29.fejezet/A vég


Sziasztok!Hát el jött ez is..ez a zárórész..Elösször is nagyon megszeretném köszönni a több mint 9400(!!) oldalmegjelenítést és a több mint 10 rendszeres olvasót. Nagyon sokat segítettetek nekem ebben az egészben. Amikor elkezdtem írni abban reménykedtem,hogy majd lessz kb.: 500 megtekintés és egy-két olyan ember aki mindig olvassa. Erre tessék....tényleg nagyon szépen köszönök nektek mindent. Nagyon nehéz abba hagynom,de sajnos már nem tudom folytatni. Tudjátok én sosem úgy írtam a részeket,hogy előre kitaláltam,hanem mindig mielött elkezdtem volna a kövi részt elolvastam az előzőt és az alapján....sajnos mostanra már nincs ötletem,hogyan folytassam. De igérem,még vissza térek..nem hagylak el titeket:)
Amikor ezt a rész írtam és visszaolvastam..sírtam. Sírtam a részen,de leginkább azon amekkora örömöt okoztatok nekem nap mint nap:) Szóval utoljára..nagyon-nagyon szépen köszönök mindent:))
Ui.:Most elösször és utoljára kérek tőletek ilyet...ha elolvastátok légyszives hagyjatok nekem egy komit vagy írjatok twitteren(@vandabordas),hogy nektek hogyan tetszett a blog...előre is köszönöm:)) JAAA  és majdnem elfelejtettem itt a másik blogom nézzetek be:):  http://louistomlinsononsport.blogspot.hu/
Ezer csók:  Vanda xx




http://www.youtube.com/watch?v=LVsrP9OJ6PA
*Harry szemszög*
Amikor Amanda azt mondta,hogy elfolyt a magzat víz,egyszerre voltam izgatott és féltem. Féltem attól,hogy elvesztem vagy Amandát vagy a picit. De most nem lehetett ezzel törődni,fogtam a kocsi kulcsot és már indultunk is. A kocsiban riasztottam a többieket is akik egyből indultak. Amikor odaértünk Amandát,már egy tolókocsival várták. Betolták a szülészetre,rám meg valami felszerelés aggattak,hogy bemehessek hozzá. Mikor bementem már elindították a szülést,odaléptem mellé és megszorítottam a kezét,hogy tudja itt vagyok és vigyázok rájuk.

*Amanda szemszög*
Borzasztóan fályt minden,kértem valami gyógyszert,hogy ne fállyon,de nem használt. Harry,még sehol sem volt,épp akartam szólni,hogy hozzák ide amikor belépett az ajtón és megfogta a kezem.
Én: Nagyon fáj.-sikítottam Harrynek aki csak mégjobban megszórította a kezemet.-
Harry: Csss...semmi baj hercegnőm,itt vagyok,vigyázok rád.-majd adott egy puszit a kezemre.-
Én: Harry?.-néztem gyönyörű szemeibe.-
Harry: Igen hercegnőm?.-kérdezte izgatottan mégis nyugodtan.-
Én: Nagyon szeretlek.-mondtam neki és egy könycsepp folyt végig az arcomon.Nagyon rosszul éreztem magam,éreztem,hogy valami nincs rendben.-
Harry: Én is szeretlek.-suttogta miközben könnyeivel küszködött. Ez volt az utolsó amire emlékszem,egyszer csak elsötétült minden. Nem tudtam,hogy mi történik,hallottam mindent,mégsem voltam magamnál. Harry aggodó kiáltását halottam,de nem tudtam mire vélni. Egyszer csak egy hatalmas fehér szobában jelentem meg. A fény bántotta a szemem,sehol semmi csak a nagy üresség. Maga a nyugalom,szeretetet és kedvességet sugalt az egész. Mostmár a hangokat sem halottam,tudtam mi történik. Tudtam,hogy nekem elkelett hagynom az élők sorát ahoz,hogy egy új világra jöhessen.

