2/26.Fejezet

SZÓVAL MINDENKI!
Tudom,hogy sokan szeretnétek,hogy legyen gyerek és,hogy legyen minden happy de,egy az,hogy én nem szeretek happy-endet írni 2 ez az ÉN blogom.Én már rég kitaláltam egy alaptörténetet amit persze próbálok úgy formálni,hogy nektek is jó legyen de ha mindig csak úgy írnám akkor az már nem is az én történetem lenne.Persze ne értsetek félre,imádlak titeket és a kommentjeiteket.Egyszerűen csak arra kérlek titeket,hogy értsetek meg engem is.

Ami ezt a blogot illeti BIZTOSRA mondom nektek,hogy NEM lesz happy-end.Akít zavar lehet mást olvasni.
DE azt is megtudom igérni biztosra,hogy amint ezt a blogot befejeztem belekezdek egy másikba ami BIZTOS happy-end lesz(már elkezdtem írni szóval hihedtek nekem)

Azt hiszem ezzel mindent elmondtam amit kellett.Remélem nem bántottam meg senkit.Nem állt szándékomban.
Rész pénteken várható.
Imádlak titeket: Vanda xx  Annak aki nem olvasta volna a kommentem..
Jobb felső sarokban szavazás..


-Anya?-hallottam meg Zayn csodálkozó hangját,amint kinyította az ajtót a csengető félnek.
-Bejöhetek?-halkan hallottam ahogyan beszélgetnek.
-Hope-biccentette felém amikor belépett a nappaliba.
-Patricia?!-kérdő pillantással meredtem rá miközben helyet foglalt mellettem a kanapém.Kissé arréb húzódtam,hogy Zayn leülhessen közénk,meg alapvetően féltem is kicsit tőle.
-Szóval miért jöttél anya?-fordult felé Zayn.
-Nagyon sajnálom kisfiam amit tettem.Hogy csak úgy letámadtalak és kirángattalak a saját lakásodból..-elhalgatott és felsóhajtott.
-De?-érdeklődött Zayn.
-De van valami amit feltétlen látnod kell.Nagyon sajnálom de ezt ma fotóztam le délelőtt.-egy fotót húzott elő a táskájából amit a mellkasához szorított.
-Mi az anya?-türelmetlenkedett Zayn és engem is hajtott a kiváncsiság.Patricia lassan elemelte maga elől és az asztalra helyezte.Elkerekedett szemekkel néztem a képet amin én voltam ahogyan egy csávóval smárolok.Mégis mi a fene folyik itt?
-Ez meg mi?-kérdeztük egyszerre Zaynnel.
-Hope?-nézett rám Zayn.
-Ez..ez esküszöm,hogy nem én vagyok-ráztam kétségbeesetten a fejem.
-Anya ezt meg honnan szerezted?-fordult most felé.
-Követtem Hope-ot-suttogta-És muszáj volt lekapnom.Nem élhetsz egy olyan kis libával aki megcsal-sütötte le szemeit.Aljas kis mocsok,hisz ez nem is én vagyok.Megszerkesztette és idehozta,hogy tönkre tegye a kapcsolatunkat.
-Anya most kérlek menj el.Te -itt rám mutatott-Várj meg a szobámba.
-De..-szólaltunk fel egyszerre Patriciával.
-Nincs de a rohadt életbe-állt fel idegesen Zayn és a hajába túrt.Mi néma csendben követtük utasításait.Lassan ballagtam fel a szobájába és ott leültem az ágyra.Nem kellett sokat várnom míg megjelent.
-Zayn ez esküszöm nem igaz-álltam fel amint belépett és felé siettem,de ő csak előrerakta a kezét,hogy álljak meg-Zayn?!-suttogtam.
-Mi az,hogy nem igaz?A két szememmel láttam ahogyan a képen valami ficsúrral smárolsz-hangja nyugodt volt,túlságosan is.
-Esküszöm,hogy nem én vagyok.Az csak valami szerkesztett kép.Hinned kell nekem-fogtam meg a kezét de elrántotta.
-Hogyan higyjek neked?-kiáltott rám.
-Úgy,hogy még soha nem adtam rá okot,hogy ne higyj-emeltem fel énis a hangomat.Egyszerűen feldühített,hogy nem bízik bennem-Bocs de aki nem bízhatna az csakis én vagyok.Hisz nem én voltam az aki a kibaszott volt szerelméről beszélt az egész kibaszott család aelőtt és a jelenlegi 'szerelme' előtt-macskakőrmöztem a levegőben.Mellkasom gyórsan mozgott fel-le a kiabálás és az adrelarin miatt.
-Hogy merészeled?-húzta össze a szemeit és csak sziszegte a szavakat.
-Úgy,hogy én vagyok az akinek aggódnia kéne,hogy a társa megcsalja és nem te-ordibáltam.Amint befejeztem a mondatot Zayn visszakézből egy olyan pofont adott,hogy majdnem elestem.Ha nincs az ágy támlája amiben megkapaszkodom most a földön lennék.Hirtelen kaptam kezem az arcomhoz és tátott szájjal néztem Zaynre aki mintha megsemmisült volna.Elkerekedett szemei sajnálatot tükröztek.Kezét felé nyújtotta,megakarta fogni a helyet ahol megütött.
-Ne nyúlj hozzám-suttogtam fátyolos szemekkel és félve kikerültem.Sietősen mentem át a szobámba.Magamra zártam az ajtót és elővettem egy nagyobb sporttáskát.Belepakoltam pár ruhát ls könnyeim közben még mindig fólytak.Hogy tehette ezt?Még ő van felháborodva? Gyórsan felcsaptam a laptopom fedelét és a repülőjegy rendelő oldalra mentem.Egy Párizsba tartó gépet választottam ami hajnal 2-kor indul.Az órára pillantottam ami pontosan éjfélt ütött.Kikukucskáltam az ajtómón és mivel nem láttam mozgást halkan leosontam a táskával a kezembe.Telefonomat leraktam a konyhaasztalra,hogy biztosan ne tudjanak elérni.Kabátomat a kezembe fogtam és halkan mentem ki az utcára ahol egy taxira vadáztam.

