25.Fejezet

Sziasztok itt a kövi rész:) Sajnálom,hogy egyre rövidebb részeket hozok de ez csak azért van,hogy még tovább tarthasson a blog:) Remélem azért elnyeri a tetszéseteket:))
Jó olvasást: Vanda




Lassan elváltak ajkaink és Adam rám mosolygott. Próbáltam viszonozni,de nem ment,olyan érzésem volt mintha megcsaltam volna Harryt. Ezt sajnos Adam is észrevette...
Én: Nagyon sajnálom Adam,de..-nem hagyta hogy befejezzem.
Adam: Tudom Amanda. Tudom,hogy Harryt szereted és sajnálom,hogy ezt tettem.-mondta majd hátat fordított nekem és elindult.
Én: Várj-utána mentem és magam felé fordítottam. Szorosan megöleltem.-Én sajnálom,azt hittem,hogy majd te jó leszel Harry helyett. Tudom ez csúnya dolog volt,ezért is bocsánat. De nem tudok Harry nélkül élni...-lehajtottam a fejem és csak bámultam a földet.
Adam: Figyelj kicsi lány..ha ennyire szereted miért nem mész vissza hozzá?.-megfogta az állam és a szemembe nézett.
Én: Mivan ha megint megcsal? És ha már van valakije?-akaratom ellenére is elkezdtek potyogni a könnyeim.
Adam: Figyelj...azok alapján amiket meséltél,szerintem egy életre megtanulta azt,hogy nem szabad ilyet csinálnia. A hallottak alapján Harry olyan szerelmes beléd,hogy azt sok embernek tanítani kéne. Csak tudod ő is pasiból van akarva/akaratlanul és csinálunk hülyeségeket. Harry is,de mostanra biztos vagyok benne,hogy ha vissza kapna egy nőre sem nézne rá.-teljesen meggyőzött. Tudtam,hogy igaza van és adnom kell Harrynek egy utolsó esélyt.
Én: Nagyon köszönöm Adam. Mindent,de most azt hiszem van egy kis elintézni valóm.
Adam: Menj csak kislány,szurkolok. Ja és sose feledd én mindig itt leszek.-szorosan magamhoz öleltem majd elindultam haza.


