2/22.Fejezet

ZENE
A zene hangosan dübörgött,lüktetett ereimben.Az alkohol égette a torkomat ahogyan legörgettem.Az orvosok szerint még egy hétig nem fogyaszthatnék alkoholt de kit érdekel? Most vesztem össze Zaynel és úgy gondolom mindenre a legjobb gyógyír az alkohol. Egy csapat tinivel táncoltam egy túlzsúfolt házban,a DJ garantálta,hogy a hangulat a legjobb legyen. Nem érdekelt semmi és senki csak,hogy ellazuljak,megnyugodjak.
-Jöhet még egy?-ordította túl a zenét Jessie.
-Ez nem kérdés-kiáltottam vissza.Nevetve ment a konyhába az újabb italért.Hamar vissza is ért,az erős alkohol ütött és egy kicsit megszédültem.Nevetve ráztam meg a fejem és kezdtem újra mozogni a zene basszusára.
"-Hogy lehetsz ekkora seggfej?-kiabáltam Zaynel.
-Én vagyok a seggfej?-kiabált vissza.
-Igen,ott vagyok veled,mint barátnőd de te mégis flörtölsz a pincér csajjal.Kicsit seggfej dolog nem gondolod?-köptem a szavakat.
-Ohhh isten ments,hogy olyan tökéletes és hibátlan legyek,mint te.-emelte maga elé a kezét.
-Tudod mit akkor kabd be a faszom bazdmeg-mostmár nagyon dühös voltam.
-Az a te dolgod-mosolygott elégedetten.-Abban legalább jó vagy-Rosszul estek szavai,olyannyira,hogy képtelen voltam megszólalni.Csak ennyit jelentenék neki? Mindvégig csak erre kellettem?Egy jó sexre?Zayn arcára egyből kiült a felismerés de nem tudtam sajnálni.Könnyeim végig fólytak arcomon,kulcsaimat felkapva hagytam el a szobát.-Hope,kérlek,várj-kapta el Zayn a csuklómat.Megálltam de nem fordultam felé csak fejemet lehajtva vártam.-Annyira sajnálom,nem úgy gondoltam.Te nem csak arra kellessz nekem-lassan mondta.
-Én is sajnálom-suttogtam és kezemet kitépve az övéből indultam neki."
Csípőmre két kéz tapadtam és mozogni kezdett az én testem mozgása szerint.Megfordultam és egy barna szempárral találtam szembe magam.Édesen mosolygott és bár legszívesebben lekaptam volna,hogy elfelejtsen Zaynt nem ment.Egyszerűen nem voltam képes megcsalni őt.
-Sajnálom-suttogtam és ott hagytam.Szívem ismét vadul kalapált,fejem hasogott ahogy a csendes éjszakában sétáltam haza.Könnyeim ismét eláztatták arcomat,szipogtam párat és próbáltam elővenni a kulcsaimat./ZENE ki/
A házban minden egyes lámpa égett,5 aggodó férfi ugrott fel egy emberként a kanapéról amint beléptem.
-Oh Istenem kislányom-ölelt szorosan magához apa-Többet ne csinálj ilyet-puszilgatta össze arcomat.
-Ha nem baj ma este nálad alszom-néztem semlegesen apára és elindultam a lépcsőn.
-Ahogy szeretnéd kincsem-nézett rám furán de megértően.

-Hol van apa?-suttogtam más nap reggel a konyhában ülőknek.
-Nem tudjuk sietősen lelépett-rántotta meg a vállát Liam.
-Mit kérsz reggelire hercegnő?-mosolygott rám Loui.
-Gyógyszert-és már el is indultam,hogy megkeressem a bogyókat amik talán elmulasztják a fejfájásom.
-Hope-suttogta Zayn amint elmentem mellette.
-Nem tudjátok hol van az Advil?-úgy tettem,mintha itt sem lenne,hisz számomra tegnap meghalt.Legalábbis próbáltam bemagyarázni magamnak.
-A polcon-Niall hangja fúrcsa volt,szerintem mindenki kínosan érezte magát.
-Azt hiszem most felmegyek-mutatott az emeletre Zayn és már el is tünt.Amint kilépett a konyhából összeroskadtam és sírni kezdtem.Eddig bírtam erősnek mutatni magam,Loui a karjaiba zárt és úgy csitítgatott.
-Shhh,Hope-simogatta a hátam.

