25.Fejezet

Sziasztok itt a kövi rész:) Sajnálom,hogy egyre rövidebb részeket hozok de ez csak azért van,hogy még tovább tarthasson a blog:) Remélem azért elnyeri a tetszéseteket:))
Jó olvasást: Vanda




Lassan elváltak ajkaink és Adam rám mosolygott. Próbáltam viszonozni,de nem ment,olyan érzésem volt mintha megcsaltam volna Harryt. Ezt sajnos Adam is észrevette...
Én: Nagyon sajnálom Adam,de..-nem hagyta hogy befejezzem.
Adam: Tudom Amanda. Tudom,hogy Harryt szereted és sajnálom,hogy ezt tettem.-mondta majd hátat fordított nekem és elindult.
Én: Várj-utána mentem és magam felé fordítottam. Szorosan megöleltem.-Én sajnálom,azt hittem,hogy majd te jó leszel Harry helyett. Tudom ez csúnya dolog volt,ezért is bocsánat. De nem tudok Harry nélkül élni...-lehajtottam a fejem és csak bámultam a földet.
Adam: Figyelj kicsi lány..ha ennyire szereted miért nem mész vissza hozzá?.-megfogta az állam és a szemembe nézett.
Én: Mivan ha megint megcsal? És ha már van valakije?-akaratom ellenére is elkezdtek potyogni a könnyeim.
Adam: Figyelj...azok alapján amiket meséltél,szerintem egy életre megtanulta azt,hogy nem szabad ilyet csinálnia. A hallottak alapján Harry olyan szerelmes beléd,hogy azt sok embernek tanítani kéne. Csak tudod ő is pasiból van akarva/akaratlanul és csinálunk hülyeségeket. Harry is,de mostanra biztos vagyok benne,hogy ha vissza kapna egy nőre sem nézne rá.-teljesen meggyőzött. Tudtam,hogy igaza van és adnom kell Harrynek egy utolsó esélyt.
Én: Nagyon köszönöm Adam. Mindent,de most azt hiszem van egy kis elintézni valóm.
Adam: Menj csak kislány,szurkolok. Ja és sose feledd én mindig itt leszek.-szorosan magamhoz öleltem majd elindultam haza.


