15.Fejezet






Én: Jó reggelt kicsim.
Harry: Jó reggelt. Ma van a nagy nap.
Én: Igen tudom,már nagyon várom. Ugye elkisérsz?
Harry: Ez természetes. Nem vagy éhes?
Én: De. Kiviszel a karjaidban?-néztem rá a lehető legcukibban-
Harry: Nem tudok neked ellen állni. Na gyere-majd felkapott én meg a nyakába kapaszkodtam-
Én: Jóóóóóó reggelt Louiiiiii.
Loui: Mi ez a jó kedv? Csak nem hancur volt az este?-huzagatta a szemöldökét-
Én: Hogy lehetsz ilyen perverz? Amúgy nem. Ma szedik le a gipszeimet.
Niall: Dejóóóó neked.
Én: Tudjátok mit várok a legjobban az egészben?
Zayn: Na mit?
Én: Azt,hogy végre bosszut álljak.
Liam: Erre nem is gondoltam. Én félek egy picit-vakarta komolyan tarkoját-
Niall: Ami azt illeti én is.
Loui: Én nem. Ő csak egy lány.
Harry: Ez a lány 4 évig karatézott. De te tudod-majd adott egy csókot.
Liam: És mikor szedik le?
Én: Egy óra múlva megyünk Harryvel.
Liam: Azzal lessz egy kis baj.
Harry: Mi?
Zayn: Az,hogy egy rádióba kell mennünk interjút adni.
Harry: Nem lehetne átrakni?
Én: Nem Harry. Semmi baj, megoldom. De légyszi bevinni bevisztek?
Niall: Ez a minimum ha már Edward herceg nem kisérhet el.
Én: Csak én hívhatom így.

Fél óra alatt el is készültem és már indultunk is. Természetesen az utat végig röhögtük hála Louinak. Épp száltam volna ki az autóbol,de Harry visszahúzott.
Én: Mi a baj?
Harry: Nem is kaptam búcsu puszit.
Niall: Én sem.
Én: Gyere ide Niall-majd nyomtam egy puszit az arcára-
Harry: Hééééé
Én: Nyugi kicsim-majd közelebb hajoltam és a lehető legszenvedélyesebben megcsókoltam-
Harry: Életem eddigi legjobb csókja-
Loui: Hát azt elhiszem-teljesen tátva maradt a szája-
Én: Na én léptem. Sziasztok.

Bementem a kórházba,egyenesen a nővérpulthoz. Megmutattam papírjaimat,majd egy korteremhez vezetett. Megkért,hogy várjak itt amíg nem jön a Doktor úr. Nem vártam többet 5 percnél és az orvos már itt is volt. Beinvitált az irodájába ahol szerencsésen helyet foglaltam.
Dr.: Amanda elösször is csinálunk egy röntgent és ha minden rendben van leszedjük a gipszet. Kérem kövessen.
Én: Rendben.-elmentünk egy kis helységbe ahol megcsinálták a képet. 15 percet kelett várni az eredményre.-
Dr.: Amanda. Keze és lába szerencsésen meggyógyult. Levesszük a gipszet,de kérem figyeljen oda rá. Igaz,hogy már összefortak a csontok,de ilyenkor még sérülékenyek.
Én: Rendben. Köszönöm szépen.-leszedte a gipszet,majd megköszöntem és távoztam.

Haza fele mentem egy parkon keresztül amikor valaki elkapott hátulrol. Nem tudtam ki lehet az, de elkezdte csókolgatni a nyakamat. Gyorsan megfordúltam és egy részeg csávó volt az. Próbáltam magamtól eltolni,de nem engedett. Nagyon erősen szóritott,már szinte fájt. Elkezdtem órdibálni,de befogta a számat. Egy bokrosabb elhagyatott részhez vonszolt és lefektetett a földre. Rúgdosódtam,csapkodtam ahogy csak tudtam,de mind hiába. Elkezdte levenni a pólómat,majd a melltartómat. Elkezdtem sírni,tudtam,hogy nincs kiút. Miközben a nadrágomat vette le csókolgatta a nyakamat és a mellemet. Borzasztó érzés volt,kirázott a hideg csakúgy potyogtak a könnyeim. Miután sikeresen lefejtette rólam a nadrágot, a bugyimért nyúlt. Másodpercek alatt lerántotta rólam,majd levette saját nadrágját is. Rettegtem,ennyire még soha nem féltem. Már majdnem megerőszakolt amikor egy férfi leszedte rólam és felsegített. Nem tudtam megszólali,ezt ő is látta. Bevert a fickónak aki szerencsére elsietett,majd hívta a mentőket. Hamar ki is értek,rám terítettek egy pokrócot és beültettek az autóba. Megakartam köszönni a férfinak,de nem tudtam megszólalni. Egyenesen a korházba vittek azon belül is a psichologiára.

