2/6 fejezet



Óhhh Istenem annyira sajnálom,hogy csúsztam. Igaz csak egy napot de akkor is nagyon zavar. Teljesen elvesztettem az idő érzékemet. Tényleg nagyon-nagyon sajnálom:( De most itt a rész amihez jó olvasást:)
Ui.:Szavazni ne felejtsetek el:$$
WARNING! A részben vannak 16+-os részek is amit csak saját felelőségre olvass el!



A naptáramhoz sietve x-eltem be a mai napot. Végre eljött ez is,ma töltöm be a 17.élet évemet. Nagyon várom már,hogy apuék meglepjenek este. Megbeszéltük Georgeval,hogy elmegyünk mozizni így nem leszek itthon mikor a "meglepi" buli készül. Sajnos Ő este utazik Amerikába ezért nem tud itt lenni amit nagyon sajnálok.

-Jó reggelt te kis szülinapos-puszilta meg fejem búbját Niall bácsi
-Jó reggelt-mosolyogtam rá-Apa?-néztem körbe a konyhában ahonnan csak Ő hiányzott
-Elkelett mennie,de azt mondta,hogy majd este találkoztok.Aprópó este,George kint ül a nappaliban-kicsit furcsán néztem rá ugyanis nem értem,hogy ez a két dolog,hogy függ össze.
-Szia-ültem szerelmem ölébe
-Szia kicsim-lehelt csókot ajkaimra
-Nem lehetne máshol nyáladzani?-kérdezte egy ideges hang
-Ki lehet menni-néztem Zaynre aki beszólt. Ki más lett volna...
-Ki lehet menni-utánozta hangomat,majd grimaszolva kibaktatott
-Mi baja van?-mutatott az irányába
-Nem szereti ha fiúval vagyok-hajtottam le a fejemet
-Miért?-értetlenkedett
-Hagyjuk-suttogtam.Ezzel nem is kérdezősködött tovább
-Na akkor megyünk moziba?-mosolygott rám
-Naná.Szólok a fiúknak addig menj ki-adtam puszit szájára.Gyorsan bementem a konyhába.-Elmentem,este jövök-kacsintottam
-Majd megcsöngetlek ha indulhatsz-mondta Niall bácsi ugyanis apán kívül mindenki tudta,hogy tudom a bulit.
-Jó nyáladzást-vetette ide nekem flegmán Zayn
-Kössz,meglessz-mosolyogtam rá.Tudtam,hogy ez jobban bántja mintha beszólok.

*Niall szemszög*
-Zayn neked mi bajod?-néztem rá miután elment Hope
-Semmi,csak féltem-mondta halkan
-Nem kell mitől,George rendes fiú-pacskoltam meg arcát.-Figyeljetek,Harry elment megvenni Hope ajándékát és engem nevezett ki főnöknek.
-Mi?Miért téged?-akadt ki Liam-Bennem már nem bízik?
-Nyugi Liam én kértem meg-mosolyogtam rá
-Biztos?-aggodalmaskodott még mindig
-Igen,nyugi-nevettem-Szóval azt mondta Harry,hogy menjünk el vásárolni. Kell sok kaja és azt mondta,hogy sok-sok pia. Rengeteg pia.
-Minek?-kerekedtek el Loui szemei
-Azt mondta,hogy tudja,hogy Hope tud a buliról ezért kicsit meglepi és a fél iskolát elhívta. Képzeljétek azt mondta,hogy MINIMUM 500 embert várjunk-hangsúlyoztam ki a 'minimum' szót
-Atya úr isten mi lessz itt-fogta homlokát Zayn
-Nekem mondod-csóváltam fejemet.-Na de most ne ezen agyaljunk hanem menjünk vásárolni

*Harry szemszög*
Már korán reggel eljöttem otthonról,ugyanis meg kell vennem Hope ajándékát.Nem kért tőlem semmit,mert azt mondta nincs szüksége semmire.Nem is tudtam mit vegyek egészen tegnapig.A nappaliban ültünk és szegény akart valakit hívni a telefonján de az nem akart működni.Hihetetlen ez a lány még akkor sem akar magára költeni amikor szükséges. Szóval arra jutottam,hogy veszek neki egy telefont,meg persze a fiúk is adtak egy listát,hogy az Ő nevükben mit vegyek.

*Zayn szemszög*
Mi a franc van velem?Egyszerűen nem bírok magammal,akárhányszor meglátom Hope-ot azzal a bájgúnárral elönt a düh. Nem bírom elviselni azt,hogy vele van. Szerelmes vagyok belé nem tudok mit tenni. Valahogy kéne tennem azért,hogy ezt tudassam vele,de nem tehetem ki ennek. Hisz ő csak egy 17 éves lány és én?Arról ne is beszéljünk,hogy házas ember vagyok.Értitek egy házas ember aki bele szeretett egy tinibe. Ezt még büntetik is ugyanis ez pedofilizmusnak számít. De nem tehetek róla,olyan gyönyörű. Ahogyan mosolyog,ahogyan rám néz,ahogyan megérint. Minden egyes alkalommal jobban belé esek.
-Föld hívja Zaynt-csettintgetett előttem Loui
-Mi?Hogy,mivan?-ráztam meg fejem
-Min elmélkedtél ennyire?-mosolygott
-Semmin,semmin-mondtam gyorsan
-Annak ellenére úgy vigyorogtál mint a tejbe tök-nevetett-Na de hagyjuk is ezt inkább döntsük el milyen piát veszünk.
-Ez egyszerű-vágtam rá
-Na mondjad,Mr.Mindenpiátismerek-vágott ököllel karomba ami nem fájt de akkor se csinálja
-Ezt még egyszer ne-néztem rá komolyan mire ijedten zsebre tette kezeit.-Azt mondták,hogy minimum 500 gyereket várhatunk,igaz?-néztem rá mire bólintott-Ez egyszerű,kell venni 50 darab nagyon ütős piát és vagy 300 üveg gyengébbet.-helyeseltem
-Nem lessz ez egy kkicsit sok?-nézett furán
-Hidd el így még kevesebbet veszünk mintha nem vennénk ütőset-veregettem hátba
-Hiszek neked.Akkor kezdjük el pakolni-sóhajtott fel.


*Hope szemszög*
-Köszönöm ezt a napot-néztem George szemeibe
-Én köszönöm-döntötte homlokát enyémnek
-Minden nap felhívsz?-sütöttem le szemeimet
-Ez milyen kérdés?-fordított maga felé-Nem is egyszer-csókolt meg
-Szeretlek-mondtam csókunk közben
-Én is szeretlek.Boldog szülinapot kicsim,ez még a tiéd-vett elő egy dobozt zsebéből
-Jaj nem kelett volna-nyitottam ki a dobozt amiben egy gyönyörű szív nyaklánc volt,amit szét lehet szedni
-Csak,hogy mindig érezd,veled vagyok-csattolta eggyiket az én másikat a saját nyakába
-Ez gyönyörű,köszönöm-suttogtam és egy hosszú csokot adtam neki.
-Gyönyörűt a gyönyörűnek.Most sajnos mennem kell.Érezd jól magad,szeretlek-adott puszit számra és elment
-Én is téged-suttogtam utána amit  valószinüleg nem halott.Meg fordultam és mielőtt kinyítottam volna az ajtót megigazítottam magam és felvettem a meglepett arcomat.
-Megjöttem-níitottam be az ajtón és felkapcsoltam a villanyt.Viszont ami a lakásban fogadott attól tényleg leesett az állam. A fél iskola ordította egyszerre,hogy boldog szülinapot.
-Ez mi apa?-kérdeztem még mindig meglepetten
-Boldog szülinapot kicsim.-puszilt meg-Most tényleg meglepődtél-nevetett
-Köszönöm-öleltem meg.Felrohanok átöltözni.-Mondtam és már ott sem voltam.Gyorsan felkaptam valami bulizósat és mire leértem a buli már ezerrel ment.A zene üvöltött és mindenki táncolt.A lépcső alján az 5 férfi állt akik az életemet jelentik.
-Köszönöm ezt nektek-próbáltam túl kiabálni a zenét
-Boldog szülinapot-nyújtotta át mindenki az ajándékát.Gyorsan felmentünk a szobámba ahol megnéztem mindent és nagyon örültem mindennek. Mindenkinek adtam egy puszit,majd megbeszéltük,hogy mindenki bulizik ahogyan akar.

/http://www.youtube.com/watch?v=8s8-7cM2njg KAPCSOLD BE!/
-Tessék ezt idd meg-halottam valaki hangját mögülem.
-Mi ez Zayn?-néztem az üvegcsére
-Csak idd meg-adta oda.Végülis miért ne? Egyszer élünk.Lehúztam a piát amit adott,kicsit égette a torkomat de nagyon jó volt.
-Kérek még-mondtam neki.Megragadta kezemet és maga után húzott.
-Itt van,igyunk-mondta majd sorra töltötte a piákat.A 10. pohár után már rendesen éreztem a hatását.Mindenen nevettem,olyan volt mintha egy álom világba zuhantam volna.Tudtam mit csinálok mégis olyan hihetetlennek tűnt.Zayn is rendesen becsípett ugyanis ugyan azt csinálta amit én.
-Menjünk táncolni-fogtam meg kezét és a tömegbe vezettem.Mindenhol táncoló tinik akik remekül érzik magukat. Zaynhez simulva táncoltam,Ő kezét drekemra vezette én pedig karomat a nyaka köré fontam. Ha valaki részeg az azt jelenti,hogy nem tud leállni a piálással.Én is így voltam nagyon kivántam az alkoholt.
-Zayn hozol még piát?-néztem rá,csak bólintott egyet és már itt sem volt.Egyedül táncoltam tovább mikor egyik barátnőm jelent meg.
-Boldog szülinapot csajszi-adott puszit
-Köszönöm.Várjunk csak ez a kedvenc számom-emeltem magasba kezeimet-Táncooljunk.-neki sem kelett többször mondani..
-Megjöttem,ohoho.Elnézést szép hölgyek de csak két pia van nálam-görbítette le ajkait.-De megoldható,hogy megkapjátok-váltott mimikája perverzé
-Mit szeretnél?-nevettem fel
-Hmm,nem is tudom,egy csók tetszene-rá néztem barátnőmre aki csak elmosolyodott.Lassan közelebb jött és ajkait enyémre tapasztotta.Nyelveink vad csatát vívtak,kezem lecsúszott fenekére amit meg is markoltam. Ennek hatására számba nyögött,kezeit mellemre csúsztatta és azokat maszírozta.Lassan elváltunk egymástól és Zaynre néztünk.Elégedett vigyorral kóslatott minket,kezéből kivettük a piát és egy húzásra megittuk.Valamilyen ötlettől vezérelve rábeszéltem a melletem álló lányt,hogy mozduljunk rá Zaynre.Lassan elkaptam tarkóját és vad csókolózásba kezdtünk,csak úgy tépte ajkaimat. Ilyen szenvedéllyel még sosem csókolt,de kifejezetten tetszett.Lassal elváltam tőle és át adtam a helyet barátnőmnek. Rossz volt látni azt,hogy ő csókolja Zaynt és nem én.Ezért elég sietősen de magam után húztam Zaynt a folyosóra. A falnak nyomott és csak nézett,percekig néztünk egymás szemébe.Ajkai lassan szinte csiga tempóban támadtak enyéimre,ami nem sokkal később vad vágtába fulladt.Kezeit végig futatta oldalamon,majd pólóm alá nyúlt és azon keresztül círogatta hasam alsó részét. Apró nyögések szöktek ki számon ezzel megszakítva csókunkat. Nem bírtam már magammal,kezénél fogva rángattam fel az emeletre,de csókunkat egy percre nem szakítottuk meg.

Reggel horkolásra és erős fejfájásra keltem fel.Lassan nyitottam ki szemeimet ugyanis az erős fény még egy lapáttal rátett a fej fájásra.Mikor körbe pillantottam rájöttem,hogy nem a saját szobámban vagyok.Kicsit félve húztam fel a melletem mozgó takarót. Szemem hatalmasra tágult amikor megláttam az egyszál boxerben fekvő Niall bácsit magam melett.

2/5 fejezet



Sziasztook nos itt lenne az új rész is:) Most szeretnék mindenkinek Kellemes Karácsonyt és Ünnepeket kivánni:) Remélem mindenki azt kapja a jézuskától amit kért:) Ami azt illeti tegnap meg kaptam első tetkómat is ami utó szülinapi ajándég és nagyon imádom(gondolom senkit nem érdekel de azért elmondtam). De most vegyünk egy 360 fokos fordulatot és térjünk vissza a történethez ami kicsit,najó nagyon uncsi lett de azért jó olvasást:)
Ui.:JAHHH ÉÉÉS mostantól lent lehet szavazni,hogy hogyan tetszett a rész:))

Reggel a nap lágy sugarai keltem amit kifejezetten szeretek itt Londonban.Szép lassan kipattantam az ágyból majd a naptáramhoz siettem. Felkaptam egy tollat és beixeltem a mai napot. Már csak 3 nap és elérem azt a dátumot ami vastagon be van karikázva. És hogy miért? Pár nap és betöltöm a 17. élet évemet. Hogy izgulok-e? Kicsit sem,eddig minden évben ugyan úgy telt és én imádtam. Apa mindig szervezett nekem egy meglepi bulit amiről persze tudtam de amikor haza jöttem nagyon meglepődtem,hogy egy meglepi bulin vagyok. Meg hát annyira nem is nagyon nevezhető bulinak ugyanis csak a család szokott itt lenni akikkel amúgy is napjaimat töltöm. De nekem nem is kell ennél több,elég csak annyi,hogy a szeretteimmel lehetek. Elég ez és nem kell a hatalmas fényűző buli és a millió ajándék. Lehet,hogy ha anya élne akkor ez másképp lenne de így a hiánya nélkül nem. Megtanultam értékelni a dolgokat és a család igenis fontosabb egy jól átbulizott éjszakánál. 