*Loui szemszög*
Úgy ahogy sikerült megnyugtatnunk Harryt, nem vagyok már rá mérges. Nem is voltam csak fályt,hogy tönkre tette a saját és Amanda életét is. De minden erőnkön azon leszünk,hogy segítsünk nekik. Hisz mindenki tudja,hogy őket egymásnak teremtették.Két ilyen egymást szerető embert még senki sem látott. Teljes mértékben kiegészítik egymást,mindenki aki meglátja őket boldog lessz. Akkora energia van bennük...szertem őket és ez nem jó így senkinek.
Liam: Hahóóó Loui jól vagy?
Én: Ja persze..mivan?
Zayn: Csörög a telefonod.-mondta röhögve. Odakaptam a zsebemhez és tényleg rezgett.
Én: Basszus tényleg..köszi,hogy szóltatok..-kivettem a zsebemből a telefont és megnéztem,hogy ki zaklat ilyenkor. Alig hittem a szememnek..kétszer is megnéztem,hogy jól látom-e. Gyorsan körbe néztem és mindenki engem bámult. Elnézést kértem és kimentem..-Uramég Amanda te vagy az?.
Amanda: Igen én vagyok.-nevetett a telefonba. Hihetetlenül boldog voltam,hogy hallhatom a hangját.
Én:Annyira örülök,hogy hallom a hangodat. Nagyon hiányzol már nekünk,főleg Harrynek.-féltem,hogy amint kiejtem Harry nevét lerakja vagy tudom is én...
Amanda: Pont róla szeretnék beszélni veled.-hangja kicsit sem volt mérges inkább vidám.
Én: Mondjad csak.-reméltem,hogy jót hallok és nem valami olyat,hogy bepasizott.
Amanda: Most hol túrnéztok? Szeretnék vissza menni hozzátok. Persze csak ha lehetséges.-hangja átváltott.Mintha attól félne,hogy már nem látjuk szivesen
Én: Lehetséges-e? Ha kell most elmegyek érted a világ másik végére.-erre felnevetett.-Egyébként 2 nap múlva megyünk vissza Londonba,szerintem maradj ott.
Amanda: Köszönöm Loui. Szeretnék Harryvel találkozni,de félek,hogy ő nem akar..-hangja elcsuklott.
Én: Jaj de buta vagy. Ha tudnád Harry,hogy kivan készülve...bármit megadna,hogy láthasson és beszélhessen veled.
Amanda: Nagyon szeretem.-suttogta
Én: Tudom, ő is szeret téged.-egy kis csönd következett.-Van egy briliáns ötletem..-
Amanda: Na had halljam.-kacagott fel
Én: Rendezd majd úgy a lakást mintha már nem ott laknál. Én meg leszervezek egy vacsit Harryvel ahova te mész majd el...
Amanda: Ez nagyon jó. Imádlak Loui-
Én: Én is imádlak...nagyon szivesen segítek nektek
Amanda: Köszönöm-suttogta. De aranyos meghatódott. Elmosolyodtam,bár ő ezt nem látta.
Én: Ez a legkevesebb. Sajnálom de mennem kell,mert a stúdióban vagyunk.-
Amanda: Persze,bocsi,hogy feltartottalak és még egyszer köszönöm Loui.-majd letette a telefont én meg vissza sétáltam a fiúkoz. A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról annyira boldog voltam. A fiúkat,majd este beavatom,kivéve persze Harryt.
Zayn: Mi tartott ennyi ideig? Miért mosolyogsz ennyire? Kivel beszéltél?.-mászott a képembe és bombázott a kérdéseivel.
Én: Nyugi Zayn,csak a lányokkal meg anyával beszéltem.
Niall: Zayn fizess...
Én: Minek fizessen?
Zayn: Fogadtunk és én vesztettem.-mondta és közben oda adta Niallnek a pénzt.
Én: Mégis miben fogadtatok?.-néztem rájuk furcsán.
Niall: Zayn azt mondta,hogy egy csajjal beszélsz én meg azt,hogy a családoddal.-inkább nem törődtem velük.

Hamar eltelt a délután,amint haza értünk, Harryt eltaperoltam a boltba a fiúkat pedig beavattam a történtekbe. Nagyon örültek,hisz ők is szeretik Amandát. És mindannyian azt akarjuk,hogy ők boldogak legyenek.

*Harry szemszög*
Féltem a haza úttól,féltem,hogy Amanda már nem lessz ott. Vagy ha ott van és meglát elmegy. Mikor kiszálltam a taxiból félelemmel mentem el az ajtóg,féltem kinyitni.
Nem hiába...amint megláttam az üres lakást tudtam,hogy elment. Elment örökre,elrontottam egy életre. Foggalmam sincs hol lehet,hol kereshetném. Tudom,hogy úgy volt,hogy hagyom de nem megy. Felmentem a hálóba egyenesen a szekrényünkhöz. Kivettem belőle egy pólóját és mélyen beszipantottam illatát. Tudtam,hogy utoljára érzem ezt,csak fogtam és ölelgettem a ruhadarabot. Leültem az ágyra és csak néztem. Néztem az ágyat és azt a részt ahol mindig feküdt. Néztem a gardróbot ahol ruháit tartotta, a fűrdöszoba ajtót ahonnan mindig egy szál törölközőben jött ki. És belém hasított a tudat,hogy ő nincs többé. Bekuporodtam az ágyba és magamra húztam a takarót.

Az óra csörgésére kelltem ami délután 6 órát mutaott. Kimentem a fűrdőbe és lefürödtöm. Bár semmi kedven nem volt hozzá,mégis elkelett mennem egy étterembe. A fiúk azt mondták,hogy valami új ,menedzserrel lessz találkozó. A fiúkat még sehol sem láttam,nem akartam kint várni a hidegben ezért a lefoglalt asztalhoz sétáltam és leültem. Épp a tányéromat bámultam amikor kihúzódott a szék velem szemben. Gyorsan felkaptam a fejem,hogy köszöntsem azt aki megérkezett. Mikor megpilantottam a személyt alig akartam hinni a szememnek. Azt hittem csak képzelődöm.
Én: Amanda?