*Harry szemszög*
Épp az rádióban hülyültünk amikor elkezdett rezegni a telefonom. Nem vettem fel,mert az bunkóság lett volna. De megint hívtak,megpróbáltam nem törődni vele,de miután 10-szer hívtak kénytelen voltam felvenni. Bocsánatot kértem majd kivonultam.
Én: Igen?
Férfi: Harold Stylessal beszélek?-megtorpantam,mikor utoljára így kerestek Amanda korházba került.
Én: Igen én vagyok. Mi történt?
Férfi: Amanda Brosht beszállították a psichiátriára. Be tudna jönni?
Én: Mi? Hogy kerül oda?
Férfi: Megakarták erőszakolni. De betudna fáradni?
Én: Máris ottvagyok.-köszönöm nélkül kinyomtam a telefont.Majd hangosan elordítottam magam.-Miért pont velünk történik ez?-Szó nélkül elrohantam a stúdióbol egyenest a korházba.-
Mikor beértem a korházba egyből az orvost kerestem.
Én: Jó napot Doktor úr. Amanda,hogy van?
Dr.: Mr. Styles?-bólintottam- Nos Amandát megakarták erőszakolni. Most teljes sokkban van. Bemehet hozzá,de ne lepődjön meg ha esetleg eltaszítja magától.
Én: Rendben,köszönöm.
Mikor bementem Amandához összerándult a szívem. Az ágyán ült nézett ki az ablakon és csak ringatózott.Oda ültem mellé,de semmi,nem reagált. Megsimogattam a kezét,de ő összerezzent és sírni kezdett. Nem tudtam mit csináljak. Mi van ha mostantól nem is engedi senkinek,hogy hozzáérjen?
Én: Bocsánat,én-én nem akartam.
De nem mondott és nem reagált semmit. Pár perc múlva nagyon szorosan magához ölelt alig hallhatóan a fülembe súgta: Majdnem megerőszakolt.Hangja rémült volt,rettentő rémült.
Én: Csss. Ne gondolj rá!-még jobban magamhoz öleltem erre ő elkezdett sírni.-
Amanda: Annyira félek Harry.
Én: Itt vagyok és mostantól egy percre sem hagylak egyedül.


*Liam szemszög*/rádióban/
Harry elnézést kért és kiment. Gondolom telefonálni ment mivel már vagy 10-re hívták. Épp nagyban röhögtünk Loui hülyeségén amikor Harry ideges hangjára lettünk figyelmesek. Harry kint volt s csak annyit ordított: "Miért pont velünk történik ez?"-hangja nagyon ideges és ijedt volt. Láttuk ahogy elrohan. Összenéztünk a fiúkkal és egyszerre mondtuk ki alig hallhatóan: "Amanda" . Fogalmam sem volt mi történhetett Amandával,de biztos nagy baj ha Harry ilyen ideges és ilyedt lett. Odaszóltam a rádiósnak,hogy nekünk most mennünk kell. Szerencsére megértő volt,mert látta és hallotta az egész szituációt. Megköszöntünk mindent majd siettünk Paulhoz. Paul a kocsiban ült és bámult ki a fejéből.
Loui: Paul! Paul! Harry hova ment?-Paul arcán egy könycsepp futott végig.-
Paul: A korházba sietett-mondta elhaló hangon-
Zayn: Mi?
Én: Mi történt?
Niall: Mond,hogy nem halt meg.-majd elkezdett sírni-
Paul: Nem halt meg. A psichiátrián van, megakarták erőszakolni.
Miután kimondta ezeket a szavakat ereim megnehezültek szivem gyorsabban kezdett verni. Csak Harryre tudtam gondolni, nem tudom mit csinálnék ha ilyen történne Daniellel.
Útban a korházba egész végig Niallt figyeltem,teljesen becsavarodott. Csak ült motyogott magában és az ujjaival játszadozott. Nagyon ilyesztő volt,kisebb sokkot kaphatott, hisz Niallről tudni kell,hogy ha szeretteiről van szó nagyon ki tud akadni és Amandát már a hugának tekintette. Ránéztem Louira és jeleztem neki,hogy Niallel nincs valami rendben.
Loui: Niall minden oké?
Niall: Igen anya igérem a következő dolgozatom 5.ös lessz.
Loui rémülten nézett rám. Tudtam,hogy Niall is kezelésre fog majd szorulni. Mikor beértünk a korházba Harryékhez siettünk. Én ilyet még életemben nem láttam. Amanda Harry ölében feküdt és remegett a félelemtől. Könnybe lábadt a szemem. Oda mentem Amandához,de amikor megszólítottam felkiáltott:
Amanda: Kérlek ne bánts.-hangja rettentő rémült volt-
Leddöbentem ahogy rajtam kívül mindenki kivéve Harryt. Bocsánatot kértem,majd amikor Amanda megpillantott egy pillanatra elmosolyodott. Ennek nagyon örültem.
Én: Harry van egy rossz hírem.
Harry: Mi? Mi történt?
Niallre mutattam.Harry észrevette,hogy nincs minden rendben vele,teljesen kiakadt.
Harry: Niall jól vagy?
Niall: Bocsánat anya igérem a következő 5-ös lessz.
Harry: Liam szólj egy nővérnek-így tettem,pár percen belül Niallt el is vezették.

