3. Fejezet.




Ez a nap is eljött,mi hárman apa,anya és én szomorkásan én mégis boldogan állunk a Styles ház előtt.Hosszan nyomom a csengőt ahogy azt már megszoktam.Furcsa lesz,hogy mostantól nem kell hisz ez már az én otthonom is.Hangos dörömbölés és Harry kiabáló hangja hoz vissza az itt és mostba. "Anya ne! Majd én nyitom"
-Sziaaa Amanda,Katy és Bob-Harry mosolya körbe futott hülye fején. Gyorsan megölelgetett,puszit adott anyának és kezet fogott apával.
-Szia Harry,Anne itthon van?-kérdezte anya és beljebb lépett.
-Persze, bent van a konyhában ide hívom-és azzal Harry már el is tűnt.
-Nagyon szépen köszönök mindent Anne. Bármi rosszat csinálna csak hívj!-anya hála képpen megölelte Anne-t.
-Még egyszer köszönünk mindent de most már mennünk kell nekünk is-mondta apa és szorosan magához ölelt. Könnyek csorogtak le mind hármunk arcáról,anya már szinte zokogott és alig akart engedni.Nagyon fognak hiányozni,remélem azért sűrűn meglátogatjuk egymást.
Az utcáról még integettem nekik ahogy elhajtanak az autóval.
-Én is nagyon szépen köszönöm Anne!-hálálkodtam amint beléptem a lakásba.
-Ez csak természetes kicsim. Harry segíts felvinni a bőröndjeit-adta ki a parancsot ellent mondást nem tűrően.
-De hát neki is van keze-hadonázótt és felemelte a kezem majd le is ejtette ami olyan erővel zuhant,hogy szinte fájt ahogyan megcsapta az oldalamat.
-Hagyd Anne,Harry sajna túl gyenge,hogy felvigye-gügyögtem Harrrynek,még az arcát is meg csipkedtem.
-Ezt meg se hallottam-felszegett állal ragadta meg bőröndjeimet és kezdte el felhordani az emeletre.Persze nem egyszer meg álltunk de azért a végén meg köszöntem és meg dicsértem,hogy milyen erős és ügyes.

Így teltek a napjaink,egyre jobban közeledett az XFactor napja. Mivel Harry tovább jutott, így most egy másik számot választottunk ami nagyon jól ment neki. Éjjel-nappal gyakorolta így nem is csodálkozom,hogy már holnap mennünk is kell. Olyan gyorsan repül az idő mintha idő géppel utaznánk.
A hülye vekker hajnali 6-kor ébresztett,morcosan kapcsoltam ki és siettem a mosdóba. Gyorsan,szinte kapkodva készültem el nehogy miattam késsünk el. Ahogy futottam le a lépcsőn majdnem pofára estem de sikerült megtartanom magam a korlátban. Már mindenki lent várakozott egy embert kivéve: Harryt. Idegesen mentem a konyhába és a pohár vízzel tértem csak vissza. Anne csak nevetett és a fejét csóválta.
-Harold! Hogy tudsz életed legfontosabb napján elaludni?-kiabáltam és nyakon öntöttem a jég hideg vízzel. Harry szemei kipattantak és még mielőtt elfuthattam volna maga alá gyűrt az ágyon.Elkezdett csikizni és én már sírtam a nevetéstől,egyszer csak abba hagyta és én egyből elnémultam ahogyan hajamat eltűrte az arcomból. Arcom égett,olyan vörös lehettem,mint egy érett paradicsom.
-Tudod mit ha hazajöttünk visszaadod de most inkább öltözz-lökdöstem le magamról és próbáltam minél előbb láthatatlanná válni.
-De azt se tudom mit vegyek fel-ült le Harry és kezét a térdemre rakta,majd kiskutya szemekkel nézett rám.Csak fújtattam egyet és fel álltam.
-Segítek,itt van ezt a gatyát vedd fel ezzel a pólóval és cipővel-amint kidobáltam az ágyra Harry már el is kezdett felöltözni.
-Olyan furcsa ez a gatya pedig volt már rajtam-cibálta a seggénél és az ágyékánál.
-Harry-sóhajtottam lemondóan-Vettél fel alsó gatyát-úgy néztem rá,mint egy idiótára,csak ő képes erre.
-Upssz,na dobj ide egyet-mutatott a fiók felé.
Gyórsan kocsiba ültünk és Harry egész úton a kezemet szorítva nyugtatott.Persze ő is ideges volt de én felül múltam ami valljuk be kicsit nevetséges.
Lassan megérkeztünk és megint elkezdődött az ideges várakozás. Mikor Harryt behívták annyira ideges lettem,hogy le kellett ülnöm,mert majdnem össze estem. Sajnos most már nem láttunk és nem is hallottunk semmit. Ez csak még jobban megnehezítette a dolgunkat. Az ajtó nyitódott és Harry lesétált a lépcsőn. Tudtam,láttam rajta,hogy nem jutott tovább.
-Jaj ne,Harry-suttogtam és szorosan magamhoz öleltem,arcát a nyakamba temette és reszketett a vissza fojtott sírástól.
-Add ki magadból-haját simogattam és hirtelen zokogásban tört ki.Könnyeim szabadon fólytak végig arcomon ahogyan reszkető testét simogattam.
-Semmi baj,megpróbáljuk jövőre-biztattam.
-Nem Amanda nekem nincs tehetségem ehhez-rázta a fejét és még mindig nem nézett rám.Vállánál fogva eltoltam magamtól és mélyen a szemeibe néztem miközben ő letörölt arcomról egy sós cseppet.
-Ne mondj ilyeneket.,igenis tehetséges vagy. Ne tudd meg mit érzek amikor elkezdesz énekelnigyomrom görcsbe rándul libabőrös lesz az egész testem csak arra tudok koncentrálni,hogy énekelsz. És amikor befejezed alig várom,hogy újra kezd-biztatóan mosolyogtam rá. Megölelt és csak annyira kért meg,hogy most már menjünk. Már a bejáratnál voltunk amikor valaki hozzánk rohant és meg ragadta Harry kezét.
-Harry kérlek gyere velem-mondta és várta,hogy Harry kövesse.