-Hol voltál?-néztem apára amikor befeküdt mellém az ágyba.
-Én..öhm..volt egy kis...dolgom-húzta össze szemeit és csücsörített.
-Milyen dolgod?-néztem rá furcsán.
-Hát...azt..nem mondhatom el-húzta a száját.
-Azt hittem nincsenek titkaink egymás előtt-suttogtam.
-Jaj kicsim-megcsókolta meg a homlokom-Nem mondhatok semmit,mert még nem biztos de igérem te leszel az első akinek elmondom-nyomott ujabb puszit homlokomra.-Elmondod mivan Zaynel?-kérdezte.
-Veszekedtünk és olyanokat vágott  a fejemhez aminek az volt a lényege,hogy én csak arra kellek neki.-rántottam vállat és éreztem ahogyan a szemem ismét megtelik könnyel de vissza pislogtam.
-És szerinted így van?-nézett rám apa.
-Nem tudom-rántottam meg a vállam-Én csak...mi van ha igen?Szeretem és ha igaz akkor..-kezemmet szemem elé emeltem.
-Kicsim szerintem megkéne beszélnetek.-javasolta apa.
-Miért?-suttogtam
-Mert még soha nem láttam ílyennek egyikőtöket sem.Zaynről ne is beszéljünk.Rengetekszer volt már szerelmes de úgy még soha senkire nem nézett,mint rád kicsim-bökte meg az orromat.
-Félek és még nem állok készen-suttogtam.
-Akkor várj még de ne túl sokat,ne hagyd elúszni-megpuszilta az arcom és szorosan magához ölelt.

A nap fénye megtört a medence vizén,az összes virág a nap felé fordult,hogy befogadja éltető melegét.Minden élőlény csak erre vágyott beleértve engem is. Szemeimet lehunytam és élveztem ahogyan a nyári szellő simogatja bőrömet. A meleg felforrosította a börömet,szinte már égetett de jólesett.
A hinta ágy besülyedt mellettem de nem volt kedvem kinyitni a szemem és megnézni ki az.Kis idő után újjainkat összekulcsolta és az ölemben pihentette. Bőre érintése áramként hatott testemben,szívverésem felgyósult amint apró puszit nyomot ajjaimra. Hunyorogva néztem fájdalommal teli szemébe,pont olyan rosszul festett,mint én. Nem szólt semmit csak nézett és én sem szóltam semmit. Nem kellettek szavak.Tudtam egyszerűen tudtam,hogy nem gondolta komolyan.Hogy nem csak arra kellek neki,hogy szeret. Tudtam,már csak abból ahogyan rám nézett.
-Szeretlek az életemnél is jobban-tenyerébe fogta az arcomat én pedig lehunytam szemeimet.
-Szeretlek-mikor kinyitottam szemeimet egy könnycsepp szökött ki a szememből amit Zayn a hüvelykujávval hamar letörölt.Másik kezét is arcomra tette és lassan,nagyon lassan közeledett. Orra súrolta az enyémet mielőtt száját az enyémre tapasztotta. Elösször csak simogatta,ízlelgette majd nyelve a számba csúszott. Még soha nem csókolt így,tele volt sajnálattal,szomorúsággal,bocsánattal és szerelemmel.
-Az életemnél is jobban-suttogta még egyszer ajkaimba.

2/21.Fejezet


Sziasztok lenne egy nagyon FONTOS kérdésem. A következő résztől szeretnétek a történet "rosszra" fordulását vagy még pár részen át húzzam a boldog pillanatokat?:)Komiban kérem a választ nagyon FONTOS tényleg:)


Apa haját simogattam,fürtjeit ujjaimra tekertem.Mélyen szuszogott a mellkasomon.Kimerítette ez az este,két órája se,hogy felkelt és megint rohant a mosdóba.Nagyon aggódom miatta,mostanában mindig rosszul van és azt mondja,hogy nincs semmi baj de sajnos tudom.Bármennyire is fáj,tudom,hogy valami baj van,nagy baj.
Álmában kisimul az a pár ránk ami az arcán van,ilyenkor újra fiatalnak és gondatlannak tűnik.Bár most sem öreg,saját megvallása szerint az ember annyi idős amennyinek érzi magát.Ha ez így van akkor ebben a házban csakis ovisok élnek.néha úgy érzem én vagyok az egyetlen éppeszű.
-Oh,Amanda-suttogta apa és mosolya feljebb kunkorodott.Hát vele álmodik,hisz mindig vele álmodik.Könny szökik a szemembe,lehunyom és hallgatom apa egyenletes szuszogását.


