KÖZÉRDEKŰ

Szóval az új rész csak akkor jön ha elegendő megtekintést és komit látok ezen a blogomon http://lovemeaslongasilive.blogspot.hu.
Sajnálom de rengeteget dolgoztam vele és túl közel áll hozzám ahoz,hogy ne foglalkozzanak vele.
Aki emiatt nem fogja ezt a blogom olvasni azt nagyon sajnálom aki viszont tud várni annak nagyon szépen köszönöm.
Még egyszer SAJNÁLOM de ez nagyon fontos nekem!

2/14 fejezet

Csak annyit tudok mondani,hogy imádlak titeket.I.M.Á.D.L.A.K titeket. +3 feliratkozó is lett egy hét alatt ami wáooo.Le vagyok nyűgözve,nagyon boldog lennék ha a kövi részig össze jönne még pár.Persze nem akarlak titeket itt nyüstölni csak egyszerűen olyan boldoggá tesz:) De most hagyjuk az én boldogságom és foglalkozzunk a tietekkel.Itt van az új rész amihez kellemes olvasást:)



Reggel mikor felkelltem az ágy üres volt mellettem.Arcom Zayn felére fektettem és mélyen beszippantottam illatát.Arcomra hatalmas mosoly ült ki a gondolatra,hogy tagnap mi történt itt.A tegnapi nap egy életre megfogja változtatni az életemet,érzem.
Mikor vissza tértem a valóságba a papucsomba belebújva mentem ki a konyhába ahol még senki sem volt.Gondoltam,hogy még alszanak a tegnapiak után,Zayn pedig ki tudja hol van.Türcsimet felfogva indultam el a fürdőbe,hogy egy frissitő zuhanyt vegyek.Az ajtó kitárásával hatalmas gőz szökött ki a folyósóra.Mikor láthatóvá vált a helyiség Zaynt pillantottam meg habos hajjal,csukott szemmel.Halkan kulcsra zártam az ajtót és gyorsan levetkőztem.Óvatosan átkaroltam hátulról és egy apró puszit nyomtam lapockájára.Kicsit meg ugrott de egyből megtörölte szemét,hogy láthasson.
-A frászt hozod rám-lehelt szüzies csókot ajkaimra
-Pont ez volt a célom-mosolyogtam csukott szemmel
-Mi van ha benyitnak Hope?-rázta a fejét
-Nyugi kulcsra zártam-mosolyogtam rá és hozzá bújtam.
-Fordulj meg-suttogta-megfürdetlek-nyomott puszit fülem mögé.

-Jó reggelt-pusziltam meg apa feje búbját
-Neked is kicsim-hangja másnapos volt
-Fáj a fejetek?!-kuncogtam azon ahogyan szenved mind a három fiú
-Hope halkabban legyen már jó kedved.-suttogott Loui-Beszakad a fejem-tette hozzá
-Kelett nektek tajt részegre inni magatokat.-néztem rá csúnyán
-Megérte-mondta Niall
-Miért is?-fordultam felé
-Tudod..mindig jó részegnek lenni,csak utána nem-rántotta meg vállát és egy fél oldalas mosolyt villantott
-Jó mind egy-forgattam meg szemeimet.-Van 3 órátok,hogy kijózanodjatok,mert utána megyünk az Eiffel toronyhoz-mosolyogtam 
-Sziasztok-jött be Zayn a konyhába és egy puszit nyomott fejem búbjára mire ledermedtem.Ezt nem szabadna csinálni.ő is rájött mivel mindenkivel megtette ezt a műveletet.
-Miért kaptunk ilyen cuki kis puszit-kuncogott Niall
-Ez amolyan józanodj ki puszi-rántotta meg vállát
-Ohh Zayni baba-csipkedte meg Loui az arcát,mire kénytelen voltam felnevetni.
-Zayni baba-kuncogtam-Na jólvan én most megyek DE 3 óra múlva mindenki készen álljon az ajtóban-hangsúlyoztam ki a "de" szócskát komolyan.

***

-Olyan gyönyörű itt-suttogtam miközben Zayn átkarolt hátulról
-Tényleg nagyon szép-hangja egész halk volt.-Hope biztos ezt akarod?-kérdezte kis szünet után
-Mire gondolsz?-fordultam meg karjában,hogy szembe legyek vele
-Biztos velem akarsz lenni?Mármint igazad volt sokkal fiatalabb vagy előtted az egész élet.Még sokat kéne pasiznod és sokkal fiatalabb fiú..-nem hagytam,hogy befejezze.Kezem tarkójára csúsztattam  s ajkaim vadul tapadtak övéire.Meleg nyelve a számban lüktetett.
Kicsit lihegve váltunk el egymástól,homlokomat neki döntöttem és mélyen a szemébe néztem.
-Még soha semmiben nem voltam ennyire biztos-suttogtam.Szavaim hallatán lehunyta szemeit,mintha feldolgozná azt amit mondok.
-Szeretlek Hope-suttogta és lehunyt szeméből egy könnycsepp csordult ki.Apró csokokat hagytam arcán egészen a szájáig.
-Én is szeretlek Zayn,hidd el-suttogtam ajkaiba