24.Fejezet


Sziasztooooook!:) Meghoztam a kövi részt...de még elötte megszeretném köszönni a 12 rendszeres olvasót és a több mint 7000 megtekintést:) Ráadásul egyre többet kommenteltek, szóval mégegyszer köszönöm nagyszerűek vagytok:))♥




Ma reggel is egy hatalmas mosollyal az arcomon keltem ki az ágyból. Viszont most nem a jó idő miatt,mert az nem volt...hanem,mert ma találkozom Adammel. Nem randi csak úgy elmegyünk sétálni. Tegnap nagyon megkedveltem,én is meséltem magamról és ő is mindent elmesélt. Sajnos egy cipőben járunk,hisz őt is csalta a barátnője. Neki viszont volt annyi mersze,hogy elhagyja. Bár ha jobban bele gondolok,merszem nekem is lenne csak valami nem engedi,hisz nagyon szeretem.
Adam: Kop-Kop.-mondta az ajtó túlsó feléről.
Én: Kikopog?.-mentem bele a játékba
Adam: Találd ki.-ekkor fogtam és kinyitottam az ajtót
Én: Jéééé Adam? Nem is gondoltam volna.-montam,mire elkezdett nevetni.
Adam: De jó kedve van valakinek.-mondta majd adott két puszit.
Én: Van rá okom. Gyere beljebb.-
Adam: Igen?És mi az oka annak,hogy ilyen vidámnak láthatlak?.-
Én: Inkább ki...-erre nem válaszolt csak még egy puszit nyomott az arcomra.-5 perc csak elmegyek és felöltözök.
Adam: Már akartam mondani,hogy aranyos a pizsid.-mondta nevetve
Én: Köszönöm-mondtam majd felrohantam az emeletre és gyorsan felöltöztem.
Adam: Ez gyors volt.-nevetett és gyorsan végigmért
Én: Mondtam,hogy 5 perc és ittvagyok.-mosolygtam rá.-Kérsz valamit?
Adam: Nem köszönöm..-mosolygott
Én: Akkor mehetünk?.-csak bólintott. Gyorsan berisztottam majd bezártam és elindultunk. Nagyon sokat nevettünk és hülyéskedtünk. Amikor vele vagyok olyan felszabadultnak érzem magam mint Harryvel. Ugyan az a személyiségük és a stílusuk is. Hihetetlen,hogy visszajövök Londonba és találok még egy ilyen fiút. Bár valamit érzek Adam iránt,de az nem szerelem. Sajnos nem tudnám szeretni,mert mindig Harry jut róla eszembe. Uramég Amanda,hogy te mekkora egy hülye vagy. Ez a megoldás...járnom kell Adammel,hogy eltudjam felejteni Harryt. Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?Mondtam magamnak és egy hatalmasat csaptam a fejemre.
Adam: Öhm...Amanda minden oké?.-kérdezte és annyira röhögött,hogy alig értettem azt amit mond.
Én: Persze,csak izé...egy szunyog.-majd én is felnevettem
Adam: Had nézzem.-majd ovatosan megsimitotta.-Nem csípett meg,viszont jó piros lett,hogy rácsaptál. Kapsz rá gyógypuszit.-majd megpuszilta a homlokomat. Mikor szája hozzám ért mintha ármütött volna meg,fantasztikus érzés volt. Ő is így érezhetett,mélyen a szemembe nézett és közeledni kezdett. Ne csak ezt a nézést ne...pont mint Harryé. Nem tudtam ellenállni neki szép lassan én is közeledni kezdtem felé. Mikor ajkunk összeért,megint az az érzés lett urrá rajtam. Nem akartam mást csak csókolni,pár nap után megint úgy éreztem,hogy Harry az enyém,csakis az enyém. Ezzel csak az a gond,hogy ez nem Harry.

*Harry szemszög*
Mint minden nap ma is kisírt szemekkel ébredtem fel. Csak ma a bűntudat a fájdalom és a hiány még erősebb volt. Iszonyú nagy űr van bennem mióta Amanda elment.

