21.Fejezet


Sziasztoook:)Lassan elérjük az 5000 megtekintést amit nagyon köszönök. A 10 rendszeres olvasómnak is köszönöm:)) Ma van Liam szülinapja szóval: Boldog Szülinapooot Liam!:)
Nem is húzom tovább az udőt jó olvasást:)



http://www.youtube.com/watch?v=7maJOI3QMu0 --->ezt feltétlen kapcsold be!(ha leáll,indítsd újra)

*Harry szemszög*
Amanda elhagyott egy félreértés miatt. Azt sem tudom mit csináljak,nem bírnám elviselni ha életem legfontosabb emberét elveszíteném. Nem,nem bírom ki elkell mennem innen. Kirohantam a házból és csak futottam. Hogy hova? Azt nem tudom csak ki a világból, el a gondok elől. Tudom nem szabad menekülni, de ilyenkor nem tud mást csinálni az ember. Mikor már nem kaptam levegőt megálltam a Temze partján és szó szerint összeestem. Testem feladta a szolgálatot, már csak annyira maradt energiám,hogy ordítsak egy hatalmasat. Nem vooltam senki csak egy elesett ember. Csak feküdtem és zokogtam, Amanda az egyetlen ember aki miatt még nem készültem ki. Ő az aki fényt hoz az életembe,erre tessék elveszítem,mert hülye voltam. De ezt nem hagyom annyiban, felkeresem a csajt és bebízonyítom,hogy nem én vagyok a gyereke apja. Miket beszélek? Azt sem tudom hol keressem,nem baj bármit kell is csinálnom,hogy visszakapjam Amandát megteszem.

(Zene kikapcs)

Még vagy egy órát ültem a Temze partján amikor észbekaptam. Elindultam haza,hogy megkeressem azt a csajt. Otthon tárcsáztam a számét ls megbeszéltünk egy találkát.

*Pár órával ezelött/ Amanda szemszög*
(Itt megint kapcsold be a zenét)
Amikor az a csaj azt mondta,hogy Harrytől van gyereke, legszivesebben jól felpofoztam volna. De mégis a legelső kérdésem az volt,hogy: Miért? Miért és mikor tette ezt velem Harry? Vajon már házasok voltunk? Megkéne várnom de nem megy,egyszerűen képtelen vagyok itt maradni a házba. Nem tudok rá várni és közben arra gondolni,hogy megcsalt és ráadásul gyereket is csinált. Felrohantam a szobába összepakoltam pár holmit és lesiettem. Nem akartam szó nélkül elmenni ezért hagytam neki egy levelet:

"Harry! Sajnálom de amikor csörgött a telefonod felvettem. Egy nő hívott és azt mondta,hogy gyereket vár tőled. Nem tudom mi igaz ebből, de nekem most egy kis idő kell. Ne keress és ne feledd.....még szeretlek.          Amanda"

Miután megírtam a levelet szépen elhelyeztem az asztalon és kisétáltam a házból. Nem tudtam hova megyek csak mentem minnél meszebb.
Itt bolyongok a nagyvilágban egyes-egyedül. Azt sem tudom,hogy Harry valóban felcsinálta-e azt a lányt. Ez nehéz,de remélem mególdódik.

(Itt kapcsold ki a zenét)

2óra elteltével sem tudtam hova mehetnék. Utazzak haza apáékhoz? Na azt biztos nem, úgyis csak az lenne,hogy anya egész nap azt mondogatná,hogy "én megmondtam". De akkor hova a fenébe menjek? Én hülye még pénzt is alig hoztam magammal. Max egy éjszakára tudnék megsszálni valahol,de az úgy hülyeség. A fiúkhoz meg mégse mehetek...bár Niall talán befogad egy-két napra.
Én: Szia Niall, Amanda vagyok.
Niall: Szia Hugi,miért hívtál?
Én: Lehetne egy hatalmas kérésem?
Niall: Neked bármi. De mégis mi lenne az?
Én: Beköltözhetnék hozzád egy kis időre?.-nagyon féltem,hogy elútasít.-
Niall: Amanda ez csak természetes,de mégis mi történt?.-hangja mostmár aggodalommal teli volt.
Én: Nem lenne baj,ha nálad mesélném el?
Niall: Persze igaz. Hol is vagy pontosan?
Én: A parkban valahol.
Niall: Gyere a legnagyobb szökőkúthoz. 30 perc és ott vagyok érted.
Én: Köszönöm Niall. Szeretlek.
Niall: Semmiség, én is szeretlek. Szia
Én: Szia-Annyira szeretem Niallt. Mindig foglalkozik és vigyáz rám. Ő az én nem létező bátyjám.


*Harry szemszög*
Hetek óta próbálom elérni Amandát de mind hiába. Nem veszi fel a telefonját,nagyon félek,hogy valami hülyeséget csinál magával.Beszéltem tegnap a csajjal és kértünk egy egy apasági tesztet. Ma 4-re kell az eredményekért bemenni a korházba.

