2/27.Fejezet

Sziasztok.Mivel azt szavaztátok meg,hogy a régi külső jobb volt(egyébként szerintem is)ezért vissza varázsoltam.Több hozzáfűzni valóm nincs a dolgokhoz szóval jó olvasást;)


Zayn a földre rogyva,arcát a tenyerébe temetve zokogott.Azt kívánta bárcsak vissza forgathatná az időt,bárcsak ne tette volna amit tett.Mélyen legbelül tudta,hogy Hope igazat mond és az anyja csak becsapja,de mégsem bízott eléggé a megérzéseiben.Tudta,egyszerűen érezte,hogy most nagyon elszúrta.Félt,rettegett attól,hogy miatta hülyeséget csinál a lány akibe szerelmes.Félt,rettegett,hogy soha többet nem látja viszont,hogy soha többé nem érezheti haja csodás illatát,bőre puhaságát,szája gyengédségét.Remegő lábakkal állt fel és sietett a recepciós pult felé.Harry közben felé kapta a tekintetét és kíváncsian vizslatta a történteket.
-Mikor indult a következő járat Párizsba?-kérdezte idegesen.
-3 Óra múlva uram-adta a választ a hölgy aki a kelleténél kicsit jobban szemügyre vette őt.
-2 jegyet-csapta le Zayn a hitelkártyáját a pultra és várta,hogy a jegyeket a kezébe kapja,amint megtörtént sietve állt Harry elé-Van 1 és fél órán,hogy összepakoljunk pár ruhát-rángatta fel az ülő férfit aki szemldökét felvonva indult meg a kocsijuk felé.

***

Sporttáskával a kezemben álltam a Párizsi repülőtér nyüzsgő várójában és próbáltam rájönni,hogy most mi tévő is legyek. Kint a szakadó eső elől az emberek a repülőtér előtti kis tetővel fedett részbe tömörültek.Énis  közéjük beállva vártam míg kiürül egy taxi amibe be tudok szállni. 
Megadtam a címet a taxisnak aki abba a hotelbe indult ahol eddig már kétszer is jártam,csak egy éjszakát fogok itt tölteni,mert tudom,hogy utánam fognak jönni és itt fognak elösször keresni. De amíg nem találok valami kis nyugis helyet ez pont megfelel.
-Merci-köszöntem meg a taxisnak,hogy idehozott-Bonjour.Une chambre,s'il vous plaît-foglaltam le a szobám.

Pulcsimat jobban összehúztam magamon úgy csodáltam a tájat az Eiffel-torony legtetejéről.Bárcsak most itt lenne anya,biztos tudná,hogy mit tegyek.Tudom,hogy Zayn nem direkt ütött meg.Láttam rajta és tudom,hogy szándékosan soha nem bántana senkit.De akkor is rosszul esik,nem is az,hogy megpofozott hanem az,hogy nem hitt nekem.Hogy nem bízott meg bennem,soha nem adtam rá okot,hogy kételkedjen bennem.És persze ott van az anyja is,Patricia.Ő az akire a legjobban mérges vagyok.Hogy képzeli?Hogy teheti ezt a saját fiával? Nem is veszi észre,hogy az aki tönkre teszi az ő maga.De részben igaza is van.Kezdek kételkedni abban,hogy elég lennék Zaynnek,Patriciának igaza van,neki gyerekek kellenek. És persze én szeretnék gyerekeket,de még nem most.Amikor múltkor azt hittük örültem neki,mert ha úgy adódna az csodás lenne de így,hogy nem jött össze,még szeretnék várni. Zayn viszont már abban a korban van,hogy család,gyerekek. 
Bánom viszont,hogy csak úgy ott hagytam apát és a fiúkat.Apa mostanában annyiszor elvan és annyiszor beteg,nem szívesen hagynám magára.Meg persze tudom,hogy most ő az aki a legjobban aggódik de nem üzenhetek neki,hogy jöjjön velem csak ő,hisz ott van neki a banda.Nem tehetem ki ennek,hogy miattam feladja az álmát. Viszont amint visszaértem a szállodába hagyok neki egy üzenetet.

Az utcai telefonokban az a legjobb,hogy nem lehet őket lenyomozni.Kicsit félve,mégis izgatottan nyomtam le a számokat és tárcsáztam apát.
-A hívott szám jelenleg nem kapcsolható, a sípszó után hagyjon üzenetet-mondta be a gépi hang.Kicsit csalódottan sóhajtottam és szedtem össze a gondolataimat.
-Szia apa-kezdtem suttogva-Nagyon sajnálom,hogy csak úgy szó nélkül eljöttem de abban a pillanatban ezt láttam helyesnek.Nagyon hiányzol és remélem minden rendben van veled.Én jól vagyok,nem kell aggódnod miattam-mosolyra húztam a számat a gondolatra,hogy biztos most is aggódik-Puszilom a fiúkat és téged is nagyon-nagyon.Ami Zayn illeti....ne hibáztasd én sem teszem-most már könnyek marták a szememet-Ne feledd apa szeretlek-suttogtam és bontottam a vonalat.

****

-Ezt nem hiszem el-vágódott  le Zayn idegesen a székre.
-Francba-mormogott Harry is amint meglátta,hogy a járatuk előreláthatólag 2 és fél órát késik.Mind ketten idegesen a gondolataikba merülve ültek és vártak a csodára. Azt remélték,hogy ez csak egy álom és mindjárt felébrednem,vidáman a házban Hope-al együtt. De nem így lett és nem is lesz így.Ezt sajnos mind ketten jól tudták.
-Otthon hagytam a telefonom-állt fel Zayn miközben az összes zsebét kipakolta.
-Az enyém teljesen lemerült-rázta a fejét Harry és azon gondolkozott vajon hol a fenében tölthetné fel.
-Harry..én annyira sajnálom-fordult Zayn a barátja felé.Igazat mondott,szívből sajnálta ezt az egészet. Harry nem haragudott,egyszerűen csak látni akarta a lányát mielőtt...és tudta,tudta,hogy most mindent el kell mondani a barátjának.Mindent amit eddig titkolt előlük.
-Zayn mondanom kell valamit-fordult ő is a barátja felé-Gondolom neked is meg a többieknek is feltűnt,hogy mostanában sokat elvagyok.-Zayn lassan bólintott és tudta,hogy most olyat fog hallani amit nem akar-Orvoshoz járkáltam eddig mindig,mert nekem..Szóval én..-minden erejét összeszedte,hogy kimondhassa azt az egy szócskát ami megváltoztatta az életét.-Én...