19.Fejezet.


Szaisztooook! Nagyon boldog vagyok,mert túl vagyunk a 4000 megtekintésen és van 9 rendszeres olvasó ezt nagyon szépen köszönöm:)) Szóval itt az új rész,jó olvasást:)) xx




Reggel mikor fellkeltem Harry már nem volt melettem. Lassan,de kimásztam az ágyból és a konyhába mentem. Egy cetli volt a pulton:

"Elmentünk fotózásra,este jövök.:( Szeretlek...Harry"

Szóval akkor ezért volt ekkora csend,sebaj. Mivel azt írta,hogy jövök ezért gondolom a fiúk haza mennek. Összedobok valami fincsi vacsit és egész nap punnyadni fogok. Így is lett egész nap csak Tv-tem és gépeztem. 6 körül megcsináltam a vacsit és vártam...vártam..vártam,de semmi. Már 10 is elmúlt amikor megelégeltem ezt az egészet. Nagyonfáradt voltam,hisz a semmit tevésben lehet a legjobban elfáradni és éhes is. Szedtem magamnak egy tányérral,leültem a Tv elé és megvacsiztam. Már nem akartam többet várni Harryre ezért felmentem a hálóba és lefeküdtem. Fészkelődésre kelltem fel,Harry volt az aki mellém feküdt.
Harry: Sajnálom.-nézett rám a legmegbánobban-
Én: Semmi baj...vacsiztál?.-kérdeztem félálomban.Tényleg nem voltam rá mérges hisz ez a munkája.
Harry: Igen,nagyon fincsi volt. Szeretlek.-nyomott puszit az arcomra.-
Én: Én is szeretlek.-majd megfordultam és alaludtam.-

Két hete vagyunk itthon Harryvel és minden nap kimozdulunk valahova. Nagyon jól szoktunk szórakozni bár nagyon sokszor van hányingerem,meg sokat hányok,de biztos csak a sok..nem tom mi miatt..
Harry: Akkor ma az állatkertbe megyünk?-kérdezte két falat között.-
Én: Igeeeeen.-ugrottam fel mint egy kisgyerek.-
Gyorsan megreggeliztünk és elindultunk. Hamar odaértünk és nagy szerencsénkre alig ismertek fel páran ami nagyon furcsa.
Harry: Emlékszel,hogy amikor az osztállyal voltunk elszöktünk és bementünk a delfinekhez.-nevetett.-
Én: Juj tényleg. És arra emlékszel amikor gumicukorral etettük a fókákat és rosszul lettek?.-nevettem,bár kicsit bűntudatom volt.-
Harry: Emlékszem. Miattad majdnem meghalt..-nevetett tovább.-
Én: Mi miattam? Te mondtad,hogy szeretik..én hülye meg hittem neked.-durciztam be.-
Harry: De kis butus vagy,na gyere ide.-majd magához húzott és megpuszilt.-Eszünk vattacukrot mint régen?
Én: Perszeee.-majd a vattacukros bácsihoz futottam.-Egy nagy epreset.-mosolyogtam kedvesen.
Harry: Héééé ugye epreset vettél?
Én: Persze hisz az a kedvencünk.-nevettem majd egy darabot a hajába kentem.-
Harry: Kössz,hogy fog ez kijönni?.-próbálta sértődötten kérdezni de elnevette magát.-
Én: Majd segítek kimosni te szerencsétlen.-majd megpusziltam.-
Harry: Gyere.-majd egy padfelé huzott,leüllt éss az ölébe ültetett.-Hercegnőm jövőhéten lessz egy 1 hetes turnénk Amerikában...Eljössz?
Én: Ha nem baj akkor nem.-nem sok kedvem volt. Harry nagyon meglepődött,nem ezt a választ várta szerintem.-
Harry: De miért nem jössz?.-hangja szomorú és kétségbeesett volt.-
Én: Mert egy hónap múlva úgyis világkörüli turnéra indulunk és addig még szeretnék pihenni.-ez volt az igazság.-
Harry: Jó rendben,de vigyázz magadra.-majd puszit nyomott a homlokomra.Nem mondtam semmit csak megcsókoltam. Felláltunk majd tovább mentünk. Még vagy 3-szor körbejártuk az állatkertet mkire elindultunk haza. Már a bejáratnál voltunk amikor megint rám jött a hányinger. Nem is kelett sok,pár perc múlva már egy kuka fölött gubbasztottam és a napi dolgokat adtam ki magamból. Harry ott állt melettem és a hátamat simogatta. Mikor hazaértünk lefeküdtem és hamar el is aludtam.


