2/22.Fejezet

ZENE
A zene hangosan dübörgött,lüktetett ereimben.Az alkohol égette a torkomat ahogyan legörgettem.Az orvosok szerint még egy hétig nem fogyaszthatnék alkoholt de kit érdekel? Most vesztem össze Zaynel és úgy gondolom mindenre a legjobb gyógyír az alkohol. Egy csapat tinivel táncoltam egy túlzsúfolt házban,a DJ garantálta,hogy a hangulat a legjobb legyen. Nem érdekelt semmi és senki csak,hogy ellazuljak,megnyugodjak.
-Jöhet még egy?-ordította túl a zenét Jessie.
-Ez nem kérdés-kiáltottam vissza.Nevetve ment a konyhába az újabb italért.Hamar vissza is ért,az erős alkohol ütött és egy kicsit megszédültem.Nevetve ráztam meg a fejem és kezdtem újra mozogni a zene basszusára.
"-Hogy lehetsz ekkora seggfej?-kiabáltam Zaynel.
-Én vagyok a seggfej?-kiabált vissza.
-Igen,ott vagyok veled,mint barátnőd de te mégis flörtölsz a pincér csajjal.Kicsit seggfej dolog nem gondolod?-köptem a szavakat.
-Ohhh isten ments,hogy olyan tökéletes és hibátlan legyek,mint te.-emelte maga elé a kezét.
-Tudod mit akkor kabd be a faszom bazdmeg-mostmár nagyon dühös voltam.
-Az a te dolgod-mosolygott elégedetten.-Abban legalább jó vagy-Rosszul estek szavai,olyannyira,hogy képtelen voltam megszólalni.Csak ennyit jelentenék neki? Mindvégig csak erre kellettem?Egy jó sexre?Zayn arcára egyből kiült a felismerés de nem tudtam sajnálni.Könnyeim végig fólytak arcomon,kulcsaimat felkapva hagytam el a szobát.-Hope,kérlek,várj-kapta el Zayn a csuklómat.Megálltam de nem fordultam felé csak fejemet lehajtva vártam.-Annyira sajnálom,nem úgy gondoltam.Te nem csak arra kellessz nekem-lassan mondta.
-Én is sajnálom-suttogtam és kezemet kitépve az övéből indultam neki."
Csípőmre két kéz tapadtam és mozogni kezdett az én testem mozgása szerint.Megfordultam és egy barna szempárral találtam szembe magam.Édesen mosolygott és bár legszívesebben lekaptam volna,hogy elfelejtsen Zaynt nem ment.Egyszerűen nem voltam képes megcsalni őt.
-Sajnálom-suttogtam és ott hagytam.Szívem ismét vadul kalapált,fejem hasogott ahogy a csendes éjszakában sétáltam haza.Könnyeim ismét eláztatták arcomat,szipogtam párat és próbáltam elővenni a kulcsaimat./ZENE ki/
A házban minden egyes lámpa égett,5 aggodó férfi ugrott fel egy emberként a kanapéról amint beléptem.
-Oh Istenem kislányom-ölelt szorosan magához apa-Többet ne csinálj ilyet-puszilgatta össze arcomat.
-Ha nem baj ma este nálad alszom-néztem semlegesen apára és elindultam a lépcsőn.
-Ahogy szeretnéd kincsem-nézett rám furán de megértően.

-Hol van apa?-suttogtam más nap reggel a konyhában ülőknek.
-Nem tudjuk sietősen lelépett-rántotta meg a vállát Liam.
-Mit kérsz reggelire hercegnő?-mosolygott rám Loui.
-Gyógyszert-és már el is indultam,hogy megkeressem a bogyókat amik talán elmulasztják a fejfájásom.
-Hope-suttogta Zayn amint elmentem mellette.
-Nem tudjátok hol van az Advil?-úgy tettem,mintha itt sem lenne,hisz számomra tegnap meghalt.Legalábbis próbáltam bemagyarázni magamnak.
-A polcon-Niall hangja fúrcsa volt,szerintem mindenki kínosan érezte magát.
-Azt hiszem most felmegyek-mutatott az emeletre Zayn és már el is tünt.Amint kilépett a konyhából összeroskadtam és sírni kezdtem.Eddig bírtam erősnek mutatni magam,Loui a karjaiba zárt és úgy csitítgatott.
-Shhh,Hope-simogatta a hátam.

-Hol voltál?-néztem apára amikor befeküdt mellém az ágyba.
-Én..öhm..volt egy kis...dolgom-húzta össze szemeit és csücsörített.
-Milyen dolgod?-néztem rá furcsán.
-Hát...azt..nem mondhatom el-húzta a száját.
-Azt hittem nincsenek titkaink egymás előtt-suttogtam.
-Jaj kicsim-megcsókolta meg a homlokom-Nem mondhatok semmit,mert még nem biztos de igérem te leszel az első akinek elmondom-nyomott ujabb puszit homlokomra.-Elmondod mivan Zaynel?-kérdezte.
-Veszekedtünk és olyanokat vágott  a fejemhez aminek az volt a lényege,hogy én csak arra kellek neki.-rántottam vállat és éreztem ahogyan a szemem ismét megtelik könnyel de vissza pislogtam.
-És szerinted így van?-nézett rám apa.
-Nem tudom-rántottam meg a vállam-Én csak...mi van ha igen?Szeretem és ha igaz akkor..-kezemmet szemem elé emeltem.
-Kicsim szerintem megkéne beszélnetek.-javasolta apa.
-Miért?-suttogtam
-Mert még soha nem láttam ílyennek egyikőtöket sem.Zaynről ne is beszéljünk.Rengetekszer volt már szerelmes de úgy még soha senkire nem nézett,mint rád kicsim-bökte meg az orromat.
-Félek és még nem állok készen-suttogtam.
-Akkor várj még de ne túl sokat,ne hagyd elúszni-megpuszilta az arcom és szorosan magához ölelt.

A nap fénye megtört a medence vizén,az összes virág a nap felé fordult,hogy befogadja éltető melegét.Minden élőlény csak erre vágyott beleértve engem is. Szemeimet lehunytam és élveztem ahogyan a nyári szellő simogatja bőrömet. A meleg felforrosította a börömet,szinte már égetett de jólesett.
A hinta ágy besülyedt mellettem de nem volt kedvem kinyitni a szemem és megnézni ki az.Kis idő után újjainkat összekulcsolta és az ölemben pihentette. Bőre érintése áramként hatott testemben,szívverésem felgyósult amint apró puszit nyomot ajjaimra. Hunyorogva néztem fájdalommal teli szemébe,pont olyan rosszul festett,mint én. Nem szólt semmit csak nézett és én sem szóltam semmit. Nem kellettek szavak.Tudtam egyszerűen tudtam,hogy nem gondolta komolyan.Hogy nem csak arra kellek neki,hogy szeret. Tudtam,már csak abból ahogyan rám nézett.
-Szeretlek az életemnél is jobban-tenyerébe fogta az arcomat én pedig lehunytam szemeimet.
-Szeretlek-mikor kinyitottam szemeimet egy könnycsepp szökött ki a szememből amit Zayn a hüvelykujávval hamar letörölt.Másik kezét is arcomra tette és lassan,nagyon lassan közeledett. Orra súrolta az enyémet mielőtt száját az enyémre tapasztotta. Elösször csak simogatta,ízlelgette majd nyelve a számba csúszott. Még soha nem csókolt így,tele volt sajnálattal,szomorúsággal,bocsánattal és szerelemmel.
-Az életemnél is jobban-suttogta még egyszer ajkaimba.