15.Fejezet






Én: Jó reggelt kicsim.
Harry: Jó reggelt. Ma van a nagy nap.
Én: Igen tudom,már nagyon várom. Ugye elkisérsz?
Harry: Ez természetes. Nem vagy éhes?
Én: De. Kiviszel a karjaidban?-néztem rá a lehető legcukibban-
Harry: Nem tudok neked ellen állni. Na gyere-majd felkapott én meg a nyakába kapaszkodtam-
Én: Jóóóóóó reggelt Louiiiiii.
Loui: Mi ez a jó kedv? Csak nem hancur volt az este?-huzagatta a szemöldökét-
Én: Hogy lehetsz ilyen perverz? Amúgy nem. Ma szedik le a gipszeimet.
Niall: Dejóóóó neked.
Én: Tudjátok mit várok a legjobban az egészben?
Zayn: Na mit?
Én: Azt,hogy végre bosszut álljak.
Liam: Erre nem is gondoltam. Én félek egy picit-vakarta komolyan tarkoját-
Niall: Ami azt illeti én is.
Loui: Én nem. Ő csak egy lány.
Harry: Ez a lány 4 évig karatézott. De te tudod-majd adott egy csókot.
Liam: És mikor szedik le?
Én: Egy óra múlva megyünk Harryvel.
Liam: Azzal lessz egy kis baj.
Harry: Mi?
Zayn: Az,hogy egy rádióba kell mennünk interjút adni.
Harry: Nem lehetne átrakni?
Én: Nem Harry. Semmi baj, megoldom. De légyszi bevinni bevisztek?
Niall: Ez a minimum ha már Edward herceg nem kisérhet el.
Én: Csak én hívhatom így.

Fél óra alatt el is készültem és már indultunk is. Természetesen az utat végig röhögtük hála Louinak. Épp száltam volna ki az autóbol,de Harry visszahúzott.
Én: Mi a baj?
Harry: Nem is kaptam búcsu puszit.
Niall: Én sem.
Én: Gyere ide Niall-majd nyomtam egy puszit az arcára-
Harry: Hééééé
Én: Nyugi kicsim-majd közelebb hajoltam és a lehető legszenvedélyesebben megcsókoltam-
Harry: Életem eddigi legjobb csókja-
Loui: Hát azt elhiszem-teljesen tátva maradt a szája-
Én: Na én léptem. Sziasztok.

Bementem a kórházba,egyenesen a nővérpulthoz. Megmutattam papírjaimat,majd egy korteremhez vezetett. Megkért,hogy várjak itt amíg nem jön a Doktor úr. Nem vártam többet 5 percnél és az orvos már itt is volt. Beinvitált az irodájába ahol szerencsésen helyet foglaltam.
Dr.: Amanda elösször is csinálunk egy röntgent és ha minden rendben van leszedjük a gipszet. Kérem kövessen.
Én: Rendben.-elmentünk egy kis helységbe ahol megcsinálták a képet. 15 percet kelett várni az eredményre.-
Dr.: Amanda. Keze és lába szerencsésen meggyógyult. Levesszük a gipszet,de kérem figyeljen oda rá. Igaz,hogy már összefortak a csontok,de ilyenkor még sérülékenyek.
Én: Rendben. Köszönöm szépen.-leszedte a gipszet,majd megköszöntem és távoztam.

Haza fele mentem egy parkon keresztül amikor valaki elkapott hátulrol. Nem tudtam ki lehet az, de elkezdte csókolgatni a nyakamat. Gyorsan megfordúltam és egy részeg csávó volt az. Próbáltam magamtól eltolni,de nem engedett. Nagyon erősen szóritott,már szinte fájt. Elkezdtem órdibálni,de befogta a számat. Egy bokrosabb elhagyatott részhez vonszolt és lefektetett a földre. Rúgdosódtam,csapkodtam ahogy csak tudtam,de mind hiába. Elkezdte levenni a pólómat,majd a melltartómat. Elkezdtem sírni,tudtam,hogy nincs kiút. Miközben a nadrágomat vette le csókolgatta a nyakamat és a mellemet. Borzasztó érzés volt,kirázott a hideg csakúgy potyogtak a könnyeim. Miután sikeresen lefejtette rólam a nadrágot, a bugyimért nyúlt. Másodpercek alatt lerántotta rólam,majd levette saját nadrágját is. Rettegtem,ennyire még soha nem féltem. Már majdnem megerőszakolt amikor egy férfi leszedte rólam és felsegített. Nem tudtam megszólali,ezt ő is látta. Bevert a fickónak aki szerencsére elsietett,majd hívta a mentőket. Hamar ki is értek,rám terítettek egy pokrócot és beültettek az autóba. Megakartam köszönni a férfinak,de nem tudtam megszólalni. Egyenesen a korházba vittek azon belül is a psichologiára.

*Harry szemszög*
Épp az rádióban hülyültünk amikor elkezdett rezegni a telefonom. Nem vettem fel,mert az bunkóság lett volna. De megint hívtak,megpróbáltam nem törődni vele,de miután 10-szer hívtak kénytelen voltam felvenni. Bocsánatot kértem majd kivonultam.
Én: Igen?
Férfi: Harold Stylessal beszélek?-megtorpantam,mikor utoljára így kerestek Amanda korházba került.
Én: Igen én vagyok. Mi történt?
Férfi: Amanda Brosht beszállították a psichiátriára. Be tudna jönni?
Én: Mi? Hogy kerül oda?
Férfi: Megakarták erőszakolni. De betudna fáradni?
Én: Máris ottvagyok.-köszönöm nélkül kinyomtam a telefont.Majd hangosan elordítottam magam.-Miért pont velünk történik ez?-Szó nélkül elrohantam a stúdióbol egyenest a korházba.-
Mikor beértem a korházba egyből az orvost kerestem.
Én: Jó napot Doktor úr. Amanda,hogy van?
Dr.: Mr. Styles?-bólintottam- Nos Amandát megakarták erőszakolni. Most teljes sokkban van. Bemehet hozzá,de ne lepődjön meg ha esetleg eltaszítja magától.
Én: Rendben,köszönöm.
Mikor bementem Amandához összerándult a szívem. Az ágyán ült nézett ki az ablakon és csak ringatózott.Oda ültem mellé,de semmi,nem reagált. Megsimogattam a kezét,de ő összerezzent és sírni kezdett. Nem tudtam mit csináljak. Mi van ha mostantól nem is engedi senkinek,hogy hozzáérjen?
Én: Bocsánat,én-én nem akartam.
De nem mondott és nem reagált semmit. Pár perc múlva nagyon szorosan magához ölelt alig hallhatóan a fülembe súgta: Majdnem megerőszakolt.Hangja rémült volt,rettentő rémült.
Én: Csss. Ne gondolj rá!-még jobban magamhoz öleltem erre ő elkezdett sírni.-
Amanda: Annyira félek Harry.
Én: Itt vagyok és mostantól egy percre sem hagylak egyedül.


*Liam szemszög*/rádióban/
Harry elnézést kért és kiment. Gondolom telefonálni ment mivel már vagy 10-re hívták. Épp nagyban röhögtünk Loui hülyeségén amikor Harry ideges hangjára lettünk figyelmesek. Harry kint volt s csak annyit ordított: "Miért pont velünk történik ez?"-hangja nagyon ideges és ijedt volt. Láttuk ahogy elrohan. Összenéztünk a fiúkkal és egyszerre mondtuk ki alig hallhatóan: "Amanda" . Fogalmam sem volt mi történhetett Amandával,de biztos nagy baj ha Harry ilyen ideges és ilyedt lett. Odaszóltam a rádiósnak,hogy nekünk most mennünk kell. Szerencsére megértő volt,mert látta és hallotta az egész szituációt. Megköszöntünk mindent majd siettünk Paulhoz. Paul a kocsiban ült és bámult ki a fejéből.
Loui: Paul! Paul! Harry hova ment?-Paul arcán egy könycsepp futott végig.-
Paul: A korházba sietett-mondta elhaló hangon-
Zayn: Mi?
Én: Mi történt?
Niall: Mond,hogy nem halt meg.-majd elkezdett sírni-
Paul: Nem halt meg. A psichiátrián van, megakarták erőszakolni.
Miután kimondta ezeket a szavakat ereim megnehezültek szivem gyorsabban kezdett verni. Csak Harryre tudtam gondolni, nem tudom mit csinálnék ha ilyen történne Daniellel.
Útban a korházba egész végig Niallt figyeltem,teljesen becsavarodott. Csak ült motyogott magában és az ujjaival játszadozott. Nagyon ilyesztő volt,kisebb sokkot kaphatott, hisz Niallről tudni kell,hogy ha szeretteiről van szó nagyon ki tud akadni és Amandát már a hugának tekintette. Ránéztem Louira és jeleztem neki,hogy Niallel nincs valami rendben.
Loui: Niall minden oké?
Niall: Igen anya igérem a következő dolgozatom 5.ös lessz.
Loui rémülten nézett rám. Tudtam,hogy Niall is kezelésre fog majd szorulni. Mikor beértünk a korházba Harryékhez siettünk. Én ilyet még életemben nem láttam. Amanda Harry ölében feküdt és remegett a félelemtől. Könnybe lábadt a szemem. Oda mentem Amandához,de amikor megszólítottam felkiáltott:
Amanda: Kérlek ne bánts.-hangja rettentő rémült volt-
Leddöbentem ahogy rajtam kívül mindenki kivéve Harryt. Bocsánatot kértem,majd amikor Amanda megpillantott egy pillanatra elmosolyodott. Ennek nagyon örültem.
Én: Harry van egy rossz hírem.
Harry: Mi? Mi történt?
Niallre mutattam.Harry észrevette,hogy nincs minden rendben vele,teljesen kiakadt.
Harry: Niall jól vagy?
Niall: Bocsánat anya igérem a következő 5-ös lessz.
Harry: Liam szólj egy nővérnek-így tettem,pár percen belül Niallt el is vezették.

*Harry szemszög*
Már két hete bent vagyunk és Amanda napról napra jobban van. Nagyon örülök neki,már haza akar jönni,de az orvos még nem engedi. Minden este itt vagyok vele és amikor elkell mennem akkor Niallel van. Ugyanis Niallnek is itt kell maradni mivel sokkot kapott és ugyanúgy kezelik mint Amandát. Ma arra keltem,hogy a földön fekszek. Elég kicsi Amanda ágya és sokszor leesem. Szólt Liam,hogy ma Amamda szülei befognak jönni. Nagyon félek,hisz Katy nem nagyon szívleli,hogy együtt vagyunk ffőleg most. Na tessék itt is vannak. Már fél órája itt vannak,de Katy még egy csípős megjegyzést sem ejtett.
Katy: Harry légyszives most menj haza és hagy békén a lányomat. ÖRÖKRE.-elszóltam magam. De miaz,hogy örökre? Egy napot nem bírok ki nélküle nem,hogy egy örökké valóságot.-
Én: Ahogy te akarod Katy-beleegyeztem,hisz hülyeség lett volna kötekedni-
Amanda: Nem anya Harry nem megy sehova! Nem érted,hogy csak vele érzem magam biztonságban?-nagyon örültem,hogy Amanda ezt mondja-
Katy: De ő tehet mindenről-szavai nagyon rosszul estek.Hisz teljesen igaza volt. A balesetről és erről is én tehetek. Lehet,hogy tényleg nem érdemlem meg őt?
Amanda: Ez nem igaz anya. Harry mindig megvéd. De te miért akarsz ennyire szétválasztani minket?
Katy: Mert nem tud rágd vigyázni.
Amanda: Anya te nem hallasz? Nem érted,hogy csak vele érzem magam biztonságban? Amúgy meg kössz,hogy bejössz és elrontassz mindent. Eddig tök jól voltam,tök jó kedvem volt erre jössz te és tessék. Elakarod venni azt ami a legfontosabb nekem.-itt rámnézett és megszorította a kezem.Nagyon jól esett,hogy ilyeneket mond.
Katy: Válassz kislányom. A családod vagy ez-itt rám mutatott.-
Amanda: Te már nem vagy a családom. Most légyszives menj. Apa te még maradj.
Katy: Ha így akarod lányom.De engem soha többet nem látsz.-Amandának egy könny folyt végig arcán,de gyorsan letörölte és nem szolt többet.Bob is hamar elment így ketten maradtunk-
Én: Most miattam vesztél össze az anyuddal.
Amanda: Nem érti meg,hogy szeretlek és,hogy te vagy nekem a legfontosabb-megint könny gyült gyönyörü szemeibe-
Én: Szeretlek,mindennél jobban
Amanda: Én is nagyon szeretlek-megakartam csokolni,de eltolt magától-
Én: Mi a baj?-nem értettem hisz most veszett össze anyjával miattam.-
Amanda: Bocsánat,de nagyon félek,még nem állok készen.
Nem mondtam semmit csak magamhoz öleltem.

