6.Fejezet

Azt se tudom hány óra lehet,de már nagyon régóta itt lehetek,mert kezd besötétedni. Nem tudom elhinni,hogy Harry ezt tette vele. De vajon miért tette? Nem is érdekel....de ez hülyeség,mert nagyon is izgat a dolog. Lehet,hogy valami rosszat tettem neki és így akar bosszút állni? Dehát ő a legjobb barátom, nem tettem vele semmi rosszat. Beszélnem kéne valakivel. Az a legfurcsább,hogy nem haragszom Harryre,csak egyszerűen nagyon rosszul esik amit tett. De vajon miért nem haragszom rá? Ennyire szeretem? Mostmár úgyis mindegy. Hazakéne mennem, de ott biztos keresni fognak. Majd megkérem Anne-t,hogy ne engedjen be senkit.
Én: Szia Anne hazajöttem.
Anne: Szia kincsem. Uramég miért sírsz?
Én: Nem fontos,biztos nem érdekel.
Anne: Hogy a fenébe ne érdekelne. Gyere főzök egy teát és mesélj el mindent.
Kimentünk a konyhába és mindent elmeséltem Annena.
Anne: Nem így ismerem Harryt, de van egy selytésem..Nagyon mérges vagy rá?
Én: Ez a legfurcsább,nem vagyok rá mérges,csak nagyon rosszul esett,nem tudok rá haragudni. De szerinted miért csinálta?
Anne: Egy kérdéssel fogok válaszolni.: Te mit érzel iránta?
Én: Nem értelek,én..én..csak..
Anne: Na látod...ugyan ezt érzi irántad. Te mit tettél volna a helyében. Nem védem,mert tényleg nagy hülyeséget csinált. De gondolkozz el azon amit mondtam. Menj alud ki magad.
Én: Köszönöm Anne. Jóét.
Felmentem a szobámba. Lefürödtem, felvettem a pizsamámat és elövettem a közös képeinket. Egész este ezeket nézegettem és azon gondolkoztam amit Anne mondott. Többször is megfordlt a fejemben,hogy szeret engem. De az lehetetlen,hisz Harry nem az a fajta aki nem mondja el egy lánynak ha tetszik neki. Kéne beszélnem vele,de nem fog menni,összefogok törni. Inkább beszélek Louival. Szegény Loui, nem is szeretem igazán, csak Harryt próbáltam valahogy pótólni.

Csakúgy teltek a napok. Harry minden nap többször is felhívott, de sosem vettem fel,egyszerűen nem volt erőm hozzá. Nagy szerencsémre nem jöhetett haza,mert már lassan finálé és nagyon sokat készülnek. Valaki csöngetett. Anne itthon van majd ő kinyitja. Kicsit hallgatózok...csak egy férfi hangot hallok várjunk csak jön fel a lépcsőn és most bekopog a szobámba. És ha Harry az? Még nem tudok vele beszélni.
Én: Ki az?
Loui: Amanda? Loui vagyok...Beengetsz?
Én: Nyitva van..
Loui: Szia,már nagyon hiányzol nekünk..főleg Harrynek..
Annyira jólesett őt látni,hogy odarohantam hozzá és olyan erősen megöleltem ahogy csak tudtam. Sajnos nem bírtam ki sírás nélkül. Loui teljesen megértett,nagyon sokat beszélgettünk. Elmondta,hogy Harry is nagyon össze van törve és ha nem kell kimenni a házból akkor egész nap csak a takarója alatt fekszik és nem szólal meg. Loui még arra is megkért,hogy menjek el a fináléra, azt mondta,hogy Harry nem tud róla és majd olyan helyre ülök ahol észre sem fog venni. Már több mint három órája beszélgettünk, de mostmár mennie kelett,mert próbája lessz. Mindent megköszöntem neki és elbúcsuztunk.

*Harry szemszöge*
Valaki kiment a lakásból. Ki lehetett az csak mi vagyunk itthon szóval valaki közülünk....Valaki kopog az ajtón..
Niall: Bejöhetek:
Én: Gyere csak..
Niall: Meddig akarsz még itt gubbasztani a takaród alatt? Tudom,hogy nagyon fáj, de túl kell tenned magad rajta
Én: De nagyon nehéz..annyira szeretem.
Niall: Tudom, de Harry ez neked sem jó.
Én: De nem tudok nélküle élni. A telefont se veszi föl, nem válaszol az sms-re sem.
Niall: Figyelj Harry. Loui most ment el hozzá,hogy beszéljen vele.
Én: Miről?
Niall: Azt találta ki Loui,hogy elhívja a fináléra és akkor te majd mindenki elött elmondassz neki mindent amit érzel és bocsánatot kérsz.
Én: Úgyse fog eljönni...ismerem.
Niall: Lehet, de Loui azt mondja majd neki,hogy te nem tudsz arról,hogy eljön és,hogy majd oda ölteti ahol nem látod...
Én: Ezt ti találtátok ki?
Niall: Igen,nem szeretünk így látni téged..
Én: Köszönöm..ti vagytok a legjobbak!
Niall: A legjobbról jut eszembe....lemegyek eszek valamit..
Én: Várj én is jövök...

*Amanda szemszöge*
Holnap finálé és még azt sem tudom mit vegyek fel. Nagyon szépnek kell lennem. Megkérdezek Anne-t,hogy melyik ruhámat válasszam. Nagyon sok ruhám van...de megvan az 5 legjobb le is megyek megkérdezem....Ezt fogom felvenni holnap:

Hamar eljött a másnap este. Anneval már két órával hamarabb odaértünk. Loui elvezetett egy hátsó sórba és azt mondta,hogy Harry itt nem fog észrevenni.Elkezdődött az élő show és a fiúk következtek. Nagyon izgultam. Amikor megpillantottam Harry,lélegzetem ellált és mukkani nem tudtam. Annyira rég láttam már olyan helyes volt. Odarohantam volna hozzá,hogy megöleljem,de még bocsánatot sem kért.


*Harry szemszöge*
Loui: Mi jövünk Harry.
Én: Jövök..
Az volt a terv,hogy elénekeljük a dalunkat és én bejelentem,hogy szeretem Amandát. Elénekeltük a dalt! Nagyon jó volt ennyi ember elött énekelni. Felemelő érzés,hogy ennyi ember szeret minket. A zsűri is elmondta amit akar. Niall oldalba bökött,hogy eljött a pillanat. Szívem egyre hevesebben ver. Mi van ha nem szeret? Most nem szabad erre gondolnom.
Műsorvezető: Ha önök is azt szeretnék,hogy az One Direction nyerjen pötyögjék be a kódokat és tárcsázzanak. Most egy rövid reklám,de utána visszajövünk.
Én: Várjanak. Szeretnék valamit mondani.
Néma csönd lett. Még a légy zümmögését is hallani lehetett volna. Nem értette senki sem mit akarok. Ránéztem Louira és ő bólintott,hogy kezdjek neki.
Én: Amanda Bosh. Tudom,hogy itt vagy valahol. Tudom,hogy semmi pénzért nem hagytad volna ki,hogy megnézz minket. Azt is tudom,hogy most teljesen lefagytál, mert túl stresszelted magad. Még azt is tudom,hogy biztos gyönyörű vagy,mert mindig az vagy. Nem is tudom eddig miért nem mondtam neked?!

