8.Fejezet

Bocsánat ez a rész kicsit unalmasra sikeredett. De igérem,hogy a kövi nagyon izgi lessz:)




Nagyon gyórsan repültek a napok. Már csak 3 nap volt hátra,hogy a fiúk elinduljanak turnézni. Már úgy ahogy beletörődtem,hogy egy évig nem látjuk majd egymást Harryvel,hisz még mindig nem mondott semmit ez ügyben. De minden szabad percet kihasználtunk,kapcsolatunk  még erősebbé vált mint eddig volt.  Este Anne fözött vacsorát és négyen megvacsoráztunk mint egy család. Harry egész nap nagyon furcsa és izgatott volt. Vacsora után megfogta a kezem és bevitt a szobájába. Leültetett az ágyára és kivett a fiokjából egy boritékot.
Harry: Egész nap azon voltam,hogy ezt megszerezzem neked.-és ezzel átnyújtotta a boritékot-
Én: Mi van benne?-amikor kinyitottam egy repülőjegyet pilantottam meg.Elösször nem értettem,de lassan kezdett leesni-Ez az amire gondolok?
Harry: Jössz velem, Már megbeszéltem mindenkivel. Anya és a te anyud is beleegyezett
Én: Köszönöm. Annyira szeretlek-adtam neki egy csókot-
Harry: Mondtam,hogy megoldom. Nem tudnálak itthagyni egy évre nagyon szeretlek.
Erre csak egy csókot adtam neki.
Nagyon hamar eltelt az a pár nap és már a reptéren is voltunk. Elbúcsuztunk Anne-től annyira megszerettem őket,hogy még sírtam is.Erre már ők sem bírták tovább.
Harry: Szia anya majd hívlak ha megérkeztünk.
Én: Sziasztok!
Mikor megérkeztünk a szállodába csak 5 szobakulcsot kaptunk. Bevallom ezt kicsit furcsáltam,de reméltem,hogy nem tévedés.
Én: Öhm..fiúk csak 5 kulcsot kaptunk..
Loui: Miért kelett volna többet kapnunk?
Harry: Amanda te velem alszol.
Én: Jah értem. Szólhattál volna elöbb is.
Harry: Bocsánat,de azt hittem,hogy ez ilyen alap dolog,hogy velem alszol.
Én: Jólvan inkább fogd meg a táskámat.
A lakosztály amit kibéreltünk valami gyönyörű volt. Itt is nagyon gyorsan teltek a napok. A fiúk minden nap próbáltak én meg ha nem a próbájukon csücsültem,jártam a várost,vásárolgattam vagy éppen korcsolyáztam. A fiúk minden nap ugyan azt csinálták. Hazajöttek próbáról, ettek,tévézte,aludtak. Ez ment minden nap, ezt modtanra már megelégelte.
Én: Fiúk! Már napok óta nem mozdultatok ki. Ezért ma eljöttök velem bulizni.
Loui: De rég voltam már bulizni.
Liam: Nem tartom jó ötletnek.
Niall: Jaj Liam csak ezért nem akarsz jönni,mert te vagy az aki mindig összekapar minket.
Zayn: Eggyet értek Niallel.
Liam: Tudjátok mit? Akkor ma bulizni megyünk.
Harry odahajolt hozzám és a fülembe súgta.:
Harry: Mindig így csalogatják el Liamet.
Én: Tudom,ismerem őket. Na akkor készülődjetek egy óra múlva lent a halban találkozunk.
Mi Harryvel bementünk a szobánkba és kiválasztottuk egymás ruháját. Egy óra múlva már indultunk is. Mikor megérkeztünk mindenki elkezdett inni,kivéve Liamet. Éjfélre már mindenki részeg volt. Loui valami lánnyal táncolt,úgy látszott,hogy nagyon jól elvannak. Mi is táncoltunk.(Niall,Zayn,Liam,Harry és én.) Gyorsan kirohantam a mosdóba. Mikor kijöttem az ajtón Liam állt ott. Teljesen olyan volt mintha felakart volna tartani. Nem is értettem mit akar.
Én: Liam..most miért tartassz fel? Menjünk vissza táncolni.
Épp fordúltam volna a táncparkett felé amikor Liam megölelt és eltakarta a szememet. Tudtam,hogy ennek oka van. Kimásztam karjai közül és azt láttam,hogy Harry egy csajjal smárol és Niall és Zayn próbálja elválasztani őket. Ledermedtem,nem tudtam elhinni azt hittem,hogy csak álmodom.
Én: Mióta csinálják ezt? Liam! Kérlek válaszolj!
Liam: Mikor bementél a mosdóba a csaj rámászott. Tényleg nem Harry tehet róla a csaj csókolta meg.
Én: Az lehet,de azóta sem hagyták abba. Légyszives most vigyél haza.