-Hagyjatok már-vágtam Louihoz a palacsintám.
-Hé Hope ne játsz az étellel-kiabált velem Niall.
-Akkor ne piszkáljatok-kiáltottam vissza feszülten.
-Kicsi Hope ideges-cukkolt Loui.
-Mostmár esküszöm megfójtalak-felálltam a székemből és amikor nekiindultam valaki elkapott hátulról.Felemelt a levegőbe de még így is járt a lában annyira ideges voltam.
-Mivan baby?-suttogta Zayn a fülembe.
-Az,hogy ez a barom-mutattam Louira-nem hagy békén.-mondtam idegesen.
-Azért ideges,mert nem aludt veled és nem khm-köhécselt.
-Gyere ide te-indultam meg felé de Zayn ismét elkapott.Maga felé fordított és száját az enyémre tapasztotta.Lassan leengedett a földre,nyelve a számba csúszott.Kezem a nyakába akasztottam,miközben ő a derekamnál fogva húzott közelebb magához.
Kiffuladva döntötte homlokát az enyémnek.
-Nyugi kicsim-lehelt szüzies csókot ajkaimra.-Mi a baj?-suttogta és közben az ölébe húzott és elkezdett reggelizni.
-Mondom,egy csókocska ami valljuk be olyan szenvedéjes volt,hogy szinte már felállt rá...és máris nyugodt vagy-nézett rám Loui.Én csak felmutattam neki a középső ujjam és Zaynre figyeltem aki nevetett.
-Félek apa miatt-rántottam vállat.
-Semmi baja,ne aggodj-puszilta meg homlokomat.
-Elmentem-jött be apa a konyhába.Elvett egy palacsintát és puszit adott a homlokomra.
-Szia-mondtam és felkuncogtam.
-Mi olyan vicces-mosolygott rám Zayn.
-Ugyan ott puszilta meg a homlokom ahol te és még nyálas volt-kuncogtam tovább.
-Mázlista-csóválta a fejét.Egyből abba hagytam a nevetést és furcsán néztem rá.-Tudod énis smárolnék magammal ha tudnék.Nézz csak rám jó csávó vagyok-rántotta meg a vállát.
-És még szerény is-nevettem-Te nem tudod magad megcsókolni én viszont igen-belemosolygott csókunkba.
-Most,hogy így állunk,a te csókod finomabb-izlelgette a száját,ismét felkuncogtam.
-Szobára,szobára,szobára-verte ritmusra az asztalt Loui.
-Komolyan mondtam,hogy megverlek-néztem rá.
-Jaj nagyon félek-forgatta meg szemeit és felment az emeletre.

Loui a kanapén ült és Tv-t nézett,halkan osontam le az emeletről.Niall és Zayn a kanapéról néztek,én csak mutatóujjam a szám elé raktam jelezve,hogy maradjanak csöndben.Loui mögé lopakodtam és a nyakába ugrottam,annyira megijedt,hogy leesett a kanapéról magával rántva engem is.
-Áúú-szisszentem fel amikor fejem az asztal sarkával találkozott.
-Hope-kiáltott fel Zayn és hozzám rohant.-Jól vagy?-nézett rám.Az igazat megvallva hasogott a fejem és úgy szédültem,mintha már fél órája egy centrifugában lennék.
-Nem egészen-tapasztottam kezem a fájó pontra.
-Fel tudsz állni?-húzott fel Zayn.Rossz ötlet volt,amint két lábon álltam úgy megszédültem,hogy ismét majdnem a padlón végeztem.-Ülj le és had nézzem a sebed-fogta a kezem.Elvettem a kezem és háttal fordultam neki.-Úristen Hope hisz nagyon vérzik-hangja rémült volt.
-Úristen Hope-nézett rám Loui-Annyira sajnálom-arca kétségbeesett volt,még sosem láttam ilyennek.
-Nem a te hibád-mosolyogtam rá.
-Be kell vinnünk a kórházba,nagyon csúnya-mondta Niall és már rohant is a kulcsokért.
-Gyere picur-Zayn az ölébe kapott és úgy vitt a kocsiig.

