2/34.Fejezet 

Az előző bejegyzést/FONTOS/ mindenki olvassa el!![kukkancsatok a jobb oldalra és klikkeljetek a videómra:)]



Mosollyal az arcomon ébredtem és ahogyan eszembe jutottak az előző este történtek egyből felemeltem a kezem és a gyönyörű gyűrűt kezdtem el kémlelni. Fehér arany közepén egy csodásan ragyogó gyémánttal. Még én sem tudtam volna tökéletesebbet választani,úgy érzem az életem eddig is boldog volt de most már maga a mennyország. Persze nem minden felhőtlen és boldog de amíg apa jól van addig nem szabad a rosszra gondolni. Ahogyan Zayn mozgolódik és szuszog mellettem úgy a baba is mozgolódik. Lehetséges,hogy már most összhangban vannak,hogy már most elválaszthatatlanok? Végig simítok a ficánkoló gyermekemen és halkan osonok a folyosón nehogy fel keltsek akárkit is. Lent viszont döbbenetemre az óra már délt is ütött és egy kis cetli vár a pulton.

Elmentünk,turbékoljatok nyugodtan. Este viszont lesz egy interjú ahova te is hivatalos vagy! 6 kor legyetek ott.

Megnézem a címet és magamban rögzítem. Zabkását kívánok áfonyával de a gyümölcsöt sehol sem találom. Lehetséges,hogy nincs itthon? Az lehetetlen,mert én azt akarok enni! Zayn jön le a konyhába és egyből le is támadom.
-Nincs áfonya?-kérdezem kétségbeesetten.
-Meglehet,Niall tegnap este azt evett lehet,hogy elfogyott-szavait alig értem,még korán van neki ahhoz,hogy szájával artikuláljon.
-De én áfonyát akarok enni-kezdek kiborulni. Mindig van itthon áfonya csak akkor nincs amikor ÉN azt kívánok enni.
-Egyél mást-rántja meg a vállát és kávét tölt magával. Most komolyan ennyire nem érdekli a bajom? Lehet,hogy én sem érdeklem? Könnyeim elkezdenek hullani és hüppögve ülök le a bárszékre. Mi van velem?Persze hisz terhes vagyok.Képzeletben fejbe vágom magam,hogy ez a "semmi miatt is sírok" állapot is a vele járója-Hope-Zayn ide siet hozzám és hirtelen már éber. Magához ölel és puszit nyom a homlokomra-Ha akarod akkor elmehetünk venni-megtörlöm a szemem felnézek rá és aprót bólintok- Mielőtt segítene fel állni puszit nyom a homlokomra és mosolyogva nyugtázza magában,hogy terhes vagyok.

*Harry*
Idegesen rohangálok bal oldalamon Louival a supermarket-ben és lufikat keresek. Már minden megvan ami kell a baba váró és eljegyzési bulihoz csak azok a nyamvatt lufik nincsenek.
-Elnézést-szólítok le idegesen egy dolgozót-Hol a fenében vannak itt a lufik?-sürgetem. A férfi mintha hülye lennék úgy néz rám,fel emeli jobb kezét és mellém mutat. Bal oldalamon ott van egy halom lufi. Most tényleg hülyének érzem magam-Köszönöm-motyogom az orrom alatt és megütöm Louit amiért hangosan kinevet.
-Nyugi van-még hangosabban nevet amikor kiejtem a sok aprót a kezemből.
-Ez nem az én napom. Ne nevess inkább segíts!-szólok rá és ő még mindig vihogva hajol le,hogy felszedje a zsetonokat.

-Végre,hol a fenében voltatok?-kérdezi Liam és kikapja kezemből a sok díszitő anyagot.
-Ne akard tudni-kuncog Loui és elvonul,hogy felfujja az átkozott lufikat. Én is a kezembe veszek egyet és levegőt juttatok bele amikor szét durran.
-Utálom a lufikat-kiáltom és inkább a kajával kezdek el foglalatoskodni.
-Mikorra is jönnek?-kérdezi Niall.
-A vendégek 5-re Hope és Zayn 6-ra-mondom és folytatom a feladatom.

*Hope*
-Zayn-gügyögöm és megint könnyek marják a szemem de most vissza pislogom-Nézd milyen aranyos-azzal felemel a rugdalózót aminek maci füle és farka van.
-Te jó ég-Zayn minden eddigi dolgot ami a kezében volt eldob és ide rohan hozzám.Kikapja a kezembél és úgy nézegeti-Ezt muszáj megvennünk-szeme csillog amikor a kosárba dobja.
-Nézd itt még van egy csomó-kezét megragadom és együtt kezdjük el nézegetni a cukibbnál-cukibb baba ruhákat.
-Ha kisfiúnk lesz biztos swag-nek fogom öltöztetni ha meg kislányunk akkor meg hercegnőnek-hangja tele van csodálattal.
-Nekem nincs is bele szólásom?-sóhajtom.
-Dehogy nem. Te mit szeretnél kincsem?-ölel magához.
-Ugyan ezt-kuncogom és szüzies csókot váltunk.
-Ti vagytok az álmom-hasamat simogatja miközben ezeket mondja.
-Képzeld mindig amikor hozzá érsz rúg egyet-mesélem neki-Már most imád-nem mond semmit de tudom,hogy nagyon jól esik neki.

