24.Fejezet


Sziasztooooook!:) Meghoztam a kövi részt...de még elötte megszeretném köszönni a 12 rendszeres olvasót és a több mint 7000 megtekintést:) Ráadásul egyre többet kommenteltek, szóval mégegyszer köszönöm nagyszerűek vagytok:))♥




Ma reggel is egy hatalmas mosollyal az arcomon keltem ki az ágyból. Viszont most nem a jó idő miatt,mert az nem volt...hanem,mert ma találkozom Adammel. Nem randi csak úgy elmegyünk sétálni. Tegnap nagyon megkedveltem,én is meséltem magamról és ő is mindent elmesélt. Sajnos egy cipőben járunk,hisz őt is csalta a barátnője. Neki viszont volt annyi mersze,hogy elhagyja. Bár ha jobban bele gondolok,merszem nekem is lenne csak valami nem engedi,hisz nagyon szeretem.
Adam: Kop-Kop.-mondta az ajtó túlsó feléről.
Én: Kikopog?.-mentem bele a játékba
Adam: Találd ki.-ekkor fogtam és kinyitottam az ajtót
Én: Jéééé Adam? Nem is gondoltam volna.-montam,mire elkezdett nevetni.
Adam: De jó kedve van valakinek.-mondta majd adott két puszit.
Én: Van rá okom. Gyere beljebb.-
Adam: Igen?És mi az oka annak,hogy ilyen vidámnak láthatlak?.-
Én: Inkább ki...-erre nem válaszolt csak még egy puszit nyomott az arcomra.-5 perc csak elmegyek és felöltözök.
Adam: Már akartam mondani,hogy aranyos a pizsid.-mondta nevetve
Én: Köszönöm-mondtam majd felrohantam az emeletre és gyorsan felöltöztem.
Adam: Ez gyors volt.-nevetett és gyorsan végigmért
Én: Mondtam,hogy 5 perc és ittvagyok.-mosolygtam rá.-Kérsz valamit?
Adam: Nem köszönöm..-mosolygott
Én: Akkor mehetünk?.-csak bólintott. Gyorsan berisztottam majd bezártam és elindultunk. Nagyon sokat nevettünk és hülyéskedtünk. Amikor vele vagyok olyan felszabadultnak érzem magam mint Harryvel. Ugyan az a személyiségük és a stílusuk is. Hihetetlen,hogy visszajövök Londonba és találok még egy ilyen fiút. Bár valamit érzek Adam iránt,de az nem szerelem. Sajnos nem tudnám szeretni,mert mindig Harry jut róla eszembe. Uramég Amanda,hogy te mekkora egy hülye vagy. Ez a megoldás...járnom kell Adammel,hogy eltudjam felejteni Harryt. Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?Mondtam magamnak és egy hatalmasat csaptam a fejemre.
Adam: Öhm...Amanda minden oké?.-kérdezte és annyira röhögött,hogy alig értettem azt amit mond.
Én: Persze,csak izé...egy szunyog.-majd én is felnevettem
Adam: Had nézzem.-majd ovatosan megsimitotta.-Nem csípett meg,viszont jó piros lett,hogy rácsaptál. Kapsz rá gyógypuszit.-majd megpuszilta a homlokomat. Mikor szája hozzám ért mintha ármütött volna meg,fantasztikus érzés volt. Ő is így érezhetett,mélyen a szemembe nézett és közeledni kezdett. Ne csak ezt a nézést ne...pont mint Harryé. Nem tudtam ellenállni neki szép lassan én is közeledni kezdtem felé. Mikor ajkunk összeért,megint az az érzés lett urrá rajtam. Nem akartam mást csak csókolni,pár nap után megint úgy éreztem,hogy Harry az enyém,csakis az enyém. Ezzel csak az a gond,hogy ez nem Harry.

*Harry szemszög*
Mint minden nap ma is kisírt szemekkel ébredtem fel. Csak ma a bűntudat a fájdalom és a hiány még erősebb volt. Iszonyú nagy űr van bennem mióta Amanda elment.

Nagy nehezen elkészültem mivel ma be kell menni a stúdióba. Mikor a lépcsőről baktattam le,összetalálkoztam Louival. Rámosolyogtam,de ő nem reagált,most ő is iszonyat mérges rám. Bár teljesen jogosan,hisz igaza van. Bementem a konyhába ahol a többi 3 fiú reggelizett.
Én: Sziasztok.-suttogtam nekik
Niall: Végreeeee,már annyira hiányoztál.-majd szorosan megölelt. Jól esett,hogy még van olyan aki szeret...
Zayn: Jó reggelt. Hallod mi történt az arcoddal?.-basszus,teljesen elfelejtettem. Loui tegnapi pofon nyoma elég rendesen nyomot hagyott. Ezzel még nagyobb bűntudatot ébresztve bennem,hisz ha meglátom egyből az jut eszembe,hogy mekkora barom vagyok. Gyorsan odakaptam a "sebhez" és próbáltam úgy elhelyezkedni,hogy ne lássák.
Én: Semmi,csak lefejeltem a polcot.-hazudtam valamit
Liam: Igen? Akkor miért van kéz nyoma? Harry ki ütött meg?.-
Én: Senki,nem akarok róla beszélni.-tiszteletben tartották a kérésem és többet nem piszkáltak vele.

Mikor elindultunk a stúdióba próbáltam úgy viselkedni Louival,hogy ne lássák,hogy mérges rám,de nem sikerült. Többször is megkérdezték,hogy minden oké-e köztünk,de Loui sosem mondott semmit ezért én sem. Épp egy számot vettünk fel,mikor valamit elrontottam és Loui beszólt.
Liam: Biztos minden oké köztetek fiúk?.-majd rám és Louira nézett
Loui: Ennyire tudni akarod? Hát képzeld semmi sincs rendben. Harry egy hülye fasz és megint elvesztette Amandát csak most végleg..-Loui szavai mint kés hatoltak lelkembe.Mindenkinek elkeregedtek a szemei és engem bámultak.
Zayn: Mit csináltál Harry?.-suttogta és rám bámult
Én: Nagyon sajnálom..Louinak igaza van egy hülya fasz voltam. Nem tudom miért csináltam,mai napig nem tudom megmondani. De bármit megtennék,hogy visszaforgassam az időt. Amit Amanda hiánya okoz bennem az lassan felemészt. Próbálok minden nap mosolyogni és nem mutatni,de nem megy. Azt mondják,hogy az okos a más a hülye pedig a saját kárán tanul. Hát én egy életre megtanultam a leckét. De sajnos ez sem hozza vissza őt nekem. És nem fogok utána menni,mert ő is jobban jár ha hagyom,hogy boldogan éljen.-mondtam és a végére már zokogtam. Mind a 4 fiú,még Loui is odajött és szorosan megölelt.
Loui: Bocsánat Harry,segítek neked igérem.-suttogta a fülembe
Liam: Nem hagyjuk Harry,hogy csak úgy hagyd elmenni. Hidd el szeret és téged akar...
Niall: Csak még kell neki egy kis idő.-fejezte be Liam mondatát.