23.Fejezet.






Mikor lesszáltam a Londoni reptéren feltörtek e régi emlékek. Páran felismertek és kérdeztek Harryről, sikerült visszatartanom a sírást. Bocsánatot kértem és gyorsan kisiettem,fogtam egy taxit és haza indultam. Mikor kinyitottam a lakás ajtót nem bírtam tovább,becsuktam magam mögött az ajtót leereszjedtem a földre és sírtam. Miért,kell mindig megcsalnia? Ha szeret akkor miért nem vagyok elég jó neki? Ezeken a dolgokon gondolkoztam miközben felmentem a hálóba. Mindenhol közös képek és tárgyak voltak,csak rá tudtam gondolni. Nem tudom mit tegyek,egyszerűen képtelen vagyok dönteni. Gondolkoztam azon,hogy elhagyom és,hogy elválók tőle,de nem tudok. Valami nagyon köt hozzá,mintha ez a valami soha nem akarna elengedni tőle és csak húzna vissza hozzá.
Nagyon fáradt voltam ezért leakartam feküdni aludni de nem voltam képes a közös hálószobánkban aludni ezért leköltöztem a kanapéra.

Reggel arra keltem,hogy a nap sugarai cirógatják arcomat. Mikor kinyitottam szemeimet láttam,hogy csodálatos idő van kint ami itt Londonban elég ritka. Bár most nem bántam,mert teljesen jó kedvem lett. Gondoltam elmegyek és bevásárolok,hisz egy darabig itt leszek. Megfogtam a napszemüvegemet és hatalmas mosollyal az arcomon indultam neki a boltnak.
Épp a kocsit toltam ki az eggyik sorból amikor valaki nekem tolta a saját kocsiját ennek következtébe én elestem.
Én: Ez nem igaz,nem lehet odafigyelni?
Adam: Nagyon sajnálom,nem figyeltem. Adam  vagyok és te?.-kérdezte miközben felsegített.
Én: Amanda vagyok és máskor jobban is odafigyelhetnél.-mondtam kicsit flegmán és még mindig nem néztem rá.
Adam: Tényleg nagyon sajnálom..valahogy kiengesztellek.-mondta kedvesen
Én: Semmi szüksé...-amikor ránéztem a fiúra elakadt a szavam. Pont úgy nézett ki mint Harry,göndör haja és gyönyörű zöld szeme volt. Akaratlanul is egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
Adam: Minden oké? Fáj valamid?.-gondolom észrevette a könnyeimet.
Én: Semmi különös,nem hiszem,hogy különösebben érdekelne.-mondtam majd megtöröltem a szememet.-
Adam: Igenis érdekel. Nekem elmesélheted.-mondta bíztatóan és elmosolyodott.
Én: Tudod ez egy elég hosszú sztori és nekem mennem kell.-próbáltam lerázni.-
Adam: Nem tudsz ilyen könnyen lerázni. Ma 4-kor a parkban. Várlak Amanda.-majd megsimitotta az arcom és elment. Amikor hozzám ért nagyon furcsa érzés járt át. Mintha valami kötne ehez a fiúhoz. Pedig nem is ismerem,lehet,hogy azért mert Harryre emlékeztet.