Nagy nehezen elkészültem mivel ma be kell menni a stúdióba. Mikor a lépcsőről baktattam le,összetalálkoztam Louival. Rámosolyogtam,de ő nem reagált,most ő is iszonyat mérges rám. Bár teljesen jogosan,hisz igaza van. Bementem a konyhába ahol a többi 3 fiú reggelizett.
Én: Sziasztok.-suttogtam nekik
Niall: Végreeeee,már annyira hiányoztál.-majd szorosan megölelt. Jól esett,hogy még van olyan aki szeret...
Zayn: Jó reggelt. Hallod mi történt az arcoddal?.-basszus,teljesen elfelejtettem. Loui tegnapi pofon nyoma elég rendesen nyomot hagyott. Ezzel még nagyobb bűntudatot ébresztve bennem,hisz ha meglátom egyből az jut eszembe,hogy mekkora barom vagyok. Gyorsan odakaptam a "sebhez" és próbáltam úgy elhelyezkedni,hogy ne lássák.
Én: Semmi,csak lefejeltem a polcot.-hazudtam valamit
Liam: Igen? Akkor miért van kéz nyoma? Harry ki ütött meg?.-
Én: Senki,nem akarok róla beszélni.-tiszteletben tartották a kérésem és többet nem piszkáltak vele.

Mikor elindultunk a stúdióba próbáltam úgy viselkedni Louival,hogy ne lássák,hogy mérges rám,de nem sikerült. Többször is megkérdezték,hogy minden oké-e köztünk,de Loui sosem mondott semmit ezért én sem. Épp egy számot vettünk fel,mikor valamit elrontottam és Loui beszólt.
Liam: Biztos minden oké köztetek fiúk?.-majd rám és Louira nézett
Loui: Ennyire tudni akarod? Hát képzeld semmi sincs rendben. Harry egy hülye fasz és megint elvesztette Amandát csak most végleg..-Loui szavai mint kés hatoltak lelkembe.Mindenkinek elkeregedtek a szemei és engem bámultak.
Zayn: Mit csináltál Harry?.-suttogta és rám bámult
Én: Nagyon sajnálom..Louinak igaza van egy hülya fasz voltam. Nem tudom miért csináltam,mai napig nem tudom megmondani. De bármit megtennék,hogy visszaforgassam az időt. Amit Amanda hiánya okoz bennem az lassan felemészt. Próbálok minden nap mosolyogni és nem mutatni,de nem megy. Azt mondják,hogy az okos a más a hülye pedig a saját kárán tanul. Hát én egy életre megtanultam a leckét. De sajnos ez sem hozza vissza őt nekem. És nem fogok utána menni,mert ő is jobban jár ha hagyom,hogy boldogan éljen.-mondtam és a végére már zokogtam. Mind a 4 fiú,még Loui is odajött és szorosan megölelt.
Loui: Bocsánat Harry,segítek neked igérem.-suttogta a fülembe
Liam: Nem hagyjuk Harry,hogy csak úgy hagyd elmenni. Hidd el szeret és téged akar...
Niall: Csak még kell neki egy kis idő.-fejezte be Liam mondatát.

23.Fejezet.






Mikor lesszáltam a Londoni reptéren feltörtek e régi emlékek. Páran felismertek és kérdeztek Harryről, sikerült visszatartanom a sírást. Bocsánatot kértem és gyorsan kisiettem,fogtam egy taxit és haza indultam. Mikor kinyitottam a lakás ajtót nem bírtam tovább,becsuktam magam mögött az ajtót leereszjedtem a földre és sírtam. Miért,kell mindig megcsalnia? Ha szeret akkor miért nem vagyok elég jó neki? Ezeken a dolgokon gondolkoztam miközben felmentem a hálóba. Mindenhol közös képek és tárgyak voltak,csak rá tudtam gondolni. Nem tudom mit tegyek,egyszerűen képtelen vagyok dönteni. Gondolkoztam azon,hogy elhagyom és,hogy elválók tőle,de nem tudok. Valami nagyon köt hozzá,mintha ez a valami soha nem akarna elengedni tőle és csak húzna vissza hozzá.
Nagyon fáradt voltam ezért leakartam feküdni aludni de nem voltam képes a közös hálószobánkban aludni ezért leköltöztem a kanapéra.