Harry: Szeretlek,sietek haza.-mondta és ölelt meg szorosan.-
Én: Igérd meg,hogy vigyázol magadra.-majd lefolyt egy könycsepp és megcsókoltam.-
Harry: Igérem,de mostmár mennem kell.-elindult a kocsihoz,de én még utána ordítottam.-
Én: Harry várj.-felém fordult.-Szeretlek.-mondtam szinte alig hallhatóan.Harry eldobta a táskáit visszarohant és megcsókolt.
Harry: Én is szeretlek.-
Harry beült a kocsiba és elhajtott. Furcsán hangzik,de már most hiányzik,hisz több mint egy éve nem voltunk már távol egymástól. Nem sok ez az egy hét,de ha szerelmes vagy akkor kibírhatatlan. Lassan visszamentem a lakásba,megfogtam Harry eggyik pólóját és befeküdtem az ágyba. Ilyenkor jön csak rá az ember,hogy nem tud a másik nélkül élni. A nagy gondolkozás közepette el is aludtam. Telefoncsörgésre kelltem..Harry hívott. Felvettem és vagy másfélórát beszéltünk. Még tudtunk volna csak neki mennie kelett,mert kezdődött a koncert. Nem sokkal késöbb megint elnyomott az álom. Mostanában nagyon fáradékony vagyok. Megint fellkeltem,de most nem egy jó dolog miatt,hanem azért mert a hányinger felerősödött és rohannom kelett. Egész napomat a Wc felett töltöttem. Mikor egy kicsir elszabadultam onnan,lementem a konyhába valamit enni,de semmi nem volt itthon. Fogtam egy kis pénzt egy szatyrot és a bolt felé vettem az irányt. Mindent bevásároltam,hogy többet ne kelljen jönnöm a héten. Már a pénztárnál voltam amikor megkivántam a sárgadinnyét. Nem is lenne ezzel baj ha nem utálnám. Nem értettem ezt az egészet,de visszamentem venni eggyet,mert mindennél jobban akartam enni.
Az elmúlt pár nap ugyan úgy telt. A fél napomat a Wc felett töltöttem a másik felét meg végig aludtam. Tudtam,hogy van velem valami,ezért elmentem egy orvoshoz.
Dr.: Jónapot kedves...
Én: Amanda...-fejeztem be a mondandóját.-
Dr.: Szóval kedves Amanda mi a panasza?.-elmondtam neki,hogy mi a baj és ő elküldött a laborba. 30 perc múlva már az eredményekkel a kezemben mentem vissza a dokihoz.-
Dr.: Na had lássam.-ezzel oda adtam neki a papírokat.-
Én: Na mi a bajom?.-kezdett nagyon érdekelni a dolog.-
Dr.: Amanda ön párkapcsolatban él?.-nem értettem miért érdekli ez.-
Én: Igen. De ez miért fontos?
Dr.: Jöjjön velem-és elindultunk egy szoba felé ahol egy ultrahang volt. Na dejó,biztos valami komolyabb a baj. Remélem nem vagyok rákos.-Ez egy kicsit hideg lessz.-majd bekedt azzal a trutyival ami tényleg hideg volt.-Tessék ezzel letörölheti.-majd a kezembe nyomott pár rongyot.-Kérem jöjjön velem.-Majd megint visszamentünk a rendelőjébe.
Én: Mostmár eltetszik mondani mi a bajom?
Dr.: Kedvesem ön terhes.-elösször az hittem,hogy csak viccel.-
Én: Hogy mi? Az lehetetlen hisz...-elakadt a szavam hisz többször is előfordult,hogy nem védekeztünk.-És hány hetes?
Dr.: Kérem szépen ez a 4-dik hét.-nézett a korlapra.-Ha gondolja még egy hét múlva elvetetheti,de utána már nem.
Én: Rendben,köszönöm. Viszlát.-kezetfogtunk majd távoztam.-
Vajon Harry akarja majd a gyereket? Hisz még mi is gyerekek vagyunk..az biztos,hogy elvetetni nem fogom. Ha kell egyedül fogom felnevelni. De mikor mondjam el Harrynek? Holnap jönnek haza..majd este elmondom neki,nem akarom ezzel fusztrálni.


