20.Fejezet



Sziasztok! Itt van a 20-dik rész..elösször is megszeretném köszönni nektek,hogy átléptük a 4500 látogatót. A 9 rendszeres olvasómnak is nagyon szépen köszönöm. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot nem gondoltam volna,hogy eddig eljutok,szóval tényleg nagyon szépen köszönök mindent!!
Viszont van egy rossz hírem is.Gondolom tudjátok,hogy nemsokára suli(-.-), én egy sport suliba fogok szeptembertől járni és nem nagyon lessz időm,mert amint hazértem suliból mehetek rendes edzésre utána pedig tanulás. Szóval ritkán lesznek részek,de igérem,hogy 1 héten egy rész biztos lessz. Nagyon sajnálom,de nem nagyon lessz szabadidőm. Na és mostmár térjünk vissza az új részhez:) Jó olvasást:) xx

(http://www.youtube.com/watch?v=x9U65tEwc8o)  ---->kapcsold be!!


*Harry szemszög*
Mikor megláttam,hogy Amanda vérzik teljesen bepánikoltam.Gyorsan felkaptam és a kocsihoz siettem. A korházig meg sem álltam,ott egy nővér elvette tőlem és egy tolókocsival elvitte. Nem hallottam semmit,szó szerint mintha megsüketültem volna. Mintha csak kívülről figyelném az eseményeket. Nem értem miért velünk történik ez,igen sajnos tudom mi lessz ebből. Amandához egyre több és több orvos sietett be. Nem hallottam semmit csak Amanda sírását. Be akartam menni hozzá,ott akartam lenni és fogni a kezét,hogy tudja én itt vagyok és vigyázok rá. De nem lehet,nem engednek be. Nagyon sok vért vittek be. Már nem is attól féltem,hogy a baba elmegy hanem attól,hogy Amanda is. Azt még valahogy kitudnám heverni,hogy a baba elmegy de azt,hogy Amanda...azt nem bírnám. Beleroppanék. Már nagyon régóta nem történik semmi,semmi mozgás,mindenki bent van nála és nem jön ki. Egyre idegesebb vagyok,nem tudom mit csináljak. Elindultam a terem felé,szerencsére egy hatalmas üveg ajtó volt így láttam mindent. Amanda ott feküdt és egy cső lógott ki a szájából, azzal lélegzett. Több orvos is a hasában "turkált", nem lehetett mást látni csak vért,rengeteg vért. Nem bírtam tovább nézni elkelett jönnöm. Pár óra leforgása után egy orvos és egy nővér sétált oda hozzám.
Dr.: Ön Amanda férje?-hangja egészen szomorú volt,de próbálta álcázni.-
Én: Igen én vagyok. Kérem mondja,hogy túlélte.-könnyeim megint elkezdtek hullani.-
Dr.: Nos Amanda túlélte,de a baba nem. Nagyon sajnálom.-ezekután távozott.-
Összerogytam és még jobban sírni kezdtem. Miért-miért velünk történik ez? Lassan összeszedtem magam és bementem Amandához. Ő az ágyon feküdt és sírt,amikor meglátott csak annyit mondott,hogy "Sajnálom" és mégjobban elkezdett sírni.
Én: Cssss. Ez nem a te hibád.-mondtam neki én is sírva.-Csinálunk mi még gyereket.-majd adtam neki egy puszit.

(Itt kikapcsolhatod a zenét)


*Amanda szemszög*
Már egy hete,hogy hazaengedtek. Nagyon megviselt minket ez az egész,nem telt el úgy nap,hogy ne sírtunk volna. A fiúk is teljesen kivannak,főleg Niall. Danielle is hazautazott és ideköltözött honnánk. Nagyon aranyosan,próbálják velünk átvészelni ezt az egészet. De ez lehetetlen,nem tudják milyen érzés ez. Minden nap úgy kelek,hogy miattam van ez az egész,minden nap végig gondolom,hogy mkit csináltam rosszul. De nem tudom,egyszerüen nem tudom és ebbe bele őrülök. Az orvosok azt mondják,hogy a nyakára tekeredett a köldökzsinor és emiatt történt ez az egész. Terápiára is beirattak minket,ami nagyon rossz. 2 órán keresztül nem beszélünk másról csak arról,hogy elment a baba. Semmiben nem segít ez a terápia,sőt....Harry azt mondta,hogy majd még csinálunk gyereket,de nem vagyok biztos benne,hogy készen állok rá. Félek nem is...inkább rettegek,hogy megint elveszítenénk. Szerencsére Harry nagyon megértő és egész nap velem van és bíztat. Viszont mindenhol a baba jut eszembe. Harry tegnap az összes babának vásárolt cuccot bezárta a neki készült szobába és elrakta a kulcsot. Elösször sírtam és veszekedtem vele,de utána rájöttem,hogy így lessz a legjobb. Harry próbálja erősnek mutatni magát,de többször is láttam már,hogy a tükör elött áll és sír. Mind kettőnket kikésziti ez az egész. Arról ne is beszéljünk,hogy holnap indulunk turnézni,amihez semmi kedvünk.

