nem hiszem el.Ekkora örömöt még soha nem éreztem,bár kicsit féltem is. Fogtam felemeltem Amandát és megcsókoltam.
Én: Annyira örülök.-egy könnycsepp folyt végig arcán mire hatására nekem is.-Szeretlek.-suttodtam,majd megint megcsókoltam.
Amanda: Én is szeretlek-suttogta
/Zene kikapcs/
Egyszerre rohant be a 4 fiú és ölelt magához. Mindent hallotak ugyanis bekapcsolták a mikrofont. Ugyanúgy örültek ahogyan mi. Rettentően boldog voltam. Alig tudtam felfogni,hogy gyerekem lessz.
Loui: Annyira várom már,hogy megszülessen és Louinak nevezzétek el.
Niall: Mi? Nem Loui lessz a neve hanem..
Zayn: Hanem Ziall-fejezte be Niall mondatát. Niall nem mondott semmit csak megölelte Zaynt.
Niall: Szeretlek Zayn-mondta teljes komolysággal
Zayn: Én is szeretlek Niall.-mondta,majd megint megölelte
Amanda: Na jó hagyjuk ezt a név választási témát.
Én: Szerintem is.-mondtam nevetve.-Hercegnőm megvársz? Mindjárt végzünk és akkor majd haza megyünk együtt.
Amanda: Persze.-mondta majd helyet foglalt a kanapén. Adtam neki egy csókot majd visszamentünk folytatni a dalt...
Sziasztok drágaságaim:)) Most csak annyit szeretnék mondani,hogy ezen kívül,már csak 2 rész lessz és vége a blognak:/ De most itt az új rész....szóval jó olvasást:))
Vanda
Reggel fúst szagra kelltem,borzasztóan zavarta az orromat. Egyből körbenéztem,de Harry nem volt sehol. Féltem,hogy vele van valami ezért gyorsaan lerohantam a nappaliba,de ott sem találtam. A konyhából jött a szag ezért oda siettem. Harry ott volt és épp egy poróltó segítségével oltotta el a lángogban álló tűzhelyet.
Én: Szent isten Harry jolvagy?-rohantam oda hozzá
Harry: Annyira sajnálom én csak megakartalak lepni de semmire sem vagyok jó. Még egy rohadt palacsintát sem tudok megsütni-fakadt ki magából
Én: Csss semmi baj.-szorosan magamhoz öleltem.-Mi a baj kicsim?.-néztem a szemébe
Harry: Semmire sem vagyok jó,megakartalak lepni,de nézd mi lett belőle.-mondta már sokkal nyugodtabban.
Én: Olyan buta vagy. Nagyon örülök neki,hogy reggelit akartál csinálni. És attól még,hogy ilyen kis ügyetlen vagy ugyanúgy imádlak.-néztem a szemébe és megcsókoltam.
Harry: Szeretlek.-suttogta miközben homlokát az enyémnek döntötte. Újra megcsókoltam,nem tudtam betelni vele. Hiányzott már a közelsége és a csókjai is. Hosszú szenvedélyes csók volt,újra elváltunk. De egyből megtaláltuk egymás ajkát újra és újra. Mind ketten arra gondoltunk. Harry belemarkolt a fenekembe ami még jobban beindított.Két lábam dere köré kulcsoltam ő meg felrakott a konyhapultra. Nyakamat kezdte el csókokkal belepni és haladt egyre lejebb. Mire feleszméltem egyikünkön sem volt már ruha. Harry kérdőn a szemembe nézett én meg nemes egyszerüséggel bólintottam...
Én: Szeretlek.-pusziltam meg pucér mellkasát.
Harry: Én is szeretlek hercegnőm.-puszilt bele hajamba
Én: Most,hogy meg volt a reggeli desszert..mit csinálunk ma?
Harry: Arra gondoltam,hogy elmegyünk korrizni.
Én: Szupeeer.-ordítottam el magamat.-A fiúk is jönnek?
Harry: szeretnéd?.-kérdezte angyali vigyorral az arcán
Én: Ühüm.-bólogattam
Harry: Olyan cuki vagy. Gyere ide.-majd magához húzott és megcsókolt.
