2/3 fejezet


Sziasztoook itt is lenne az új rész:) Remélem eddig tetszik a második évad....ha esetleg van valami kérdésetek a bloggal kapcsolatban a jobb oldalt feltüntetett linkre kattintva kérdezhettek is. Nem is szaporítom tovább a szót,jó olvasást:))



A fényekben pompázó város látványa meg nyugvást jelentett számomra. Látni a sok fénylő autót,kirakatot,házat. Az épp haza fele tartó embereket akik ilyenkor mintha kicserélődnének,hogy otthonukba a békét és ne az idegességet vigyék. Bár ilyen magaslatból nézve kis hangyáknak tűnnek.
Itt még a levegő is más mint London utcáin. Meleg és lágy,a szél mely még ha tombol is megnyugtató. Néha-néha bele kap göndör fürtjeimbe és viszi őket össze-vissza. Ami eme helyzetben kicsit sem zavar. Ez az a hely ahol anyáék oly sokszor jártak és apa mindig azt mesélte,hogy csodás hely. De ez nem igaz ez a hely szavakkal leírhatatlan. Az emberek,kedvesek és segítő készek. Ezt a helyet egyszerűen látni és megélni kell. Nagy a nyüzsgés mégis olyan nyugtató. Nincsenek dudáló és káromkodó emberek.
-Gyönyörű-suttogta a mellettem álló göndör hajú csoda
-Az-mondtam és vettem még egy pillantást az Eiffel torony legtetejéről a fényekben pompázó városra.-Danielle néni te voltál itt anyával?-kérdeztem és még mindig a távolba merengtem
-Igen,édes anyáddal nagyon sokszor voltunk itt,imádtuk ezt a helyet.-nevetett fel
-Azért hiányzik-suttogtam és könnyeim megállíthatatlan mennyiségben folytak szét arcomon,amit a hűvös szél egyből rászárított.
-Nekem is-suttogta anya egykori legjobb barátnője és szorosan magához ölelt.-Remélem tudod,hogy most hihetetlen büszke rád-mosolygott és végig simított arcomon.
-Mindig is azon voltam és azért dolgoztam,hogy ő büszke legyen rám-néztem fel rá
-Tudom és ezt ő is tudja,Ő mindig itt van velünk-kezébe vette a kezemet és a szívemre rakta.

-Hope,mit csinálsz megfulladtál?-ordibált Danielle néni az ajtón kívülről.
-Mindjárt kész vagyok,csak olyan jó-kiabáltam ki. Épp zuhanyoztam ami magában nem nagy cucc,csak én éppenséggel egy wellness zuhanyzóban áztatom magam. Ezt a csodát egyszerűen képtelenség itt hagyni.
-Le fogjuk késni a reggelit-kiabált tovább,mire én kicsit dühösen kimásztam a csoda gépből és kirontottam a fürdőből.
-Itt vagyok és kész vagyok.Mehetünk-néztem nénikémre aki csak nevetve megforgatta szemeit.
Nem gondoltam,hogy van szebb dolog a szobánknál míg le nem értünk az étkezőbe. Minden márványból volt és ez gyönyörű látványt nyújtott.
-Meg haltam?-kérdezte Danielle néni tátott szájjal
-Szerintem a mennyben vagyunk-értettem vele eggyet
-Jó reggelt a hölgyeknek,az asztaluk elő állt.-jött oda hozzánk egy pasas aki gondolom a pincér.
-Köszönjük szépen-foglaltunk helyet az asztalnál.
-Danielle néni miért van 6 féle villa a tányérom mellett?-suttogtam neki
-Én sem tudom-suttogta vissza-Csinálj úgy mintha tudnád-mosolygott és körbenézett.
-Ki megyek a mosdóba-álltam fel,de hirtelen neki mentem valakinek,vagy az a valaki jött nekem.-----.Nem tudsz oda figyelni?-néztem a fölöttem görnyedő személyre
-Hope?-kérdezte egy ismerős hang
-George?-néztem rá nagyra nyílt szemekkel
-Mit keresel itt?-kérdeztük egyszerre,mire mind ketten felnevettünk
-Kezd csak te-mosolygott rám és felsegített
-Tudod múltkor amikor úgy siettem francia vizsgára mentem. Apukámtól meg ezt a Francia utazást kaptam-mosolyogtam-És te?-néztem rá
-Hát nekem itt van fellépésem-hajtotta le a fejét
-Hogy mid? Milyen fellépésed?-fogtam meg kezét
-Van egy bandám és velük turnézunk-nézett rám
-Oh értem,hát nem is tudom mit mondjak-hatottam le a fejem
-Mondj igent-rántotta meg a vállát
-Mégis mire?-nevettem fel
-Egy randira ma délután-mosolygott
-Rendben-mosolyogtam én is
-Akkor 3-kor itt a halban-mondta majd adott egy puszit és elment. Fülig érő mosollyal ültem vissza az asztalhoz és bámultam ki a fejemből
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte nevetve Danielle néni
-Ő volt az a fiú akiről meséltem-mondtam még mindig álmodozva
-Nagyon helyes-mosolygott,de én csak bologattam-Hé Hope itt vagy?-tapsikolt és csettingetett szemem előtt-Föld hívja Hope-t-nevetett
-Mi,hogy? Itt vagyok-néztem rá
-Azt látom-nevetett-Gyere válasszuk ki mit veszel fel-mosolygott
-Rendben-mondtam majd kézen fogva felmentünk