***

-Apa jól vagy?-rohantam be hozzá a fürdőbe
-Persze kicsim-olyan fehér volt mint a fal.Soha nem láttam még ilyen sápattnak.Amióta csak haza jöttünk azóta gubbaszt itt.
-Most már tényleg elkéne menned orvoshoz-Ez nem az első az elmúlt időben-simogattam meg a hátát
-Ugyan már-legyintett-Biztos csak a tegnapi pia-nevetett fájdalmasan
-Majdnem elájultál-emeltem fel a hangomat.Apa ilyedten nézett rám,amibe majd bele szakadt a szívem-Sajnálom apa én csak féltelek-suttogtam könnyeimmel küszködve
-Kicsim,nem kell aggódnod nincs semmi baj-ölelt magához.
-Igérd meg ha következőnek beteg leszel elmész orvoshoz-szorítottam az ölelésen
-Igérem-puszilt bele hajamba
-Gyere menjünk aludni-fogtam meg a kezét
-Velem alszol?-csillant fel a szeme
-Persze hisz megigértem meg amúgy is-rántottam meg a vállamat
-Tudod,hogy te vagy a mindenem-mosolygott apa és az ölelésébe vont
-Tudod apa,hogy te vagy a mindenem-ismételtem meg

"Kicsiny kis madár repült szeretett apjával,szellték a végtelen eget.Minden napos elfoglaltságuk volt ez,neki és apjának.Csodálni közben a a földi jólétet,különbnél-különb helyeket,tájakat.A kis madárnak mégsem ez jelentette a megnyugvást hanem,hogy maga melett tudta szeretett apját.Minden nap hálát adott az égnek,hogy van neki apukája aki szereti és megbecsüli.Egy nap aztán az apa így szólt kis madárkájának:
-Kicsiny kis madárkám apának,most el kell mennie,de ne feledd mindig veled leszek.Mikor egyedül szeled az eget gondolj arra,hogy veled vagyok.Gondolj arra,hogy én mindig vigyázok rád.
-Ezt,hogy érted édes apukám?-kis madár nem értette miért mondja ezt neki édes apja.
-Gondolj erre úgy mint egy kihívásra.Apa most elmegy egy külön útra majd ha eljön az ideje útjaink újra egybeforrnak-felelte az apa,majd szárnyát csapkodva távozott egy szebb helyre.A kis madár csak nézte ahogyan édes apja elhagyja őt és berepül az éltető fénybe.Attól a pillanattól kezdve csak azt várta,hogy útjaik újra egybe forrjanak"

Lihegve ülltem fel az ágyban.Álmodtam valamit amire már nem emlékszem de mintha jelentése lenne.Magam mellé pillantottam ahol apa békésen aludt.A Hold fénye megvilágította a két madarat mellkasán.A két madarat ami minket szimbolizál,mindig azt mondta,hogy ha rá néz én és anya jutunk eszébe.

2/13 fejezet

Eljött a "várva várt" rész.Mindennél jobban szeretném ha nagyon sok komit hagynátok + 1-2 feliratkozót.Nagyon boldoggá tennétek vele:)
Kicsit(na jó nagyon)rövid lett de nem akartam ebbena részben többet írni.Azt akartam,hogy most csak kettejükről szóljon szóval bocsánat meg minden igérem a kövi hoszabb lessz:)Most viszont kezdjetek neki az olvasásnak:)



-Akkor ti most hova is mentek apa?-néztem az említett személyre
-Csak bulizunk egyet ha nem baj-nevetett
-Jó de légyszives ésszel-pusziltam meg borostás arcát
-Szeretlek kicsim-puszilt bele hajamba
-Én is szeretlek-mondtam majd mind az öten távoztak a lakosztályból.