*Harry szemszög*
Már két hete bent vagyunk és Amanda napról napra jobban van. Nagyon örülök neki,már haza akar jönni,de az orvos még nem engedi. Minden este itt vagyok vele és amikor elkell mennem akkor Niallel van. Ugyanis Niallnek is itt kell maradni mivel sokkot kapott és ugyanúgy kezelik mint Amandát. Ma arra keltem,hogy a földön fekszek. Elég kicsi Amanda ágya és sokszor leesem. Szólt Liam,hogy ma Amamda szülei befognak jönni. Nagyon félek,hisz Katy nem nagyon szívleli,hogy együtt vagyunk ffőleg most. Na tessék itt is vannak. Már fél órája itt vannak,de Katy még egy csípős megjegyzést sem ejtett.
Katy: Harry légyszives most menj haza és hagy békén a lányomat. ÖRÖKRE.-elszóltam magam. De miaz,hogy örökre? Egy napot nem bírok ki nélküle nem,hogy egy örökké valóságot.-
Én: Ahogy te akarod Katy-beleegyeztem,hisz hülyeség lett volna kötekedni-
Amanda: Nem anya Harry nem megy sehova! Nem érted,hogy csak vele érzem magam biztonságban?-nagyon örültem,hogy Amanda ezt mondja-
Katy: De ő tehet mindenről-szavai nagyon rosszul estek.Hisz teljesen igaza volt. A balesetről és erről is én tehetek. Lehet,hogy tényleg nem érdemlem meg őt?
Amanda: Ez nem igaz anya. Harry mindig megvéd. De te miért akarsz ennyire szétválasztani minket?
Katy: Mert nem tud rágd vigyázni.
Amanda: Anya te nem hallasz? Nem érted,hogy csak vele érzem magam biztonságban? Amúgy meg kössz,hogy bejössz és elrontassz mindent. Eddig tök jól voltam,tök jó kedvem volt erre jössz te és tessék. Elakarod venni azt ami a legfontosabb nekem.-itt rámnézett és megszorította a kezem.Nagyon jól esett,hogy ilyeneket mond.
Katy: Válassz kislányom. A családod vagy ez-itt rám mutatott.-
Amanda: Te már nem vagy a családom. Most légyszives menj. Apa te még maradj.
Katy: Ha így akarod lányom.De engem soha többet nem látsz.-Amandának egy könny folyt végig arcán,de gyorsan letörölte és nem szolt többet.Bob is hamar elment így ketten maradtunk-
Én: Most miattam vesztél össze az anyuddal.
Amanda: Nem érti meg,hogy szeretlek és,hogy te vagy nekem a legfontosabb-megint könny gyült gyönyörü szemeibe-
Én: Szeretlek,mindennél jobban
Amanda: Én is nagyon szeretlek-megakartam csokolni,de eltolt magától-
Én: Mi a baj?-nem értettem hisz most veszett össze anyjával miattam.-
Amanda: Bocsánat,de nagyon félek,még nem állok készen.
Nem mondtam semmit csak magamhoz öleltem.

*Amanda szemszög*
Már csak egy kezelésen kell itt lennünk Niallel és mehetünk haza. Mikor vége lett az "órának" mindenki bejött hozzánk. Harrynél volt a bőröndöm,nem értettem miért.
Harry: Fiúk és kicsim. Tegnap véget ért a turné ami azt jelenti,hogy mindenki mehet haza-
Niall: Vigyázz írország jövöööök.-annyira boldog volt,hogy haza mehet.-
Gyorsan kitöltöttük Niallel az ürlapokat,hogy a kezelés használt és még sok ilyen hülye papírt majd a reptér fele vettük az irányt. Elbúcsuztunk Nialltől,hisz ő más géppel ment. Lassan mi is fellszálltunk,Loui végig bohóckodta az utat mindenki minket nézett.