2.Fejezet


A fülem sípol és zúg az udegességtől,mindenki néma csendben várja a zsűri döntését. Rendesen kapja a dicséreteket és csak mosolyog,mintha nem lenne ideges,pedig az,nagyon is. "Igen" az utolsó zsűritag is kimondta,Harry tovább jutott. Ezt nem hiszem el,sikerült neki. Mindenki egy emberkéntt ugrik fel és várjuk,hogy Harry lejöjjön a színpadról. Hatalmas mosollyal rohan le a lépcsőn és a karjába kap. Megemel és nevetve megpörget a levegőben. Amint le tett agyon puszilom az arcát és ő csak boldogan nevet. Min annyian egy hatalmas ölelésbe burkolózunk,mindenki majd ki ugrik a bőréből.
-Amanda tovább jutottam-rázogat Harry és a mosolyt le nem lehet törölni arcunkról.
-Istenem Harry,tudom,fantasztikus voltál.Végig hittem benned-hitetlenkedek és újra magamhoz szorítom.Karja olyan erővel tart,hogy már szinte fáj.
-Csak miattad sikerült. Köszönöm-suttogja a fülembe én pedig visszanyelem könnyeimet.
Haza fele a kocsiban ülve csakis Harryn jár az eszem.Rá kellett jönnöm,hogy szerelmes vagyok belé,mindig is szerettem. De nem mondhatom el neki csak tönkre tenném a barátságunkat. Inkább szenvedek de mellettem legyen.


*Harry szemszöge*
Szívem a torkomban dobod,majd ki szakad ahogy lélegzet vissza fojtva várom a zsűri döntését. Mind annyian jókat mondanak de ez még nem jelent semmit.Egy álmom válna valóra ha tovább jutnék,egyszer szeretnék nagy énekes lenni. Amanda miatt,mindig is imádta az énekeseket és én magammal szeretném hordozgatni,hogy örökre együtt lehessünk.
"Igen" Szólalt fel az utolsó igen is és én egy köszönöm után már rohantam is le a színpadról. Ezer fele jártak a gondolataim. Komolyan tovább jutottam? Lehet valóra válik az álmom? Aztán megpillantottam a pityergő Amandát,gyórsan hozzá rohantam és karjaimba zártam.

A haza fele út néma csendben telik senki sem szól egy szót sem. Ami furcsa,mert anyáék mindig leszidnak,hogy maradjunk már nyugton,mert így nem lehet vezetni. Amanda teljesen a gondolataiba van merülve de vajon miért? Meg bántottam volna valamivel?
Szégyenlős mosolyt villant amikor észre veszi,hogy nézem. Az ő mosolya a legszebb a világon,rózsaszín telt ajkai akár a cseresznye. Nem láttam még hozzá fogható szépséget,göndör fürtjei derekáig érnek,barna szemei úgy ragyognak,mint a gyémántok. Mindig van bennük valami ami megbolondít. A szemei azok amik magába bolondítottak,már hónapok óta tudom,hogy szerelmes vagyok belé. Valószínüleg már akkor bele estem amikor átjött,hogy vissza adjuk a labdáját. Viszont nem merem elmondani neki,félek ezzel csak tönkre tenném a barátságunkat.


*Amanda szemszöge*
-Köszönöm,hogy elhoztatok. Sziasztok! Szia Harry-közel haoltam hozzá és puszit nyomtam az arcára amikor megérkeztünk.
-Szia Amanda,este jövök-integett amikor leléptem a járdára.
-Rendben siess majd.-el is felejtettem,hogy ma nálunk alszik. Rengetegszer alszunk egymásnál,nincs olyan hét ne fordulna elő. Általában horror film nézéssel kezdjük és azzal fojtatjuk,hogy halálra rémítjük egymást.
Az bejárati ajtó hangosan csapódótt be ahogy becsapta a huzat. Biztos anyáék értek haza,gyorsan lerobogtam a lépcsőn és utánuk mentem a konyhába.
-Sziaasztok!-mind kettejüket arcon pusziltam és leültem az egyik bárszékre.
-Szia kicsim! Milyen napod volt?.kérdezte anya miközben kipakolta a zacsikat.
-Nagyon jó. Tudjátok meséltem,hogy Harry jelentkezett az x factorba,na szóval ma...-nem tudtam befejezni,mert apa félbeszakított.
-Kicsim ezt majd később elmeséled,de most valami nagyon fontosat kell megbeszélnünk-helyet foglaltam velem szembe és erősítésképp megfogták egymás kezét. Ez nem kezdődik valami jól..
-Történt valami?-homlokomat ráncoltam.
-Ami azt illeti apukádat áthelyezték egy másik országba és mi is odaköltözünk-elrántottam a kezem amikor anya meg akarta fogni.Idegesen álltam fel és kezdtem kiabálni.
-Ezt most komolyan mondjátok? Mégis mikor tudtátok meg és miért csak most mondjátok el? Nem mehetünk el,nekem itt van az életem.Nem,nem tehetitek-könnyek mardosták a szemem.
-Sajnálom kicsim. Holnap után indul a gépünk,mennünk kell-apa lehajtotta a fejét.
-Nem ezt nem tehetitek velem. Mit képzeltek,hogy csak most mondjátok el?Tönkre akarjátok tenni az életem?-ordibáltam és a  könnyeim csak potyogtak. Hogy gondolták? Nem bírtam tovább egy légtérben lenni velük,fogtam a kabátom és a hideg estébe rohantam.Csak futottam,nem tudom hová de nem álltam meg. Egyszer csak ki kötöttem a helyen ahol mindig megnyugvásra találunk Harryvel. Lekuporodtam a padra és csak zokogtam.