-Szia George-vettem fel a telefont.Igen,mai napig tartjuk a kapcsolatot mint jó barátok.Minden nap beszélünk telefonon aminek nagyon örülök.
-Szia Hope,mi jót csinálsz?-kérdezte kedvesen
-Halálra unom magam-nevettem kínomban
-Az meg,hogy lehet?-nevetett ő is
-Úgy,hogy apáék most mentek el bulizni én meg egyedül vagyok-sóhajtottam
-Hát ha ott lennék biztos nem unatkoznál-nevetett
-Na az biztos-nevettem vele együtt.-De már csak 2 hét és elmehetünk valahova-amint befejeztem a mondatomat nyitódott az ajtó amin besétált valaki.-Most mennem kell de ma még hívlak igérek.
-El is várom-kuncogott-Szia Hope
-Szia George-amint elköszöntem bontottam a vonalat.A telefont az éjjeli szekrényre raktam és a betolakodó felé fordultam.-Miért jötteél ilyen hamar haza?néztem rá
-Mert kettesben akartam veled lenni-hajolt közelebb
-Zayn,ezt már megbeszéltük-hajtottam le a fejem.
-De tudom,hogy akarod-mondta ki gondolataimat
-Honnan tudod te azt?-emeltem fel a hangom
-Tudom,hogy szeretsz Hope-mondta nyugodtan
-Nem tudsz te semmit-ordítottam
-Tudom Hope,hogy szeretsz-a falnak nyomott miközben erősen fogta a kezemet.
-Engedj el ez fáj-rángattam a kezem-Utállak érted?Utállak-ordítottam neki miközben sírni kezdtem.Lehajtotta a fejét és engedett a szorításon,de a kezem nem engedte el.Még mindig sírtam mikor megcsókolt.Óvatosan és gyengéden bánt velem nem akart semmi rosszat.Elengedte a kezem és elindult az ajtó felé.
-Hová mész?-suttogtam
-El-mondta flegmán
-Most mégis mi bajod van?-emeltem fel ismét a hangom
-Az,hogy szeretlek Hope érted?Te meg így viselkedsz-ordított ő is és közelebb jött.
-Mit vársz tőlem?Az isten szerelméért egy 18 éves lány vagyok.És bár szeretlek és fülig szerelmes vagyok beléd nem lehet.Nem fogod fel?-ordítottam én is és olyan közel mentem hozzá,hogy csak mili-méterek választottak el. Szemem a szája és csoki barna szeme közt cikázott.Egy gyors mozdulattal lecsaptam puha és telt ajkaira és vadul csókolni kezdtem.Ő ugyan így tett és közben a falnak nyomott.Lábam átkulcsoltam a derekán és közben lefejtettem róla a pólót.Ez történt az én ruháimmal is.Lemásztam róla és az ágyra löktem.Melltartóm kapcsáért nyúlt amit hamar ki is pattintott. Szélsebesen lehámoztam róla nadráját és boxerét.Fordított a helyzetünkön így én kerültem alulra. Elkezdte csókolgatni a nyakamat és haladt egyre lejebb mindenhol egy kis puszit hagyva.Mikor bugyimhoz ért egy gyors mozdulattal lehúzta majd vissza jött arcomhoz és újra megcsókolt.Közben széttárta lábaimat és combomat simogatta.Egyszer csak egy feszítő érzés kerített hatalmába,mire felnyögtem.Zayn egy puszival hallgatatott el.Tolásai lassúak mégis szenvedélyesek voltak.Tekintete végig arcomon pihent és azt simogatta,csókolgatta.Éreztem,hogy már egyikőnk sem bírja sokáig.Tolásai mélyrehatóbbá váltak,minden mozdulat után egy puszit nyomott számra.Nyakamat kezdte el szivogatni,minek hatásásra feljutottam a csúcsra.Rá szinte rögötön ő is lihegve csókolt meg és feküdt mellém.Mellkasára vont ahol apró puszikat hagytam.
-Szeretlek Hope-lihegett még mindig
-Én is Zayn de nem szabad-ültem fel az ágyon és lehajtottam a fejem.
-Hope nem tudok nélküled élni-ült fel ő is
-De nem mondhatjuk el apának..-fordultam felé
-Titokban tartjuk-vágta rá-Hope leszel a titkos barátnőm-nézett szemembe
-Perrivel mi lessz?-kérdeztem
-Már szakítottam vele-rántotta meg vállát
-Oh Zayn-fogtam meg kezét
-Téged szeretlek-mosolygott rám
-Igen-suttogtam-Leszek a titkos barátnőd-egyeztem bele
-Mi?Komolyan?-arcára egy hatalmas mosoly ült ki és gyorsan az ölébe vont-Szeretlek Hope-suttoggta hajamba
-Szeretlek Zayn-néztem fel rá.Lehajolt,ajkait lassan az enyéimre tapasztotta.