*Amanda szemszög*
Már csak egy kezelésen kell itt lennünk Niallel és mehetünk haza. Mikor vége lett az "órának" mindenki bejött hozzánk. Harrynél volt a bőröndöm,nem értettem miért.
Harry: Fiúk és kicsim. Tegnap véget ért a turné ami azt jelenti,hogy mindenki mehet haza-
Niall: Vigyázz írország jövöööök.-annyira boldog volt,hogy haza mehet.-
Gyorsan kitöltöttük Niallel az ürlapokat,hogy a kezelés használt és még sok ilyen hülye papírt majd a reptér fele vettük az irányt. Elbúcsuztunk Nialltől,hisz ő más géppel ment. Lassan mi is fellszálltunk,Loui végig bohóckodta az utat mindenki minket nézett.

Sziasztok most nem részt hoztam. (De hamarosan az is lessz:)
Ha egy jó olvasásra vágysz nézz be ide: http://ezmas-bella.blogspot.hu/  Nem bánod meg!:)
Vanda xx

14.Fejezet.







Már 2 hete járunk eggyik turné helyszínről a másikra és a kezem még mindig be van gipszelve. Elég rossz,mert a fiúk folyton piszkálnak,mert tudják,hogy nem tudok utánuk futni. Még 2 teljes hétig kell a kezemen és a lábamon is gipsznek lennie és utána megszabadítanak tőle. Minden erőmön azon leszek,hogy a fiúkat vissza szivassam. Na de térjünk vissz a jelenbe..

Reggel arra keltem,hogy drága eggyetlen Haroldom lelökött az ágyról.Ez amúgy nem is lenne gond,de mivel most bevagyok gipszelve és pont a kezemre estem felordítottam.
Harry: Mi történt? Amandaaaaaaaa hol vagy?
Én: Itt vagyok a földön te mamlasz.
Harry: Mi a fenét keresel a földön?
Én: Hát tudod kedvem támadt ráesni fájós kezemre.
Harry: De miért?
Én: Mert lelöktél az ágyról te szerencsétlen.
Harry: Jaj nagyon sajnálom. Had segítsek-és már futott is,hogy feltegyen az ágyra.-
Én: Köszönöm. De most már megéheztem,menjünk inkább enni.
Harry: Rendben-majd elindult az ajtó felé-
Én: Khm..khm...velem mi lessz?
Harry: Hát úgygondoltam majd kijössz mankóval.
Én: Ja énis arra gondoltam,de nem tudom emlékszel-e,hogy tegnap az öledben hoztál be és a nappaliban maradt a mankóm.
Harry: Ha így állunk...gyere hercegnőm-majd karjaiba vett és megcsókolt.Elég lassan értünk ki a konyhába,mert minden második másodpercben váltottunk egy hosszú csókot.-
Loui: Ti meg mit csináltok?
Harry: Nem látod? Kihoztam a hercegnőmet reggelizni.
Loui: De hát neki is van két lába-nevetett sunyin a kis répazabáló-
Én: Haha Loui. Nem tudom észrevetted-e de be van gipszelve kezem,lábam.
Zayn: Ja én azt hittem,hogy fázik a lábad és ez egy ilyen speciális zokni.
Én: Már korán reggel lefárasztjátok az embert.
Liam: Ilyenek vagyunk. Ha már itt tartunk arra gondoltam Amanda rendezhetnénk ma egy futó versenyt-huzogatta szemöldökét a kis nyomi-
Én: Jó de ha nem bánjátok elötte lenyomok 1500 fekvőtámaszt.
Niall: Kiváncsian várom.
Én: Inkább hozzátok ide a mankómat.
Loui: Mármint ezt itt?-majd elrohant vele-
Én: Loui ez nem vicces. Ha nem adod oda nem tudok sehova sem menni.
Loui: Igazad van..sajnálom-megindult felém a mankókkal-Kapj el ha tuuuuudsz-majd futásnak nem nevezhető tempóban elindult.
Én: Louis William Tomlinson! Ha egyszer elkaplak azt nagyon megbánod.
Niall: Figyu Loui, én félek Amandától. Szerintem már visszaadhatod neki a mankóit.
Loui: Ne félj Niall! Meg sem tud mozdulni.
Én: Jó! A csatát te nyerted,de a hábórút még csak most kezdődik-drámaian néztem Louira- Edward hercegem-erre mindenki elkezdett nevetni-
Harry: Igen hercegnőm?
Én: Vigyél el fürdeni.-néztem rá bocisszemekkel,bár nem kelett volna mivel mióta bevagyok gipszelve minden nap Harryvel fürdök vagy csak bejön és megfürdet.Nagyon élvezi a helyzetet, mondjuk én is(a fantáziátokra bízok mindent)


*Harry szemszöge*
Amanda: Edward hercegem-szólított meg édes kis hangon-
Én: Igen hercegnőm?
Amanda: Vigyél el fürdeni-nézett rám gyönyörü boci szemeivel.Alapból nem tudok neki ellenálni,de ha így néz....-
Én: Miért? Ennyire szereted ha megfürdetlek?-huzogattam a szemöldököm,persze tudtam,hogy imádja,mert mindig kényeztetem...(fantáziátokra bízom)
Amanda: Ami azt illeti....igen-mondta nagyon halkan és bele is pirult-
Loui: Ohhh Harry..-sóhajtott fel szenvedélyesen(:D)-
Zayn: Ezaz Harry!-huzogatta szemöldökét-
Niall: Még még-ugrált a kanapén mint egy veszett kutya-
Amanda: Kussoljatok perverzek.-mondta elpirulva,mert a fiúk rendesen zavarba hozták-
Harry: És ami azt illeti fiúk, ennyire jóvagyok-majd büszkén rájuk kacsintottam-
Miután befejeztem magam fényezését(:$) karjaim közé vettem Amandát és bevittem a fürdőbe,majd kulcsrazártam az ajtót.Leültettem egy székre (amit direkt miatta vittünk be),majd lassan megcsókoltam. Teljes melegség járta át a testem amikor visszacsókolt. Lassan levetkőztettem,majd végig csókoltam felső testét, amitől nem egyszer felsóhajtott. Ovatósan belehelyeztem a kádba és megengedtem a vizet. Én is levetkőztem majd beültem mögé a már gözőlgő kádba. Felém fordult és mélyen belenézett a szemembe és csak annyit suttogott,hogy:"szeretlek". Erre nem válaszoltam semmit csak gyengéden megcsókoltam. Arcát a nyakamba temette majd elkezdte puszilgatni. Annyira szeretem amikor ezt csinálja. Ovatosan közelebb húztam magamhoz,majd belemarkoltam kerek fenekébe. Erre szenvedélyesen megcsókolt. A fürdés további része úgy telt mint az elmúlt 2 hétben...csodásan.


*Eközben*/Niall szemszög/
Loui: Figyeljetek én már nagyon kiváncsi vagyok arra,hogy mit csinálnak 2 hete minden fürdésnél.
Zayn: Engem is izgat a dolog. Amanda annyira boldog.
Niall: Hát akkor lessük meg őket.
Zayn: És hogyan te nagy ész? Nem hallotad amikor kulcsrazárták az ajtót?
Nial: Butus Zayn! Tudod én vagyok a mellettük lévő szobában ami annyit tesz,hogy közös a fürdőnk. És egy Nando's-os ebédben,hogy azt nem zárták be.
Loui: Niall te egy zseni vagy!-majd nyomott egy hatalmas cuppanósat az arcomra-Amint meglestük őket elviszlek Nando's-ba és meghívlak egy ebédre.
Niall: Ezaaaaaaaaz! Imádlak Loui
Loui: Jaj én is imádlak Niall.
Zayn: És engem ki szeret?
Niall-Loui:Éééééééén!
Loui: Na menjünk. A terv: Lassan belópódzunk a szobádba-itt rám mutatott-majd kihallgatjuk őket és ha nem hallunk hangokat résnyire nyitjuk az ajtót és meglessük őket.
Zayn: Jó terv induljunk.
Lassan és néma csöndben elindultunk szobámba azon belül is a fürdő ajtajához. Elösször neki tapasztottuk fülünket,de csak cuppogást és sóhajtozást hallotunk. Ezért a lehető leghalkabban kinyitottuk résnyire az ajtót. Mind hármunknak tátva maradt a szája attól amit láttunk. Egymásra néztünk,és jelbeszéddel megtárgyaltuk,hogy maradunk és megnézzük őket. Nem tehetünk róla..mi is csak pasiból vagyunk. Amikor megláttam,hogy Harryék végeztek a "fürdéssel" ránéztem a fiúkra akiknek már szinte csorgott a nyáluk. Annyira beleélték magukat,hogy nem vették észre,hogy végeztek. Ovatosan megböktem őket, amitől egy kicsit magukhoz tértek. Intettem nekik,hogy mostmár menjünk. Ugyan olyan ovatosságal becsuktuk az ajtót ahogyan kinyitottuk,majd a nappaliba siettünk.


*Amanda szemszöge*
Mikor végeztünk a fürdéssel Harry bevitt a szobába és felöltöztetett. Nem mintha nem tudnék egyedül felöltözni....Amikor kimentünk a nappaliba a fiúk nagyon furcsán viselkedtek. Még soha nem láttam őket ilyennek.
Harry: Este is fürdünk együtt?-kérdezte majd leült a kanapéra engem az ölébe ültett majd megcsókolt.
Zayn: Ja FÜRDÜNK-hangsúlyozta ki a fürdünket.-
Én: Most mi a bajotok? Olyan furcsák vagytok...
Loui: Öhm..izé Zayn, mármint Niall emlékszel megigértem,hogy elviszlek Nando's-ba a briliáns ötleted miatt-hebegett-habogott össze-vissza
Én: Milyen briliáns terv?-kérdőn néztem rájuk-
Niall: Hallotátok?
Harry: Mit?
Loui: Hát...szóltak a Nando's-bol,hogy mehetünk-pattant fel helyéről magával rántva a másik két fiút.
Én: Hát ez furcs volt..
Harry: Még Louitól is.
A délután hátralévő részében csak filmeztünk és próbáltuk kideríteni mi van a fiukkal több-kevesebb sikerrel. A sok filnézés kiszívta minden energiámat ezért már 10-kor elmentünk aludni. Hamar álomba is szenderültünk. Reggel arra keltem,hogy a 3 idióta röhögve hagyja el a szobánkat. Körül néztem,hogy miben tettek kár,de nem láttam semmi furcsát. Viszont mikor jobban szemügyre vettem Harryt elkezdtem nevetni,mivel telefirkálták az arcát. Elkezdtem gondolkozni,hogy ha Harryt "megszivatták" akkor biztos engem is. Alaposan végignéztem magamon majd egy hatalmas káromkodás hagyta el a számat, amire Harry felkelt és a fiúk is bejöttek. Mind a három próbálta visszafolytani a röhögést,de nem sikerült nekik.
Harry: Mi történt?
Én: Elösszöris ezek a barmok-majd a 3 jómadárra muattam-összefirkálták a gipszem minden hülyeséggel. Másodszor: nézz tökürbe.
Loui: Hogy tetszik Amanda a kezedet én csináltam.
Én: Rájöttem.-forgattam meg szemeimet.-
Gipszeimen ezeket a feliratokat lehetett olvasni: Loui egyetlen rabszolgája. Szia a nevem Vég Béla. Imádom Harry cica szerszámát.És még hasonló perverz dolgok(-.-")
Én: Basszus fiúk! Ezt mindenki látni fogja,le sem tudom mosni.-orditottam rájuk-
Nagyon kikeltem magamból,de tényleg mérges voltam. Látszott rajtuk,hogy megbánták mert Loui odajött és bocsánatot kért(:o).