*Amanda szemszöge*
A fiúk nagyon szépen énekeltek. Most reklám lessz szóval kimegyek levegőzni. Várjunk csak Harrynél van a mikrofon és kimondta a nevemet. Rólam beszél,tudja,hogy lefagytam,hisz nagyon ismer.
Harry: Megtudsz nekem bocsájtani Amanda?
Rám mutatott. Mindenki engem néz..azt sem tudom mit mondjak. Mi a fene.
Én: Liam mit csinálsz?
Liam: Csak felviszlek a színpadra.
Ott álltam a színpadon.Még mindig mindenki néma csöndben figyelte a történteket.
Harry: Nagyon sajnálom Amanda amit tettem, de SZERETLEK. Sosem mertem bevallani neked,mert azt hittem,hogy te csak barátként szeretsz. Nem tudom,hogy ez igaz-e. De én nem bírom tovább magamban tartani. Szeretlek Amanda Bosh.
Uramég! Szeret azt mondta szeret. Most álmodom? Valaki csípjen meg! Nem tudok megszólalni. Hogy hozhatott Harry ilyen helyzetbe tudja,hogy ilyenkor lefagyok. Várjunk csak mit csinál? Ez most komoly mindenki elött fogott és a vállára vett és kivitt a lihegőbe. Ketten voltunk itt, a többiek csak késöbb jöttek utánunk.
Harry: Amanda tényleg nagyon sajnálom,de szeretlek. Nem bírtam volna ha összejössz Louival. Nem mondassz semmit?
Annyira örültem,hogy szeret. Lassan odamentem hozzá a szemébe néztem és azt mondtam,hogy.: "Én is szeretlek Harry"
Megcsókoltam. Ekkor Loui lépett be hozzánk. Nagyon nem zavart minket. Tovább csókolóztunk.
Loui: Öhm...kis szerelmes gerléim,remélem tudjátok,hogy ezt leadja a Tv. Minden kivetitő titeket mutat.
Nem is fogtuk fel Harryvel,hogy mit mond. Csak egymással voltunk elfoglalva. Mikor elengedtük egymás ajkait,mindenki tapsolni kezdett és gratuláltak nekünk.
Harry: Nem is mondtam még ma,hogy milyen gyönyörű vagy.
Erre nem mondtam semmit csak megint megcsókoltam.
Niall: Harry gyere. Eredmény hirdetés van.
Én: Sok sikert! Szorítok.
El sem hittem,hogy ez történt velem. Életem szerelme bevalotta,hogy szeret. Végig azt hittem,hogy álmodom.De ezzel most nem szabad foglalkoznom.
 Most kiderül,hogy hanyadikok lettek..

Hölgyeim és uraim harmadik lett a..........

5.Fejezet

Mindenki táltott szájjal várta a válaszomat. Harryre néztem,de ő csak bólogatott,hogy ne. Eree nagyon pipa lettem ezért igent mondtam. Nehogy már Harry mondja meg mit csinálak..
Én: Igen Loui.
Loui: Ez most komoly? Este érted megyek 8-ra
Én: Rendben. Na szerintem én megyek. Sziasztok fiúk.
Nagyon vártam már az estét. Loui nagyon kedves fiú,nagyon kedvelem. De Harryt még mindig nem értem,hisz úgy beszéltük meg,hogy mindenben támogatni fogjuk egymást erre most leakart beszélni egy randiról. Pedig ő is tudja,hogy Loui rendes fiú. Harry sosem látott szivesen olyan fiúval akiben nem bízott. Na mindeggy is most nem szabad Harryvel törődnöm. Elmegyek veszek valami szép ruhát estére.


*Harry szemszöge*
Ez a Niall mi a fenét aggódik ennyire? Várjunk csak Loui akar valamit kérdezni Amandától. Biztos nem fontos csak valami hülyeség ahogy ismerem őt.
Loui: Amanda eljössz velem randizni?
Hogy mi a fene? Elhívta Amandát randizni? Nem mehet el a végén még bele szeret Louiba. Nem bírnám ki. Amanda az én véleményemet várja mit monjak. Bólogass Harry,mond,hogy igen. Mi? Azt mondtam neki,hogy ne. Nem ezt akartam,most nagyon mérges rám Amanda. Ismerem ezt a nézést. Csalódott bennem. Mekkora egy marha vagyok. Csak nem mond igent.
Amanda: Igen Loui.
Igent mondott. Nem bírom ki ha egymásba szeretnek. Valamit csinálnom kell. Beszélek Louival. Nem inkább nem.


*Loui szemszöge*
El sem hiszem igent mondott ez a gyönyörű lány. Még azt sem tudom hova vigyem este. Megkérdezem Harryt mégis csak ő a legjobb haverja.
Én: Harry..beszélhetnénk?
Harry: Mondjad csak haver.
Én: Amandáról lenne szó.
Harry: Gondoltam.
Nagyon furcsán viselkedik Harry. Már-már olyan mintha féltékeny lenne. Remélem ez nem fog a barátságunkra menni.
Én: Hát csak te ismered Amandát és arra lennék kiváncsi,hogy milyen helyeket szeret?
Harry: Nem szereti a túl csicsás dolgokat. Inkább az az egyszerű lány. Biztos nagyon szép lessz ma. Mindig kicsípi magát ha randija lessz. Most is biztos a plázában van és ruhákat próbál....
Én: Köszönöm. Szerintem elviszem vacsorázni utána pedig elmegyünk sétálni.
Harry: Nagyon jó-mondta flegmán-
Én: De ugye nem baj? Mert ha szereted akkor én békén hagyom,nem akarom,hogy rámenjen a barátságunk.
Harry: Mi? Még,hogy szeretem,dehogyis csak barátok vagyunk. Jó szórakozást estére.


*Amanda szemszöge*
Van még 2 órám 8-ig. Remélem tetszeni fog Louinak a ruhám. Direk egy csíkos miniruhát vettem,mert tudom,hogy imádja a csíkos ruhákat. Elmegyek lezuhanyzok megmosom a hajam és felöltözök. Várjunk csak valaki küldött egy sms-t.
                         Feladó: Loui:)
                                  " Szia Amanda nem lenne baj ha te jönnél ide a házhoz,mert a fiúk látni
                                      akarnak?"