-Jó reggelt kincsem-puszilta meg apa a fejem búbját.
-Neked is-mosoolyogtam-Többiek?-néztem körbe az üre konyhán
-Gondlom alszanak még-mosolyodott el és leült mellém.Elé tóltam egy csésze kávét és két piritóst
-Köszönöm-mosolygott rám-Mi lenne velem nélküled-kortyolt bele az italába
-Nem tudom-nevettem fel-Mit csinálunk ma?-kiváncsiskodtam
-Mit szeretnél kincsem?-emelte rám tekintetét
-Tudod apuci-kezdtem el gyerekesen beszélni és közben az ölébe ültem-Elszeretnék menni a vidámparkba-karoltam át nyakát és úgy néztem rá mint még soha
-Ó istenem,hogy neked nem lehet ellen állni-nevetett fel,majd puszit nymott arcomra-Na sipirc keltsd fel a többieket-rakott le öléből és én nyomban az emeletre siettem. Az első ajtón be is kopogtam de nem jött válasz,halkan lenyomtam a kilincset és beosontam. A takaró púpos volt szóval oda mentem és felhajtottam. Nem volt ott senki viszont valaki megfogta a vállam mire én sikítva felugrottam.
-Nem illik kutakodni-halottam Loui bácsi hangját
-Loui bácsi te hülye vagy,majd nem meg haltam-kaptam szívemhez-Ezért nem mondom meg hova megyünk-nyújtottam ki a nyelvem és tovább mentem. Mindenkinek szóltam,majd csatlakoztam a konyhában lévő tömeghez.
-Na de Harry kérlek-kérlelte Loui bácsi apát
-Nem-mondta egyszerűen apa
-Min folyik a vita?-néztem rájuk.
-Apád nem mondja el hova megyünk-nyújtotta rá a nyelvét.
-Jól teszi-mosolyogtam-Honnan tudtad?-néztem apára
-Ismerlek annyira,hogy tugjam okkal nem mondod el neki-nevetett
-Jol van na,de ne is mond el neki-mosolyogtam

-Na légyszi menjünk már be-kérleltem a többieket
-De hisz ez egy szellem hastély-bújt Niall bácsi Loui bácsi mögé
-Kérlek szépen titeket.Utána oda megyünk ahová akarjátok-néztem rájuk a boci szemekkel.-Nem is szerettek?-kezdtem el szipogni
-Na jó menjünk-fogta meg Niall bácsi a kezemet és maga után húzott.
-Köszönöm-öleltem magamhoz a jegypánztárnál.
-Jónapot kívánok-mondta a nőci
-Jónapot 6 jegyet szeretnénk-mondta Niall bácsi
-Tessék,a hajókba kettesével tudnak beszálni de ezt majd bent is elmondják-adta ki a jegyeket
-Köszönjük-köszöntem meg és a többiek után mentem.Mindenki a mögötte állóval ült egy hajóba ami nekem annyit jelentett,hogy Zayn a párom. Szuper,hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ráadásul Liam bácsi és Loui bácsi ülnek elöttünk ami annyit tesz,hogy végig minket fognak figyelni.
-Uram ég-síkítottam hangosan amikor egy hatalmas csontváz ugrott elénk-Nagyon félek-suttogtam Zaynnek.
-Semmi baj ezek csak bábuk-fogta meg a kezem és közben nevetett egy sort
-Na,hogy tetszik?-fordult hátra Liam bácsi aki egyből kiszúrta,hogy fogjuk egymás kezét. Egy gyors mozdulattal elengedtük és a távolba merengtünk.
-Én nagyon félek-mondtam neki gyorsan-Neked,hogy tetszik Liam bácsi?-tereltem a témát

Miután kiértünk a szellem kastélyből gyors léptekkel távolodtunk el egymástól Zaynnel.Liam bácsi és Niall bácsi össze beszélhettek ugyanis Niall bácsi velem került kettesbe Liam bácsi pedig Zaynnel. 
-Szia Hope-köszönt
-Szia Niall bácsi-nevettem-Tudom mit akarsz és elmondhatod Liam bácsinak,hogy nincs köztem és Zayn közt semmi-pásztáztam a földet miközben egy vatta cukros bodéhoz értünk.
-Hú ez gyorsan ment-nevetett fel.-Rendben,de Hope ha bármi van nekem elmondhatod-fogta meg a kezem.
-Rendben,köszönöm-pusziltam meg-De nekem ott van George-mondtam neki és közben meg kaptuk a vatta cukrunkat.
-Az oké de szereted is?-kérdezte és leültünk egy padra
-Persze,hogy szeretem-vágtam rá
-És Zaynt?-nézett rám
-Niall bácsi kérlek,több mint 10 év van köztünk-mondtam neki a tényt
-De én nem ezt kérdeztem-evett bele vatta cukromba
-Nem tetszik-mondtam neki és letöröltem a cukros arcát
-Biztos Hope?
-Biztos Niall bácsi-mosolyogtam

*Zayn szemszög*
-Zayn beszélhetnénk?-halottam meg Liam apáskodó hangját
-Persze,gyere ide-intettem neki
-Négy szemközt.-megálltam és bevártam,majd leültünk egy padra
-Mondjad csak-mosolyogtam rá
-Zayn mi van közted és Hope közt?-tette fel azt a kérdést amit nem akartam hallani
-Mi lenne,semmi-nevettem fel
-Figyelj ismerlek és tudom,hogy nyyomulsz rá. De kérlek hagyd békén ő még csak egy gyerek.
-Hagyjál már Liam,Miket feltételezel? Nem emlékszek,hogy van egy feleségem?-kérdeztem idegesen
-De,de csak tudod elég félreértehő amit csináltok-dadogott
-Miért talán te nem szoktad ölelgetni vagy megfogni a kezét ha fél? Liam a kereszt apja vagyok ahogyan te is-mondtam neki,majd felálltam és ott hagytam

*Hope szemszög*
-Hahó valaki csöngettek-mondtam a kanapén punnyadó 5 "férfinak"
-Akkor nyisd ki-mondták egyszerre
-De,én ahw istenem-forgattam meg szemeimet és az ajtó felé indultam. Mikor megláttam a személyt aki nem rég még a csöngőt nyomta azt hittem csak képzelődöm.
-George?-suttogtam
-Szia kicsim-jött közelebb
-Uram ég? Mit keresel itt?-sikítottam fel
-Hiányoztál-húzott közelebb magához,hogy megcsókolhasson. A legédesebb csók a világon,ezt a csodás pillanatot egy hang szakította meg.
-Hope minden rend-akadt meg a szava.Hátra fordultam és Zaynnel találtam szemben magam.
-Zayn ő itt George. George ő itt Zayn-mutattam be őket. George a kezét nyújtotta viszont Zayn egy grimasz után az emeletre sietett.-Bocsi nem tudom mi ütött belé-néztem kedvesemre
-Semmi baj-nevetett
-Gyere bemutatlak a többieknek-húztam magam után-Apa és a többiek ő itt George. George ők itt a többiek.
-Te jó ég az One Direction-fehéredett el a kezemet fogó fiú-Imádlak titeket,mármint a zenéteket.-dadogott össze vissza
-Szia én Harry vagyok Hope apukája-nyújtotta apa a kezét amit George el is fogadott.Gyorsan bemutattam neki mindenkit és Niall bácsi még vacsira is meghívta. Úgy vettem észre,hogy nagyon jól kijönnek,bár Zayn-aki közben lemerészkedett-nagyon bunkó volt.Mindenbe bele kötött és folyton beszólt neki. Ezt leszámítva szerintem remekül telt az este.

-Nincs kedved itt aludni?-kérdeztem már a szobámban
-De szívesen-puszilt bele hajamba
-Akkor várj meg kérdezem-egy gyors puszit nyomtam szájára és a konyhába siettem ahol a többiek tartózkodtak
-Apuci-néztem rá-Itt aludhat ma George?-billegtem mint egy kis ovodás
-Aludjon-mosolygott-De Hope gumit feltétlen használjatok-nevetett
-Apa-nevettem fel én is mire hirtelen elhalgatott
-Nem vicceltem-mondta komolyan
-Öhm oké-mondtam furán
-Gyere Hope,majd én adok neked-húzott maga után Loui bácsi
-Ugye most csak szivatsz?-ijedtem meg
-Hope a védelem a legfontosabb-nézett rám komolyan
-Ti mind betegek vagytok-vakartam meg tarkómat. Közben felértünk Loui bácsi szobájába aki a kezembe nyomott egy doboz óvszert.
-Tudom milyenek a fiatalok,mint a kanos nyuszik-nevetett
-Esküszöm kihívok nektek egy dili dokit.-mondtam halál komolyan
-Haha nagyon vicces.Mulassatok jól-kacsintott majd elindult lefele
-Nem vicceltem-kiáltottam utána és a szobámba sétáltam
-Mi tartott eddig?-nevetett George
-Képzeld kaptunk egy doboz óvszert,hogy védekezzünk-nevettem fel kínomba
-Legfontosabb a biztonság-mondta ő is
-Na ne kezd te is-nevettem,majd befeküdtem mellé és megcsókoltam
-Szeretlek Hope-csókolt vissza
-Én is téged-mondtam csókunk közben. Lassan fölé másztam és úgy csókolotam tovább. Pólóját eltávolítottam és apró puszikkat adva mellkasára haladtam egyre lejjebb.

2/4 fejezet




Sziaaaasztooook:) Itt is lenne az új fejezet.Még mielőtt bele kezdenétek jobb oldalt lenne egy kis szavazás:))
Na és most *dobpergés* itt is van az új rész:) Jó olvasást:)
Ui.: nézzetek be ide: http://onedirectiontortenetekbybernibob.blogspot.hu/



Egy hét Francia országban,pontosan ennyi időt töltöttem itt nagy nénimmel és egy fiúval aki nagyon fontos lett. És pontosan ennyi idő kellett ahhoz,hogy szerelembe essek. Nem hiába mondják,hogy Párizs a szerelem fővárosa. Amikor George elhívott minket a koncertre szívesen fogattuk el és mentünk is. Valami eszméletlen volt amit csináltak. Danielle néninek is nagyon tetszett pedig ő elég finnyás,zene téren. Mondanom sem kell,hogy utána George-al minden nap találkoztunk és a nap nagy részét együtt töltöttük. Mintha a sors így akarta volna,hisz egyik este meg kérdezte,hogy leszek a barátnője és én szinte gondolkodás nélkül bele egyeztem. Furcsa egy hét nem sok idő de én úgy érzem mintha már évek óta ismernénk egymást. Úgy érzem,hogy benne megbízhatok. Mikor Danielle néni meg tudta annyira örült,hogy még az erkélyről is majdnem kiesett. Nekem viszont a szívem esett ki majdnem annyira megijedtem. 
-Hope,el kéne indulni-rázogatott az emlegetett szamár.
-Rendben,menj csak előre mindjárt utánad megyek-mondtam Danielle néninek aki csak szemöldök húzogatva elindult a terminál felé. Egy gyors pillantást vetettem a kezemet fogó kézre,majd gazdájára emeltem tekintetemet. 
-Hiányozni fogsz-előzött meg
-Te is nagyon-fúrtam arcom nyakába.-Minden nap hívj-suttogtam
-Foglak,többször is-puszilt bele hajamba
-Mennem kell-váltam el tőle,majd szemébe néztem-Szeretlek-suttogtam
-Én is szeretlek Hope-hajolt közel,hogy csókot lehelhessen számra. Életem legjobb csókja volt,ahogy szája lassan mozgott és kényeztette enyémet. Mikor elvált tőlem homlokát enyémnek döntötte,majd adott rá egy puszit.
-Vigyázz magadra Hope-engedte el kezem,én csak utolsó gyors csókot adtam neki,majd nénikém után indultam.