Hamar eltelt egy hét ami azt jelenti,hogy már csak 1 hétig kell ezt a szar gipszet magamon viselnem. Most jelenleg egy hatalmas stadionban vagyunk, mert a fiuknak koncertjük lessz 3 óra múlva. Az öltözőben ültem,amikor akkorát kordult a gyomrom,hogy muszáj voltam elmenni a büfében. A folyosón ballagtam mankóval a kezemben amikor valaki megmarkolta a fenekemet.
Harry: Szia cica! Játszunk megerőszakolósdit?-huzogatta szemöldökét-
Én: Fúj,dehogy. Mekkora egy perverz vagy!-majd futásnak eredtem. Mármint bicegtem kicsit gyorsabban mint szoktam-
Harry: Ez a beszéd édes. Gyere a papához.-nevetett majd utánam indult.-
Én: Neee Harry hadj békén-már alig tudtam menni a röhögéstől-

*Niall szemszöge*
Épp a folyóson sétáltam amikor a mankóval felém rohanó Amandát vettem észre aki egy elég furcsa párbeszédet bonyolít le Harryvel.
Amanda: Fúj,dehogy. Mekkora egy perverz vagy!
Harry: Ez a beszéd édes. Gyere a papához.-nevetett majd Amanda után indult-
Amanda: Neee Harry hadj békén-mondta és majdnem elesett a röhögéstől-
Közbe akartam szólni de láttam,ahogyan Harry zsebéből kiesik egy cukorka ezért odarohantam nehogy kárba menjen.

*Harry szemszöge*
Amanda után futottam majd felkaptam és bevittem a legközelebbi szobába. Tudtam,hogy nem fog ellenkezni,mert szereti amikor ilyen vagyok. Leültettem egy asztalra, kezével megfogta a pólómat majd közelebb húzott magához. Alig volt köztünk pár miliméter amikor(ahogyan azt vártam) megszólalt:
Amanda: Na mivan,beijedt a bácsi?
Én: Csak nem azt akarja a hölgy,hogy megerőszakolják?-majd mégközelebb mentem-
Amanda: De lehet-ajkaink már súrolták egymást.-
Beleharapott alsó ajkába,majd egyszer szemembe egyszer számra pilantott. Tudja jól,hogy ettől teljesen beindulok. Mohón "habzsoltam" be ajkait megszüntetve ezzel a küztünk lévő lehelletnyi távolságot. Vadul csókolózni kezdtünk. Csókja szenvedéllyel teli volt. Áttértem nyaka csókolgatására, közben pedig próbáltam kigombolni nadrágja gombjait. Egyszer csak Paul nyitott be az ajtón. Gyorsan elhúzódtam Amandától és beálltam elé,hogy betudja gombolni nadrágja gombját.
Paul: Sajnálom,de legalább kulcsrazártátok volna az ajtót....-látszott rajta,hogy nagyon zavarja a dolog-Amúgymeg Harry,már hiányolnak.
Én: Máris megyek. Paul légyszi kisérd vissz Amandát az öltözőbe.

*Amanda Szemszöge*
Harry: Máris megyek. Paul légyszi kisérd vissz Amandát az öltözőbe.-még adott egy csókot,majd kiment a szobából-
Elindultam Paul felé,láttam rajta,hogy eléggé zavarban van. Engem különösebben nem zavart,hogy ránk nyitott. Nem éreztem kínosan magam miatta.
Én: Köszönöm Paul,de a büfébe megyek.
Paul: Én is arra megyek. Elkisérlek-egyszer nem nézett a szemembe,ezért megálítottam és magam felé fordítottam-:
Én: Figyu Paul,emiatt ne érezd magad zavarban,nem történt semmi-küldtem felé egy bíztató mosolyt
Paul: Nagyön örülök,hogy ezt mondtad-majd felkapott és a nyakába ültetett-
Én: Mit csinálsz?-kérdeztem szakadva a röhögéstől-
Paul: Olyan kis nyomin mész azzal a mankóval ezért elviszleg a büfébe,utána meg meglessük a fiúkat-erre csak bólintottam amit nem láthatott,ezért csak megsimogattam fejét.Amiből megértette mit akarok.
A délután folyamán nagyon összehaverkodtam Paullal. Nem is értem eddig miért nem haverkodtunk,akkora egy forma. Egy csomószor verekedtünk,meg kajacsatáztunk. Amikor eljött a koncert ideje neki mennie kelett,de én nem akartam elengedni. Ezért fogta magát és megint a nyakába vett és elindult a nézőtér felé.
Én: Most mit csinálsz?
Paul: Hát majd csápolva nézzük a koncertet-mondta majd tenyerét felmutatta várva,hogy belecsapjak.
Így tettem. Elkezdődött a koncert és a fiúk egyből kiszurtak minket és röhögésben törtek ki. A koncert nagyon jó volt. Minden megköszöntem Paulnak,majd a fiukkal együtt elköszöntünk és haza indultunk.

2 Év. Két teljes éve,hogy megalapúlt az ONE DIRECTION!
Ez egy 5 tagú fiú banda /persze ezt a directionerek már tudják/. Név szerint:

Niall James Horan "Nialler"

Harold Edward Styles "Hazza"

Louis William Tomlinson "BooBear"

Zayn Jawadd Malik "Dj Malik"



Liam James Payne "1D daddy"

Köszönjük,hogy vagytok nekünk:)♥





By:))♥♥

13.Fejezet

Sziasztok! Tegnap átláptük az 1200 látógatót. Nagyon szépen köszönöm,hogy ennyien olvassátok:) Jó olvasást! xx





*Harry szemszöge*
Arra keltem,hogy egy nővérke szólongat.
Nővér: Uram. Uram.
Én: Igen? Van valami Amandával?-hangomban félelmet lehetett hallani-
Nővér: Nyugodjon meg Amandának semmi baja, de most kérem fáradjon ki egy kicsit amíg a Doktor úr megvizsgálaj.
Én: Rendben.
Elindultam kifele a korteremből egyenest a kávéautómatához. Ahogy haladtam a géphez sok korterem melett is elmente. Nagyon nyomasztó hely ez. Minden szobában siró szülőket és gyerekeiket láttam. Mindenhonnan a rossz kedv sajnálat sugárzott. Egy csöpp jókedv nem volt az épületben. Kávéval a kezemben indultam meg visszafele amikor egy szoba elé értem és megtorpantam. Annyit tudtam csak leolvasni az orvos szájáról,hogy :"Sajnálom". Ekkor fogott és kikapcsolt egy képet. A teremben lévő nő és férfi egyszerre kezdett el sírni. Az a fájdalom amit arcukról lehetett leolvasni egyszerüen borzasztó. Bele se merek gondolni, hogy mivan ha Amanda sem éli túl. Ezekkel a gondolatokkal tértem vissza Amanda szobájához, még épp sikerült elcsípnem a távozó orvost.
Én: Elnézést...javult esetleg az állapota?
Dr.: Sajnálom de nem. Menjen be hozzá nyugodtan, de kérem ne mondjon elötte olyanokat ami esetleg felzaklathatná!
Én: Rendben és köszönöm doktor úr.
Dr.: Ugyan ez a munkám
Bementem a kórterembe és leültem mellé. Megfogtam kezét és elkezdtem hozzá beszélni. Mindenről beszéltem neki. Elmondtam,hogy mit éreztem iránta mióta megismertem és azt is ,hogy életem legjobb döntése volt,hogy bevalottam, hogy szeretem. Elmondtam neki,hogy Paul puszilja és,hogy a fiúk tovább turnéznak nélkülem. Meg azt is mondtam neki,hogy amint felkelt és kiengedik erről a szörnyü helyről haza megyünk Londonba és berendezzük a lakásunkat. Még azt is elmondtam neki,hogy majd megszeretném kérni a kezét és,hogy tőle szeretnék gyerekeket. Néha-néha bejött egy-egy nővér akik valamit fecskendőztek az infúziójába meg vért vettek. Fiúkkal is beszéltem, még arra is megkértek,hogy rakjam oda a telefont Amanda füléhez had beszéljenek hozzá.

*Amanda szemszöge*
A mezőn voltam. A nap hétágra sütött, sugarai oly melegek voltak mint egy forró nyári napn. Épp az állatokkal játszadoztam amikor egy ismerős hangot halottam meg a távolból. De se ember se arc nem társult hozzá, tudtam,hogy ismerem kiaz de nem tudtam megmondani. Elkezdtem keresni de nem találtam a hang kazdáját viszont egyre erősebben hallottam. Olyanokat mondott,hogy: Majd feleségül veszlek és lessz három gyerekünk. Azért három mert te szeretnél egy ikreket meg még egy gyereket.
Ekkor egy újabb hangot halottam,de ez most más volt. Ezt is ismertem, de fogalmam sincs kié a hang. Még három különböző hangot halotam. Mindeggyik hang azt mondogatta, hogy mennyire féltenek és,hogy keljek fel,mert hiányolnak. Ekkor eszméltem rá,hogy valami nincsen rendben. Hogy kerülök én egy mezőre és miért nincsenek emberek a hangokhoz? Elkezdtem gondolkozni de csak kép kockák jelentek meg. Egy-egy kép a múltból: Egy hatalmas színpad. Egy göndör hajú fiú akihez mintha kötődnék. Egy hatalmas szálloda. Egy göndörhajú kedves lány. Még 4 fiú. Egy hatalmas buli. Egy kulcs ami fogalmam sincs mi. És egy hatalmas ütkőzés és itt vagyok a mezőn. De vajon mit jelent ez a mező? Valószinüleg az utólsó emlékem az ütközés mivel utána mindig a mezőn jelenek meg. Hatalmas ütközé, vér mindenhol, egy teherautó füstöl a kocsi. Mit jelenthet ez. Ezekkel a gondolatok cikáztak a fejemben amikor egyszer csak bevillant minden. Hangos duda szót hallottam,de nem láttam a hozzátartozó autót és egyszer csak egy hatalmas csapódás és az árokban vagyok. Mindenhonnan folyik belőlem a vér. Megvan az anyukámhoz tartottam. De vajon most meghalltam? Hol lehetek? De ha meghaltam miért hallok hangokat? Amanda próbáld kinyitni a szemeed.
És hirtelen sikerült vagy mégsem? Mit keresek itt? Itt állok az ágyam melett mint valami szellem és azt bámulom,hogy a göndör fiú akiről eszembe jutott,hogy életem szerelme, a kezemet fogja, sír és beszél hozzám. Nem baj megpróbálok hozzászólni hátha halja.
Én: Harry! Kicsim itt vagyok.-de semmi, nem jön válasz- Harry itt vagyok! Nem hallasz?-
Ezt nem hiszem el. Mi a fene ez? Miért nem hallja amit mondok? Várjunk csak hova megy?-Ne légyszi ne hadj itt igérem magamhoz térek csak ne hadj itt.-Ekkor két orvos lépett be a szobába. Az eggyik a korlapomat nézegette a másik meg a gépeket amikre rá vagyok kötve. Nagyon fancsali képet vágnak.

