2/8.fejezet


Sziasztok mindenki!Van egy rossz hírem:// Ugyebár én most vagyok 9-es és az edzések mellett nem nagyon volt időm tanulni ami azt eredményezte,hogy most félévkor 3(!)tantárgyból is meg fogok bukni.Apukám még nem tudja de amint tudomást szerez róla biztos el fogja venni a gépemet.Abban is biztos vagyok,hogy amíg nem javítok nem fogja vissza adni,szóval nagyon sajnálom de egy darabig biztos nem lesz új rész:/
Kérlek bocsássátok meg nekem én sem így terveztem:/ Ez a rész kicsit rövid lett de szerintem annál tartalmasabb.Csak pénteken kapom meg a bizit ezért lehet,hogy még addig fel tudok rakni egy részt de ha mégsem SAJNÁLOM:/
Ui.:BOLDOG SZÜLINAPOOOT Zayn baba♥



Kisírt,feldagadt szemekkel baktattam le a konyhába és reménykedtem benne,hogy senki nincs még fent.Hatalmas szerencsémre egyedül voltam,gyorsan össze dobtam magamnak egy szenyát és sietősen a szobámba mentem.Nem volt kedvem ma senkivel sem beszélni és találkozni,csak egyedül akartam lenni és azon agyalni mit tettem.Kicsit igazságtalannak tartom Zaynt,hogy nem mondja el mi a baja velem.Egyik napról a másikra lett velem ellenszenves ami nagyon zavar.

"Ma gyere 5-re a park legnagyobb szökőkútjához."

Olvastam az imént kapott SMS-t ami George-tól jött.Hirtelenjében még azt is elfelejtettem,hogy nekem van egy barátom akit szeretek és viszont szeret. Hamarabb jött haza mint mondta aminek most nagyon örülök.Nincs senki másra szükségem csakis rá.

[...]
Zene hozzá/KÖTELEZŐ/
Kabátom cipzárját felhúzva sétáltam tovább a kivilágított utcákon.A hold és a fények tökéletes összhangot alkottak a természettel.Eső cseppek ragyoktak mindenhol a nem rég elállt vihar miatt.A fák megtépve fújták a levegőt ezzel hideget varázsolva.Mikor elértem a legnagyobb szökőkutat szám tátva maradt.Mindenhol apró gyertyák és rózsaszírmok voltak.Egy idős bácsi egy szál rózsát tartva kezében indult meg felém.Átadta a vörös virágot egy borítékkal ellátva.Lassan bontottam fel és kezdtem olvasni.

"Nem tudom hogyan jutottam ide,tudtam,hogy nem lesz egyszerű.De a benned lévő hitem annyira tiszta volt.Nem számított hányszor kerültem padlóra,te tudtad,hogy egy nap magasan fogok ragyogni.Csak nézz rám most,mert minden indul valamiből.De a valami nem lesz semmivé sem.Semmivé ha te nem lennél"

Szememben a könnyek megállíthatatlan sebességel törtek elő. Szívem vad vágtában zakatolt,lélegzetem akadozott.A levél kiesett a kezemből és fejemet forgatva kerestem a fiút aki a mindent jelenti.Szemem megakadt rajta amint a kis fahídon áll,kezében rengetek szív alakú lufival.Amint látta,hogy kiszúrtam kezét szét tárva várta,hogy menjek oda hozzá.Gondolkodás nélkül indultam meg felé és amikor oda értem nyakába ugrottam.Lassan ereszkedtem le róla,tarkóját elkapva csókoltam meg puha ajkait.Kezei derekam köré csavarodtak és úgy tartottak.Mikor elváltam tőle mélyen a szemébe néztem és újra könnyek gyűltek szemembe.Nem kellettek szavak,tudtuk mire gondol a másik.Arcomat végig simítva lehelt újabb és újabb csókokat számra.
-Szeretlek Hope-suttogta és homlokát enyémnek döntötte
-Én is szeretlek George-hunytam le szemeimet egy pillanatra,hogy újra felidézzem az elmúlt pár percben történteket.Mosolyogva nyitottam ki szemeimet és a kezében lévő rengetek lufira néztem.
-Még ennyi szívecske lufi is kevés arra,hogy megmutassan mennyire szeretlek-mondta és elengedte őket.Hozzá bújva néztem ahogyan a több száv gömb egyre feljebb és feljebb merészkedik.Arcomat nyakába fúrva lélegeztem be jellegzetes férfias illatát.Ujjainkat összekulcsolva indultunk meg a parkban,csak sétáltunk és élveztük egymás társaságát.
-Menjünk haza-fogtam közre arcát újabb csókot adva neki.
-Menjünk-mosolygott és újra útnak indultunk.
/Zenét kikapcsálhatjátok/

-Megjöttünk-kiáltottam el magam.
-A nappaliban vagyunk-jött a válasz,George kezét még mindig szorítva indultunk el az említett helyiségbe
-Apa nem baj ha ma George itt alszik?-néztem rá de tudtam a választ
-Dehogy baj-mosolygott rám,majd Georgra akivel közben kezet fogott.
-Iszom,addig maradj itt-leheltem csókot ajkaira és leültettem a kanapéra.Gyórsan előhalásztam egy poharat és a hűtőhöz sétáltam ahol nem találtam a kedvenc italomat.
-Ezt keresed?-kérdezte egy hang mögülem mire ugrottam egyet
-Zayn a frászt hozod rám-kaptam kezem a szívem elé-Igen azt-vettem ki kezéből
-Figyelj Hope-ragadta meg derekam és húzott közelebb magához-Nem akarom,hogy vele légy-mutatott a nappali felé.Kezeit lerázva magamról löktem arébb.
-Mégis miért?-kérdeztem dühösen-Tegnap még azt akartad,hogy hagyjuk egymást,most meg,hogy hagyjam a fiút akit szeretek?-ordítittam vele
-Hope,kérlek halkabban-tette kezét szája elé-Én csak,csak-dadogott
-Csak?Értem én,hogy nem akarsz velem kommunikálni,bár nem tudom miért,de akkor legalább azt ne akard eldönteni,hogy mit kezdjek az életemmel-mérgesen löktem arébb és siettem a nappaliba ahol mindenki néma csönben nézett a konyha felé.
-Gyere George-fogtam meg kezét mosolyogva és az emeletre siettünk.