-Danielle néni,biztos ki jönnek értünk?-idegeskedtem ugyanis apáéknak már vagy fél órája itt kellene lenniük.
-Nyugi Hope,biztos mindjárt ide érnek-nevetett de ő hangja is kicsit aggódó volt.
-Komolyan mondom én elindulok-fogtam meg bőröndöm újabb 10 perc várakozás után. Már a bejárati ajtónál voltam mikor valaki felkapott és meg pörgetett.
-Hova mész kicsim?-halottam meg apa hangját
-Hagyj békén-mentem tovább sértődötten
-Most mi a baj? Itt vagyok,nem?-nevetett
-És mi tartott ennyi ideg?-emeltem fel a hangom és könnyeim potyogni kezdtek
-Hé,hé,hé most meg mi a baj kislányom?-fogta meg két vállam és rám nézett
-Hogy mi a baj? Tudod,hogy féltem,hogy valami történt? Legalább egy hülye sms-t dobhattál volna-sírtam tovább,mire apa magához húzott és hátamat kezdte simogatni-
-Semmi baj kicsim.Itt vagyok és nem hagylak itt-puszilt bele hajamba
-Sajnálom-suttogtam mellkasába. El tolt magától és rám nézett
-Szeretlek kicsim
-Én is szeretlek apa- egy mozdulattal letörölte könnyeimet és puszit adott arcomra
-Gyere menjünk haza a többiek,már a kocsiban várnak-fogta meg kezemet és úgy mentünk ki az autóig. Most is két autóval voltunk ugyanis annyian vagyunk mint egy hadsereg. Velünk Niall és Loui  bácsi jött a többiek pedig a másik kocsiban.
-És,öhm finom volt a kaja?-kérdezte Niall bácsi és tudtam,hogy arra akar kilyukadni,hogy hoztam-e neki valamit. De én még játszani akartam vele.
-Nagyon,képzeljétek ettünk csigát és még béka combot is. Kicsit furcsa volt elsőnek de nagyon finom-áradoztam,minek hatására Niall bácsi szájából a nyál is kicsordult. A szó szoros értelmében,tényleg össze nyálazta az ülést.
-Az jó-hajtotta le fejét
-Képzeld hoztam neked is,hogy meg kóstolhasd-hirtelen felkapta fejét majd az ölébe húzott és agyon ölelgetett
-Tudtam,hogy nem csalódhatok benned Hope-adott egy hatalmas cuppanós puszit arcomra
-Jól van,jól van-nevettem,majd vissza akartam mászni a helyemre de Niall bácsi nem engedett.
-Na és,hogy állsz a szerelemmel?-nézett rám Loui bácsi
-Van egy fiú-pirultam el
-Hoppá, hoppá. Harry,Harry látod,hogy a lányod elpirult? Szerelmes a kis hölgy-apa csak felnevetett,majd tovább vezette az autót.
-Igen elpirultam és igen szerelmes.-sóhajtottam nagyot.
-Ez az az énekes fiú az Árion J-ből?-csak hangosan felnevettem
-Union J, Georgnak hívják és igen-mondtam mosolyogva
-Aztán mond meg annak a fiúnak,hogy vigyázzon és ne bántson meg,különben megismerkedik Loui bácsi ökleivel-puszilta meg említett test részeit.

-Fúú-fúlytam ki a levegőt-Ez isteni volt-simogattam meg pocimat
-Nekem mondod?-nézett rám Niall bácsi aki szerintem vagy 2 kiló husit magába tömött
-Mi lesz a desszert?-kérdeztem cukin
-Majd amit hozol a cukrászdából-nevetett apa
-Mi? Csak akkor kapok sütit ha elmegyek venni?-akadtam ki
-Pontosan-bólintottak egyszerre
-Na szép-álltam fel és hoztam egy papírt-Ki mit kér?-tettem fel a legfontosabb kérdést. Mindenki felíratott vagy két sütit kivéve Niall bácsit,mert ő vagy tízet.-Na,most,hogy ez is megvan kéne egy vállalkozó személy aki eljön velem,ugyanis egyedül biztos nem bírok el ennyit-néztem a lapocskára ami tele volt sütikkel. Mindenki néma csendben ült és más-más felé nézett.
-Majd én megyek-nézett rám Zayn
-Okés,na gyerünk,már nagyon akarom azt a sütit-nevettem majd kimentünk  a konyhából és el is indultunk.

-Ki ez a fiú akivel össze jöttél?-kérdezte Zayn
-De gyorsan terjednek a hírek-nevettem fel-Georgnak hívják-mosolyodtam el
-Szereted?-kérdezte halkan,majd meg álltunk az ajtóban
-Igen-mosolyogtam.Be akartam menni de Zayn elállta az utat és megfogta a kezemet.
-Biztos Hope?-kérdezte meg megint és közelebb hajolt. Szánk már csak mili méterre volt,mikor észbe kaptam
-Igen-suttogtam,majd cselesen kikerültem és bementem a lakásba.
-Meg jöttünk-ordítottam el magam,mire mindenki ki rohant és elvett tőlem egy szatyrot. 
A sütikkel pukkadásig ettük magunkat és épp azon gondolkoztunk,hogy hogyan üssük el az időt ugyanis ma mindenki nálunk alszik. Már vagy ezer ötlet felmerült de mindegyiket elvetettük.
-Mi lenne ha Activytiznénk?-kérdezte Loui bácsi
-Ez nem is rossz-értettem vele egyet
-Jó legyen,de csak mutogatós-mondta Danielle néni
-Akkor csináljunk kettes csapatokat-mondta apa. A kettes csapatok gyorsan meg is alakultak. A párosok így néztek ki: Apa-Danielle néni, Loui-Niall, Zayn.és én. Liam bácsinak nem jutott pár de azt mondta,hogy nem is baj majd ő lesz a bíró. Minden páros írt egy feladatot a lapjára,majd össze hajtotta és oda adta Liam bácsinak. A szabályok,hogy minden csapat húz egy lapot és ami a lapon van azt kell eljátszani. Persze ha valaki azt húzza amit ő írt akkor csere van. A játék el is kezdődött és mit ne mondjak rég szórakoztam ilyen jól. A legjobb szerintem Loui és Niall bácsi volt. Kézi táskát kellett eljátszaniuk ami úgy nézett ki,hogy Loui bácsi valahogy Niall bácsi kezére csinpánzkodott és úgy járkáltak. Nagyon vicces volt. Már csak mi voltunk hátra és mit ne mondjak nem kegyelmezett a sors. Egy leány kérést kellett el játszanunk úgy,hogy közben lassúzunk. 
Vonakodva de elkezdtük. Zayn letérdelt elém,majd valami mű anyag szart az ujjamra húzott amit én szinte már "sírva" fogadtam el. Azt hittem,hogy ennyivel megúszom de nem. Zayn fogta és bekapcsolt valami lassú zenét a telefonján,majd táncra hívott. Egyik keze a derekamon pihent másikkal meg tenyeremet fogta. Én vállát és hátát fogtam úgy ahogyan azt kell. Mélyen a szemembe nézett,majd elkezdett vezetni. Először csak azt akartam,hogy vége legyen,ami kis idő után elmúlt. Kezdtem élvezni az egészet,végig Zayn csoki barna szemeit néztem,teljesen meg babonázott. A zene lejárt és a megoldást is rég bekiabálták de mi még mindig táncoltunk. Egymás tekintetében voltunk elveszve és arcunk sajnos egyre csak közeledett. Már épp,hogy összeért,mikor valaki elrántott Zayntől.
-Mégis mit csináltok?-nézett rám Liam bácsi
-Hát izé,teljesítjük a feladatot-vágtam rá gyorsan
-Azt látom,ha nem rántalak el már rég smárolnátok.-folytatta-Szerencséd,hogy apád ezt nem látta-annyira bele voltam merülve Zaynbe,hogy észre sem vettem,hogy apa elment.
-Hol van apa?-kérdeztem
-El kellett mennie valahova.-mondta Loui bácsi aki szerintem sokk hatása alatt volt.

Miután ejtettem egy elég kínos beszélgetést Liam bácsival arról,hogy mi van köztem és Zayn közt,feljöttem a szobámba. Alig tudtam meg magyarázni neki,hogy köztünk az ég világon semmi nincsen. Hisz neki ott van Perri néni nekem meg George.Szerencsére meg igérte,hogy apának nem mondja el. Van egy olyan érzésem,hogy mostantól figyelni fog minket. Jelen pillanatban nem vágytam másra csak egy jó forró fürdőre.

Mostantól minden fejezet után jön egy hozzá illő kép:)

2/3 fejezet


Sziasztoook itt is lenne az új rész:) Remélem eddig tetszik a második évad....ha esetleg van valami kérdésetek a bloggal kapcsolatban a jobb oldalt feltüntetett linkre kattintva kérdezhettek is. Nem is szaporítom tovább a szót,jó olvasást:))



A fényekben pompázó város látványa meg nyugvást jelentett számomra. Látni a sok fénylő autót,kirakatot,házat. Az épp haza fele tartó embereket akik ilyenkor mintha kicserélődnének,hogy otthonukba a békét és ne az idegességet vigyék. Bár ilyen magaslatból nézve kis hangyáknak tűnnek.
Itt még a levegő is más mint London utcáin. Meleg és lágy,a szél mely még ha tombol is megnyugtató. Néha-néha bele kap göndör fürtjeimbe és viszi őket össze-vissza. Ami eme helyzetben kicsit sem zavar. Ez az a hely ahol anyáék oly sokszor jártak és apa mindig azt mesélte,hogy csodás hely. De ez nem igaz ez a hely szavakkal leírhatatlan. Az emberek,kedvesek és segítő készek. Ezt a helyet egyszerűen látni és megélni kell. Nagy a nyüzsgés mégis olyan nyugtató. Nincsenek dudáló és káromkodó emberek.
-Gyönyörű-suttogta a mellettem álló göndör hajú csoda
-Az-mondtam és vettem még egy pillantást az Eiffel torony legtetejéről a fényekben pompázó városra.-Danielle néni te voltál itt anyával?-kérdeztem és még mindig a távolba merengtem
-Igen,édes anyáddal nagyon sokszor voltunk itt,imádtuk ezt a helyet.-nevetett fel
-Azért hiányzik-suttogtam és könnyeim megállíthatatlan mennyiségben folytak szét arcomon,amit a hűvös szél egyből rászárított.
-Nekem is-suttogta anya egykori legjobb barátnője és szorosan magához ölelt.-Remélem tudod,hogy most hihetetlen büszke rád-mosolygott és végig simított arcomon.
-Mindig is azon voltam és azért dolgoztam,hogy ő büszke legyen rám-néztem fel rá
-Tudom és ezt ő is tudja,Ő mindig itt van velünk-kezébe vette a kezemet és a szívemre rakta.

-Hope,mit csinálsz megfulladtál?-ordibált Danielle néni az ajtón kívülről.
-Mindjárt kész vagyok,csak olyan jó-kiabáltam ki. Épp zuhanyoztam ami magában nem nagy cucc,csak én éppenséggel egy wellness zuhanyzóban áztatom magam. Ezt a csodát egyszerűen képtelenség itt hagyni.
-Le fogjuk késni a reggelit-kiabált tovább,mire én kicsit dühösen kimásztam a csoda gépből és kirontottam a fürdőből.
-Itt vagyok és kész vagyok.Mehetünk-néztem nénikémre aki csak nevetve megforgatta szemeit.
Nem gondoltam,hogy van szebb dolog a szobánknál míg le nem értünk az étkezőbe. Minden márványból volt és ez gyönyörű látványt nyújtott.
-Meg haltam?-kérdezte Danielle néni tátott szájjal
-Szerintem a mennyben vagyunk-értettem vele eggyet
-Jó reggelt a hölgyeknek,az asztaluk elő állt.-jött oda hozzánk egy pasas aki gondolom a pincér.
-Köszönjük szépen-foglaltunk helyet az asztalnál.
-Danielle néni miért van 6 féle villa a tányérom mellett?-suttogtam neki
-Én sem tudom-suttogta vissza-Csinálj úgy mintha tudnád-mosolygott és körbenézett.
-Ki megyek a mosdóba-álltam fel,de hirtelen neki mentem valakinek,vagy az a valaki jött nekem.-----.Nem tudsz oda figyelni?-néztem a fölöttem görnyedő személyre
-Hope?-kérdezte egy ismerős hang
-George?-néztem rá nagyra nyílt szemekkel
-Mit keresel itt?-kérdeztük egyszerre,mire mind ketten felnevettünk
-Kezd csak te-mosolygott rám és felsegített
-Tudod múltkor amikor úgy siettem francia vizsgára mentem. Apukámtól meg ezt a Francia utazást kaptam-mosolyogtam-És te?-néztem rá
-Hát nekem itt van fellépésem-hajtotta le a fejét
-Hogy mid? Milyen fellépésed?-fogtam meg kezét
-Van egy bandám és velük turnézunk-nézett rám
-Oh értem,hát nem is tudom mit mondjak-hatottam le a fejem
-Mondj igent-rántotta meg a vállát
-Mégis mire?-nevettem fel
-Egy randira ma délután-mosolygott
-Rendben-mosolyogtam én is
-Akkor 3-kor itt a halban-mondta majd adott egy puszit és elment. Fülig érő mosollyal ültem vissza az asztalhoz és bámultam ki a fejemből
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte nevetve Danielle néni
-Ő volt az a fiú akiről meséltem-mondtam még mindig álmodozva
-Nagyon helyes-mosolygott,de én csak bologattam-Hé Hope itt vagy?-tapsikolt és csettingetett szemem előtt-Föld hívja Hope-t-nevetett
-Mi,hogy? Itt vagyok-néztem rá
-Azt látom-nevetett-Gyere válasszuk ki mit veszel fel-mosolygott
-Rendben-mondtam majd kézen fogva felmentünk