*Harry szemszöge*
Már két hete,hogy itt vagyok,de semmi. Amanda még csak meg sem mozdult. Kezdek nagyon aggódni. Rettegek,rettegek attól,hogy nem fog felkelni. Rettegek attól,hogy mi lessz velem. Minden nap más orvos fordul meg Amandánál. Mindeggyik máshoz ért. Volt már itt: Szív sebész, agy sebész, olyan aki a bénulással foglalkozik meg még vagy millió falyta,de eggyik sem tudja,hogy fel fog-e kelni. Komolyan nem azért vannak,hogy gyógyítsanak? Végülis nem halálos kórban szenved amire gyógyszert kéne feltalálni. Csak egy-egy-egy...értitek egy kissebb baleset és erre sem tudják a gyógymodót. A fiúkkal minden nap beszélek és Amandával is "beszélnek". Őket is nagyon kikészíti ez az egész. Amanda szüleiről ne is beszéljünk. Anyja teljesen abban a hitben van,hogy az én híbám, mondjuk igaz is. Vele kelett volna jönnöm. Ők nincsenek itt minden nap. Sőt nagyon ritkán tudnak bejönni,de amint van szabadidejük jönek. Ma a fiúk is bejönnek,mert pont itt turnéznak.

*Amanda szemszöge*
Fogalmam sincs mióta vagyok itt,de amiota itt vagyok Harry 10 percnél többet nem volt el. Anya teljesen ki van akadva Harryt hibáztatja ami nagyon rosszul esik,hisz én erősködtem,hogy nem jöhet. A fiúkkal minden nap "beszéle". Mármint bármennyire is szeretném,hogy hallják amit mondok nem hallják. Ez azért elég frusztráló dolog. Gondoljatok csak bele: itt vagytok mint egy szellem hallototk láttok mindent. Látjátok ahogy szeretteitek kikészülnek és egymást okolják és közben te nem tudod megnyugtatni őket,hogy jolvagy és,hogy nem tehetnek semmiről. Egyszerüen borzasztó!!
Jééé ezt nem hiszem el. Itt vannak a fiúk annyira örülök nekik,most legszivesebben magamhoz ölelném az összeset,de nem tehetem. Mindegyiktől kaptam puszit, annyira aranyosak.
Én: Ne Niall! Légyszi ne sírj. Nincs semmi bajom jól vagyok.-najó most komolyan minek beszélek hozzá? Nem hall az egészből semmit.
Már vagy 3 órája beszélgetnek. De nagyon örülök,hogy itt vannak. Egyrészt: Nagyon hiányoztak már! Másrészt: Harry is kicsit nyugodtabb és vidámabb.

*Harry szemszög*
4 hét. 4 teljes hét telt el Amanda balesete óta. Azt hittem,hogy mostanra már fel fog kellni,de nem. Nem tudom meddig bírom már. Ez az egész annyira kimerít. Ráadásul nagyon félek mert ma az orvosok valami nagyon fontosat akarnak közölni velem. 4-re kell valami főorvosi szobába mennem. 3:30 van elmegyek lefürdök mégis csak friss legyek. Pontosan 4 óra van. Kopogjak? Vagy majd kijönnek? Kopogok.
Én: Jöhetek?
Dr.: Mr. Styles? Jöjjön beljebb.
Én: Jónapot.
Dr.: Foglaljon csak helyet.
Leültem majd bele is kezdett a mondandójába.
Dr.: Mr. Styles gondolom tudja,hogy a kómából nem nagyon szoktak felkelni-csak bólintottam-Nem látom esélyesnek,hogy Amanda felébredjen. 4 hétig nem történt semmi és már nem is nagyon fog. Ha egy héten belül nem kel fel vagy látunk javulást az állapotán le kell kapcsolnunk a gépeket.
Én: Mi? Szó sem lehet róla. Nem engedem.
Dr.: Sajnálom,de a korház nem tudja tovább finanszírozni a gépek működtetését.
Én: Fizetek érte. Bármennyit fizetek csak kérem ne kapcsolják le.
Dr.: Sajnálom de Amanda szülei aláírtak egy papírt,hogy ha az orvosok úgy látják bele egyeznek,hogy lekapcsoljuk a gépeket.
Én: Nem teheti ezt. Nem ölheti meg.
Még mondott pár dolgot de nem tudtam vele törődni. Visszasiettem Amandához és felhívtam a fiúkat,hogy azonnal jöjjenek be.Majd leültem mellé és szorasan fogtam kezét.

*Amanda szemszöge*
Vajon mivan Harryvel? Egy órája elment és sírva tért vissza. Még a fiúkat is behívta, pedig nem szokta. Aggódva vártam,hogy jobban legyen de nem lett. A fiúk megérkeztek és egyből letámadták,hogy mi történt. Nem hittem el amit hallok. Mindenki sírásban tört ki és azon agyaltam,hogy mentsenek meg. Nem hiszem el,hogy anyámék bele mentek,hogy lekapcsoljanak a gépekről. Milyen szülő az ilyen? Nem akarok meghalni, nem akarok itt hagyni Harryt se a fiúkat. Minden erőmmel azon kell lennem,hogy felkeljek.  A napok csak úgy teltek és nem történt semmi. A fiúk itt vannak minden nap elvileg lemondták a turnékat vagy mit tudom én. De hogy a fenébe kelljek fel? Harry napról-napra egyre jobban kivan. Szegény már napok óta megállás nélkül csak sír és arra kér,hogy kelljek fel. De nem tudok. Egyszerűen nem megy. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Miért pont én? Miért pont velem történik ez? Már csak egy nap volt hátra és mostmár mindenki sír. Az összes fiú. Harry már tudat alatti állapotban van. Nem eszik,nem iszik,nem pislog,csak sírva bámul és kéri,hogy keljek fel. Az orvos megkérte őket,hogy távozzanak a szobából. Gondolom eljött az én időm. Még sem sikerült,nem sikerült felkelnem. Eddig mindent elértem az életben, mindenért megküzdöttem és sikerült és. De a legnagyobb és legfontosabb dologban elbugtam. Harry még mielött kiment volna megfogta kezem és egy gyengéd puszit,nyomott ajkaimra. El sem hiszem életem utolsó csókja szerelmemtől. Kivánom,hogy legyenek boldogak és hamar heverjenek ki. Ezekkel a gondolatokkal másztam vissza testembe és vártam,hogy végleg egy jobb helyre kerüljek.

*Harry szemszöge*
Vége eljött az utolsó nap. Az orvos kitessékelt minket a szobából. Nem sikerült neki,nem sikerült feleklnie. Mielött kimentem volna a többiekhez adtam egy puszit szerelmem ajkaira,majd elindultam kifele. Amikor egyszer csak megszorította a kezemet. Alig hittem a szememnek. Amanda elkezdett pislogni.
Én: Látja Doktor úr? Látja?
Dr.: Ez hihetetlen. Nővért!
El sem hiszem felkelt, nem fogják lekapcsolni a gépeket. Mégis sikerült neki,hisz erős lány. Temérdek gondolat és érzelem keringett bennem amikor megláttam,hogy kinyitja a szemét és rámnéz kitört belőlem minden. Egyszerre tudtam volna nevetni, sírni.ordítani.
Amanda: Harry! Harry!-bár hangját alig lehetett hallani odasiettem hozzá és megfogtam kezét.

*Amanda szemszöge*
Egy hang azt súgta,hogy nyissam ki a szemem. Szép lassan megpróbáltam kinyitni amikor megpillantottam a síró Harryt.
Én: Harry! Harry!-bár alig hallottam saját hangomat idejött hozzám és megfogta kezemet.-
Harry: Itt vagyok kincsem.
Én: Szeretlek.-egy könycsepp folyt le arcomon-
Harry: Én is, én is szeretlek.
Ekkor már mindenki a szobában volt és puszilgatott és beszélt hozzám.

Lassan egy hét,hogy felkeltem. A fiúk időközben elmesélték,hogy 4 teljes hetet voltam komában és,hogy már épp le akartak kapcsolni a gépekről amikor felkeltem. Anyuék is voltak bent azóta, megmondtam nekik,hogy nem Harry a hibás és ki is békültünk. Most épp a ruháimat pakolom,mert megyünk tovább turnézni. Mármint a fiúk turnéznak és meg kisérem őket.
Nővér: Itt a tólókocsi.
Én: Nem kell az nekem.
Harry: Már,hogy ne kéne? Kezed lábad be van gipszelve.
Én: Najolvan,de te hozod a táskáimat.
Az is kiderült,hogy még 4 hétig gipszben kell lennem. Na szuper! Miután odaértünk a turnébuszhoz mégegyszer megköszöntem mindent a nővéreknek meg az orvosoknak majd távoztunk.
Niall: Annyira hiányoztál!
Loui: Nagyon megijesztettél minket.
Én: Bocsánat.
Zayn: Ne kérj bocsánatot annyira örölünk,hogy jól vagy.
Miután ezeket megtárgyaltuk segítséggel de oda jutottam Harryhez.
Én: Köszönöm,hogy végig velem voltál.
Harry: Annyira féltem,hogy elveszítelek,de bíztam benned és reménykedtem,hogy felkelsz.
Én: Szeretlek.
Harry: Én is szeretlek.

12.Fejezet







Reggel arra keltem,hogy Harry puszilgat.
Én: Jó reggelt. Mióta vagy fent?
Harry: Jó reggelt neked is. Kb.: egy fél órája.
Én: És miért puszilgatsz? Nem mintha nem tetszene-nyomtam egy puszit az arcára-
Harry: Mert ellenállhatatlan vagy-és adott még1 puszit-
Én: Te meg bolond-megcsókoltam-Harry...én ma hazamegyek anyáékhoz és megbeszélek velük mindent.
Harry: Énis megyek!
Én: Dehogy jössz! Holnap mentek tovább turnézni.
Harry: És akkor mikor látlak?-hangja kétségbeesett volt-
Én: 2-3 nap múlva utánatok megyek.
Harry: Nem tudom,hogy fogom kibírni.
Én: Erős fiú vagy te,kibirod-adtam egy puszit a szájára-Amúgy a te kocsiddal megyek.
Harry: Mi? Szó sem lehet róla! Menj a sajátoddal.-vágta be a durcit-
Én: Kicsim elfelejtetted,hogy az én kocsim LONDONBAN van?
Harry: Na jólvan,de nehogy összetörd az én eggyetlenemet!
Én: Kössz, én is szeretlek.-épp álltam volna fel,hogy kimenjek amikor Harry visszarántott és megcsókolt.-
Harry: Tudod,hogy te vagy a mindenem!
Én: Tudom.-adtam neki egy puszit-
Harry: Mikor mész?-kérdezte kicsit szomorkásan-
Én: Megreggelizek és utána.
Felöltöztünk és lementünk reggelizni. A többiek már ott voltak,beszélgettünk egy jó órát. Elmondtam nekik,hogy ma elmegyek de pár nap múlva utánuk megyek. Felmentem a szobába bepakoltam a cuccaimat és lementem ahol már vártak rám.
Loui: Vigyázz magadra!-átnyújtott egy borszprét(bocsi nem tom hogy kell írni:S)
Én: Ez meg minek?
Loui: Tudod féltelek anyukádtól!
Én: De hülye vagy. Na gyere ide-és szorosan magamhoz öleltem.
Sorra öleltem mindenkit. Zayntől kaptam egy tükröt amin a nevem volt. Liamtől és Danielletől valami plüss teknősőt Nialltől meg egy félig megevett szendvicset. Már csak Harry volt. Tuddom,hogy csak pár napra megyek,de már most hiányzik.
Harry: Vigyázz magadra kicsim és siess!
Én: Jaaaj annyira fogsz hiányozni-sírva magamhoz öleltem és hosszam megcsókoltam. Nem tudom mennyi ideig csinálhattuk,mert Loui szólt ránk,hogy idő van-Igérd meg,hogy nem csalsz meg.
Harry: Soha nem csalnálak meg!
Még utoljára végigöleltem mindenkit, majd adtam Harrynek egy csókot és elindultam.

