12.Fejezet







Reggel arra keltem,hogy Harry puszilgat.
Én: Jó reggelt. Mióta vagy fent?
Harry: Jó reggelt neked is. Kb.: egy fél órája.
Én: És miért puszilgatsz? Nem mintha nem tetszene-nyomtam egy puszit az arcára-
Harry: Mert ellenállhatatlan vagy-és adott még1 puszit-
Én: Te meg bolond-megcsókoltam-Harry...én ma hazamegyek anyáékhoz és megbeszélek velük mindent.
Harry: Énis megyek!
Én: Dehogy jössz! Holnap mentek tovább turnézni.
Harry: És akkor mikor látlak?-hangja kétségbeesett volt-
Én: 2-3 nap múlva utánatok megyek.
Harry: Nem tudom,hogy fogom kibírni.
Én: Erős fiú vagy te,kibirod-adtam egy puszit a szájára-Amúgy a te kocsiddal megyek.
Harry: Mi? Szó sem lehet róla! Menj a sajátoddal.-vágta be a durcit-
Én: Kicsim elfelejtetted,hogy az én kocsim LONDONBAN van?
Harry: Na jólvan,de nehogy összetörd az én eggyetlenemet!
Én: Kössz, én is szeretlek.-épp álltam volna fel,hogy kimenjek amikor Harry visszarántott és megcsókolt.-
Harry: Tudod,hogy te vagy a mindenem!
Én: Tudom.-adtam neki egy puszit-
Harry: Mikor mész?-kérdezte kicsit szomorkásan-
Én: Megreggelizek és utána.
Felöltöztünk és lementünk reggelizni. A többiek már ott voltak,beszélgettünk egy jó órát. Elmondtam nekik,hogy ma elmegyek de pár nap múlva utánuk megyek. Felmentem a szobába bepakoltam a cuccaimat és lementem ahol már vártak rám.
Loui: Vigyázz magadra!-átnyújtott egy borszprét(bocsi nem tom hogy kell írni:S)
Én: Ez meg minek?
Loui: Tudod féltelek anyukádtól!
Én: De hülye vagy. Na gyere ide-és szorosan magamhoz öleltem.
Sorra öleltem mindenkit. Zayntől kaptam egy tükröt amin a nevem volt. Liamtől és Danielletől valami plüss teknősőt Nialltől meg egy félig megevett szendvicset. Már csak Harry volt. Tuddom,hogy csak pár napra megyek,de már most hiányzik.
Harry: Vigyázz magadra kicsim és siess!
Én: Jaaaj annyira fogsz hiányozni-sírva magamhoz öleltem és hosszam megcsókoltam. Nem tudom mennyi ideig csinálhattuk,mert Loui szólt ránk,hogy idő van-Igérd meg,hogy nem csalsz meg.
Harry: Soha nem csalnálak meg!
Még utoljára végigöleltem mindenkit, majd adtam Harrynek egy csókot és elindultam.

Elég régóta vezettem már,rápilantottam az órámra ami hajnali 1 órát mutatott. Nem voltam álmos ezért úgygondoltam,hogy nem állok meg.Épp az utat figyeltem amikor nagy dudálásra lettem figyelmes. Autót sehol sem láttam,de a duda egyre közelebről szólt amikor egyszer csak egy hatalmas ütést éreztem és láttam,hogy egy kamion az. Lesöpört az útról bele az árokba. Fejemet nagyon beütöttem valamibe,fogalmam sincs mibe,de olyan mintha egy Baseball ütővel vernék. Mikor kinyitottam a szemem láttam,hogy mindenhonnan ömlik belőlem a vér. Teljesen legyengültem, utolsó erőmből megpróbáltam kikapcsolni az övemet,de beragadt. És ott abban a pillanatban elájultam.
Egy nyugodt kis mezőre kerültem, A szellő lágyan cirógatta orcámat és a távolban egy fiut pilantottam meg. Harry volt az elkezdtem felé rohanni,és amikor épp megérintettem volna eltűnt. A lágy szellőt felváltotta a tombóló szél és szakadó esső. Hirtelen minden olyan borzasztó lett. Megláttam a szüleimet Harryéket és minden ismerősömet,de egy tornádó elvitte őket. Szívem szakadt meg értük. Hangokat halottam: Magánál van. Felébredt. Nyugodjon meg hölgyem most visszük a korházba.
És vége megint a mezőn találtam magamat. Ahol a nap még mindig gyönyörüen sütött és a lágy szellő barna fürtjeimmel játszadozott.