Írtam neki egy sms-t,hogy semmi baj és,hogy 8-ra ott vagyok. Elkészültem. Szerencsére annyira nem voolt messze a ház ezért 8-ra pont odaértem. Csöngettem. Niall nyitott ajtót. Tátott szájjal állt vagy 5 percig.
Én: Szia Niall. Loui?
Niall: Öhm...5 perc és jön addig gyere be. Gyönyörű vagy.
Liam leordibált az emeletről és azt kérdezte kiaz?
Niall: Csak Amanda van itt.
Harry felordított és már rohant is le az emeletről. A kis szerencsétlen az utolsó elötti lépcső fokon megbotlott és leesett. Niall csak röhögött. De én aggódva odarohantam hozzá.
Én: Jaj istenem Harry jól vagy?
Harry: Nem tudom...a hajam még jól áll?
Én: Olyan hülye vagy azt hittem már van valami komoly bajod. Na állj fel.
Rámnézett és megint elesett.
Én: Ennyire fáj a fejed?
Harry: Nem csak gyönyörű vagy.
Nagyon jól esett,hogy Harry ezt mondta nekem. Kár,hogy nem gondolja komolyan. Ahogy őt ismerem már biztos becsajozott itt a házban.
Loui jött le a lépcsőn. Mit ne mondjak megkellett kapaszkodnom, annyira helyes volt Loui.
Loui: Amanda eszméletlenül csinos vagy. És nagyon tetszik a csíkos ruhád. Mehetünk?
Én: Köszönöm,csak miattad vettem csíkosat. Persze mehetünk. Sziasztok fiúk.
Az este gyönyörüen telt. Elösször elvitt vacsorázni utána meg rengeteget sétáltunk és beszélgettünk.
Én: Nagyon köszönöm ezt az estét. Megyünk kezdek kicsit fázni.
Loui: Persze. De addig is odaadom a pulcsim. Haza vigyelek?
Én: Nagyon szépen köszöm de veled megyek, megigértem Harrynek,hogy ott alszom nálatok.
Loui: Szóval Harryvel alszol?-teljesen elszomorodott-
Én: Hát aludhatok veled is..
Loui: Annak nagyon örülnék.
Már a ház elött voltunk. Alig volt két centi a szánk között amikor valaki kinyitotta az ajtót. Harry volt az és azt mondta,hogy valaki csöngetett,ezért nyitotta ki az ajtót. Monjuk lehet,hogy véletlenül neki dőltem. Lefürödtem amikor beléptem a szobába Harry szólalt meg:
Harry: Na gyere-és az ágyat ütögette maga melett.-
Én: Nem lenne baj ha most Louival aludnék?
Harry: És én? Velem mikor fogsz?
Én: Bocsánat. Igérem neked,hogy holnap veled alszom.
Nyomtam egy jóét puszit Harry arcára és befeküdtem Loui mellé. Ő átkarolt és úgy beszélgettünk még. Mindig amikor megakart csókolni Harry odaszólt,hogy alszunk-e? Mintha direkt nem akarta volna,hogy elcsattanjon első csókunk.


Több mint két hét telte el azóta. Szerencsére a fiúk eddig mindig tovább jutottak. Ami engem és Loui-t illet semmit sem haladtunk a kapcsolatunkban mert Harry megakadályozta. Még az első csókunk se csattant el. Ami úgy gondolom egy kicsit ciki. Ma otthon aludtam és úgyvolt,hogy reggel átmegyek a fiúkhoz és Louival elmegyünk valahova. Át is mentem, kérdeztem Loui-t,hogy mehetünk-e, de azt mondta,hogy most sehova se akar velem menni. Ez nagyon rosszul esett és sírva mentem fel Harryhez.
Én: Zavarhatlak Harry?
Harry: Te mindig zavarhatsz de mi a baj? Miért sírsz?
Leültem Harry mellé ő átölelt és elmeséltem neki mi történt lent.

*Harry szemszöge*
Mit tettem? Most itt sír Amanda az én hülyeségem miatt. Miért kelett azt hazudnom Louinak,hogy Amanda most egy másik fiúval kavar? Most mi a fenét tegyek? Ha elmondom az igazat akkor mind ketten megharagszanak rám.
Amanda: Köszönöm,hogy segítessz Harry. Szeretlek. De ezt meg kell beszélnem Louival.
Azt mondta szeret. Biztos csak mint barát. Hogy mi? Megakarja beszélni Louival akkor kifog derülni minden. Már ki is ment utána kell mennem.

*Amanda szemszöge*
Muszáj megbeszélnek Louival nagyon kedvelem.
Én: Loui. Beszélhetnénk?
Loui: Persze..mondjad csak..
Én: Miért nem akarsz velem jönni bárhova is?
Loui: Mert most kavarsz valaki mással és én ezt így nem akarom.
Én: Mi? Nem kavarok senkivel. Ki a fene mondta ezt neked?
Loui: Harry mondta,hogy van egy fiú akivel most fogsz összejönni.
Én: Ez nem igaz..
Nagyon dühös voltam Harryre. Nem értettem miért csinálta ezt. De szerencsémre, pont most lépett be a nappaliba.
Én: Harry! Te mi a fenét képzelsz magadról?
Harry: Én..én..had magyarázzam meg.
Én: Nem érdekel. Azt hittem legjobb barátok vagyunk,hogy tehetted ezt? Utállak! Soha többé nem akarlak látni.
Loui: Nagyot csalódtam benned Harry!
Annyira összetörte a szívemet Harry,hogy nem bírtam. Fogtam magam és kirohantam az ajtón. Loui még utánam szólt, de nem tudtam most vele foglalkozni. Egy parkban kötöttem ki és csak azon gondolkoztam miért tette ezt a legjobb barátom?


*Harry szemszöge*
Mekkora egy barom vagyok. Most vesztettem el a legjobb barátomat és az életem szerelmét. Nem vagyok az a sírós fajta de nem bírtam.Leültem a kanapéra és elkezdtem sírni.
Loui: Harry, nem kéne megbeszélnünk!
Én: Szóba állsz velem?
Loui: Persze,csak nem értelek. Légyszi mond el,hogy ezt miért csináltad.
Én: Szeretem.
Loui: Tudom
Én: Honnan?
Loui: Annyira látszik rajtad. Ezért nem is jártam vele.
Én: Nem akartál járni vele?
Loui:  Nem akartalak olyan helyzetbe hozni. Csak azt nem értem,hogy miért nem mondtad el neki?
Én: Félek...tudod ő csak barátként tekint rám.
Loui: Nem olyan biztos az. De Harry..még mindig nem késő elmondani neki.
Én: De azt se tudom hova ment. És már biztos nem fog visszajönni.
Loui: Majd kitalálunk valamit. Igérem.
Én: Köszönöm Loui. Igaz barát vagy.

4.Fejezet




Az órák csak úgy repültek ahogyan a nappaliban ültünk és találgattuk,mi is legyen a banda neve. Millió és egy hülye ötlet jutott eszünkbe de egy olyan sem ami megfelelne.
-One Direction-kiáltott fel Harry és senki sem értette mi a francról beszél-One Direction,legyen ez a banda neve-mosolygott. Mindannyian ízlelgettük és mondogattuk.
-Király-mondta Zayn és ezzel mindenki egyet értett.
-Szóval megalapult az One Direction-mosolyogtam.
 -Szuper,ki kér inni?-kérdezte Harry. Mi van vele? Életében nem hozott még senkinek sem semmit magától.
-Nekem vizet hozz légyszíves-már a konyhában volt amikor leadtam a 'rendelésem". Nem sokára egy tálcával tért vissza rajta az üditőkkel. Mindenki meg köszönte amikor oda adta neki.
-Nekem nem adod ide?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-O dehogy is nem-és azzal a lendülettel a pohár víz a fejemen landolt.Végig fojt az arcomon,nyakamon,mellkasomon egészem a földig. Nem gondoltam,hogy betartja reggeli igéretét. Idegesen néztem rá majd a fiúkra akik nem mertek nevetni.
-Harold! Fuss ha szép az életed!-álltam fel fújtatva.
Se szó se beszéd olyan gyorsan rajtolt,hogy képtelen voltam utol érni. Az emeletre felérve minden lehető helyen megnéztem de sehol sem találtam. Fene fogja keresni,gondoltam és azzal a lendülettel meg is indultam a nappali felé ahol a fiúk még mindig csak röhögtek
-Sajna nem találtam,de még úgy is visszakapja-huppantam le a kanapéra.
-De ti most jártok?-kérdezte Liam.
-Nem dehogy. Ő a legjobb barátom-éreztem,hogy mosolyom kínos,pont mint a helyzet.
-De régen jártatok..nem?-erősködött Niall is.
-Figyeljetek. Nem jártunk, és nem is fogunk,mi...csak barátok vagyunk-de rosz ezt kimondani.