Elég régóta vezettem már,rápilantottam az órámra ami hajnali 1 órát mutatott. Nem voltam álmos ezért úgygondoltam,hogy nem állok meg.Épp az utat figyeltem amikor nagy dudálásra lettem figyelmes. Autót sehol sem láttam,de a duda egyre közelebről szólt amikor egyszer csak egy hatalmas ütést éreztem és láttam,hogy egy kamion az. Lesöpört az útról bele az árokba. Fejemet nagyon beütöttem valamibe,fogalmam sincs mibe,de olyan mintha egy Baseball ütővel vernék. Mikor kinyitottam a szemem láttam,hogy mindenhonnan ömlik belőlem a vér. Teljesen legyengültem, utolsó erőmből megpróbáltam kikapcsolni az övemet,de beragadt. És ott abban a pillanatban elájultam.
Egy nyugodt kis mezőre kerültem, A szellő lágyan cirógatta orcámat és a távolban egy fiut pilantottam meg. Harry volt az elkezdtem felé rohanni,és amikor épp megérintettem volna eltűnt. A lágy szellőt felváltotta a tombóló szél és szakadó esső. Hirtelen minden olyan borzasztó lett. Megláttam a szüleimet Harryéket és minden ismerősömet,de egy tornádó elvitte őket. Szívem szakadt meg értük. Hangokat halottam: Magánál van. Felébredt. Nyugodjon meg hölgyem most visszük a korházba.
És vége megint a mezőn találtam magamat. Ahol a nap még mindig gyönyörüen sütött és a lágy szellő barna fürtjeimmel játszadozott.

*Harry szemszöge*
Ki a fene hív hajnali kettőkor?-gondoltam magamban igen csak idegesen-
Én: Igen?
Férfi: Jó estét kivánok Harold Edward Styles-el beszélek?
Én: Igen én vagyok.
Férfi: Amanda Bosh autóbalesetet szenvedett. Most hoztuk be az Alabamai korházba. Ide tudna jönni?
Én: Hogy mi? Azonnal indulok.
Meg sem vártam a férfi reakcióját lecsaptam a telefont és villámgyorsan felkaptam magamra valamit. Sírva rontottam be mindenki szobájába és invitáltam őket a nappaliba. Mindenki álmosan,de kimászott, látták rajtam,hogy ideges vagyok ezért nem szóltak be.
Loui: Hazza miért sírsz?
Én: Amanda....Amanda
Niall: Mi van vele?
Én: Atóbalesetet szenvedett!- amikor ez kimondtam mintha kést döftek volna belém. Az a fájdalom ami átjárta a testem,leírhatatlan.
Liam: Te jóságos ég.
Zayn: És hol van?
Én: Alabamában.
Loui: Az 4 órára van innen. Gyerünk gyerekek atóba.
Mindenki felpattant fel sem öltöztek csak rohantunk a kisbuszhoz. Liam kivette a kezemből a kocsikulcsot és hátrainvitált. Egész idő alatt Niall próbált vigasztalni. Nagyon jól esett,de nem tudtam másra csak Amandára gondolni. Felidéztem közös élményeinket és azon gondolkoztam,hogy mi van ha: Mi van ha elveszítem? Mi van ha meghal? Mi lessz velem? Nem bírnám ki nélküle...még mindig magamat emésztettem amikor Loui hátra szólt,hogy megérkeztünk. Fellökve Niallt kiugrottam a kocsiból és a recepcióhoz rohantam.
Én: Jó estét Amanda Boshhoz jöttem.
Nő: Kérem foglaljon helyet még műtik.
Megdermedtem. Miaz,hogy műtik? Akkor biztos súlyos. Niall lépett mellém és kérdezte,hogy mivan? Nem tudtam megszólalni csak a műtő felé mutattam. Három órát várakoztunk,nem bírtam tovább elkezdtem sírni.
Én: Miért van bent ilyen sokáig?
Liam: Nyugi,biztos semmi komoly.
Épp kérdeztem volna tovább amikor az orvos kilépett a műtőt jelző ajtó mögül. Rögtön odasiettem hozzá.
Én: Jó estét doktor út. Mi van vele?-könnyeimet törölgettem-
Doktor: Nagyon súlyos sérülései vannak. Több bordája is eltört, bal keze és jobb lába úgyszint. És agyrászkódást is kapott. És nagyon sajnálom,de...
Én: Mi? Ne mondja,hogy DE nem halt meg ugye?-ekkor már ordibáltam vele-
Doktor: Nem halt meg,de kómába esett.
Megállt bennem az ütő,összerogytam. A kómából nem szoktak felébredni az emberek. Liam szaladt oda,hogy felsegítsen. Közben Loui az orvossal beszélt.
Én: Komába esett-ezt olyan halkan mondtam,hogy én magam is alig halottam-
Loui: Azt mondta az orvos,hogy fél óra mulva bemehetsz hozzá.
Én: Köszönöm fiúk. Valamelyikőtök felhívná Pault?
Zayn: Majd én beszélek vele.
Zayn már vagy negyed órája beszélt Paullal. Szegény Amanda,hogy engedhettem el? Mind ez az én hibám nekem is vele kelett volna mennem. Nekem kéne ott feküdnöm és nem neki.
Zayn: Beszéltem Paullal.
Liam: Mit mondott?
Zayn: Nagyon kiakadt és sajnálja,de azt mondta,hogy holnap folytatódik a turné..
Én: De...
Zayn: Had fejezzem be....Paul ragaszkodik hozzá,hogy te itt maradj Harry!
Én: Légyszives holnap köszönd meg neki.
Egy nővérke lépett ki Amanda szobájából és azt mondta,hogy mostmár bemehetünk.
Mikor megpillantottam majdnem elájultam. Csövek lógtak ki belőle és egy gép lélegeztette. Niallnek és Louinak is kicsordult a könnye. Mind a négyen odajöttek hozzám és megöleltek.
Liam: Nekünk most mennünk kell. De igérd meg,hogy minden nap hívsz és,hogy vigyázol rá.
Nem tudtam megszólalni ezért csak bólintottam és mégegyszer megöleltem őket. Mikor elmentek helyet foglaltam Amanda melett és megfogtam a kezét,majd beszélni kezdtem hozzá. Így aludtam el.

11.Fejezet





Harryvel épp a Tv-t néztük amikor kopogtak az ajtón.
Én: Ki lehet az? Mi van ha anya az?
Harry: Biztos nem mondtak neki a fiúk semmit.
Én: De ismered anyát,ha valamit megakar tudni...
Harry: Igazad van. Maradj itt majd én kinyitom.
Lassan odasétált az ajtóhoz és megkérdezte kiaz.
Liam: Én vagyok az Liam. Engedj be.
Harry: Szia Liam mit keresel itt?
Én: Gyertek már be.
Liam: Amanda van egy rossz hírem.
Én: Jaj ne. Mit csinált anya?
Liam: Hát azt,mondta,hogy amint hazaértetek a "nyaralásból" haza kell utaznod.
Harry: Hogy érted,hogy haza kell utaznia?
Liam: Úgy,hogy Katy azt mondta,hogy vissza kell költöznie hozzájuk.
Én: Mi? Az nem lehet, nem bírom ki nélkületek-alig bírtam,hogy ne sírjak-
Liam: DE. Mivel tök okos vagyok meg minden ki találtam valamit.
Harry: Bökd már ki.
Liam: Naszóval....ugyebár Amanda egy hét múlva lessz 18.
Én: Igen. És?
Liam: Nagy korú leszel ami azt jelenti,hogy nem kényszeríthetnek semmire. Még arra sem,hogy haza költözz.
Amikor meghalottam Liam ötletét teljesen megfagytam. Hogy juthatott ez az eszébe? Hogy lehet valaki ilyen okos? Azt se tudom,hogy háláljam meg neki. Örömömben a nyakába ugrottam.
Én: Köszönöm Liam. Nagyon hálás vagyok.
Liam: Ugyan nincs mit.
Harry: Tényleg kössz haver. De ez,hogy jutott eszedbe?
Liam: Hát tudod,nagyon megkedveltük Amandát és mi sem akarjuk,hogy elmenjen ezért gondolkozni kezdtem és eszembe jutott ez.
Én: Jaj Liam.-mostmár elkezdtem sírni és megint szorosan magamhoz öleltem.-
Liam: Amúgy az anyukád már elment, ha gondoljátok haza jöhettek.
Harry: Ezt az estét már itt töltjük,de holnap megyünk.
Liam: Rendben akkor én megyek is. Harry válthatnánk pár szót odakint?
Harry: Mindjárt jövök kicsim addig feküdj le.
Én: Rendben. Szia Liam.

*Harry szemszöge*
Mit akarhat Liam? Lehet,hogy valami baj van csak Amanda elött nem merte elmondani? Gondolkozásomből Liam zökentett ki.
Liam: Figyelj Harry, Amandának egy hét múlva szülinapja és arra gondoltunk,hogy csinálhatnánk neki egy meglepi bulit.
Én: Ez remek ötlet. Ezen még nem is gondolkoztam. Azt se tudom mit vegyek szülinapjára.
Liam: Majd kitaláljuk, de mostmár megyek,majd holnap megbeszéljük a részleteket.
Én: Rendben. Szia, és mégegyszer köszi mindent!
Liam: Szia és nincs mit!
Mikor visszamentem a szobába teljesen leesett az állam. Mindenhol gyertyák voltak,de Amanda sehol. Mikor épp szóltam volna neki, megjelent elöttem egy nagyon sexy fehérneműben. Nagyon szép volt,néha elgondolkozom azon,hogy nem vettem ezt észre éveken át és miért csak most vallottam be neki,hogy szeretm? Az este további része csodásan telt.

*Amanda szemszöge*
Reggel nagyon boldogan keltem fel. Harry még aludt ezért gondoltam kiugrok a boltba és veszek valami reggelit. Mikor visszaértem Harry még mindig aludt ezért egy lágy csokkal felkeltettem.
Én: Jorregelt hasadra süt a nap.
Harry: Jorregelt. Hol voltál?
Én: Boltban, hoztam reggelit.
Harry: Igen? És a desszert mi lessz?
Én: Hát van egy-két ötletem.
Megreggeliztünk és elindultunk haza. A fiúk a nappaliban ültek és valami latin-amerikai sorozatot bámultak. El sem hiszem,hogy ilyen baromságot néznek.
Én: Sziasztok megjöttünk.
Loui: O hála az égnek! Azt hittem meghaltál...
Én: Loui te mégis mit idtál? Miért haltam volna meg?
Niall: Tudod tegnap itt volt anyukád és nagyon megijesztett és azt hittük,hogy...érted.
Én: Istenem,hogy lehettek ilyen nyomik? Hol van Liam?
Zayn: Kiment Danielle-ért a reptérre.
Én: És most itt lessz velünk?
Harry: Hát ja. De nem mondtam neked tegnap?
Én: Hát valahogy nem említetted.
Loui: Miért parázol ennyire?
Én: És ha nem fog bírni?
Niall: Jaj Amanda téged mindenki szeret.
Itt mindineki érdekesen nézett Niallre,de nekem annyira jól esett,hogy megöleltem a kis szőke manót.
Liam: Megjöttünk!
Danielle: Sziasztok skacok.
Mindenki odarohant hozzá és megölelte. Nagyon féltem,de én is odamentem. Kezet akartam vele fogni de ő magához rántott és megölelt.
Danielle: Szia Danielle vagyok te meg biztos Amanda. Mindent tudok ám rólad..
Annyira zavarban voltam,hogy nem tudtam semmit sem mondani.
Danielle: Nyugi csajszi nem harapok. De tudod mit? Ma elmegyünk vásárolgatni és jobban megismerjük egymást.
Első benyomásra nagyon kedves lány és szinpatikus.
Én: Rendben ez nagyon jó ötlet.
Hamar eljött a délután. Elmentünk Danielle-val vásárolgatni. Nagyon megismertük egymást. Nagyon kedves és aranyos lány. Elmesélte,hogyan ismerkedtek meg Liammel. Nagyon szeretik egymást,annyira aranyosak. Este 9 fele értünk haza,de senkit sem találtunk otthon csak egy cetlit az ajtón.
Én: Remélem ez nem olyan mint a multkori.
Erre Danielle csak nevetett,mert elmeséltem neki,hogy mi történt a multkór.
Danielle: Ez most nem az. Mást írtak:
"Valami nagyon fontos dolgunk van. Későn jövünk, puszi:*"
Nagyon nem érdekelt,hogy hol vannak. Még megnéztünk egy filmet és utána elmentünk aludni.