Egész délután otthon ültem és azon gondolkoztam,hogy elmenjek-e a parkba. Kerestem a kifogásokat de valami azt súgta,hogy el kell mennem. Ezért így is lett, Adam már a parkban ült egy padon. Odamentem és leültem mellé.
Adam: Tudtam,hogy eljössz.-mosolygott kedvesen. Az a mosoly eszméletlen..
Én: Mégis honnan tudtad?.-kiváncsiskodtam
Adam: Csak úgy tudtam.-mosolygott.
Én: Elösször nem akartam eljönni....-
Adam: Tudtam ezt is.-mondta nevetve
Én: Hallod te mindent tudsz?.-mostmár én is nevettem
Adam: Sajnos nem mindent.-mondta,de most már nem nevetett
Én: És mégis miaz amit nem tudsz?.-én még mindig mosolyogtam.-
Adam: Azt,hogy mi történhetett azzal a lánnyal aki csak őgy elkezd sírni egy supermárketben.-amikor ezt kimondta lafagyott a mosoly az arcomról. Tudtam,hogy megbízhatok benne és látszott rajta,hogy érdekli a dolog.
Én: Sajnos azt a lányt nagyon sok olyan dolog érte ami miatt van oka sírnia.-mondtam és a távolba bámultam
Adam: Megosztod velem?.-nézett a szemembe
Én: Igen.-suttogtam. Elmeséltem neki mindent. Tényleg mindent az XFactortól kezdve egészen máig. Ő csak ült és halgatott,nem szólt közbe és nem vágott fejeket. Nem mondott semmit csak hosszasan megölelt.
Adam: Sajnálom Amanda.-mondta és mégszorosabban megölelt.-
Én: Én is.-suttogtam és éreztem,hogy nem bírom már visszatartani a sírást. Hihetetlen,hogy megnyíltam egy fiúnak akit alig ismerek egy órája.
Adam: Na nesírj. Gyere mutatok valamit.-majd megragatta a kezemet és magával rántott.
Én: Hova megyünk?.-kérdeztem és nevettem azon ahogyan hülyéskedik és próbál felvidítani
Adam: Elösször is örülök,hogy nevetni látlak. Másodszor pedig mutatok neked valamit.-erre nem válaszoltam csak követtem tovább.-Csukd be a szemed.-így is tettem,még mentünk pár lépést.-Kinyithatod.
Én: Ez gyönyörű. Hol vagyunk?.-egy eldugott részen voltunk ahol a virágok még szebbek voltak mint máshol. Színesek voltak és egézségesek az csak még gyönyörübbé tette,hogy hétágra sütött a nap. A lágy szellő pedig széthordta az illatukat. Becsuktam a szemem és csak gyönyörgödtem ez az a hely amit a kómámban láttam. Ez az a hely ami akkora megnyugvást adott nekem akkor. Nem gondoltam,hogy létezik erre most itt vagyok.
Adam: Ezt a kis helyet én csináltam és csak én tudok róla,meg mostmár te is. Tudod ha kell egy kis magány mindig ide jövök,mert bármi van ez a hely mindig megnyugtat. És valami azt súgta,hogy ezt muszáj veled megosztanom.-nem mondtam semmit csak szorosan magamhoz öleltem.

*Harry szemszög*
Loui: Harry bejöhetek?
Én: Gyere..-mondtam alig halhatóan de ő meghalotta
Loui: Mostmár igazán elmesélhetnéd mi történt. Napok óta csak sírsz és nem jössz ki. És Amandával mi van?.-nem válaszoltam semmit.-Harry ezt nem hiszem el csak segíteni akarok.-mostmár ordibált.
Én: Egy hülye vagyok érted? Már megint megcsalltam Amandát és elhagyott. VÉGLEG.-ordibáltam Louival. Mikor befejeztem kitört belőlem a sírás.
Loui: Hogy mit csináltál?.-suttogta
Én: Smároltam egy csajjal és Amanda észrevette
Loui: Miért?.-csak ennyit kérdezett
Én: Nem tudom,elragadott a hév....-tényleg nem tudom miért csináltam. Loui nem mondott semmit csak megpofozott. Bevallom nem számítottam erre.
Loui: Hogy tehetted ezt Harry? Mit képzelsz magadról? Mit ártott neked az a lány? Azt mondtad és azt mondod mindig,hogy mindennél jobban szereted. Erre ezt csinálod. Ráadásul nem elösször fordul elő. És még te sírsz? Szerinted mit érezhet Amanda? Nem fogod fel,hogy emnnyire összetöröd a szívét? Szerinted amikor begyógyszerezte magát azt miért csinálta? Mi? Igen MIATTAD. Nagyot csalódtam benned.-ordított velem és kiment. De teljesen igaza van. Egy szar alak vagyok,életem legfontosabb emberével ezt csináltam és még csak bele sem gondoltam,hogy benne mekkora kárt tettem. Jobban jár Amanda ha hagyom elmenni. Nagyon fáj,de így kell lennie,az ő boldogsága a legfontosabb nekem.