7.Fejezet

"Hölgyeim és uraim harmadik lett a.........."
Oneeeeeee Directioooooooooooon. Nem hittem el,hogy csak harmadikok lettek. Sírásban törtem ki,hisz igazán megérdemelték volna az első helyet. A fiúk arcáról hatalmas csalódottságot lehetett leolvasni. Niall jött le elsőnek,odarohantam hozzá és megöleltem. Próbáltam megnyugtatni, mert ő volt az első akiből kitörtek a könnyek. Azt hidte,hogy most már nem lessz One Direction és,hogy az öt fiú külön utakra térnek. Mindenki ezt hitte,hosz Simon csak a győztessel köt lemezszerződést. De Loui és Harry eldöntötték,hogy bármi is lessz nem lessz vége az One Directionnak. Pár nap telt el azóta,hogy vége lett az XFactornak. A fiúkkal szinte minden napot közösen töltötünk. Eggyiknap azt mondták a fiúk,hogy hatalmas hírük van. El sem tudtam hinni,mi lehet az, de elmondták,hogy Simon kötött velük egy szerződést és,hogy turnézni is fognak. Nem tudtam,hogy mit érzek. Nagyon örültem,de legbelül sírtam. Rájöttem,hogy ha turnézni fognak nem fogok Harryt látni, olyan érzés volt mintha most törték volna össze a szívem. Nem bírtam beletörődni, összerogytam és hatalmas sírásban törtem ki. A fiúk épp a konyhába ügyködtem ezért fogtam magam és elbújtam az ágyam alatt.(Ha van valami bajom az ágy alá bujok és gondolkodom). Nem kelett sok idő mire Harry megtalált,hisz már úgy ismert mint a rossz pénzt. Fogta magát és befeküdt mellém aaz ágy alá. Nem szólt csak nézett,tudta,hogy ilyenkor nem szabad hozzám szólni.


*Harry szemszöge*
Várjatok fiúk Amandát meg sem kérdeztük,hogy kér-e limonádét.
Én: Loui kimennél a nappaliba megkérdezni?
Nem válaszolt csak ki ment. Aggódva tért vissza és azt mondta:
Loui: Harry Amanda nincs sehol. Megnéztem a nappaliban, a kertben. a fürdőben de sehol sincsen.
Én: Tudom hol van. Maradjatok itt és csináljatok neki is limonádét.
Tudtam,hogy Amanda az ágya alatt van,mindig oda bújik ha gondolkozni akar. Így hát fogtam magam és befeküdtem mellé. Nem szóltam hozzá,mert ha nem szólok hozzá akkor elfogja mondani. Alig telt el 5 perc és Amanda már meg is szólalt.
Amanda: Harry ti most világkörüli turnéra fogtok menni?
Én: Igen.
Amanda: És mi lessz velünk?-itt már a könyeivel küszködött-
Én: Mi lenne? Nagyon erős kapocs van köztünk és nagyon szeretlek.
Amanda: Én is szeretlek Harry, de az nem lessz jo ha több mint egy évig nem látjuk egymást,nem fogom kibírni.
Kimászott az ágy alól és leült rá. Nagyon sírt,de teljesen igaza van. Mi lessz velünk ez alatt az 1 év alatt én sem birnám ki nélküle. Leültem mellé,mélyen a szemébe néztem és megcsókoltam.
Én: Igérem neked,hogy mindent megoldok, de addig is inkább töltsük kettesben az időt.
Amanda: Rendben,bízok benned. De menjünk le a fiúkhoz.

