2/25.Fejezet


-Ti meg mi a fenét csináltok?-ordibált Patricia-Zayn mi a fenét csinálsz ezzel a kislánnyal?Mi a fene folyik itt?-egyre csak közeledett és a hangja ha lehet még hangosabb lett.
-Anya,ez ez nem az aminek látszik-védekezett Zayn.
-Akkor mi ez?-üvöltött az arcába-Mi a fenét csináltatok ha nem smároltatok?-őszintén?Féltem,rettegtem,sok veszekedést kiabálást átéltem már de mindközül ez a legdurvább.
-Anya..-kezdte Zayn.
-Te csak ne anyázz nekem.És te?-fordult felém-Mit csináltatok.Mit csináltatok Hope ha?-kiabált velem is.
-Mi..mi csak-nem tudtam kinyögni egy értelmes szót sem.
-Ti csak mi?-csönd támadt egy pillanatra-Álljunk csak meg-vett mély levegőt-Te vagy az.Te vagy az aki miatt Zayn elhagyta Perriet. Te vagy az a kis csitri-csak úgy köpte a szavakat.
-Anya-emelte fel Zayn is a hangját-Ne merészelj így beszélni vele-védett meg.
-Te-rám nézett,hangja mostmárr halk mégis félelem keltő volt-Elrontod a fiam életét hát nem veszed észre? Nézz már magadra-mutatott rám-Mit gondolsz?Ha?Azt hiszed örökre veled lesz? Hát nem!Neki gyerekek kellenek,család.Te,hogy tudnád megadni neki? Nem várhat addig amíg te belépsz abba korba.Te..te-nem találta a szavakat-Csitri,te ribanc.Hogy tehetted ezt a fiammal. Elcsábítottad mi? Tudod mit?-és azzal egy olyan pofont adott,hogy elestem.Váratlanul ért és nagyon fájt.Sírva kaptam az arcomhoz ami most lüktetett.
-Hope-kiáltott fel Zayn és anyját arrébb lökve ült le és vett a karjaiba.Végig simított a fájó területen és egy puszit nyomott rá-Jól vagy?-Suttogta,én csak sírva a fejemet csóváltam.
-Zayn engedd el azt a lányt és gyere velem-rángatta Zayn kezét amivel tartott.
-Nem anya,itt maradok Hopeal-hangsújozta ki a Hope szót.
-Azt mondtam velem jössz-ezzel a lendülettel Patricia olyan erővel rántotta meg Zaynt,hogy kénytelen volt utána menni.Sípolt és zsongott a fülem,alig hallottam ahogyan Zayn ordibálva ellenkezik,mindhiába.
Potyogó könnyekkel sétáltam be a konyhába,a mélyhűtőből kivettem egy fagyasztott borsós zacskót és az arcomra nyomtam.Kicsit felszisszentem ahogyan a hideg a forro,lüktető arcomhoz ért.
-Hope-suttogta apa amikor bejött a helyiségbe-Kicsim mi történt?-rohant ide hozzám és a zacskót kivéve a kezemből szemlélte az arcom-Nagyon csúnya-jegyezte meg és óvatosan visszatette a borsót az arcomra-Szóval,mi történt?-nézett rám.
-Patricia meglátott minket és elkezdett veszekedni és megütött. Elvitte Zaynt-suttogtam az utolsó szavakat.
-Jaj kincsem-magához ölelt és bele puszilt a hajamba-Hova mentek?
-Nem tudom csak fogta és elrángatta Őt-ráztam a fejem.
-Nyugalom Zayn nagyfiú,megtudja vívni a harcait-amint ezt apa kimondta az ajtó hangosan csapódott és két ordibáló ember lépett be a konyhába.
-Hála az égnek Harry-kiabált Patricia-Te tudod?Te tudod mi történik?-kiabált.
-Miért mi történik?-kérdezte apa.
-Ezek ketten-mutatott rám meg Zaynre-ezek járnak vagy kavarnak vagy tudom is én-hadonászott a kezével.
-Igen tudom-apa hangja nyugodt maradt.
-Te tudtad?-kezdett el megint ordibálni-Te tudtad és nem választottad szét őket?-hüledezett.
-Miért tettem volna?-ráncolta össze a a szemöldökét.
-Hát,mert..mert-Patricia nem tudott semmit sem mondani.
-Mert szeretik egymást?-kérdezte apa.
-Kit érdekel? Ez a kis csitri tönkre tette a fiam életét.-kiabált.
-Álljunk csak meg-emelte fel apa is a hangját-Ne merd még egyszer lecsitrizni a lányomat,mert velem gyülik meg a bajod. És mi van akkor ha járnak és szeretik egymást?Nem ismered igazán a fiadat ha nem látod,hogy Hopeal mennyivel boldogabb,felszabadultabb,mint Perrievel volt.Most pedig takarodj-a végére már torkaszakattából kiabált.Patricia könnyes szemmel Zayn felé fordult.
-Te is ezt akaarod kisfiam?-suttogta
-Igen-Zayn érzelemmentes és határozott volt.Patricia egy szó nélkül kiment,felkapta a táskáját és már el is tünt.
-Annyira sajnálom-suttogtam könnyes szemekkel Zaynnek.
-Istenem Hope-most elösször mióta rajta kaptak fellélegzett,a karjába kapott és erősen szorított-Sajnálom-suttogta.
-Én sajnálom-simítottam végig a tarkóján.Eltolt magától és a borsós zacskót elvette az arcomtól.
-Nézd mit tettem-ujjbegyeivel óvatosan végig simított a pirosló folton.
-Nem a te hibát-arcom a tenyerébe fektettem.Két kezébe fogta a kezemet és apró puszikat nyomott ujjaim végére és tenyerembe.
-Soha többet nem engedem,hogy bárki bántson-suttogta és kis gyógypuszikat hagyott a tenyérnyomon-Szeretlek-szuszogta bele a nyakamba.
-Én is szeretlek Zayn-mondtam két hatalmas sóhaj között.