-Gyönyörű ez a hely-mosolyogtam a kezemet fogó fiúra
-Igen nagyon szép-nézett rám-De te szebb vagy-hajtotta le a fejét. Én csak egy mosolyt küldtem felé.
-És mikor mentek el az országból?-kérdeztem szomorúan
-Egy hét múlva-sóhajtott
-Mi is,de nem sokára jövünk vissza-mosolyodtam el
-Hogy-hogy?-nézett rám
-Tudod apumék is jönnek fel lépni-nevettem
-Tényleg,hisz apud Harry Styles. Olyan hihetetlen,imádom őket-nevett
-Át adom-nevettem én is
-Nincs kedvetek eljönni ma koncertünkre?-kérdezte reménnyel teli hangon
-Ezer örömest,Danielle néni is biztos örülni fog-mosolyogtam.
-Örülök neki.Hát sajnos megérkeztünk-nyitotta ki előttem a szálloda ajtaját
-Igen.Köszönöm ezt a délutánt-mosolyogta.
-Én köszönöm és azt hogy eljöttök-vakarta tarkoját
-Akkor este-adtam puszit arcára
-Este-szólt utánam

-Danielle néni van egy jó hírem-ordítottam el magam miután beléptem a szobánkba
-Csókolóztatok-rohant be ő is
-Nem-nevettem.Hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról
-Kár-ült le mellém
-Viszont este megyünk a koncertjükre-mosolyogtam rá
-Ezaaaaaaaz-ordibált
-Jól van-nevettem-Beszéltél ma már Liam bácsival?-néztem rá
-Igen,beszéltem apáddal is és azt mondta,hogy amint haza értél hívd fel-adta kezembe a telefont.
-Okés-mondtam majd tárcsáztam apa számát,közben pedig kitessékeltem Danielle nénit
-Szia apa-szóltam bele a telefonba
-Szia kincsem,hallom,hogy egy fiúval voltál-mondta
-Igen,de nyugi nem történt semmi-nevettem-Csak este megyünk a koncertjükre,jah és imád titeket-nevettem még mindig
-Akkor jól van,de mi az,hogy mentek a koncertjükre?-kérdezte 
-Tudod ő is olyan sztár-macska körmöztem a levegőben bár ezt ő nem látta-mint te.
-Kik azok?-kérdezte
-Union J a nevük.
-Tudom kik ők.Kicsim kérlek vigyázz magadra-mondta apa
-Nyugi apa tudok magamra vigyázni-mosolyogtam de ezt sem látta
-Csak féltelek-éreztem,hogy ő is mosolyog.-Most mennem kell,mert dalokat veszünk fel.Mulass jól és vigyázzatok magatokra-
-Rendben,szeretlek apu-mondtam halkan
-Én is szeretlek kincsem-mondta,majd bontottuk a vonalat.

2/2.fejezet

Sziasztook itt az új rész,remélem tetszik:)) Jó olvasást;)



"-Lányok gyertek a nappaliba van itt valami ami a tied Hope-halottam meg apu hangját.Össze néztünk Danielle nénivel és a nappaliba siettünk."
-Ez a tied-nyújtott át apu egy borítékot. Ismét összenéztünk Danielle nénivel és szélsebesen bontottam fel a kis papírt. Amikor meg láttam a benne rejlő ajándékot rögtön elsírtam magam. Nem akartam elhinni,hogy ez az enyém.
-Ez az enyém?-szipogtam
-Igen kicsim,megérdemled-mosolygott rám apu. Egy hirtelen mozdulattal a nyakába ugrottam és elkezdtem puszilgatni.
-Köszönöm-suttogtam fülébe
-Szeretlek kincsem-nézett apa a szemembe
-Én is nagyon,tudod-suttogtam még mindig mert több hang nem jött volna ki a torkomon.
-De nem egyedül mész-nézett rám
-Gondoltam,hogy te is jössz-mosolyogtam rá és puszit nyomtam arcára.
-Nem én megyek-kikerekedtek szemeim-Hanem Danielle nénivel mész-nézett mind kettőnkre. Hatalmas sikitozásban törtünk ki mind ketten és ugráltunk össze-vissza.
-Istenem Harry köszönöm-ölelgette meg Danielle néni is apát
-Te is megérdemled-mosolygott rá-Köszönöm,hogy mindig ott voltál-Danielle néni csak bólintott egyet.
-Uram ég-ejtettem ki kezemből a két repülő jegyet.
-Mi a baj?-kérdezte Danielle néni
-Irány pakolni,holnap hajnal 4-kor indul a gépünk.-amint ezt kimondtam futásnak eredtünk és pakolni kezdtünk. Mármint Danielle néni és Liam bácsi haza mentek,hogy össze pakoljanak. Azt beszéltük meg,hogy amint végeztek vissza jönnek és mind ketten itt alszanak. 
Épp a szobámban pakoltam a fehérneműket mikor egy kéz érintette meg a vállamat. Hatalmasat rezzentem és egyből hátra fordultam. Két csoki barna szempárral találkoztam.
-Nagyon tetszik az a bugyi,egyszer megnézném rajtad is-simitott végig kezemen.
-Zayn, ezt már meg beszéltük. Az a csók multkor csak véletlen volt.-sóhajtottam fel. Ami azt illeti van egy hatalmas foltom,hibám. Zayn bácsi,bár őt nem hívom így,na szóval Zaynnel nagyon közeli a viszonyunk. Már túl közeli,sajnos nem egyszer csattant már el köztünk csók. Nem értem magamat és őt sem,hisz neki ott van Perry néni én meg,én meg mégis csak 16 éves vagyok. Zaynről láttam képeket és egy cseppet sem változott,pont ugyan olyan fiatalos,mint 16 éve,talán ezért tetszik egy kicsit. Persze a mi kis "viszonyunkról" nem tud senki de én nem is akarom,hogy tudjon. Sőt,már nem is akarok a részese lenni.
-Nem egy volt és ne mond,hogy nem akarod.-elkezdett közeledni-Szólj ha megálljak és megállok.-vészesen közeledni kezdett és én nem állítottam le. Ajkai lassan enyémre tapattak és vad táncot jártak,rettentően jól csókol és ezt ő is tudja. Megnyalta számat a bejutásért de én eltoltam magamtól.
-Nem szabad-suttogtam lehajtott fejjel.Államnál fogva maga felé fordította a fejem és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek Hope-lehelt puszit számra
-Nem szabad-mondtam neki-Légyszíves menj el,szeretnék pakolni.-megint lehajtottam fejem és vártam,hogy elhagyja a szobámat. Távolodó alakját néztem és közben hatalmasat sóhajtottam.-Hope,hogy lehetsz ekkora barom?-kérdeztem magamtól,de sajnos nem tudtam a helyes választ.


-Apa kérlek nagyon vigyázz magadra-folytak le könnyeim
-Kicsim ezt nekem kéne mondani-nevetett,majd magához ölelt. Még sorba mentem mindenkin és mindenkit jól meg ölelgettem.
-Szia Niall bácsi. Igérem hozok neked valami finomat-néztem rá mosolyogva
-Imádlak.-ölelt meg-Érezd jól magad és vizsázzatok egymásra azzal a vén csajjal-mutatott Danielle nénire,én csak felnevettem.
-Szia Liam bácsi-öleltem magamhoz
-Szia prücsök,vigyázzatok magatokra-mondta és össze borzolta a hajam mire én csúnyán néztem rá.
-Szia Loui bácsi-öleltem magamhoz.
-Jaj Hope úgy féltelek-kezdett el sírni én meg csak bámultam.
-Loui bácsi te sírsz?-kérdeztem két oktávval feljebb
-Dehogy is férfi vagyok csak,csak egy légy szállt a szememre-kezdte el dörzsölni. Még egyszer magamhoz öleltem és megpusziltam.
-Szia Zayn-suttogtam és egy györs ölelést akartam ejteni de ő szorosan tartott.
-Hope kérlek vigyázz magadra-suttogta,majd ésszrevétlenül megpuszilta a nyakamat. Ezzel csak még jobban fájdalmat okoz nekem. Elváltunk egymástól,majd Danielle nénivel elkezdtük a besszállást. Vissza fordultam és csak akkor láttam meg,hogy apa sír. Gyorsan vissza rohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Apa ne sírj,nem lessz semmi baj-pusziltam meg
-Tudom kincsem,tudom.-puszilt bele hajamba.-Na menj-csapott játékosan a fenekemre,mint régen.
-Szeretlek-tátogtam neki,már az ellenőrző pulttól-
-Jobban-olvastam le szájáról azt az egy szócskát ami nekem amindent jelenti.

-El sem hiszem,hogy itt vagyunk-szálltam ki a taxiból
-Hope ezt nézd-rántott maga felé,állam szinte a padlót súrolta mikor meg láttam a Hotelt amiben lakni fogunk. Egy 5*-os Wellness szálloda.
-Ez most komoly?-nem tudtam mást kinyögni csak ezt.
-Azt hiszem itt akarok meghalni-mondta Danielle néni még mindig tátott szájjal.

-Szia apu megérkeztünk és el kell,hogy mondjam,hogy ez a hely csodás. Nem kelett volna ennyit költeni ránk.-beszéltem a telefonba
-Meg érdemlitek mind ketten. Ma még mentek valahova vagy ott maradtok?-kérdezte
-Mindjárt megkérdezem.-kicsit távolabb raktam a telefont a számtól.-Danielle néni megyünk ma valahova?-ordítoztam mint egy hülye
-Kicsim,miért kell ordibálni?-nevetett apa a vonal másik végéről.
-Tudod akkora ez a szoba. Szoba? Hülye vagyok én,szóval akkora ez a lakás,hogy szerintem Danielle néni el tévedt-nevettem és apa is elkezdett nevetni.
-Ma elmegyünk az Eifel(bocsi nem tom.,h kell irni) toronyhoz-kiabált Danielle néni valahonnan.
-Ma..-kezdtem bele de apa félbeszakított.
-Hallottam mindent-nevetett
-Jol van na-vágtam be a durcit-Most megyek.
-Rendben kicsim,vigyázzítok magatokra-
-Okés.szeretlek-mondtam
-Én is téged-mondta majd bontotta a vonalat.

2.évad/1 fejezet

Sziasztooook:)Visszatértem hozzátok....nagyon hiányzott ez a blog ezért most itt a második évad.Hogy tisztázzuk a dolgokat..ez az évad főként Amanda és Harry lányáról Hope-ról fog szólni. Remélem szeretitek az Union J-t mert ők is benne lesznek. Na de nem is húzom az időt...jó olvasást:))
Csókol titeket:      Vanda:*



16 éve,hogy édesanyám meghalt.Mindig mikor eszembe jut vagy szóba kerül büszkeség tölt el.Apu minden este mesélt/mesél róla.Nem ismertem mégis úgy érzem,hogy mindent tudok róla.Azt mondják kiköpött Ő vagyok,mind külsőre, mind belsőre.Nem mondom,hogy nehéz volt nélküle a gyerekkorom, hisz apa segített mindenben de azért hiányzik,hogy itt legyen és kioktasson ha valami rosszat csináltam. Anyunak köszönhetjük azt is,hogy az One Direction még létezik,hisz ha nem köti apa orrára,hogy folytassa biztos kilép.De hála neki az One Direction még mindig ontja magából a jobbnál-jobb dalokat.Apát nagyon megviselte anya halála.Mai napig van olyan,hogy az ágyukon ül egy közös képpel e kezében és a könnyei záporként hullanak.Azt mondta,hogy Őt szerette/szereti a világon a legjobban.Azóta nem nézett rá egy nőre sem,hisz senki nem olyan mint Ő,neki nincs párja."Ez egy sírig tartó szerelem" ahogy apa mondaná.Remélem rám is egy ilyen szerelem vár.Apa mindig azt mondja,hogy Ő mindig velünk van.Lehet,hogy butaság de én érzem Őt.Mindig segít a nehéz döntésekben.Apa egyszer azt mesélte,hogy ő úgy érzi,hogy minden este vele alszik.Énis úgy érzem mintha minden este lefekvés elött adna egy puszit.A metrón ülve ezeken a dolgokon gondolkozva könnyeim hullani kezdtek.Nem töröltem le őket,hisz nincs mit széggyelnem a gyönyörű és bátor anyukámon aki miatt most a könnyeimet hullajtom.Mosolyogva néztem a földet mikor egy kéz karolt át.
-Hé szépség jól vagy?-kérdezte egy velem egykorú fiú.
-Igen persze csak elgondolkoztam-adtam egyszerű mégis igaz választ
-És miért sírsz?-kérdezte még mindig kedvesen
-Az anyukám miatt-mondtam és megint a földet kezdtem el szugerálni
-Talán összevesztetek?-faggatott még mindig
-Bárcsak-mondtam olyan halkan,hogy meg sem hallota-Nem tudod..Ő..meghalt-néztem a fiú szemeibe és csak most vettem észre milyen gyönyörűek
-Nagyon sajnálom én..én-szegény azt se tudta mit mondjon
-Semmi baj nem tudhattad-néztem megint szemeibe
-Akarsz róla beszélni?-kérdezte kedvesen
-Igazából csak annyit tudok róla amennyit elmeséltek mert belehalt a szülésbe-itt megint elkezdtek potyogni a könnyeim.A fiú nem mondott semmit csak magához ölelt.
-Nincs kedved meginni velem egy kávét?-kérdezte
-Szívesen de nem most ugyanis egy vizsgára sietek.De itt a számom hívj fel-odaadtam neki egy cetlit és már fel is álltam,hogy leszálhassak.
-Még a nevedet sem tudom-
-Hope-nak hívnak-mondtam és kiszálltam a kabinból.Még hallotam,hogy utánam kiált
-Én George vagyok-elraktároztam ezt az információt és gyors léptekkel indultam iskolám felé.Nem féltem a vizsgától.Utálok tanulni de a franciát szeretem ugyanis ez anya és apa közös nyelve.Még egy dolog ami közelebb fűz hozzá.Apa megigérte,hogy eljön értem bár nem tudom hogyan.Tegnap este még koncertet adta Német országban én pedig London központjában vagyok.