Hamar eltelt ez a hét. Szinte minden napot együtt töltöttünk Danielle-val. Viszont a fiúk nagyon sokat titkolóztak, ami kifejezetten zavart. Eljött a nagy nap..ma arra keltem,hogy Danielle ugrál az ágyamon és Boldog születésnapot énekli. Nagyon jól esett,de Harry sehol sem volt. Egész nap vásároltunk,szülinapom alkalmából,de Harry még egy sms-el sem dobott meg.
Én: Danielle szerinted Harrynek van valakije?
Dan.: Igen. Te.
Én: Nem úgy értem hanem szerinted,nem csal meg?
Dan.: Miért csalna meg? Nagyon szeret.
Én: De ebben az egy hétben nem is foglalkozott velem ma még arra sem volt képes,hogy megdobjon egy sms-el,hogy boldog szülinapot vagy valami.
Dan.: Nyugi csajszi garantálom,hogy nem csal meg. De mostmár menjünk haza.
Én: Ha te mondod...

*Harry szemszöge*
Én: Fiúk csipkedjétek magatokat. Danielle most küldött egy sms-t,hogy most mennek haza átöltözni.
Loui: Nyugi Hazza, örülni fog.
Én: És ha nem fog neki tetszeni és elhagy? Biztos,hogy jók a kék lufik? Ne legyen inkább rózsaszín?
Liam: Harry nyugodj meg. Te ismered a legjobban és ha te azt mondod,hogy kék a kedvenc színe akkor nem kell rózsaszín lufi.
Én: Rendben csak azt akarok,hogy minden oké legyen. Niall,teszed le de röktön azt a szendvicset az estére van.
Niall: De ma még nem ettem semmit. És amúgy is Zayn már megitta a Wodka felét.
Én: Mi? Zayn ez most komoly?
Zayn: Csak letszteltem,hogy jó-e még.
Istenem hova keveredtem. Megjöttek a vendégek alig vagyunk csak pár barát meg mi. Sms-em jött.:
   "Danielle: Most indulunk!"
Én: Fiúk most indulnak. Mindenki a helyére.

*Amanda szemszöge*
Én: Hova megyünk? És miért kelett ennyire kiöltöznöm?
Dan.: Nem mind1 az neked? Amúgy meg nagyon csini vagy.
Egész úton néma csöndben ültem és vártam,hogy megérkezzünk. Bár nem tudtam,hova megyünk azért izgultam. Egy hatalmas épület felé vezetett a folyosó szépen ki volt világitva. Megálltunk egy ajtó elött ami egy hatalmas terembe vezetett viszont itt már korom sötét volt. Mikor Danielle felkapcsolta a villanyt kb.: 30 ember ugrott fel és kiáltott egyszerre,hogy: BOLDOG SZÜLINAPOT!
Annyira meghatódtam! Még senki sem csinált nekem ilyen bulit, amikor megpillantottam Harry odarohantam hozzá és megcsókoltam. Erre mindenki tapsolni kezdett. Mintha nem láttak volna még csókolózó pár...
Én: Ezt te csináltad?
Harry: Hát inkább mi...-és a fiúkra mutatott-
Mindenkinek megköszöntem,hogy eljött és a fiúknak,hogy ezt megcsinálták nekem. Nagyon jó volt a buli,bár a végére vagy 200-an lettünk és nem is egy szülinapi bulira hasonlított hanem egy házibulira.Zayn részegen fetrengett a földön, Niall a létező összes kaját berakta a pólójába és a nadrágjába és azt mondogatta,hogy hazaviszi a barátait(?). Liam és Danielle már rég leléptek. Loui pedig..
Én: Harry! Hol a francban van Loui?
Harry: Kiment a folyosóra és...és..és fogalmam sincs.
Harryben meg bennem is volt egy kis alkohol,de mi még tudtunk józanul gondolkozni. Elindultunk Loui megkeresésére, mindenhol megnéztük amikor nekem eszembejutott,hogy imádja a galambokat.
Én: Harry felmegyek a tetőre megnézem ott, Addig te tedd a többieket a kocsiba.
Harry: Igenis asszonyom.!
Elindultam a tetőre és ahogy sejetettem Loui ott kergette a galambokat.
Én: Loui! Gyere ide de röktön.
Loui: De kell nekem egy KEVIIIIIN!
Én: Ha idejössz akkor hazafele kapsz tőlem egy kevint.
Be se fejeztem a mondatot Loui már ott állt elöttem.
Én: Na gyere menjünk.
Loui: De félek. Megfogod a kezemet?
Én: Igen persze-ezzel megfogtam a kezét-
Már a bejárati ajtónál voltunk, Harrynek integettem,hogy megvan Loui amikor egyszer csak lesmárolt. Egyből ellöktem magamtól és Harry is oda rohant.
Én: Nagyon sajnálom nem én voltam.
Harry: Láttam nem is rád vagyok mérges. Loui ezt mégis miért tetted?
Loui: Hát megvolt az első csókunk. Tudod tegnap elvittem vacsorázni és este nem tudtam megcsokolni az XFactor ház elött mert jöttél te. De most bepótoltam.
Erre mind ketten csak nevettünk,mert rájöttünk,hogy Loui még azt hiszi,hogy folyik a verseny stb.
Egész haza fele úton Loui mesélt az XFactorról meg,hogy reméli,hogy megnyerjük.
Mikor hazaértünk lefektettük a fiúkat. Épp sétáltam be a szobába amikor Harry megragadta a kezem és megcsókolt.
Én: Ezt miért kaptam?
Harry: Mert szeretlek! Amúgy tőlem még meg sem kaptad az ajándékod.
Én: Elég ha velem vagy.
Harry: Na gyere velem. 
Leültetett a kanapéra és átadott egy kulcsot.
Én: Ez meg mi?
Harry: Ez kérlekszépen a lakásunk kulcsa.
Én: Tessék? A lakésunk?
Harry: Igen tudod nagyon szeretlek és veled szeretnék élni,ezért vettem egy házat Londonban kettőnknek. Szóval ha vége a turnénak oda megyünk haza. A közös otthonunkba.
Annyira meghatódtam,hogy nem tudtam megszólalni. Örömömben még sírni is elkezdtem. Harry tudta,hogy ezek örömkönnyek ezért szorosan magához ölelt és a fülembe súgta,hogy: "Szeretlek és soha nem hagylak el!"

10.Fejezet





Behozta az üveget és pörgetett is,Niallnél állt meg a kupak.
Loui: Felelsz vagy mersz?
Niall: Merek
Loui: Naszóval most délután 4van. Este 10-ig nem ehetsz egy falatot sem.
Niall: Mi? Nem nem vállalom.
Én: Niall ez csak 6óra. Olyan mintha aludnál.
Niall: Akkor sem vállalom.
Liam: Akkor vetkőzz.
Niall levette a pólóját és ledopta az asztalra.Niall Zaynt pörgette ki.
Niall: Felelsz vagy mersz?
Zayn: Felelek.
Niall: Tetszik Amanda?
Na basszus még jó,hogy nem azt kérdezte,hogy smároltunk-e előző este..
Zayn: Bocsi Amanda. Nem nem tetszik.
Zayn Louit pörgette ki. Az lett a feladata,hogy engedje meg nekem,hogy legyantázzam az eggyik lábát. Loui bele is ment. Szegény nagyon szenvedett,de mi csak röhögtünk. Loui pörgetett és "szerencsémre" rám mutatott a kupak.
Én: Ne kímélj.
Loui: Naszóval a te feladatodnak története van amit elmesélek. Gimiben harmadikos lehettem amikor üvegeztünk de elötte néztem egy filmet amiben az volt,hogy a csaj neki nyomta a melleit a legnagyobb ablaknak amit látott. Na és én ezt a feladatot adtam a csajnak,de nem csinálta meg. Szóval Amanda te megteszed vagy vetkőzöl?
Én: Megteszem!
Mindenki tapsolt még Harry is. Elindultam egy kis ablak felé,de Harry rámutatott egy hatalmas ablakra ami a főútra nyílik. Belementem,megcsináltam a feladatot,de a fejemre ráhúztam egy sapkát nehogy felismerjenek. Én következtem szerencsére pont Harryre pörgttem.
Én:. Felelsz vagy mersz szivem?
Harry: Félek tőled! De merek.
Én: Jó! Adok egy tangát meg egy neccharisnyát vedd fel és menj le a halba és kérdezd meg,hogy jó-e a segged.
Loui: Ezaz Amanda *pacsit*
Harry: Nem csinálom meg.
Én: Akkor vetkőzz.
Harry levette a pólóját. Nagyon sokat játszottunk. Niallen, Zaynen és Louin csak egy alsó gatya volt. Harry mesztelen volt rajtam pedig fehérnemű volt. Liam akkor kiment amikor én fehérneműre vetkőztem. Azt mondta,hogy nem akarja megcsalni Daniellát.
Niall: Naszóval. Loui tapizd le Amandát.
Én: Figyeljetek ezt csak akkor engedem meg ha Harry is benne van,ha nincs akkor vetkőzöm.-Harry bólintott,hogy nem engedi ezért kénytelen voltam levenni a melltartómat. Nem voltam szégyenlős senki elött,meg amúgyis ma már láttak mesztelenül.
Harry pörgetett és Loui jött ki neki.
Harry: Na most tapizd le Amandát!
Erre minden ott lévő elkezdett röhögni én is csak röhögtem de azért beleboxoltam eggyet a vállába. Miután Loui letapizott, Harry felé fordúlt.
Loui: Mekkora egy mázlista vagy! Amanda igen jó melleid vannak.
Én: Najólvan haggyatok mostmár-mondtam nevetve- Mostmár hadjuk abba a játékot és menjünk el valahova-
Harry: Jó de nálam van a melltartód amit nem kapsz vissza!
Én: Nálam meg az alsógatyád-rányujtottam a nyelvem-
Niall: Nálam meg a szóbátok kulcsa! Bibibi
Egymásra néztünk Harryvel és elkezdtük kergetni a kis szőkeséget. Aki oda dopta Louinak a kulcsot. Épp elkaptuk amikor Zayn csak bámult ki az ablakon.mint aki kisértetet látott.
Niall: Minden oké Zayn?
Zayn: Lent tele van minden riporterekkel ti meg itt meztelenkedtek.
Harry: Basszus-rohant volna elhúzni a függönyt de Niall megállította és ő behúzta.
Miután mindenki sikeresen felöltözött arra gondoltunk elmegyünk vacsorázni. Próbáltunk nem törődni azzal amit csináltunk,de ez nem sikerült. A fiúk még készülődtek ezért kimentem Tv-ni amikor odakapcsoltam egy zenecsatornára épp friss híreket mondtak. Felsikítottam! Mindenki bejött és azt kérdezték mi van? A tv-re mutattam amiben épp azt a képemet muatatták amikor mesztelenül neki dőlök az ablaknak,szerencsére a fejem nem látszik. Mindenki elkezdett röhögni.
Harry: Nézd kicsim híresek lettek a melleid.
Én: Igen? Akkor figyelj tovább.
Harrynek hamar lefagyott a mosoly az arcáról amikor meglátta csupasz fenekét a tv-ben. Mindenkmi röhögött, mutattak még pár képet amin a többi fiú van egy szál alsógatyában. Mikor vége lett, csak abban reménykedtem,hogy anya ne tudja meg.
Én: És mi van ha anya ezt megtudja?
Harry: Ááá nyugodj...
Ki se mondta mikor már csörgött a telefonom.
Én: Anya az..Mit csinálaj?
Niall: Vedd fel és csinálj úgy mintha nem történt volna semmi.
Zayn: Hangosítsd ki!
Én: Szia anya
Anya: Szia kicsim,csak bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt.
Hallani lehetett,hogy mindenki megkönnyebűlt. Megbeszéltük anyával a dolgokat és még azt is megengedte,hogy járjak Harryvel.
Niall: Ezt megúsztad.
Én: Igen,de úgy érzem,hogy ez még ki fog derülni.
Harry: Majd kitalálunk valamit-megcsókolt-
Liam lépett be az ajtón és azt kérdezte,hogy akkor megyünk-e?
Az atóban elmeséltünk mindent Liamnek,aki nagyon örült annak,hogy nem készültek róla képek,mert így nem lessz rá mérges Daniella. Mikor kiszálltunk az étterem elött a kocsiból letámadtak a riporterek. Csak halmoztak a kérdésekkel: Mit csináltatok ma délután? Miért csináltátok? Mivel magyarázzátok? Ti voltatok eggyáltalán? Ja meg persze amikor észrevettek: Te vagy az a lány? Te nyomtad neki a melled az ablaknak? Miért csináltátok?
Nem válaszoltunk semmire csak mentünk tovább. Egyszer csak apa hívott.
Én: Szia apu. Mondjad.
Apa: Szia kincsem van egy rossz hírem.
Én: Mi történt?
Apa: Anyád tudja mit csináltatok ma délután és most a hotelbe tart hozzátok.
Én: Hogy mi? Honnan tudja? Te ugye nem vagy rám mérges?
Apa: Gondolkozhattál volna,de nem vagyok mérges hisz csak egyszer vagyunk fiatalok. Most hol vagy?
Én: Épp egy étteremben!
Apa: Szerintem ma már se te se Harry ne menjetek vissza,mert anyád nagyon mérges.
Én: Rendben. Köszönöm apa,hogy szóltál. Majd légyszi felhívsz ha anya hazament?
Apa: Persze,de amíg nem hívlak addig ne menjetek vissza Harryvel. Szia kincsem.
Én: Szia apu és mégegyszer köszönöm.
Elmeséltem mindent a fiúknak,Harry teljesen kivolt,hogy ahelyett,hogy bebizonyította volna,hogy tud rám vigyázni ilyenbe kevert.
Én: Nem te tehetsz róla. Fiúk légyszives majd falazzatok nekünk,mert anya még úgyis ott lessz.
Niall: Ez csak természetes.
Liam: De ugye tudod,hogy nem bújkálhatsz örökre?
Én: Tudom,de hidd el ha lenyugszik csak akkor lehet vele beszélni.
Szépen megvacsoráztunk és elindulttunk haza fele. Mármint Harry és Én kibéreltünk egy Hotel szóbát és megkértük Louit,hogy majd hozzon át pár ruhát nekünk.

