27.Fejezet

Sziasztok drágaságaim:)) Most csak annyit szeretnék mondani,hogy ezen kívül,már csak 2 rész lessz és vége a blognak:/ De most itt az új rész....szóval jó olvasást:))
Vanda



Reggel fúst szagra kelltem,borzasztóan zavarta az orromat. Egyből körbenéztem,de Harry nem volt sehol. Féltem,hogy vele van valami ezért gyorsaan lerohantam a nappaliba,de ott sem találtam. A konyhából jött a szag ezért oda siettem. Harry ott volt és épp egy poróltó segítségével oltotta el a lángogban álló tűzhelyet.
Én: Szent isten Harry jolvagy?-rohantam oda hozzá
Harry: Annyira sajnálom én csak megakartalak lepni de semmire sem vagyok jó. Még egy rohadt palacsintát sem tudok megsütni-fakadt ki magából
Én: Csss semmi baj.-szorosan magamhoz öleltem.-Mi a baj kicsim?.-néztem a szemébe
Harry: Semmire sem vagyok jó,megakartalak lepni,de nézd mi lett belőle.-mondta már sokkal nyugodtabban.
Én: Olyan buta vagy. Nagyon örülök neki,hogy reggelit akartál csinálni. És attól még,hogy ilyen kis ügyetlen vagy ugyanúgy imádlak.-néztem a szemébe és megcsókoltam.
Harry: Szeretlek.-suttogta miközben homlokát az enyémnek döntötte. Újra megcsókoltam,nem tudtam betelni vele. Hiányzott már a közelsége és a csókjai is. Hosszú szenvedélyes csók volt,újra elváltunk. De egyből megtaláltuk egymás ajkát újra és újra. Mind ketten arra gondoltunk. Harry belemarkolt a fenekembe ami még jobban beindított.Két lábam dere köré kulcsoltam ő meg felrakott a konyhapultra. Nyakamat kezdte el csókokkal belepni és haladt egyre lejebb. Mire feleszméltem egyikünkön sem volt már ruha. Harry kérdőn a szemembe nézett én meg nemes egyszerüséggel bólintottam...

Én: Szeretlek.-pusziltam meg pucér mellkasát.
Harry: Én is szeretlek hercegnőm.-puszilt bele hajamba
Én: Most,hogy meg volt a reggeli desszert..mit csinálunk ma?
Harry: Arra gondoltam,hogy elmegyünk korrizni.
Én: Szupeeer.-ordítottam el magamat.-A fiúk is jönnek?
Harry: szeretnéd?.-kérdezte angyali vigyorral az arcán
Én: Ühüm.-bólogattam
Harry: Olyan cuki vagy. Gyere ide.-majd magához húzott és megcsókolt.

Én: Ezt nem hiszem. Loui ha mégegyszer összekötöd a korcsolya cipőm esküszüm megverlek..-keltem ki magamból,de a végét elröhögtem
Loui: Jaj nagyon félek.-rázta meg a kezét. Egy gyilkos pillantást vetettem rá ő pedig elkezdett futni,mármint korizni..
Én: Úgyis utolérlek.-kiabáltam utána és már a háta mögött is voltam.
Loui: Azt várhatod.-amint kimondta a hátára ugrottam. Loui azzonnal elesett,vele együtt én és a fél kori terem. Tömegbalesetet okoztunk az esésünkkel. Mindenki szúros pillantásokat vetett ránk de mi csak röhögni tudtunk.
Niall: Lemaradtam valamiről?.-korizott oda hozzánk
Zayn: Ááá semmi érdekesről.-röhögte el magát
Niall: Igaz..a kajánál semmi sem érdekesebb

                                                                             ~*~
Én: Paul,Paul hol vagy? Paul!!.-ordibáltam a folyóson de semmi válasz. Egyszer csak két hatalmas kéz berántott egy terembe.-Atya isten. Te normális vagy? Majdnem összepisiltem magam.
Paul: Azt megnéztem volna-röhögött.-Na megyünk?
Én: Höhöhö. Menjünk.-mondtam majd elindultam a fiúk felé-Naszóval most kimegyünk Paullal kaját venni. Kinek mi kell?.-miután mindenki rendelt elindultunk a boltba.
Paul: Mizu van kislány?.-kérdezte majd oldalba lökött amitől majdnem pofára estem.
Én: Mit akarsz tudni?.-nevettem
Paul: Hogy álltok Harryvel?.-kérdezte komolyan
Én: Szeretem.-suttogtam.Nem tudom miért de egy könnycsepp folyt végig az arcomon egészen a betonig.
Paul: Nagyon szerelmes vagy.-mosolygott majd magához ölelt.
Én: Na...megjöttünk.-fogtam magam és beleültem a bevásárló kocsiba.
Paul: Te meg mi a fenét csinálsz?.-kérdezte nevetve
Én: Tudod utoljára 5 évesen csináltam ezt és most megint-pirultam el
Paul: Istenem,hogy egy normális ember sincs körülöttem.-szurosan néztem rá de elröhögte magát és én sem bírtam tartani magam.-Azt hiszem végeztünk...-nézett a tele pakolt kocsiba
Én: De én méééééég szeretnék enni dinnyét.-hisztiztem
Paul: Te megőrültél? Hol akarsz te a tél közepén dinnyét venni?
Én: Nem tudom de nagyon akarom. Most úgy kivánom.-néztem boci szemekkel Paulra
Paul: De akkor sem....oh az istenit veszünk dinnye levet-adta be a derekát. Tudtam,hogy nem bír nekem ellenállni.
Én: Szupi-tapsoltam mint egy kisgyerek.