*Loui szemszög*
Úgy ahogy sikerült megnyugtatnunk Harryt, nem vagyok már rá mérges. Nem is voltam csak fályt,hogy tönkre tette a saját és Amanda életét is. De minden erőnkön azon leszünk,hogy segítsünk nekik. Hisz mindenki tudja,hogy őket egymásnak teremtették.Két ilyen egymást szerető embert még senki sem látott. Teljes mértékben kiegészítik egymást,mindenki aki meglátja őket boldog lessz. Akkora energia van bennük...szertem őket és ez nem jó így senkinek.
Liam: Hahóóó Loui jól vagy?
Én: Ja persze..mivan?
Zayn: Csörög a telefonod.-mondta röhögve. Odakaptam a zsebemhez és tényleg rezgett.
Én: Basszus tényleg..köszi,hogy szóltatok..-kivettem a zsebemből a telefont és megnéztem,hogy ki zaklat ilyenkor. Alig hittem a szememnek..kétszer is megnéztem,hogy jól látom-e. Gyorsan körbe néztem és mindenki engem bámult. Elnézést kértem és kimentem..-Uramég Amanda te vagy az?.
Amanda: Igen én vagyok.-nevetett a telefonba. Hihetetlenül boldog voltam,hogy hallhatom a hangját.
Én:Annyira örülök,hogy hallom a hangodat. Nagyon hiányzol már nekünk,főleg Harrynek.-féltem,hogy amint kiejtem Harry nevét lerakja vagy tudom is én...
Amanda: Pont róla szeretnék beszélni veled.-hangja kicsit sem volt mérges inkább vidám.
Én: Mondjad csak.-reméltem,hogy jót hallok és nem valami olyat,hogy bepasizott.
Amanda: Most hol túrnéztok? Szeretnék vissza menni hozzátok. Persze csak ha lehetséges.-hangja átváltott.Mintha attól félne,hogy már nem látjuk szivesen
Én: Lehetséges-e? Ha kell most elmegyek érted a világ másik végére.-erre felnevetett.-Egyébként 2 nap múlva megyünk vissza Londonba,szerintem maradj ott.
Amanda: Köszönöm Loui. Szeretnék Harryvel találkozni,de félek,hogy ő nem akar..-hangja elcsuklott.
Én: Jaj de buta vagy. Ha tudnád Harry,hogy kivan készülve...bármit megadna,hogy láthasson és beszélhessen veled.
Amanda: Nagyon szeretem.-suttogta
Én: Tudom, ő is szeret téged.-egy kis csönd következett.-Van egy briliáns ötletem..-
Amanda: Na had halljam.-kacagott fel
Én: Rendezd majd úgy a lakást mintha már nem ott laknál. Én meg leszervezek egy vacsit Harryvel ahova te mész majd el...
Amanda: Ez nagyon jó. Imádlak Loui-
Én: Én is imádlak...nagyon szivesen segítek nektek
Amanda: Köszönöm-suttogta. De aranyos meghatódott. Elmosolyodtam,bár ő ezt nem látta.
Én: Ez a legkevesebb. Sajnálom de mennem kell,mert a stúdióban vagyunk.-
Amanda: Persze,bocsi,hogy feltartottalak és még egyszer köszönöm Loui.-majd letette a telefont én meg vissza sétáltam a fiúkoz. A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról annyira boldog voltam. A fiúkat,majd este beavatom,kivéve persze Harryt.
Zayn: Mi tartott ennyi ideig? Miért mosolyogsz ennyire? Kivel beszéltél?.-mászott a képembe és bombázott a kérdéseivel.
Én: Nyugi Zayn,csak a lányokkal meg anyával beszéltem.
Niall: Zayn fizess...
Én: Minek fizessen?
Zayn: Fogadtunk és én vesztettem.-mondta és közben oda adta Niallnek a pénzt.
Én: Mégis miben fogadtatok?.-néztem rájuk furcsán.
Niall: Zayn azt mondta,hogy egy csajjal beszélsz én meg azt,hogy a családoddal.-inkább nem törődtem velük.

Hamar eltelt a délután,amint haza értünk, Harryt eltaperoltam a boltba a fiúkat pedig beavattam a történtekbe. Nagyon örültek,hisz ők is szeretik Amandát. És mindannyian azt akarjuk,hogy ők boldogak legyenek.

*Harry szemszög*
Féltem a haza úttól,féltem,hogy Amanda már nem lessz ott. Vagy ha ott van és meglát elmegy. Mikor kiszálltam a taxiból félelemmel mentem el az ajtóg,féltem kinyitni.
Nem hiába...amint megláttam az üres lakást tudtam,hogy elment. Elment örökre,elrontottam egy életre. Foggalmam sincs hol lehet,hol kereshetném. Tudom,hogy úgy volt,hogy hagyom de nem megy. Felmentem a hálóba egyenesen a szekrényünkhöz. Kivettem belőle egy pólóját és mélyen beszipantottam illatát. Tudtam,hogy utoljára érzem ezt,csak fogtam és ölelgettem a ruhadarabot. Leültem az ágyra és csak néztem. Néztem az ágyat és azt a részt ahol mindig feküdt. Néztem a gardróbot ahol ruháit tartotta, a fűrdöszoba ajtót ahonnan mindig egy szál törölközőben jött ki. És belém hasított a tudat,hogy ő nincs többé. Bekuporodtam az ágyba és magamra húztam a takarót.

Az óra csörgésére kelltem ami délután 6 órát mutaott. Kimentem a fűrdőbe és lefürödtöm. Bár semmi kedven nem volt hozzá,mégis elkelett mennem egy étterembe. A fiúk azt mondták,hogy valami új ,menedzserrel lessz találkozó. A fiúkat még sehol sem láttam,nem akartam kint várni a hidegben ezért a lefoglalt asztalhoz sétáltam és leültem. Épp a tányéromat bámultam amikor kihúzódott a szék velem szemben. Gyorsan felkaptam a fejem,hogy köszöntsem azt aki megérkezett. Mikor megpilantottam a személyt alig akartam hinni a szememnek. Azt hittem csak képzelődöm.
Én: Amanda?