-Hope tényleg nagyon sajnálom-suttogott Loui,szeme fátyolos volt.
-Semmi baj-nyakába akasztottam kezeimet és szorosan magamhoz öleltem.Arcát a nyakamba temette és éreztem forró könnyeit bőrömön.Hátát simogattam megnyugtatás képpen.-Én akartalak megviccelni és tudod aki másnak vermetás maga esik bele-túrtam kusza hajába.
-Jaj Hope úgy megijedtem,szeretlek-motyogott a nyakamba.
-Én is szeretlek te hülye-puszit nyomtam fejére és hátát simogattam.

-Úristen kicsim-rohant ki apa az ajtón.Felkapott és a magasban megpörgetett,mikor leengedett agyon puszilta az arcom.
-Semmi baj apu-kuncogtam.
-Mutasd-erősködött.
-Be van kötve-mutattam a hatalmas kötésre a fejemen.
-Úgy aggódtam-hüledezett.
-Hahó emberek élek-tátottam szét a karom és nevettem.

-Mi a baj?-ziháltam Zayn szájába.
-Hope most varták össze a fejed.Az orvos megtiltotta,hogy bármivel fájdalmat okozzak-ajka folyamatosan súrolta az enyémet.Kicsit feljebb emeltem a fejem így újra csokba fulladt a beszélgetés.-Hope-suttogta.
-Akkor legyél nagyon gyengéd.Szeretkezz velem.-simítottam végig arcán.Egy pillanatra ledermedt,majd az egyetlen ruhadarabot ami rajtam volt eltávolította,így már mind ketten meztelenek voltunk.Apró puszikkal borította be az arcomat,majd a nyakamat és a kulccsontomat.Mocorogtam alatta,többre vágytam.
-Nyugialom kicsim-lehelte melleimre,mire azok megdagadtak.Egyik mellem szakértő kezeibe vette míg a másikat szájával kényeztette.Hangosan nyögtem,mikor szája végig súrolta a hasamat ahogyan haladt egyre lejebb.
-Zayn-ziháltam és kezem a hajába vezettem.Szája ismét az enyémre talált és vadul tépte.
Belém szorult a levegő amikor megéreztem magamban.Lassan mozgott,minden egyes pillanatot kihasznált....
[a többit a fantáziátokra bízom;]

Remélem K.Dóri olvasod és tetszik;)