Liam: Rendben,de hívd Zaynt is,mert nekem utána még vissza kell jönnöm a többiekhez.
Szóltam Zaynnek,hogy jöjjön velem haza. Egyből beleegyezett,Liam a szálloda elött kitett minket és vissza ment a többiekért.
Zayn: Nagyon sajnálom Amanda.
Én: Én is elhiheted. Ma aludhatnék nálad? Nem akarom Harryt látni.
Zayn: Persze. Ez természetes.
Mikor felértünk áthoztam a szobánkból pár ruhát és átmentem Zaynhez. Leültem az ágyra és elkezdtem sírni. Zayn leült mellém és mélyen a szemembe nézett és csak annyit mondott,hogy ne sírjak. Lassan közeledni kezdtünk egymáshoz. Szánk már majdnem összeért,amikor elhajoltam.
Zayn: Uramég! Bocsáss meg nem tudom mi ütött belém.
Én: Semmi baj.Én is hülye voltam, Inkább felejtsük el azt ami az imént majdnem megtörtént.
Miután ezt megbeszéltük Zaynnel elmentem lefürdeni,hogy minnél hamarabb lefeküdhessek. Már aludtam amikor nagy ajtódörömbülésre keltem fel. Zayn nem volt a szobában ezért kinyitottam az ajtót. Harry volt az,semmi kedvem nem volt hozzá ezért rácsaptam az ajtót. Nem hagyta abba a dörömbölést.
Én: Menj el Harry,nem vagyok rád kiváncsi
Harry: Nagyon sajnálom.
Hangjában hallani lehetett,hogy még mindig részeg.
Én: Igen én is sajnálom. De mostmár menj a szobádba és hadj engem békén.
Harry: De Amanda engedj be! Szeretlek szerelmem!
Meghallottam,hogy Liam szól neki,hogy menjen aludni. De ő csak sírt és azt hajtogatta,hogy szeret és nagyon sajnálja. Majd megszakadt a szívem miatta. Nagyon széggyeltem magam amiatt,hogy nem engedtem be. Végülis részeg volt. Magától csak nem csalt volna meg. Nem voltam rá mérges csak..csak megint nagyon fájt.
Reggel mikor felkeltem Zayn feküdt melettem. Kelett pár perc mire rájöttem miért is. Lementem reggelizni. Niall,Liam és Loui már lnet voltak. Leültem közéjük és elkezdtünk reggelizni. Megbeszéltük a tegnap estét is meg hülyéskedtünk is. Egyszer csak Harry lépett be a terembe. Mindenki engem nézett. Fogtam magam és felláltam.
Én: Köszönöm a reggelit. További jóétvágyat.
Nem akartam elmenni,de valami mégis azt súgta,hogy ne maradjak. Amikor az ajtóba értem ránéztem Harryre és tovább mentem. Megfogta a kezem mire hátranéztem. Akart valamit mondani,de nem hagytam. Gyengéden kivettem a kezemet az ővéből és szó nélül tovább mentem. A liftben Zaynnel találtam szembe magam.
Zayn: Hát te? Hova mész egyedül.
Én: A töbiekkel reggeliztem,de Harry.....na mind egy menj csak,már várnak.
Küldtem neki egy mosolyt és mentem tovább. Felvettem egy rövid nadrágot meg egy trikót és elindultam az ottani parkba,hogy kiszellősztessem a felyemet. Egy szökökút elött ültem és csak bámultam ki a fejemből. Egyszer csak valaki megölelt hátulról, annyira megijedtem,hogy felsikitottam. Egy pillanatra mindenki rámnézett, de utána már mentek is tovább. Harry volt az a valaki aki a szívrohamot hozta rám.
Harry: Leülhetek melléd?
Én: Üljél.
Harry: Megszeretném beszélni a tegnap estét.
Én: Igen én is szeretném hallani.
Harry: Bocsáss meg,csak tudod amikor elmentél,pár perc múlva valaki megcsókolt,nem is néztem kiaz. És azt hittem,hogy te vagy az. Amikor szólt Niall,hogy ez nem te vagy egyből ott hagytam a csajt. Hidd el nem csalnálak meg nagyon szeretlek. Nagyon sajnálom,megértem ha nem bocsájtassz meg.
Pár könycsepp szaladt végig az arcomon. Hittem Harrynek. Igazat mondott,mert nem ilyen amikor hazudik. Ránéztem Harryre aki csak a földet bámulta. Oda húztam magamhoz és megcsókoltam.
Én: Hiszek neked. De nem akarok több ilyet.
Harry: Tudtad,hogy te vagy a legcsodálatosabb ember az életemben?
Én: Tudtam. Na de mostmár menjünk haza. Szóljunk a többieknek,hogy megbocsájtottam.
Mikor haza értünk nagyon meglepődtem azon amit látok.