"Kérem a Párizsba utazókat,hogy kezdjék meg a beszállást.Kérem a Párizsba utazókat,hogy kezdjék meg a beszállást."
Könnyes szemmel néztem ki utoljára London utcáira,majd az ellenőrző pontig mentem.Nagyon fog hiányozni apa és valószínüleg,majd megbánom,hogy elszöktem de most ezt látom a legjobbnak.

*Eközben*
-Hope-nyitott be Harry Hope szobájába-Zayn hol van Hope-ment át a barátja szobájába.
-Nem tudom-suttogta a fiú.
-Zayn mi a baj?-ment beljebb Harry és az ágyra leülve várta,hogy megtudja mi a baj.
-Veszekedtünk.Anyám megjelent egy képpel amin valami fiúval volt.Azt hittem igazi és..és megütöttem-Harry alig hallotta Zayn szavait olyan halkan beszélt-Persze Hope-nak igaza volt az csak szerkesztett-Zayn hirtelen felült és Harryre nézett-Nincs a szobályában?-hangja mostmár erőteljes volt.
-Nincs-egyszerre pattant fel mindkét férfi és szóródott szét a lakásban,hogyy megtalálják a lányt.
-Ez a pulton volt-mutatta fel Zayn a telefont amint újra összetalálkoztak.
-Nincs sehol-idegeskedett Harry,hisz borzasztóan féltette a lányát.
-Nézzük meg a szobáját hátha hagyott ott valamit-javasolta Zayn és rögtön az említett helyiségbe rohantak.Csak a lap-top-ot találták abban pedig a jegyfoglalási oldalt.
-Párizs-mondták ki egyszerre elkerekedett szemekkel.
-Irány a reptér-kiáltott fel Harry és már ott sem voltak.

Szemeim elkerekedtek amint megláttam a repülőről apát és Zayn ahogyan idegesen kapkodják ide.oda a fejüket a váróban.Biztos engem keresnek,hogy a fenében találtak meg.Tekintetem hirtelen összeakadt Zayn-vel aki mintha ordított volna.Apa mellé sietett és ő rám mutatott,apa sietősen ment az ajtóban álló stewardeszekhez akik bocsántkérően emelgették kezeiket.Apa idegesen ordított,de nem bírtam arra figyelni.Vissza néztem Zaynre akinek könnyek folytak végig az arcán,a gép lassan megelkedett és néztem ahogyan egyre kisebb alakot ölt.Tenyerét az ablakra nyomta és fejét rádöntötte.Nekem is könnyem marták a szememet de gyórsan elpislogtam és próbáltam boldognak tünni.