***

Az idő csak szaladt,mintha megakarna nyerni egy versenyt. Minden nap összejöttünk és próbáltunk,mármint én csak néztem és csodáltam őket. Rengeteget szórakoztunk és idővel egyre jobban megkedveltem őket. Főleg Louit,vele nevettem a legtöbbet,nagyon kedves és valljuk be helyes is. Azt hiszem,hogy tetszik.
Időközben sor került a mentor házra is ahol a fiúk tovább jutottak így élő adásban léphetnek fel. Persze izgulhattunk rendesen,mert napokkal a mentor ház előtt a tenger parton voltunk és Loui egy tengeri sünbe lépett ami miatt kórházba kellett vinni. Bár sántikálva de részt vett ő is az éneklésben.

 Számoltuk a napokat és nagyon hamar el is jött a várva várt. A fiúk,már korán reggel bementek a stúdióba én-sok könyörgés után-délelőtt mentem be hozzájuk. Még Annek a néző térről nézték az adást addig én hátul a lihegőből.Szerencsére nagyon kedvesek voltak így rengetek mindenkivel összebarátkoztam. Azt mondták,hogy már alapból olyan volt mintha ismertek volna,mert a fiúk sokat meséltek rólam,főleg Harry.
Remegő kezekkel ültem amikor a fiúk elmentek,hogy felkészüljenek. Szívem nagyot dobbant mikor meghallottam az első hangokat,a szám végére mindenki őrjöngött,mind a lihegőben mind a nézőtéren. Könnyeim kis patakokban fojtak a büszkeségtől,amikor ezt a 'pihenők' észrevették körém gyültek és úgy vártuk,hogy a fiúk megérkezzenek. Harry lépett be elősször hatalmas vigyorral és egyből a karjába is vont. Nyakába nevettem ahogy a fejem búbját puszilgatta. Aztán helyet foglaltunk a kanapén és sorra hallgattuk a jobbnál-jobb dalokat.
A só lassan a vége felé következett de a fiúk ügyesen vették az akadályt és szinte elsőnek jutottak továbbb.
-Hagyjátok..mindig ez van ha túl stresszeli magát-intett a többieknek akik nem értették miért vágok ilyen fejet. Harry a vállára kapott amit sikoltással jutalmaztam ezért a fenekemre csapott.Kocsiba ültetett és még megvártuk a többieket,hogy egy hatalmas házhoz fuvarosztassuk magunkat.
-Minek hoztál ide te?-néztem körbe a hatalmas elő'csarnokban'.
-Mostantól itt fogunk lakni-hangja kicsit szomorkás volt ahogyan beléptünk egy szobába arca mégis ragyogott.
-Ez azt jelenti,hogy nem jössz haza velem?-le kellett ülnöm meglepettségemben.
-Azt-lehuppant mellém az ágyba és arcom a mellkasára húzta.
-És akkor most kivel fogok aludni?-alig akartam elhinni,már nagyon régóta alszom Harryvel és nélküle rosz lesz,nagyon rosz.
-Majd sietek haza hozzád-puszit nyomott fejem búbjára és lassan ringatott.
-Inkább ne siess. Halljátok fiúk ne siessetek!-olyan hirtelen egyenesedtem fel,hogy a másik oldalamon ülő Niall megrezzent.
-Csak a te kedvedért nem sietünk majd-mosolygott
-Egy feltétellel-azzal felmutatta mutató ujját- Ha egyszer velem is alszol-kicsit elpirultam ezért megint Harry mellkasába bújtam.
-Persze Loui egyszer majd veled is alszom-motyogtam zavaromban.Mindenki nevetett kivéve Harryt-De most már megyek.Későre jár-fel álltam és elindultam a lépcsőn.
-Nem felejtettél el valamit?-kiáltott utánam Harry. Vissza rohantam megöleltem és ahol csak értem puszit nyomtam arcára.
-Hiányozni fogsz-suttogtuk egyszerre.

***

"Nagyon hiányzol!Nem alszol ma velem?"-jött az sms Harrytől.Már hetek teltek el azóta,hogy az x factorban vannak és nagyon hiányzik. Már alig bírom nélküle.

"De még tanulnom kell,meg nekem holnap iskola van:("

"Akkor majd holnap nem mész"-Nem is tudom miért de belementem.

A ház elé érve a megadott koordináták szerint találtam rá a kulcsra ami a hatalmas bejárati ajtót nyitotta. Már sötétség és csend honolt az egész lakásban ezért a lehető leghalkabban osontam fel az emeletre azon belül is a fiúk szobájába. Résnyire nyitottam az ajtót és a gyér folyosó szoba fényével észleltem,hogy Harry nincs a helyén. Beljebb léptem és amikor be is bizonyosodott ki akartam sétálni de egy kéz elkapott és befogta a számat.
-Eszednél vagy? Majdnem szívrohamot kaptam-suttogtam és lihegtem amikor elengedett.
-Már csak az kellett volna. Nem úgy volt,hogy velem alszol?-tárta szét karjait.
-Az még az előtt volt,hogy majdnem meghaltam szívrohamban?-vágtam keresztbe a kezem de Harry felkapott és az ágyába fektetett. Egyik kezét fejem alá dugta míg másikkal a derekamat karolta át. Lábát átdugta az enyémen és egy jó éjt puszit nyomott az orromra. Annyi hét után végre nyugton és békésen tudtam elaludni.
Reggel hangos susmogás csapta meg a fülemet és amikor kinyitottam szemeimet négy csodálkozó és megdöbbent fiúval találtam szembe magam.
-Ti meg mi a fenét csináltok? Amanda te mit keresel itt?-idegeskedett Niall.
-Neked is szia. Amúgy meg itt aludtam, Harryvel-az említettre néztem aki még csak most éledezett.


*Harry szemszöge*
Niall ideges hangjára kellett megszakítanom az épp gyönyörű és nyugodt álmom. Hetek óta csak forgolódom és soha nem alszom ki magam. De tegnap amikor végre megint velem volt Amanda úgy aludtam,mint még soha.Megnyugtat ha este vele alszom el,mert felemelő,nem e világi ahogy átkarolom, érzem haja finom illatát. Nagyon szeretek odabújni hozzá. Bőre olyan lágy és puha,hogy azt szavakba önteni nem lehet. Imádom ha arra alszik el,hogy én simogatom. Imádom,ahogy reggelente puszit ad és megköszöni,hogy este elaltattam. Na de vissza a valóságba. Niall mi a fenét hisztizik?
-Niall mi van már?-nyújtóztam egyet és Amandára mosolyogtam aki engem nézett-
-Csak az,hogy ha ezt meglátják,és megfogják mert be van kamerázva a ház akkor nagyon le leszünk szidva. És kiraknak a műsorból-idegesedett az Ír-akit egyébként imádok.-
-Dehogy raknak ki,max jól leszidnak. Mármint Harryt-mosolygott.


*Loui szemszöge*
Néha nem értem Harryt. Azt mondja,hogy nem tetszik neki Amanda és,hogy nem szereti de ahogyan néz rá és ahogy beszél róla.Tényleg nem értem. Bár mondjuk Amanda csodálatos lány. El is hívom randizni. Most!