2/20.fejezet

Remélem nem zavar titeket,hogy mostanában több +18-as rész van benne:$

-Nem.Én ezen nem merek lecsúszni-bújtam Zayn mellkasába.
-De félős valaki-nevetett Loui.
-Te mondod?Az előbb nem mertél lecsúszni egy nyitott kis csúszdán-fordultam felé karba tett kézzel.
-Az más.Mivel nyitva van bármikor kieshetsz-csóválta kétségbeesetten a fejét.
-Ez meg zárt és bármikor beragadhatsz-érveltem.Már kis korom ota klausztrofóbiás vagyok és eléggé kiakadok ha szűk zárt helyen kell lennem.
-Hát ha valakinek akkora segge van,mint neked még jó,hogy berakad-motyogta Loui.
-Héé.Nem is nagy a fenekem-fejemmel próbáltam meglesni,hogy igaza van-e de nem láttam semmit.-Zayn tényleg nagy a seggem-nyomtam képébe a hátsómat kétségbeesetten.Ő csak felnevetett és maga felé fordított.
-Ne halgass Louira.-kacagott.
-Nem válaszoltál.Nagy a seggem?-kérdeztem még egyszer.
-Igen,de tudod olyan "szépen,formásan" nagy és nem olyan "úristen nézd mekkora segge van" nagy-vágott grimaszt a második példánál.Jól esően felnevettem a hasonlatain.
-Ennyi-nyújtottam Loui felé a nyelvem.
-Inkább haladj-forgatta meg szemeit.Ő is tudta,hogy most én nyertem.Hirtelen megtorpantam,amikor már csak Niall és Liam volt előttünk.
-Én-én tényleg nem akarok lecsúszni-meredtem a hatalmas és sötét lyuk felé.
-És ha együtt megyünk-kérdezte Zayn.
-Lecsúsznál velem?-fordultam felé.
-Ez nem kérdés-mosolygott.Lábujjhegyre álltam és számat az övére tapasztottam.Nyelve végig siklott alsó ajkamon,számat szétnyitottam,hogy bejuthasson.Keze fenekembe markolt és közelebb vont magához.Szájába nyögtem cselekedetére.
-Hagyjátok abba-szólt mérgesen apa,mire azonnal szétváltunk és úgy tettünk mintha mi sem történt vólna.
-Menjetek szobára-kuncogott Loui.
-Fogd be-emelte fel apa a hangját-Ti meg tényleg ne itt,előttem faljátok egymást-mondta mérgesen és elénk bevágva,már le is csúszott.
-Ezt jól megkaptátok-bólógatott Loui.
-Fogd be-intéztem el ennyivel és előre beültem a csúszdába.Zayn mögémmászott,lábával közre fogott.
-Indulhatunk?-sottogta a fülembe.
-Igen-hangom kissé remegett.Zayn ellökött minket és máris szél sebesen száguldottunk a korom sötét csúszdában.Hangos sikoly vízhangzott a csőben.Rettentően féltem,Zayn keze után kutattam.Hirtelen villogó fények töltötték meg a zárt teret.Csodálatos volt,félelmem egyből elszállt amit felváltott az izgalom.Kanyar jött kanyar után és a villogó fényeket felváltották a vinnyogó hangok.Majd még pár kanyar után láttam a fényt,nagy levegőt vettem szemem lehunytam ahogyan a vízbe csapódtunk.Zayn a kezemet fogva úszott fel a felszínre.Hatalmasat szívtam a levegőből,hogy tüdőm újra megteljen.Szemeimet megtöröltem és Zayn kerestem aki rám mosolygott.
-Manjünk mégegyszer-szám egészen a fülemig ért.Az izgalom keveredett az adrelarinnal ami ezt a csodás érzést váltotta ki belőlem.
-Akárhányszor csak szeretnél-nevetett Zayn és kézen fogva indultunk meg,hogy még egyszer lecsúszhassunk.

-Mostmár nem bírom-zihált Zayn a csókunkba.
-Én sem-értettem vele egyet.
-Gyere-kezemet megfogta de a csókunkat nem szakította meg úgy vezetett a barlan fűrdőbe.Egy lélek sem volt és a víz hangosan zubogott.Nyelve a számban matatott,kezem a haját túrta.
-Annyira gyönyörű vagy ebben a bikiniben-csókolta meg a nyakamat,mire a fejemet hátra vetettem.
-Te választottad-lihegtem.Kezem levándorolt a fürdőnadrágjáig,már kőkemény volt.Férfias morgás hagyta el a száját amikor rámarkoltam.Egyik kezével a hátamat tartotta míg a másikkal bugyin keresztül kényesztetett.
-Za-zayn....-ziháltam.
-Tudom kicsim-kezemet elvette férfiasságáról,hogy kiszabadíthassa.Bugyimat félre húzta és lassan belém erszkedett.
-Zayn-sikítottam fel és lassan mozogni kezdtem.Szám az övére tapadt,nyelvét a számba dugta.Férfias nyögése keveredett sikolyommal.A víz sugara és az,hogy Zayn bennem van lassan és hatalmas erővel repített az orgazmus felé.
-Sze-ret-lek-ziháltam és légzésem egyre egyenletlenebb lett.
-Én..is..szeretlek....Hope-mondta minden egyes lökésnél.
-Zayn-ordítottam és az orgazmus elsöpörhetetlen hullámként söpört végig rajtam.Zayn egy férfias nyögést eresztett és feje a melleimre bukott.Mind ketten próbáltuk vissza nyerni egyenletes légzésünket.
-Megörjítesz-csókolta meg melleimet.
-Szeretlek-csókoltam meg homlokát.