A vizsga tökéletesen sikerült,mindenre tudtam a választ.Mikor kiértem a parkolóba sehol sem láttam apa kocsiját.Épp indultam el mikor egy fekete sötétített ablakú kocsi állt meg elöttem.Lehúzódott az ablak amin Loui bácsi kukucskált ki.
-Elvigyelek?-kérdezte nevetve.Nem szóltam semmit csak beszálltam.
-Apa?-kérdeztem
-Dolga van.Nekem nem is örülsz?-tetetett sértődöttséget,komolyan mint egy kis gyerek
-Hááát....hogyne örülnék?-nevettem és hatalmas puszit nyomtam arcára.-Mikor értetek haza?-kiváncsiskodtam.
-2 órája körül-belül.Hogy ment?-kérdezte komolyan.Loui bácsi mindig szórakozik de ha a jövőmről van szó nagyon komoly
-très bien(jól)-nevettem
-Tudtam ám-mosolyodott el ő is.Közben haza is értünk.
-Ugye bejössz Loui bácsi?-néztem rá boci szemekkel
-Anyukád is mindig így nézett-nézett velem farkas szemet.-és neki sem tudtam ellenállni.-nevette el magát.Mikor beléptem a házba egyszerre 4 ember ugrott a nyakamba.
-Apa-ordítottam fel
-Úgy hiányoztál tündérkém-ölelt mostmár csak ő
-Te is nagyon-pusziltam meg arcát
-Na és mi?-kérdezte egy hang apa mögül
-Hát persze,hoyg hiányoztatok Niall bácsi-majd oda mentem mind hármojukhoz és megölelgettem őket.
-Valaki még van a konyhában-mondta Liam bácsi.Szó nélkül a konyhába siettem ahol Danielle néni csücsült.
-Danielle néni-sikítottam fel majd magamhoz öleltem és beszipantottam édeskés illatát.Danielle nénivel mindig nagyon közeli viszonyban voltam.Persze Perry,Eleanor és Amy nénivel is de ő más volt.Ő volt a pótmamám.Ő volt az aki mondog segített apának éss ő az akinek mindent elmondtam még olyat is amit apának nem.
-Úgy hiányoztál-tényleg nagyon rég találkoztunk.Elkezdtem hullani a könnyei.
-Ó Danielle néni te is nagyon hiányoztál-pusziltam meg
-Na és mivan veled?-kérdezte mosolyogva és közben végig mért.
-Képzeld ma találkozztam és tök cuki sráccal-pirultam el
-De izgi-tapsikolt.-És,hogy hívják?Amúgy gyönyörübb vagy mint valaha.Tudod most hasonlítassz rá a legjobban-suttogta az utolsó szavakat.
-Köszönöm-suttogtam énis ugyanis elérzékenyültem.-Amúgy Georgnak hívják
-És..?-tudakolózott tovább
-És,siettem ezért csak megadtam neki a számomat,de azóta még nem hívott-lettem szomorú.
-Lehet,hogy majd holnap hív,hogy ma már ne zavarjon-nyugtatott meg
-Remélem-bólogattam
-Lányok gyertek a nappaliba van itt valami ami a tied Hope-halottam meg apu hangját.Össze néztünk Danielle nénivel és a nappaliba siettünk.

SZIASZTOOOOOOOOOOOOOOOK VISSZATÉRTEM:))


Naa szóóóóval megjött a msáodik évead:)).Hope(Amanda lánya) életéről fog szólni és még egy kis meglepi....ha valaki szereti az UNION J-t akkor most örülhet mivel ők is benne lesznek:) Ha úgy gondoljátok,hogy olvasnátok hagyjatok egy komit,hogy tudjam megéri-e eggyáltalán:))
Azt is megköszönném ha szolnátok barátaitoknak is:))


Ezerszer csókol titeket: Vanda:*

29.fejezet/A vég


Sziasztok!Hát el jött ez is..ez a zárórész..Elösször is nagyon megszeretném köszönni a több mint 9400(!!) oldalmegjelenítést és a több mint 10 rendszeres olvasót. Nagyon sokat segítettetek nekem ebben az egészben. Amikor elkezdtem írni abban reménykedtem,hogy majd lessz kb.: 500 megtekintés és egy-két olyan ember aki mindig olvassa. Erre tessék....tényleg nagyon szépen köszönök nektek mindent. Nagyon nehéz abba hagynom,de sajnos már nem tudom folytatni. Tudjátok én sosem úgy írtam a részeket,hogy előre kitaláltam,hanem mindig mielött elkezdtem volna a kövi részt elolvastam az előzőt és az alapján....sajnos mostanra már nincs ötletem,hogyan folytassam. De igérem,még vissza térek..nem hagylak el titeket:)
Amikor ezt a rész írtam és visszaolvastam..sírtam. Sírtam a részen,de leginkább azon amekkora örömöt okoztatok nekem nap mint nap:) Szóval utoljára..nagyon-nagyon szépen köszönök mindent:))
Ui.:Most elösször és utoljára kérek tőletek ilyet...ha elolvastátok légyszives hagyjatok nekem egy komit vagy írjatok twitteren(@vandabordas),hogy nektek hogyan tetszett a blog...előre is köszönöm:)) JAAA  és majdnem elfelejtettem itt a másik blogom nézzetek be:):  http://louistomlinsononsport.blogspot.hu/
Ezer csók:  Vanda xx




http://www.youtube.com/watch?v=LVsrP9OJ6PA
*Harry szemszög*
Amikor Amanda azt mondta,hogy elfolyt a magzat víz,egyszerre voltam izgatott és féltem. Féltem attól,hogy elvesztem vagy Amandát vagy a picit. De most nem lehetett ezzel törődni,fogtam a kocsi kulcsot és már indultunk is. A kocsiban riasztottam a többieket is akik egyből indultak. Amikor odaértünk Amandát,már egy tolókocsival várták. Betolták a szülészetre,rám meg valami felszerelés aggattak,hogy bemehessek hozzá. Mikor bementem már elindították a szülést,odaléptem mellé és megszorítottam a kezét,hogy tudja itt vagyok és vigyázok rájuk.

*Amanda szemszög*
Borzasztóan fályt minden,kértem valami gyógyszert,hogy ne fállyon,de nem használt. Harry,még sehol sem volt,épp akartam szólni,hogy hozzák ide amikor belépett az ajtón és megfogta a kezem.
Én: Nagyon fáj.-sikítottam Harrynek aki csak mégjobban megszórította a kezemet.-
Harry: Csss...semmi baj hercegnőm,itt vagyok,vigyázok rád.-majd adott egy puszit a kezemre.-
Én: Harry?.-néztem gyönyörű szemeibe.-
Harry: Igen hercegnőm?.-kérdezte izgatottan mégis nyugodtan.-
Én: Nagyon szeretlek.-mondtam neki és egy könycsepp folyt végig az arcomon.Nagyon rosszul éreztem magam,éreztem,hogy valami nincs rendben.-
Harry: Én is szeretlek.-suttogta miközben könnyeivel küszködött. Ez volt az utolsó amire emlékszem,egyszer csak elsötétült minden. Nem tudtam,hogy mi történik,hallottam mindent,mégsem voltam magamnál. Harry aggodó kiáltását halottam,de nem tudtam mire vélni. Egyszer csak egy hatalmas fehér szobában jelentem meg. A fény bántotta a szemem,sehol semmi csak a nagy üresség. Maga a nyugalom,szeretetet és kedvességet sugalt az egész. Mostmár a hangokat sem halottam,tudtam mi történik. Tudtam,hogy nekem elkelett hagynom az élők sorát ahoz,hogy egy új világra jöhessen.

http://www.youtube.com/watch?v=9bxc9hbwkkw
*Harry szemszög*
Amanda: Nagyon szeretlek-mondta és egy könycsepp folyt végig arcán.-
Én: Én is szeretlek.-sugtam neki és küzdöttem a könnyeimmel. Miután ezt kimondtam Amanda lecsukta szemeit. Nem tudtam mi történik,csak hallgattam az orvosokat.
Dr.: Esik a pulzus. Gyorsan az injekciót.
Nővér.: Doktor úr egyre jobban esik.-
Én: Mi? Amanda kelj fel.-szorítottam meg kezét.-Csináljanak már valamit a feleségemmel.-ordítottam velük ahogy csak tudtam.-
Dr.: Kérem kisérjék ki Mr. Styles-t
Nővér: Kérem jöjjön velem.-majd karomnál fogva megragadott és magával húzott a folyósóra.-
Én: De nem mehetek el. Csináljanak vele valamit,nem halhat meg sem ő,sem a baba.-ordítottam és sírtam egyszerre. Amikor a fiúk meglátták mi történik odajöttek szóltak a nővérnek,hogy majd átvesznek. Nem akartam elhinni,hogy ez velem,velünk történik. Végre sikerült a baba és boldogak vagyunk erre ez történik. Istenem miért veszed el a számomra legfontosabb embereket?.-Miért?.-ordítottam fel és összerogytam. Nem akartam mást csak sírni és sírni. Miért ők? Miért nem én? A fiúk nem szóltak semmit csak öleltek,öleltek és ők is annyira izgultak és féltek mint én. Rengeteget vártunk arra,hogy valaki megjelenjen,de semmi. 4 óra kínyszenvedés után megjelent egy orvos. Nem lehetett leolvasni semmit az arcáról csak annyit,hogy nincs minden rendben. A maradék kis erőmmel felálltam és oda siettem hozzá.
Én: Hogy van Amanda és a pici?.-kérdeztem és reméltem,hogy jó hírt kapok.-
Dr.: Nos a babát,már elvittük a többi kisbabához. Bármikor lemehet hozzá és egy hét múlva haza is viheti. Egézséges kislánya született szerencsére.-
Én: Tényleg kislány? Amanda biztos nagyon fog neki örülni,hisz mind ketten kislányt szerettünk volna.-mosolyogtam az orvosra és tényleg boldog voltam,hogy lányunk született.-
Dr.: Sajnálom Mr.: Styles,de Amanda nem élte túl a szülést. Túl sok vért vesztett és már nem lehetett visszahozni. Nagyon sajnálom.
Én.: Mi? Nem az nem lehet,Amanda nagyon erős lány,nem halhatott meg. Most nem,kérem Doktor úr mondja,hogy csak szivat.-mostmár zokogtam.-
Dr.: Nagyon sajnálom.-Magához ölelt és távozott. Nem hittem el,hogy megint elvesztettem,de most örökre. Nem tudok nélküle élni,ő a mindenem és van egy gyerekünk is. Hogy fogom nélküle felnevelni? Mikor a fiúkkal is közölte az orvos a történteket,sírásban törtek ki ők is. Amanda volt a mindenem..a mindenünk. Ő volt az aki szinesebbé tette a napjainkat,ő volt az aki sosem hagyott minket szomorkodni és ő volt az akit még az életemnél is jobban szerettem. És most elveszik tőlem..csak annyit szeretnék tudni,hogy miért,miért pont őt? Mikor kicsit összeszedtem magam bementem hozzá a korterembe. Le volt takarva,odasétáltam az ágya mellé és lehúztam ról a takarót. Még így is gyönyörű volt,olyan mintha csak aludna. Odahúztam egy széket megfogtam a kezét és mesélni kezdtem neki.-Emlékszel arra amikor barátok lettünk? Mindenki azt hitte Gimiben,hogy mi együtt vagyunk,persze én így akartam,de mind1. És amikor eljátszottam,hogy meleg vagyok és kaptam egy igazgatóit. Meg amikor osztállyal elmentünk az állatkertbe és majdnem megöltél egy állatot,mert azt mondtam,hogy szereti a gumicukrot és te megetetted? Azért is kaptunk ám. De a kedvencem mégis az volt amikor elösször megcsókolhattalak és magamnak tudhattalak. Tudom,hogy sok hibát követtem el,de hidd el,hogy nem ellened,mert téged sosem tudnálak bántani. Te vagy az eggyetlen akit valaha így szerettem és így is fogok. Senkit nem fogok tudni úgy szeretni mint téged. És ezzennel megigérem neked,hogy a lehető legjobbat és legtöbbet fogom megadni a kislányunknak. Igen képzeld kislányunk született. Te is azt akartál,meg én is...Hopenak fogom hívni.Ő is olyan gyönyörű mint te. Minden nap fogok neki mesélni rólad. Elmesélem neki,hogy milyen csadaszép és okos anyukája volt. Azt is el fogom neki mondani,hogy anya azért halt meg,hogy ő élhessen. Tudom,hogy te is ezt akarnád. Jaj Amanda annyira hiányzol,már most. Most mennem kell,de soha ne feledd,hogy te vagy az eggyetlen akit szerettem és szeretni is fogok. Szeretlek hercegnőm.-majd adtam egy utolsó puszit a szájára és kisétáltam a szobából.-

