4.Fejezet




Az órák csak úgy repültek ahogyan a nappaliban ültünk és találgattuk,mi is legyen a banda neve. Millió és egy hülye ötlet jutott eszünkbe de egy olyan sem ami megfelelne.
-One Direction-kiáltott fel Harry és senki sem értette mi a francról beszél-One Direction,legyen ez a banda neve-mosolygott. Mindannyian ízlelgettük és mondogattuk.
-Király-mondta Zayn és ezzel mindenki egyet értett.
-Szóval megalapult az One Direction-mosolyogtam.
 -Szuper,ki kér inni?-kérdezte Harry. Mi van vele? Életében nem hozott még senkinek sem semmit magától.
-Nekem vizet hozz légyszíves-már a konyhában volt amikor leadtam a 'rendelésem". Nem sokára egy tálcával tért vissza rajta az üditőkkel. Mindenki meg köszönte amikor oda adta neki.
-Nekem nem adod ide?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-O dehogy is nem-és azzal a lendülettel a pohár víz a fejemen landolt.Végig fojt az arcomon,nyakamon,mellkasomon egészem a földig. Nem gondoltam,hogy betartja reggeli igéretét. Idegesen néztem rá majd a fiúkra akik nem mertek nevetni.
-Harold! Fuss ha szép az életed!-álltam fel fújtatva.
Se szó se beszéd olyan gyorsan rajtolt,hogy képtelen voltam utol érni. Az emeletre felérve minden lehető helyen megnéztem de sehol sem találtam. Fene fogja keresni,gondoltam és azzal a lendülettel meg is indultam a nappali felé ahol a fiúk még mindig csak röhögtek
-Sajna nem találtam,de még úgy is visszakapja-huppantam le a kanapéra.
-De ti most jártok?-kérdezte Liam.
-Nem dehogy. Ő a legjobb barátom-éreztem,hogy mosolyom kínos,pont mint a helyzet.
-De régen jártatok..nem?-erősködött Niall is.
-Figyeljetek. Nem jártunk, és nem is fogunk,mi...csak barátok vagyunk-de rosz ezt kimondani.

***

Az idő csak szaladt,mintha megakarna nyerni egy versenyt. Minden nap összejöttünk és próbáltunk,mármint én csak néztem és csodáltam őket. Rengeteget szórakoztunk és idővel egyre jobban megkedveltem őket. Főleg Louit,vele nevettem a legtöbbet,nagyon kedves és valljuk be helyes is. Azt hiszem,hogy tetszik.
Időközben sor került a mentor házra is ahol a fiúk tovább jutottak így élő adásban léphetnek fel. Persze izgulhattunk rendesen,mert napokkal a mentor ház előtt a tenger parton voltunk és Loui egy tengeri sünbe lépett ami miatt kórházba kellett vinni. Bár sántikálva de részt vett ő is az éneklésben.

 Számoltuk a napokat és nagyon hamar el is jött a várva várt. A fiúk,már korán reggel bementek a stúdióba én-sok könyörgés után-délelőtt mentem be hozzájuk. Még Annek a néző térről nézték az adást addig én hátul a lihegőből.Szerencsére nagyon kedvesek voltak így rengetek mindenkivel összebarátkoztam. Azt mondták,hogy már alapból olyan volt mintha ismertek volna,mert a fiúk sokat meséltek rólam,főleg Harry.
Remegő kezekkel ültem amikor a fiúk elmentek,hogy felkészüljenek. Szívem nagyot dobbant mikor meghallottam az első hangokat,a szám végére mindenki őrjöngött,mind a lihegőben mind a nézőtéren. Könnyeim kis patakokban fojtak a büszkeségtől,amikor ezt a 'pihenők' észrevették körém gyültek és úgy vártuk,hogy a fiúk megérkezzenek. Harry lépett be elősször hatalmas vigyorral és egyből a karjába is vont. Nyakába nevettem ahogy a fejem búbját puszilgatta. Aztán helyet foglaltunk a kanapén és sorra hallgattuk a jobbnál-jobb dalokat.
A só lassan a vége felé következett de a fiúk ügyesen vették az akadályt és szinte elsőnek jutottak továbbb.
-Hagyjátok..mindig ez van ha túl stresszeli magát-intett a többieknek akik nem értették miért vágok ilyen fejet. Harry a vállára kapott amit sikoltással jutalmaztam ezért a fenekemre csapott.Kocsiba ültetett és még megvártuk a többieket,hogy egy hatalmas házhoz fuvarosztassuk magunkat.
-Minek hoztál ide te?-néztem körbe a hatalmas elő'csarnokban'.
-Mostantól itt fogunk lakni-hangja kicsit szomorkás volt ahogyan beléptünk egy szobába arca mégis ragyogott.
-Ez azt jelenti,hogy nem jössz haza velem?-le kellett ülnöm meglepettségemben.
-Azt-lehuppant mellém az ágyba és arcom a mellkasára húzta.
-És akkor most kivel fogok aludni?-alig akartam elhinni,már nagyon régóta alszom Harryvel és nélküle rosz lesz,nagyon rosz.
-Majd sietek haza hozzád-puszit nyomott fejem búbjára és lassan ringatott.
-Inkább ne siess. Halljátok fiúk ne siessetek!-olyan hirtelen egyenesedtem fel,hogy a másik oldalamon ülő Niall megrezzent.
-Csak a te kedvedért nem sietünk majd-mosolygott
-Egy feltétellel-azzal felmutatta mutató ujját- Ha egyszer velem is alszol-kicsit elpirultam ezért megint Harry mellkasába bújtam.
-Persze Loui egyszer majd veled is alszom-motyogtam zavaromban.Mindenki nevetett kivéve Harryt-De most már megyek.Későre jár-fel álltam és elindultam a lépcsőn.
-Nem felejtettél el valamit?-kiáltott utánam Harry. Vissza rohantam megöleltem és ahol csak értem puszit nyomtam arcára.
-Hiányozni fogsz-suttogtuk egyszerre.

