26.Fejezet


Sziasztok:)) Elösször is megszeretném köszönni a több mint 8000(!!) látogatót és a 13 rendszeres olvasót:)) Imádlak titeket:) Viszont a blog 3-4 rész múlva befejeződik:// Nagyon sajnálom...
De addig is itt az új rész amihez jó olvasást:))
  Vanda xx



"Épp a tányéromat bámultam amikor kihúzódott a szék velem szemben. Gyorsan felkaptam a fejem,hogy köszöntsem azt aki megérkezett. Mikor megpilantottam a személyt alig akartam hinni a szememnek. Azt hittem csak képzelődöm.
Én: Amanda?"

Amanda: Szia Harry.-hangja kicsit sem volt mérges.sőt szinte már halálosan boldog.Nem hittem el,hogy ez megtörténik. Hogy megint láthatom őt,mérhetetlen boldogság járta át a testem minden eggyes porcikáját. De közben féltem is,féltem,hogy elutasít és,hogy nem azért ilyen booldog,mert láthat.
Én: Amanda én,én annyira sajnálom.Tudom,hogy egy barom voltam,és tudom,hogy nem tudsz megbocsátani.Nem tudom miért csináltam veled azt a sok rosszat,de nagyon sajnálom.Mindennél jobban szeretlek.Nem fogok könyörögni,hogy fogadj vissza,mert neked is az lenne a legjobb ha boldog lennél.-itt elcsuklott a hangom és a könnycseppek egyre szaporábban terítették be a szmokingomat.

*Amanda szemszög*
Mikor megláttam,hogy Harry sír nekem is könnybe lábadt a szemem. Lehet,hogy sok rosszat tett velem,de akkor még rosszabb ha nincs velem.Odasétáltam hozzá és az ölébe ültem.
Én: Én megbocsátok és veled szeretnék lenni,mert hidd el nekem az a legjobb.-nem mondott semmit csak letörölte könnyeimet.
Harry: Soha többé nem bántalak meg.-suttogta,majd hosszú idő után újra számon érezhettem az övét. Hosszú és lassú csók volt,nem akartuk abbahagyni.Mintha attól féltünk volna,hogyha elválnak ajkaink mi is elválunk.
Én: Szeretlek-suttogtam
Harry: Míg a halál el nem választ.-suttogta ő is és homlokát az enyémnek támasztotta.

http://www.youtube.com/watch?v=KlxoG9gNZU4 -->kapcsold be:))

Harry: Ez a mi dalunk.-mondta majd kezét nyújtotta. Örömmel elfogadtam,a "táncparkettre" sétáltunk. Keze a csípőmön pihent,miközben én a nyakát öleltem. Nem volt senki csak mi ketten.Pont mint az nap este amikor megkérte a kezem. Ez volt talán életem legjobb döntése. Soha nem gondolkoztam még ezen,de nekem hatalmas szerencsém van. Szerencsésnek mondhatom magam,hogy ismerem Harryt és a fiúkat. Nehéz lenne nélkülük,de legfőképp Harry nélkül. Mindig ott volt velem ha kelett és vigyázott rám. Merem kimondani,hogy minket az Isten is egymásnak teremtett. Sokan még csak álmodni sem mernek ilyen gondoskodó fiúról. Hihetetlen,milyen érzések uralkodnak bennem amikor vele vagyok. Mai napig izgulok,ha elmegyünk valahova ketten. Minden eggyes csóknál egyre szerelmesebb leszek belé és nem akarom elveszíteni. Hibázni emberi dolog és ő megbánta tetteit. Tényleg,már most látom tekintetében az elszántságot arra,hogy még jobban meggyőzzőn arról,hogy van helye melettem. A szám lassan véget ér és a könycseppek egyre szaporábban folynak végig arcomon. Csak remélem,hogy a mi életünk is ilyen szépen és boldogan fog véget érni. Hisz nincs szebb dolog egy sírig tartó szerelemnél.
Harry nem szólt semmit csak letörölte könnyeimet és megcsokolt. A mosoly ami az arcán szétterült teljesen rabul ejtett. Magabiztosságot és bizalmat sugárzott.
(kikapcsolhatod a zenét)

A taxi ablakán beszökő szél lóbálta fürtjeimet. Örülök,hogy újra ketten térhetünk be házunkba és,hogy nem kell egyedül aludnom. Újra magam körül tudhatom óvó és féltő karjait. Akaratlanul is de észrevettem,hogy Harry bámul. Nem tudtam mást csinálni,csak felnevettem
Én: Mi olyan érdekes rajtam.-kacagtam tovább
Harry: Olyan gyönyörű vagy.-mondta és tovább bámult.
Én: Úgy nézek ki mint minden lány.-nevettem még mindig
Harry: Szó sincs róla. Igenis máshogy nézel ki...tudod midbe szerettem bele elösször?.-kérdezte
Én: Na mimbe?.-kérdeztem mosolyogva és tényleg kiváncsi voltam
Harry: A gyönyörű mosolyodba.-számat kezdte el nézni. Mosolyra húzodott a szám-Második a szemed volt. A gyönyrű boci szemeid,mindig amikor belenézek elolvadok.-egyre csak közeledett. Még soha nem mondott nekem ilyet. Nem bírtam tovább,gyorsan megszüntettem a köztünk lévő kis távolságot is..

Mikor beléptünk az ajtón hatalmas meglepetés fogadott minket. Mind a 4 fiú minket várt,azt sem tudtam melyiküknek ugorjak elösször a nyakába. De nem is baj,hisz gyorsan megelőztek engem és ők ugrottak a mi nyakunkba.
Én: Óh istenem annyira hiányoztatok.-és újra könnyek szöktek a szemembe
Loui: Te is nekünk.
Niall: Nagyon-nagyon.-majd megint megölelt,mire mindenki újra hozzám bújt.
Én: Köszönöm-suttogtam Loui fülébe.Nem mondott semmit csak még hatalmasabb mosoly ült ki arcára.

Még órákon át...miket beszélek én egészen reggelig beszélgettünk. Megbeszéltük,hogy pár nap múlva újra megyünk turnézni. Igen én is megyek aminek nagyon örülök. Amikor felhívtuk Pault,hogy nem lenne-e baj ha én is mennék,szinte sikitozott örömében,hogy megint velük tartok. Oh Istenem az a nagy mackó is nagyon hiányzott már.

Harry: Jó éjt hercegnőm.-majd nyomott egy puszit a homlokomra
Én: Jó éjt.-majd kezei szorosabban öleltek magához mint eddig valaha.
Harry: Szeretlek.-suttogta pár perc néma csönd után
Én: én is szeretlek-mondtam majd álomba merültem.