28.Fejezet


Sziasztooook ez a zárórész elötti fejezet. Jövőhéten sajnos felkerül az utolsó rész:/ Nem tudom,hogy vagytok vele de én eggyáltalán nem várom. Nagyon fogtok hiányozni....de még mielött elkezdenétek olvasni ezt a részt szólnék pár szót Amanda Toddról. Gondolom ti is hallotatok a haláláról és annak okairól. Csak azt szeretném,hogy ha ismertek olyat akinek gondjai vannak akkor foglalkozzatok vele egy kicsit,mert már egy kedves szó is megmenthet egy ember életet!! Csak ennyit szerettem volna Amandáról #RIPAmandaTodd :/
Jó olvasást:)

Bocsi de ez a kép megunthatatlan:DD♥

 

https://www.youtube.com/watch?v=oFkSMHle8-M /kapcsold be:)/

 

Én: Harry,mondtam már,hogy egyedül is elbírom.

Harry: Persze,persze elbírod.-mondta és nyomott egy puszit az arcomra

Én: Harry,már 4 hónapja ezt csinálod.-Igen 4 teljes hónapja,hogy kiderült a terhességem.Mostmár a 9. hónapban vagyok. Az orvosok szerint december 20-a körül fog megszületni. De ez persze még kicsit sem biztos. Ahogyan már tudjátok az első négy hónap úgy telt mintha nem is lennék terhes mivel nem tudtam róla. Aztán hónapról hónapra csak nőtt a hasam,mostanra már tényleg úgy nézek ki mint egy tehén. De nekem és Harrynek is tetszik,naphosszat szoktunk beszélni hozzá. Ha minden igaz és a műszerek nem csalnak akkor kislány lessz. Mikor megtudtuk Harry elsírta magát,azt mondta mindig is kislányt szeretett volna elösször. Apropó Harry,annyira aranyos,mindenben segít és folyton velem van. Volt egy idő amikor a munkát is elhanyagolta,de szerencsére sikerült rá beszélnem,hogy nagyon fontos dolgoznia,mert valamiből el kell majd tartanunk ezt a kis lurkót. A fiukkal eddig is minden nap találkoztam,de mióta tudják,hogy babánk lessz kétszerr annyit látom őket. Van olyan,hogy egy kicsit tovább kell bennmaradniuk.De akkor is valamelyik fiú eljön és vigyáz rám. Ezt csak Paulnak köszönthetjük,mert ha ő nem lenne nem engednék el őket. Ja és persze van olyan is amikor Paul van velem. Ezt el ne mondjátok senkinek,de azt szeretem a legjobban(Harryn kívül). 1 hónapja hatalmas lépést tettünk,hisz kinyitottuk a baba szobát. Elösször nem mertem bemenni,de azóta minden nap bemegyünk Harryvel és alakítgatunk valamit rajta. Imádkozni is szoktunk,pedig azelött soha nem tettünk. Bevallom őszintén mind ketten félünk attól,hogy a baba nem fog megszületni. De próbálunk szemet hunyni a múlt felett és csak a jövőre koncentrálni. Harry borzasztóan jó apuka lessz,jobbat nem is kivánhatnék. Minden este úgy alszunk el,hogy Ő énekel a kicsinek. Minden eggyes északa,nincs olyan,hogy elfelejtené. Nézzük csak mi van még...ó hát a legfontosabbat szinte el is felejtettem a sajtót. Láss csodát de nem zaklatnak. Mikor bejelentettük,hogy gyerekünk lessz,mindenki csak gratulált. Még azok is akik eddig gyülőlködő leveleket írtak most kedves szavakkal illetnek. Megkértünk mindenkit,hogy amíg meg nem szülök ne nagyon zaklassanak és ezt tiszteletben is tartják. Van még egy probléma vagyis csak volt...Az anyám. Elösször apának mondtam el,hogy terhes vagyok ő nagyon boldog volt annyira aranyos volt. Viszont anya nagyobb falat vollt,elmentünk hozzájuk Harryvel. Mikor meglátott teljesen boldog lett viszont mikor Harryt is észrevette elakart küldeni minket. Nagy nehezen,de sikerült meggyőznünk,hogy engedjen be. Elmondtam a jó hírt,elösször lesokkolt de percekkel késöbb zokogásban tört ki. Azt mondta,hogy sajnál mindent és Harrytől is bocsánatot kért. Azt igérte,hogy megpróbál kedves lenni Harryvel,de csak a baba miatt. Nagyon örültem,hogy végre megbékélt,mégha nem is teljesen.