-Na kik jöttek haza?-ordibált Loui a folyosóról.Óvatosan kikeltem Zayn mellől és apáékhoz mentem.
-Elég késő van már-néztem Liamre az egyetlen józan emberre
-Tudom de így is alig tudtam levadászni őket-sóhajtott és egy-egy pohár vizet töltött mindenkinek.Segítettem neki azzal,hogy elővettem a gyógyszert és egy kis kaját Niallnek.
-Gyertek fiúk a konyhába vár egy kis meglepi-ordítottam el magam,mire mind a három részeg "férfi" bekoválygott a helyiségbe
-Van kaja?-kérdezte Niall csodálkozva és egyből neki esett.
-Niall kapsz sütit is ha előtte beveszed azt a kis bogyót-mutattam a gyógyszerre-Ti is-néztem apára és Louira
-Az én kislányom-ölelt magához.Lehelete bűzlött az alkoholtól.
-Igen a tied-ráztam le magamról.Utálom őt így látni-Most elmegyek aludni.
-Azt mondtad velem alszol-nézett rám apa
-Majd holnap amikor nem leszel részeg-néztem rá
-Akkor kinél alszol?kérdezte Liam
-Ma alszom Zaynnal-rántottam meg a vállam de alig bírtam visszatartani mosolyomat.
-Rendben,jóéjt prücsök-puszilt bele Liam a hajamba
-Jó éjt-mosolyogtam rá

-Haza jöttek?-kérdezte Zayn kómásan
-Igen-bújtam oda hozzá
-Nagyon részegek?-kuncogott
-Eléggé kiütötték magukat-sóhajtottam
-Most aludj Hope-parancsolt rám Zayn
-Jó éjt-suttogtam
-Neked is Hope.Szeretlek-puszilta meg homlokomat.
-Én is szeretlek-mondtam majd elaludtam.

2/12 fejezet

 "Visszatérve a saját történetemre. Eljött a december és rájöttem, hogy valami változott! A szeretetem a fiúk iránt nem csökkent de éreztem, hogy már nem ugyanazt a rajongást érzem irántuk, mint az elején. NE értsetek félre! Ugyanúgy végigéneklem a dalaikat mikor megy a tv-ben és mindent elolvasok róluk. De már csak reménykedem abban, hogy egyszer látni fogom őket személyesen vagy csak egy koncertjükön is ott leszek. Soha nem fogom elfelejteni ezt az öt fiút akiknek rengeteg új barátot köszönhetek, de felnőttem ( így 18 évesen sikerült ) és rájöttem, hogy ez az egész nem több mint kislányos rajongás amit néha már túlzásba vittem. Felfogtam, hogy SOHA nem lesz annyi közöm a fiúkhoz, hogy befolyásolni tudjam egy-egy döntésüket. Bármit csinálhatok a fiúk úgy se fognak velem törődni mivel én egy vagyok a több millióból. Sokáig tartott míg ezt felfogtam, de most már, hogy tisztába vagyok a dolgokkal tudom hogyan kell viselkednem. Természetesen a cd-imet és a dvd-t nem fogom eladni hiszen az örök emlék marad, de nem kell sok idő és már csak úgy fogok gondolni a fiúkra, mint 5 srácra akiket régen imádtam. Hogy ez az idő pár hónap vagy év azt nem tudom, de bármi is lesz én boldogan fogok visszagondolni erre az időre amikor igazi Directioner voltam és néha másokat megsértve védtem a fiúkat."
Ez csak egy részlet itt olvashatjátok az egészet,MEGÉRI!! Ezzel a kis részlettel csak az érzéseimet akartam megosztani veletek:/Most viszont egy kicsit jobb hír is,hogy itt az új rész amihez jó olvasást:) :*


-Hope siess már-hallottam Loui ideges hangját.
-Pillanat,de nem találom a telefonom-kiabáltam vissza kétségbeesetten
-Az isten szerelmére,lekéssük a gépet-jött be a szobámba-Kapsz másikat de gyere már-ezzel megfogta a bőröndjeimet és elindult a kisbuszhoz.
-De nekem nem kell másik-mondtam neki bár már nem hiszem,hogy halotta
-Hope itt van a telefonod-jött be Zayn is a szobámba
-Hol volt?-vettem ki a kezéből
-A fürdőben-rántotta meg vállát
-Hát,izé köszönöm-sütöttem le szemeimet.Nem mondott semmit csak egy hatalmas mosollyal az arcán bólintott.