Köszönet Székely Vivinek aki segített a történet tovább álmodásában:)♥

2/25.Fejezet


-Ti meg mi a fenét csináltok?-ordibált Patricia-Zayn mi a fenét csinálsz ezzel a kislánnyal?Mi a fene folyik itt?-egyre csak közeledett és a hangja ha lehet még hangosabb lett.
-Anya,ez ez nem az aminek látszik-védekezett Zayn.
-Akkor mi ez?-üvöltött az arcába-Mi a fenét csináltatok ha nem smároltatok?-őszintén?Féltem,rettegtem,sok veszekedést kiabálást átéltem már de mindközül ez a legdurvább.
-Anya..-kezdte Zayn.
-Te csak ne anyázz nekem.És te?-fordult felém-Mit csináltatok.Mit csináltatok Hope ha?-kiabált velem is.
-Mi..mi csak-nem tudtam kinyögni egy értelmes szót sem.
-Ti csak mi?-csönd támadt egy pillanatra-Álljunk csak meg-vett mély levegőt-Te vagy az.Te vagy az aki miatt Zayn elhagyta Perriet. Te vagy az a kis csitri-csak úgy köpte a szavakat.
-Anya-emelte fel Zayn is a hangját-Ne merészelj így beszélni vele-védett meg.
-Te-rám nézett,hangja mostmárr halk mégis félelem keltő volt-Elrontod a fiam életét hát nem veszed észre? Nézz már magadra-mutatott rám-Mit gondolsz?Ha?Azt hiszed örökre veled lesz? Hát nem!Neki gyerekek kellenek,család.Te,hogy tudnád megadni neki? Nem várhat addig amíg te belépsz abba korba.Te..te-nem találta a szavakat-Csitri,te ribanc.Hogy tehetted ezt a fiammal. Elcsábítottad mi? Tudod mit?-és azzal egy olyan pofont adott,hogy elestem.Váratlanul ért és nagyon fájt.Sírva kaptam az arcomhoz ami most lüktetett.
-Hope-kiáltott fel Zayn és anyját arrébb lökve ült le és vett a karjaiba.Végig simított a fájó területen és egy puszit nyomott rá-Jól vagy?-Suttogta,én csak sírva a fejemet csóváltam.
-Zayn engedd el azt a lányt és gyere velem-rángatta Zayn kezét amivel tartott.
-Nem anya,itt maradok Hopeal-hangsújozta ki a Hope szót.
-Azt mondtam velem jössz-ezzel a lendülettel Patricia olyan erővel rántotta meg Zaynt,hogy kénytelen volt utána menni.Sípolt és zsongott a fülem,alig hallottam ahogyan Zayn ordibálva ellenkezik,mindhiába.
Potyogó könnyekkel sétáltam be a konyhába,a mélyhűtőből kivettem egy fagyasztott borsós zacskót és az arcomra nyomtam.Kicsit felszisszentem ahogyan a hideg a forro,lüktető arcomhoz ért.
-Hope-suttogta apa amikor bejött a helyiségbe-Kicsim mi történt?-rohant ide hozzám és a zacskót kivéve a kezemből szemlélte az arcom-Nagyon csúnya-jegyezte meg és óvatosan visszatette a borsót az arcomra-Szóval,mi történt?-nézett rám.
-Patricia meglátott minket és elkezdett veszekedni és megütött. Elvitte Zaynt-suttogtam az utolsó szavakat.
-Jaj kincsem-magához ölelt és bele puszilt a hajamba-Hova mentek?
-Nem tudom csak fogta és elrángatta Őt-ráztam a fejem.
-Nyugalom Zayn nagyfiú,megtudja vívni a harcait-amint ezt apa kimondta az ajtó hangosan csapódott és két ordibáló ember lépett be a konyhába.
-Hála az égnek Harry-kiabált Patricia-Te tudod?Te tudod mi történik?-kiabált.
-Miért mi történik?-kérdezte apa.
-Ezek ketten-mutatott rám meg Zaynre-ezek járnak vagy kavarnak vagy tudom is én-hadonászott a kezével.
-Igen tudom-apa hangja nyugodt maradt.
-Te tudtad?-kezdett el megint ordibálni-Te tudtad és nem választottad szét őket?-hüledezett.
-Miért tettem volna?-ráncolta össze a a szemöldökét.
-Hát,mert..mert-Patricia nem tudott semmit sem mondani.
-Mert szeretik egymást?-kérdezte apa.
-Kit érdekel? Ez a kis csitri tönkre tette a fiam életét.-kiabált.
-Álljunk csak meg-emelte fel apa is a hangját-Ne merd még egyszer lecsitrizni a lányomat,mert velem gyülik meg a bajod. És mi van akkor ha járnak és szeretik egymást?Nem ismered igazán a fiadat ha nem látod,hogy Hopeal mennyivel boldogabb,felszabadultabb,mint Perrievel volt.Most pedig takarodj-a végére már torkaszakattából kiabált.Patricia könnyes szemmel Zayn felé fordult.
-Te is ezt akaarod kisfiam?-suttogta
-Igen-Zayn érzelemmentes és határozott volt.Patricia egy szó nélkül kiment,felkapta a táskáját és már el is tünt.
-Annyira sajnálom-suttogtam könnyes szemekkel Zaynnek.
-Istenem Hope-most elösször mióta rajta kaptak fellélegzett,a karjába kapott és erősen szorított-Sajnálom-suttogta.
-Én sajnálom-simítottam végig a tarkóján.Eltolt magától és a borsós zacskót elvette az arcomtól.
-Nézd mit tettem-ujjbegyeivel óvatosan végig simított a pirosló folton.
-Nem a te hibát-arcom a tenyerébe fektettem.Két kezébe fogta a kezemet és apró puszikat nyomott ujjaim végére és tenyerembe.
-Soha többet nem engedem,hogy bárki bántson-suttogta és kis gyógypuszikat hagyott a tenyérnyomon-Szeretlek-szuszogta bele a nyakamba.
-Én is szeretlek Zayn-mondtam két hatalmas sóhaj között.

Összekulcsolt ujjainkat erősen szorítottam,mikor Zayn belém ereszkedett.Hangos nyögés szökött fel a torkunkból a mozdulatra.Száját a nyakamra tapasztotta és apró harapásokat,szívásokat végzett a nyirkos bőrfelületen.Fejemet hátra vetettem,lábaimat dereka köré kulcsoltam,sarkam a fenekébee nyomtam.
-Zayn-nyögtem a nevét és az egyik kezem a hajába vezettem.Ujjaimmal megragadtam pár tincset és felhúztam az arcomhoz.Minden egyes lökésnél száját az enyémre tapasztotta és forró csokot nyomott rá.
-Sze-ret-lek-mondtam minden egyes ütem után.
-Hope-kiáltott fel Zayn-Szeretlek-ordította és egy utolsót lökött.Sikitozva kapaszkodtam Zayn hátába aki hevesen mozgó mellkasomon pihentette a fejét.

