2/2.fejezet

Sziasztook itt az új rész,remélem tetszik:)) Jó olvasást;)



"-Lányok gyertek a nappaliba van itt valami ami a tied Hope-halottam meg apu hangját.Össze néztünk Danielle nénivel és a nappaliba siettünk."
-Ez a tied-nyújtott át apu egy borítékot. Ismét összenéztünk Danielle nénivel és szélsebesen bontottam fel a kis papírt. Amikor meg láttam a benne rejlő ajándékot rögtön elsírtam magam. Nem akartam elhinni,hogy ez az enyém.
-Ez az enyém?-szipogtam
-Igen kicsim,megérdemled-mosolygott rám apu. Egy hirtelen mozdulattal a nyakába ugrottam és elkezdtem puszilgatni.
-Köszönöm-suttogtam fülébe
-Szeretlek kincsem-nézett apa a szemembe
-Én is nagyon,tudod-suttogtam még mindig mert több hang nem jött volna ki a torkomon.
-De nem egyedül mész-nézett rám
-Gondoltam,hogy te is jössz-mosolyogtam rá és puszit nyomtam arcára.
-Nem én megyek-kikerekedtek szemeim-Hanem Danielle nénivel mész-nézett mind kettőnkre. Hatalmas sikitozásban törtünk ki mind ketten és ugráltunk össze-vissza.
-Istenem Harry köszönöm-ölelgette meg Danielle néni is apát
-Te is megérdemled-mosolygott rá-Köszönöm,hogy mindig ott voltál-Danielle néni csak bólintott egyet.
-Uram ég-ejtettem ki kezemből a két repülő jegyet.
-Mi a baj?-kérdezte Danielle néni
-Irány pakolni,holnap hajnal 4-kor indul a gépünk.-amint ezt kimondtam futásnak eredtünk és pakolni kezdtünk. Mármint Danielle néni és Liam bácsi haza mentek,hogy össze pakoljanak. Azt beszéltük meg,hogy amint végeztek vissza jönnek és mind ketten itt alszanak. 
Épp a szobámban pakoltam a fehérneműket mikor egy kéz érintette meg a vállamat. Hatalmasat rezzentem és egyből hátra fordultam. Két csoki barna szempárral találkoztam.
-Nagyon tetszik az a bugyi,egyszer megnézném rajtad is-simitott végig kezemen.
-Zayn, ezt már meg beszéltük. Az a csók multkor csak véletlen volt.-sóhajtottam fel. Ami azt illeti van egy hatalmas foltom,hibám. Zayn bácsi,bár őt nem hívom így,na szóval Zaynnel nagyon közeli a viszonyunk. Már túl közeli,sajnos nem egyszer csattant már el köztünk csók. Nem értem magamat és őt sem,hisz neki ott van Perry néni én meg,én meg mégis csak 16 éves vagyok. Zaynről láttam képeket és egy cseppet sem változott,pont ugyan olyan fiatalos,mint 16 éve,talán ezért tetszik egy kicsit. Persze a mi kis "viszonyunkról" nem tud senki de én nem is akarom,hogy tudjon. Sőt,már nem is akarok a részese lenni.
-Nem egy volt és ne mond,hogy nem akarod.-elkezdett közeledni-Szólj ha megálljak és megállok.-vészesen közeledni kezdett és én nem állítottam le. Ajkai lassan enyémre tapattak és vad táncot jártak,rettentően jól csókol és ezt ő is tudja. Megnyalta számat a bejutásért de én eltoltam magamtól.
-Nem szabad-suttogtam lehajtott fejjel.Államnál fogva maga felé fordította a fejem és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek Hope-lehelt puszit számra
-Nem szabad-mondtam neki-Légyszíves menj el,szeretnék pakolni.-megint lehajtottam fejem és vártam,hogy elhagyja a szobámat. Távolodó alakját néztem és közben hatalmasat sóhajtottam.-Hope,hogy lehetsz ekkora barom?-kérdeztem magamtól,de sajnos nem tudtam a helyes választ.