Zaynnel a kapcsolatom teljesen megváltozott.Régen sokkal jobb volt minden,régen amikor még nem mondta,hogy szerelmes belém.Sajnos rá kelett jönnöm,hogy én is szeretem őt,persze ezt neki nem mondtam.Ez az én kis titkom amit örökre megszeretnék őrizni.Helytelen lenne elmondani neki hisz felesége van akit én nagyon szeretek.Nem tehetem tönkre az életét,majd rájön egyszer,hogy nem is szeret igazán.A pár héttel ezelőtti "vitánk" után-mikor olyan kedvesen kitessékelt a szobájából-pár napon belül kibékültünk,bár az okát,hogy miért viselkedett úgy még mai napig nem mondta el.Mondhatni,hogy ugyan olyan a viszonyunk mint azelőtt,csak az a tudat lebeg közöttünk,hogy szeret.Sokszor kell türtőztetnünk magunkat,hogy ne öleljük meg egymást olyan sokszor a fiúk és apa előtt.
-Min gondolkozol picur?-kérdezte a melletem ülő Zayn
-Mindenen-mosolyogtam rá
-Örülsz,hogy megint Francia országba megyünk-nézett ki a melettem lévő ablakon
-Mindennél jobban-mondtam talán túl izgatottan
-Azt látom-nevetett.Kezemet a kezébe fogta és lassan a szájához emelte.Apró puszit adott ujjbegyeimre,majd azokat összekúlcsolva ölébe ejtette kezünket.Mosollyal az arcomon hunytam le szemeimet és hajtottam fejem Zayn mellkasára aki örömmel karolt magához.Halk énekkel ringatott álomba.Álmom egy barna szemű,barna hajú gyönyörű fiúról szólt aki most az egyszer csak is az enyém volt.

Apró csokokat éreztem arcomon,ő volt az aki a csokokat hagyta ott.
-Hope kelj fel,megérkeztünk-adott újabb puszit arcomra
-Még egy kicsit,kérlek-mondtam még mindig csukott szemmel.Nem volt erőm felkelni,egyszerűen csak aludni akartam.
-Hope-nevetett-Tényleg fel kell kelned
-Kérlek,még egy kicsit-könyörögtem
-Najó-sóhajtott-Emeld fel a kezed-tettem amit kért.Kezeit lábam alá csúsztatta és lassan felemlt.Kezeimet szorosabban tartottam nyaka körül,fejemet mellkasára hajtottam és szemeimet még mindig nem nyitottam ki.Meleg nyári szél csapta meg arcomat,mikor kiléptünk a gépből.
-Zayn mit csinálsz?-nevetett apu de a szemeimet még mindig nem nyitottam ki
-Nem tudtam felkelteni és szerintem vissza aludt-nevetett ő is.Morogtam egyet jelezve,hogy fent vagyok csak nincs kedvem kinyitni a szemeimet.
-Fiúk a kocsi itt van-mondta Liam-Add ide Hope-ot én berakom a kocsiba te meg hozd a csomagjait.
-Igenis apu-mondta Zayn.Lassan átadott Liamnek aki úgy fogott meg mint egy kisbabát.Szóval lábaimat dereka köré kelett kulcsolnom míg kezemet nyaka köré.Óvatosan beemelt a kocsiba és puszit nyomott fejem búbjára.

Mikor kinyitottam szemeimet már sötét volt és egy ágyban feküdtem.Lassan felültem és körül néztem,már a hotelben vagyunk éss én valószinüleg végig aludtam a napot.A szekrényre pillantottam telefonomat keresve.A kijelzője este fél 11-et mutatott.Apáék még biztosan fent vannak.Kiosontam a nappaliba ahol nagyban néztek valami filmet.Kicsit még vártam és hallgatóztam,egy horror film ment ami most kapóra jött.Hajamat felbórzóltam és lassan a kanapé mögé lopakodtam.Négykézlábra ereszkedtem és furcsa hangokat adtam ki.
-Hallotátok-kérdezte Niall a többieket.
-Mit?-kérdezték egyszerre
-Mind egy biztos csak a folyosórol jön.-alig bírtam vissza folytani a nevetést.Újra kiadtam azt a hangot de most egy kicsit hangosabban
-Én is hallottam-mondta Loui
-Én is-mondta apa
-Nyugi csak a tévéből jön-zárta le a témát Liam.Óvatósan megérintettem apa vállát és a kanapé másik oldalához másztam.
-Uram ég-ugrott fel
-Mi van?-kérdezte Liam
-Vala-valami megfogta a vállamat-suttogta apa
-Harry hagyd már abba nincs itt semmi-mondta Liam.Újra kiadtam a hangokat és mint egy zombi elindultam feléjük.Egyszerre mind az öten a kanapé jobb oldalára másztak.Lassú csoszogással egészen közel mentem hozzájuk és egy "buh" hangot kiadva tűrtem hátra a hajamt.Az eddig vissza tartott nevetés most elő tört.Nem is tudom miért,talán a fejük láttán vagy,mert ilyen jó ötletem támadt.
-Bazdmeg Hope-mondta Niall és a levegőt még mindig kétszer olyan gyórsan vette
-Hülye vagy lányom?-kérdezte apa és csak akkor vettem észre,hogy mind az ötüknek a szívén van a keze.Még jobban elkezdtem nevetni
-Én-én azt hiszem bepisiltem-nézett mereven Loui.
-Ez egyáltalán nem vicces-mondta sértődötten Liam és a villany kapcsolóhoz sétált,hogy feloltsa a lámpát.
-Loui te tényleg bepisiltél?-kérdezte két oktávval feljebb Zayn
-Nagyon megijedtem-suttogta.Itt tört el a mécses a földre hullva,könnyeimet törölgetve nevettem saját tréfámon.
-Kincsem ez nagyon dúrva volt ne csinálj többet ilyet.-mondta apa de az ő arcán is kis mosoly ült
-Ig-ig-igérem-dadogtam a nevetéstől.
-Szerintem én most elkisérem Louit a fürdőig,mert egyedül félne-nevetett Niall és Loui kezét megfogva indult el.