*****
Eközben a férfi,magányosan,szomorúan járta a sötét elhagyatott utcákat.A könnyek rávoltak száradva az arcára ahogyan az erős szél azt fújta. Rossz hírt kapott ami fájdította a lelkét.De ami még annál is jobban,hogy szerettei ezt nem fogják bírni. És ahogyan elhaladt egy vihorászó tini előtt arra gondolt,egyszer ő is volt ilyen. Megélhette és megélhette azt ahogyan a gyermeke megéli.Mosollyal az arcán sétált tovább a hűvös utcán. Csak,ment a végtelenségig és még tovább. Csak ment és gondolkozott,hogy mi lesz ezután és gondolkozott,hogy mi mindent átélt és még mi mindent átszeretne.A lányával és a családjával.
És csak egyet kért,egyetlen egyet: "Csak az én kislányom legyen boldog és egézszéges örökre"

2/24.Fejezet




-Jó reggelt kedvesem-mosolygott Patricia miközben megforgatott egy palacsintát.
-Jó reggelt-próbáltam valami mosolyt erőltetni az arcomra de nem nagyon sikerült.
-Hogy vagy?Zayn nagyon sokat mesélt ám rólad.Mindig elmeséli mennyit nőttél-mosolygott és nekem szinte megint leesett az állam.Zayn rólam szokott beszélgetni az anyukájának?Vajon mióta csinálja?Muszáj megtudnom.
-Köszönöm jól...és öhm Zayn mióta beszél rólam-próbáltam megütni a rendes hangszínemet.
-Óh hát mindigis sokat beszált rólad,már egészen kis baba korod óta-mosolygott kedvesen-Mindig figyelemmel kisérte az életed-simított végig arcomon.
-Kedves-szám a fülemig ért amikor arra gondoltam,hogy tényleg mindig rám gondol.
-Mi ez a teli mosoly?-somolygott Patricia.
-Semmi,semmi-gyórsan kihúztam magam és a mosolyom is lehervadt.
-Na és egy ilyen szép kislány,mint te,hogy áll a fiúkkal?-basszameg,basszameg,basszameg.Mi a fenét mondjak erre?
-Tudod..-kicsit hallgattam és vártam az isteni beavatkozásra amit meg is kaptam.-Loui-ugrottam a nyakába-Ments ki-suttogtam kétségbeesetten a fülébe.
-Szia Hope-ölelt vissza-Amúgy apukád megkért,hogy szóljak,hogy szól neked-mosolygott és kacsintott egyet úgy,hogy azt Patricia nem láthatta.
-Rendben-"köszönöm" tátogtam neki és sietősen a lépcső felé mentem.

-Szia szépségem-puszilt bele Zayn a hajamba amikor beakartam lépni a szobámba.
-Szia-megfordultam és már majdnem megcsókoltam de eltóltam magamtól-Ne-suttogtam.
-Miért?Mi a baj?-ráncolta össze szemöldökét.
-Az,hogy anyád a házban van és körül-belül a pokolra kíván.Így sem tudom,hogyan kéne megmondani neki,biztos megtudja majd és kicsinál vagy eltílt minket és..és-nem tudtam fólytatni a pánikolásom ugyanis Zayn egy lágy csókot lehelt ajkaimra.Kezét a hajamba vezette és szorosan magához ölelt.
-Nem lesz semmi baj-suttogta fülembe.
-Zayn,Hope?-hallottunk meg egy mosolygós hangot.Hirtelen reppentünk szét és már méterek voltak köztünk.Vajon mennyit látott?
-I-igen anya?-dadogott Zayn.
-Gyertek,kész a reggeli-mosolygott és elindult le a lépcsőn.Egyszerre fújtuk ki a bentartott levegőt.
-Látod,ezért nem szabad-suttogtam és Patriciára mutattam.
-Várj-megfogta a kezem mielőtt bementem volna a konyhába-Szeretlek-mosolygott.
-Én is szeretlek-mosolyogtam rá és egy gyórs szüzies csókot adtam neki.

-Patricia nem akarsz hozzánk költözni?Minden reggel megenném ezt a palacsintát-Niall kijelentésére olyan erővel rúgtam meg a bokáját,hogy felpattant a székről ami hátra dőlt a nagy lendülettől.
-Jól vagy?-aggódalmaskodott Patricia.
-Persze...csak valami-itt mérgesen rám nézett-megcsípte a lábamat.Biztos csak egy idegesítő szunyog-amint leült újra bokán rúgtam a beszólása miatt.
-Tudd hol a helyed-hunyorítottam rá,mire csak kiöltötte a nyelvét.
-Mit szeretnél ma csinálni anya?-kérdezte Zayn.
-Nem tudom kisfiam,mondj te valamit.-olyan szeretettel mosolygott rá,hogy azt jó volt nézni.Kár,hogy nemsokára rám nem így fog...
-Jaj anya,itt vagy velem,mi az amit igazán szeretnél?-rázta a fejét Zayn.
-Igazából csak szeretnék itt ülni a kanapén veletek-itt körbemutatott-és nosztalgiázni.-muszáj voltam mosolyogni.
-Rendben anya-arcónkcsókolta és felállt,hogy leszedje az asztalt.