(Zenét kikapcsolhatjátok)

*Harry szemszög*/4 évvel késöbb/
Hope: Apa,apa meszéj még anyujól.-nézett rám a bociszemeivel,amit az anyjától örökölt.-
Én: De azt mondtam,hogy alvás,reggel indulunk Amerikába és Liam bácsi mérges lessz ha késünk.-
Hope: Apaaaa légysziiii, a koncejtek várhatnak.-nézett megint rám gyönyörű szemeivel.-
Én: Ki tud neked ellenálni?.-nevettem és leültem az ágy szélére.-Naszóval anyukád volt a világ legszebb lánya. Pont olyan gyönyörű szemei voltak mint neked. Tudod apa és anya nagyon sokáig csak barátok voltak,amíg apa rá nem jött,hogy szereti anyát. Persze nem egyből mondtam el neki,hanem az XFactorban az egész világ elött.Anyu nagyon meglepődött de ő is szerette aput ezért összejöttünk. Nagyon sok helyen jártunk együtt a fiúkkal és anyuval. Körbe utaztuk az egész világot. Kalandot éltünk,meg kaland után és persze történtek balesetek is. Röviden ennyi, anyukád volt és lessz is a világ legszebb anyukája.-majd egy könycsepp gördült le az arcomon. Odapillantottam a kis Hopera aki már el is aludt..-Kiköpött anyukád vagy.-suttogtam magamban, adtam a homlokára egy puszit és kisétáltam a szobából.

28.Fejezet


Sziasztooook ez a zárórész elötti fejezet. Jövőhéten sajnos felkerül az utolsó rész:/ Nem tudom,hogy vagytok vele de én eggyáltalán nem várom. Nagyon fogtok hiányozni....de még mielött elkezdenétek olvasni ezt a részt szólnék pár szót Amanda Toddról. Gondolom ti is hallotatok a haláláról és annak okairól. Csak azt szeretném,hogy ha ismertek olyat akinek gondjai vannak akkor foglalkozzatok vele egy kicsit,mert már egy kedves szó is megmenthet egy ember életet!! Csak ennyit szerettem volna Amandáról #RIPAmandaTodd :/
Jó olvasást:)

Bocsi de ez a kép megunthatatlan:DD♥

 

https://www.youtube.com/watch?v=oFkSMHle8-M /kapcsold be:)/

 

Én: Harry,mondtam már,hogy egyedül is elbírom.

Harry: Persze,persze elbírod.-mondta és nyomott egy puszit az arcomra

Én: Harry,már 4 hónapja ezt csinálod.-Igen 4 teljes hónapja,hogy kiderült a terhességem.Mostmár a 9. hónapban vagyok. Az orvosok szerint december 20-a körül fog megszületni. De ez persze még kicsit sem biztos. Ahogyan már tudjátok az első négy hónap úgy telt mintha nem is lennék terhes mivel nem tudtam róla. Aztán hónapról hónapra csak nőtt a hasam,mostanra már tényleg úgy nézek ki mint egy tehén. De nekem és Harrynek is tetszik,naphosszat szoktunk beszélni hozzá. Ha minden igaz és a műszerek nem csalnak akkor kislány lessz. Mikor megtudtuk Harry elsírta magát,azt mondta mindig is kislányt szeretett volna elösször. Apropó Harry,annyira aranyos,mindenben segít és folyton velem van. Volt egy idő amikor a munkát is elhanyagolta,de szerencsére sikerült rá beszélnem,hogy nagyon fontos dolgoznia,mert valamiből el kell majd tartanunk ezt a kis lurkót. A fiukkal eddig is minden nap találkoztam,de mióta tudják,hogy babánk lessz kétszerr annyit látom őket. Van olyan,hogy egy kicsit tovább kell bennmaradniuk.De akkor is valamelyik fiú eljön és vigyáz rám. Ezt csak Paulnak köszönthetjük,mert ha ő nem lenne nem engednék el őket. Ja és persze van olyan is amikor Paul van velem. Ezt el ne mondjátok senkinek,de azt szeretem a legjobban(Harryn kívül). 1 hónapja hatalmas lépést tettünk,hisz kinyitottuk a baba szobát. Elösször nem mertem bemenni,de azóta minden nap bemegyünk Harryvel és alakítgatunk valamit rajta. Imádkozni is szoktunk,pedig azelött soha nem tettünk. Bevallom őszintén mind ketten félünk attól,hogy a baba nem fog megszületni. De próbálunk szemet hunyni a múlt felett és csak a jövőre koncentrálni. Harry borzasztóan jó apuka lessz,jobbat nem is kivánhatnék. Minden este úgy alszunk el,hogy Ő énekel a kicsinek. Minden eggyes északa,nincs olyan,hogy elfelejtené. Nézzük csak mi van még...ó hát a legfontosabbat szinte el is felejtettem a sajtót. Láss csodát de nem zaklatnak. Mikor bejelentettük,hogy gyerekünk lessz,mindenki csak gratulált. Még azok is akik eddig gyülőlködő leveleket írtak most kedves szavakkal illetnek. Megkértünk mindenkit,hogy amíg meg nem szülök ne nagyon zaklassanak és ezt tiszteletben is tartják. Van még egy probléma vagyis csak volt...Az anyám. Elösször apának mondtam el,hogy terhes vagyok ő nagyon boldog volt annyira aranyos volt. Viszont anya nagyobb falat vollt,elmentünk hozzájuk Harryvel. Mikor meglátott teljesen boldog lett viszont mikor Harryt is észrevette elakart küldeni minket. Nagy nehezen,de sikerült meggyőznünk,hogy engedjen be. Elmondtam a jó hírt,elösször lesokkolt de percekkel késöbb zokogásban tört ki. Azt mondta,hogy sajnál mindent és Harrytől is bocsánatot kért. Azt igérte,hogy megpróbál kedves lenni Harryvel,de csak a baba miatt. Nagyon örültem,hogy végre megbékélt,mégha nem is teljesen.

A baba nevét még nem sikerült eldöntenünk,annyi szép név van de még eggyik sem fogta meg a lelkünket. Persze a fiúk nap mint nap kitalálnak valami baromságot. Így is teljes két hónapunkba telt amíg megértettük velük,hogy nem lessz Loui,Niall,Zayn,Liam sem és még Noui,Zoui,Lilo,Ziall és Ziam se. Most,hogy visszaemlékeztem ezekre a hónapokra egy könycsepp folyt le az arcomon. Hisz ez volt életem legszebb 9 hónapja.-

Harry: Hercegnőm mi a baj?.-kérdezte aggódva,majd leült mellém és az ölébe vett.

Én: Semmi csak tudod ez életem eddigi legszebb része. Annyira boldog vagyok.-mire befejeztem a mondatot a könnyek egyre szaporábban és szaporábban törtek elő a szememből.

Harry: Tudod,nekem is ez életem legszebb része. Annyira boldog vagyok,hogy az enyém vagy és,hogy még egy ilyen csodaszép kislány lessz az életem rész.-megcsókoltam. Amint ezt elmondta megcsókoltam,hisz ő egy csodás ember akit lehet,hogy meg sem érdemlek.

Én: Szeretlek.-suttogtam

Harry: Én is szeretlek.-megcsókolt-Örökre

/kikapcsolhatod a zenét/

 

 

Én: Ne Harry tegyél le.Neeee.-sikitoztam és nevettem.

Harry: Nem azt mondtam,hogy ne cipekedj?.-mondta majd lerakott.

Én: Olyan hülye vagy ez csak egy ruhás kosár,tele könnyebnél-könyebb ruhákkal.-mondtam nevetve.

Harry: Jó de így összesen nyom vagy 3 kilót.

Én: Uram ég.Igazad van nem bírok ilyen sok ruhával. Tessék.-majd a kezébe adtam és a fürdőszobába sétáltam.

Harry: Te ne gúnyolódj velem.-mondta nevetve,majd bejött utánam.-Olyan gyönyörű vagy.-suttogta a fülembe,majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.-Akarlak

Én: Harry fürdeni szeretnék.-mondtam két sóhaj közt.

Harry: Akkor menjünk.-mondta majd a karjaiba vett és beemelt a zuhanyzó kabinba. Gyorsan levetkőzött majd csatlakozott. Megengedte a forró vizet,amitől kirázott a hideg. Megint a nyakamat kezdte el csokokkal belepni,de én azt akartam,hogy engem csokoljon és ne a nyakamat. Felemeltem a fejét és méjen a szemébe néztem.Percekig csak néztük egymást,majd szép lassan közeledni kezdtünk egészen addig míg ajkunk össze nem ért. Lassú és ütemes volt,nem sietett el semmit,nem akartunk véget vetni ezeknek a pillanatoknak. Minden történt a maga módján,hihetetlenül jó volt ennyi idő után érezni őt. Végig ovatos mégis szenvedélyes volt. Nem akartam,hogy most vége legyen,de sajnos egyszer minden véget ér,ahogyan ez a csodás együllét is.

 

Én: Mostmár kinyithatom a szemem?

Harry: Igen.-mikor kinyitottam a konyhában találtam magam ahol pontosan úgy volt megterítve mint amikor megkérte a kezem.-Remélem tetszik.-mondta elpirulva

Én: Istenem ez gyönyörű.-mondtam majd a nyakába ugrottam.-Köszönöm-suttogtam.-Harry..miért teszel meg ennyi mindent csak azért,hogy nekem jobb legyen?.-kérdeztem sírva

Harry: Erre egyszerű a válasz,azért mert szeretlek. Mondjuk ez nem igaz,mert amit irántad érzek az már több mint szeretet,nincs rá szó. Tudod érted még a saját életemet is feláldoznám,mert mindennél fontosabb,hogy téges boldogan lássalak.-nem mondtam semmit csak megcsókoltam és még jobban elkedztem sírni. Ez a fiú egyszerüen megőrít.

 

Én: Köszönöm ezt a vacsit. Isteni volt.-mondtam mosolyogva

Harry: Örülök,hogy ízlett.-mikor ezt Harry kimondta egy pillanatra fájdalom nyilalt a hasamba,majd valami nedveset érzetem odalent.

Én: Harry én azt hiszem,hogy....

27.Fejezet

Sziasztok drágaságaim:)) Most csak annyit szeretnék mondani,hogy ezen kívül,már csak 2 rész lessz és vége a blognak:/ De most itt az új rész....szóval jó olvasást:))
Vanda



Reggel fúst szagra kelltem,borzasztóan zavarta az orromat. Egyből körbenéztem,de Harry nem volt sehol. Féltem,hogy vele van valami ezért gyorsaan lerohantam a nappaliba,de ott sem találtam. A konyhából jött a szag ezért oda siettem. Harry ott volt és épp egy poróltó segítségével oltotta el a lángogban álló tűzhelyet.
Én: Szent isten Harry jolvagy?-rohantam oda hozzá
Harry: Annyira sajnálom én csak megakartalak lepni de semmire sem vagyok jó. Még egy rohadt palacsintát sem tudok megsütni-fakadt ki magából
Én: Csss semmi baj.-szorosan magamhoz öleltem.-Mi a baj kicsim?.-néztem a szemébe
Harry: Semmire sem vagyok jó,megakartalak lepni,de nézd mi lett belőle.-mondta már sokkal nyugodtabban.
Én: Olyan buta vagy. Nagyon örülök neki,hogy reggelit akartál csinálni. És attól még,hogy ilyen kis ügyetlen vagy ugyanúgy imádlak.-néztem a szemébe és megcsókoltam.
Harry: Szeretlek.-suttogta miközben homlokát az enyémnek döntötte. Újra megcsókoltam,nem tudtam betelni vele. Hiányzott már a közelsége és a csókjai is. Hosszú szenvedélyes csók volt,újra elváltunk. De egyből megtaláltuk egymás ajkát újra és újra. Mind ketten arra gondoltunk. Harry belemarkolt a fenekembe ami még jobban beindított.Két lábam dere köré kulcsoltam ő meg felrakott a konyhapultra. Nyakamat kezdte el csókokkal belepni és haladt egyre lejebb. Mire feleszméltem egyikünkön sem volt már ruha. Harry kérdőn a szemembe nézett én meg nemes egyszerüséggel bólintottam...