Reggel arra keltem,hogy a nap sugarai cirógatják arcomat. Mikor kinyitottam szemeimet láttam,hogy csodálatos idő van kint ami itt Londonban elég ritka. Bár most nem bántam,mert teljesen jó kedvem lett. Gondoltam elmegyek és bevásárolok,hisz egy darabig itt leszek. Megfogtam a napszemüvegemet és hatalmas mosollyal az arcomon indultam neki a boltnak.
Épp a kocsit toltam ki az eggyik sorból amikor valaki nekem tolta a saját kocsiját ennek következtébe én elestem.
Én: Ez nem igaz,nem lehet odafigyelni?
Adam: Nagyon sajnálom,nem figyeltem. Adam  vagyok és te?.-kérdezte miközben felsegített.
Én: Amanda vagyok és máskor jobban is odafigyelhetnél.-mondtam kicsit flegmán és még mindig nem néztem rá.
Adam: Tényleg nagyon sajnálom..valahogy kiengesztellek.-mondta kedvesen
Én: Semmi szüksé...-amikor ránéztem a fiúra elakadt a szavam. Pont úgy nézett ki mint Harry,göndör haja és gyönyörű zöld szeme volt. Akaratlanul is egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
Adam: Minden oké? Fáj valamid?.-gondolom észrevette a könnyeimet.
Én: Semmi különös,nem hiszem,hogy különösebben érdekelne.-mondtam majd megtöröltem a szememet.-
Adam: Igenis érdekel. Nekem elmesélheted.-mondta bíztatóan és elmosolyodott.
Én: Tudod ez egy elég hosszú sztori és nekem mennem kell.-próbáltam lerázni.-
Adam: Nem tudsz ilyen könnyen lerázni. Ma 4-kor a parkban. Várlak Amanda.-majd megsimitotta az arcom és elment. Amikor hozzám ért nagyon furcsa érzés járt át. Mintha valami kötne ehez a fiúhoz. Pedig nem is ismerem,lehet,hogy azért mert Harryre emlékeztet.

Egész délután otthon ültem és azon gondolkoztam,hogy elmenjek-e a parkba. Kerestem a kifogásokat de valami azt súgta,hogy el kell mennem. Ezért így is lett, Adam már a parkban ült egy padon. Odamentem és leültem mellé.
Adam: Tudtam,hogy eljössz.-mosolygott kedvesen. Az a mosoly eszméletlen..
Én: Mégis honnan tudtad?.-kiváncsiskodtam
Adam: Csak úgy tudtam.-mosolygott.
Én: Elösször nem akartam eljönni....-
Adam: Tudtam ezt is.-mondta nevetve
Én: Hallod te mindent tudsz?.-mostmár én is nevettem
Adam: Sajnos nem mindent.-mondta,de most már nem nevetett
Én: És mégis miaz amit nem tudsz?.-én még mindig mosolyogtam.-
Adam: Azt,hogy mi történhetett azzal a lánnyal aki csak őgy elkezd sírni egy supermárketben.-amikor ezt kimondta lafagyott a mosoly az arcomról. Tudtam,hogy megbízhatok benne és látszott rajta,hogy érdekli a dolog.
Én: Sajnos azt a lányt nagyon sok olyan dolog érte ami miatt van oka sírnia.-mondtam és a távolba bámultam
Adam: Megosztod velem?.-nézett a szemembe
Én: Igen.-suttogtam. Elmeséltem neki mindent. Tényleg mindent az XFactortól kezdve egészen máig. Ő csak ült és halgatott,nem szólt közbe és nem vágott fejeket. Nem mondott semmit csak hosszasan megölelt.
Adam: Sajnálom Amanda.-mondta és mégszorosabban megölelt.-
Én: Én is.-suttogtam és éreztem,hogy nem bírom már visszatartani a sírást. Hihetetlen,hogy megnyíltam egy fiúnak akit alig ismerek egy órája.
Adam: Na nesírj. Gyere mutatok valamit.-majd megragatta a kezemet és magával rántott.
Én: Hova megyünk?.-kérdeztem és nevettem azon ahogyan hülyéskedik és próbál felvidítani
Adam: Elösször is örülök,hogy nevetni látlak. Másodszor pedig mutatok neked valamit.-erre nem válaszoltam csak követtem tovább.-Csukd be a szemed.-így is tettem,még mentünk pár lépést.-Kinyithatod.
Én: Ez gyönyörű. Hol vagyunk?.-egy eldugott részen voltunk ahol a virágok még szebbek voltak mint máshol. Színesek voltak és egézségesek az csak még gyönyörübbé tette,hogy hétágra sütött a nap. A lágy szellő pedig széthordta az illatukat. Becsuktam a szemem és csak gyönyörgödtem ez az a hely amit a kómámban láttam. Ez az a hely ami akkora megnyugvást adott nekem akkor. Nem gondoltam,hogy létezik erre most itt vagyok.
Adam: Ezt a kis helyet én csináltam és csak én tudok róla,meg mostmár te is. Tudod ha kell egy kis magány mindig ide jövök,mert bármi van ez a hely mindig megnyugtat. És valami azt súgta,hogy ezt muszáj veled megosztanom.-nem mondtam semmit csak szorosan magamhoz öleltem.