-Képzeljétek emlékszem amikor Zayn megismrekedett Perrievel annyira félt megszólítani,hogy nekem kellett.-nevetett Patricia.
-Jaaaj a kis Zayni félt leszólítani egy lányt?-gügyögött hozzá Niall.
-Olyan gyönyörű volt,féltem,hogy lekoptat-vont vállat fülig érő mosollyal Zayn.Szívem majd megszakadt,úgy beszélt Perrieről,mintha még mindig szerelmes lenne belé.
-És emlékszem-nevetett Patricia-szóval-kifújta a levegőt-amikor az esküvő volt és Perrie besétált a terembe Zayn tátott szájjal állt és annyira bámulta,hogy elesett-nevetett hangosan Patricia.
-Igen-kezdett el röhögni Loui és Liam is-Emlékszem-nevettek tovább.
-Tehetek róla,hogy a világ legszebb nőjét vettem feleségül?-mostmár könnyek marták a szememet.Gyórsan letöröltem egy kósza cseppet és felálltam.
-Most mennem kell-suttogtam és amilyen gyórsan csak tudtam elmentem.
-A francba-hallottam meg még Loui hangját.
A szoba ajtómat gyórsan becsaptam és zokogva az ágyra dőltem.Hogy mondhatott ilyet? Hogy mondhatott ilyet előttem?Én hülye,hogy is gondolhattam,hogy elfelejt egy kapcsolatot amiben több,mint 10 évig élt szerelemben?Hogy gondolhattam,hogy már nem szereti Perriet? Hogy gondolhattam,hogy engem szeret?
Az ajtó kinyílt és az ágy besüppedt mellettem.Két erős kéz húzott kemény mellkasához,bármennyire próbáltam menekülni nem tudtam.Erősebb volt és az igazság az,hogy nem is akartam. Csak érezni akartam még egyszer utoljára a közelségét, az illatát,talán a szeretetét.
-Hope-suttogta.
-Semmi baj Zayn.Én voltam a hülye,hogy azt hittem már nem Perriet szereted hanem engem-szipogtam összeszorított szemmel.
-Nem Hope ez nem igaz-hangja mostmár hangos és erős volt.
-Hogy ne lenne már igaz?-szembe fordultam vele,barna szeme tele volt aggodalommal-Ahogyan lent beszéltél róla...-ismét összezsorítottam szemeimet,nem volt erőm vissza gondolni az arcára-Szereted őt-suttogtam fájdalmasan.
-Igen Hope,szeretem.De figyelj-államnál fogva maga felé fordított-Hogyne szeretném,hisz vele éltem le a fél életem-rázta a fejét-Ez viszont nem olyas fajta szeretet amit irántad érzek. Sokkal több vagyok amikor veled vagyok.Te fiatallá és gondatlanná teszel amire Perrie sosem volt képes.És igen szeretem őt is de inkább csak az emlékeket.Ha viszont választanom kéne ezerszer és még többször is téged mondanálak. Csakis téged-hangja elcsuklott-Szeretlek Hope,az életemnél is jobban-suttogta és összeszorította szemeit.
-Én is szeretlek-sírtam el magam.
-Szeretlek,szeretlek-ismételgettük egymást.

-Tényleg szeretlek,Perrie nem jelent semmit!-mosolygott rám a folyosón,de közben láttam az arcán,hogy komolyan gondolja.
-Tudom-suttogtam-Én is szeretlek-lábfejére álltam és számat az övére tapasztottam. Nyelve simogatta,hivogatta az enyémet.Egyik keze a hajamba míg a másik a derekamra csúszott.
-Zayn?-Patricia hangja a magasba csúszott. Félelemmel a torkomban váltunk el és még mindig Zayn kezét fogva fordultunk a mérges és csodálkozott hang irányába.

NOVELLA-Székely Vivien-nek:)


-Zayn hatalmas baj van-rontottam be a szobájába
-Mi a baj kicsim?-ült fel rémülten az ágyon-Gyere ide-tárta szét karjait.Gondolkozás nélkül ölébe ültem lehajtott fejjel.
-Már 2 hete késik-suttogtam
-Hogy mi?-fordított maga felé
-Annyira sajnálom-kezdtek el hullani a könnyeim
-Ugyan Hope,semmi baj.Elmegyünk orvoshoz meg veszünk gyors tesztet.Nem lesz semmi baj-puszilt bele hajamba és közel vont magához.Nem gondoltam volna,hogy ilyen jól fogja viselni azt hittem ordibálni fog.
-Félek-suttoktam mellkasába
-Nem lesz semmi baj.-simogatta a hátam.-Én..én sajnálom-dadogott.Hirtelen rá kaptam a tekintetem,nem értettem miért kér bocsánatot.-Én csak...próbáltam oda figyelni,nem akarom tönkretenni az életed egy gyerekkel.-a végére szinte már teljesen elfogyott a hangja
-Jaj,figyelj-közre fogtam arcát,hogy rám nézzen-Figyelj,nem tettél tönkre semmit.Még nem biztos és ha tegyük fel igen akkor sincs semmi baj-pusziltam meg fusztrált arcát.
-Hope még csak 19 vagy.Nem hiszem,hogy minden időd egy gyerekkel akarod tölteni-hangja fájdalommal teli volt.
-Ez igaz-erre felkapta a felyét.-Mert én nem csak egy gyerekkel akarom az időm tölteni hanem az apukájával is-néztem mélyen a szemébe
-Szeretlek-suttogta és egy édes csókot lehelt ajkaimra.