*Amanda szemszöge*
Annyira jó volt,hogy megbeszéltük Harryvel, de nem tudom,hogy fogja megoldani. Mindenesetre én bízok benne. De mi ez a csönd és hol vannak a fiúk? Csak annyit hallottam,hogy valaki elkezd gitározni. Kiváncsian ültem a nappali kanapéján és azt néztem,hogy hol lehetnek a fiúk. Egyszer csak Niall lépett be egy gitárral a kezében és elkezdett valami lassú dallamot. Már maga a gitár hangja is gyönyörű volt,de ekkor belépett a maradék négy fiú is. Harry énekelt valami gyönyörű dalt a fiúk meg kisérték. Annyira meghatott,hogy elsírtam magam.mikor vége lett a dalnak Harry letérdelt elém és mélyen a szemembe nézett.:
Harry: Amanda Bosh eljönnél velem randizni?
Annyira megvoltam hatva,gyönyörüen előadták a dalt és még nem volt meg az első randink Harryvel ezért igent mondtam.
Én: Na és hova megyünk randizni?
Harry: Az legyen meglepetés,de melegen öltözz fel. 1 óra múlva várlak itt a nappaliban.
Fogalmam sem volt hova mehetünk. Hisz kint vagy 40 fok van és arra kért,hogy melegen öltözzek fel. Hamar eltelt az az egy óra. Ezért,gyorsan le is mentem,Harry ott várt a lépcső aljánál egy macis sapiban. Annyira aranyos volt,nem bírtam ki,hogy ne mosolyodjak el.
Harry: Ha nem baj a fiúk is jönnek,de nem fognak zavarni.
Én: Semmi baj!
Elindultunk egy autóval. Ami úgy nézett ki,hogy Loui vezetett, Liam ült az anyósülésen és mi 4-en tömörültünk hátul. Mikor megérkeztünk bekötötték a szememet,nehogy meglásssam hova hoztak.
Mikor beléptünk az épületbe megcsapott a hideg. Hatalmas zsivaj volt így egyből tudtam,hogy a jégcsarnokban vagyunk. Tudta Harry,hogy kellemes emlékek fűznek ide,hisz régen korcsolya versenyeket nyertem itt. De abba kelett hagynom.
Én: Levehetitek a kendőt,tudom hol vagyunk.
Loui: Biztos kukucskáltál. Ez nem ér. Harry szólj rá a barátnődre,hogy máskor ne csaljon.
Közben Harry levette a szememről a kendőt. Mikor körbenéztem feltörtek a régi emlékek. Nagyon jó ife visszajönni.
Harry: Loui nem csalt, tudod minden zugát ismeri ennek az épületnek.
Loui: Na persze,védjed csak.
Kibéreltük a korikat és szépen lassan miután Niall felzabálta az egész büfét,felmentünk a jégre. Harry és én tudunk korizni. Loui egyből eltanyált, amin hatalmasakat nevettünk, de miután felsegítettük egész jól ment neki. Liam meglepően jól tudott korizni. Zayn végig a haját féltette,de egyszer sem esett el. Niallt alig láttuk, szerintem amit ott töltöttünk időt azalatt ő végig a büfében volt.
Harryvel nagyon jól érzetem magam. Annyit nevettünk. Harry is nagyon jól tud korizni. Régen szinte minden hétvégén eljöttünk.
Loui: Amanda azt csiripelték nekem a Harry nevű madarak,hogy te itt régen versenyeket nyertél.
Liam: Mi? Komolyan?Imádom a jégtáncosokat. Mutass valamit légyszivees!
Én: Szóval a Harry nevű madarak-szúrósan Harryre néztem,de csak nevetett,mert tudta,hogy nem vagyok rá mérges-najolvan de most elösször és utoljára.
Mikor bemutattam nekik azt a táncot amivel megnyertem utolsó versenyemet, mindenkinek tátva maradt a szája még Niallnek is mert időközben visszajött korizni. Harry odajött hozzám és megcsókolt.
Harry: Tudtam,hogy még mindig megy.
Én: Reméltem is. Annyira jó volt megint...-egy könycsepp szaladt végig az arcomon-
Harry: Tdom kincsem,tudom.
Liam: Ez ez,minden elismerésem. Nagyon ügyes vagy. Miért hagytad abba?
Loui: Ezt én is megtudom. De azért szép volt csajszi.
Én: Majd otthon elmesélem miért kelett abba hagynom.
Niall: Annyira jó voltál Amanda,hogy meghívlak egy szendvicsre.
Én: Köszönöm Niall ez igazán megtisztelő.De mostmár menjünk haza.
Mikor hazaértünk,mindent elmeséltem nekik. Néha elsírtam magam,de ezek csak örömkönnyek voltak. Már elég késő volt így megbeszéltük a fiúkkal,hogy itt alszanak. Loui és Zayn az én szobámban. Niall és Liam pedig a vendégszobában aludtak.
Mikor végeztem a fürdéssel befeküdtem Harry mellé. Most valahogy más volt,most még jobban átjárt a melegség mint azelött. Nagyon sokáig beszélgettünk,mire mindkettőnket elnyomott az álom.



Amanda története:
4 évesen kezdett el korcsolyázni. Sorra nyerte a versenyeit. Mikor azért versenyzett,hogy kijuthasson az diákolimpiára a kürje végén elesett. Az egész csarnokban néma csönd lett várták,hogy Amanda feláljon. De semmi! Amanda olyan rosszul esett,hogy elájult. Mikor bevitték a korházba megállapították,hogy térde annyira megsérült,hogy nem folytathatja a versenyzést. Mikor Amanda magához tért közölték vele a rossz hírt. Hetekig csak sírt,de a végén beletörődött. Harry segített neki átvészelni ezt az egészet és mostmár úgy fogja föl a dolgot,hogy ennek így kelett lennie. Mindig boldogan gondol vissza rá.