***

"Nagyon hiányzol!Nem alszol ma velem?"-jött az sms Harrytől.Már hetek teltek el azóta,hogy az x factorban vannak és nagyon hiányzik. Már alig bírom nélküle.

"De még tanulnom kell,meg nekem holnap iskola van:("

"Akkor majd holnap nem mész"-Nem is tudom miért de belementem.

A ház elé érve a megadott koordináták szerint találtam rá a kulcsra ami a hatalmas bejárati ajtót nyitotta. Már sötétség és csend honolt az egész lakásban ezért a lehető leghalkabban osontam fel az emeletre azon belül is a fiúk szobájába. Résnyire nyitottam az ajtót és a gyér folyosó szoba fényével észleltem,hogy Harry nincs a helyén. Beljebb léptem és amikor be is bizonyosodott ki akartam sétálni de egy kéz elkapott és befogta a számat.
-Eszednél vagy? Majdnem szívrohamot kaptam-suttogtam és lihegtem amikor elengedett.
-Már csak az kellett volna. Nem úgy volt,hogy velem alszol?-tárta szét karjait.
-Az még az előtt volt,hogy majdnem meghaltam szívrohamban?-vágtam keresztbe a kezem de Harry felkapott és az ágyába fektetett. Egyik kezét fejem alá dugta míg másikkal a derekamat karolta át. Lábát átdugta az enyémen és egy jó éjt puszit nyomott az orromra. Annyi hét után végre nyugton és békésen tudtam elaludni.
Reggel hangos susmogás csapta meg a fülemet és amikor kinyitottam szemeimet négy csodálkozó és megdöbbent fiúval találtam szembe magam.
-Ti meg mi a fenét csináltok? Amanda te mit keresel itt?-idegeskedett Niall.
-Neked is szia. Amúgy meg itt aludtam, Harryvel-az említettre néztem aki még csak most éledezett.


*Harry szemszöge*
Niall ideges hangjára kellett megszakítanom az épp gyönyörű és nyugodt álmom. Hetek óta csak forgolódom és soha nem alszom ki magam. De tegnap amikor végre megint velem volt Amanda úgy aludtam,mint még soha.Megnyugtat ha este vele alszom el,mert felemelő,nem e világi ahogy átkarolom, érzem haja finom illatát. Nagyon szeretek odabújni hozzá. Bőre olyan lágy és puha,hogy azt szavakba önteni nem lehet. Imádom ha arra alszik el,hogy én simogatom. Imádom,ahogy reggelente puszit ad és megköszöni,hogy este elaltattam. Na de vissza a valóságba. Niall mi a fenét hisztizik?
-Niall mi van már?-nyújtóztam egyet és Amandára mosolyogtam aki engem nézett-
-Csak az,hogy ha ezt meglátják,és megfogják mert be van kamerázva a ház akkor nagyon le leszünk szidva. És kiraknak a műsorból-idegesedett az Ír-akit egyébként imádok.-
-Dehogy raknak ki,max jól leszidnak. Mármint Harryt-mosolygott.


*Loui szemszöge*
Néha nem értem Harryt. Azt mondja,hogy nem tetszik neki Amanda és,hogy nem szereti de ahogyan néz rá és ahogy beszél róla.Tényleg nem értem. Bár mondjuk Amanda csodálatos lány. El is hívom randizni. Most!

*Amanda szemszöge*
Ezek oolyan hülyék, már vagy fél órája veszekednek egy kis apróságon.
-Fiúk légyszíves,valamit szeretnék kérdezni Amandától!-Loui idegesen tördelte ujjait,persze mindenki elhallgatott és kíváncsian várta a kérdést.
-Mond nyugodtan-egy bíztató mosollyal ajándékoztam meg bátorításképp.
-Na szóval csak arra gondoltam,hogy mi lenne ha...mármint eljössz velem randizni?-dadogott.