2/11 fejezet.


Sziasztok megint:) Meghoztam az új részt ami remélem tetszeni fog nektek:)Nem sokára beindul a történet amit már nagyon várok:$ De addig is még ezzel kell beérnetek,jó olvasást:))


Bár én akartam szakítani George-al és rettentő kedves volt még így is hihetetlenül zaklatott vagyok.Őszintén?Fáj az amit tettem azzal a szegény fiúval és már abban sem vagyok biztos,hogy jó döntés volt.De nem akarhatom magamhoz láncolni úgy,hogy nem is szeretem.Csak őt védtem,jól cselekedtem.Ezzel próbálom nyugtatni magam több-kevesebb sikerrel.
-Mi a fasz?-ordítottam fel amikor egész jobb oldalam saras lett,Egy hülye autó,ezt nem hiszem el,lehetnék még ennél is szerencsétlenebb?Dühöngve folytattam az utat haza fele és reméltem,hogy már semmi nem fog velem történni.Persze,hogy nem így lett,nem is én lennék.Térdemet vizsgálva éltem fel.Nadrágom elszakadt,térdemből és tenyeremből csúnyán ömlik a vér.Kell nekem sietni és nem észrevenni a kitüremkedő fa gyökereket.Ez a mai nap igazán ki tett magáért.Hatalmas csomóval a torkomban fordulok be az utcánkba,a sírás folytogat amit alig birok vissza tartani de mégsem tudom kiadni.Beragadt és ezzel megőrjít.Az ajtó elé érve nyúlok zsebembe a kulcsomért ami nincs ott.Idegesen kezdem el megnézni az összes létező helyen de semmi.Elhagytam ezt is.Most tört el minden,a sírás ami eddig nem akart jönni és zokogásba fordult át.Lerogyva próbálom megérteni mi rosszat tettem ami miatt ezt érdemlem.Erőtlenül nyomom meg a csengőt és zokogok tovább.Az ajtó lassan nyílik és én még mindig csak ülök és zokogok.
-Hope,istenem Hope.Mi a fene történt?-kérdezi kétségbeesetten Loui és egyből a karjaiba von.Nem tudok megszólalni egyszerűen nem jönnek a szavak.Próbálok megszólalni de csakis a zokogás ad hangot magának.-Hope,cssss-ringat az ölében és közben a hátamat simogatja.Lassan fel áll és a kezébe véve,visz fel az emeletre.Lerak az ágyamra és szorgosan betakargat és befekszik mellém.
-Én,én-dadogom és még mindig nem tudok megszólalni a sírás miatt
-Hé,Hope mi a baj?-simít végig arcomon.
-Ez életem legrosszabb napja-mondom szagatottan
-Mi történt?-kérdezi kedvesen
-Szakítottam Georgeal és utána le sarazott egy hülye kocsi,majd elestem és kurvára fáj a térdem a tenyerem.-sírtam még mindig
-Szent isten Hope ugye jól vagy?-kérdezte és megvizsgálta a tenyerem és a térdem.-Hozok kötszert-rázta meg a fejét és sietve a fürdőbe ment.
-Ez csíp-szisszentem fel mikor Loui a térdemet tisztogatta.
-Tudom de muszáj-nézett rám-Miért szakítottál Georgeal?Olyan boldognak tüntetek-hangja szomorkásra váltott
-Azok voltunk-suttogtam és magam elé merengtem.Hirtelen eszembe jutott az este amikor azt a rengeteg lufit eleresztette,amit a parkban csinált.Szemem újra fátyolos lett,de most az örömtől.Egyértelmüen nekem is George az első szerelmem még akkor is ha nem szerettem teljes szívemből.
-Akkor miért kicsilány?-törölt le egy könycseppet
-Neki akartam jót-mondtam elhaló hangon-Nem szerettem szívemből,jobbat érdemel.Még így is olyan kedves volt-kezdtem bele a mesélésbe-Amikor elmondtam neki ő vígasztalt engem.Azt mondta neki ez volt élete legszebb része és,hogy én leszek mindigis az első szerelme.Megkért,hogy maradjunk barátok-amint befejeztem azon kaptam magam,hogy megint sírok.
-Hope,jót cselekedtél-ült mellém Loui és a mellkasához húzott.
-Akkor is rossz-suttogtam bele mellkasába
-Tudom de jobb így,hidd el-puszilta meg fejem búbját.-Most viszont mosakodj meg és feküdj le-fordított magához.
-Ne mond el a többieknek-kértem meg
-Igérem-mosolygott és elhagyta a szobámat.

