2/21.Fejezet


Sziasztok lenne egy nagyon FONTOS kérdésem. A következő résztől szeretnétek a történet "rosszra" fordulását vagy még pár részen át húzzam a boldog pillanatokat?:)Komiban kérem a választ nagyon FONTOS tényleg:)


Apa haját simogattam,fürtjeit ujjaimra tekertem.Mélyen szuszogott a mellkasomon.Kimerítette ez az este,két órája se,hogy felkelt és megint rohant a mosdóba.Nagyon aggódom miatta,mostanában mindig rosszul van és azt mondja,hogy nincs semmi baj de sajnos tudom.Bármennyire is fáj,tudom,hogy valami baj van,nagy baj.
Álmában kisimul az a pár ránk ami az arcán van,ilyenkor újra fiatalnak és gondatlannak tűnik.Bár most sem öreg,saját megvallása szerint az ember annyi idős amennyinek érzi magát.Ha ez így van akkor ebben a házban csakis ovisok élnek.néha úgy érzem én vagyok az egyetlen éppeszű.
-Oh,Amanda-suttogta apa és mosolya feljebb kunkorodott.Hát vele álmodik,hisz mindig vele álmodik.Könny szökik a szemembe,lehunyom és hallgatom apa egyenletes szuszogását.


-Hagyjatok már-vágtam Louihoz a palacsintám.
-Hé Hope ne játsz az étellel-kiabált velem Niall.
-Akkor ne piszkáljatok-kiáltottam vissza feszülten.
-Kicsi Hope ideges-cukkolt Loui.
-Mostmár esküszöm megfójtalak-felálltam a székemből és amikor nekiindultam valaki elkapott hátulról.Felemelt a levegőbe de még így is járt a lában annyira ideges voltam.
-Mivan baby?-suttogta Zayn a fülembe.
-Az,hogy ez a barom-mutattam Louira-nem hagy békén.-mondtam idegesen.
-Azért ideges,mert nem aludt veled és nem khm-köhécselt.
-Gyere ide te-indultam meg felé de Zayn ismét elkapott.Maga felé fordított és száját az enyémre tapasztotta.Lassan leengedett a földre,nyelve a számba csúszott.Kezem a nyakába akasztottam,miközben ő a derekamnál fogva húzott közelebb magához.
Kiffuladva döntötte homlokát az enyémnek.
-Nyugi kicsim-lehelt szüzies csókot ajkaimra.-Mi a baj?-suttogta és közben az ölébe húzott és elkezdett reggelizni.
-Mondom,egy csókocska ami valljuk be olyan szenvedéjes volt,hogy szinte már felállt rá...és máris nyugodt vagy-nézett rám Loui.Én csak felmutattam neki a középső ujjam és Zaynre figyeltem aki nevetett.
-Félek apa miatt-rántottam vállat.
-Semmi baja,ne aggodj-puszilta meg homlokomat.
-Elmentem-jött be apa a konyhába.Elvett egy palacsintát és puszit adott a homlokomra.
-Szia-mondtam és felkuncogtam.
-Mi olyan vicces-mosolygott rám Zayn.
-Ugyan ott puszilta meg a homlokom ahol te és még nyálas volt-kuncogtam tovább.
-Mázlista-csóválta a fejét.Egyből abba hagytam a nevetést és furcsán néztem rá.-Tudod énis smárolnék magammal ha tudnék.Nézz csak rám jó csávó vagyok-rántotta meg a vállát.
-És még szerény is-nevettem-Te nem tudod magad megcsókolni én viszont igen-belemosolygott csókunkba.
-Most,hogy így állunk,a te csókod finomabb-izlelgette a száját,ismét felkuncogtam.
-Szobára,szobára,szobára-verte ritmusra az asztalt Loui.
-Komolyan mondtam,hogy megverlek-néztem rá.
-Jaj nagyon félek-forgatta meg szemeit és felment az emeletre.

Loui a kanapén ült és Tv-t nézett,halkan osontam le az emeletről.Niall és Zayn a kanapéról néztek,én csak mutatóujjam a szám elé raktam jelezve,hogy maradjanak csöndben.Loui mögé lopakodtam és a nyakába ugrottam,annyira megijedt,hogy leesett a kanapéról magával rántva engem is.
-Áúú-szisszentem fel amikor fejem az asztal sarkával találkozott.
-Hope-kiáltott fel Zayn és hozzám rohant.-Jól vagy?-nézett rám.Az igazat megvallva hasogott a fejem és úgy szédültem,mintha már fél órája egy centrifugában lennék.
-Nem egészen-tapasztottam kezem a fájó pontra.
-Fel tudsz állni?-húzott fel Zayn.Rossz ötlet volt,amint két lábon álltam úgy megszédültem,hogy ismét majdnem a padlón végeztem.-Ülj le és had nézzem a sebed-fogta a kezem.Elvettem a kezem és háttal fordultam neki.-Úristen Hope hisz nagyon vérzik-hangja rémült volt.
-Úristen Hope-nézett rám Loui-Annyira sajnálom-arca kétségbeesett volt,még sosem láttam ilyennek.
-Nem a te hibád-mosolyogtam rá.
-Be kell vinnünk a kórházba,nagyon csúnya-mondta Niall és már rohant is a kulcsokért.
-Gyere picur-Zayn az ölébe kapott és úgy vitt a kocsiig.

-Hope tényleg nagyon sajnálom-suttogott Loui,szeme fátyolos volt.
-Semmi baj-nyakába akasztottam kezeimet és szorosan magamhoz öleltem.Arcát a nyakamba temette és éreztem forró könnyeit bőrömön.Hátát simogattam megnyugtatás képpen.-Én akartalak megviccelni és tudod aki másnak vermetás maga esik bele-túrtam kusza hajába.
-Jaj Hope úgy megijedtem,szeretlek-motyogott a nyakamba.
-Én is szeretlek te hülye-puszit nyomtam fejére és hátát simogattam.

-Úristen kicsim-rohant ki apa az ajtón.Felkapott és a magasban megpörgetett,mikor leengedett agyon puszilta az arcom.
-Semmi baj apu-kuncogtam.
-Mutasd-erősködött.
-Be van kötve-mutattam a hatalmas kötésre a fejemen.
-Úgy aggódtam-hüledezett.
-Hahó emberek élek-tátottam szét a karom és nevettem.

-Mi a baj?-ziháltam Zayn szájába.
-Hope most varták össze a fejed.Az orvos megtiltotta,hogy bármivel fájdalmat okozzak-ajka folyamatosan súrolta az enyémet.Kicsit feljebb emeltem a fejem így újra csokba fulladt a beszélgetés.-Hope-suttogta.
-Akkor legyél nagyon gyengéd.Szeretkezz velem.-simítottam végig arcán.Egy pillanatra ledermedt,majd az egyetlen ruhadarabot ami rajtam volt eltávolította,így már mind ketten meztelenek voltunk.Apró puszikkal borította be az arcomat,majd a nyakamat és a kulccsontomat.Mocorogtam alatta,többre vágytam.
-Nyugialom kicsim-lehelte melleimre,mire azok megdagadtak.Egyik mellem szakértő kezeibe vette míg a másikat szájával kényeztette.Hangosan nyögtem,mikor szája végig súrolta a hasamat ahogyan haladt egyre lejebb.
-Zayn-ziháltam és kezem a hajába vezettem.Szája ismét az enyémre talált és vadul tépte.
Belém szorult a levegő amikor megéreztem magamban.Lassan mozgott,minden egyes pillanatot kihasznált....
[a többit a fantáziátokra bízom;]

Remélem K.Dóri olvasod és tetszik;)