**************

-Na mit mutat?-kérdezte az ajtón túlról
-Még...én nem merem-nyitottam ki az ajtót.A doboz még mindig a mosdón hevert kibontatlanul.
-Itt vagyok-suttogta és kezébe vette a dobozkát.A kezembe adta és elindult az ajtó felé.
-Maradj-suttogtam,mire vissza fordult és a kád szélére ült.Mikor végeztem leraktuk a tesztet és csak vártunk.Ujjainkat összekulcsolta és az ölébe húzott,apró nyugtató puszikat nyomott arcomra.
-Hope,mi van ha két csík van?-kérdezte,ezzel kizökkentve engem a gondolatmenetemből.Hirtelen fellpattantam és a tesztet a kezembe vettem.Pontosan két tökéletesen ugyan olyan csík díszelgett rajta.A teszt kiesett a kezemből,ez azt jelenti,hogy terhes vagyok.
-Terhes vagyok-suttogtam olyan halkan,hogy még én is alig hallottam meg.Készen állok én erre?Készen állok rá,hogy egy gyerekről gondoskodjak,hisz még én is az vagyok...Zayn arcára egy hatalmas mosoly kúszott.Ez volt az ami ráébresztett,hogy igen,készen állok,hisz nem vagyok egyedül.
-Ohh Hope-kapott a kezébe és a magasba emelve megpörgetett.Kénytelen voltam felkuncogni,olyan aranyos volt,olyan boldog és gondatlan.
-Menjük el orvoshoz-mosolyogtam rá és egy csokot nyomtam szájára.
***********************

-Zayn-próbáltam felkelteni de semmi.-Kicsim-kezdtem el csokolgatni,mire kinyitotta gyönyörű szemeit.
-Szia szépségem-mosolygott édesen
-Szia-suttogtam és egy puszit nyomtam orra végére-Lassan indulnunk kell
-Jaj tényleg-pattant fel-Adj fél percet,addig menj ülj be a kocsiba-lehelt gyors csokot ajkaimra.

-Úgy izgulok-mosolyogtam Zaynre és összekulcsolt ujjainkra néztem
-Nem lesz semmi baj-mosolygott és belepuszilt a hajamba
-Zayn?-néztem rá.-Hogyan mondjuk el apának?-kérdeztem
-Hope Styles?-jött ki egy nővérke
-Igen-álltunk fel Zaynnel
-Dr.Roger várja-mosolygott rám.-Elnézést de első alkalommal maga még nem jöhet-nézett Zaynre
-Nem lesz semmi baj-mondta és egy utolsó csokot adott./blogból kiszedve idáig/

-Mióta késik?-kérdezte az orvos de tekintetét el sem vette a képernyőről.
-2 és fél hete körül-belül-számolgattam magamban.
-Nos-rám nézett egy teli mosollyal-Ön terhes-őszinte volt a mosolya-Ez itt-mutatott a képernyőre-A lába és itt dobog a szíve-mutatott oda.Hihetetlen egy élet van bennem.
-Csodálatos-suttogtam.
-Az-mosolygott a Doktor nő.
-Hanyadik hétben vagyok?-néztem rá miközben kikapcsolta a monitort és egy törlő kendőt adott,hogy a trutyit leszedjem a hasamról.
-Most lépett be az 5.-be.Mostantól,minden hónapban jöjjön el egy últrahangra és ha úgy gondolja van valami baj akkor természetesen hamarabb.Tessék ez az öné-mosolygott és kezembe adta a képet a babáról.-Gondolom mondanom sem kell,hogy a baba érdekében semmi alkohol és cigaretta,drogok és egyéb káros anyagok.Adok egy prospektust amiből megtudhatja,hogy milyen gyógyszereket érdemes szedni.-és a kezembe is nyomott és prospektust.
-És-kicsit zavarban voltam.Csak most esett le,hogy ezt valahogy apáéknak is be kell majd nyögnöm-Öhm...mikortól lesz látható a hasamon?-földet pásztáztam a kérdésem után.
-1-2 héten belül már biztosan fog látszani egy kicsit de az olyan lesz csak mintha felszedett volna pár kilót,aztán majd hétről-hétre egyre nagyobb lesz-most is mosolygott.
-Rendben,köszönöm-kezemet nyújtottam,majd távoztam a szobából.Zayn lehajtott fejjel ült de amint kiléptem az ajtón felkapta a fejét.Gyórsan felpattant és idegesen toporgott egyhelyben. Elővettem a kis képet és a kezébe adtam.
-Úristen Hope-gyórsan megnézte a képet és fátyolos szemekkel a karjaiba vett és nevetve megpörgetett.-El sem hisze,-suttogta és a könnyek végig folytak arcán úgy mint az enyémen is.
-Gyerekünk lesz-suttogtam.
-Igen,igen,igen-kiabálta és megcsókolt.

*****

-Zayn,hogy mondjuk el apának?Még azt sem tudja,hogy együtt vagyunk-kérdeztem a fiút aki a hasamat simogatta és puszilgatta.
-Nem tudom.Te tudod?-gügyögött a hasamba amin kénytelen voltam kacagni-Hallgasd a mamit ahogy kacag a világ legszebb hangja-beszélt még mindig a hasamhoz.Annyira aranyos,biztos vagyok benne,hogy jobb apát soha nem is találtam volna.Beletúrtam hajába és kicsit meghúztam,hogy rám nézzen.
-Este elmondjuk neki-bólogattam és egy csókot nyomtam ajkaira,majd felálltam és lementem a konyhába.