Én: Szeretlek.-pusziltam meg pucér mellkasát.
Harry: Én is szeretlek hercegnőm.-puszilt bele hajamba
Én: Most,hogy meg volt a reggeli desszert..mit csinálunk ma?
Harry: Arra gondoltam,hogy elmegyünk korrizni.
Én: Szupeeer.-ordítottam el magamat.-A fiúk is jönnek?
Harry: szeretnéd?.-kérdezte angyali vigyorral az arcán
Én: Ühüm.-bólogattam
Harry: Olyan cuki vagy. Gyere ide.-majd magához húzott és megcsókolt.

Én: Ezt nem hiszem. Loui ha mégegyszer összekötöd a korcsolya cipőm esküszüm megverlek..-keltem ki magamból,de a végét elröhögtem
Loui: Jaj nagyon félek.-rázta meg a kezét. Egy gyilkos pillantást vetettem rá ő pedig elkezdett futni,mármint korizni..
Én: Úgyis utolérlek.-kiabáltam utána és már a háta mögött is voltam.
Loui: Azt várhatod.-amint kimondta a hátára ugrottam. Loui azzonnal elesett,vele együtt én és a fél kori terem. Tömegbalesetet okoztunk az esésünkkel. Mindenki szúros pillantásokat vetett ránk de mi csak röhögni tudtunk.
Niall: Lemaradtam valamiről?.-korizott oda hozzánk
Zayn: Ááá semmi érdekesről.-röhögte el magát
Niall: Igaz..a kajánál semmi sem érdekesebb

                                                                             ~*~
Én: Paul,Paul hol vagy? Paul!!.-ordibáltam a folyóson de semmi válasz. Egyszer csak két hatalmas kéz berántott egy terembe.-Atya isten. Te normális vagy? Majdnem összepisiltem magam.
Paul: Azt megnéztem volna-röhögött.-Na megyünk?
Én: Höhöhö. Menjünk.-mondtam majd elindultam a fiúk felé-Naszóval most kimegyünk Paullal kaját venni. Kinek mi kell?.-miután mindenki rendelt elindultunk a boltba.
Paul: Mizu van kislány?.-kérdezte majd oldalba lökött amitől majdnem pofára estem.
Én: Mit akarsz tudni?.-nevettem
Paul: Hogy álltok Harryvel?.-kérdezte komolyan
Én: Szeretem.-suttogtam.Nem tudom miért de egy könnycsepp folyt végig az arcomon egészen a betonig.
Paul: Nagyon szerelmes vagy.-mosolygott majd magához ölelt.
Én: Na...megjöttünk.-fogtam magam és beleültem a bevásárló kocsiba.
Paul: Te meg mi a fenét csinálsz?.-kérdezte nevetve
Én: Tudod utoljára 5 évesen csináltam ezt és most megint-pirultam el
Paul: Istenem,hogy egy normális ember sincs körülöttem.-szurosan néztem rá de elröhögte magát és én sem bírtam tartani magam.-Azt hiszem végeztünk...-nézett a tele pakolt kocsiba
Én: De én méééééég szeretnék enni dinnyét.-hisztiztem
Paul: Te megőrültél? Hol akarsz te a tél közepén dinnyét venni?
Én: Nem tudom de nagyon akarom. Most úgy kivánom.-néztem boci szemekkel Paulra
Paul: De akkor sem....oh az istenit veszünk dinnye levet-adta be a derekát. Tudtam,hogy nem bír nekem ellenállni.
Én: Szupi-tapsoltam mint egy kisgyerek.

Én: Paul nem látom a koncertet. A nyakdba veszel?.-vetettem be megint a boci szemeimet
Paul: Na gyere-majd a nyakába kapott.-Hallod te híztál?-nevetett
Én: Ja basszus ennyire látszik?.-kérdeztem. Az az igazság,hogy mostanság felszedtem pár kilót. Pontosabban 7-et. Tiszta kerek hasam van,de nem gondoltam,hogy ennyire észrevehető.
Paul: Ne aggódj,sztem jól áll.-mosolygott
Én: Hát kössz...és ha Harrynek nem fog tetszeni és elhagy?
Paul: Látom agyadra ment a sok dinnye lé.-röhögött

Mikor vége lett a koncertnek a fiúk öltözőjébe mentem.Még nem voltak ott gondolom fotózkodtak még párat. Kapva az alkalmon,hogy egyedül vagyok beálltam a tükör elé és a hasamat kezdtem el nézegetni.Elösször csak pólón keresztül,majd a nélkül is. Tényleg eléggé meglátszik,hogy felszedtem pár kilót. Csak azt nem értem,hogy hogy a fenében hisz alig eszem és ha eszem akkor sem egézségtelenül. Épp a hasamat nézegettem amikor nyitódott az ajtó. Harry lépett be rajta és egyből odajött hozzám.
Harry: Mit nézegetsz hercegnőm?.-kérdezte majd megpuszilta az arcom.
Én: Harry én híztam.-sütöttem le a szememet.
Harry: Észre sem vettem.-nevetett
Én: De biztos észre vetted akkora a hasam kint egy tehéné.-kezdtem el sírni
Harry: Dehogyis. Most miért sírsz?.-kérdezte kedvesen
Én: Mert félek,hogy nem fogok neked tetszeni,de igérem lefogyok.-
Harry: Olyan buta vagy,te még 100 kilósan is tetszenél. Amúgy meg meg ne lássam,hogy fogyózol.

                                                                             ~*~
Én: 3hónap után végre itthon.-mentem be a nappaliba
Harry: Otthon édes otthon.-mondta majd ledobta a csomagokat.
Én: Holnapra van valami program?.-kérdeztem és befészkeltem magam a kanapéra.
Harry: Holnap megyünk a stúdióba,de utána az egész hét szabad.

Reggel mikor felkeltem Harry,már nem volt itthon aminek örültem. Csak azért örültem,mert mostanában nem érzem jól magam reggelente és felszedtem vagy 15 kilót. Volt egy sejtésem,hogy mi történik,de nem akartam úgy kideríteni,hogy Harry is itthon van.

https://www.youtube.com/watch?v=XF2AlO8cKbE
A mosdóban ülök egy terhességi tesztet szorongatva,ami azt jelzi,hogy megint terhes vagyok. Rettentően boldog vagyok,de félek is.. Mivan ha megint elvetélek? Azt már eggyikőnk sem bírná ki. Tényleg Harrynek is el kell mondanom. De most nem várhatok bemegyek a stúdióba és elmondok neki mindent.

*Harry szemszög*
Épp az új számunkat vettük fel,mikor megjelent Amanda.Elég idegesnek tünt,féltem,hogy valami baj van.
Amanda: Harry beszélnünk kell.-mondta idegesen
Én: Mondjad hercegnőm
Amanda: 4 szem közt.-fogtam és bevezettem a felvevő szobába
Én: Most már mondhatod.-mosolyogtam rá biztatóan
Amanda:Harry én azt hiszem,hogy..-itt elcsuklott a hangja-terhes vagyok.-suttogta tovább.Hogy mi? Ezt nem hiszem el.Ekkora örömöt még soha nem éreztem,bár kicsit féltem is. Fogtam felemeltem Amandát és megcsókoltam.
Én: Annyira örülök.-egy könnycsepp folyt végig arcán mire hatására nekem is.-Szeretlek.-suttodtam,majd megint megcsókoltam.
Amanda: Én is szeretlek-suttogta
/Zene kikapcs/

Egyszerre rohant be a 4 fiú és ölelt magához. Mindent hallotak ugyanis bekapcsolták a mikrofont. Ugyanúgy örültek ahogyan mi. Rettentően boldog voltam. Alig tudtam felfogni,hogy gyerekem lessz.
Loui: Annyira várom már,hogy megszülessen és Louinak nevezzétek el.
Niall: Mi? Nem Loui lessz a neve hanem..
Zayn: Hanem Ziall-fejezte be Niall mondatát. Niall nem mondott semmit csak megölelte Zaynt.
Niall: Szeretlek Zayn-mondta teljes komolysággal
Zayn: Én is szeretlek Niall.-mondta,majd megint megölelte
Amanda: Na jó hagyjuk ezt a név választási témát.
Én: Szerintem is.-mondtam nevetve.-Hercegnőm megvársz? Mindjárt végzünk és akkor majd haza megyünk együtt.
Amanda: Persze.-mondta majd helyet foglalt a kanapén. Adtam neki egy csókot majd visszamentünk folytatni a dalt...

26.Fejezet


Sziasztok:)) Elösször is megszeretném köszönni a több mint 8000(!!) látogatót és a 13 rendszeres olvasót:)) Imádlak titeket:) Viszont a blog 3-4 rész múlva befejeződik:// Nagyon sajnálom...
De addig is itt az új rész amihez jó olvasást:))
  Vanda xx



"Épp a tányéromat bámultam amikor kihúzódott a szék velem szemben. Gyorsan felkaptam a fejem,hogy köszöntsem azt aki megérkezett. Mikor megpilantottam a személyt alig akartam hinni a szememnek. Azt hittem csak képzelődöm.
Én: Amanda?"

Amanda: Szia Harry.-hangja kicsit sem volt mérges.sőt szinte már halálosan boldog.Nem hittem el,hogy ez megtörténik. Hogy megint láthatom őt,mérhetetlen boldogság járta át a testem minden eggyes porcikáját. De közben féltem is,féltem,hogy elutasít és,hogy nem azért ilyen booldog,mert láthat.
Én: Amanda én,én annyira sajnálom.Tudom,hogy egy barom voltam,és tudom,hogy nem tudsz megbocsátani.Nem tudom miért csináltam veled azt a sok rosszat,de nagyon sajnálom.Mindennél jobban szeretlek.Nem fogok könyörögni,hogy fogadj vissza,mert neked is az lenne a legjobb ha boldog lennél.-itt elcsuklott a hangom és a könnycseppek egyre szaporábban terítették be a szmokingomat.

*Amanda szemszög*
Mikor megláttam,hogy Harry sír nekem is könnybe lábadt a szemem. Lehet,hogy sok rosszat tett velem,de akkor még rosszabb ha nincs velem.Odasétáltam hozzá és az ölébe ültem.
Én: Én megbocsátok és veled szeretnék lenni,mert hidd el nekem az a legjobb.-nem mondott semmit csak letörölte könnyeimet.
Harry: Soha többé nem bántalak meg.-suttogta,majd hosszú idő után újra számon érezhettem az övét. Hosszú és lassú csók volt,nem akartuk abbahagyni.Mintha attól féltünk volna,hogyha elválnak ajkaink mi is elválunk.
Én: Szeretlek-suttogtam
Harry: Míg a halál el nem választ.-suttogta ő is és homlokát az enyémnek támasztotta.

http://www.youtube.com/watch?v=KlxoG9gNZU4 -->kapcsold be:))

Harry: Ez a mi dalunk.-mondta majd kezét nyújtotta. Örömmel elfogadtam,a "táncparkettre" sétáltunk. Keze a csípőmön pihent,miközben én a nyakát öleltem. Nem volt senki csak mi ketten.Pont mint az nap este amikor megkérte a kezem. Ez volt talán életem legjobb döntése. Soha nem gondolkoztam még ezen,de nekem hatalmas szerencsém van. Szerencsésnek mondhatom magam,hogy ismerem Harryt és a fiúkat. Nehéz lenne nélkülük,de legfőképp Harry nélkül. Mindig ott volt velem ha kelett és vigyázott rám. Merem kimondani,hogy minket az Isten is egymásnak teremtett. Sokan még csak álmodni sem mernek ilyen gondoskodó fiúról. Hihetetlen,milyen érzések uralkodnak bennem amikor vele vagyok. Mai napig izgulok,ha elmegyünk valahova ketten. Minden eggyes csóknál egyre szerelmesebb leszek belé és nem akarom elveszíteni. Hibázni emberi dolog és ő megbánta tetteit. Tényleg,már most látom tekintetében az elszántságot arra,hogy még jobban meggyőzzőn arról,hogy van helye melettem. A szám lassan véget ér és a könycseppek egyre szaporábban folynak végig arcomon. Csak remélem,hogy a mi életünk is ilyen szépen és boldogan fog véget érni. Hisz nincs szebb dolog egy sírig tartó szerelemnél.
Harry nem szólt semmit csak letörölte könnyeimet és megcsokolt. A mosoly ami az arcán szétterült teljesen rabul ejtett. Magabiztosságot és bizalmat sugárzott.
(kikapcsolhatod a zenét)

A taxi ablakán beszökő szél lóbálta fürtjeimet. Örülök,hogy újra ketten térhetünk be házunkba és,hogy nem kell egyedül aludnom. Újra magam körül tudhatom óvó és féltő karjait. Akaratlanul is de észrevettem,hogy Harry bámul. Nem tudtam mást csinálni,csak felnevettem
Én: Mi olyan érdekes rajtam.-kacagtam tovább
Harry: Olyan gyönyörű vagy.-mondta és tovább bámult.
Én: Úgy nézek ki mint minden lány.-nevettem még mindig
Harry: Szó sincs róla. Igenis máshogy nézel ki...tudod midbe szerettem bele elösször?.-kérdezte
Én: Na mimbe?.-kérdeztem mosolyogva és tényleg kiváncsi voltam
Harry: A gyönyörű mosolyodba.-számat kezdte el nézni. Mosolyra húzodott a szám-Második a szemed volt. A gyönyrű boci szemeid,mindig amikor belenézek elolvadok.-egyre csak közeledett. Még soha nem mondott nekem ilyet. Nem bírtam tovább,gyorsan megszüntettem a köztünk lévő kis távolságot is..