-Mi az,hogy nincs áfonya?-kérdezem idegesen.
-Sajnálom hölgyem de elfogyott-a férfi mintha félne tőlem.
-Akkor én mégis mi a fenét egyek a zabkásámhoz?-hangom egyre magasabb,Zayn nem szól semmit csak jót mulat. Látszik a férfin,hogy fogalma sincs mit tegyen. Idegesen nézek körbe hátha mégis van áfonya de nincs-Mangó-kiáltom amint tekintetem megakad rajta.
-Szeretnél mangót kincsem?-kérdezi Zayn.
-Igen-mosolygok és az eladó felé fordulok-3 mangót szeretnék-a férfi újra furcsán néz rám,szerintem azt hiszi hülye vagyok. Kicsit arrébb állok,hogy Zayn fizethessen de még hallom ahogyan kedvesen azt mondja az eladónak "nézze el neki,terhes".
-Mindenki azt hiszi őrült vagy-nevet Zayn-Szegény férfi már majdnem sírt.
-Hát nem lennék a helyedben-szomorkásan nézek rá.
-Pedig én senkinek nem adnám át a helyem-újra megcsókol.

***

-Mi ez a hely?-kérdezem amikor ki szállunk a kocsiból-Ti ilyen helyeken szoktatok interjút adni?-fordulok Zayn felé.
-Nem igazán-ujjainkat összekulcsolja és úgy megyünk az ajtóig.Amikor belépünk az épületben néma csend uralkodik sehol egy kamera vagy stábtag.
-Zayn nekem ez nem tetszik-suttogom.
-Nekem sem kincsem-ért egyet velem. Lassan és talán kicsit félve lépdelünk egyre hátrébb.Egy csukott ajtón fehér papírin az áll,hogy 'interjú'. Még egyszer utoljára egymásra nézünk,majd benyitunk a helyiségbe ahol először csend uralkodik majd hangos 'meglepetés' hangzik fel. Ijedten bár de mosolyogva kapok a szívemhez,szemem végig futtatom a szobában. Mindenhol lufik és lámpások. Két szalag is lóg a falon 'baba váró' és 'eljegyzési buli' feliratokkal. Mindenki körénk gyűlik és gratulálnak.
-Te tudtál erről?-mosolygok Zaynre.
-Nem-feleli de neki sem lehet levakarni mosolyát.
-Meglepetés kicsim-apa ölel magához.
-Ezt ti csináltátok?-nézek először rá majd a másik három jó madárra. Csak szégyenlősen bólintanak.
-Köszönjük-mondjuk egyszerre Zaynnel. Mindenki helyet foglal a hatalmas asztalnál Zayn és én ülünk középen.
Mindenki hangosan beszélget én mégsem tudok figyelni. Lehetne ennél szeretőbb családom? Lehetne ennél tökéletesebb az életem? Persze nem akadályok nélkül jutottam el idáig de megérte. Ha arra gondolok,hogy most mennyire boldog vagyok megtenném újra és újra. Mindenem meg van,szerető férjem,családom és babát várok. Egy tökéletes kisgyereket fogok világra hozni attól az embertől akit a legjobban szeretek. Most még apa is jól van,mintha ez a sok boldogság meggyógyítaná. Titkon merem remélni,hogy felépül és túléli, Hogy velünk fog élni még sokáig,hogy nem kell lemondanom róla. Nem szeretném őt is elveszteni mint anyát és azt sem szeretném,hogy a kisbabám ne ismerje az embereket akik miatt vagyok én: én.
-Minden rendben kincsem?-Zayn aggódva néz rám és csak akkor veszem észre,hogy könnyezem amikor hüvelykujjával letörli a sós cseppeket.
-Igen csak annyira boldog vagyok-szipogom és arcom puha tenyerébe hajtom.Másik kezével fejemet a mellkasára hajtja és államnál fogva felszegi,hogy rá nézzek.
-Én is,még soha nem voltam ennél boldogabb. Úgy érzem a mennyekben járok,mert ami most történik velem az már szinte mese szerű-mondandójától még jobban meghatódom és újra könnyekben török ki.Lehajol és hosszan megcsókol.
-Szeretlek-egyszerre szökik ki szánkon e gyönyörű szócska.