-Bejöhetek?-kérdeztem halkan
-Gyere-hallottam az ajtó túl oldaláról.Óvatosan lenyomtam a kilincset és bementem a szobába.Befészkeltem magam az ágyba és szorosan megöleltem.
-Sajnálom Loui.Én-én nem akartam,hogy ennyire megijedj
-Már mondtam,hogy semmi baj Hope-nézett a szemembe
-Tudom de bűntudatom van-suttogtam.
-Ne legyen.Tudod nagyon jó kis tréfa volt,én sem csináltam volna jobban-puszilt bele hajamba.Kicsit felkuncogtam mikor ijjaival megcsikizte az oldalamat.-Van külön szobád?-kérdezte
-Nincs-vontam meg a vállam
-És kivel alszol?-mosolygott rám
-Tudod én arra gondoltam-sütöttem le a szemem-Hogy veled-mondtam ki gyorsan.
-Tudod én is pont ugyan erre gondoltam-nevetett
-Tényleg?-ültem fel és ő bólintott egyett.-Akkor csinálsz kakaót?-néztem rá boci szemekkel.
-Ohh,hogy csak erre megy ki a játék?-nevette
-Nem de ha már itt vagyok akkor...-néztem rá cukin
-Nem lehet neked ellen állni-rázta meg fejét és kiment a szobából.

A nap sugarai csiklandozták arcomat.Hunyorogva néztem körbe a nap sütötte szobában.Melettem Loui még édesen szunyókált.Óvatosan lefejtettem kezeit derekaomról és a két bögrét felvéve indultam el a konyhába.
-Jó reggelt-mosolyogtam apára és Niallre.
-Hát azok?-mutatott Niall a kezemben lévő bögrékre
-Kakaó volt benne-rántottam meg vállamat
-Te kakaóztál valakivel aki nem én vagyok és még csak nem is hagytatok?-háborodott fel.
-Ha gondolod csinálhatok-néztem rá furcsán
-Igen az jó lenne-mondta már kicsit nyugottabban
-Hol aludtál kicsim?-kérdezte apa
-Louinál-vontam meg a vállam-Baj?-néztem rá
-Nem ha megigéred,hogy ma az apukáddal alszol-mondta szomorúan
-Persze,hogy megigérem-labai közé sétáltam és megöleltem
-Khm nem akarom megzavarni ezt a családi pillanatot de mikor lesz már kész a kakaóm?-úgy kérdezte Niall mintha egy ovodás gyerek lenne.Nevetve engedtem el apát és mentem megcsinálni a megigért kakaót.
-Most,hogy kész a kakaód-néztem Niallre-Elmegyek lezuhanyozni-mondtam nekik és sarkon fordultam.Hatalmas robajjal nyitottam be a fürdőbe,bár nem kelett volna.Zayn volt bent és épp zuhanyzott.Barna bőrén úgy csillogtak a vízcseppek akár csak a gyémántok.Szemem végig vezettem izmos hátán egészen a fenekéig.Éreztem,hogy arcomra pír szökik.Kezem gyorsan szemem elé emeltem mikor megláttam,hogy felém akar fordulni.
-Jó reggelt Hope-éreztem,hogy mosolyog és azt is éreztem,hogy arcom még mindig olyan vörös mint a paradicsom.
-Izé.öhm.bocsi.csak.véletlen volt-dadogtam össze vissza.
-Semmi baj-nevetett
-Én most megyek-fordultam meg hirtelen és nagy siettségemben még az ajtót is lefejeltem.-A francba-mondtam hangosan
-Minden rendben?-nevetett még mindig.Biztos élvezte a helyzetet,hogy zavarba hozott.
-Persze,még egyszer bocsi-mondtam és gyorsan becsuktam az ajtót.Az ajtónak neki dőlve hatalmasat sóhajtottam és mosolyogva a számba haraptam.Még egy ilyen isten csávót nem látott senki.

2/11 fejezet.