(Itt megint kapcsoljátok be a zenét)
*Amanda szemszög*
Nagyon hiányzik Harry. Nem bírom már nélküle, de nem keres. Mármint hívni hív,de mégis úgy érzem,hogy nem érdeklem. Nem is tudom miért élek, eddig az életem tele volt hibákkal. Nem akarok élni, fáj ezt kijelenteni, de így van. Nem tudom még hogyan de véget vetek az életemnek. 23 évesen nagyon sok rossz dolgot kell átélned ahoz,hogy a halált válaszd. Sajnos én elmondhatom magamról,hogy sok rosszat éltem át. De mit csináljak? Nem ihatom halálig magam hisz az szinte lehetetlen. Az ereimet nem akarom felvágni, mert az lassú és fájdalmas. Remélem Niall tart itthon magánál valami fájdalom csillapítót. Begyógyszerezem magam, hisz az nem fáj csak zsibbaszt.
Lassan már a fél dobozzal bevettem amikor elsötétült minden.

*Niall szemszög*
A fiúkkal voltam főpróbán,de szerencsére hamar végeztünk.
Én: Amanda hazjöttem.
Nem kaptam választ,gondoltam a nappaliban van és alszik. De Amanda nem volt ott. Felmentem a szobájába,de ott sem találtam. Kezdtem nagyon aggódni,mivan ha történt vele valami? Nem tudnám elviselni se én,se Harry. A ház összes szobáját átnéztem már csak a fürdő volt hátra. De miért lenne ott? Vizcsopogást nem hallok,de azért benézek.
Mikor kinyitottam az ajtót Amandát pillantottam meg a földön kezében egy doboz nyugtatóval. Odarohantam és elkezdtem keltegetni. Mind hiába, Amanda elájult,hisz alig lélegzett,a fél dobozt bevette. A lehető leggyorsabban felkaptam,levittem a kocsihoz és a korházba siettem. Az orvosok elvitték valahova én meg a könnyeimmel küszködve leültem a váróban.

(Zene kikapcs)

*Harry szemszög*
Lassan elindultam a korházba az eredményekért. Mikor beértem Rebeca már ott volt és mosolygott mint a tejbetök. Reméltem,hogy nem azért mert én vagyok az apa,hogy ezt kiderítsem odamentem hozzá és megkérdeztem. Azt mondta,hogy 100%,hogy én vagyok az apa,de a hangjában mégis volt valami ami arra készetett,hogy megnézzem a leleteket. Elösször nem akarta odaadni de a végén belement. A lehető legnagyobb kő esett le a szívemről amikor azt olvastam,hogy "negatív". Fogtam a papírt és köszönés nélkül otthagytam. Mikor mentem át a várón egy ismerős arcot láttam. Niall volt az és nagyon feszült volt. Muszáj volt odamennem hozzá.
Én: Niall mi történt?-egy könycsepp gördült le az aggodalomtól sápadt arcán.-
Niall: Sajnálom Harry, nagyon sajnálom.-a könycseppek még szaporábban törtek elő szeméből.-
Én: Niall mondd már mi van.
Niall: Amandát begyógyszerezve találtam otthon.
Én: Amanda....Hol van?.-mostmár nekem is egyre szaporábban potyogtak könnyeim.-
Niall: Gyomor mosásra vitték. Harry én nagyon sajnálom.-
Én: Ugye nem lessz baja?.-itt mát alig jött ki hang a torkomon.-
Niall: Reménykedjünk benne.-átkarolt és együtt sírtunk. Lehet,hogy férfi vagyok de ezt nem lehet kibírni sírás nélkül. Tudod,hogy a feleséged halál közelben van. Ilyenkor nagyon nehéz uralkodni az érzéseinken. Órákon át vártunk és csak vártunk. Amikor megláttunk egy fehér ruhás orvost egyből odarohantunk hozzá.
Én: Jó napot. Mr. Styles vagyok.
Dr.: Nos Mrs.Styles-nak át kelett mosni a gyomrát,szerencsére nem történt semmi károsodás. Amint felébredt már mehet is haza.
Én: Köszönjük Doktor úr.
Niallel gyorsan besiettünk Amandához aki az ágyán feküdt és aludt. Tiszta sápadt volt, erről az jutott eszembe amikor balesetet szenvedett. Nem bírnám ki nélküle. A visszaemlékezésemet Niall szakította félbe.
Niall: Harry én most megyek. Majd hívj,hogy mi van.-majd megölelt.-
Én: Persze majd hívlak és köszönöm.-nem mondott semmit csak bólintott és elment.-
Ott ültem Amanda melett és néztem gyönyörű arcát. Megfogtam azt a pár tincset ami az arcába lógott és a füle mögé türtem. Így csodáltam egészen addig amíg el nem kezdett pislogni. Mikor kinyitotta a szemét csak annyit mondott,hogy "Sajnálom". Nem mondtam semmit csak megpusziltam, közben egy könycsepp gördült le az arcomon.

*Amanda szemszög*
Mikor kinyitottam a szemem Harry gyönyörű zöld szemeit pillantottam meg. Csak annyit tudtam kinyögni,hogy sajnálom. Ekkor megpuszilt és egy könycsepp folyt le a tökéletes arcán. Ebben a pillanatban jöttem rá,hogy mekkora hülye voltam. Hisz lehet,hogy sok rosszat kaptam az élettől de ezzel együtt a legjobbat is. Már csak arra voltam kiváncsi,hogy mivan a gyerekkel.
Én: Harry...most akkor apa vagy?
Harry: Nem. A csaj csak híres akart lenni. Nézd.-majd egy papírt adott oda amiben az állt,hogy a teszt negatív.-
Én: Sajnálom,szeretlek.-nem mertem a szemébe nézni.-
Harry: Én is szeretlek,de igérd meg,hogy többet nem csinálsz ilyet.-államnál fogva magafelé fordított és megcsókolt.-