-Apa kérlek nagyon vigyázz magadra-folytak le könnyeim
-Kicsim ezt nekem kéne mondani-nevetett,majd magához ölelt. Még sorba mentem mindenkin és mindenkit jól meg ölelgettem.
-Szia Niall bácsi. Igérem hozok neked valami finomat-néztem rá mosolyogva
-Imádlak.-ölelt meg-Érezd jól magad és vizsázzatok egymásra azzal a vén csajjal-mutatott Danielle nénire,én csak felnevettem.
-Szia Liam bácsi-öleltem magamhoz
-Szia prücsök,vigyázzatok magatokra-mondta és össze borzolta a hajam mire én csúnyán néztem rá.
-Szia Loui bácsi-öleltem magamhoz.
-Jaj Hope úgy féltelek-kezdett el sírni én meg csak bámultam.
-Loui bácsi te sírsz?-kérdeztem két oktávval feljebb
-Dehogy is férfi vagyok csak,csak egy légy szállt a szememre-kezdte el dörzsölni. Még egyszer magamhoz öleltem és megpusziltam.
-Szia Zayn-suttogtam és egy györs ölelést akartam ejteni de ő szorosan tartott.
-Hope kérlek vigyázz magadra-suttogta,majd ésszrevétlenül megpuszilta a nyakamat. Ezzel csak még jobban fájdalmat okoz nekem. Elváltunk egymástól,majd Danielle nénivel elkezdtük a besszállást. Vissza fordultam és csak akkor láttam meg,hogy apa sír. Gyorsan vissza rohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Apa ne sírj,nem lessz semmi baj-pusziltam meg
-Tudom kincsem,tudom.-puszilt bele hajamba.-Na menj-csapott játékosan a fenekemre,mint régen.
-Szeretlek-tátogtam neki,már az ellenőrző pulttól-
-Jobban-olvastam le szájáról azt az egy szócskát ami nekem amindent jelenti.

-El sem hiszem,hogy itt vagyunk-szálltam ki a taxiból
-Hope ezt nézd-rántott maga felé,állam szinte a padlót súrolta mikor meg láttam a Hotelt amiben lakni fogunk. Egy 5*-os Wellness szálloda.
-Ez most komoly?-nem tudtam mást kinyögni csak ezt.
-Azt hiszem itt akarok meghalni-mondta Danielle néni még mindig tátott szájjal.

-Szia apu megérkeztünk és el kell,hogy mondjam,hogy ez a hely csodás. Nem kelett volna ennyit költeni ránk.-beszéltem a telefonba
-Meg érdemlitek mind ketten. Ma még mentek valahova vagy ott maradtok?-kérdezte
-Mindjárt megkérdezem.-kicsit távolabb raktam a telefont a számtól.-Danielle néni megyünk ma valahova?-ordítoztam mint egy hülye
-Kicsim,miért kell ordibálni?-nevetett apa a vonal másik végéről.
-Tudod akkora ez a szoba. Szoba? Hülye vagyok én,szóval akkora ez a lakás,hogy szerintem Danielle néni el tévedt-nevettem és apa is elkezdett nevetni.
-Ma elmegyünk az Eifel(bocsi nem tom.,h kell irni) toronyhoz-kiabált Danielle néni valahonnan.
-Ma..-kezdtem bele de apa félbeszakított.
-Hallottam mindent-nevetett
-Jol van na-vágtam be a durcit-Most megyek.
-Rendben kicsim,vigyázzítok magatokra-
-Okés.szeretlek-mondtam
-Én is téged-mondta majd bontotta a vonalat.