*Harry szemszöge*
Ki a fene hív hajnali kettőkor?-gondoltam magamban igen csak idegesen-
Én: Igen?
Férfi: Jó estét kivánok Harold Edward Styles-el beszélek?
Én: Igen én vagyok.
Férfi: Amanda Bosh autóbalesetet szenvedett. Most hoztuk be az Alabamai korházba. Ide tudna jönni?
Én: Hogy mi? Azonnal indulok.
Meg sem vártam a férfi reakcióját lecsaptam a telefont és villámgyorsan felkaptam magamra valamit. Sírva rontottam be mindenki szobájába és invitáltam őket a nappaliba. Mindenki álmosan,de kimászott, látták rajtam,hogy ideges vagyok ezért nem szóltak be.
Loui: Hazza miért sírsz?
Én: Amanda....Amanda
Niall: Mi van vele?
Én: Atóbalesetet szenvedett!- amikor ez kimondtam mintha kést döftek volna belém. Az a fájdalom ami átjárta a testem,leírhatatlan.
Liam: Te jóságos ég.
Zayn: És hol van?
Én: Alabamában.
Loui: Az 4 órára van innen. Gyerünk gyerekek atóba.
Mindenki felpattant fel sem öltöztek csak rohantunk a kisbuszhoz. Liam kivette a kezemből a kocsikulcsot és hátrainvitált. Egész idő alatt Niall próbált vigasztalni. Nagyon jól esett,de nem tudtam másra csak Amandára gondolni. Felidéztem közös élményeinket és azon gondolkoztam,hogy mi van ha: Mi van ha elveszítem? Mi van ha meghal? Mi lessz velem? Nem bírnám ki nélküle...még mindig magamat emésztettem amikor Loui hátra szólt,hogy megérkeztünk. Fellökve Niallt kiugrottam a kocsiból és a recepcióhoz rohantam.
Én: Jó estét Amanda Boshhoz jöttem.
Nő: Kérem foglaljon helyet még műtik.
Megdermedtem. Miaz,hogy műtik? Akkor biztos súlyos. Niall lépett mellém és kérdezte,hogy mivan? Nem tudtam megszólalni csak a műtő felé mutattam. Három órát várakoztunk,nem bírtam tovább elkezdtem sírni.
Én: Miért van bent ilyen sokáig?
Liam: Nyugi,biztos semmi komoly.
Épp kérdeztem volna tovább amikor az orvos kilépett a műtőt jelző ajtó mögül. Rögtön odasiettem hozzá.
Én: Jó estét doktor út. Mi van vele?-könnyeimet törölgettem-
Doktor: Nagyon súlyos sérülései vannak. Több bordája is eltört, bal keze és jobb lába úgyszint. És agyrászkódást is kapott. És nagyon sajnálom,de...
Én: Mi? Ne mondja,hogy DE nem halt meg ugye?-ekkor már ordibáltam vele-
Doktor: Nem halt meg,de kómába esett.
Megállt bennem az ütő,összerogytam. A kómából nem szoktak felébredni az emberek. Liam szaladt oda,hogy felsegítsen. Közben Loui az orvossal beszélt.
Én: Komába esett-ezt olyan halkan mondtam,hogy én magam is alig halottam-
Loui: Azt mondta az orvos,hogy fél óra mulva bemehetsz hozzá.
Én: Köszönöm fiúk. Valamelyikőtök felhívná Pault?
Zayn: Majd én beszélek vele.
Zayn már vagy negyed órája beszélt Paullal. Szegény Amanda,hogy engedhettem el? Mind ez az én hibám nekem is vele kelett volna mennem. Nekem kéne ott feküdnöm és nem neki.
Zayn: Beszéltem Paullal.
Liam: Mit mondott?
Zayn: Nagyon kiakadt és sajnálja,de azt mondta,hogy holnap folytatódik a turné..
Én: De...
Zayn: Had fejezzem be....Paul ragaszkodik hozzá,hogy te itt maradj Harry!
Én: Légyszives holnap köszönd meg neki.
Egy nővérke lépett ki Amanda szobájából és azt mondta,hogy mostmár bemehetünk.
Mikor megpillantottam majdnem elájultam. Csövek lógtak ki belőle és egy gép lélegeztette. Niallnek és Louinak is kicsordult a könnye. Mind a négyen odajöttek hozzám és megöleltek.
Liam: Nekünk most mennünk kell. De igérd meg,hogy minden nap hívsz és,hogy vigyázol rá.
Nem tudtam megszólalni ezért csak bólintottam és mégegyszer megöleltem őket. Mikor elmentek helyet foglaltam Amanda melett és megfogtam a kezét,majd beszélni kezdtem hozzá. Így aludtam el.