*****
-Zayn elösször csak apának vagy mindenkinek mondjuk el?-suttogtam a vacsora közben.
-Szerinted akarná elösször csak Ő tudni?-kérdezett vissza
-Nem tudom-néztem rá kétségbeesetten.
-Te vagy a lánya-vágta a fejemhez.
-Te meg  a bandatársa már majdnem olyan régen-vágtam vissza.
-Hé,miről sugdolóztok?-kérdezte Liam
-Semmiről-mondtuk egyszerre.
-Na ki vele,tudjátok mi a szokás-nézett rám apa.Nálunk a családban van egy olyan szokás,hogy aki sugdolózik a társaságban és rajta kapják annak el kell mondani azért,hogy ne legyenek titkaink egymás előtt.
-Elösször inkább Harrynek szeretnénk elmondani-mondta félve Zayn.
-Nyugodtan mondjátok-mosolygott apa.
-Te akartad-erőltettem mosolyt az arcomra.Megfotam Zayn kezét és felálltunk.
-Hope és én együtt vagyunk....
-És én terhes vagyok-fejeztem be gyórsan a mondatot.Összeszórítottam a szemem és vártam a reakciót.Loui hangosan felnevetett de amikor látta,hogy senki más nem nevet még mi sem tátott szájjal meredt ránk.
-Ez igaz?-suttogta apa
-Igen-suttogtam.
-Te felcsináltad a lányomat?-olyan hévvel állt fel a székből,hogy az felborult mögötte és hangosan landolt a padlón.
-Én..én-dadogott Zayn.
-Nem apa,együtt voltunk már amikor megtörtént-védtem meg Zaynt.
-Nem tudom mit mondjak-suttogta apa és faképnél hagyott minket.
-Úr-isten-mondta Niall még mindig tátott szájjal.
-Most mi lesz?-néztem Zaynre könnyes szemekkel.
-Én..én azért gratulálok-mosolygott Loui és megölelt.
-Én is..
-És én is-fejezte be Liam Niall mondatát.
-Köszi-suttogtam és megöleltem mindhármukat.
-Akarod,hogy beszéljek vele?-nézett rám Liam.
-Megtennéd?-néztem fel rá.
-Persze-belepuszilt a hajamba és felment apa után.

*****
-Ez annyira unalmas-hisztizett Niall miközben a Tv-t kapcsolgatta.
-Mi lenne ha megállítanád egy csatornán?-kérdeztem tőle.
-Hát akk...-nem tudta befejezni,mert valaki megköszörülte a torkát.Amint megláttuk,hogy apa az Zayn elvette a kezét a hasamról és átült a kanapé másik oldalára.
-Maradj csak-suttogta apa.
-Nem haragszol?-suttogtam és felálltam.
.Hogy is tudnék rád haragudni kicsim?-kérdezte és ahogy szemébe néztem láttam,hogy sírt.
-Apa te sírtál-jelentettem ki és a nyakába ugrottam.Erősen szorított magához,majd eltolt és ahasamra tette a kezét.
-Szia pici itt a nagypapa-beszélt a hasamhoz amitől könnyek gyűltek a szemembe.-El sem hiszem,hogy  nagypapa leszek-mosolygott.-Gyere ide-mutatott Zaynre aki elé lépett. Apa megragadta a kezét és szorosan magához ölelte.Hallottam ahogyan azt suttogja a fülébe,hogy: "Köszönöm".

Hát......röviden ennyi,hogy mi lett volna Ha....:)
   Remélem tetszett,főleg neked Vivi;)

2/23.Fejezet


-Ezt nem hiszem el-kiabáltam idegesen és elkezdtem kidobálni a 3. szekrényem tartalmát is.
-Mit csinálsz?-lépett be Niall az ajtón.
-Keresem az utat Narniába.Szerinted?-rá sem néztem csak kerestem tovább.
-Zayni a csajod megőrűlt-kiabált és elhagyta a szobámat.
-Ezt látnom kell-hallottam meg valahonnan Loui hangját.Nem érdekelt csak kerestem tovább,egyszer csak Zayn jelent meg és ő is dobálni kezdte a cuccaimat.
-Te meg mit csinálsz?-néztem rá.
-Gondoltam segítek-rántotta meg a vállát.
-Azt se tudod mit csinálok-húztam össze szemeimet.
-Miért mit csinálsz?-ugyan azt tette amit én.
-Keresem a korcsolyámat-lehajoltam és újra keresni kezdtem.
-Ezt itt?-emelte fel az említett tárgyat.
-De..de hogyan?Hol volt?-vettem ki a kezéből.
-Az ágyon-nézett furcsán.
-Úristen mekkora barom vagyok-csaptam homlokomra.-Reggel kiraktam az ágyamra.Most nézz körbe-mutattam a szobámra ami úgy nézett ki,mint egy csatatér-Nincs kedvem felszedni mindent-sóhajtottam.
-Hát ha szépen kérsz,esetleg...segíthetek-nézett rám boci szemeivel.
-Azt mondod?-kezem a nyakába kulcsoltam és finoman megcsókoltam.
-Ezt nem hiszem el.Bármikor amikor látlak titeket épp egymás szájában matattok.Melletetek biztos nem lesz impotens az ember-forgatta meg szemeit Loui amikor betört a szobámba.-Juj-rohant be és kikapta kezemből a korit.-Korizni megyünk?-csillantak fel szemei.
-Úgy gondoltam,hogy egyedül lemegyek kicsit mozogni-húztam a számat.
-Okés-rántotta meg a vállát Loui.
-Köszi-mosolyogtam rá.
-Ugyan nincs mit-megsimogatta a vállam és kisétált a szobámból.-Hé fiúk,ma korizni megyünk Hopeal-ordította el magát a folyosón.
-Esküszöm kicsinálom egyszer-forgattam meg szemeimet.Zayn csak nevetett és egy gyórs csokot lehelt ajkaimra.
-Megyek készülödni a csajommal megyek korizni-húzta félmosolyra a száját.
-Mekkora mázlista az a lány-csóváltam a fejem.
-De még mekkora-nevetett.
-Amúgy,miért külön szobában vagyunk-gondolkodtam el.
-Nem is tudom-állt meg Zayn is-De tudod mit? Holnap átpakolok miközben rendet rakunk itt-mutatott körbe fintorogva.
-Szeretlek-egy puszit dobtam felé.
-Én is téged-elkapta a puszit és a szívére rakta.Olyan édes,imádom.