*Harry szemszög*
Loui: Harry bejöhetek?
Én: Gyere..-mondtam alig halhatóan de ő meghalotta
Loui: Mostmár igazán elmesélhetnéd mi történt. Napok óta csak sírsz és nem jössz ki. És Amandával mi van?.-nem válaszoltam semmit.-Harry ezt nem hiszem el csak segíteni akarok.-mostmár ordibált.
Én: Egy hülye vagyok érted? Már megint megcsalltam Amandát és elhagyott. VÉGLEG.-ordibáltam Louival. Mikor befejeztem kitört belőlem a sírás.
Loui: Hogy mit csináltál?.-suttogta
Én: Smároltam egy csajjal és Amanda észrevette
Loui: Miért?.-csak ennyit kérdezett
Én: Nem tudom,elragadott a hév....-tényleg nem tudom miért csináltam. Loui nem mondott semmit csak megpofozott. Bevallom nem számítottam erre.
Loui: Hogy tehetted ezt Harry? Mit képzelsz magadról? Mit ártott neked az a lány? Azt mondtad és azt mondod mindig,hogy mindennél jobban szereted. Erre ezt csinálod. Ráadásul nem elösször fordul elő. És még te sírsz? Szerinted mit érezhet Amanda? Nem fogod fel,hogy emnnyire összetöröd a szívét? Szerinted amikor begyógyszerezte magát azt miért csinálta? Mi? Igen MIATTAD. Nagyot csalódtam benned.-ordított velem és kiment. De teljesen igaza van. Egy szar alak vagyok,életem legfontosabb emberével ezt csináltam és még csak bele sem gondoltam,hogy benne mekkora kárt tettem. Jobban jár Amanda ha hagyom elmenni. Nagyon fáj,de így kell lennie,az ő boldogsága a legfontosabb nekem.

22.Fejezet



Sziasztok! Bocsánat,hogy csak most hozom a részt de nagyon fárasztó már most az iskola.:/ Van egy rossz hírem....pár rész múlva befejezem a blogot. Sajnálom,de már nem nagyon jön az ichlet:// Még kb.: 3-4 rész lessz és abba hagyom..nem törlöm majd csak nem hozok új részeket. Viszont van egy másik blogom ahol van már pár rész..azt fogom folytatni:) Nagyon sajnálom..://
Viszont most itt van a rész,szóval jó olvasást:)) xx




Már egész jól kilábaltam ebből az egészből. Harryvel mindent megbeszéltünk és megbocsáltottam neki. Jelenleg is turnézunk és még fogunk is pár hónapig. Nialltől is bocsánatot kértem,hogy ilyen helyzetbe hoztam. Nem volt mérges csak nagyon aggódott. Most a buszon ülünk és elvileg 2 óra múlva megérkezünk a következő helyszínre.