-Úristen apa.Jól vagy?-rohantam be a férfi öltözőbe.Pár férfi füttyentett de most még ez sem érdekelt.Apa fal fehéren térdelt az egyik wc felett.-Már megint rosszul vagy-könny szökött a szemembe.Utáltam így látni őt de mostanában elég sűrün előfordult.
-Semmi baj,kicsim.Biztos csak elrontottam a gyomrom-suttogta és egy mosolyt erőltetett arcára.
-Nem apa.-két kezem közé fogtam az arcát-Ne tegyél úgy mintha minden rendben lenne-suttogtam.Apa az arcom felé nyúlt és hüvelyk ujjával letörölt egy könnycseppet a sok közül.
-Semmi baj-rázta a fejét.
-Annyira féletelek-suttogtam.Kezemet levette arcáról és nyakába akasztotta,majd közel húzott magához és erősen megölelt.
-Nem kell,mindig itt vagyok veled-suttogta fülembe.
-Szeretlek-könnyeim vállára hullotak.
-Én is szeretlek,kincsem-puszilt bele hajamba.

Én istenem, ha menni kell, 

Add, én is így mehessek el, 

Éjjel, sötétben, észrevétlen, 

Büszkén, magamban, ahogy éltem. 

Mikor az élet menekül, 

Haljak meg én is egyedül, 

Egy vén díványra ráborulva, 

És senkire se rászorulva, 

Mint az apám.

2/19.fejezet

Sziasztook!Sajnálom,hogy késtem a résszel de őszintén még meghalni sem volt időm az elmúlt három napban.Szeretném nagyon-nagyon megköszönni,hogy átléptük a 20000(!!) oldalmegjelenítést.Nagyon boldoggá tettetek vele,VISZONT van egy ROSSZ hírem: a másik blogomra nincs annyi érdeklődés amit én szeretnék...az a blog is majdnem olyan fontos nekem,mint ez szóval-tudom ez nagyon csúnya dolog-de addig nem lesz új rész ezen a blogon míg a másik be nem indul rendesen,Sajnálom,de nagyon elszomorít a dolog,hogy amit írok és nagyon fontos nekem az nem nagyon érdekele senkit:/SAJNÁLOM


-Na.Azt mondtad,hogy a következő falat az enyém-kezem keresztbe tettem a mellkasom előtt és csúnyán néztem Zaynre.Épp a pulton ültem és néztem ahogyan a reggeli palacsintákat gyártja.Örülök,hogy apa nem volt mérges és most már nem kell titkolnunk,hogy együtt vagyunk.Így minden sokkal könyebb lesz.
-Tessék-szájába vette a fél palacsintát én pedig leharaptam a másik felét.A végén apró csokot nyomtam szájára.
-Még-mondtam,mint egy kisgyerek,mire Zayn felnevetett és közelebb jött egy újabb csókra.
-Hé,én a palacsintára gondoltam-kuncogva tettem mutató ujjam a csücsörítő szája elé.Mosolya eltűnt és szomorúan fordult meg.-De azt is kérek-mondtam halkan.Lassan megfordult és ajkait az enyémre tapasztotta.Nyelve bebocsájtást nyert számba,keze a fenekemre csúszott.Beletúrtam kócos hajába ezzel közelebb vonva őt magamhoz.
-Azt  kur...-hallotuk meg valaki hangját mögülünk.A konyha ajtóban Loui állt tátott szájjal.-Izé..én azt hiszem...öhm...igérem nem mondom el senkinek-szája még mindig tátva volt a meglepetéstől.
-Nyugodtan elmondhatod-vontam meg a vállam és egy gyórs csókot leheltem Zayn ajkaira.-Csináld a palacsintát,mert éhen halok-játékosan megrugdostam fenekét.
-Igenis asszony-szalutált és vissza sétált a serpenyőhöz.