2.évad/1 fejezet

Sziasztooook:)Visszatértem hozzátok....nagyon hiányzott ez a blog ezért most itt a második évad.Hogy tisztázzuk a dolgokat..ez az évad főként Amanda és Harry lányáról Hope-ról fog szólni. Remélem szeretitek az Union J-t mert ők is benne lesznek. Na de nem is húzom az időt...jó olvasást:))
Csókol titeket:      Vanda:*



16 éve,hogy édesanyám meghalt.Mindig mikor eszembe jut vagy szóba kerül büszkeség tölt el.Apu minden este mesélt/mesél róla.Nem ismertem mégis úgy érzem,hogy mindent tudok róla.Azt mondják kiköpött Ő vagyok,mind külsőre, mind belsőre.Nem mondom,hogy nehéz volt nélküle a gyerekkorom, hisz apa segített mindenben de azért hiányzik,hogy itt legyen és kioktasson ha valami rosszat csináltam. Anyunak köszönhetjük azt is,hogy az One Direction még létezik,hisz ha nem köti apa orrára,hogy folytassa biztos kilép.De hála neki az One Direction még mindig ontja magából a jobbnál-jobb dalokat.Apát nagyon megviselte anya halála.Mai napig van olyan,hogy az ágyukon ül egy közös képpel e kezében és a könnyei záporként hullanak.Azt mondta,hogy Őt szerette/szereti a világon a legjobban.Azóta nem nézett rá egy nőre sem,hisz senki nem olyan mint Ő,neki nincs párja."Ez egy sírig tartó szerelem" ahogy apa mondaná.Remélem rám is egy ilyen szerelem vár.Apa mindig azt mondja,hogy Ő mindig velünk van.Lehet,hogy butaság de én érzem Őt.Mindig segít a nehéz döntésekben.Apa egyszer azt mesélte,hogy ő úgy érzi,hogy minden este vele alszik.Énis úgy érzem mintha minden este lefekvés elött adna egy puszit.A metrón ülve ezeken a dolgokon gondolkozva könnyeim hullani kezdtek.Nem töröltem le őket,hisz nincs mit széggyelnem a gyönyörű és bátor anyukámon aki miatt most a könnyeimet hullajtom.Mosolyogva néztem a földet mikor egy kéz karolt át.
-Hé szépség jól vagy?-kérdezte egy velem egykorú fiú.
-Igen persze csak elgondolkoztam-adtam egyszerű mégis igaz választ
-És miért sírsz?-kérdezte még mindig kedvesen
-Az anyukám miatt-mondtam és megint a földet kezdtem el szugerálni
-Talán összevesztetek?-faggatott még mindig
-Bárcsak-mondtam olyan halkan,hogy meg sem hallota-Nem tudod..Ő..meghalt-néztem a fiú szemeibe és csak most vettem észre milyen gyönyörűek
-Nagyon sajnálom én..én-szegény azt se tudta mit mondjon
-Semmi baj nem tudhattad-néztem megint szemeibe
-Akarsz róla beszélni?-kérdezte kedvesen
-Igazából csak annyit tudok róla amennyit elmeséltek mert belehalt a szülésbe-itt megint elkezdtek potyogni a könnyeim.A fiú nem mondott semmit csak magához ölelt.
-Nincs kedved meginni velem egy kávét?-kérdezte
-Szívesen de nem most ugyanis egy vizsgára sietek.De itt a számom hívj fel-odaadtam neki egy cetlit és már fel is álltam,hogy leszálhassak.
-Még a nevedet sem tudom-
-Hope-nak hívnak-mondtam és kiszálltam a kabinból.Még hallotam,hogy utánam kiált
-Én George vagyok-elraktároztam ezt az információt és gyors léptekkel indultam iskolám felé.Nem féltem a vizsgától.Utálok tanulni de a franciát szeretem ugyanis ez anya és apa közös nyelve.Még egy dolog ami közelebb fűz hozzá.Apa megigérte,hogy eljön értem bár nem tudom hogyan.Tegnap este még koncertet adta Német országban én pedig London központjában vagyok.