Harry: Hercegnőm,kelj fel megérkeztünk.-adott puszit az arcomra
Én: Csak még egy picit...-majd áthajtottam a fejem a másik oldalamon ülőre.-
Harry: Amanda kelj fel.-adott puszit most a számra.-
Én: De csak ha kapok még egy ilyet.-mondtam még mindig csukott szemmel.-
Harry: Többet is kaphatsz.-majd megcsókolt.Erre már egyből felkeltem,még percekig csókoltuk egymást amikor ránkszóltak.-
Paul: Harry neked próbád van,Amanda te pedig velem jössz.-mondta Paul higgattan.-
Harry: Igérem még folytatjuk.-adott egy utolsó puszit és elment.-
Én: Najólvan Paul,ma mit csinálunk?.-kiváncsiskodtam a "játszótársamtól"
Paul: Még nem tudom,de én éhes vagyok.-simogatta meg hasát.-
Én: Az jó,mert én is farkas éhes vagyok.-nevettem és én is megsimogattam a hasamat.-
Paul: Láttam itt egy Burger Kinget. Beugrunk?
Én: Naná,mehetünk.-majd a hátára ugrottam. Így mentünk egészen a Burger Kingig,sőt még ott sem rakott le.-Jónapot két nagy menüt szeretnénk.-Kifizettük és leültünk egy asztalhoz.
Paul: Kapok a shakedből?.-kérdezte,de a választ meg sem várva bele is ivott.-
Én: Persze nyugodtan.-nevettem és én meg bele ittam az övé.-Hééé a tied finomabb.-vágtam be a durcit.-
Paul: Akkor cserélhetünk,mert nekem a tied izlik jobban.-mondta nevetve. Még vagy fél órát ott voltunk. Mikor elindultunk a stadion felé pár lányba ütköztünk.Furcsa volt,hogy nem voltak itt a fiúk,de ugyanúgy kértek tőlünk autógrammot és közös képet. Kedvesek a rajongók,szeretem őket..


Harry: Végre. Hol a fenében voltatok? Már halálra agódtam magamat.-idegeskedett Harry.-
Én: Nyugi kicsim csak a Burger Kingben voltunk.-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.-
Niall: Jól halottam,hogy valaki Burger Kinget emlegetett?.-kérdezte és én válasz nélkül a kezébe nyomtam egy zacskó kaját.-Jaj Amanda köszönöm,megmentetted az életemet.-
Harry: Nem gondolod,hogy szólnod kelett volna,hogy elmész?.-ordította még mindig idegesen.-
Én: Képzeld el felnőtt ember vagyok azt csinálok amit akarok és akkor amikor akarom.-ordítottam most már én is.
Harry: Csak nagyon féltelek.-mondta de ezt már suttogva.-
Én: Tudok magamra vigyázni. Szeretlek.-suttogtam én is és szorosan megöleltem.-
Harry: Nagyon szeretlek.-suttogta még mindig és megcsókolt.
Loui: Ebből tudjátok mi lessz este?.-kérdezte Loui
Zayn: Persze,hogy tudjuk...Békülőszex.-mondták ki egyszerre Louival.-
Én: Kussoljatok,inkább menketek próbálni.-adtam ki az utasítást. Még röhögtek egy sort és elmentek.
Harry: Hercegnőm,este a koncert után lessz egy after party amire hivatalosak vagyunk.
Én: Én is?.-kérdeztem izgatottan.-
Harry: Még szép,hisz a feleségem vagy.-adott egy puszit a számra.-Most mennem kell.
Én: Majd a koncerten találkozunk.-adtam neki egy utolsó puszit és elment  a többiek után.

