2/10.Fejezet

Sziasztoooook!Meghoztam az új részt ami most talán kicsit uncsi lett de elég fontos.Most még nem fogjátok tudni miért de ez majd később jelentős rész lesz.Remélem azért tetszeni fog.jó olvasást:)


A tegnapi csók után nem beszéltem Zaynnel.Próbálom messze erkerülni ami elég nehéz ugyanis mindig a nyakamban liheg.
-Jó reggelt-álltam meg a konyha ajtóban
-Szia Hope-köszönt de én mit sem törődve vele mentem beljebb
-Apa?-fordultam Loui felé
-Harry elég rosszul van-hajtotta le a fejét-A szobájában van.Szó nélkül ott hagytam őket és az emeletre siettem.
-Szia apa-suttogtam és bedugtam a fejemet a résnyire nyitott ajtón.
-Szia kincsem-arcán egy halovány mosoly jelent meg.Papucsomat lerugdostam és bemásztam mellé az ágyba.Karjait a derekamra rakta és közel húzott magához.Mellkasa a hátaamnak simult miközben a védelmező karjaiban tartott.
-Apa jól vagy?-pusziltam meg kezét
-Persze ez csak egy kis vírus-éreztem ahogyan elmosolyodik.
-Kérsz valamit?-kérdeztem
-Csak egyet-suttogta
-Mi lenne az?-kiváncsiskodtam
-Maradj itt velem,mint régen-felkacagott és megcsikizte az oldalamat
-Apa nem,kérlek-nevettem-Igérem itt maradok csak hagyd abba-nevettem tovább
-Ebben az esetben egye-fene-ezzel abba hagyta a kínzásomat.
-Énekelsz nekem?-suttogtam
-"Szunnyadj kisbaba őrizd halk szoba,zsongó éjszaka csillag fény.Hol jár egy maga rád hull fátyola álmodj kisbaba.tündérkém.Nagy a menny ablaka süt a hold éjszaka letekint egy maga aludjál kis baba.."-miközben apa a régi altatómat énekelte az álmok világa lassan magába szippantott.Vad virágokról,buja állatokról álmodtam.Mély csend uralkodott egy darabig.A halk morajt megzavarta egy hang,mire muszáj voltam kinyitni szemeimet.Magam mögé pillantottam Őt viszont sehol sem láttam. A szobába fény szűrödött be ami a fürdőből jött.Felültem az ágyban,mikor a hangokat újra halottam.Lassan felálltam és a fény irányába indultam. Apa volt bent.A mosdó felett ült és adta ki magából a dolgokat.A kád szélére ültem és megsimogattam a hátát. Halványan elmosolyodott,majd fel állt és kimosta a száját. Felém fordult és az ölébe vett.
-Sajnálom kicsim,hogy felkeltettelek-adott puszit homlokomra
-Semmi baj apa,de ugye jól vagy?-szorítottam az ölelésen
-Jobban leszek-próbált megnyugtatni.Le rakott az ágyra és mellém feküst.Most szemben voltam vele,arcomat a mellkasába temettem és beszívtam finom illatát.
-Szeretlek apa-suttogtam mellkasába
-Én is téged kincsem,én is téged-puszilt bele hajamba-Szereted Georgot?-kérdezte kis csend után
-Azt hiszem igen-válaszoltam
-Rendes fiú-éreztem,hogy mosolyog miközben beszél
-Igen,nagyon-mosolyogtam én is
-Kicsim,mindig azzal legyél akit szeretsz.Sose valaki olyannal akit nem.-simított végig hátamon
-Rendben apu-suttogtam.Apa mondtata elgondlokoztatott.Vajon én azzal az emberrel vagyok együtt akit szeretek?Persze szeretem Georgot de nem vagyok biztos benne,hogy szerelemből-e.Hogyha erre gondolok mindig eszembe jut Zayn.Vajon őt szeretem? Máshogy érzem magam mind kettejük társaságában. Georgeal olyan nyugodt és meghitt minden. Viszont amikor Zaynnel vagyok a szívem ezerrel ver és a fellegekben érzem magam.Tegnap mikor azt mondta,hogy szeret valami leírhatatlan érzés futott át rajtam.De még ha én is szeretném őt se működne,hisz felesége van.
-Apa honnan tudod,hogy igazán szeretsz valakit?-suttogtam és közben arcára néztem
-Azt érzed.Ha vele vagy úgy érzed mintha egy másik világban lennél-ezzel megerősítette gondolataimat.
-Te is így éreztél anyánál?-kérdeztem tőle
-Igen-suttogta és közben egy mosoly jelent meg arcán-Mindig úgy éreztem-szorított magához. 

Ma délután rengeteget gondolkoztam és rájöttem egy nagyon fontos dologra.
-Elmentem,majd jövök-kiabáltam be a nappaliba.-este Georgeal találkozok,mert mondanom kell neki valamit.

-Szia-adtam csókot neki
-Szia-ölelt magához.-Mit kérsz?-mosolygott
-Csak egy capuccinot-adtam egyszerű választ-Keresek helyet-mosolyogtam rá majd ott hagytam.A szívem a torkomban dobogott.Egy szemét ládának érzem magam de muszáj vagyok ezt tennem.
-Mit szerettél volna?-ült le velem szembe és kezét az enyámbe csúsztatta
-George valami nagyon fontosról szeretnék besszélni-hajtottam le a fejemet
-Mondjad csak-szorította meg kezemet
-George én sajnálom de ez így nem megy tovább-amint kimondtam egy könycsepp gördült le az arcomon
-Mi a baj Hope?-tekintete aggodalommal volt tele
-Szakítani szeretnék-mondtam ki gyorsan és szemeimet össze szorítottam
-Miért?-csak ennyit kérdezett és a kezemet még mindig nem engedte el
-Mert te jobbat érdemelsz,egy olyan lányt aki szerelemből szeret-könnyeim egyre csak szaporodtam.Fájt véget vetni ennek a kapcsolatnak,nagyon megkedveltem de sajnos nem szerettem soha úgy.
-Semmi baj Hope-hangja még mindig kedves volt.Mellém ült és a karjaiba vont.
-Miért vagy velem ilyen kedves?Egy szemét alak vagyok-felnéztem az arcára
-Hope arról nem te tehetsz,hogy a szíved mást szeret-törölte le könnyeimet.-Nekem így is ez volt életem legszebb része-simított végig arcomon és apró puszit nyomott rá-Így is köszönettel tartozom.
-Te vagy a világ legrendesebb fiúja ezt soha ne feledd-öleltem magamhoz-Én köszönök mindent-suttogtam fülébe.
-Hope ne feledd rám még most is számíthatsz,nem szeretnélem elveszíteni,maradjunk barátok-mosolygott rám és közben segített felvenni a kabátomat.
-Köszönöm George-suttogtam-Remélem megtalálod az igazit és még minden féle képpen beszélünk.-szorosan magamhoz öleltem
-Mindig is te leszel az első szerelmem-suttogta fülembe.
-Köszönöm-suttogtam én is a fülébe,majd puszit nyomtam arcára és elmentem.