Összekulcsolt ujjainkat erősen szorítottam,mikor Zayn belém ereszkedett.Hangos nyögés szökött fel a torkunkból a mozdulatra.Száját a nyakamra tapasztotta és apró harapásokat,szívásokat végzett a nyirkos bőrfelületen.Fejemet hátra vetettem,lábaimat dereka köré kulcsoltam,sarkam a fenekébee nyomtam.
-Zayn-nyögtem a nevét és az egyik kezem a hajába vezettem.Ujjaimmal megragadtam pár tincset és felhúztam az arcomhoz.Minden egyes lökésnél száját az enyémre tapasztotta és forró csokot nyomott rá.
-Sze-ret-lek-mondtam minden egyes ütem után.
-Hope-kiáltott fel Zayn-Szeretlek-ordította és egy utolsót lökött.Sikitozva kapaszkodtam Zayn hátába aki hevesen mozgó mellkasomon pihentette a fejét.

*****
Eközben a férfi,magányosan,szomorúan járta a sötét elhagyatott utcákat.A könnyek rávoltak száradva az arcára ahogyan az erős szél azt fújta. Rossz hírt kapott ami fájdította a lelkét.De ami még annál is jobban,hogy szerettei ezt nem fogják bírni. És ahogyan elhaladt egy vihorászó tini előtt arra gondolt,egyszer ő is volt ilyen. Megélhette és megélhette azt ahogyan a gyermeke megéli.Mosollyal az arcán sétált tovább a hűvös utcán. Csak,ment a végtelenségig és még tovább. Csak ment és gondolkozott,hogy mi lesz ezután és gondolkozott,hogy mi mindent átélt és még mi mindent átszeretne.A lányával és a családjával.
És csak egyet kért,egyetlen egyet: "Csak az én kislányom legyen boldog és egézszéges örökre"