A vizsga tökéletesen sikerült,mindenre tudtam a választ.Mikor kiértem a parkolóba sehol sem láttam apa kocsiját.Épp indultam el mikor egy fekete sötétített ablakú kocsi állt meg elöttem.Lehúzódott az ablak amin Loui bácsi kukucskált ki.
-Elvigyelek?-kérdezte nevetve.Nem szóltam semmit csak beszálltam.
-Apa?-kérdeztem
-Dolga van.Nekem nem is örülsz?-tetetett sértődöttséget,komolyan mint egy kis gyerek
-Hááát....hogyne örülnék?-nevettem és hatalmas puszit nyomtam arcára.-Mikor értetek haza?-kiváncsiskodtam.
-2 órája körül-belül.Hogy ment?-kérdezte komolyan.Loui bácsi mindig szórakozik de ha a jövőmről van szó nagyon komoly
-très bien(jól)-nevettem
-Tudtam ám-mosolyodott el ő is.Közben haza is értünk.
-Ugye bejössz Loui bácsi?-néztem rá boci szemekkel
-Anyukád is mindig így nézett-nézett velem farkas szemet.-és neki sem tudtam ellenállni.-nevette el magát.Mikor beléptem a házba egyszerre 4 ember ugrott a nyakamba.
-Apa-ordítottam fel
-Úgy hiányoztál tündérkém-ölelt mostmár csak ő
-Te is nagyon-pusziltam meg arcát
-Na és mi?-kérdezte egy hang apa mögül
-Hát persze,hoyg hiányoztatok Niall bácsi-majd oda mentem mind hármojukhoz és megölelgettem őket.
-Valaki még van a konyhában-mondta Liam bácsi.Szó nélkül a konyhába siettem ahol Danielle néni csücsült.
-Danielle néni-sikítottam fel majd magamhoz öleltem és beszipantottam édeskés illatát.Danielle nénivel mindig nagyon közeli viszonyban voltam.Persze Perry,Eleanor és Amy nénivel is de ő más volt.Ő volt a pótmamám.Ő volt az aki mondog segített apának éss ő az akinek mindent elmondtam még olyat is amit apának nem.
-Úgy hiányoztál-tényleg nagyon rég találkoztunk.Elkezdtem hullani a könnyei.
-Ó Danielle néni te is nagyon hiányoztál-pusziltam meg
-Na és mivan veled?-kérdezte mosolyogva és közben végig mért.
-Képzeld ma találkozztam és tök cuki sráccal-pirultam el
-De izgi-tapsikolt.-És,hogy hívják?Amúgy gyönyörübb vagy mint valaha.Tudod most hasonlítassz rá a legjobban-suttogta az utolsó szavakat.
-Köszönöm-suttogtam énis ugyanis elérzékenyültem.-Amúgy Georgnak hívják
-És..?-tudakolózott tovább
-És,siettem ezért csak megadtam neki a számomat,de azóta még nem hívott-lettem szomorú.
-Lehet,hogy majd holnap hív,hogy ma már ne zavarjon-nyugtatott meg
-Remélem-bólogattam
-Lányok gyertek a nappaliba van itt valami ami a tied Hope-halottam meg apu hangját.Össze néztünk Danielle nénivel és a nappaliba siettünk.

SZIASZTOOOOOOOOOOOOOOOK VISSZATÉRTEM:))


Naa szóóóóval megjött a msáodik évead:)).Hope(Amanda lánya) életéről fog szólni és még egy kis meglepi....ha valaki szereti az UNION J-t akkor most örülhet mivel ők is benne lesznek:) Ha úgy gondoljátok,hogy olvasnátok hagyjatok egy komit,hogy tudjam megéri-e eggyáltalán:))
Azt is megköszönném ha szolnátok barátaitoknak is:))


Ezerszer csókol titeket: Vanda:*