Mikor beléptünk az ajtón hatalmas meglepetés fogadott minket. Mind a 4 fiú minket várt,azt sem tudtam melyiküknek ugorjak elösször a nyakába. De nem is baj,hisz gyorsan megelőztek engem és ők ugrottak a mi nyakunkba.
Én: Óh istenem annyira hiányoztatok.-és újra könnyek szöktek a szemembe
Loui: Te is nekünk.
Niall: Nagyon-nagyon.-majd megint megölelt,mire mindenki újra hozzám bújt.
Én: Köszönöm-suttogtam Loui fülébe.Nem mondott semmit csak még hatalmasabb mosoly ült ki arcára.

Még órákon át...miket beszélek én egészen reggelig beszélgettünk. Megbeszéltük,hogy pár nap múlva újra megyünk turnézni. Igen én is megyek aminek nagyon örülök. Amikor felhívtuk Pault,hogy nem lenne-e baj ha én is mennék,szinte sikitozott örömében,hogy megint velük tartok. Oh Istenem az a nagy mackó is nagyon hiányzott már.

Harry: Jó éjt hercegnőm.-majd nyomott egy puszit a homlokomra
Én: Jó éjt.-majd kezei szorosabban öleltek magához mint eddig valaha.
Harry: Szeretlek.-suttogta pár perc néma csönd után
Én: én is szeretlek-mondtam majd álomba merültem.

Elösször is szeretném megköszönni a második díjamat Vickyéknek:)Nagyon boldoggá tettetek:))   

Szabályok

- Mindenkinek kell 11 dolgot írnia magáról!

- A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!

- A jelöltnek újabb 11 dolgot kérdeznie kell!

- 11 blognak tovább kell küldeni!/Bocsánat, de nem 11 blog lesz/

- Nincs vissza adás-jelölés.

11 kérdés:
1. Hány éves vagy?
2. Ez az egyetlen blogod vagy van másik is?
3. Kedvenc együttes?
4. Kedvenc énekes?
5. Kedvenc film?
6. Vígjáték vagy horror?
7. Pop vagy rock?
8. Directioner vagy Beliber?
9. Pasiideál?
10. Ha 3 kívánságod lehetne mit kívánnál?
11. Mióta írsz? 
 

11 válasz:

1. 15

2. még csak ez van de nem sokára belekezdek egy másikba:)

3. egyértelmüen az ONE DIRECTIOEN :)))

4. nincs kedvenc..:I

5. hmmm...nem tudnék eggyet kiemelni:/

6. horror

7. pop(rock az eggyetlen műfaj amit nem szeretek)

8. DIRECTIONER♥ 4ever♥

9. nincs ideál..

10. had jussak ki egyszer az Olimpiára/ had találkozzak az 1D-vel..éééés...: had kivánjak még 3-at:D

11. nyár eleje óta...talán

 

11 dolog magamról:

-15 éves vagyok

-Budapesten lakom

-van egy tesóm és egy cicám:D

-kézilabdázom már 5 éve

-minden álmom,hogy egyszer kijussak az Olimpiára

-meg persze,hogy találkozzak az 1D-vel

-barna göndör hajam van és barna szemem

-sport gimibe járok..

-elég jól rajzolok..(nem egozás)

-szülinapomra tetkóóóót kapok:$$

-imádom a kínait:D

 

11 kérdésem:

1.Hány éves vagy?

2.Hol laksz?

3.Van tesód?/hány éves,fiú vagy lány/

4.Milyen telód van?

5.Sportolsz valamit?/ha igen akkor mit/

6.Milyen telód van?

7.Mi a csengőhangod?

8.Directionernek vallod magad?

9.Hiszel Larryben?:$$

10.Ismered a Little Mixet?

11.Na és Cher Lloyd-ot?

 

Blogok akiknek a díjat küldöm:

http://iknowlarrystylinson.blogspot.hu/

http://nettystyles.webnode.hu/one-direction-story/

http://foreverloveyouu.blogspot.hu/

http://niallhoranandkatlyntomlinson.blogspot.hu/

25.Fejezet

Sziasztok itt a kövi rész:) Sajnálom,hogy egyre rövidebb részeket hozok de ez csak azért van,hogy még tovább tarthasson a blog:) Remélem azért elnyeri a tetszéseteket:))
Jó olvasást: Vanda




Lassan elváltak ajkaink és Adam rám mosolygott. Próbáltam viszonozni,de nem ment,olyan érzésem volt mintha megcsaltam volna Harryt. Ezt sajnos Adam is észrevette...
Én: Nagyon sajnálom Adam,de..-nem hagyta hogy befejezzem.
Adam: Tudom Amanda. Tudom,hogy Harryt szereted és sajnálom,hogy ezt tettem.-mondta majd hátat fordított nekem és elindult.
Én: Várj-utána mentem és magam felé fordítottam. Szorosan megöleltem.-Én sajnálom,azt hittem,hogy majd te jó leszel Harry helyett. Tudom ez csúnya dolog volt,ezért is bocsánat. De nem tudok Harry nélkül élni...-lehajtottam a fejem és csak bámultam a földet.
Adam: Figyelj kicsi lány..ha ennyire szereted miért nem mész vissza hozzá?.-megfogta az állam és a szemembe nézett.
Én: Mivan ha megint megcsal? És ha már van valakije?-akaratom ellenére is elkezdtek potyogni a könnyeim.
Adam: Figyelj...azok alapján amiket meséltél,szerintem egy életre megtanulta azt,hogy nem szabad ilyet csinálnia. A hallottak alapján Harry olyan szerelmes beléd,hogy azt sok embernek tanítani kéne. Csak tudod ő is pasiból van akarva/akaratlanul és csinálunk hülyeségeket. Harry is,de mostanra biztos vagyok benne,hogy ha vissza kapna egy nőre sem nézne rá.-teljesen meggyőzött. Tudtam,hogy igaza van és adnom kell Harrynek egy utolsó esélyt.
Én: Nagyon köszönöm Adam. Mindent,de most azt hiszem van egy kis elintézni valóm.
Adam: Menj csak kislány,szurkolok. Ja és sose feledd én mindig itt leszek.-szorosan magamhoz öleltem majd elindultam haza.


*Loui szemszög*
Úgy ahogy sikerült megnyugtatnunk Harryt, nem vagyok már rá mérges. Nem is voltam csak fályt,hogy tönkre tette a saját és Amanda életét is. De minden erőnkön azon leszünk,hogy segítsünk nekik. Hisz mindenki tudja,hogy őket egymásnak teremtették.Két ilyen egymást szerető embert még senki sem látott. Teljes mértékben kiegészítik egymást,mindenki aki meglátja őket boldog lessz. Akkora energia van bennük...szertem őket és ez nem jó így senkinek.
Liam: Hahóóó Loui jól vagy?
Én: Ja persze..mivan?
Zayn: Csörög a telefonod.-mondta röhögve. Odakaptam a zsebemhez és tényleg rezgett.
Én: Basszus tényleg..köszi,hogy szóltatok..-kivettem a zsebemből a telefont és megnéztem,hogy ki zaklat ilyenkor. Alig hittem a szememnek..kétszer is megnéztem,hogy jól látom-e. Gyorsan körbe néztem és mindenki engem bámult. Elnézést kértem és kimentem..-Uramég Amanda te vagy az?.
Amanda: Igen én vagyok.-nevetett a telefonba. Hihetetlenül boldog voltam,hogy hallhatom a hangját.
Én:Annyira örülök,hogy hallom a hangodat. Nagyon hiányzol már nekünk,főleg Harrynek.-féltem,hogy amint kiejtem Harry nevét lerakja vagy tudom is én...
Amanda: Pont róla szeretnék beszélni veled.-hangja kicsit sem volt mérges inkább vidám.
Én: Mondjad csak.-reméltem,hogy jót hallok és nem valami olyat,hogy bepasizott.
Amanda: Most hol túrnéztok? Szeretnék vissza menni hozzátok. Persze csak ha lehetséges.-hangja átváltott.Mintha attól félne,hogy már nem látjuk szivesen
Én: Lehetséges-e? Ha kell most elmegyek érted a világ másik végére.-erre felnevetett.-Egyébként 2 nap múlva megyünk vissza Londonba,szerintem maradj ott.
Amanda: Köszönöm Loui. Szeretnék Harryvel találkozni,de félek,hogy ő nem akar..-hangja elcsuklott.
Én: Jaj de buta vagy. Ha tudnád Harry,hogy kivan készülve...bármit megadna,hogy láthasson és beszélhessen veled.
Amanda: Nagyon szeretem.-suttogta
Én: Tudom, ő is szeret téged.-egy kis csönd következett.-Van egy briliáns ötletem..-
Amanda: Na had halljam.-kacagott fel
Én: Rendezd majd úgy a lakást mintha már nem ott laknál. Én meg leszervezek egy vacsit Harryvel ahova te mész majd el...
Amanda: Ez nagyon jó. Imádlak Loui-
Én: Én is imádlak...nagyon szivesen segítek nektek
Amanda: Köszönöm-suttogta. De aranyos meghatódott. Elmosolyodtam,bár ő ezt nem látta.
Én: Ez a legkevesebb. Sajnálom de mennem kell,mert a stúdióban vagyunk.-
Amanda: Persze,bocsi,hogy feltartottalak és még egyszer köszönöm Loui.-majd letette a telefont én meg vissza sétáltam a fiúkoz. A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról annyira boldog voltam. A fiúkat,majd este beavatom,kivéve persze Harryt.
Zayn: Mi tartott ennyi ideig? Miért mosolyogsz ennyire? Kivel beszéltél?.-mászott a képembe és bombázott a kérdéseivel.
Én: Nyugi Zayn,csak a lányokkal meg anyával beszéltem.
Niall: Zayn fizess...
Én: Minek fizessen?
Zayn: Fogadtunk és én vesztettem.-mondta és közben oda adta Niallnek a pénzt.
Én: Mégis miben fogadtatok?.-néztem rájuk furcsán.
Niall: Zayn azt mondta,hogy egy csajjal beszélsz én meg azt,hogy a családoddal.-inkább nem törődtem velük.

Hamar eltelt a délután,amint haza értünk, Harryt eltaperoltam a boltba a fiúkat pedig beavattam a történtekbe. Nagyon örültek,hisz ők is szeretik Amandát. És mindannyian azt akarjuk,hogy ők boldogak legyenek.

*Harry szemszög*
Féltem a haza úttól,féltem,hogy Amanda már nem lessz ott. Vagy ha ott van és meglát elmegy. Mikor kiszálltam a taxiból félelemmel mentem el az ajtóg,féltem kinyitni.
Nem hiába...amint megláttam az üres lakást tudtam,hogy elment. Elment örökre,elrontottam egy életre. Foggalmam sincs hol lehet,hol kereshetném. Tudom,hogy úgy volt,hogy hagyom de nem megy. Felmentem a hálóba egyenesen a szekrényünkhöz. Kivettem belőle egy pólóját és mélyen beszipantottam illatát. Tudtam,hogy utoljára érzem ezt,csak fogtam és ölelgettem a ruhadarabot. Leültem az ágyra és csak néztem. Néztem az ágyat és azt a részt ahol mindig feküdt. Néztem a gardróbot ahol ruháit tartotta, a fűrdöszoba ajtót ahonnan mindig egy szál törölközőben jött ki. És belém hasított a tudat,hogy ő nincs többé. Bekuporodtam az ágyba és magamra húztam a takarót.

Az óra csörgésére kelltem ami délután 6 órát mutaott. Kimentem a fűrdőbe és lefürödtöm. Bár semmi kedven nem volt hozzá,mégis elkelett mennem egy étterembe. A fiúk azt mondták,hogy valami új ,menedzserrel lessz találkozó. A fiúkat még sehol sem láttam,nem akartam kint várni a hidegben ezért a lefoglalt asztalhoz sétáltam és leültem. Épp a tányéromat bámultam amikor kihúzódott a szék velem szemben. Gyorsan felkaptam a fejem,hogy köszöntsem azt aki megérkezett. Mikor megpilantottam a személyt alig akartam hinni a szememnek. Azt hittem csak képzelődöm.
Én: Amanda?