*Liam szemszöge*
Mit mondjunk Amanda anyukájának? Beléptünk az ajtón és Amanda anyukája ott ült.
Én: Csókolom keres valakit?
Katy: Szia Liam. Amanda és Harry
Én: Tetszik tudni elutaztak  valahova.
Katy: Aha, és mikor jönnek haza?
Én: Azt még nem tudjuk. Elvileg egy hét.
Katy: Én addigra már haza repülök,de légyszive aggyátok át Amandának,hogy egyből hívjon fel,mert haza kell jönnie. Na sziasztok.
Én: Csókolom.
Na basszus mi a fenét csináljak? Amanda biztos nem fog visszaköltözni. Várjunk csak,hogy én mekkora egy zseni vagyok. El is megyek hozzájuk.

9.Fejezet





"Mikor haza értünk nagyon meglepődtem azon amit látok"
Én: Anya, apa mit kerestek ti itt?
Apa: Mi is örülünk,hogy látunk kincsem!
Én: Jaj bocsánat! Hát persze,hogy örülök nektek. Hogy,hogy itt vagytok?
Anya: Tudod a mamád itt lakik nem messze és gondoltuk meglátogatunk. Mondta Anne,hogy 5 fiúval vagy...de,hogy ilyen helyesek azt nem mondta. Amúgy szia Harry.
Harry: Csókolom Katy néni.
Én: Anya nemár. Amúgy ők itt: Zayn,Liam, Niall és..Hol van Loui?
Liam: Lement répáért. Akkor majd Louit bemutatom késöbb.
Apa: És mi van veled kicsim? Melyik fiuval jöttél össze?
Anya: Had találjam ki...Zaynnel?
Egymásra néztünk Zaynnel és mind kettőnknek a tegnap este jutott eszünkbe,ezért inkább elnéztünk.
Én: Nem anya. Nem is tudjátok?
Anya: Mit kéne tudnunk?
Én: Hát,hogy Harry meg én...szeretjük egymást.
Anya: Persze,hogy szeretitek egymást. De melyik fiuval jársz?
Harry odalépett mellém megfogta a derekam és így szólt:
Harry: Félre tetszik érteni Katy néni. Amanda és én járunk.
Anya: Az nem lehet. Nem engedem.
Én: Ezt,hogy érted? Mi az,hogy nem engeded?
Anya: Ne értsd félre Harry szeretünk,de nem hiszem,hogy gondját tudnád viselni Amandának.
Én: Anya nem is ismered.
Anya: Hogy ne ismerném már? Megtiltom,hogy járjatok.
Én: Anya mit képzelsz te magadról? Már egy éve nem is láttál és azt hiszed jobban tudod,hogy nekem mi jó?
Apa: Katy! Amandának igaza van ha boldogak akkor haggyad őket.
Anya: Nem hagyom őket,nem lehetnek együtt.
Én: Ha így gondolod akkor kérlek szépen,hogy távozz a lakosztályunkból.
Erre a kijelentésemre mindenkinek tátva maradt a szája. Annak viszont nagyon örülök,hogy apa eggyet ért velem.
Anya: Ezt akarod kislányom?
Én: Igen ezt.
Nagyon fályt,hogy ezt mondtam anyának dehát nem tud ő semmit. Fogtam magam és berohantam a szobánkba,lefeküdtem az ágyra és elkezdtem sírni. Gondoltam,hogy majd valaki kiengedi őket.


*Harry szemszöge*
Meglepődtem Katy néni miatt,nem gondoltam,hogy pont ő lessz az aki majd eltílt minket egymástól. Legszivesebben Amanda után futnék, de most itt kell maradnom velük.
Katy: Gyere Bob menjünk.
Katy néni már el is viharzott Bob is lépett ki az ajtón de vele váltottunk még pár szót:
Bob: Sajnálom Harry,nem tudom mi ütött Katybe.
Én: Semmi baj. Megértem, de én vigyázok Amandára.
Bob: Tudom Harry én bízom benned. Légyszives szólnál Amandának,hogy hívjon majd fel engem.
Én: Persze,hogy szólok neki.
Bob: Köszönöm Harry! Szia. Sziasztok fiúk.
Én: Csókolom Bob bácsi.
Fiúk: Viszont látásra.
Örülök,hogy Bob az áldását adta.
Liam: Mi a fene volt ez?
Én: Én sem tudom.
Loui: Itt vagyooook! Lemaradtam valamiről?
Niall: Leám! De még miről!
Loui: Mi a fenéről beszélsz Niall?
Zayn: Itt voltak Amanda szülei.
Loui: Nem baj. Biztos jönnek majd még.
Niall: Ne legyél benne olyan biztos.
Loui: Kezdem unni. Elmondanátok,hogy miről maradtam le?
Elmeséltem mindent Louinak. A végére már tátott szájjal halgatta.
Loui: Ez borzasztó.
Én: Az
Loui: Mármint,hogy lemaradtam róla.
Én: Mekkora egy marha vagy! Inkább bemegyek Amandához.


*Amanda szemszöge*
Harry: Jól vagy kicsim?
Én: Voltam már jobban is. Elmentek?
Harry: Igen. De apud megkért,hogy hívd fel csak őt.
Én: Jó, ő legalább megért.
Harry: Ne haragudj anyudra.
Én: Hogy ne haragudjak,ha arra kér,hogy éltem szerelmét elhaggyam?
Harry meg sem szólalt csak megcsókolt.
Én: Ezt miért kaptam?
Harry: Csss! Ne beszélj!
Megint megcsókolt. Tudtam mit akar ezért vissza csokoltam. Gyengéden elkezdte csókolgatni a nyakamat amibe belebizsergett az egész testem. Levette a pólómat és egyre lejebb ment. Arra eszméltem,hogy egyikőnkön sincsen már ruha.
Harry: Biztos akarod?
Erre csak megcsókoltam,jelezve,hogy igen. Ráemelt a csipőjére és testem egyszerre mozdult övével. Megint elkezdte csókolgatni a nyakamat. Testem beleremegett az élménybe. Nagyon jó volt, most voltam elösször együtt Harryvel.

Elmentünk zuhanyozni,majd kimentünk a többiekhez.
Liam: Na jól mulattatok?-elejtett egy perverz mosolyt-
Loui: Hát a hangok alapján igen jól mulattak.
Mindenki elkezdett nevetni,kivéve engem kicsit kellemetlenül éreztem magamat. Ránéztem Harryre ő is nevetett, de látta rajtam,hogy engem zavar. Felkapott az ölébe és leültünk a kanapéra megcsókólt és azt súgta a fülembe,hogy:"Nevess te is. Nem itélnek el". Teljesen megnyugodtam és megcsókóltam Harryt,aki viszonozta.
Zayn: Most hagytátok abba és megint kezditek?
Niall: Ha gondoljátok magatokra hagyunk titeket.
Harry: Igen azt megköszönnénk!
Erre már mindenki elkezdett nevetni én is. Úgyérzem ezt még hallgathatjuk egy ideig. Nagyon unatkoztam ezért gondoltam felhívom apát és megbeszélek vele egy találkát.
Én: Fiúk én most megyek.
Harry: Hova mész?
Én: Felhívom aput és megbeszélek vele egy találkát.
Loui: Hallotam ám,hogy miről maradtam le.
Nagyon rosszul esett amit Loui mondott.Mármint nem is az amit mondott,hanem az ahogy elváltunk anyuval. Harry észrevette,hogy rosszul esett amit Loui mondott.
Harry: Inkább maradj csöndben. Nem látod,hogy rosszul esik neki?
Loui: Sajnálom Amanda,nem akartam.
Én: Nem bántottál meg. És Harry drágám majd én rászólok deazért köszönöm. Na megyek. Sziasztok-adtam egy csókót Harrynek.
Harry: Szia kicsim.
Niall: Én nem kapok puszikát?
Zayn: De kapsz- és nyomott egy hatalmas puszit Niall arcára-
Niall: Szeretlek Zayn!
Zayn: Én is szeretlek!
Én: Najolvan, majd jövök. Sziasztok.