Én: Ezt nem hiszem. Loui ha mégegyszer összekötöd a korcsolya cipőm esküszüm megverlek..-keltem ki magamból,de a végét elröhögtem
Loui: Jaj nagyon félek.-rázta meg a kezét. Egy gyilkos pillantást vetettem rá ő pedig elkezdett futni,mármint korizni..
Én: Úgyis utolérlek.-kiabáltam utána és már a háta mögött is voltam.
Loui: Azt várhatod.-amint kimondta a hátára ugrottam. Loui azzonnal elesett,vele együtt én és a fél kori terem. Tömegbalesetet okoztunk az esésünkkel. Mindenki szúros pillantásokat vetett ránk de mi csak röhögni tudtunk.
Niall: Lemaradtam valamiről?.-korizott oda hozzánk
Zayn: Ááá semmi érdekesről.-röhögte el magát
Niall: Igaz..a kajánál semmi sem érdekesebb
~*~
Én: Paul,Paul hol vagy? Paul!!.-ordibáltam a folyóson de semmi válasz. Egyszer csak két hatalmas kéz berántott egy terembe.-Atya isten. Te normális vagy? Majdnem összepisiltem magam.
Paul: Azt megnéztem volna-röhögött.-Na megyünk?
Én: Höhöhö. Menjünk.-mondtam majd elindultam a fiúk felé-Naszóval most kimegyünk Paullal kaját venni. Kinek mi kell?.-miután mindenki rendelt elindultunk a boltba.
Paul: Mizu van kislány?.-kérdezte majd oldalba lökött amitől majdnem pofára estem.
Én: Mit akarsz tudni?.-nevettem
Paul: Hogy álltok Harryvel?.-kérdezte komolyan
Én: Szeretem.-suttogtam.Nem tudom miért de egy könnycsepp folyt végig az arcomon egészen a betonig.
Paul: Nagyon szerelmes vagy.-mosolygott majd magához ölelt.
Én: Na...megjöttünk.-fogtam magam és beleültem a bevásárló kocsiba.
Paul: Te meg mi a fenét csinálsz?.-kérdezte nevetve
Én: Tudod utoljára 5 évesen csináltam ezt és most megint-pirultam el
Paul: Istenem,hogy egy normális ember sincs körülöttem.-szurosan néztem rá de elröhögte magát és én sem bírtam tartani magam.-Azt hiszem végeztünk...-nézett a tele pakolt kocsiba
Én: De én méééééég szeretnék enni dinnyét.-hisztiztem
Paul: Te megőrültél? Hol akarsz te a tél közepén dinnyét venni?
Én: Nem tudom de nagyon akarom. Most úgy kivánom.-néztem boci szemekkel Paulra
Paul: De akkor sem....oh az istenit veszünk dinnye levet-adta be a derekát. Tudtam,hogy nem bír nekem ellenállni.
Én: Szupi-tapsoltam mint egy kisgyerek.
Én: Paul nem látom a koncertet. A nyakdba veszel?.-vetettem be megint a boci szemeimet
Paul: Na gyere-majd a nyakába kapott.-Hallod te híztál?-nevetett
Én: Ja basszus ennyire látszik?.-kérdeztem. Az az igazság,hogy mostanság felszedtem pár kilót. Pontosabban 7-et. Tiszta kerek hasam van,de nem gondoltam,hogy ennyire észrevehető.
Paul: Ne aggódj,sztem jól áll.-mosolygott
Én: Hát kössz...és ha Harrynek nem fog tetszeni és elhagy?
Paul: Látom agyadra ment a sok dinnye lé.-röhögött
Mikor vége lett a koncertnek a fiúk öltözőjébe mentem.Még nem voltak ott gondolom fotózkodtak még párat. Kapva az alkalmon,hogy egyedül vagyok beálltam a tükör elé és a hasamat kezdtem el nézegetni.Elösször csak pólón keresztül,majd a nélkül is. Tényleg eléggé meglátszik,hogy felszedtem pár kilót. Csak azt nem értem,hogy hogy a fenében hisz alig eszem és ha eszem akkor sem egézségtelenül. Épp a hasamat nézegettem amikor nyitódott az ajtó. Harry lépett be rajta és egyből odajött hozzám.