Harry: Hercegnőm itt van a taxi.-ordibált Harry a nappaliból.-
Én: Jövök is.-rohantam le az emeletről.-
Harry: Most hívott Loui,azt mondta,hogy ők már kint vannak a reptéren..-
Én: Akkor siessünk.-majd megfogtam a kezét és beültünk a taxiba. A reptérig meg sem álltunk,már tényleg mindenki ott volt. Mikor megérkeztünk megkesztük a besszállást a külön gépbe..-
Harry:Amanda ugye tudod,hogy szeretlek?.-és egy könycsepp csordult ki a szeméből. Egy egyszerű mozdulattal letöröltem és megcsókoltam.
Én: Nagyon szeretlek.-majd nekem is elkezdtek folyni a könnyeim.-
Harry: Túl vészeljük ezt az egészet és én végig veled leszek.-mondta és mélyen a szemembe nézett.-
Én: Annyira fáj.-mondtam már zokogva.-
Harry: Tudom,tudom. Nekem is.-szorosan magához ölelt és úgy sírtunk.-
Loui: Gyerte...jaj sajnálom.-odajött és átölelt minket.-
Niall: Loui semmire nem lehet téged megbíz...-mikor meglátott minket ő is odajött megölelt és sírni kezdett.-Annyira sajnálom.-Mindenki lekászálodott a gépről és vagy 10 percig öleltük egymást.-

Már vagy 2 hónapja járjuk Amerikát ami nagyon unalmas számomra. A történteket már kihevertük,már amennyire lehet. Mindent megbeszéltünk Harryvel és már gőzerőkell dolgozunk a kisbabán. A napjaimat általában Paulal töltöm és szórakozunk. Van olyan is amikor kimegyek a rajongókhoz,kiválasztom a 10 legszinpibbet és körbevezetem őket bent.
3 hét múlva karácsony amit azért várok,mert végre hazamehetünk. Mármint 2hét múlva mehetünk haza...Már mindenkinek megvettem az ajándékát,még Paulnak is vettem. Úgy beszéltük meg,hogy utols turné nap odaadjuk a fiúknak és mi meg majd otthon adjuk oda egymásnak Harryvel.

Én: Loui gyere már! Nem hiszem el neked nincs órád? Ha ezt tudom tuti azt veszek neked.-mérgelődtem magamban.-
Loui: Jolvanna csak még bekelett csomagolnom.-mondta majd leült közénk.
Én: Na akkor én kezdeeeeem.-már nagyon izgatott voltam..
       Zayn ezt neked vettem. Boldog Karit! Remélem tetszik.-adtam neki két puszit.-

 

Zayn: Jaj Amanda ez nagyon állat. Imádom,köszönöm-nyomott egy puszit az arcomra.-

Én: Örülök,hogy tetszik. Na most te jössz Niall..Boldog Karit!

Niall: Ohhh,ilyen szépet még soha senkitől nem kaptam.-szorosan magához ölelt.-

Én: Olyan hülye vagy. Loui ez a tied..boldog karit:

Loui: Kevin? KEVIN! Imádom,köszi Am.-rögtön fel is vette a pólót.-

Én: Nincs mit. Na és most te jössz Liam. Boldog Karácsonyt.-öleltem magamhoz.-

Liam: Komolyan te valami mentalista vagy? Honnan tudtad,hogy ilyet akarok?

Én: Persze mentalista vagyok. Hercegem te meg otthon megkapod.-csókoltam meg Harryt.-

Liam: Na most mi jövünk...tőlem ezt kapod,remélem tetszeni fog:

Zayntől:

Nialltől:

Liamtől:

Louitól:

Én: Köszönöm srácok imádom mindent.-odamentem hozzájuk és sírva megöleltem az összeset.-

 

 

Én: Végre,hogy megint itthon vagyunk.-dőltem le a kanapéra.-

Harry: Igen,már hiányzott az itthonlét.-mondta majd adott egy puszit.-Maradj itt,mindjárt jövök.-

Én: Rendben..-Harry kb.:5 perc múlva jött vissza egy kis dobozkával.-

Harry: Boldog karácsonyt hercegnőm.-majd odaadta a dobozt amiben ez volt:

Harry: Amanda bármi történjék is én örökké szeretni foglak.-nem bírtam tovább elsírtam magam.-

Én: Köszönöm Harry nagyon szeretlek.-mondtam sírva majd odamentem hozzá és megcsókoltam.-Akkor én is odaadom a te ajándékodat.Nem nagy cucc,de remélem ha ránézel mindig én jutok majd az eszedbe- Ezt kapta tőlem Harry:

Harry: Ezt te csináltad?.-csak bólintottam.-Ennél kedvesebb ajándékot még nem kaptam.-csókolt meg.-Szeretlek.-suttogta bele a csókunkba.-

Én: Énis szeretlek.-majd megint megcsókoltam. Egyre vadabbul csókolóztunk,mire észbe kaptam már a hálóban voltunk....

 

 

 

Bocsánat ez a rész kicsit uncsi lett,de igérem a következő nagyon izgi lessz;))