Hamar eljött az este és a koncertnek is vége lett. Az egész délutánt áthülyéskedtük Paulal. Szerintem a sok nevetéstőlhíztam vagy 10 kilót. Harryvel összeöltöztünk,ő egy fekete összeállítást vett fel én meg egy fekete koktél ruhát.
Harry: Indulhatunk?.-kérdezte a fürdőből.-
Én: Már vagy 20 perce várok rád.-mondtam nevetve.-
Harry: Jólvan na..ezeknek itt.-mutatott a fürtös hajára-sok idő kell.
Én: Tényleg: Nézd ezeknek itt...-mutattam én is a fürtös hajamra.- alig kell idő
Harry: De,de...feladom,te nyertél.-mondta és közben beszállt a limuzinba.-
Én: Mindig én nyerek.-pusziltam meg a homlokát.-
Harry: Nagyon csinos vagy mint mindig.-majd belepuszilt a hajamba
Én: Szeretlek.-nem válaszolt semmit csak megcsókolt. Az ut további részében nem beszéltünk csak néztünk egymást.-
Mikor megérkeztünk egy vörös szőnyegen kelett végig vonulni. Nagyon sok pényképész és riporter volt akik millio képet csináltak rólunk. Bent találkoztunk a fiukkal is. Szerencsére csak egy két riportert engettek be a partyra,de ők sem zaklattak minket. Nagyban táncoltunk,de én megszomjaztam ezért elmentem valamit inni. Megbeszéltük a fiúkkal,hogy ma nem iszunk semmit alkoholt és mivel még ők sem így én sem azt ittam.
Riporter: Jóestét Amanda feltehetnék pár kérdést?.-nagyon kedves volt és nem tolakodó ezért belementem.-
Én: Persze.-mondtam nemes egyszerüséggel.-
R.ter: Harry tényleg megkérte a kezedet?
Én: Igen,egy pár hónapja.-mutattam a gyűrüt.-
R.ter: Igazán szép. Esküvő lessz?.-
Én: Úgy beszéltük,hogy nem tartunk még esküvőt.
R.ter: Szereted a rajongókat?
Én: Igen. KIfejezetten imádom őket,nagyon kedvesek.
R.ter: Zavarna ha Harry egy másik lánnyal smárolna?.-ez egy kicsit furcsa kérdés..
Én: Persze,hogy zavarna,úgy gondolom,hogy ezzel mindenki így van..
R.ter: Sajnálom,de akkor ne fordulj meg.-nem értettem miért mondja,de megfordultam és láss csodát Harry egy csajjal smárolt.
Én: Sajnálom,de most mennem kell.-mondtam majd választ meg sem várva ott hagytam. Egyenesen Harryhez mentem. Nagyon mérges voltam,hisz tudtam,higy ma még nem ivott szóval teljesen józanul teszi ezt. Amikor odaértem megböktem Harry vállát aki hátra fordult. Mikorr teljesen szemben állt velem,megpofoztam és elsiettem. Sajnos az udvaron utolért és visszarántott.
Harry: Amanda nagyon sajnálom.-
Én: Énis.-suttogtam és a könnyek csak úgy folytak a szememből.-
Harry: Megtudsz bocsátani.-kérdezte és gondolom azt hitte,hogy igent mondok.
Én: Harry nagyon szeretlek,mindennél jobban, de nem.Nem tudok megbocsátani. Ez nem az első alkalom és most még részeg sem voltál.-
Harry: De,de én szeretlek.-
Én: Igen? Akkor miért nem vagyok elég jó neked? Miért csalsz meg folyton? Elegem van én is szeretlek,de nem bírok így élni. Most haza megyek Londonba és hagyj békén.-ordítottam vele.
Harry: Sajnálom.-nem válaszoltam csak elindultam.-Hercegnőm várj.-megálltam,de nem néztem rá-Sajnálom és várni foglak. Te vagy az eggyetlen akit szeretek és soha többet nem csinálok semmi hülyeséget és tényleg várni foglak.-nem mondtam semmit csak zokogásomat visszafolytva mentem tovább.

A hotelben összepakoltam a holmimat és elindultam a reptérre. Megvettem a repjegyet és haza indultam.Egész úton csak az járt a fejemben amit Harry mondott. Azt mondt,hogy várni fog és,hogy nem fog ránézni egy nőre sem. De akkor eddig miért tette meg? Nagyon szeretem Harryt,de nem bírom azt,hogy folyamatosan csak csalódok. Kell egy kis idő és remélem,hogy utána még visszafogok tudni menni hozzá.