2/28.Fejezet

Igen tudom késtem,vessetek meg.Sajnálom de ez a hétvégém annyira zsúfolt volt,hogy még meghalni sem lett volna időm.De nem keresem itt a kifogásokat,itt van a rész amihez jó olvasást:)
Ui.: Tudom,hogy k*rva rövid lett de nem akartam többet írni,mert akkor nem tudtam volna úgy abba hagyni,meg minden hülyeség...szóval bocsánat de ez most csak ennyi lett:/

-Zayn én..rákos vagyok...-mondta ki Harry azokat a szavakat amik már oly rég óta bántották.Lehajtotta fejét és úgy várt,egyszerűen nem volt képes barátja szemébe nézni.Zayn sokkoltan ült a padon és nem tudta mit gondoljon.Tudta,hogy valami baj van de,hogy ekkora? Soha nem gondolta volna,és így,hogy most jobban bele gondolt végre rájött,felfogta,hogy legjobb barátja itt fogja hagyni őket.Hogy egy olyan korban szenved amiből nincs kiút.Hogy lehet bármennyi pénzük is az most nem számít,kicsit sem.
-Úr isten Harry-bukott ki belőle egy apró zokogás.Kezét egyből szája elé tartotta és érezte ahogyan a könnyek végig szántanak arcán.Harry óvatosan emelte fel a fejét és barátja aggodalommal teli arcába nézett.
-Sajnálom-csak ennyi bukott ki belőle.Hisz őszintén sajnálta,hogy megfog halni.Hogy itt kell hagynia mindent és mindenkit.És avval is tisztában volt,hogy az one directionnak valószínűleg vége lesz. Egyszerűen sajnálta,hogy mindent amit eddig felépítettek azt most ő egy szócskával tönkreteszi,lerombolja.
-Harry-suttogta Zayn és férfi létére nem tudott uralkodni magán.Ott mindenki előtt a váróban zokogva szorította magához barátját aki a halállal küzd.Erősen szorította magához,talán attól félt,hogy ha elengedi akkor eltűnik-Menjünk haza-Zayn maga is alig hallotta meg gyötört hangját.
-Nem-Harry kibontakozott az öleléséből és Zaynre meredt-Nem mehetünk haza,nincs sok időm és még szeretném látni a kislányomat.Nem mehetek el úgy,hogy nem beszéltem vele,egyszerűen nem hagyhatom így magára-a végére már az ő hangja is halk,fájdalmas volt.Zayn tudta,hogy nem vitatkozhat vele és igazából egyet is értett vele.Egyszerűen csak újra magához ölelte a beteg barátját és úgyy próbálta lenyugtatni őt is és egyben önmagát is.

***

Könnyeimmel küszködve sétáltam az elhagyatott utcákon.Hideg szél fújt,a fák lombjai vadul mozogtak jobbra-balra.Zavart,hogy apa nem volt elérhető,most csakis az ő hangjára,nyugtató szavaira vágytam. Ilyen tehetetlen még soha nem voltam,ő tudná mit csináljak.Haza akarok menni,megakarok bocsájtani Zaynnek de nem megy. Az egyik felem ezt akarja míg a másik elakar menekülni és soha nem megbocsájtani neki. Ezek az érzések viszont teljesen össze zavarnak. Csak egyetlen kis jelet akarok,egy kis jelet,hogy mi tévő legyek.Bármit ami segít a döntésemben,a döntésben ami valószínűleg megfogja változtatni az életem. És akkor hirtelen olyan erős hányinger tört rám,hogy kénytelen voltam a legközelebbi kukába üríteni a gyomrom tartalmát. Istenem,ez lenne az a nagy jel? Mégis mit akarsz ezzel üzenni?

Reggel ismét hányingerem volt és émelyegtem.Biztos az a hülye repülős kaja,akárhányszor eszem mindig rosszul leszek tőle.És persze nekem most is kísérleteznem kellett vele...
Miután vettem egy jó forró fürdőt bőröndjeimet felkapva indultam meg a recepcióra ahol ki is fizettem a szobát amit egy egész estére kivettem.
A taxi sofőrnek lediktáltam az új címem nevét és vártam,hogy megérkezzünk.

***

A fiúk repülője 3 óra csúszás után landolt a Páriszi repülőtéren.Mind ketten villám gyorsan szedték fel a csomagjaikat és siettek a reptér elé,hogy minél gyorsabban taxit foghassanak. Rengeteg ember várt arra,hogy egy taxi kiürüljön és elfoglalhassák. A különbség csak az volt,hogy Harryéknek nem volt idejük. Gyorsan megelőztek egy párt akik beakartak szállni a szabad kocsiba. Nem éppen szép szavakkal illették a két fiút ami érthető is volt de ez őket most a legkevésbé sem érdekelte. Tudták hova kell menniük,amit a taxissal is gyorsan tudattak. 
Rohanva egy-két embert szinte felborítva rohantak a recepcióra ahol egyből felismerték őket így szívesen segítettek nekik.
-Hope Styles-t keressük-nyögte ki lihegve Zayn.
-Oh a kis Styles kislány-a recepciós szeretettel mosolygott de arca egyből elkomorodott-2 órája kijelentkezett de nem mondta hová megy-csóválta lemondóan a fejét. Zayn idegesen túrt a hajába.
-Az a rohadt gép,ha nem késik még megtaláljuk-csapott idegesen a pultra és kimondta a szavakat amik Harry fejében keringtek. A recepciós kicsit megugrott és segíteni akart és tudta is hogyan.
-Szerintem taxival ment.Itt a szálloda előtt csak 20 söfőr szokott állni,tudom sok de több mint a semmi-mosolyodott el kedvesen mégis bűnbánóan.
-Köszönjük-hálálkodott Zayn.
-Figyelj-szólt Harry a barátjának-Szerintem ma este már itt kéne maradnunk. Zaynek nem tetszett az ötlet és tiltakozni is akart amikor rájött,hogy barátja beteg,nagyon beteg és pihennie kell. Arca egyből ellágyult és egy mosolyt küldött a kimerült férfi felé.
-Egy szoba lesz ma estére-fordult Zayn a recepciós felé és elintézte a dolgokat.