*Amanda szemszöge*
Ezek oolyan hülyék, már vagy fél órája veszekednek egy kis apróságon.
-Fiúk légyszíves,valamit szeretnék kérdezni Amandától!-Loui idegesen tördelte ujjait,persze mindenki elhallgatott és kíváncsian várta a kérdést.
-Mond nyugodtan-egy bíztató mosollyal ajándékoztam meg bátorításképp.
-Na szóval csak arra gondoltam,hogy mi lenne ha...mármint eljössz velem randizni?-dadogott.

3. Fejezet.




Ez a nap is eljött,mi hárman apa,anya és én szomorkásan én mégis boldogan állunk a Styles ház előtt.Hosszan nyomom a csengőt ahogy azt már megszoktam.Furcsa lesz,hogy mostantól nem kell hisz ez már az én otthonom is.Hangos dörömbölés és Harry kiabáló hangja hoz vissza az itt és mostba. "Anya ne! Majd én nyitom"
-Sziaaa Amanda,Katy és Bob-Harry mosolya körbe futott hülye fején. Gyorsan megölelgetett,puszit adott anyának és kezet fogott apával.
-Szia Harry,Anne itthon van?-kérdezte anya és beljebb lépett.
-Persze, bent van a konyhában ide hívom-és azzal Harry már el is tűnt.
-Nagyon szépen köszönök mindent Anne. Bármi rosszat csinálna csak hívj!-anya hála képpen megölelte Anne-t.
-Még egyszer köszönünk mindent de most már mennünk kell nekünk is-mondta apa és szorosan magához ölelt. Könnyek csorogtak le mind hármunk arcáról,anya már szinte zokogott és alig akart engedni.Nagyon fognak hiányozni,remélem azért sűrűn meglátogatjuk egymást.
Az utcáról még integettem nekik ahogy elhajtanak az autóval.
-Én is nagyon szépen köszönöm Anne!-hálálkodtam amint beléptem a lakásba.
-Ez csak természetes kicsim. Harry segíts felvinni a bőröndjeit-adta ki a parancsot ellent mondást nem tűrően.
-De hát neki is van keze-hadonázótt és felemelte a kezem majd le is ejtette ami olyan erővel zuhant,hogy szinte fájt ahogyan megcsapta az oldalamat.
-Hagyd Anne,Harry sajna túl gyenge,hogy felvigye-gügyögtem Harrrynek,még az arcát is meg csipkedtem.
-Ezt meg se hallottam-felszegett állal ragadta meg bőröndjeimet és kezdte el felhordani az emeletre.Persze nem egyszer meg álltunk de azért a végén meg köszöntem és meg dicsértem,hogy milyen erős és ügyes.

Így teltek a napjaink,egyre jobban közeledett az XFactor napja. Mivel Harry tovább jutott, így most egy másik számot választottunk ami nagyon jól ment neki. Éjjel-nappal gyakorolta így nem is csodálkozom,hogy már holnap mennünk is kell. Olyan gyorsan repül az idő mintha idő géppel utaznánk.
A hülye vekker hajnali 6-kor ébresztett,morcosan kapcsoltam ki és siettem a mosdóba. Gyorsan,szinte kapkodva készültem el nehogy miattam késsünk el. Ahogy futottam le a lépcsőn majdnem pofára estem de sikerült megtartanom magam a korlátban. Már mindenki lent várakozott egy embert kivéve: Harryt. Idegesen mentem a konyhába és a pohár vízzel tértem csak vissza. Anne csak nevetett és a fejét csóválta.
-Harold! Hogy tudsz életed legfontosabb napján elaludni?-kiabáltam és nyakon öntöttem a jég hideg vízzel. Harry szemei kipattantak és még mielőtt elfuthattam volna maga alá gyűrt az ágyon.Elkezdett csikizni és én már sírtam a nevetéstől,egyszer csak abba hagyta és én egyből elnémultam ahogyan hajamat eltűrte az arcomból. Arcom égett,olyan vörös lehettem,mint egy érett paradicsom.
-Tudod mit ha hazajöttünk visszaadod de most inkább öltözz-lökdöstem le magamról és próbáltam minél előbb láthatatlanná válni.
-De azt se tudom mit vegyek fel-ült le Harry és kezét a térdemre rakta,majd kiskutya szemekkel nézett rám.Csak fújtattam egyet és fel álltam.
-Segítek,itt van ezt a gatyát vedd fel ezzel a pólóval és cipővel-amint kidobáltam az ágyra Harry már el is kezdett felöltözni.
-Olyan furcsa ez a gatya pedig volt már rajtam-cibálta a seggénél és az ágyékánál.
-Harry-sóhajtottam lemondóan-Vettél fel alsó gatyát-úgy néztem rá,mint egy idiótára,csak ő képes erre.
-Upssz,na dobj ide egyet-mutatott a fiók felé.
Gyórsan kocsiba ültünk és Harry egész úton a kezemet szorítva nyugtatott.Persze ő is ideges volt de én felül múltam ami valljuk be kicsit nevetséges.
Lassan megérkeztünk és megint elkezdődött az ideges várakozás. Mikor Harryt behívták annyira ideges lettem,hogy le kellett ülnöm,mert majdnem össze estem. Sajnos most már nem láttunk és nem is hallottunk semmit. Ez csak még jobban megnehezítette a dolgunkat. Az ajtó nyitódott és Harry lesétált a lépcsőn. Tudtam,láttam rajta,hogy nem jutott tovább.
-Jaj ne,Harry-suttogtam és szorosan magamhoz öleltem,arcát a nyakamba temette és reszketett a vissza fojtott sírástól.
-Add ki magadból-haját simogattam és hirtelen zokogásban tört ki.Könnyeim szabadon fólytak végig arcomon ahogyan reszkető testét simogattam.
-Semmi baj,megpróbáljuk jövőre-biztattam.
-Nem Amanda nekem nincs tehetségem ehhez-rázta a fejét és még mindig nem nézett rám.Vállánál fogva eltoltam magamtól és mélyen a szemeibe néztem miközben ő letörölt arcomról egy sós cseppet.
-Ne mondj ilyeneket.,igenis tehetséges vagy. Ne tudd meg mit érzek amikor elkezdesz énekelnigyomrom görcsbe rándul libabőrös lesz az egész testem csak arra tudok koncentrálni,hogy énekelsz. És amikor befejezed alig várom,hogy újra kezd-biztatóan mosolyogtam rá. Megölelt és csak annyira kért meg,hogy most már menjünk. Már a bejáratnál voltunk amikor valaki hozzánk rohant és meg ragadta Harry kezét.
-Harry kérlek gyere velem-mondta és várta,hogy Harry kövesse.


*Harry szemszöge*
Ali álltam a lábamon a szomorúságtól és a fájdalomtól amikor valaki azt mondta,hogy menjek vele.
-Várjatok meg,sietek-néztem Amandára és elengedtem a kezét.
A pasas felkísért a színpadra ahol rajtam kívül állt már egy csapat lány és 4 fiú akik mellé be is álltam. Mindenkinek meg volt gyötörve az arca és vörös volt a szeme a sok sírástól. Átkaroltam a mellettem álló fiút akivel már találkoztam korábban és úgy vártam,hogy mi fog kisülni ebből. Azt mondták,hogy mi túl tehetségesek vagyunk,hogy csak így engedjék,hogy elsétáljunk.
-Ezért titeket csapatokba raktunk és így tovább mehettek-mindenki egy emberként ugrott fel. Sikitoztak és ordibáltak,megöleltem a négy fiút most már nevetve sétáltunk el a színpadról.
-Van kedvetek átjönni?-kérdeztem őket miután bemutatkoztunk.Egyet értően bólogattak és elindultunk a kijárat felé ahol Amanda már hót sápadtan várt.