Sziasztok megint:) Meghoztam az új részt ami remélem tetszeni fog nektek:)Nem sokára beindul a történet amit már nagyon várok:$ De addig is még ezzel kell beérnetek,jó olvasást:))


Bár én akartam szakítani George-al és rettentő kedves volt még így is hihetetlenül zaklatott vagyok.Őszintén?Fáj az amit tettem azzal a szegény fiúval és már abban sem vagyok biztos,hogy jó döntés volt.De nem akarhatom magamhoz láncolni úgy,hogy nem is szeretem.Csak őt védtem,jól cselekedtem.Ezzel próbálom nyugtatni magam több-kevesebb sikerrel.
-Mi a fasz?-ordítottam fel amikor egész jobb oldalam saras lett,Egy hülye autó,ezt nem hiszem el,lehetnék még ennél is szerencsétlenebb?Dühöngve folytattam az utat haza fele és reméltem,hogy már semmi nem fog velem történni.Persze,hogy nem így lett,nem is én lennék.Térdemet vizsgálva éltem fel.Nadrágom elszakadt,térdemből és tenyeremből csúnyán ömlik a vér.Kell nekem sietni és nem észrevenni a kitüremkedő fa gyökereket.Ez a mai nap igazán ki tett magáért.Hatalmas csomóval a torkomban fordulok be az utcánkba,a sírás folytogat amit alig birok vissza tartani de mégsem tudom kiadni.Beragadt és ezzel megőrjít.Az ajtó elé érve nyúlok zsebembe a kulcsomért ami nincs ott.Idegesen kezdem el megnézni az összes létező helyen de semmi.Elhagytam ezt is.Most tört el minden,a sírás ami eddig nem akart jönni és zokogásba fordult át.Lerogyva próbálom megérteni mi rosszat tettem ami miatt ezt érdemlem.Erőtlenül nyomom meg a csengőt és zokogok tovább.Az ajtó lassan nyílik és én még mindig csak ülök és zokogok.
-Hope,istenem Hope.Mi a fene történt?-kérdezi kétségbeesetten Loui és egyből a karjaiba von.Nem tudok megszólalni egyszerűen nem jönnek a szavak.Próbálok megszólalni de csakis a zokogás ad hangot magának.-Hope,cssss-ringat az ölében és közben a hátamat simogatja.Lassan fel áll és a kezébe véve,visz fel az emeletre.Lerak az ágyamra és szorgosan betakargat és befekszik mellém.
-Én,én-dadogom és még mindig nem tudok megszólalni a sírás miatt
-Hé,Hope mi a baj?-simít végig arcomon.
-Ez életem legrosszabb napja-mondom szagatottan
-Mi történt?-kérdezi kedvesen
-Szakítottam Georgeal és utána le sarazott egy hülye kocsi,majd elestem és kurvára fáj a térdem a tenyerem.-sírtam még mindig
-Szent isten Hope ugye jól vagy?-kérdezte és megvizsgálta a tenyerem és a térdem.-Hozok kötszert-rázta meg a fejét és sietve a fürdőbe ment.
-Ez csíp-szisszentem fel mikor Loui a térdemet tisztogatta.
-Tudom de muszáj-nézett rám-Miért szakítottál Georgeal?Olyan boldognak tüntetek-hangja szomorkásra váltott
-Azok voltunk-suttogtam és magam elé merengtem.Hirtelen eszembe jutott az este amikor azt a rengeteg lufit eleresztette,amit a parkban csinált.Szemem újra fátyolos lett,de most az örömtől.Egyértelmüen nekem is George az első szerelmem még akkor is ha nem szerettem teljes szívemből.
-Akkor miért kicsilány?-törölt le egy könycseppet
-Neki akartam jót-mondtam elhaló hangon-Nem szerettem szívemből,jobbat érdemel.Még így is olyan kedves volt-kezdtem bele a mesélésbe-Amikor elmondtam neki ő vígasztalt engem.Azt mondta neki ez volt élete legszebb része és,hogy én leszek mindigis az első szerelme.Megkért,hogy maradjunk barátok-amint befejeztem azon kaptam magam,hogy megint sírok.
-Hope,jót cselekedtél-ült mellém Loui és a mellkasához húzott.
-Akkor is rossz-suttogtam bele mellkasába
-Tudom de jobb így,hidd el-puszilta meg fejem búbját.-Most viszont mosakodj meg és feküdj le-fordított magához.
-Ne mond el a többieknek-kértem meg
-Igérem-mosolygott és elhagyta a szobámat.