Felhívtam aput és megbeszéltük,hogy találkozunk a parkban.
Apa: Szia kincsem!
Én: Szia apa. Sajnálom amit csináltam. Anya hogy van?
Apa: Megértelek kicsim és semmit nem kell sajnálnod,anyád egy kicsit túl reagálta, de tudod,hogy mennyire félt.
Én: Igen tudom. És most hol van, és te mit mondtál hova mész?
Apa: Mondtam neki,hogy veled találkozom és,hogy jöjjön de tudod milyen makacs. Holnap már megyünk is haza.
Én: És akkor már nem is fog megbocsájtani? Nagyon berágott
Apa: Tudod,hogy nem bírja sokáig. Szerintem egy hét múlva hívd fel és akkor már nem is lessz mérges.
Én: Rendben. Köszönöm apu.
Még órákat beszélgettünk apuval,majd hazavitt. Elbúcsuztunk,mert már többet nem fogunk találkozni,mert holnap utaznak vissza.

Mikor felértem a lakosztályba sehol nem találtam senkit. Az ajtónkon egy cetli volt:

              "Ha látni akarsz minket keress meg,mert te vagy a hunyó"

Ezt most komolyan gondolták,hogy megfogom őket keresni?Végülis miért ne? Csak elötte lefürdök és átöltözöm. Egyszáll semmibe mentem be a fürdőszobába amikor elhúztam a zuhanyzó függönyét majdnem elájultam.
Én: Loui te mi a fenét keresel itt?
Nem szólalt meg csak tátott szájjal állt elöttem.
Én: Loui! Jól vagy?
Még mindig nem szólalt meg csak rám mutatott. Ekkora már mindenki bejött a fürdőszobába a sikitozásom miatt. Mindenki csak bámult amikor Harry beállt elém. Basszus persze hisz mesztelen vagyok.
Én: Basszameg. Loui miért nem szóltál? Adjatok már valamit.
Harry odanyújtott nekem egy türcsit.
Loui: Öhm nagyon sajnálom, nem gondoltam,hogy te meszte...
Én: Jó jó. Sajnálom,nem gondoltam,hogy ide is elbújtatok. Niall mostmár nem kell bámulnod van rajtam türcsi.
Niall megrázta a fejét majd bocsánatot kért. Harry kicsit sem volt féltékeny,hogy a fiúk láttak mesztelenül. Amúgy Liam volt a legjobban kiakadva,hogy megcsalta Daniellát. Alig tudtuk megnyugtatni. Miután végeztem azt találták ki,hogy üvegezzünk. Elösször ivósat akartak,de a tegnapiak miatt inkább a vetkőzősnél maradtunk.
Loui: Hozom az üveget.-és már ki is rohant a szobából.-

8.Fejezet

Bocsánat ez a rész kicsit unalmasra sikeredett. De igérem,hogy a kövi nagyon izgi lessz:)




Nagyon gyórsan repültek a napok. Már csak 3 nap volt hátra,hogy a fiúk elinduljanak turnézni. Már úgy ahogy beletörődtem,hogy egy évig nem látjuk majd egymást Harryvel,hisz még mindig nem mondott semmit ez ügyben. De minden szabad percet kihasználtunk,kapcsolatunk  még erősebbé vált mint eddig volt.  Este Anne fözött vacsorát és négyen megvacsoráztunk mint egy család. Harry egész nap nagyon furcsa és izgatott volt. Vacsora után megfogta a kezem és bevitt a szobájába. Leültetett az ágyára és kivett a fiokjából egy boritékot.
Harry: Egész nap azon voltam,hogy ezt megszerezzem neked.-és ezzel átnyújtotta a boritékot-
Én: Mi van benne?-amikor kinyitottam egy repülőjegyet pilantottam meg.Elösször nem értettem,de lassan kezdett leesni-Ez az amire gondolok?
Harry: Jössz velem, Már megbeszéltem mindenkivel. Anya és a te anyud is beleegyezett
Én: Köszönöm. Annyira szeretlek-adtam neki egy csókot-
Harry: Mondtam,hogy megoldom. Nem tudnálak itthagyni egy évre nagyon szeretlek.
Erre csak egy csókot adtam neki.
Nagyon hamar eltelt az a pár nap és már a reptéren is voltunk. Elbúcsuztunk Anne-től annyira megszerettem őket,hogy még sírtam is.Erre már ők sem bírták tovább.
Harry: Szia anya majd hívlak ha megérkeztünk.
Én: Sziasztok!
Mikor megérkeztünk a szállodába csak 5 szobakulcsot kaptunk. Bevallom ezt kicsit furcsáltam,de reméltem,hogy nem tévedés.
Én: Öhm..fiúk csak 5 kulcsot kaptunk..
Loui: Miért kelett volna többet kapnunk?
Harry: Amanda te velem alszol.
Én: Jah értem. Szólhattál volna elöbb is.
Harry: Bocsánat,de azt hittem,hogy ez ilyen alap dolog,hogy velem alszol.
Én: Jólvan inkább fogd meg a táskámat.
A lakosztály amit kibéreltünk valami gyönyörű volt. Itt is nagyon gyorsan teltek a napok. A fiúk minden nap próbáltak én meg ha nem a próbájukon csücsültem,jártam a várost,vásárolgattam vagy éppen korcsolyáztam. A fiúk minden nap ugyan azt csinálták. Hazajöttek próbáról, ettek,tévézte,aludtak. Ez ment minden nap, ezt modtanra már megelégelte.
Én: Fiúk! Már napok óta nem mozdultatok ki. Ezért ma eljöttök velem bulizni.
Loui: De rég voltam már bulizni.
Liam: Nem tartom jó ötletnek.
Niall: Jaj Liam csak ezért nem akarsz jönni,mert te vagy az aki mindig összekapar minket.
Zayn: Eggyet értek Niallel.
Liam: Tudjátok mit? Akkor ma bulizni megyünk.
Harry odahajolt hozzám és a fülembe súgta.:
Harry: Mindig így csalogatják el Liamet.
Én: Tudom,ismerem őket. Na akkor készülődjetek egy óra múlva lent a halban találkozunk.
Mi Harryvel bementünk a szobánkba és kiválasztottuk egymás ruháját. Egy óra múlva már indultunk is. Mikor megérkeztünk mindenki elkezdett inni,kivéve Liamet. Éjfélre már mindenki részeg volt. Loui valami lánnyal táncolt,úgy látszott,hogy nagyon jól elvannak. Mi is táncoltunk.(Niall,Zayn,Liam,Harry és én.) Gyorsan kirohantam a mosdóba. Mikor kijöttem az ajtón Liam állt ott. Teljesen olyan volt mintha felakart volna tartani. Nem is értettem mit akar.
Én: Liam..most miért tartassz fel? Menjünk vissza táncolni.
Épp fordúltam volna a táncparkett felé amikor Liam megölelt és eltakarta a szememet. Tudtam,hogy ennek oka van. Kimásztam karjai közül és azt láttam,hogy Harry egy csajjal smárol és Niall és Zayn próbálja elválasztani őket. Ledermedtem,nem tudtam elhinni azt hittem,hogy csak álmodom.
Én: Mióta csinálják ezt? Liam! Kérlek válaszolj!
Liam: Mikor bementél a mosdóba a csaj rámászott. Tényleg nem Harry tehet róla a csaj csókolta meg.
Én: Az lehet,de azóta sem hagyták abba. Légyszives most vigyél haza.
Liam: Rendben,de hívd Zaynt is,mert nekem utána még vissza kell jönnöm a többiekhez.
Szóltam Zaynnek,hogy jöjjön velem haza. Egyből beleegyezett,Liam a szálloda elött kitett minket és vissza ment a többiekért.
Zayn: Nagyon sajnálom Amanda.
Én: Én is elhiheted. Ma aludhatnék nálad? Nem akarom Harryt látni.
Zayn: Persze. Ez természetes.
Mikor felértünk áthoztam a szobánkból pár ruhát és átmentem Zaynhez. Leültem az ágyra és elkezdtem sírni. Zayn leült mellém és mélyen a szemembe nézett és csak annyit mondott,hogy ne sírjak. Lassan közeledni kezdtünk egymáshoz. Szánk már majdnem összeért,amikor elhajoltam.
Zayn: Uramég! Bocsáss meg nem tudom mi ütött belém.
Én: Semmi baj.Én is hülye voltam, Inkább felejtsük el azt ami az imént majdnem megtörtént.
Miután ezt megbeszéltük Zaynnel elmentem lefürdeni,hogy minnél hamarabb lefeküdhessek. Már aludtam amikor nagy ajtódörömbülésre keltem fel. Zayn nem volt a szobában ezért kinyitottam az ajtót. Harry volt az,semmi kedvem nem volt hozzá ezért rácsaptam az ajtót. Nem hagyta abba a dörömbölést.
Én: Menj el Harry,nem vagyok rád kiváncsi
Harry: Nagyon sajnálom.
Hangjában hallani lehetett,hogy még mindig részeg.
Én: Igen én is sajnálom. De mostmár menj a szobádba és hadj engem békén.
Harry: De Amanda engedj be! Szeretlek szerelmem!
Meghallottam,hogy Liam szól neki,hogy menjen aludni. De ő csak sírt és azt hajtogatta,hogy szeret és nagyon sajnálja. Majd megszakadt a szívem miatta. Nagyon széggyeltem magam amiatt,hogy nem engedtem be. Végülis részeg volt. Magától csak nem csalt volna meg. Nem voltam rá mérges csak..csak megint nagyon fájt.
Reggel mikor felkeltem Zayn feküdt melettem. Kelett pár perc mire rájöttem miért is. Lementem reggelizni. Niall,Liam és Loui már lnet voltak. Leültem közéjük és elkezdtünk reggelizni. Megbeszéltük a tegnap estét is meg hülyéskedtünk is. Egyszer csak Harry lépett be a terembe. Mindenki engem nézett. Fogtam magam és felláltam.
Én: Köszönöm a reggelit. További jóétvágyat.
Nem akartam elmenni,de valami mégis azt súgta,hogy ne maradjak. Amikor az ajtóba értem ránéztem Harryre és tovább mentem. Megfogta a kezem mire hátranéztem. Akart valamit mondani,de nem hagytam. Gyengéden kivettem a kezemet az ővéből és szó nélül tovább mentem. A liftben Zaynnel találtam szembe magam.
Zayn: Hát te? Hova mész egyedül.
Én: A töbiekkel reggeliztem,de Harry.....na mind egy menj csak,már várnak.
Küldtem neki egy mosolyt és mentem tovább. Felvettem egy rövid nadrágot meg egy trikót és elindultam az ottani parkba,hogy kiszellősztessem a felyemet. Egy szökökút elött ültem és csak bámultam ki a fejemből. Egyszer csak valaki megölelt hátulról, annyira megijedtem,hogy felsikitottam. Egy pillanatra mindenki rámnézett, de utána már mentek is tovább. Harry volt az a valaki aki a szívrohamot hozta rám.
Harry: Leülhetek melléd?
Én: Üljél.
Harry: Megszeretném beszélni a tegnap estét.
Én: Igen én is szeretném hallani.
Harry: Bocsáss meg,csak tudod amikor elmentél,pár perc múlva valaki megcsókolt,nem is néztem kiaz. És azt hittem,hogy te vagy az. Amikor szólt Niall,hogy ez nem te vagy egyből ott hagytam a csajt. Hidd el nem csalnálak meg nagyon szeretlek. Nagyon sajnálom,megértem ha nem bocsájtassz meg.
Pár könycsepp szaladt végig az arcomon. Hittem Harrynek. Igazat mondott,mert nem ilyen amikor hazudik. Ránéztem Harryre aki csak a földet bámulta. Oda húztam magamhoz és megcsókoltam.
Én: Hiszek neked. De nem akarok több ilyet.
Harry: Tudtad,hogy te vagy a legcsodálatosabb ember az életemben?
Én: Tudtam. Na de mostmár menjünk haza. Szóljunk a többieknek,hogy megbocsájtottam.
Mikor haza értünk nagyon meglepődtem azon amit látok.