*Amanda szemszöge*
Harry kicsattanó örömmel szorított magához és a levegőben megpörgetett majd puszit nyomott az arcomra.
-Csapatként tovább jutottunk-mondta és most én öleltem magamhoz sikítozva-Fiúk ő itt Amanda. Amanda ő itt Liam,Zayn.Niall és Louis-mutatta be a négy fiút akik csak aranyosan mosolyogtak.
-Sziasztok-integettem nekik és mikor elindultunk a kijárat felé megfogtam Harry kezét.
-Mióta jártok?-kérdezte Loui és én egyből vörös lettem ahogyan Harry is. A szívem egy pillanatra ezerrel vert ahogyan eljátszottam a gondolattal. Bárcsak.
-Nem,mi nem ő csak a legjobb barátom.-kicsit mintha szomorú lett volna de lehet csak én értem félre a dolgokat-Nálunk is lakik,mert a szülei elköltöztek,befogadtuk a kis árvát-kezét átdobta a vállamon így könnyebben oldalba vághattam a beszólásért.
-És most mi lesz?-néztem a fiúkra.
-Most mindannyian átmegyünk hozzánk és megbeszéljük ezt az egészet-világosított fel Harry.
Mindenki betuszkolta magát a kocsiba és haza felé vettük az utat. Végig Louival beszélgettem,nagyon vicces már most imádom.

2.Fejezet


A fülem sípol és zúg az udegességtől,mindenki néma csendben várja a zsűri döntését. Rendesen kapja a dicséreteket és csak mosolyog,mintha nem lenne ideges,pedig az,nagyon is. "Igen" az utolsó zsűritag is kimondta,Harry tovább jutott. Ezt nem hiszem el,sikerült neki. Mindenki egy emberkéntt ugrik fel és várjuk,hogy Harry lejöjjön a színpadról. Hatalmas mosollyal rohan le a lépcsőn és a karjába kap. Megemel és nevetve megpörget a levegőben. Amint le tett agyon puszilom az arcát és ő csak boldogan nevet. Min annyian egy hatalmas ölelésbe burkolózunk,mindenki majd ki ugrik a bőréből.
-Amanda tovább jutottam-rázogat Harry és a mosolyt le nem lehet törölni arcunkról.
-Istenem Harry,tudom,fantasztikus voltál.Végig hittem benned-hitetlenkedek és újra magamhoz szorítom.Karja olyan erővel tart,hogy már szinte fáj.
-Csak miattad sikerült. Köszönöm-suttogja a fülembe én pedig visszanyelem könnyeimet.
Haza fele a kocsiban ülve csakis Harryn jár az eszem.Rá kellett jönnöm,hogy szerelmes vagyok belé,mindig is szerettem. De nem mondhatom el neki csak tönkre tenném a barátságunkat. Inkább szenvedek de mellettem legyen.


*Harry szemszöge*
Szívem a torkomban dobod,majd ki szakad ahogy lélegzet vissza fojtva várom a zsűri döntését. Mind annyian jókat mondanak de ez még nem jelent semmit.Egy álmom válna valóra ha tovább jutnék,egyszer szeretnék nagy énekes lenni. Amanda miatt,mindig is imádta az énekeseket és én magammal szeretném hordozgatni,hogy örökre együtt lehessünk.
"Igen" Szólalt fel az utolsó igen is és én egy köszönöm után már rohantam is le a színpadról. Ezer fele jártak a gondolataim. Komolyan tovább jutottam? Lehet valóra válik az álmom? Aztán megpillantottam a pityergő Amandát,gyórsan hozzá rohantam és karjaimba zártam.

A haza fele út néma csendben telik senki sem szól egy szót sem. Ami furcsa,mert anyáék mindig leszidnak,hogy maradjunk már nyugton,mert így nem lehet vezetni. Amanda teljesen a gondolataiba van merülve de vajon miért? Meg bántottam volna valamivel?
Szégyenlős mosolyt villant amikor észre veszi,hogy nézem. Az ő mosolya a legszebb a világon,rózsaszín telt ajkai akár a cseresznye. Nem láttam még hozzá fogható szépséget,göndör fürtjei derekáig érnek,barna szemei úgy ragyognak,mint a gyémántok. Mindig van bennük valami ami megbolondít. A szemei azok amik magába bolondítottak,már hónapok óta tudom,hogy szerelmes vagyok belé. Valószínüleg már akkor bele estem amikor átjött,hogy vissza adjuk a labdáját. Viszont nem merem elmondani neki,félek ezzel csak tönkre tenném a barátságunkat.


*Amanda szemszöge*
-Köszönöm,hogy elhoztatok. Sziasztok! Szia Harry-közel haoltam hozzá és puszit nyomtam az arcára amikor megérkeztünk.
-Szia Amanda,este jövök-integett amikor leléptem a járdára.
-Rendben siess majd.-el is felejtettem,hogy ma nálunk alszik. Rengetegszer alszunk egymásnál,nincs olyan hét ne fordulna elő. Általában horror film nézéssel kezdjük és azzal fojtatjuk,hogy halálra rémítjük egymást.
Az bejárati ajtó hangosan csapódótt be ahogy becsapta a huzat. Biztos anyáék értek haza,gyorsan lerobogtam a lépcsőn és utánuk mentem a konyhába.
-Sziaasztok!-mind kettejüket arcon pusziltam és leültem az egyik bárszékre.
-Szia kicsim! Milyen napod volt?.kérdezte anya miközben kipakolta a zacsikat.
-Nagyon jó. Tudjátok meséltem,hogy Harry jelentkezett az x factorba,na szóval ma...-nem tudtam befejezni,mert apa félbeszakított.
-Kicsim ezt majd később elmeséled,de most valami nagyon fontosat kell megbeszélnünk-helyet foglaltam velem szembe és erősítésképp megfogták egymás kezét. Ez nem kezdődik valami jól..
-Történt valami?-homlokomat ráncoltam.
-Ami azt illeti apukádat áthelyezték egy másik országba és mi is odaköltözünk-elrántottam a kezem amikor anya meg akarta fogni.Idegesen álltam fel és kezdtem kiabálni.
-Ezt most komolyan mondjátok? Mégis mikor tudtátok meg és miért csak most mondjátok el? Nem mehetünk el,nekem itt van az életem.Nem,nem tehetitek-könnyek mardosták a szemem.
-Sajnálom kicsim. Holnap után indul a gépünk,mennünk kell-apa lehajtotta a fejét.
-Nem ezt nem tehetitek velem. Mit képzeltek,hogy csak most mondjátok el?Tönkre akarjátok tenni az életem?-ordibáltam és a  könnyeim csak potyogtak. Hogy gondolták? Nem bírtam tovább egy légtérben lenni velük,fogtam a kabátom és a hideg estébe rohantam.Csak futottam,nem tudom hová de nem álltam meg. Egyszer csak ki kötöttem a helyen ahol mindig megnyugvásra találunk Harryvel. Lekuporodtam a padra és csak zokogtam.