Harry: Mit nézegetsz hercegnőm?.-kérdezte majd megpuszilta az arcom.
Én: Harry én híztam.-sütöttem le a szememet.
Harry: Észre sem vettem.-nevetett
Én: De biztos észre vetted akkora a hasam kint egy tehéné.-kezdtem el sírni
Harry: Dehogyis. Most miért sírsz?.-kérdezte kedvesen
Én: Mert félek,hogy nem fogok neked tetszeni,de igérem lefogyok.-
Harry: Olyan buta vagy,te még 100 kilósan is tetszenél. Amúgy meg meg ne lássam,hogy fogyózol.
~*~
Én: 3hónap után végre itthon.-mentem be a nappaliba
Harry: Otthon édes otthon.-mondta majd ledobta a csomagokat.
Én: Holnapra van valami program?.-kérdeztem és befészkeltem magam a kanapéra.
Harry: Holnap megyünk a stúdióba,de utána az egész hét szabad.
Reggel mikor felkeltem Harry,már nem volt itthon aminek örültem. Csak azért örültem,mert mostanában nem érzem jól magam reggelente és felszedtem vagy 15 kilót. Volt egy sejtésem,hogy mi történik,de nem akartam úgy kideríteni,hogy Harry is itthon van.
https://www.youtube.com/watch?v=XF2AlO8cKbE
A mosdóban ülök egy terhességi tesztet szorongatva,ami azt jelzi,hogy megint terhes vagyok. Rettentően boldog vagyok,de félek is.. Mivan ha megint elvetélek? Azt már eggyikőnk sem bírná ki. Tényleg Harrynek is el kell mondanom. De most nem várhatok bemegyek a stúdióba és elmondok neki mindent.
*Harry szemszög*
Épp az új számunkat vettük fel,mikor megjelent Amanda.Elég idegesnek tünt,féltem,hogy valami baj van.
Amanda: Harry beszélnünk kell.-mondta idegesen
Én: Mondjad hercegnőm
Amanda: 4 szem közt.-fogtam és bevezettem a felvevő szobába
Én: Most már mondhatod.-mosolyogtam rá biztatóan
Amanda:Harry én azt hiszem,hogy..-itt elcsuklott a hangja-terhes vagyok.-suttogta tovább.Hogy mi? Ezt nem hiszem el.Ekkora örömöt még soha nem éreztem,bár kicsit féltem is. Fogtam felemeltem Amandát és megcsókoltam.
Én: Annyira örülök.-egy könnycsepp folyt végig arcán mire hatására nekem is.-Szeretlek.-suttodtam,majd megint megcsókoltam.
Amanda: Én is szeretlek-suttogta
/Zene kikapcs/
Egyszerre rohant be a 4 fiú és ölelt magához. Mindent hallotak ugyanis bekapcsolták a mikrofont. Ugyanúgy örültek ahogyan mi. Rettentően boldog voltam. Alig tudtam felfogni,hogy gyerekem lessz.
Loui: Annyira várom már,hogy megszülessen és Louinak nevezzétek el.
Niall: Mi? Nem Loui lessz a neve hanem..
Zayn: Hanem Ziall-fejezte be Niall mondatát. Niall nem mondott semmit csak megölelte Zaynt.
Niall: Szeretlek Zayn-mondta teljes komolysággal
Zayn: Én is szeretlek Niall.-mondta,majd megint megölelte
Amanda: Na jó hagyjuk ezt a név választási témát.
Én: Szerintem is.-mondtam nevetve.-Hercegnőm megvársz? Mindjárt végzünk és akkor majd haza megyünk együtt.
Amanda: Persze.-mondta majd helyet foglalt a kanapén. Adtam neki egy csókot majd visszamentünk folytatni a dalt...