Most vagy soha Hope!Nagy levegőt véve kopogtam be Zayn szobájába aki szinte azonnal kinyitotta az ajtót.
-Hope-mintha meglepődött volna.A szobába mutattam jelezve,hogy beakarok menni.-Öhm..persze gyere-rázta meg fejét.
-Köszönöm-mondtam halkan és becsuktam magam után az ajtót
-Egy kicsit,nem is tudom alul öltözött vagy-mondta és végig nézett rajtam
-Mindig így alszom,tudod-rántottam meg a vállam.Hangom még mindig semleges-Beszélni szeretnék veled.
-Persz,gyere ülj le-mutatott maga mellé az ágyra
-Inkább állok-emeltem fel a kezem-Szakítottam Georgeal-mondtam ki nyugodtan de a torkomban éreztem az a bizonyos csomót.Zayn szeme elkerekedett és kis örömöt véltem felfedezni benne.Fel állt és elém sétált,közelssége miatt hátráltam egy lépést így teljesen neki mentem az ajtónak.
-Miattam?-suttogta és szeme csillogott az izgalomtól
-Ezt akartam tisztázni.Azért szakítottam vele,mert jobbat érdemel és nem miattad.Kérlek felejtsük el a  történteket és tegyünk úgy mintha meg sem történt volna-mondtam gépiesen.Zayn szeme szomorú lett és lehajtotta fejét.Hirtelen két kezét fejem mellé tette és teljesen hozzám simult.
-Hogy mondhatod,hogy felejtsük el?-suttogta ajkamba,szája surolta az enyémet.-Szerelmet valottam neked te pedig azt kéred,hogy felejtsük el?-felnevetett,ovatósan végig simított arcomon mire behunytam szemeimet.-Tudom,hogy érzel Hope-suttogta és egyik keze a hajamba csúszott,másik pedig combomat cirógatta.
-Zayn,kérlek-próbáltam valami értelmeset mondani ami ebben a helyzetben nem ment.Szemeimet lehunytam mikor megpuszilta homlokomat.Ezt az orrom követte,majd apró puszikat hagyott államtól szám sarkáig.Lélegzet vissza folytva vártam a következő lépést,szemeimet kinyitottam és láttam,hogy  az ő szemei is most nyílnak ki.Szája lassan érintette felső,majd alsó ajkamat,kicsit előre hajoltam,hogy megcsókoljon.Most mindennél jobban vágytam rá de ő lehajtotta fejét és hátrébb lépett.
-Most menj el,Hope-suttogta
-Zayn..-próbáltam valamit mondani de félbeszakított
-Kérlek,menj-suttogta és kitárta előttem az ajtót.
Extázisban hagytam el Zayn szobáját és azt sem tudtam mi legyen.Az agyam mintha kikapcsolt volna,nem gondoltam semmire csak a mai napra.Mi van velem? Minden a feje tetejére áll körülöttem és erről csak én tehetek.Mindennek én lennék az okozója? Tényleg minden miattam romlik el? "Persze,hogy te tehetsz mindenről.Szakítottál egy kedves fiúval aki szeretett és egy másik fiút is megbántottál aki ugyan úgy szerete."Súgta egy belső hang,de ez nem igaz!George-nak csak jót akartam.Mivan ha ezzel csak rosszabat tettem? Tényleg igaza van a belső hangomnak.És Zayn? Ő nem szeret.Ez csak egy fel lángolás.Most mi a fenét tegyek?Legszívesebben magamba fordulva sírnék de ez a mai nap annyira kikészített,hogy képtelen vagyok még csak az önsajnálatra is.

-Bejöhetek-suttogtam
-Te bármikor kicsem-mosolygott apa és kinyitotta az ajtót.Szorosan magamhoz öleltem és összeszorított szemekkel folytottam vissza a sírást.-Hé kincsim-ssimogatta a hátamat-Mi a baj?-hatalmasat sóhajtottam és rá néztem
-Ma szakítottam Georgal-hajtottam le fejemet.
-Mi?-hangja teljesen megváltozozz.-Gyere-megfogta kezemet és befeküdtünk az ágyba.Szorosan magához ölelt és a hátamat simogatta.Nem kérdezősködött,hisz ismer.
-Tegnap elgondolkoztam azon amit mondtál-szólaltam meg egy kis csönd után-Sosem éreztem azt amit te anyánál.Én csak neki akartam jót,megvédeni őt magamtól.Jobbat érdemel,egy olyan lányt aki teljes szívéből szereti-hangom elcsuklott és újra elő jöttek a könnyek.
-Jaj,kincsem-puszilt bele hajamba.Nem mondott mást és nem is voolt rá szükségem.Pontosan tudtam mire gondol.
-"Szunnyadj kisbaba,őrizd halk szoba,zsongó éjszaka csillag fény.Hold jár egy maga rád hull fátyola álmodj kisbaba,tündérkém.Nagy a menny ablaka,süt a Hold éjszaka letekint egy maga,aludjál kisbaba..."-apa halkan dúdolt és én lassan álomba sírtam magam.

Drága egyetlen Harry!Boldog 19.születésnapot:) Olyan hihetetlen,szemünk előtt lett éretlen kisfiúból "férfi":")