****

-Ha még egyszer nekemjössz,kigáncsolsz,ellöksz,nekemlöksz valakit vagy akár csak felém jössz fogom a kezed és feldugom a seggedbe úgy,hogy a torkodon fog kijönni-szegeztem Louira a mutató ujjam.
-Na de kislányom-nézett rám "szigorúan" apa.
-Harry a lányod bántalmazni akar engem,mindig-bújt oda hozzá Loui.
-Biztos van rá oka-nevetett-Megnézném ahogyan megkínos-nevetett tovább és arrébb siklott.
-Énis-bólogatott Niall és Liam felé fordult-Liam-nézett rá kiskutya szemekkel-Eljössz velem enni egy szendvicset.
-Persze,gyere-mosolygott Niall felé és a kezét nyújtva segített neki lebotorkálni a jégről.
-Állj-néztem rá Louira-Megmondtam 5 méter-szoltam rá és Zayn kezét megfogva arrébb koriztunk.
-Komolyan itt hagytok egyedül?-sipákolt.

****

-Ez jó volt-mosolygott Liam a kanapén ülve.
-Igen,többször is elmehetnénk-mosolyogtam rá.
-Én benne vagyok-nevetett Loui.
-Te nem jössz-néztem rá.
-Na mert miért nem?-kérdezte felháborodva.
-Mert egy gyökér vagy-rántottam meg a vállam.
-Most miért kell sértegetned?-kezdte a műsírást.
-Jaj megsértettem Loui kicsi lelkét?-gügyögtem neki.
-Igen,mélyen megbántottál-szipogott.
-Hogy oda ne rohanjak-csaptam össze tenyeremet.
-Pedig kéne-nézett rám aranyosan.
-Ilyenkor olyan cuki vagy-mosolyogtam rá és az ölébe másztam-Miért nem tudsz mindig ilyen lenni?-nevettem már mikor a hajammal kezdett babrálni.
-Istenem Hope,emlékszem amikor kicsi voltál akkor is mindig így ültél az ölemben és én mindig befontam a hajad-áradozott.
-Fond be-suttogtam és egy puszit nyomtam arcára.

-Zayn!-hallottuk meg egy nő hangját.
-Anya?-erre mindenki oda kapta a fejét.-Mit keresel te itt?-állt fel zavartan Zayn.
-Örülök,hogy örülsz nekem-csóválta a fejét Patricia.
-Persze,hogy örülök csak nem értem-ölelte magához édes anyját.
-Fontos dolog miatt vagyok itt-ült le a kanapéra-Beszéltem Perrievel-erre mindenki tátott szájjal meredt Patriciára.
-Mikor és mit?-suttogott Zayn.
-Azt mondta elváltatok-Zayn arcát fűrkészte,próbált valamit kiolvasni belőle-De nem mérges-zavartság futott át az arcán.
-Még mit mondott?-suttogott Zayn.
-Azt,hogy már nem volt igazi a kapcsolatotok és amúgy is összejöttél valakivel akit ő is nagyon szeret. Egyáltalán nem mérges én viszont igen-mostmár szinte kiabált-Mit gondoltál kisfiam? Van egy gyönyörű feleséged és elválsz tőle? Még gyerekeid sincsenek.És amúgy milyen kis fruskára cserélted le azt az aranyos lányt?-állam mostmár a padlót súrolta,próbáltam magamra vonni Zayn figyelmét.
-Borsó-kiabáltam be mire mindenki amolyan "mi bajod van ember" fejjel nézett rám.Próbáltam jelezni Zaynek,hogy ne mondja el anyukájának,hogy velem van.Remélem leesett neki.
-Szóval-húzta el a szót Patricia-Ki az a lány?-hangja határozott volt.
-Nem beszélhetnénk meg ezt holnap anya? Késő van már,mindenki fáradt,rád is rádfér a pihenés-állt fel Zayn és kezét nyújtotta édesanyjának.
-Rendben-sóhajtott Patricia-De holnap mindent elmondasz-mondta szigorúan de utána elmosolyodott és arcon csókolta Zaynt.
-Gyere anya megmutatom a szobádat.-és ezzel el is tüntek.
-Basszameg-csúszott ki a számon.
-Aha-bámult rám Loui.
-Sok sikert kicsim-rántotta meg a vállát apa és elindult az előszobába.
-Kösz,igazi minta apa vagy-néztem rá széttárt karokkal.
-Bocsi kicsim de mennem kell-nyomott puszit homlokomra-Igérem kitalálok valamit-mosolygott és már el is hagyta a házat.Megint.