2012. október 6., szombat
26.Fejezet
Sziasztok:)) Elösször is megszeretném köszönni a több mint 8000(!!) látogatót és a 13 rendszeres olvasót:)) Imádlak titeket:) Viszont a blog 3-4 rész múlva befejeződik:// Nagyon sajnálom...
De addig is itt az új rész amihez jó olvasást:))
Vanda xx
"Épp a tányéromat bámultam amikor kihúzódott a szék velem szemben. Gyorsan felkaptam a fejem,hogy köszöntsem azt aki megérkezett. Mikor megpilantottam a személyt alig akartam hinni a szememnek. Azt hittem csak képzelődöm.
Én: Amanda?"
Amanda: Szia Harry.-hangja kicsit sem volt mérges.sőt szinte már halálosan boldog.Nem hittem el,hogy ez megtörténik. Hogy megint láthatom őt,mérhetetlen boldogság járta át a testem minden eggyes porcikáját. De közben féltem is,féltem,hogy elutasít és,hogy nem azért ilyen booldog,mert láthat.
Én: Amanda én,én annyira sajnálom.Tudom,hogy egy barom voltam,és tudom,hogy nem tudsz megbocsátani.Nem tudom miért csináltam veled azt a sok rosszat,de nagyon sajnálom.Mindennél jobban szeretlek.Nem fogok könyörögni,hogy fogadj vissza,mert neked is az lenne a legjobb ha boldog lennél.-itt elcsuklott a hangom és a könnycseppek egyre szaporábban terítették be a szmokingomat.
*Amanda szemszög*
Mikor megláttam,hogy Harry sír nekem is könnybe lábadt a szemem. Lehet,hogy sok rosszat tett velem,de akkor még rosszabb ha nincs velem.Odasétáltam hozzá és az ölébe ültem.
Én: Én megbocsátok és veled szeretnék lenni,mert hidd el nekem az a legjobb.-nem mondott semmit csak letörölte könnyeimet.
Harry: Soha többé nem bántalak meg.-suttogta,majd hosszú idő után újra számon érezhettem az övét. Hosszú és lassú csók volt,nem akartuk abbahagyni.Mintha attól féltünk volna,hogyha elválnak ajkaink mi is elválunk.
Én: Szeretlek-suttogtam
Harry: Míg a halál el nem választ.-suttogta ő is és homlokát az enyémnek támasztotta.
http://www.youtube.com/watch?v=KlxoG9gNZU4 -->kapcsold be:))
Harry: Ez a mi dalunk.-mondta majd kezét nyújtotta. Örömmel elfogadtam,a "táncparkettre" sétáltunk. Keze a csípőmön pihent,miközben én a nyakát öleltem. Nem volt senki csak mi ketten.Pont mint az nap este amikor megkérte a kezem. Ez volt talán életem legjobb döntése. Soha nem gondolkoztam még ezen,de nekem hatalmas szerencsém van. Szerencsésnek mondhatom magam,hogy ismerem Harryt és a fiúkat. Nehéz lenne nélkülük,de legfőképp Harry nélkül. Mindig ott volt velem ha kelett és vigyázott rám. Merem kimondani,hogy minket az Isten is egymásnak teremtett. Sokan még csak álmodni sem mernek ilyen gondoskodó fiúról. Hihetetlen,milyen érzések uralkodnak bennem amikor vele vagyok. Mai napig izgulok,ha elmegyünk valahova ketten. Minden eggyes csóknál egyre szerelmesebb leszek belé és nem akarom elveszíteni. Hibázni emberi dolog és ő megbánta tetteit. Tényleg,már most látom tekintetében az elszántságot arra,hogy még jobban meggyőzzőn arról,hogy van helye melettem. A szám lassan véget ér és a könycseppek egyre szaporábban folynak végig arcomon. Csak remélem,hogy a mi életünk is ilyen szépen és boldogan fog véget érni. Hisz nincs szebb dolog egy sírig tartó szerelemnél.
Harry nem szólt semmit csak letörölte könnyeimet és megcsokolt. A mosoly ami az arcán szétterült teljesen rabul ejtett. Magabiztosságot és bizalmat sugárzott.