A baba nevét még nem sikerült eldöntenünk,annyi szép név van de még eggyik sem fogta meg a lelkünket. Persze a fiúk nap mint nap kitalálnak valami baromságot. Így is teljes két hónapunkba telt amíg megértettük velük,hogy nem lessz Loui,Niall,Zayn,Liam sem és még Noui,Zoui,Lilo,Ziall és Ziam se. Most,hogy visszaemlékeztem ezekre a hónapokra egy könycsepp folyt le az arcomon. Hisz ez volt életem legszebb 9 hónapja.-

Harry: Hercegnőm mi a baj?.-kérdezte aggódva,majd leült mellém és az ölébe vett.

Én: Semmi csak tudod ez életem eddigi legszebb része. Annyira boldog vagyok.-mire befejeztem a mondatot a könnyek egyre szaporábban és szaporábban törtek elő a szememből.

Harry: Tudod,nekem is ez életem legszebb része. Annyira boldog vagyok,hogy az enyém vagy és,hogy még egy ilyen csodaszép kislány lessz az életem rész.-megcsókoltam. Amint ezt elmondta megcsókoltam,hisz ő egy csodás ember akit lehet,hogy meg sem érdemlek.

Én: Szeretlek.-suttogtam

Harry: Én is szeretlek.-megcsókolt-Örökre

/kikapcsolhatod a zenét/

 

 

Én: Ne Harry tegyél le.Neeee.-sikitoztam és nevettem.

Harry: Nem azt mondtam,hogy ne cipekedj?.-mondta majd lerakott.

Én: Olyan hülye vagy ez csak egy ruhás kosár,tele könnyebnél-könyebb ruhákkal.-mondtam nevetve.

Harry: Jó de így összesen nyom vagy 3 kilót.

Én: Uram ég.Igazad van nem bírok ilyen sok ruhával. Tessék.-majd a kezébe adtam és a fürdőszobába sétáltam.

Harry: Te ne gúnyolódj velem.-mondta nevetve,majd bejött utánam.-Olyan gyönyörű vagy.-suttogta a fülembe,majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.-Akarlak

Én: Harry fürdeni szeretnék.-mondtam két sóhaj közt.

Harry: Akkor menjünk.-mondta majd a karjaiba vett és beemelt a zuhanyzó kabinba. Gyorsan levetkőzött majd csatlakozott. Megengedte a forró vizet,amitől kirázott a hideg. Megint a nyakamat kezdte el csokokkal belepni,de én azt akartam,hogy engem csokoljon és ne a nyakamat. Felemeltem a fejét és méjen a szemébe néztem.Percekig csak néztük egymást,majd szép lassan közeledni kezdtünk egészen addig míg ajkunk össze nem ért. Lassú és ütemes volt,nem sietett el semmit,nem akartunk véget vetni ezeknek a pillanatoknak. Minden történt a maga módján,hihetetlenül jó volt ennyi idő után érezni őt. Végig ovatos mégis szenvedélyes volt. Nem akartam,hogy most vége legyen,de sajnos egyszer minden véget ér,ahogyan ez a csodás együllét is.

 

Én: Mostmár kinyithatom a szemem?

Harry: Igen.-mikor kinyitottam a konyhában találtam magam ahol pontosan úgy volt megterítve mint amikor megkérte a kezem.-Remélem tetszik.-mondta elpirulva

Én: Istenem ez gyönyörű.-mondtam majd a nyakába ugrottam.-Köszönöm-suttogtam.-Harry..miért teszel meg ennyi mindent csak azért,hogy nekem jobb legyen?.-kérdeztem sírva

Harry: Erre egyszerű a válasz,azért mert szeretlek. Mondjuk ez nem igaz,mert amit irántad érzek az már több mint szeretet,nincs rá szó. Tudod érted még a saját életemet is feláldoznám,mert mindennél fontosabb,hogy téges boldogan lássalak.-nem mondtam semmit csak megcsókoltam és még jobban elkedztem sírni. Ez a fiú egyszerüen megőrít.

 

Én: Köszönöm ezt a vacsit. Isteni volt.-mondtam mosolyogva

Harry: Örülök,hogy ízlett.-mikor ezt Harry kimondta egy pillanatra fájdalom nyilalt a hasamba,majd valami nedveset érzetem odalent.

Én: Harry én azt hiszem,hogy....