Én: Paul nem látom a koncertet. A nyakdba veszel?.-vetettem be megint a boci szemeimet
Paul: Na gyere-majd a nyakába kapott.-Hallod te híztál?-nevetett
Én: Ja basszus ennyire látszik?.-kérdeztem. Az az igazság,hogy mostanság felszedtem pár kilót. Pontosabban 7-et. Tiszta kerek hasam van,de nem gondoltam,hogy ennyire észrevehető.
Paul: Ne aggódj,sztem jól áll.-mosolygott
Én: Hát kössz...és ha Harrynek nem fog tetszeni és elhagy?
Paul: Látom agyadra ment a sok dinnye lé.-röhögött

Mikor vége lett a koncertnek a fiúk öltözőjébe mentem.Még nem voltak ott gondolom fotózkodtak még párat. Kapva az alkalmon,hogy egyedül vagyok beálltam a tükör elé és a hasamat kezdtem el nézegetni.Elösször csak pólón keresztül,majd a nélkül is. Tényleg eléggé meglátszik,hogy felszedtem pár kilót. Csak azt nem értem,hogy hogy a fenében hisz alig eszem és ha eszem akkor sem egézségtelenül. Épp a hasamat nézegettem amikor nyitódott az ajtó. Harry lépett be rajta és egyből odajött hozzám.
Harry: Mit nézegetsz hercegnőm?.-kérdezte majd megpuszilta az arcom.
Én: Harry én híztam.-sütöttem le a szememet.
Harry: Észre sem vettem.-nevetett
Én: De biztos észre vetted akkora a hasam kint egy tehéné.-kezdtem el sírni
Harry: Dehogyis. Most miért sírsz?.-kérdezte kedvesen
Én: Mert félek,hogy nem fogok neked tetszeni,de igérem lefogyok.-
Harry: Olyan buta vagy,te még 100 kilósan is tetszenél. Amúgy meg meg ne lássam,hogy fogyózol.

                                                                             ~*~
Én: 3hónap után végre itthon.-mentem be a nappaliba
Harry: Otthon édes otthon.-mondta majd ledobta a csomagokat.
Én: Holnapra van valami program?.-kérdeztem és befészkeltem magam a kanapéra.
Harry: Holnap megyünk a stúdióba,de utána az egész hét szabad.

Reggel mikor felkeltem Harry,már nem volt itthon aminek örültem. Csak azért örültem,mert mostanában nem érzem jól magam reggelente és felszedtem vagy 15 kilót. Volt egy sejtésem,hogy mi történik,de nem akartam úgy kideríteni,hogy Harry is itthon van.

https://www.youtube.com/watch?v=XF2AlO8cKbE
A mosdóban ülök egy terhességi tesztet szorongatva,ami azt jelzi,hogy megint terhes vagyok. Rettentően boldog vagyok,de félek is.. Mivan ha megint elvetélek? Azt már eggyikőnk sem bírná ki. Tényleg Harrynek is el kell mondanom. De most nem várhatok bemegyek a stúdióba és elmondok neki mindent.

*Harry szemszög*
Épp az új számunkat vettük fel,mikor megjelent Amanda.Elég idegesnek tünt,féltem,hogy valami baj van.
Amanda: Harry beszélnünk kell.-mondta idegesen
Én: Mondjad hercegnőm
Amanda: 4 szem közt.-fogtam és bevezettem a felvevő szobába
Én: Most már mondhatod.-mosolyogtam rá biztatóan
Amanda:Harry én azt hiszem,hogy..-itt elcsuklott a hangja-terhes vagyok.-suttogta tovább.Hogy mi? Ezt nem hiszem el.Ekkora örömöt még soha nem éreztem,bár kicsit féltem is. Fogtam felemeltem Amandát és megcsókoltam.
Én: Annyira örülök.-egy könnycsepp folyt végig arcán mire hatására nekem is.-Szeretlek.-suttodtam,majd megint megcsókoltam.
Amanda: Én is szeretlek-suttogta
/Zene kikapcs/

Egyszerre rohant be a 4 fiú és ölelt magához. Mindent hallotak ugyanis bekapcsolták a mikrofont. Ugyanúgy örültek ahogyan mi. Rettentően boldog voltam. Alig tudtam felfogni,hogy gyerekem lessz.
Loui: Annyira várom már,hogy megszülessen és Louinak nevezzétek el.
Niall: Mi? Nem Loui lessz a neve hanem..
Zayn: Hanem Ziall-fejezte be Niall mondatát. Niall nem mondott semmit csak megölelte Zaynt.
Niall: Szeretlek Zayn-mondta teljes komolysággal
Zayn: Én is szeretlek Niall.-mondta,majd megint megölelte
Amanda: Na jó hagyjuk ezt a név választási témát.
Én: Szerintem is.-mondtam nevetve.-Hercegnőm megvársz? Mindjárt végzünk és akkor majd haza megyünk együtt.
Amanda: Persze.-mondta majd helyet foglalt a kanapén. Adtam neki egy csókot majd visszamentünk folytatni a dalt...