2/14 fejezet

Csak annyit tudok mondani,hogy imádlak titeket.I.M.Á.D.L.A.K titeket. +3 feliratkozó is lett egy hét alatt ami wáooo.Le vagyok nyűgözve,nagyon boldog lennék ha a kövi részig össze jönne még pár.Persze nem akarlak titeket itt nyüstölni csak egyszerűen olyan boldoggá tesz:) De most hagyjuk az én boldogságom és foglalkozzunk a tietekkel.Itt van az új rész amihez kellemes olvasást:)



Reggel mikor felkelltem az ágy üres volt mellettem.Arcom Zayn felére fektettem és mélyen beszippantottam illatát.Arcomra hatalmas mosoly ült ki a gondolatra,hogy tagnap mi történt itt.A tegnapi nap egy életre megfogja változtatni az életemet,érzem.
Mikor vissza tértem a valóságba a papucsomba belebújva mentem ki a konyhába ahol még senki sem volt.Gondoltam,hogy még alszanak a tegnapiak után,Zayn pedig ki tudja hol van.Türcsimet felfogva indultam el a fürdőbe,hogy egy frissitő zuhanyt vegyek.Az ajtó kitárásával hatalmas gőz szökött ki a folyósóra.Mikor láthatóvá vált a helyiség Zaynt pillantottam meg habos hajjal,csukott szemmel.Halkan kulcsra zártam az ajtót és gyorsan levetkőztem.Óvatosan átkaroltam hátulról és egy apró puszit nyomtam lapockájára.Kicsit meg ugrott de egyből megtörölte szemét,hogy láthasson.
-A frászt hozod rám-lehelt szüzies csókot ajkaimra
-Pont ez volt a célom-mosolyogtam csukott szemmel
-Mi van ha benyitnak Hope?-rázta a fejét
-Nyugi kulcsra zártam-mosolyogtam rá és hozzá bújtam.
-Fordulj meg-suttogta-megfürdetlek-nyomott puszit fülem mögé.

-Jó reggelt-pusziltam meg apa feje búbját
-Neked is kicsim-hangja másnapos volt
-Fáj a fejetek?!-kuncogtam azon ahogyan szenved mind a három fiú
-Hope halkabban legyen már jó kedved.-suttogott Loui-Beszakad a fejem-tette hozzá
-Kelett nektek tajt részegre inni magatokat.-néztem rá csúnyán
-Megérte-mondta Niall
-Miért is?-fordultam felé
-Tudod..mindig jó részegnek lenni,csak utána nem-rántotta meg vállát és egy fél oldalas mosolyt villantott
-Jó mind egy-forgattam meg szemeimet.-Van 3 órátok,hogy kijózanodjatok,mert utána megyünk az Eiffel toronyhoz-mosolyogtam 
-Sziasztok-jött be Zayn a konyhába és egy puszit nyomott fejem búbjára mire ledermedtem.Ezt nem szabadna csinálni.ő is rájött mivel mindenkivel megtette ezt a műveletet.
-Miért kaptunk ilyen cuki kis puszit-kuncogott Niall
-Ez amolyan józanodj ki puszi-rántotta meg vállát
-Ohh Zayni baba-csipkedte meg Loui az arcát,mire kénytelen voltam felnevetni.
-Zayni baba-kuncogtam-Na jólvan én most megyek DE 3 óra múlva mindenki készen álljon az ajtóban-hangsúlyoztam ki a "de" szócskát komolyan.

***

-Olyan gyönyörű itt-suttogtam miközben Zayn átkarolt hátulról
-Tényleg nagyon szép-hangja egész halk volt.-Hope biztos ezt akarod?-kérdezte kis szünet után
-Mire gondolsz?-fordultam meg karjában,hogy szembe legyek vele
-Biztos velem akarsz lenni?Mármint igazad volt sokkal fiatalabb vagy előtted az egész élet.Még sokat kéne pasiznod és sokkal fiatalabb fiú..-nem hagytam,hogy befejezze.Kezem tarkójára csúsztattam  s ajkaim vadul tapadtak övéire.Meleg nyelve a számban lüktetett.
Kicsit lihegve váltunk el egymástól,homlokomat neki döntöttem és mélyen a szemébe néztem.
-Még soha semmiben nem voltam ennyire biztos-suttogtam.Szavaim hallatán lehunyta szemeit,mintha feldolgozná azt amit mondok.
-Szeretlek Hope-suttogta és lehunyt szeméből egy könnycsepp csordult ki.Apró csokokat hagytam arcán egészen a szájáig.
-Én is szeretlek Zayn,hidd el-suttogtam ajkaiba

***

-Apa jól vagy?-rohantam be hozzá a fürdőbe
-Persze kicsim-olyan fehér volt mint a fal.Soha nem láttam még ilyen sápattnak.Amióta csak haza jöttünk azóta gubbaszt itt.
-Most már tényleg elkéne menned orvoshoz-Ez nem az első az elmúlt időben-simogattam meg a hátát
-Ugyan már-legyintett-Biztos csak a tegnapi pia-nevetett fájdalmasan
-Majdnem elájultál-emeltem fel a hangomat.Apa ilyedten nézett rám,amibe majd bele szakadt a szívem-Sajnálom apa én csak féltelek-suttogtam könnyeimmel küszködve
-Kicsim,nem kell aggódnod nincs semmi baj-ölelt magához.
-Igérd meg ha következőnek beteg leszel elmész orvoshoz-szorítottam az ölelésen
-Igérem-puszilt bele hajamba
-Gyere menjünk aludni-fogtam meg a kezét
-Velem alszol?-csillant fel a szeme
-Persze hisz megigértem meg amúgy is-rántottam meg a vállamat
-Tudod,hogy te vagy a mindenem-mosolygott apa és az ölelésébe vont
-Tudod apa,hogy te vagy a mindenem-ismételtem meg

"Kicsiny kis madár repült szeretett apjával,szellték a végtelen eget.Minden napos elfoglaltságuk volt ez,neki és apjának.Csodálni közben a a földi jólétet,különbnél-különb helyeket,tájakat.A kis madárnak mégsem ez jelentette a megnyugvást hanem,hogy maga melett tudta szeretett apját.Minden nap hálát adott az égnek,hogy van neki apukája aki szereti és megbecsüli.Egy nap aztán az apa így szólt kis madárkájának:
-Kicsiny kis madárkám apának,most el kell mennie,de ne feledd mindig veled leszek.Mikor egyedül szeled az eget gondolj arra,hogy veled vagyok.Gondolj arra,hogy én mindig vigyázok rád.
-Ezt,hogy érted édes apukám?-kis madár nem értette miért mondja ezt neki édes apja.
-Gondolj erre úgy mint egy kihívásra.Apa most elmegy egy külön útra majd ha eljön az ideje útjaink újra egybeforrnak-felelte az apa,majd szárnyát csapkodva távozott egy szebb helyre.A kis madár csak nézte ahogyan édes apja elhagyja őt és berepül az éltető fénybe.Attól a pillanattól kezdve csak azt várta,hogy útjaik újra egybe forrjanak"

Lihegve ülltem fel az ágyban.Álmodtam valamit amire már nem emlékszem de mintha jelentése lenne.Magam mellé pillantottam ahol apa békésen aludt.A Hold fénye megvilágította a két madarat mellkasán.A két madarat ami minket szimbolizál,mindig azt mondta,hogy ha rá néz én és anya jutunk eszébe.