-Gyönyörű ez a hely-mosolyogtam a kezemet fogó fiúra
-Igen nagyon szép-nézett rám-De te szebb vagy-hajtotta le a fejét. Én csak egy mosolyt küldtem felé.
-És mikor mentek el az országból?-kérdeztem szomorúan
-Egy hét múlva-sóhajtott
-Mi is,de nem sokára jövünk vissza-mosolyodtam el
-Hogy-hogy?-nézett rám
-Tudod apumék is jönnek fel lépni-nevettem
-Tényleg,hisz apud Harry Styles. Olyan hihetetlen,imádom őket-nevett
-Át adom-nevettem én is
-Nincs kedvetek eljönni ma koncertünkre?-kérdezte reménnyel teli hangon
-Ezer örömest,Danielle néni is biztos örülni fog-mosolyogtam.
-Örülök neki.Hát sajnos megérkeztünk-nyitotta ki előttem a szálloda ajtaját
-Igen.Köszönöm ezt a délutánt-mosolyogta.
-Én köszönöm és azt hogy eljöttök-vakarta tarkoját
-Akkor este-adtam puszit arcára
-Este-szólt utánam

-Danielle néni van egy jó hírem-ordítottam el magam miután beléptem a szobánkba
-Csókolóztatok-rohant be ő is
-Nem-nevettem.Hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról
-Kár-ült le mellém
-Viszont este megyünk a koncertjükre-mosolyogtam rá
-Ezaaaaaaaz-ordibált
-Jól van-nevettem-Beszéltél ma már Liam bácsival?-néztem rá
-Igen,beszéltem apáddal is és azt mondta,hogy amint haza értél hívd fel-adta kezembe a telefont.
-Okés-mondtam majd tárcsáztam apa számát,közben pedig kitessékeltem Danielle nénit
-Szia apa-szóltam bele a telefonba
-Szia kincsem,hallom,hogy egy fiúval voltál-mondta
-Igen,de nyugi nem történt semmi-nevettem-Csak este megyünk a koncertjükre,jah és imád titeket-nevettem még mindig
-Akkor jól van,de mi az,hogy mentek a koncertjükre?-kérdezte 
-Tudod ő is olyan sztár-macska körmöztem a levegőben bár ezt ő nem látta-mint te.
-Kik azok?-kérdezte
-Union J a nevük.
-Tudom kik ők.Kicsim kérlek vigyázz magadra-mondta apa
-Nyugi apa tudok magamra vigyázni-mosolyogtam de ezt sem látta
-Csak féltelek-éreztem,hogy ő is mosolyog.-Most mennem kell,mert dalokat veszünk fel.Mulass jól és vigyázzatok magatokra-
-Rendben,szeretlek apu-mondtam halkan
-Én is szeretlek kincsem-mondta,majd bontottuk a vonalat.