*Harry szemszöge*
-Szia anya elmentem Amandához délelött jövünk-kiabáltam és közben már a kabátom vettem fel.
-Rendben,szia kicsim jó szórakozást-kiabált vissza a konyhából.
Szerencse,hogy egymás mellett lakunk így nem kell órákat gyalogolnom ebben a hidegben.Hosszan nyomtam a csengőt,hogy tudják én vagyok az.
-Szia-mosolyogtam Katyre amikor kinyitotta az ajtót. Kicsit megzavart,hogy könnyes és vörös a szeme de hamar megkaptam a választ.
-Ami azt illeti Harry,Amanda elfutott itthonról-suttogta és megint kitört belőle a sírás.Te jó ég,megsimogattam Katy-t és rá néztem.
-Miért? Mi történt?
-Holnap után elköltözünk egy másik országba és-nem tudta befejezni,mert a szavába vágtam.
-Mi? Ezt nem tehetik, biztos van valami megoldás-estem pánikba és csak arra tudtam gondolni,hogy nem élhetek Amanda nélkül.
-Mi is gondolkoztunk már ezen, de semmi rokona nem lakik itt,hogy hozzá költözzön-tudatta velem Katy.
-Lakhat nálunk-vetettem fel az ötletet-Igen hisz már a bátyja vagyok-értettem egyet magammal.
-Ilyet nem kérhetek-csóválta a fejét.
-Nem is,mert én kérem! Gyere át és beszéld meg anyával,nagyon kérlek szépen-könyörögtem.
-Harry-sóhajtott de arcomat láttán és,hogy kezeimmel imádkozom megragadta a kabátját-Rendben-egyezett bele.Add Istenem,hogy anya bele menjen!
-Anya beszélnetek kell!-és azzal ott hagytam őket a konyhában.

Anya és Katy már majdnem egy órája beszélnek a konyhában és nekem egyre hevesebben ver a szívem. Mi lesz ha nem engedi meg és Amandát elhurcolják egy másik országba? Nekem akkor végem..a konyha ajtó nyikorogva nyílik ki és ki lép rajta anya és Katy.
-Köszönök mindent Anne. Sziasztok!-Katy mosollyal az arcán hagyta el a házat.
-Anya?-néztem rá kérdőn.
-Van egy feltételem-anya csípőre tett kézzel nézett rám.
-Persze,bármit megteszek-csóváltam a fejem és már a lélegzetemet is vissza fojtottam.
-Mars a vendég szobába takarítani!-anya nevetett és én szorosan magamhoz öleltem.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm-ott pusziltam az arcát ahol csak értem-Rendben csak előbb elő kerítem Amandát.

*Amanda szemszöge*
Harry reszelős hangját hallottam ahogyan ordibál és rohan felém. Fel keltem és úgy vártam,hogy ide érjen. Megölelt és az ölébe ültetve foglalt helyet a padon. Mindent elmeséltem neki de ő csak néma csendben hallgatott és csak a végén mosolyodott el.
-Most mi olyan mulatságos,nem hallottad,hogy elköltözünk?-miért nevet?
-Nem igazán zavar. Ahova most költözöl ott úgyis jobban fogod magad érezni-hogy mi? Azt hittem én is hiányozni fogok neki. Szemem könnyes lett és egy két csepp végig is fojt az arcomon.
-Hogy mondhatsz ilyet? Azt hittem barátok vagyunk!-suttogtam.
-Nem vagyunk barátok!-most már tényleg nem értek semmit. Zokogva kezdtem el püfölni a mellkasát de ő csak magához szorított és úgy ringatott. A düht lassan felváltotta a fájdalom.-Amanda nem te vagy a legjobb barátom te a testvérem vagy és hozzánk költözöl.Megbeszéltem anyuddal aki meg az enyémmel.Érted? Velünk fogsz lakni-csak úgy sugárzott.Alig hittem a fülemnek.
-Harry-suttogtam-Ezt tetted értem?
-Bármit megtennék érted-mosolygott.
-Imádlak-mondtam és rá vetettem magam. Ott pusziltam az arcát ahol csak tudtam,szemét arcát,orrát,homlokát. Teljesen elpirult de annyira édes volt.

1.Fejezet


Az ébresztő óra idegesítő hangja ma is 7-kor keltett. A nap égette a szememet amikor kinyitottam.Isten verjen meg,hogy mindig elfelejtem leengedni este a redőnyöket. Gyorsan lezuhanyoztam és összekaptam magam így képes voltam 7.30-kor elindulni Harryhez. 
A csengőt hosszan nyomtam,mint minden reggel.Ebből már tudták,hogy én vagyok,meg sem vártam míg ajtót nyitnak csak besétáltam Anne-hez a konyhába.
-Szia Amanda. Harry megint elaludt menj fel és keltsd fel-mosolygott Anne.
-Szia Anne. Már megyek is.-nevettem.
Harry a legjobb barátom,fél életemet náluk töltöttem,Anne már természetesnek veszi,hogy itt vagyok.Mintha családtag lennék,mindig ezt mondja.
Halkan felosontam a lépcsőn,bementem Harry szobájába és nyakon öntöttem egy pohár vízzel.
-Harold már megint elaludtál.-kiabáltam fülébe.
- Amanda ez már a harmadik a héten,hogy így keltesz. De most nem úszod meg!-pattant ki a takaró alól.Természetesen megint meztelen volt,soha nem vesz fel semmit alváshoz. Még akkor sem sikerül néha meggyőznöm ha együtt alszunk.Folyamatosan meztelenkedik nem is zavarja,hogy látom,bár szerintem nem is úgy tekint rám mint egy lányra. Csak a haverja vagyok ami rosszul esik,mert jól esne ha szépnek tartana.
-Jólvan Haroldka . De előbb légy szíves legalább egy alsónadrágot vegyél fel.-mutattam csupasz testére
-Rendben de utána esküszöm,hogy visszaadom-fenyegetett meg mutató ujjával és a szekrényéhez sietett.
Harry felkapott magára egy alsógatyát,megfogta azt a poharat amiben én hoztam fel a vizet és teli töltötte. Gyorsan lerohantam a konyhába Annehoz valami menedékért.
-Kérlek Anne segíts!-bújtam a háta mögé.
-Segítenék én kincsem, de kölcsön kenyér visszajár.-mosolygott és engem kikerülve,menj,hogy megforgassa a palacsintát.
Harry abban a pillanatban lépett be a konyhába kezében a pohár vízzel.Vészesen közeledett és én mér csak szemeit behunyva vártam,hogy nyakon öntsön. 
-És most mégis mi a fenét vegyek fel te barom?
-Vizes póló huhuhhu-huhogott mire csak megforgattam a szemem.
-Na jólvan gyerekeim nagyon örülök,hogy jól mulattok de már 8 óra van és jó lenne időben beérni a suliba.
Felrohantunk Harry szobájába,hogy átöltözzünk. Szerencsére volt náluk ruhám ezért tudtam mit felvenni. Levettem a vizes pólót és felvettem a tisztá,ezt megismételtem a nadrágommal is. Mikor elkészülve Harryre néztem megrázta a fejét és ő is el kezdett öltözni. Mindig ez volt,hogy végig nézte ahogyan öltözöm. Én is csináltam néha,hogy végig néztem de hát nem voltuk szégyenlősek egymás előtt. Szóval miért ne?
Gyorsan bekaptunk pár falatot majd szinte rohanva értünk be a suliba.  Úgy ahogy eddig is egymás mellett ültünk,együtt ettünk,utána hazamentünk és együtt tanultunk, mármint általában nem tanultunk csak hülyéskedtünk.