Most vagy soha Hope!Nagy levegőt véve kopogtam be Zayn szobájába aki szinte azonnal kinyitotta az ajtót.
-Hope-mintha meglepődött volna.A szobába mutattam jelezve,hogy beakarok menni.-Öhm..persze gyere-rázta meg fejét.
-Köszönöm-mondtam halkan és becsuktam magam után az ajtót
-Egy kicsit,nem is tudom alul öltözött vagy-mondta és végig nézett rajtam
-Mindig így alszom,tudod-rántottam meg a vállam.Hangom még mindig semleges-Beszélni szeretnék veled.
-Persz,gyere ülj le-mutatott maga mellé az ágyra
-Inkább állok-emeltem fel a kezem-Szakítottam Georgeal-mondtam ki nyugodtan de a torkomban éreztem az a bizonyos csomót.Zayn szeme elkerekedett és kis örömöt véltem felfedezni benne.Fel állt és elém sétált,közelssége miatt hátráltam egy lépést így teljesen neki mentem az ajtónak.
-Miattam?-suttogta és szeme csillogott az izgalomtól
-Ezt akartam tisztázni.Azért szakítottam vele,mert jobbat érdemel és nem miattad.Kérlek felejtsük el a  történteket és tegyünk úgy mintha meg sem történt volna-mondtam gépiesen.Zayn szeme szomorú lett és lehajtotta fejét.Hirtelen két kezét fejem mellé tette és teljesen hozzám simult.
-Hogy mondhatod,hogy felejtsük el?-suttogta ajkamba,szája surolta az enyémet.-Szerelmet valottam neked te pedig azt kéred,hogy felejtsük el?-felnevetett,ovatósan végig simított arcomon mire behunytam szemeimet.-Tudom,hogy érzel Hope-suttogta és egyik keze a hajamba csúszott,másik pedig combomat cirógatta.
-Zayn,kérlek-próbáltam valami értelmeset mondani ami ebben a helyzetben nem ment.Szemeimet lehunytam mikor megpuszilta homlokomat.Ezt az orrom követte,majd apró puszikat hagyott államtól szám sarkáig.Lélegzet vissza folytva vártam a következő lépést,szemeimet kinyitottam és láttam,hogy  az ő szemei is most nyílnak ki.Szája lassan érintette felső,majd alsó ajkamat,kicsit előre hajoltam,hogy megcsókoljon.Most mindennél jobban vágytam rá de ő lehajtotta fejét és hátrébb lépett.
-Most menj el,Hope-suttogta
-Zayn..-próbáltam valamit mondani de félbeszakított
-Kérlek,menj-suttogta és kitárta előttem az ajtót.
Extázisban hagytam el Zayn szobáját és azt sem tudtam mi legyen.Az agyam mintha kikapcsolt volna,nem gondoltam semmire csak a mai napra.Mi van velem? Minden a feje tetejére áll körülöttem és erről csak én tehetek.Mindennek én lennék az okozója? Tényleg minden miattam romlik el? "Persze,hogy te tehetsz mindenről.Szakítottál egy kedves fiúval aki szeretett és egy másik fiút is megbántottál aki ugyan úgy szerete."Súgta egy belső hang,de ez nem igaz!George-nak csak jót akartam.Mivan ha ezzel csak rosszabat tettem? Tényleg igaza van a belső hangomnak.És Zayn? Ő nem szeret.Ez csak egy fel lángolás.Most mi a fenét tegyek?Legszívesebben magamba fordulva sírnék de ez a mai nap annyira kikészített,hogy képtelen vagyok még csak az önsajnálatra is.

-Bejöhetek-suttogtam
-Te bármikor kicsem-mosolygott apa és kinyitotta az ajtót.Szorosan magamhoz öleltem és összeszorított szemekkel folytottam vissza a sírást.-Hé kincsim-ssimogatta a hátamat-Mi a baj?-hatalmasat sóhajtottam és rá néztem
-Ma szakítottam Georgal-hajtottam le fejemet.
-Mi?-hangja teljesen megváltozozz.-Gyere-megfogta kezemet és befeküdtünk az ágyba.Szorosan magához ölelt és a hátamat simogatta.Nem kérdezősködött,hisz ismer.
-Tegnap elgondolkoztam azon amit mondtál-szólaltam meg egy kis csönd után-Sosem éreztem azt amit te anyánál.Én csak neki akartam jót,megvédeni őt magamtól.Jobbat érdemel,egy olyan lányt aki teljes szívéből szereti-hangom elcsuklott és újra elő jöttek a könnyek.
-Jaj,kincsem-puszilt bele hajamba.Nem mondott mást és nem is voolt rá szükségem.Pontosan tudtam mire gondol.
-"Szunnyadj kisbaba,őrizd halk szoba,zsongó éjszaka csillag fény.Hold jár egy maga rád hull fátyola álmodj kisbaba,tündérkém.Nagy a menny ablaka,süt a Hold éjszaka letekint egy maga,aludjál kisbaba..."-apa halkan dúdolt és én lassan álomba sírtam magam.

Drága egyetlen Harry!Boldog 19.születésnapot:) Olyan hihetetlen,szemünk előtt lett éretlen kisfiúból "férfi":")