http://www.youtube.com/watch?v=9bxc9hbwkkw
*Harry szemszög*
Amanda: Nagyon szeretlek-mondta és egy könycsepp folyt végig arcán.-
Én: Én is szeretlek.-sugtam neki és küzdöttem a könnyeimmel. Miután ezt kimondtam Amanda lecsukta szemeit. Nem tudtam mi történik,csak hallgattam az orvosokat.
Dr.: Esik a pulzus. Gyorsan az injekciót.
Nővér.: Doktor úr egyre jobban esik.-
Én: Mi? Amanda kelj fel.-szorítottam meg kezét.-Csináljanak már valamit a feleségemmel.-ordítottam velük ahogy csak tudtam.-
Dr.: Kérem kisérjék ki Mr. Styles-t
Nővér: Kérem jöjjön velem.-majd karomnál fogva megragadott és magával húzott a folyósóra.-
Én: De nem mehetek el. Csináljanak vele valamit,nem halhat meg sem ő,sem a baba.-ordítottam és sírtam egyszerre. Amikor a fiúk meglátták mi történik odajöttek szóltak a nővérnek,hogy majd átvesznek. Nem akartam elhinni,hogy ez velem,velünk történik. Végre sikerült a baba és boldogak vagyunk erre ez történik. Istenem miért veszed el a számomra legfontosabb embereket?.-Miért?.-ordítottam fel és összerogytam. Nem akartam mást csak sírni és sírni. Miért ők? Miért nem én? A fiúk nem szóltak semmit csak öleltek,öleltek és ők is annyira izgultak és féltek mint én. Rengeteget vártunk arra,hogy valaki megjelenjen,de semmi. 4 óra kínyszenvedés után megjelent egy orvos. Nem lehetett leolvasni semmit az arcáról csak annyit,hogy nincs minden rendben. A maradék kis erőmmel felálltam és oda siettem hozzá.
Én: Hogy van Amanda és a pici?.-kérdeztem és reméltem,hogy jó hírt kapok.-
Dr.: Nos a babát,már elvittük a többi kisbabához. Bármikor lemehet hozzá és egy hét múlva haza is viheti. Egézséges kislánya született szerencsére.-
Én: Tényleg kislány? Amanda biztos nagyon fog neki örülni,hisz mind ketten kislányt szerettünk volna.-mosolyogtam az orvosra és tényleg boldog voltam,hogy lányunk született.-
Dr.: Sajnálom Mr.: Styles,de Amanda nem élte túl a szülést. Túl sok vért vesztett és már nem lehetett visszahozni. Nagyon sajnálom.
Én.: Mi? Nem az nem lehet,Amanda nagyon erős lány,nem halhatott meg. Most nem,kérem Doktor úr mondja,hogy csak szivat.-mostmár zokogtam.-
Dr.: Nagyon sajnálom.-Magához ölelt és távozott. Nem hittem el,hogy megint elvesztettem,de most örökre. Nem tudok nélküle élni,ő a mindenem és van egy gyerekünk is. Hogy fogom nélküle felnevelni? Mikor a fiúkkal is közölte az orvos a történteket,sírásban törtek ki ők is. Amanda volt a mindenem..a mindenünk. Ő volt az aki szinesebbé tette a napjainkat,ő volt az aki sosem hagyott minket szomorkodni és ő volt az akit még az életemnél is jobban szerettem. És most elveszik tőlem..csak annyit szeretnék tudni,hogy miért,miért pont őt? Mikor kicsit összeszedtem magam bementem hozzá a korterembe. Le volt takarva,odasétáltam az ágya mellé és lehúztam ról a takarót. Még így is gyönyörű volt,olyan mintha csak aludna. Odahúztam egy széket megfogtam a kezét és mesélni kezdtem neki.-Emlékszel arra amikor barátok lettünk? Mindenki azt hitte Gimiben,hogy mi együtt vagyunk,persze én így akartam,de mind1. És amikor eljátszottam,hogy meleg vagyok és kaptam egy igazgatóit. Meg amikor osztállyal elmentünk az állatkertbe és majdnem megöltél egy állatot,mert azt mondtam,hogy szereti a gumicukrot és te megetetted? Azért is kaptunk ám. De a kedvencem mégis az volt amikor elösször megcsókolhattalak és magamnak tudhattalak. Tudom,hogy sok hibát követtem el,de hidd el,hogy nem ellened,mert téged sosem tudnálak bántani. Te vagy az eggyetlen akit valaha így szerettem és így is fogok. Senkit nem fogok tudni úgy szeretni mint téged. És ezzennel megigérem neked,hogy a lehető legjobbat és legtöbbet fogom megadni a kislányunknak. Igen képzeld kislányunk született. Te is azt akartál,meg én is...Hopenak fogom hívni.Ő is olyan gyönyörű mint te. Minden nap fogok neki mesélni rólad. Elmesélem neki,hogy milyen csadaszép és okos anyukája volt. Azt is el fogom neki mondani,hogy anya azért halt meg,hogy ő élhessen. Tudom,hogy te is ezt akarnád. Jaj Amanda annyira hiányzol,már most. Most mennem kell,de soha ne feledd,hogy te vagy az eggyetlen akit szerettem és szeretni is fogok. Szeretlek hercegnőm.-majd adtam egy utolsó puszit a szájára és kisétáltam a szobából.-

(Zenét kikapcsolhatjátok)

*Harry szemszög*/4 évvel késöbb/
Hope: Apa,apa meszéj még anyujól.-nézett rám a bociszemeivel,amit az anyjától örökölt.-
Én: De azt mondtam,hogy alvás,reggel indulunk Amerikába és Liam bácsi mérges lessz ha késünk.-
Hope: Apaaaa légysziiii, a koncejtek várhatnak.-nézett megint rám gyönyörű szemeivel.-
Én: Ki tud neked ellenálni?.-nevettem és leültem az ágy szélére.-Naszóval anyukád volt a világ legszebb lánya. Pont olyan gyönyörű szemei voltak mint neked. Tudod apa és anya nagyon sokáig csak barátok voltak,amíg apa rá nem jött,hogy szereti anyát. Persze nem egyből mondtam el neki,hanem az XFactorban az egész világ elött.Anyu nagyon meglepődött de ő is szerette aput ezért összejöttünk. Nagyon sok helyen jártunk együtt a fiúkkal és anyuval. Körbe utaztuk az egész világot. Kalandot éltünk,meg kaland után és persze történtek balesetek is. Röviden ennyi, anyukád volt és lessz is a világ legszebb anyukája.-majd egy könycsepp gördült le az arcomon. Odapillantottam a kis Hopera aki már el is aludt..-Kiköpött anyukád vagy.-suttogtam magamban, adtam a homlokára egy puszit és kisétáltam a szobából.