(kikapcsolhatod a zenét)
A taxi ablakán beszökő szél lóbálta fürtjeimet. Örülök,hogy újra ketten térhetünk be házunkba és,hogy nem kell egyedül aludnom. Újra magam körül tudhatom óvó és féltő karjait. Akaratlanul is de észrevettem,hogy Harry bámul. Nem tudtam mást csinálni,csak felnevettem
Én: Mi olyan érdekes rajtam.-kacagtam tovább
Harry: Olyan gyönyörű vagy.-mondta és tovább bámult.
Én: Úgy nézek ki mint minden lány.-nevettem még mindig
Harry: Szó sincs róla. Igenis máshogy nézel ki...tudod midbe szerettem bele elösször?.-kérdezte
Én: Na mimbe?.-kérdeztem mosolyogva és tényleg kiváncsi voltam
Harry: A gyönyörű mosolyodba.-számat kezdte el nézni. Mosolyra húzodott a szám-Második a szemed volt. A gyönyrű boci szemeid,mindig amikor belenézek elolvadok.-egyre csak közeledett. Még soha nem mondott nekem ilyet. Nem bírtam tovább,gyorsan megszüntettem a köztünk lévő kis távolságot is..
Mikor beléptünk az ajtón hatalmas meglepetés fogadott minket. Mind a 4 fiú minket várt,azt sem tudtam melyiküknek ugorjak elösször a nyakába. De nem is baj,hisz gyorsan megelőztek engem és ők ugrottak a mi nyakunkba.
Én: Óh istenem annyira hiányoztatok.-és újra könnyek szöktek a szemembe
Loui: Te is nekünk.
Niall: Nagyon-nagyon.-majd megint megölelt,mire mindenki újra hozzám bújt.
Én: Köszönöm-suttogtam Loui fülébe.Nem mondott semmit csak még hatalmasabb mosoly ült ki arcára.
Még órákon át...miket beszélek én egészen reggelig beszélgettünk. Megbeszéltük,hogy pár nap múlva újra megyünk turnézni. Igen én is megyek aminek nagyon örülök. Amikor felhívtuk Pault,hogy nem lenne-e baj ha én is mennék,szinte sikitozott örömében,hogy megint velük tartok. Oh Istenem az a nagy mackó is nagyon hiányzott már.
Harry: Jó éjt hercegnőm.-majd nyomott egy puszit a homlokomra
Én: Jó éjt.-majd kezei szorosabban öleltek magához mint eddig valaha.
Harry: Szeretlek.-suttogta pár perc néma csönd után
Én: én is szeretlek-mondtam majd álomba merültem.
Sziasztok:)) Elösször is megszeretném köszönni a több mint 8000(!!) látogatót és a 13 rendszeres olvasót:)) Imádlak titeket:) Viszont a blog 3-4 rész múlva befejeződik:// Nagyon sajnálom...
De addig is itt az új rész amihez jó olvasást:))
Vanda xx
"Épp a tányéromat bámultam amikor kihúzódott a szék velem szemben. Gyorsan felkaptam a fejem,hogy köszöntsem azt aki megérkezett. Mikor megpilantottam a személyt alig akartam hinni a szememnek. Azt hittem csak képzelődöm.
Én: Amanda?"
Amanda: Szia Harry.-hangja kicsit sem volt mérges.sőt szinte már halálosan boldog.Nem hittem el,hogy ez megtörténik. Hogy megint láthatom őt,mérhetetlen boldogság járta át a testem minden eggyes porcikáját. De közben féltem is,féltem,hogy elutasít és,hogy nem azért ilyen booldog,mert láthat.
Én: Amanda én,én annyira sajnálom.Tudom,hogy egy barom voltam,és tudom,hogy nem tudsz megbocsátani.Nem tudom miért csináltam veled azt a sok rosszat,de nagyon sajnálom.Mindennél jobban szeretlek.Nem fogok könyörögni,hogy fogadj vissza,mert neked is az lenne a legjobb ha boldog lennél.-itt elcsuklott a hangom és a könnycseppek egyre szaporábban terítették be a szmokingomat.