*Harry szemszöge*
Ali álltam a lábamon a szomorúságtól és a fájdalomtól amikor valaki azt mondta,hogy menjek vele.
-Várjatok meg,sietek-néztem Amandára és elengedtem a kezét.
A pasas felkísért a színpadra ahol rajtam kívül állt már egy csapat lány és 4 fiú akik mellé be is álltam. Mindenkinek meg volt gyötörve az arca és vörös volt a szeme a sok sírástól. Átkaroltam a mellettem álló fiút akivel már találkoztam korábban és úgy vártam,hogy mi fog kisülni ebből. Azt mondták,hogy mi túl tehetségesek vagyunk,hogy csak így engedjék,hogy elsétáljunk.
-Ezért titeket csapatokba raktunk és így tovább mehettek-mindenki egy emberként ugrott fel. Sikitoztak és ordibáltak,megöleltem a négy fiút most már nevetve sétáltunk el a színpadról.
-Van kedvetek átjönni?-kérdeztem őket miután bemutatkoztunk.Egyet értően bólogattak és elindultunk a kijárat felé ahol Amanda már hót sápadtan várt.


*Amanda szemszöge*
Harry kicsattanó örömmel szorított magához és a levegőben megpörgetett majd puszit nyomott az arcomra.
-Csapatként tovább jutottunk-mondta és most én öleltem magamhoz sikítozva-Fiúk ő itt Amanda. Amanda ő itt Liam,Zayn.Niall és Louis-mutatta be a négy fiút akik csak aranyosan mosolyogtak.
-Sziasztok-integettem nekik és mikor elindultunk a kijárat felé megfogtam Harry kezét.
-Mióta jártok?-kérdezte Loui és én egyből vörös lettem ahogyan Harry is. A szívem egy pillanatra ezerrel vert ahogyan eljátszottam a gondolattal. Bárcsak.
-Nem,mi nem ő csak a legjobb barátom.-kicsit mintha szomorú lett volna de lehet csak én értem félre a dolgokat-Nálunk is lakik,mert a szülei elköltöztek,befogadtuk a kis árvát-kezét átdobta a vállamon így könnyebben oldalba vághattam a beszólásért.
-És most mi lesz?-néztem a fiúkra.
-Most mindannyian átmegyünk hozzánk és megbeszéljük ezt az egészet-világosított fel Harry.
Mindenki betuszkolta magát a kocsiba és haza felé vettük az utat. Végig Louival beszélgettem,nagyon vicces már most imádom.