-Istenem-forgattam meg a szemeimet-Mi ezen olyan hihetetlen?Zayn és én együtt vagyunk,apa tud róla és bele ment-mondtam el már vagy századgyára a reggeli alatt.
-Tudtam-mondta Liam aki most elösször szólalt meg.
-Persze,mert te mindent tudsz-nevetett Niall-ÉN tudtam-emelte ki az "én" szócskát.
-Mi?Te tudtad és nem mondtad el nekem?-nézett rá apa mérgesen.
-Nem az ő hibája,én kértem meg,hogy ne mondja el senkinek-védtem meg a szöszit.Ap csak lemondóan a fejétt rázta.
-Szóval amikor egyszer activity-ztünk és majdnem lesmároltad....már akkor is?Tudtam én-Liam volt a legjobban kiakadva,nem is kiakadva inkább csak nagyon-nagyon meglepődve.
-Nem-vágtuk rá egyszerre Zaynel-Akkor még nem voltunk együtt-folytattam én.
-Akkor ti már szexeltetek is?-kérdezte hirtelen Loui,mire mindenki elhalgatott és hol rám,hol Zaynre,hol Louira nézett mindenki.Én vér vörös fejjel meredtem össze kulcsolt ujjainkra Zayn pedig elégedetten mosolygott.-Védekeztetek ugye?Najó biztos,hisz még nincs gyerek-nevetett Loui.Szívem össze szorult és erősebben szorítottam Zayn kezét.Szemeimbe könny gyült amit próbáltam vissza folytani egy kósza csepp mégis elárult.Loui egyből abba hagyta a nevetést amint nem reagáltunk,mindenki kétségbeesetten nézett ránk.
-Ugye nem vagy terhes?-suttogott apa
-Nem-szipogtam és Zayn mellkasába fúrtam arcomat aki apró puszikat nyomott fejem búbjára.
-Akkor mégis mi folyik itt?-kérdezte apa kétségbeesetten.Én csak ráztam a fejem jelezve,hogy nem tudom elmondani.Vagy nem is akarom?Nagyon fájna erről beszélni hisz sosem voltam terhes de beleéltem magam és minden darabokra hulott.-Zayn-apa hangja kétségbeesett volt.Zayn mellkasa nagyot emelkedett ahogyan sóhajtott.
-Nem rég szólt Hope,hogy késik neki,vettünk egy gyórs tesztet ami azt mutatta,hogy terhes.Elmentünk nő gyógyászhoz ahol viszont kiderült,hogy teszt tévedett és nem terhes-mondta el Zayn és közben végig a hátamat simogatta nyugtatás képp.
-Oh-apa,minta kicsit megkönnyebült volna,hogy semmi komoly nem történt.-Sajnálom kicsim-megfogta kezemet és egy puszit nyomott rá.Én csak rá néztem és halványan elmosolyodtam miközben a fejemet ráztam.
-Ez dúrva-szólalt meg Loui megint tátott szájjal.
-Mintha egy szappan operába keveredtem volna.Komolyan jobbak vagytok,mint a Tv-tapsolt Niall.Mindenki elkezdett nevetni,mindig képes jobb kedvre deríteni a csapatot.
-És te mióta is tudod Niall?-nézett rá apa
-Mi ez valami kivallatás?-kuncogtam.
-Csak kiváncsiak vagyunk a részletekre-vont vállat-Niall-fordult felé újra.A szőkeség ránk nézett ugyanis amikor megtudta akkor éppen egy repülőgépen készültünk szeretkezni.Gondolom nem akarta ezt kikotyogni a  mi beleegyezésünk nélkül.Zaynre néztem aki rám mosolygott és aprót bólintott a szőke felé.
-Rájuk nyitottam-mondta gyórsan-A repülőn-suttogta ismét gyórsan.Mindenki álla leesett és minket szugeráltak.
-Azigen-mondta Loui elismerően-Én még sosem szexeltem repülőn.
-Mi sem-mondtam halkan.
-Hát nem rajtatok múlott-apa mintha kicsit bosszus lenne..
-Most mérges vagy?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem rátok.Magamra-mutatott mérgesen magára.-Hogy a fenébe nem vettem észre?Ti hogy a fenébe nem vettétek észre?-mutatott körbe.
-Apa nyugi-szorítottam meg kezét-Ennek így kelett történnie-mosolyogtam rá.Látszólag megnyugodott,egy apró puszit nyomott kezemre én pedig rá mosolyogtam.-Na-álltam fel-Vége a mese délutánnak..
-Igazából még csak reggel van-fólytotta belém a szót Loui.
-Pofa be-mutattam mérgesen felé,mire meghúzta magát.-Öltözzetek és menjünk el az aqua world-be.Már lefoglaltam a jegyeket.Nyomás-tapsoltam kettőt.Mindenki felállt és mint a villám indult meg a szobájába.
-Te aztán tudod,hogy szerezz örömet egy csapat férfinak-suttogta Zayn a fülembe és apró csókokat hagyott a nyakamon.-Gyere válasszuk ki mit vegyél fel amit majd gyórsan le tudok szedni rólad-mondta és a kezébe véve az emeletre vitt.