 Így teltek napjaink. Az év folyamán többször is végignéztem ahogy Harry fülig szerelmes lesz egy lányba és utána pedig összetörik amikor szakítanak. Persze csak addig amíg nem jött a következő. Ilyenkor mindig nagyon rosszul éreztem magam. Ez furcsa mert csak barátok voltunk,de még is rosszul esett.

 Teltek a hónapok amikor Harry egyik nap azt mondta,hogy van egy meglepetése számomra. Átmentünk hozzá és leültetett a kanapéra. Elénekelt nekem egy számot,természetesen nagyon tetszett. Mindig nagyon élveztem amikor énekelt nekem, mert nagyon jó hangja van.
-És most miért énekeltél nekem? Csak akkor szoktál ha valamit mondani akarsz,aminek általában nem örülök-annak ellenére,hogy rossz hírre vártam a szám a fülig ért.
-Nagyon remélem,hogy ennek most örülni fogsz, mert-drámai szünetet tartott de én megdobtam egy párnával-jelentkeztem az X Factorba-úgy mosolygott,mint aki most nyerte meg a Lottó főnyereményt.Én lesokkolva ültem ott vagy öt percig.
-Hogy mi? Annyira örülök!-csak felpattantam és karjaim a nyakába fonva szorítottam magamhoz.Puszit nyomott az arcomra.
-Miattad jelentkeztem-suttogta a fülembe-Hogy,majd ha híres énekes leszek hallgathasd a dalaimat és eljöhess a koncertjeimre. Erre a kijelentésére csak még jobban magamhoz öleltem ha az egyáltalán lehetséges.Kicsit furcsálltam azért,mostanság olyan furcsa.Mintha sokkal jobban törődne velem ami úgyszint szinte már lehetetlen.
-És mit fogsz énekelni? És mikor lesz? És kivel mész?-ezernyi kérdésem van de csak ennyit tudtam feltenni,mert Harry nevetve tette mutató ujját a számra.
-Fogalmam sincs mit énekeljek,majd együtt kiválasztjuk. Még van 2 hetünk. És úgy gondoltam,hogy anyuval meg apuval megyek.-szeme úgy csillogott akár ezernyi csillag az égen. Viszont kicsit elszomorodtam amikor engem nem sorolt fel azok közé akikkel elmegy.Persze megértem,hogy a családjával akar ott lenni csak olyan jó lenne ott lenni és hallani-A legfontosabbat elfelejtettem.te is jössz te hülye-nevetett és duzzogó fejemet a mellkasára húzta.
-Reméltem is-suttogtam mellkasába és kicsit megharaptam bünti gyanánt.Amin megint csak úgy nevetett,hogy bele remegett az egész felső teste.

A napom csak úgy repültek és mire kettőt pislogtunk már a stúdióban álltunk kezünkben Harry sorszámával. Rengetegen voltam még előttünk,nem beszélve a mögöttünk cikázó sorokat.Csendben helyet foglaltunk és hallgattuk ahogy behangolnak és gyakorolnak.Harry a kezemet szorította,ebből is tudtam,hogy bár nem mutatja nagyon is izgul.
-Hamarosan te jössz,most gyere velem. Bárkit hozhatsz magaddal-egy nő fülessel a fülében darálta le a mondandóját.Mind annyian fel álltunk és elindultunk a nő után. Harry egyre csak szorította a kezem és el nem engedett volna maga mellől. Már láttuk a műsorvezetőt,Harry volt a következő.A nő egy mikrofont adott Harry kezébe és elkísérte a színpad felé. A lépcső felénél Harry még visszanézett,vissza rohant és szorosan megölelt.
-Szoríts nekem-suttogta a fülembe és puszit nyomott az arcomra.
-Ígérem-suttogtam-Menj-biccentettem.
Fel ment a színpadra és bemutatkozott. A zene lassan elindult és Harry énekelni kezdett,gyönyörű hangja betöltötte az egész stúdiót.Arcomon könnyek csordogáltak ahogyan néztem miközben valóra váltja álmait. A szám véget ért és Harry rontás nélkül megcsinálta. Mindenki tapsolt és örjöngött,Harry mosollyal az arcán várta a zsűri döntését.

PROLOGUE~

Sokaknak ismerős az a név,hogy Harry Styles. Legtöbbünknek ilyenkor még az is rémlik,hogy One Direction,Liam Payne,Louis Tomlinson,Zayn Malik sé Niall Horan. Az öt fiú akik külön indultak az x factroban mégis csapatként szerezték meg a harmadik helyet. Az öt fiú akik világ szerte elnyerték a lányok szívét. Akik első dalukkal rekordokat döntöttek. Nekem viszont nem ez jut először az eszembe,hanem inkább egy nyári délután.

"-Anya átesett a labdám-mutogattam a szomszéd kert felé miközben a szoknyáját húzogattam.

-Menj át érte kicsim-mondta miközben a számba dugta a fakanalat-Finom?

-Nagyon fincsi mami-mindig szeretem ha anyának van ideje főzni,mert nagyon finomakat csinál-De át jössz velem?-néztem fel rá.Mami olyan magas volt,hogy mindig fel felé kellett néznek és pipiskednem ha lehajolt,hogy puszit adjon.

-Amanda nyugodtan át mehetsz egy aranyos néni lakik a szomszédban és a gyerekei-mami mosolygott.

-Ismered?-kezemmel átkaroltam a combját és úgy szorítottam magamhoz.

-Igen,sokat szoktunk beszélgetni,na menj,nem bánt-mami kicsit meglökött,hogy elinduljak.Az ajtóból még visszanéztem de ő csak kedvesen mosolygott és biccentette,menjek tovább.

Nagy levegőt vettem és megnyomtam a csengőt. Az ajtót hamar kinyitotta egy fekete hajú néni. Pont olyan mosolygós volt az arca,mint anyáé,leguggolt elém így nem kellett felnéznem rá.

-Hát szia-hangja is kedves volt.

-Csókolom-suttogtam-Át esett a labdám a kertjükbe és és megkaphatnám?-lábammal apró köröket rajzoltam a földre és azokat nézegettem.

-Persze,gyere csak be. Biztos te vagy Amanda-mosolygott és egy pohár színes inni valót tett elém.

-Honnan tetszik tudni?-kérdeztem miközben bele ittam a fincsi inni valóba.

-Anyukád sokat szokott rólad mesélni-végig simított az arcomon.

-Anyaaaaaa-valaki kiabálva rohant le a lépcsőn és anyukája lábát szorítva bújt el mögé.

-Harry mi a baj?-fordult hátra és kezébe kapta a furcsa hajú fiút.

-Gemma egy pókot akart rám dobni-kezdett el sírni. Szegény,megértem én is utálom a bogarakat.

-Jaj kicsim. Beszélek a nővéreddel addig te menj ki a kertbe és add vissza Amandának a labdáját.-A néni ott hagyott minket és az emeletre ment. Harry még mindig pityergett egy kicsit ezért oda mentem hozzá és megfogtam a kezét.

-Én is utálom a pókokat és minden bogarat-mosolyogtam rá és ő is rám.Megszorította a kezem és a kertbe szaladtunk.

-Tessék Amanda itt a labdád-bemászott a virágok közé és kihozta.

-Akarsz velem játszani-csak mosolyogva bólintott. Elől még hiányzott két foga,mint nekem. Eldobtam a labdát és ő vissza. Nevetve játszottunk addig míg sötét nem lett és mami értem nem jött.

-Szia Harry-integettem már az utcáról.

-Szia Amanda-kicsit előrébb jött anyukája mellől és ő is integetett.