*Amanda szemszög*
Mikor megláttam,hogy Harry sír nekem is könnybe lábadt a szemem. Lehet,hogy sok rosszat tett velem,de akkor még rosszabb ha nincs velem.Odasétáltam hozzá és az ölébe ültem.
Én: Én megbocsátok és veled szeretnék lenni,mert hidd el nekem az a legjobb.-nem mondott semmit csak letörölte könnyeimet.
Harry: Soha többé nem bántalak meg.-suttogta,majd hosszú idő után újra számon érezhettem az övét. Hosszú és lassú csók volt,nem akartuk abbahagyni.Mintha attól féltünk volna,hogyha elválnak ajkaink mi is elválunk.
Én: Szeretlek-suttogtam
Harry: Míg a halál el nem választ.-suttogta ő is és homlokát az enyémnek támasztotta.
http://www.youtube.com/watch?v=KlxoG9gNZU4 -->kapcsold be:))
Harry: Ez a mi dalunk.-mondta majd kezét nyújtotta. Örömmel elfogadtam,a "táncparkettre" sétáltunk. Keze a csípőmön pihent,miközben én a nyakát öleltem. Nem volt senki csak mi ketten.Pont mint az nap este amikor megkérte a kezem. Ez volt talán életem legjobb döntése. Soha nem gondolkoztam még ezen,de nekem hatalmas szerencsém van. Szerencsésnek mondhatom magam,hogy ismerem Harryt és a fiúkat. Nehéz lenne nélkülük,de legfőképp Harry nélkül. Mindig ott volt velem ha kelett és vigyázott rám. Merem kimondani,hogy minket az Isten is egymásnak teremtett. Sokan még csak álmodni sem mernek ilyen gondoskodó fiúról. Hihetetlen,milyen érzések uralkodnak bennem amikor vele vagyok. Mai napig izgulok,ha elmegyünk valahova ketten. Minden eggyes csóknál egyre szerelmesebb leszek belé és nem akarom elveszíteni. Hibázni emberi dolog és ő megbánta tetteit. Tényleg,már most látom tekintetében az elszántságot arra,hogy még jobban meggyőzzőn arról,hogy van helye melettem. A szám lassan véget ér és a könycseppek egyre szaporábban folynak végig arcomon. Csak remélem,hogy a mi életünk is ilyen szépen és boldogan fog véget érni. Hisz nincs szebb dolog egy sírig tartó szerelemnél.
Harry nem szólt semmit csak letörölte könnyeimet és megcsokolt. A mosoly ami az arcán szétterült teljesen rabul ejtett. Magabiztosságot és bizalmat sugárzott.
(kikapcsolhatod a zenét)
A taxi ablakán beszökő szél lóbálta fürtjeimet. Örülök,hogy újra ketten térhetünk be házunkba és,hogy nem kell egyedül aludnom. Újra magam körül tudhatom óvó és féltő karjait. Akaratlanul is de észrevettem,hogy Harry bámul. Nem tudtam mást csinálni,csak felnevettem
Én: Mi olyan érdekes rajtam.-kacagtam tovább
Harry: Olyan gyönyörű vagy.-mondta és tovább bámult.
Én: Úgy nézek ki mint minden lány.-nevettem még mindig
Harry: Szó sincs róla. Igenis máshogy nézel ki...tudod midbe szerettem bele elösször?.-kérdezte
Én: Na mimbe?.-kérdeztem mosolyogva és tényleg kiváncsi voltam
Harry: A gyönyörű mosolyodba.-számat kezdte el nézni. Mosolyra húzodott a szám-Második a szemed volt. A gyönyrű boci szemeid,mindig amikor belenézek elolvadok.-egyre csak közeledett. Még soha nem mondott nekem ilyet. Nem bírtam tovább,gyorsan megszüntettem a köztünk lévő kis távolságot is..
Mikor beléptünk az ajtón hatalmas meglepetés fogadott minket. Mind a 4 fiú minket várt,azt sem tudtam melyiküknek ugorjak elösször a nyakába. De nem is baj,hisz gyorsan megelőztek engem és ők ugrottak a mi nyakunkba.