*Harry szemszöge*
-Szia anya elmentem Amandához délelött jövünk-kiabáltam és közben már a kabátom vettem fel.
-Rendben,szia kicsim jó szórakozást-kiabált vissza a konyhából.
Szerencse,hogy egymás mellett lakunk így nem kell órákat gyalogolnom ebben a hidegben.Hosszan nyomtam a csengőt,hogy tudják én vagyok az.
-Szia-mosolyogtam Katyre amikor kinyitotta az ajtót. Kicsit megzavart,hogy könnyes és vörös a szeme de hamar megkaptam a választ.
-Ami azt illeti Harry,Amanda elfutott itthonról-suttogta és megint kitört belőle a sírás.Te jó ég,megsimogattam Katy-t és rá néztem.
-Miért? Mi történt?
-Holnap után elköltözünk egy másik országba és-nem tudta befejezni,mert a szavába vágtam.
-Mi? Ezt nem tehetik, biztos van valami megoldás-estem pánikba és csak arra tudtam gondolni,hogy nem élhetek Amanda nélkül.
-Mi is gondolkoztunk már ezen, de semmi rokona nem lakik itt,hogy hozzá költözzön-tudatta velem Katy.
-Lakhat nálunk-vetettem fel az ötletet-Igen hisz már a bátyja vagyok-értettem egyet magammal.
-Ilyet nem kérhetek-csóválta a fejét.
-Nem is,mert én kérem! Gyere át és beszéld meg anyával,nagyon kérlek szépen-könyörögtem.
-Harry-sóhajtott de arcomat láttán és,hogy kezeimmel imádkozom megragadta a kabátját-Rendben-egyezett bele.Add Istenem,hogy anya bele menjen!
-Anya beszélnetek kell!-és azzal ott hagytam őket a konyhában.

Anya és Katy már majdnem egy órája beszélnek a konyhában és nekem egyre hevesebben ver a szívem. Mi lesz ha nem engedi meg és Amandát elhurcolják egy másik országba? Nekem akkor végem..a konyha ajtó nyikorogva nyílik ki és ki lép rajta anya és Katy.
-Köszönök mindent Anne. Sziasztok!-Katy mosollyal az arcán hagyta el a házat.
-Anya?-néztem rá kérdőn.
-Van egy feltételem-anya csípőre tett kézzel nézett rám.
-Persze,bármit megteszek-csóváltam a fejem és már a lélegzetemet is vissza fojtottam.
-Mars a vendég szobába takarítani!-anya nevetett és én szorosan magamhoz öleltem.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm-ott pusziltam az arcát ahol csak értem-Rendben csak előbb elő kerítem Amandát.

*Amanda szemszöge*
Harry reszelős hangját hallottam ahogyan ordibál és rohan felém. Fel keltem és úgy vártam,hogy ide érjen. Megölelt és az ölébe ültetve foglalt helyet a padon. Mindent elmeséltem neki de ő csak néma csendben hallgatott és csak a végén mosolyodott el.
-Most mi olyan mulatságos,nem hallottad,hogy elköltözünk?-miért nevet?
-Nem igazán zavar. Ahova most költözöl ott úgyis jobban fogod magad érezni-hogy mi? Azt hittem én is hiányozni fogok neki. Szemem könnyes lett és egy két csepp végig is fojt az arcomon.
-Hogy mondhatsz ilyet? Azt hittem barátok vagyunk!-suttogtam.
-Nem vagyunk barátok!-most már tényleg nem értek semmit. Zokogva kezdtem el püfölni a mellkasát de ő csak magához szorított és úgy ringatott. A düht lassan felváltotta a fájdalom.-Amanda nem te vagy a legjobb barátom te a testvérem vagy és hozzánk költözöl.Megbeszéltem anyuddal aki meg az enyémmel.Érted? Velünk fogsz lakni-csak úgy sugárzott.Alig hittem a fülemnek.
-Harry-suttogtam-Ezt tetted értem?
-Bármit megtennék érted-mosolygott.
-Imádlak-mondtam és rá vetettem magam. Ott pusziltam az arcát ahol csak tudtam,szemét arcát,orrát,homlokát. Teljesen elpirult de annyira édes volt.