2/2.fejezet

Sziasztook itt az új rész,remélem tetszik:)) Jó olvasást;)



"-Lányok gyertek a nappaliba van itt valami ami a tied Hope-halottam meg apu hangját.Össze néztünk Danielle nénivel és a nappaliba siettünk."
-Ez a tied-nyújtott át apu egy borítékot. Ismét összenéztünk Danielle nénivel és szélsebesen bontottam fel a kis papírt. Amikor meg láttam a benne rejlő ajándékot rögtön elsírtam magam. Nem akartam elhinni,hogy ez az enyém.
-Ez az enyém?-szipogtam
-Igen kicsim,megérdemled-mosolygott rám apu. Egy hirtelen mozdulattal a nyakába ugrottam és elkezdtem puszilgatni.
-Köszönöm-suttogtam fülébe
-Szeretlek kincsem-nézett apa a szemembe
-Én is nagyon,tudod-suttogtam még mindig mert több hang nem jött volna ki a torkomon.
-De nem egyedül mész-nézett rám
-Gondoltam,hogy te is jössz-mosolyogtam rá és puszit nyomtam arcára.
-Nem én megyek-kikerekedtek szemeim-Hanem Danielle nénivel mész-nézett mind kettőnkre. Hatalmas sikitozásban törtünk ki mind ketten és ugráltunk össze-vissza.
-Istenem Harry köszönöm-ölelgette meg Danielle néni is apát
-Te is megérdemled-mosolygott rá-Köszönöm,hogy mindig ott voltál-Danielle néni csak bólintott egyet.
-Uram ég-ejtettem ki kezemből a két repülő jegyet.
-Mi a baj?-kérdezte Danielle néni
-Irány pakolni,holnap hajnal 4-kor indul a gépünk.-amint ezt kimondtam futásnak eredtünk és pakolni kezdtünk. Mármint Danielle néni és Liam bácsi haza mentek,hogy össze pakoljanak. Azt beszéltük meg,hogy amint végeztek vissza jönnek és mind ketten itt alszanak. 
Épp a szobámban pakoltam a fehérneműket mikor egy kéz érintette meg a vállamat. Hatalmasat rezzentem és egyből hátra fordultam. Két csoki barna szempárral találkoztam.
-Nagyon tetszik az a bugyi,egyszer megnézném rajtad is-simitott végig kezemen.
-Zayn, ezt már meg beszéltük. Az a csók multkor csak véletlen volt.-sóhajtottam fel. Ami azt illeti van egy hatalmas foltom,hibám. Zayn bácsi,bár őt nem hívom így,na szóval Zaynnel nagyon közeli a viszonyunk. Már túl közeli,sajnos nem egyszer csattant már el köztünk csók. Nem értem magamat és őt sem,hisz neki ott van Perry néni én meg,én meg mégis csak 16 éves vagyok. Zaynről láttam képeket és egy cseppet sem változott,pont ugyan olyan fiatalos,mint 16 éve,talán ezért tetszik egy kicsit. Persze a mi kis "viszonyunkról" nem tud senki de én nem is akarom,hogy tudjon. Sőt,már nem is akarok a részese lenni.
-Nem egy volt és ne mond,hogy nem akarod.-elkezdett közeledni-Szólj ha megálljak és megállok.-vészesen közeledni kezdett és én nem állítottam le. Ajkai lassan enyémre tapattak és vad táncot jártak,rettentően jól csókol és ezt ő is tudja. Megnyalta számat a bejutásért de én eltoltam magamtól.
-Nem szabad-suttogtam lehajtott fejjel.Államnál fogva maga felé fordította a fejem és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek Hope-lehelt puszit számra
-Nem szabad-mondtam neki-Légyszíves menj el,szeretnék pakolni.-megint lehajtottam fejem és vártam,hogy elhagyja a szobámat. Távolodó alakját néztem és közben hatalmasat sóhajtottam.-Hope,hogy lehetsz ekkora barom?-kérdeztem magamtól,de sajnos nem tudtam a helyes választ.


-Apa kérlek nagyon vigyázz magadra-folytak le könnyeim
-Kicsim ezt nekem kéne mondani-nevetett,majd magához ölelt. Még sorba mentem mindenkin és mindenkit jól meg ölelgettem.
-Szia Niall bácsi. Igérem hozok neked valami finomat-néztem rá mosolyogva
-Imádlak.-ölelt meg-Érezd jól magad és vizsázzatok egymásra azzal a vén csajjal-mutatott Danielle nénire,én csak felnevettem.
-Szia Liam bácsi-öleltem magamhoz
-Szia prücsök,vigyázzatok magatokra-mondta és össze borzolta a hajam mire én csúnyán néztem rá.
-Szia Loui bácsi-öleltem magamhoz.
-Jaj Hope úgy féltelek-kezdett el sírni én meg csak bámultam.
-Loui bácsi te sírsz?-kérdeztem két oktávval feljebb
-Dehogy is férfi vagyok csak,csak egy légy szállt a szememre-kezdte el dörzsölni. Még egyszer magamhoz öleltem és megpusziltam.
-Szia Zayn-suttogtam és egy györs ölelést akartam ejteni de ő szorosan tartott.
-Hope kérlek vigyázz magadra-suttogta,majd ésszrevétlenül megpuszilta a nyakamat. Ezzel csak még jobban fájdalmat okoz nekem. Elváltunk egymástól,majd Danielle nénivel elkezdtük a besszállást. Vissza fordultam és csak akkor láttam meg,hogy apa sír. Gyorsan vissza rohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Apa ne sírj,nem lessz semmi baj-pusziltam meg
-Tudom kincsem,tudom.-puszilt bele hajamba.-Na menj-csapott játékosan a fenekemre,mint régen.
-Szeretlek-tátogtam neki,már az ellenőrző pulttól-
-Jobban-olvastam le szájáról azt az egy szócskát ami nekem amindent jelenti.

-El sem hiszem,hogy itt vagyunk-szálltam ki a taxiból
-Hope ezt nézd-rántott maga felé,állam szinte a padlót súrolta mikor meg láttam a Hotelt amiben lakni fogunk. Egy 5*-os Wellness szálloda.
-Ez most komoly?-nem tudtam mást kinyögni csak ezt.
-Azt hiszem itt akarok meghalni-mondta Danielle néni még mindig tátott szájjal.

-Szia apu megérkeztünk és el kell,hogy mondjam,hogy ez a hely csodás. Nem kelett volna ennyit költeni ránk.-beszéltem a telefonba
-Meg érdemlitek mind ketten. Ma még mentek valahova vagy ott maradtok?-kérdezte
-Mindjárt megkérdezem.-kicsit távolabb raktam a telefont a számtól.-Danielle néni megyünk ma valahova?-ordítoztam mint egy hülye
-Kicsim,miért kell ordibálni?-nevetett apa a vonal másik végéről.
-Tudod akkora ez a szoba. Szoba? Hülye vagyok én,szóval akkora ez a lakás,hogy szerintem Danielle néni el tévedt-nevettem és apa is elkezdett nevetni.
-Ma elmegyünk az Eifel(bocsi nem tom.,h kell irni) toronyhoz-kiabált Danielle néni valahonnan.
-Ma..-kezdtem bele de apa félbeszakított.
-Hallottam mindent-nevetett
-Jol van na-vágtam be a durcit-Most megyek.
-Rendben kicsim,vigyázzítok magatokra-
-Okés.szeretlek-mondtam
-Én is téged-mondta majd bontotta a vonalat.