Én: Óh istenem annyira hiányoztatok.-és újra könnyek szöktek a szemembe
Loui: Te is nekünk.
Niall: Nagyon-nagyon.-majd megint megölelt,mire mindenki újra hozzám bújt.
Én: Köszönöm-suttogtam Loui fülébe.Nem mondott semmit csak még hatalmasabb mosoly ült ki arcára.
Még órákon át...miket beszélek én egészen reggelig beszélgettünk. Megbeszéltük,hogy pár nap múlva újra megyünk turnézni. Igen én is megyek aminek nagyon örülök. Amikor felhívtuk Pault,hogy nem lenne-e baj ha én is mennék,szinte sikitozott örömében,hogy megint velük tartok. Oh Istenem az a nagy mackó is nagyon hiányzott már.
Harry: Jó éjt hercegnőm.-majd nyomott egy puszit a homlokomra
Én: Jó éjt.-majd kezei szorosabban öleltek magához mint eddig valaha.
Harry: Szeretlek.-suttogta pár perc néma csönd után
Én: én is szeretlek-mondtam majd álomba merültem.
2012. október 3., szerda
Elösször is szeretném megköszönni a második díjamat Vickyéknek:)Nagyon boldoggá tettetek:))
Szabályok
-
Mindenkinek kell 11 dolgot írnia magáról!
- A
jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!
- A
jelöltnek újabb 11 dolgot kérdeznie kell!
- 11 blognak tovább kell
küldeni!/Bocsánat, de nem 11 blog lesz/
- Nincs vissza adás-jelölés.
11 kérdés:
1. Hány éves vagy?
2. Ez az egyetlen blogod vagy van másik is?
3. Kedvenc együttes?
4. Kedvenc énekes?
5. Kedvenc film?
6. Vígjáték vagy horror?
7. Pop vagy rock?
8. Directioner vagy Beliber?
9. Pasiideál?
10. Ha 3 kívánságod lehetne mit kívánnál?
11. Mióta írsz?
1. Hány éves vagy?
2. Ez az egyetlen blogod vagy van másik is?
3. Kedvenc együttes?
4. Kedvenc énekes?
5. Kedvenc film?
6. Vígjáték vagy horror?
7. Pop vagy rock?
8. Directioner vagy Beliber?
9. Pasiideál?
10. Ha 3 kívánságod lehetne mit kívánnál?
11. Mióta írsz?
11 válasz:
1. 15
2. még csak ez van de nem sokára belekezdek egy másikba:)
3. egyértelmüen az ONE DIRECTIOEN :)))
4. nincs kedvenc..:I
5. hmmm...nem tudnék eggyet kiemelni:/
6. horror
7. pop(rock az eggyetlen műfaj amit nem szeretek)
8. DIRECTIONER♥ 4ever♥
9.
nincs ideál..
10. had jussak ki egyszer az Olimpiára/ had találkozzak az 1D-vel..éééés...: had kivánjak még 3-at:D
11. nyár eleje óta...talán
11 dolog magamról:
-15 éves vagyok
-Budapesten lakom
-van egy tesóm és egy cicám:D
-kézilabdázom már 5 éve
-minden álmom,hogy egyszer kijussak az Olimpiára
-meg persze,hogy találkozzak az 1D-vel
-barna göndör hajam van és barna szemem
-sport gimibe járok..
-elég jól rajzolok..(nem egozás)
-szülinapomra tetkóóóót kapok:$$
-imádom a kínait:D
11 kérdésem:
1.Hány éves vagy?
2.Hol laksz?
3.Van tesód?/hány éves,fiú vagy lány/
4.Milyen telód van?
5.Sportolsz valamit?/ha igen akkor mit/
6.Milyen telód van?
7.Mi a csengőhangod?
8.Directionernek vallod magad?
9.Hiszel Larryben?:$$
10.Ismered a Little Mixet?
11.Na és Cher Lloyd-ot?
Blogok akiknek a díjat küldöm:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)