Harry: Szia hercegnőm!-csókolt meg.-Már nagyon hiányoztál.-csókolt meg megint.
Én: Igen te is nekem.-nem tudtam vele rendesen viselkedni,hisz nagyon féltem,de ez neki is feltűnt.
Harry: Minden oké?.-ahogy sejtettem.
Én: Öhm..igen persze. Gyere csináltam vacsit.-próbáltam terelni a témát.
Egész vacsi alatt furcsa voltam..ezt én is éreztem. Többször is ki kelett mennem,mert majdnem elsírtam magamat.
Harry: Mi a baj? Egész este olyan furcsa vagy.-
Én: Nincs semmi. Komolyan.-
Harry: Amanda látom. Ne hazudj..vagy esetleg megcsaltál?-hogy feltételezhet ilyet?.-
Én: Dehogyis. Miért csaltalak volna meg?.-értetlenkedtem-
Harry: Akkor miért vagy ilyen? Amanda ne hazudj tudom,hogy megcsaltál. Nyugodtan mond el megbocsátok.-na dejó,hogy ennyire bizik bennem -.-
Én: Esküszöm,hogy nem csaltalak meg.-emeltem fel a hangomat.-
Harry: Miért kell hazudnod? Ki az,kivel csaltál meg?.-mostmár ő is kiabált.
Én: Akkora egy seggfej vagy. Hányszor mondjam még el,hogy nem csaltalak meg?.-ordítottam már sírva.-
Harry: Akkor meg mi a fene van veled?.-ordibált még mindig.-
Én: Terhes vagyok érted? Terhes.-órditottam túl,de fölöslegesen hisz néma csend lett.-
Harry: Azt mondtad,hogy terhes vagy?.-suttogta inkább mint mondta.-
Én: Igen azt és sajnálom. Ha elakarsz hagyni emiatt akkor csak szólj és itt sem vagyok.-nem szólt semmit ezért fólytattam.-Hisz te egy huszonéves sztár vagy minek kéne még neked gyerek. Főleg tőlem..viszont sajnálom,de nem fogom elvetetni,mert ugyan úgy fogom szeretni ahogyan tége...-de nem tudtam befejezni,mert Harry szórósan magához ölelt és megcsókolt.
Harry: Ez életem legjobb napja.-nem hittem a fülemnek.-Amanda én szeretlek téged is és a gyerekünket is. És nem érdekel,hoyg hány éves vagyok és azt sem,hogy mit fognak szólni,mert az a lényeg,hogy mi szeretjük egymást.
Én: Szeretlek-és a könycseppek egyre szaporábban folytak végig az arcomon.-

Az elmúlt egy hét csodásan telt,egy csomó baba ruhát és kiegészitőt vettünk. Már a vendég szobát is átalakítottuk a kicsinek. Sajnos azt még nem tudjuk,hogy fiú vagy lány lessze-e. De az igen,hogy ha lány akkor Alicia ha meg fiú akkor Adam lessz a neve.
Ahogy minden nap ma is hányingerre kelltem,de ez most más volt. Nem tudom miért,de érzem,hogy valami nincs rendben. Lementem a konyhába és Harry már ott sürgött forgott. Nagyon aranyos,próbál mindent megcsinálni és segít amiben csak tud. Leültem a székre és ő elém rakott egy bögre teát és egy tányér tójásrántottát.
Én: Harry neked is kell enned. Gyrere ülj le mellém.
Harry: De még meg kell csinálnom az ebédet,meg fel kell mosnom és és..-szegény teljesen kikészült.-
Én: Csssss. Mjd én megcsinálom,de most gyere enni
Harry: Egy feltétellel...ha nem csinálsz semmit.-nézett rám parancsolóan.-
Én: Najólvan,de akkor gyere enni.-nevettem fel.-
Harry: Jövök is hercegnőm-mikor ide ért elém megállt és csak bámult.-
Én: Mi van te buta?-nevettem az arckifejezésén.-
Harry: Amanda te vérzel.-mikor lenéztem a földre láttam,hogy ömlik belőlem a vér.Harry felkapott és a kocsihoz sietett.